Az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE játékos keretében változás történt.  Anastazija Djokovic egészségügyi okok miatt közös megegyezéssel távozott. A klub új játékost igazolt Marincsák Nikolett személyében, aki irányító poszton erősíti a csapatot a szezon további részében. A bajnoki felkészülést tovább nehezíti, hogy ugyan Szögi Tímea és Eszter Gidai rehabilitációs programja jól halad, de továbbra sem tudnak még pályára lépni. Sajnos az elmúlt napokban Bottó Rózsa bokasérülést szenvedett, így ő se tud jelenleg játszani.

Szerdán egy újabb sorozatban kezdi meg szereplését csapatunk a Békéscsabai ENKSE, hiszen a lilák a Magyar Kupa harmadik fordulójában a Nyíradony együttesével mérkőznek meg. Aktuális ellenfelünk az NB1/B keleti csoportjában vitézkedik, és jelenleg ötven százalékos mérleggel, azaz két győzelemmel és két vereséggel a nyolcadik pozíciót foglalja el a 12 csapatos bajnokságban. A Köstner Vilmos kezei alatt pallérozódó együttes leginkább egykori debreceni játékosokra épít, számos jelenleg is a Loki utánpótlásában kézilabdázó fiatallal kiegészítve. Így nem is csoda, hogy például Sopronyi Anett vagy Siska Pálma neve is ismerősen cseng a kézilabda barátok köreiben. De talán Csáki Viktória neve lehet a Viharsarki szimpatizánsok számára a legismerősebb, hiszen Ő 2012 és 2014 között a lila-fehér gárdát erősítette, jelenleg pedig 24 góllal ellenfelünk legeredményesebb tagja. Csapatunkkal ellentétben a nyíradonyi egylet már szeptemberben megkezdte a Magyar Kupa szereplést, az első fordulóban EURONOVEX USE csapatát győzték le 36-19 arányban, míg a második fordulóban az Algyőt fektették két vállra 36-27-re. Ami pedig együttesünket illeti, a legutóbbi fordulóban egy igen komoly bravúrt bemutatva tartott otthon 1 pontot a lila-fehér gárda, az előző szezon bronzérmese az Érd ellen. Ezzel pedig most már három ponttal a tarsolyukban a 11. pozíciót foglalják el Horváth Roland tanítványai. Most viszont a kupában való továbbjutás a cél, és reméljük ebben a szezonban is az előző kiíráshoz hasonló menetelést láthatunk az Előrétől. Az összecsapás apropóján a legutóbbi találkozón 5 gólt szerző, egyesületünkhöz nyáron csatlakozott vajdasági irányítót Anasztázia Djokovicot kérdeztem.

– Több mint négy hónapja kézilabdázol már lila-fehér színekben, és az utóbbi mérkőzéseken szemmel láthatóan egyre jobban is megy a játék, ez azt jelenti, hogy ennyi idő kellet a beilleszkedéshez?

– Gyakorlatilag igen. Én is azt érzem, hogy mindinkább sikerül felvennem a ritmust, amit a csapatnál elvárnak tőlem. Bár az igazat megvallva nem volt könnyű az első pár hónap, hiszen egy más kézilabda kultúrából csöppentem bele a Magyar bajnokságba, amely szinte minden szempontból egy nagyon erős pontvadászatnak számít. Itt sokkal több edzéssel készülnek a csapatok, és jóval intenzívebbek a tréningek is. Így pedig fizikálisan és technikailag is jobb játékosokkal kell megküzdeni a mérkőzéseken. Szóval komoly kihívás egy ilyen bajnokságban játszani, de pont ez is volt számomra az egyik vonzereje Békéscsabának. Nyilván ahhoz azért idő kellett, hogy összeszokjunk a játékostársakkal és megfelelően megismerjük egymást, ami ráadásul az én posztomon az irányító pozícióban még hangsúlyosabb. Valamint itt egy sokkal gyorsabb játéktempót kellett felvenni, és azért ez sem volt egyszerű számomra. Emiatt volt is bennem izgalom a szezon előtt, de szerencsére a csapattársak ebben is sokat segítettek nekem.

– Több állomáshelyen is megfordultál már pályafutásod során, legutóbb Törökországban, milyen tapasztalataid vannak az ottani kézilabda kultúráról?

– Valóban több csapatban is játszottam már, többek között Nagybecskereken ahol elkezdtem kézilabdázni, de a Crevena Zvezda, a Vranycska bánya, a Jagodina, a Nopal és a Nis csapataiban is megfordultam. Ezt követően próbáltam ki a légiós életet, és szerződtem Törökországba a Trabzonspor együtteséhez.  Azt tudni kell, hogy Törökországban nagyon komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban a kézilabda. Mindinkább professzionálisabb és erősebb a bajnokság, és ezzel párhuzamosan egyre több klubot erősítenek idegen légiósok is. A szurkolók pedig hasonlóan fanatikusak, mint ahogyan azt a labdarúgásban is megszokhattuk. Én mindenesetre pozitívan csalódtam az országban, jól éreztem magam ott, még úgy is, hogy Törökország ázsiai részén éltem, ami kulturális és vallási szempontból is nagyon más környezet, mint amit eddig tapasztaltam.   

