A 2022/2023-es bajnoki idényt követően biztosan távozik az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE csapatától: Andróczki Flóra, Bucsi Lili, Gadányi Maja, Hajtai Vanessza, Marina Razum, Vámosi Panna és Zsemberi Zóra.

A következő szezon vezetőedzője, valamint a szerződést hosszabbító és az érkező játékosok kapcsán a következő napokban adunk folyamatos tájékoztatást.

A távozó sportolóknak további pályafutásukhoz sok sikert kíván az egyesület!

Szombaton hosszú szünet után ismét hazai pályán láthatják kedvenceiket a csabai szimpatizánsok, ugyanis lila-fehér lányaink a Mosonmagyaróvár gárdáját fogadják a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban. Bár a két csapat céljai nagyon mások a bajnokságban, mert még ellenfelünk érmes helyezésért küzd, addig együttesünk az első osztályú tagságát szeretné a szezon végén megerősíteni. Ennek ellenére mégsem egy előre lefutott összecsapásként kezelik a lilák a találkozót, és szeretnének helytállni vagy akár még az idény első pontjait is begyűjteni. A találkozó kapcsán együttesünk jobbszélsőjével Andróczki Flórával beszélgettünk, és latolgattuk az esélyeket.

– Két hónap után láthatunk benneteket újra itt az otthonotokban a Városi Sportcsarnokban, hogy érzed mennyire formálódott vagy fejlődött az együttes az azóta eltelt időszakban?

– Úgy érzem sikerült továbblépnünk a kudarcokon és valóban tudott fejlődni és javulni a csapat, főképp talán mentálisan. De nagyon sokat is dolgoztunk a szünet alatt, a védekezés gyakorlására kiemelten nagy hangsúlyt fektettünk, de fizikálisan is próbáltunk erősödni, amolyan minialapozást végeztünk. Sok szempontból nem volt szerencsés ez a hosszú szünet, pláne úgy, hogy éppen csak elkezdődött a bajnokság, mert így nagyon könnyű kiesni a ritmusból. De nekünk arra mindenképpen jó volt, hogy feldolgozzuk a szezonkezdést, és fejben rendezzük a sorokat.       

– Akkor talán mondhatjuk azt, hogy ennek a hozadéka volt az első igazi siker is ebben a szezonban, a kisvárdai továbbjutás a kupában. Mekkora lökés lehet ez a bajnokság tekintetében?

– Bízom benne, hogy nagy. Főként ha azt a kohéziót és csapategységet ami szerintem segített a Kisvárda fölé nőni, azt sikerül továbbvinni a bajnoki mérkőzésekre is. Mert az a hit saját magunkban, ami talán hiányzott mondjuk az MTK elleni mérkőzésen, Kisvárdán maximálisan megvolt. A találkozó elejétől érezhető volt, hogy teljesen együtt lüktetett a csapat, és végig látszott, hogy nagyon akarjuk a továbbjutást. Szóval remélem ez a siker tényleg segít átlendíteni minket a nehézségeken, és akkor a bajnokságban is hasonló eredményeket tudunk produkálni.   

– Viszont most nehéz sorozatban vagytok, hiszen egymás után jönnek ellenfélként az erős csapatok, a következő Mosonmagyaróvárt hova sorolnád jelenleg?

– Mindenképpen az élcsapatok közé, akik a Debrecennel ádáz csatát vívnak már most az érmes helyért. De nem is csoda, mert tényleg kiemelkedő játékosokból álló, jól felépített csapat, amelyben egyszerre jelenik meg a rutin és a fiatalos lendület. Elöl nagy lövőkkel, hátul meg kifejezetten robosztus védőkkel kell majd szembenéznünk, és persze remek kapusokkal is. Emellett ők is rendkívül gyors kézilabdát játszanak, szóval figyelnünk kell a minél pontosabb játékra és a megfelelő visszarendeződésre, mert ezeket kíméletlenül megbüntetik.  

– Milyen célokkal veselkedtek neki a szombati összecsapásnak?

