A rájátszás első idegenbeli összecsapására készül együttesünk a Békéscsabai NKSE, melyre ezúttal egy kozármislenyi kiruccanás vár. És noha egy picit döcögősre sikerült lányainknak a rájátszás vasárnapi nyitánya, csapatunk balkezes játékosának Iván Emesének a vezérletével végül hét góllal felülkerekedtünk a SZISE gárdáján. Emese kilenc találatot jegyzett ezen a találkozón, de remek formáját az is jól mutatja, hogy csapatunk legutóbbi hat mérkőzésén összesen 41 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába. Vele értékeltük az elmúlt találkozókat, de persze már a szombati összecsapás is szóba került.

– Immáron sokadszorra fordul elő ebben a naptári évben, hogy a csapat legeredményesebb játékosaként zárod a találkozót, de erre vasárnap még egy lapáttal rátettél azáltal, hogy hibátlan lőlapot produkáltál. Összefüggésben van ez azzal, hogy mostanában többet játszol szélen?

– Én inkább azt mondanám, hogy a játékidőmmel van jobban összefüggésben. Több lehetőséget kapok mint korábban és próbálok élni is ezzel a bizalommal. Persze olyan téren van kapcsolódás a szélsőjáték között, hogy Flóra sajnálatos egészségügyi problémái miatt félig-meddig kényszerből is kaptam sokkal több játékidőt ott, mint lövőben, de azt érzem, hogy az ebből fakadó sikerélmények jó hatással vannak úgy komplexen az egész játékomra. Ettől függetlenül azért továbbra is átlövő pozícióban érzem magam a legjobban, és arra törekszem, hogy a középső posztokon is minél jobb teljesítményt nyújtsak.

– Ami azt illeti a SZISE ellen kis túlzással mindenhonnan betaláltál, ennek ellenére most valahogy nem éreztem annyira gördülékenynek a játékotokat mint máskor. Belülről miként érezted ezt?

– Valóban, bentről is valahogy olyan nyögvenyelősnek tűnt a találkozó, és kicsit az volt az érzésem, mintha a valósággal ellentétben kétszer olyan hosszú összecsapást vívnák ellenfelünkkel. A Szent István rettentően kiszámíthatatlan játékot játszott, ráadásul egy sok faulttal tarkított, vontatott mérkőzés alakult ki, ahol belülről úgy látszott jóval nagyobb különbség van a felek között a javunkra, az eredmény alakulása azonban mégsem teljesen ezt mutatta. Főként ha összehasonlítjuk a hétközi Dunaújváros elleni derbivel, na akkor van igazán nagy kontraszt a meccsek között. Ott egy gyors ritmusú, lüktető játék volt, és bár jobban el is fáradtunk benne, azért nekünk inkább az a fajta kézilabda fekszik. Sajnáltuk is azt a találkozót, mert igyekeztünk a szívünket-lelkünket kitenni a pályára, sőt azt hiszem még a játék tekintetében is felvettük a versenyt a Kohásszal, de alapembereink hiányát a végjátékban már végképp nem bírtuk el.

– Most viszont több időtök is van felkészülni a következő feladatotokra…

– Igen, pont ezért a héten inkább a pihenésre és a regenerációra helyeztük a nagyobb hangsúlyt. A vasárnapi találkozót követően kaptunk másfél nap pihenőt, illetve az edzéseknek is jobban a taktikai része domborodik most ki.  De szükség is van arra, hogy frissebben veselkedjünk neki a szombati csatának, mert azt hiszem a Kozármisleny ellen jóval nehezebb dolgunk lesz mint legutóbb volt. Most egy teljesen másfajta kézilabdára kell felkészülnünk, hiszen a hazaiak kifejezetten széles taktikai repertoárral rendelkeznek, amihez még egy jóval markánsabb átlövősor is párosul. Elég csak megemlítenünk Scheffer Zsanettet vagy a válogatott tapasztalattal is rendelkező Hornyák Bernadettet, akik mindketten komoly lövőerővel rendelkeznek. Ugyanakkor megvannak a jól cselező, egy az egyben veszélyes kézilabdázóik is, emellett otthon még harcosabban, elszántabban is játszanak, ami a leginkább a védekezésükben tetten érhető. Tehát nekünk is ennek megfelelően maximális tűzzel kell már az elejétől beleállni a találkozóba.

