A 2022/2023-es bajnoki idényt követően biztosan távozik az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE csapatától: Andróczki Flóra, Bucsi Lili, Gadányi Maja, Hajtai Vanessza, Marina Razum, Vámosi Panna és Zsemberi Zóra.

A következő szezon vezetőedzője, valamint a szerződést hosszabbító és az érkező játékosok kapcsán a következő napokban adunk folyamatos tájékoztatást.

A távozó sportolóknak további pályafutásukhoz sok sikert kíván az egyesület!

Roppant fontos találkozóra készül együttesünk a Békéscsabai ENKSE, akiknek a NEKA otthonában van jelenésük szombat délután. A már az előző szezonban is nagy csatákat hozó Boglár elleni rivalizálás immáron az élvonalban is folytatódik, hiszen a mindkét oldalon elsősorban a fiatalokra építő gárda egyaránt a bennmaradást tűzte ki végső céljául erre az idényre. Ráadásul az akadémisták csapata annak az ifjúsági válogatottnak a gerincét adja, akik korábban Európa-bajnokságot, idény nyáron meg világbajnoki bronzérmet szereztek. Ebben a válogatottban pedig ott volt együttesünk tehetséges fiatal játékosa Bucsi Lili is, akinek nyilván ennek okán még különlegesebb lesz a balatonboglári összecsapás. Lilivel, csapatunk legfiatalabb tagjával beszélgettem a szombati rangadó apropóján.

– Ahogy az tudjuk nem vagytok túl sokan a belső posztokon, és fiatal korod ellenére szemmel láthatóan fontos szerep hárul rád is támadásban, mennyire nehéz megbirkózni ezzel?

– Az igazat megvallva most nagyon élvezem ezt a helyzetet, hiszen sokat vagyok a pályán, és egyértelműen érzem a bizalmat a szakvezetés felől. Arról nem is beszélve, hogy önbizalom terén is nagyon jót tesz nekem az, hogy sokkal több lehetőséget kapok mint az előző szezonban. Az tény, hogy az irányító poszt amiben most kulcsszerepet szán nekem Bálint viszonylag új terep számomra, mert eddig inkább csak a válogatottban kaptam ilyen feladatot, és irányítani meg szervezni a játékot az már valóban egy nehezebb feladat. Azonban meccsről meccsre egyre jobban érzem a társakat, a figurákat és a játékot ebben a szerepkörben is, úgyhogy most tényleg nagyon jól érzem magam a csapatban és a pályán egyaránt.  

– Három hét szüneten vagytok túl, ez segített a Fehérvár mérkőzés után rendezni a sorokat, vagy épp ellenkezőleg, inkább jobb lett volna azonnal egy következő feladat?

– Mindenképpen jó, hogy így alakult a program, mert kellett ez az idő megemészteni a találkozót. Meg persze kicsit pihenni is tudtunk, bár nekem közben a junior válogatott edzőtáborában is volt jelenésem. De őszintén szólva a mai napig nem értem min ment el az a mérkőzés és hogyan tudtuk kiengedni a győzelmet a kezünkből. Nyilván átbeszéltük utána jó alaposan a történteket, majd gyorsan le is zártuk azt a mérkőzést, hiszen hiba lenne továbbra is ezen rágódni. Viszont meg kell próbálnunk a továbbiakban a végjátékokat nagyobb koncentrációval játszani, és a fontos szituációkban jobban fókuszálni a befejezéseknél, mert ez sajnos már visszatérő probléma nálunk.

– Említetted, hogy most is voltál összetartáson, úgyhogy beszéljünk pár szót a válogatottról. A korábbi Eb cím mellé augusztusban begyűjtöttetek egy vb bronzot is, mennyire jöttél haza elégedetten a tornát követően?