– Nyerni szeretnénk, ez a legfőbb célunk. Ehhez pedig agresszív védekezésre és lehetőség szerint gyors, futós játékra lesz szükség. Meg kell próbálnunk dominálni a mérkőzést és a saját akaratunkat ráerőltetni ellenfelünkre. Viszont ahogy már említettem, a labdát nagyon meg kell becsülnünk, mert az eladott labdákból villámgyorsan letámadnak. Illetve amiben javulnunk kell a korábbiakhoz képest az a helyzetkihasználás, de persze hátul is elengedhetetlen lesz a megfelelő stabilitás, hogy legyenek lehetőségeink gyors gólokat szerezni. Fejben most is erősnek kell lennünk, és hinnünk magunkban, akkor nem lehet gond. Természetesen nagyon várjuk már, hogy ennyi kihagyás után ismét hazai közönség előtt játszhassunk, remélem sokan kilátogatnak majd szombaton, és buzdításukkal segítenek minket, hogy végre megszerezzük első pontjainkat.

Dömény Dezső

Szombaton Komáromban játssza következő mérkőzését lila-fehér kézilabda együttesünk, mely továbbra is három pont előnnyel vezeti a bajnokságot a sarkunkban loholó NEKA csapata előtt. Ráadásul egy kis hullámvölgyet követően a legutóbbi fordulóban ismét egy nagyon magabiztos, erőtől duzzadó Békéscsabát láthatott a csabai publikum, melyben a 15 gólos sikerből több játékosunk is kiváló teljesítménnyel vette ki a részét. Ilyen volt együttesünk jobbszélsője Andróczki Flóra is, aki hosszú idő után tudott ismét gólokkal és jó játékkal előrukkolni.

– Szinte gálaelőadás lett a Pénzügyőr elleni találkozótokból, ráadásul homlokegyenest más arcát mutatta a csapat mint egy héttel korábban…

– Ahogy azt már a Kozármisleny meccs után is megfogalmaztuk, az egy baki volt, egy olyan botlás ami sajnos benne van a pakliban, hiszen van olyan amikor egy csapatnak minden bejön, és van amikor meg szinte semmi, hát nálunk pont ez történt, míg ezzel szemben a Misleny remek napot fogott ki. Annyi hatása mindenképpen volt ennek a Pénzügyőr találkozóra, hogy a felkészülés során még keményebben vettettük bele magunkat a munkába, már csak azért is, hogy ilyen még véletlenül se fordulhasson elő még egyszer. De azt nem gondolom, hogy ettől táltosodtunk volna meg, hiszen az év során legtöbbször ezt a győztes arcunkat mutattuk. Inkább a masszív védekezésünkben és a kitűnő kapusteljesítményünkben látom a győzelmünk kulcsát, ezzel sikerült ugyanis már az elejétől elbizonytalanítanunk ellenfelünket, és miután szépen lassan a támadójátékunkat is felépítettük a védekezésünk szintjére, már tényleg egy jutalomjáték kerekedett az összecsapásból.

– Te is szép gólokat szerezve, már jóval több időt töltöttél a pályán mint korábban, ez azt jelenti, hogy most már minden probléma a múlté?

– Nagyon bízom benne, hogy igen. Sajnos ebben a szezonban  elég sok megpróbáltatás ért, ez így volt már ősszel is, és amikor pedig már kezdtem ismét egyenesbe kerülni, akkor januárban elkaptam a COVID-ot. Ami pechemre nem múlt el nyomtalanul, ugyanis nem sokkal később Poszt-COVID tünetek is jelentkeztek nálam. Nyilván próbáltam közben tovább folytatni a munkát annak érdekében, hogy ne essek ki túlságosan az edzésekből, viszont mivel ez az egész tünetegyüttes azért nagyon komolyan megviselte és legyengítette a szervezetemet, így ennek tetejében még egy kisebb deréksérülést is sikerült összeszednem. Úgyhogy mondanom sem kell mekkora megkönnyebbülés volt a hat hét megpróbáltatást követően a SZISE elleni hazai mérkőzésünkön pályára lépni, és végre már nem csak bemelegíteni és a kispadról nézni a többieket, hanem beszállni és tevőlegesen is hozzátenni a csapatjátékhoz. De az az igazság, hogy valójában csak most a Pénzügyőr ellen éreztem először 100%-os állapotban magam, és szerencsére ezt gólok tekintetében is sikerült bizonyítanom.