– Visszakanyarodva a Magyar bajnokságra, a múlt héten egy nagyszerű bravúrt hajtottatok végre azzal, hogy egy pontot otthon tartottatok az Érd ellen…

– Megmondom őszintén, már a mérkőzés előtt éreztem, hogy jól fogunk játszani és bennünk lehet egy kiugró eredmény, viszont az volt számomra a fő kérdés, hogy ezt mennyire sikerül kihoznunk magunkból. A meccsre való felkészülésünk is nagyon jól sikerült, és az különösen fontos volt, hogy végig volt tartása a csapatnak, hiszen hiába vezetett nagyon sokáig ellenfelünk, mi nyugodtak tudtunk maradni, nem kapkodtunk, és még időben megfordítottuk a találkozót. Amivel viszont igazából eltüntettük a két csapat közötti tudáskülönbséget, az a csapatjáték, hogy végig egységesen, csapatként küzdöttünk egymásért, és ennek egy pont lett a jutalma.

– A következő feladat viszont egy Magyar kupa találkozó, hogy készültök rá?

– Igazából mindenki ellen győzni szeretnénk és ennek szellemében is készülünk az összes találkozónkra, így természetesen erre is. Nyilván egy NB1/B-s együttes ellen más játszani, mint egy élvonalbeli gárdával szemben, de semmiképpen sem becsüljük le ellenfelünket, hiszen azzal a saját dolgunkat is megnehezítenénk. Viszont azt kijelenthetem, hogy a győzelemért és a továbbjutásért utazunk Nyíradonyba, ezt pedig szeretnénk a lehető legjobb játékkal elérni. Illetve javítani a játékunk azon elemeit – például a védekezésünket -, amik azért az elmúlt találkozókon nem működtek tökéletesen.

Csapatunk az előző kupa kiírásában a legjobb hat között vérzett el, és mindössze egy gólón múlott a Siófok elleni döntetlen eredményt hozó mérkőzésen a négyes döntő. Az idei sorozat számunkra első találkozója tehát szerdán 17:30-tól a Nyíradonyi Harangi Imre Rendezvénycsarnokban kerül megrendezésre, az összecsapás két játékvezetője Rontó Ádám és Szanyi Péter Gábor lesz.

Dömény Dezső

Fotó: Antal János 

#hajralilak #csakacsaba #kezilabda #enkse #bajnoki #tippmix

– Mit kell tudnunk rólad? Hol kézilabdáztál korábban? Milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?
– 2000-ben kezdtem a Lehel Női Kézilabdaklubnál Muzslyán, ahol születtem (Muzslya egy falu, amely Nagybecskerekhez tartozik.) A klub, már több mint 50 éve működik és tradíció, hogy minden kislány kipróbálja magát a pályán. (Muzslyán minden korosztály – mama, nagymama – egy ideig biztosan kézilabdázott.) Betonon játszottunk kültéri pályán. Nagyon szép eredményeket értünk el, két ligával is feljebb jutottunk két év alatt az akkori csapatommal. Azután a nagybecskereki Proleterba igazoltam, ahol az első csapat már a második vajdasági ligában, az ifik pedig az országos bajnokságban játszottak. Ebben a szezonban a legjobb játékosnak választottak az országos bajnokságban az 1988-ig született lányok közül illetve csapatommal ezüstérmet szereztünk. Következő szezonban meghívást kaptam a belgrádi Crvena Zvezdaba, ahol már tizenhat évesen teljes mérkőzéseket játszottam a Szuper Ligában. A Belgrádban töltött három év nagyban hozzájárult a fejlődésemhez, sokat tanultam az ott töltött időszak alatt. A legjobb eredményem ennél a klubnál, hogy gólkirálynő lettem az országos bajnokságban az 1987-ig született lányok közül, a csapat pedig második helyezést ért el a bajnokságban. Három év után a Vrnjacka Banja Klubba igazoltam, ahol két évet töltöttem el. 2009-ben országos bajnokok lettünk a Szuper Ligában. A következő szezont Jagodinában játszottam, egy év után a backa palankai Nopalnal voltam egy szezont, majd három évet töltöttem a Nisi Naisanal. Ez alatt az idő alatt, minden évben részt vettünk az EHF vagy a Challenge Kupában. Tíz hónapig szüneteltettem a játékot, mert kisbabát vártam. A kihagyás után Naisaban folytattam a játékot és 2016-ban aláírtam a törökországi Trabzon nevű csapatnak, ahol egy szezont töltöttem. Sajnos a klubnak pénzügyi problémái adódtak, így visszamentem egy évet Naisaba játszani. A férjemmel és a kislányommal Nisben élünk. 
Ezalatt az időszak alatt a szerb ifi válogatott állandó tagja voltam és gyakran az "A" válogatottnak is. Szerettem volna az egyik legerősebb európai ligában, Magyarországon is kipróbálni magam, így kerültem Békéscsabára.

– Mi a véleményed, mivel tudsz hozzájárulni a csapat sikeréhez?
– Tapasztalt játékos vagyok és több poszton is tudok játszani. A kemény edzéseknek köszönhetően felgyorsítom a csapatjátékot és könnyen előnybe tudom hozni a társaimat a gólok lövéséhez.

– Hogy érzed magad a csapatban?
Még májusban, amikor próbajátékon voltam, a lányok nagyon kedvesek és nyitottak voltak. Amikor elkezdtük az edzéseket nagyon sokat segítettek abban, hogy teljesen be tudjak illeszkedni a csapatba és megszokjam az edzéseket.

– Milyen célt tűztél ki magad elé ebben a szezonban és hosszabb távon?
Ebben a szezonban számomra az a legfontosabb, hogy játékommal segítsem a csapat céljait – minél jobb helyen végezzünk a bajnokságban, és hogy rászokjak az erős magyar ligára. Szeretnék még erősebb csapatokban is játszani a jövőben, de most erre az évre koncentrálok, hogy jól sikerüljön.