– Természetesen nagyon szerettünk volna döntőt játszani, de összességében egyáltalán nem vagyok csalódott, hiszen a harmadik hely is nagyon szép eredmény, főleg ahogy a hollandok ellen komoly hátrányból visszakapaszkodva megszereztük. De úgy érzem ez a torna most sokkal nehezebb volt mint tavaly az Európa-bajnokság. Kétségkívül ebben szerepet játszott, hogy a sorsolásunk sem volt éppen könnyű, így sokkal több nehéz szituációt kellett leküzdenünk és már a csoportkörben kiélezett rangadókat játszottunk erős ellenfelekkel szemben. Azonban végig volt tartása a csapatnak, és valóban egy összeszokott, erős csapatszellemmel rendelkező együttes tudtunk lenni, ami az igazi kulcsa volt szerintem a jó szereplésünknek, ahogy ezt a bronzmérkőzés is remekül megmutatta. Ráadásul rengeteget tanultam is ezekből az összecsapásokból, hiszen számos alkalommal éles helyzetekben kellett megfelelő döntéseket hozni. Szóval rendkívül élveztem az első világbajnokságomat, és remélem hasonló élményekben még lesz részem a juniorok között is, ugyanis ezzel elköszöntünk az ifjúsági korosztálytól és Bohus Bea edzőnktől, és a Szilágyi Zoltán, Kudor Kitti párossal folytatjuk tovább a válogatott munkát.          

– Amely válogatottnak a magját éppen az a NEKA adja, akikkel szombaton kell farkasszemet néznetek, sőt még Bohus Bea irányítja ott is a szakmai munkát. Ez azért gondolom számodra egy különleges szituáció?

– Igen, valóban elég pikáns helyzet, mert a NEKA kezdősora tulajdonképpen a válogatott csapattársaimból áll. Gondolkoztam is ezen, hogy most ez előny vagy inkább hátrány, de valójában mindkettő. Ugyanis én belülről ismerem az alapjátékukat és testközelből a játékosokat, kinek mi a gyengesége vagy éppen az erőssége. Ugyanakkor ők is nagyon jól ismernek engem, sőt nem csak a védő vagy a kapus, de még az edző is, szóval nekem is valamelyest változtatnom kell és meglepni ellenfeleinket.

– A legelső találkozótokat kivéve mindig rendkívül szoros összecsapásokat vívott egymással a két csapat, most is erre számítasz?

– Presztízs csata ellenük játszani ez nem kérdés, és valóban most is szoros találkozóra számítok ahol könnyen lehet, hogy megint a végjátékban dőlhet el a két pont sorsa. És bár fiatalok és rutintalanabbak mint mi, sokkal inkább teher nélkül játszhatnak, és ez teszi őket igazán veszélyessé. Persze egyértelmű számomra, hogy nyerni akarnak, úgyhogy nekünk muszáj lesz kijavítanunk a korábban elkövetett hibáinkat, és 60 percen keresztül koncentráltan kézilabdáznunk. Arra készülünk, hogy végig futni fognak, hiszen rendkívül gyors játékot játszanak, így már az elejétől szükséges lesz felvennünk a megfelelő ritmust. Ettől függetlenül elsősorban a saját játékunkra kell koncentrálnunk, nem szabad hagynunk, hogy kizökkentsenek, és minden külső tényezőt félre kell tennünk. A kulcs most is az lehet mint a tavaszi békéscsabai mérkőzésen, stabil védekezés egy jó kapusteljesítménnyel megtámasztva, és abból gyors indításokkal minél több könnyű gólt elérni. Én bízom benne, hogy már az elejétől irányítani tudjuk majd az összecsapást, és így győztesen, az első pontjainkat megszerezve térhetünk majd haza szombat este.

Dömény Dezső

Roppant fontos győzelmen van túl együttesünk a Békéscsabai ENKSE, akik a NEKA fölött aratott sikerükkel továbbra is magabiztosan vezetik a másodosztály küzdelmeit és robognak az élvonal felé. Ebben pedig tagadhatatlanul a csapat rutinos kézilabdázói mellett a fiatal játékosoknak is van némi szerepük, akik a szezon során több mérkőzésen megmutathatták már magukat markánsabb szerepkörben is. Ilyen játékos Bucsi Lili is, aki annak ellenére, hogy még mindig rendkívül fiatal, már 2020 nyara óta a felnőtt keret tagja, és nem mellesleg ifjúsági Európa-bajnoknak is mondhatja magát. Vele beszélgettem a szombati mérkőzés apropóján.