– A folytatásban viszont ismét egy hosszú túra vár rátok, méghozzá egy hazai közegben kifejezetten erős ellenféllel szemben…

– Sőt, még azt is tegyük hozzá, hogy egy meglehetősen egyedi stílust képviselő, elképesztő rutint felvonultató csapattal szemben. Amúgy pont azon gondolkodtam mikor a felkészülés alatt néztem az ellenfelünk mérkőzéseiről készült videókat, hogy több olyan játékossal is farkasszemet fogok majd nézni, akiket anno gyermekként a tv-ben néztem egy-egy Bajnokok Ligája találkozó alkalmával, és szinte még inspirációt is merítettem belőlük. Talán ez is tökéletesen jellemzi a Komárom igazi erejét, hiszen tényleg számos olyan klasszisuk van akik bármikor képesek valami extrát előhúzni a kalapból. Ezt viszont nekünk a fiatalos, gyors játékunkkal kell kompenzálnunk, ami szerintem ily módon még jobban felértékelődhet ellenük.

– Akkor a recept adott, csak le kell másolni a legutóbbi találkozótokat?

– Valójában, igen. Hasonlóan ahhoz, ezt az összecsapást is hátul nyerhetjük meg. Védekezésben kell stabilnak lennünk, itt főleg a szélsőjáték kikapcsolása lehet lényeges, mert ott valóban roppant erősek. Nekünk viszont csapatként kell dominálnunk, és a rohanós játékunkkal fárasztani ellenfelünket. Ugyanakkor egyértelműen nehezebb mérkőzésre számítok mint amilyen a legutóbbi volt, főleg úgy, hogy idegenben játszunk, de ha végig a saját játékunkra  koncentrálunk, nem hagyjuk magunkat kizökkenteni, és kellően ráerőltetjük a hazaiakra a mi lendületes stílusunkat, akkor azt hiszem nem lesz kétséges melyik csapat szerzi meg szombat este a két bajnoki pontot. 

Dömény Dezső

A játékos 2020. szeptemberében igazolt Békéscsabára, ezen időszak alatt stabil tagja lett csapatunknak. A 2021/2022-es szezonban 10 mérkőzésen 27 találattal járult hozza a csapat sikereihez.

– Örültem az egyesület megkeresésének. Idén egy igazán jó csapat kovácsolódott össze, profi feltételek mellett dolgozhatunk és a fejlődésem szempontjából is a legjobb döntést hoztam. Boldog vagyok hogy jövőre is a Békéscsabát erősítem és várom hogy további sikereket éljek meg a csapattal, a szurkolókkal. Hajrá Lilák! - nyilatkozta jobbszélső játékosunk.

Pénteken újfent hazai pályán lép parkettra csapatunk az EUbility Group-Békéscsabai ENKSE, ellenfele pedig a sereghajtó, a Magyar Kupa legutóbbi fordulójában két vállra fektetett Csepel DSE gárdája lesz. Az esélyese kétségkívül ennek a találkozónak is lila-fehér együttesünk lesz, a kérdés inkább az, hogy ellenlábasunk mennyire mutatta meg igazi arcát a kilenc nappal ezelőtti összecsapáson. Többek között erre a kérdésre is kerestük a választ csapatunk jobbszélsőjével Andróczki Flórával, aki a szakmai elemzésen túl, beszélt az elmúlt hónapokban őt ért megpróbáltatásokról is.

– Azt gondolom nem mindenki tudja, de a közelmúltban egy igen komoly vírusfertőzésen estél át. Jelenleg milyen állapotban vagy, sikerült már teljesen utolérned magad?