– Attól függetlenül, hogy ebben a szezonban is számos alkalommal megvillantottad átlövő tudásodat, még mindig a keret legfiatalabb játékosa vagy. Mennyire nehéz ilyen fiatalon megtalálni a helyed egy felnőtt csapatban?

– Kétségkívül a felnőtt mezőny sokkal erősebb mint az utánpótlás, és idő kell mire egy fiatal felveszi a ritmust. Ennek ellenére soha nem volt olyan, hogy bármikor is úgy éreztem volna kilógnék a sorból azért mert fiatalabb vagyok, és ezt szerintem a többi hasonló korú játékos nevében is mondhatom. Nyilvánvalóan mi ifjoncok azért összetartunk, de szó sincs arról, hogy bármilyen klikkesedés lenne, hiszen a rutinosabbakkal is legalább annyira jól kijövünk, ráadásul ők tényleg minden téren segítenek, és támogatnak minket. Számomra különösen Gyimesi Kitti tölt be amolyan mentor szerepet, hozzá bátran fordulhatok, és mivel egy poszton is vagyunk, így adja magát, hogy szakmailag is rengeteget tanulhatok tőle. 

– Hogy látod az elmúlt szűk két évedet itt a felnőtt csapatban, mi az amiben egyértelműen előre léptél, és miben gondolod úgy, hogy még bőven fejlődnöd kell?

– Védekezésben érzem úgy, hogy sikerült erőteljesebben fejlődnöm, kifejezetten sokat is gyakoroltam ezt az utóbbi időben, sőt volt, hogy hármas pozícióban is lehetőséget kaptam ami ugye már tényleg egy komolyabb feladat. Persze sokat kell még ebben is előre lépnem, ahogy gyorsaságban, és főleg abban, hogy sokkal bátrabb játékot tudjak kihozni magamból. Úgyhogy önbizalom terén kell elsősorban megerősödnöm, hiszen itt a felnőtt mezőnyben még nincs meg bennem az a magabiztosság ami sokszor ahhoz kell, hogy elválaljak bizonyos szituációkat. Nyilván ezt később a rutin is hozza majd magával.

– Egy jó ideje már az ifjúsági válogatottban is fix helyed van, sőt nyáron Európa-bajnoki címet is szereztél, gondolom ez is pozitív töltetet jelent a számodra?

– Mindenképpen. Örömmel tölt el, hogy ennek a közegnek is tagja lehetek, szeretek velük lenni és együtt dolgozni a csapattal. Nem tagadom, anno mikor először meghívást kaptam ebbe a korosztályba, azért volt némi félsz bennem, mert a gárda magját a NEKA és a Fradi játékosok alkották, akik nagyon régen együtt kézilabdáztak, én meg hirtelen belecsöppentem ebbe miliőbe. De abszolút pozitívan csalódtam, mert tényleg egy nagyon jó kis gárda jött össze, ahol remek csapatszellemben zajlik a munka. És szerintem ez látszik az eredményeken is, hisz ahogy te is említetted az EB-n is kitűnő teljesítményt sikerült nyújtanunk. Egyébként az ott szerzett bajnoki cím komoly muníciót jelent a mai napig is számomra, és ez még akkor is így van, ha ezt leginkább egy részsikernek tartom, bízva abban, hogy hasonló eredményeket majd a felnőtt mezőnyben is el tudok érni. Mellesleg most a lányokkal a nyári világbajnokságra készülünk, amit a tervek szerint Grúziában rendeznek, szóval remélem a sikeres klubszezont egy nagyszerű VB szereplés fogja megkoronázni.

– Visszakanyarodva a klubkézilabdához, a szezon legfontosabb rangadóját nyertétek meg a NEKA ellen, ami kívülről igencsak nehéz találkozónak tűnt. Te ezt miként érzékelted belülről?