– Mostanra már azt mondhatom, hogy igen. Körülbelül 3-4 hétig vett le a lábamról a kór úgy, hogy edzeni sem tudtam és a felkészülési mérkőzéseket is csak végigültem. Szerencsére a bajnokság kezdetére sikerült felépülnöm, de igazán csak az utóbbi hetekben érzem úgy, hogy valóban utolértem magam fizikálisan.

– Kezdjük akkor az elejéről, mi is történ pontosan augusztusban?

– Igazából a mai napig tisztázatlan forrásból – ami lehet egy nem tökéletesen megmosott zöldség, vagy valamilyen romlott élelmiszer -, de sikerült összeszednem egy szalmonella-fertőzést. Az első napokban ezt még megpróbáltam úgymond „lábon kihordani”, azaz otthoni körülmények között pihenéssel átvészelni, viszont egy idő után annyira erőteljesen legyengített a vírus, hogy a végén már lábra sem tudtam állni, ezért elkerülhetetlenné vált a kórházi kezelés. Ott infúzióval és antibiotikumos kúrával erősítettek, ami segített a szervezetemnek a fertőzés elleni csatában, és pár nap kórházi lábadozást követően hazatérhettem az otthonomba. Ennek ellenére csak a bajnokság nyitóhetében jutottam el addig a pontig, hogy normális intenzitással végig tudjak dolgozni egy edzést, mert fizikálisan teljesen legyengített a kór. Nem bírtam futni, sőt még az általában edzéskor használt súlyok töredékét sem tudtam megmozgatni. Nagyon nehéz időszak volt, és rettentően keményen kellett ahhoz dolgoznom, hogy visszanyerjem az állóképességemet. Viszont az csodálatos érzés volt, amikor a Fradi elleni első találkozón kezdőként futhattam ki a pályára, és gólokkal segíthettem a csapatot. A mérkőzést követően oda is lépett hozzám csapatorvosunk, Tóth János doktor úr, és megkérdezte: "gondoltam volna ezt pár héttel ezelőtt, hogy most itt fogok futkosni és gólokat szerezni a pályán?". És bizony amilyen állapotban voltam, hát nemigen.

– Ezzel szemben Gyálon azért már az előző szezonban megismert magabiztos Flórát láthattuk…

– Szerencsére az elmúlt egy hónapban folyamatosan visszajött a fizikai erőm és az állóképességem, úgyhogy roppantul örülök neki, hogy szombaton is kijött a lépés és eredményes játékot tudtam produkálni. Az igazat megvallva jóval nehezebb találkozóra számítottunk mint amilyen valójában lett. Már az első percekben éreztem, hogy totálisan domináljuk az összecsapást, mert olyan masszív és kemény védekezést sikerült a pályára tennünk, amivel szemben egyszerűen nem volt ellenszere a hazaiaknak. Ebből aztán számos gyors indítás és ziccerig kijátszott figura következett, amiből én is eredményes tudtam lenni, szóval ez azért egy remek csapatteljesítmény is volt.   

– Pénteken viszont ismét bajnoki forduló, és a sors fintora, hogy bő egy héttel a Magyar Kupa találkozó után ismét ugyanazzal az ellenféllel néztek szembe. Szerinted mennyire láttuk az igazi Csepelt azon az összecsapáson?

– Azt, hogy mennyire mutatták meg a tudásuk legjavát, azt nem tudom megmondani, de az biztos, hogy számukra valószínűleg nem a kupa az a sorozat ami a legnagyobb prioritást élvezi, sokkal inkább a bajnokság, szóval nem szabad csak abból kiindulni mennyivel nyertünk múlt szerdán. Amúgy én pontosan ezt tartom a legkomolyabb kihívásnak a pénteki összecsapásban, hogy mennyire tudjuk magunkat függetleníteni attól, hogy pár napja tizenhét góllal vertünk egy ellenfelet, akivel most ismét meg kell küzdenünk. Nem szabad azt hinnünk, hogy a két pontot már most a nevünkhöz írták, és nem elég csak a mezeket felvinnünk a pályára, hanem a maximumot kiadva magunkból, a saját tempónkat diktálva kell lejátszanunk a meccset. Testközelből is láttuk most már őket, és ennek megfelelően ugyanúgy készülünk belőlük mint minden ellenfelünkből.