– Sokat készültünk erre a találkozóra, mert tudtuk, hogy kulcsmérkőzés lesz, és persze arra is számítottunk, hogy nem lesz könnyű majd őket két vállra fektetni. És valóban nem is volt könnyű, meg kellett szenvedni minden labdáért, minden gólért, és bár nagyon fiatal csapat a Boglár, ezt remekül ellensúlyozták a nagyfokú összeszokottságukkal, talán ezzel is tudtak végig versenyben maradni. És jóllehet rengeteg hiba csúszott a mi játékunkba is, azonban a védekezésünket szinte végig feszesen tudtuk tartani, és kapusteljesítményben is jobbak voltunk, úgyhogy azt hiszem ez döntötte el a rangadó sorsát.        

– A Szent István elleni megmérettetés a következő feladatotok, amely ismételten egy idegenbeli összecsapás lesz, viszont ezek eddig itt a rájátszásban finoman szólva sem sikerültek igazán jól…

Ezért is jött el az ideje, hogy sikerrel teljesítsünk egy idegenbeli találkozót… Ettől függetlenül ez a kiruccanás sem lesz könnyű, főleg, hogy rendkívül szokatlan időpontban kell majd játszani, hiszen a délelőtt 11 óra nem számít egy bevett kezdési időpontnak. De most ezzel kell megküzdenünk, habár van egy jó oldala is a dolognak, hogy így legalább már pénteken elutazunk a helyszínre, és megspóroljuk a mérkőzés előtt az utazás fáradalmait. A SZISE amúgy önmagában is egy kellemetlen ellenfél, eléggé kiszámíthatatlanok, és a legutóbbi Eger elleni mérkőzésük is mutatta, hogy egyre jobb formában vannak. Viszont a NEKA elleni siker minket is maximálisan feltöltött pozitív energiával, úgyhogy ebből kell építkeznünk a hátralévő összecsapásokon és persze szombaton is. Ráadásul, ha hátul most is olyan stabilak tudunk majd lenni mint legutóbb, hasonló kapusteljesítményt produkálva, és ezt egy pontos, koncentrált támadójátékkal is sikerül majd megspékelnünk, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy két bajnoki ponttal térünk majd haza.

Dömény Dezső

A Békéscsabai ENKSE 2020/21-es keretébe összesen hat saját nevelésű fiatal játékos került be nyáron a különböző utánpótlás együttesekből. Közülük is a legfiatalabb a mindössze 16 éves Bucsi Lili, aki már egészen kiskorától kezdve elhivatott volt a kézilabda iránt, évről évre lelkesen figyelemmel kísérte a felnőtt csapat eredményeit és játékosait, és arról álmodott egyszer majd ő is lila-fehér mezben játszhat felnőtt első osztályú mérkőzést. Nos, ez a vágya nagyon könnyen megvalósulhat az előttünk álló idényben, hiszen a nyári alapozást már az első csapatnál kezdte meg. De korántsem volt véletlen, hogy a szakvezetés megszavazta neki a bizalmat, ugyanis a korosztályában az elmúlt években is már meghatározó játékos volt, összesen öt alkalommal hívták meg a korosztályos válogatottba és az elmúlt szezonban az Előrének mind az ifjúsági, mind a serdülő, de még az NB2-es csapatában is játszott. Ráadásul roppant gólerősen, így nem véletlen, hogy a serdülő bajnokságban második volt a góllövőlistán, minden sorozatot együttvéve pedig összesen 253 alkalommal talált a kapuba bajnoki mérkőzéseken.

Fotó: Antal János

– Mikor kerültél az Előre-családba?

– 2012-ben nyolcévesen kezdtem kézilabdázni, ekkor kerültem az Előre szivacskézi csapatához. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, mert az első időkben szinte minden évben más volt az edzőm, de Fábián Csaba akivel évek óta együtt dolgozom, most már egy biztos pont a kézilabdás életemben. Amúgy is nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen rengeteget segített abban, hogy erre a szintre eljuthassak.