– A cél azért mindenképpen a duplázás?

– Igen, ezt kijelenthetem, hogy most is csak a győzelem az elfogadható számunkra. Nyilván szeretném ha hasonló forgatókönyv mentén zajlana a pénteki találkozó is mint a legutóbbi, azaz eredményes, jó játékot követően minél hamarabb eldöntenénk a mi javunkra az összecsapást, és így a fiatalok is több lehetőséghez juthatnának. De ehhez elengedhetetlen lesz egy stabil védekezés, hogy hátul ugyanannyira masszívak legyünk mint Gyálon, és ezáltal a gyors játékunkat is tudjuk kamatoztatni. Valamint, hogy higgadtabban és nyugodtabban kézilabdázva leminimalizáljuk a technikai hibáink számát. Én bízom benne, hogy egy élvezetes mérkőzést tudunk vívni pénteken, és abban is bizakodom, hogy szurkolóink is szép számban megtisztelnek a jelenlétükkel, mint ahogy azt szombaton Gyálon is tették, ahol nagyon jó érzés volt, hogy ott voltak, és már a bemelegítéstől kezdve buzdították a csapatot. Ez tényleg sokat jelentett számunkra, szóval remélem egy hasonlóan jó hangulatú összecsapást játszunk ezúttal is.

Dömény Dezső

– Mielőtt az év első összecsapásával foglalkoznánk, beszéljünk néhány szót az előző esztendő utolsó találkozójáról, a Mosonmagyaróvár elleni hazai mérkőzésről. Nagyon sokáig rendkívül jól tartottátok magatokat, bár sajnos a vége mégis sima lett…

– Olyan szempontból mindenképpen különleges összecsapás volt, hogy mindkét együttesen érződött a meccshiány, a vendégeknél három hónap kihagyás volt ezen a téren. Ez azért erőteljesen rányomta a játékra a bélyegét, ettől függetlenül azt gondolom helyenként egészen jól játszottunk, tartottuk ellenfelünket, még hátrányból is vissza tudtunk jönni. Amikor viszont már a pontszerzés lehetősége is fellebbent a szemünk előtt, akkor meginogtunk és sajnos az utolsó 6-7 percet nagyon elrontottuk. Igazából nehéz megmagyarázni, hogy ez miért történt, én úgy érzem túlságosan is akartunk és ezért sokkal több pontatlanság csúszott be a játékunkba, mint előtte. Személy szerint nagyon sajnálom, mert több is lehetett volna ebben a meccsben, de ha a pozitívumokat keressük, akkor abba kapaszkodhatunk, hogy egy erős, az élbolyban tanyázó gárdát sikerült a végjátékig megszorongatnunk. Egyértelműen látszik rajtunk most már az elvégzett munka, hogy egyre jobban összeszokunk és nagyon bízom benne, hogy az első sikerünkre sem kell már sokat várni, és akkor átszakadhat bennünk az a gát, ami most még a pontok hiányában egy pici frusztrációként bennünk van.

– Következő ellenfeletek az MTK csapata lesz, könnyebb vagy nehezebb összecsapásra számítasz, mint amilyen a Móvár elleni volt?

– Igazából minden találkozó más, ettől függetlenül én ahhoz a mosonmagyaróvári mérkőzéshez nagyon hasonló találkozót várok. A két együttesnek még a játékstílusa is hasonló, hiszen az MTK is rendkívül gyors kézilabdát játszik és keretükben tökéletesen ötvöződik a rutin és a fiatalság.  A belső hármasuk pedig kifejezetten erős, itt Pál Tamarára, Szöllősi-Zácsik Szandrára és Marincsák Nikolettre gondolok elsősorban - az Ő semlegesítésük egyértelműen kulcsfontosságú lehet a találkozón. Védekezésben is robosztus, erős játékosaik vannak, szóval nem könnyű a falukat átjátszani, de a mi jól cselező, gyorslábú belső embereinknek azért lehet keresnivalója.