– Ami ugye például a felnőtt kerettagság. Apropó, mennyire más a felnőttekkel edzeni?

– Teljesen más mint a saját korosztályommal. Sokkal keményebb az edzés, gyorsabb a tempó és nagyobb a fegyelem is. Egyszóval érződik, hogy ez már egy más szint.

– De azért nem teljesen újdonság számodra a nagy csapattal készülni?

– Valóban nem, mert tavaly nyáron az alapozás időszakában, egy edzőmeccset követően Horváth Roland – az első csapat akkori vezetőedzője – odahívott magához és közölte, hogy a következő edzésem már a felnőtt együttessel lesz. Akkor ott nagyon meglepődtem, ugyanis nem számítottam rá ilyen fiatalon, de amint felocsúdtam természetesen már nagyon örültem neki és teljes erőbedobással vetettem bele magam az edzésbe. Élveztem is ezeket a tréningeket és persze rendkívül hasznosak is voltak számomra.

– Akkor gondolom most is nagyon boldog voltál, hogy újra a nagyokkal készülhetsz?

– Egyértelműen büszke vagyok rá és roppantul örülök annak, hogy újra lehetőséget kaphatok a felnőtt keretben és nagyon szeretnék élni is a lehetőséggel. Elszánt vagyok abban, hogy megmutassam mire vagyok képes és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megháláljam a bizalmat. Ráadásul még a karantén időszak miatt is extrán motiváltan kezdtem a felkészülést, hiszen az idejét is alig tudom megmondani, hogy ezelőtt mikor edzettünk így közösen a lányokkal és őszintén szólva a csoportos tréning már nagyon hiányzott.

– Milyen poszton vagy bevethető elsősorban?

– Hivatalosan balátlövő vagyok, de igazából mind a három belső poszton szoktam játszani. Nyilván a fiatal korom miatt is, a felnőtteknél bármilyen feladatot is bíznak rám, örömmel megcsinálom, hiszen most még a folyamatos fejlődés a legfőbb célom. Pontosan azért is, mert még bőven van hiányosság a játékomban, legfőképpen védekezésben és gyorsaságban szeretnék a legtöbbet fejlődni, hogy minél hamarabb elérjem az NB1 szintjét.

– Hogy érzed magad a csapatban?

– Nagyszerűen. Az együttes tagjai nagyon nyíltak egymáshoz, jó a hangulat és az első pillanatoktól kezdve nagyon aranyosak és segítőkészek voltak a lányok. Az előző hét még inkább csak egy rávezetés volt, ahol megvolt a kezdeti ismerkedés és az edzések terén is úgymond bemelegítettünk az alapozásra. Ezen a héten viszont már keményen beleálltunk a munkába és futással, kondival, labdás edzésekkel kombinált kemény tréningeket vezényelt Vida Gergő edzőnk.

– Mint ahogy nagyon sok fiatal játékosnak, neked is van példaképed, ráadásul te házon belül választottál…

– Igen, a példaképem Alexandra Vukajlovic, akihez még ráadásul az előző szezonban nagyon közel is kerültem. Mindenben támogatott, bármit kérdeztem tőle segített, ha valamit nem értettem megmutatta. Annak meg külön örültem, hogy a tavalyi idényben többször is együtt edzhettem vele. De rajta kívül is szinte mindenki segített, ugyancsak nagyon sokat tanultam Marincsák Nikitől és Kopecz Barbarától is és biztos vagyok benne, hogy a mostani felnőtt csapattagoktól is rendkívül sokat tudok majd ellesni. Engem elképesztően motiválnak ezek a játékosok a céljaim elérésében is, például, hogy az első osztályban meghatározó játékos tudjak lenni, illetve később eljussak akár a felnőtt válogatottságig is. Ebben a szezonban viszont a közös cél, hogy stabilan bent maradjunk az NBI-ben, ennek érdekében pedig garantáltan mindent meg is fogunk tenni.

Dömény Dezső