– Miben kell akkor különösen javulnotok szombatra?

– A védekezést kell még jobban összeraknunk, mint legutóbb – a nehéztüzéreiket megállítani és a visszarendeződést megoldani. Ebben amúgy is vannak sajnos hiányosságaink, de egy ennyire gyorsan induló ellenféllel szemben csak abban az esetben lehet esélyünk, ha csökkentjük a technikai hibákat és megfelelően visszazárunk. Szóval nem szabad kapkodnunk, megfontolt és okos játékot kell játszanunk, az esélyek ellenére is győztes mentalitással kell pályára futnunk. Én mindéképpen szoros mérkőzésre számítok sőt, szerintem ha jól játszunk akár még meglepetésre is képesek lehetünk.

Az mindenképpen jó hír a lila-fehérek háza táján, hogy Szabó Pannára és Tamara Radojevicre is számíthat most már Vida Gergő vezetőedző, tehát Bottó Rózsa kivételével mindenki játékra jelentkezik szombaton. A találkozót az MTK Népfürdő úti otthonában 17 óra 15 perctől rendezik és az M4 Sport+ élőben közvetíti.

Javában zajlik a felkészülés lila-fehér csapatunk háza táján, túl is vannak a lányok az alapozás egyharmadán, sőt már az első felkészülési mérkőzésen is. Bár a Debrecen otthonában lejátszott összecsapás eredményét (39-20) talán nem kell igazán mérvadónak tekinteni, hiszen Vida Gergő vezetőedzőnek szinte egy teljesen új csapatot kell építenie a szeptemberi nyitányra. A kezdés előtt azonban még számtalan kemény edzés, és a jövő héten egy tatai edzőtábor is vár a csabai hölgykoszorúra. A számos fiatal játékos által fémjelzett gárdához csatlakozott nyáron Andróczki Flóra is, aki a Győri Audi ETO csapatától érkezett együttesünkhöz, és a tehetségére a jobbszélen számít majd a szakmai vezetés. Flóra hosszú évek óta volt oszlopos tagja az ETO utánpótlás együtteseinek, az előző csonka szezonban is 62 találattal járult hozzá ifjúsági csapata sikereihez. Mai írásunkban vele ismerkedhetünk meg egy kicsit részletesebben.

– Győrből érkeztél hozzánk, de nem ott kezdtél a sportággal foglalkozni…

– Valóban, mert Tompához köthető a kézilabdával való megismerkedésem. Egészen pontosan 11 évesen mentem le először a helyi csapat utánpótlásedzésére, és igazából ott is szerettem meg ennyire ezt a sportágat, amiért a mai napig hálás vagyok az ottani edzőimnek. Érdekes, hogy a posztom már kiskoromban sem volt egy percig sem kérdés, mivel mindig alacsonyabb voltam és balkezes is, tehát egyértelmű volt, hogy jobbszélen játszom.

– Ezt követően jött a győri időszak az életedben…

– Ha azt mondtam, hogy a kézilabda szeretete, és az alapjainak elsajátítása Tompához kötődik, akkor viszont a szakmai kiteljesedésem és a kézilabdázóvá cseperedésem egyértelműen Győrnek köszönhető. Mondhatni ott nőttem fel, és ott tanultam eddig a legtöbbet a kézilabdáról, de mivel a világ legjobb csapatánál volt szerencsém edzeni, ez talán nem is csoda. Ennek megfelelően számos remek szakemberrel dolgozhattam, és mivel mindenki hozzátett valamit a szakmai fejlődésemhez, ezért sem szeretnék senkit sem külön kiemelni. Az edzők mellett azonban a felnőtt játékosoktól is legalább ugyan annyit tanultam, amikor alkalmam nyílt velük edzeni, vagy csak mikor néztem a világ legjobbjait munka közben. Rengeteg motivációt adott számomra.

– Miért esett a választásod Békéscsabára?

– Vida Gergő illetve Fábián Csaba keresett meg azzal, hogy egy tehetséges fiatalokból álló csapat alakul itt Békéscsabán, amiben nekem is szerepet szánnának. Mivel nagyon színpatikus volt számomra az, amit felvázoltak, illetve öt Győrben eltöltött esztendő után már úgy éreztem váltanom kell, így igent mondtam a megkeresésre. Azzal tisztában vagyok, hogy miként nekem úgy a csapatnak is még sokat kell tanulnia, de kitartó és kemény munkával elérhetjük a kitűzött céljainkat.

– Immáron három hete vagy itt, hogy halad a beilleszkedésed?

– Szerencsére egy nagyon jó közösség jött létre szinte azonnal, ez nyilván köszönhető a nem túl nagy korkülönbségeknek is, ami azért megkönnyítette a beilleszkedést. Az látszik, hogy mindenki tele van bizonyítási vággyal, és a hangulat is kiváló a csapaton belül. Már itt az alapozási fázis legelején érzem a társaságon az elhivatottságot, mindenki nagyon keményen edz, és ha ezt a lendületet, ami most jellemez minket tovább visszük az egész szezonra, akkor szerintem még nagy dolgokra is képesek lehetünk.

– Akkor gondolom a céljaidat is már megfogalmaztad a jövővel kapcsolatban?

– Mindenekelőtt a legjobb tudásommal és munkamorálommal szeretném a csapatomat segíteni, ez a legfontosabb célom. A maximumot akarom kihozni magamból, hogy ez által is minél inkább az együttes hasznára tudjak lenni. Tudjuk, hogy kemény év áll előttünk, és ebbe mindenkinek sok munkát kell beletenni, de úgy érzem jó hatással vagyunk egymásra, így megfelelően tudjuk majd húzni és segíteni egymást a nehéz pillanatokban is. Ezen kívül természetesen fontos célom meghatározó NB1-es játékossá válni, hogy a legmagasabb szinten tudjam űzni a kézilabdát, lehetőség szerint minél több ideig, mert jelenleg ez az életem. Egyelőre most még kisebb célokat tűzök ki mindig magam elé, mert szeretek inkább a jelenlegi kihívásokra koncentrálni, viszont azért nagy vágyam majd egyszer magyar címeres mezben is pályára lépni.

– Milyen játékosnak tartod magad?

– Leginkább kitartónak és szorgalmasnak vallom magam, mert hiszek abban, hogy a kemény munka mindig megtérül. Talán még a gyorsaságomat tudnám kiemelni, mint erényt. Viszont még nagyon sok tapasztalatot kell gyűjtenem, hiszen mindössze 18 éves vagyok, úgyhogy mindenben rengeteget kell még fejlődnöm ahhoz, hogy magas szinten is kész játékos legyek.

– Van konkrét példaképed?

– A sportban igazán példaképem nincs, mindig voltak és vannak is olyan játékosok, akikben valami megfog, akár egy lövő mozdulat, vagy éppen egy csel, egy dinamika, védekezés. Ezekből próbálok mindig elcsenni 1-2 elemet és ezáltal is fejleszteni magam. Leginkább a magánéletben vannak példaképeim, itt is elsősorban a családomat emelném ki, azon belül is a bátyámat, sok erőt merítek belőlük és nekik köszönhetek mindent.

– A kézilabdázás mellett tanulsz is, ha jól tudom?

– Igen, tavasszal érettségiztem, de most egy évvel még biztosan elcsúsztatom a továbbtanulásomat. Amúgy a Szegedi Tudományegyetemre szeretnék majd jelentkezni, egészen pontosan dietetikusnak készülök. Viszont most a legfontosabb számomra a jelenlegi célom, mégpedig hogy a legjobb formámat hozzam ki magamból a csapattal együtt itt Békéscsabán!

Dezső Dömény