– És arról se feledkezzünk meg, hogy még utazás szempontjából sem lesz rövid túra…

– Valóban, az elmúlt időszakhoz képest ez is egy új elem, hogy hosszabb utazásra kell felkészülnünk, ami nyilván fárasztóbb, de ki kell tudnunk zárni az ebből fakadó nehézségeket. Ami kulcsfontosságú lesz a mi szempontunkból, hogy a védekezést miként tudjuk majd megoldani, főleg Giricz Laura hiányában. Ha hátul képesek leszünk megteremteni a kellő stabilitást, és sikerül ráerőltetni az akaratunkat a hazaiakra, tehát végig a saját ritmusunkban, a saját játékunkat tudjuk játszani, akkor egészen biztosan a két bajnoki ponttal a zsebünkben térhetünk haza. Tagadhatatlan, hogy most már egyre inkább benne van a gondolatainkban a feljutás mellett nem csak a bajnoki cím, de a veretlenség megtartása is, ami még plusz motivációt jelent, így ennek megfelelően most is a győzelem szellemében lépünk pályára szombaton.

A szezon első idegenbeli összecsapására készül lila-fehér együttesünk, méghozzá a Kispest gárdájának otthonában. A felkészülés kellős közepén csapatunk jobbátlövőjével, a Fradi elleni találkozó legeredményesebb játékosával Iván Emesével beszélgettem, aki az esélylatolgatás mellett a sikeres bajnoki nyitányt is értékelte.

– Megvan az első siker és azért roppant fontos volt, hogy győzelemmel mutatkozzatok be…

– Igazából a legfontosabb ez volt, de azt hiszem a játékunkkal sem lehettünk elégedetlenek. Első mérkőzésnek abszolút rendben volt, de nyilván most is voltak a játéknak olyan elemei, amikben még javulnunk kell. Szokás szerint nagyon jól kezdtünk, de a felkészülés során is rendszeresen előforduló hullámvölgyeket ezúttal sem sikerült levetkőznünk. És bár tökéletesen kézben tartottuk a mérkőzést, azért az első játékrészben jelentkező áramszünet hatására az ellenfél közelebb tudott kerülni hozzánk, igaz ezt követően ismét ritmust váltottunk és a végére kialakítottunk egy komoly különbséget. De ezeket mindenképpen mellőznünk kell a jövőben, hiszen a szombatinál erősebb ellenfeleink az ilyen helyzeteket kíméletlenül kihasználhatják.

– Azért amellett se menjünk el szó nélkül, hogy hat találatodnak köszönhetően Te is felettébb gólerősen játszottál…

– Igen, nagyon örülök neki, hogy kijött a lépés, és jelenleg jó formában is érzem magam, remélem ezt a lehető legtovább tudom tartani. Próbálom önbizalom terén is folyamatosan fejleszteni magam, mert sokszor ezzel is meg kell küzdenem, de az a nagyszerű csapatszellem, amiben jelenleg dolgozunk kifejezetten sokat segít ebben. Sajnos a tavalyi szezon nem úgy sikerült számomra ahogyan szerettem volna, úgyhogy most minden erőmmel azon vagyok, hogy ebben az idényben sokkal inkább kijöjjön a lépés, és így meghatározóbb játékos tudjak lenni.  

– Vasárnap viszont már Kispesten vizitáltok, rangadóra készültök?

– Nehezebb mérkőzésre számítunk, mint amilyen volt az első összecsapásunk, de én bízom abban, hogy nem egy kiélezett rangadó lesz, hanem megint domináns játékkal, izgalmak nélkül tudjuk elhozni a két bajnoki pontot. Nehéz leszűrni egy fordulót követően, hogy melyik csapat milyen erősségű is lesz majd a bajnokságban, de szerintem vasárnapi ellenfelünk jó eséllyel majd felsőházas gárda lesz, így még inkább fontos, hogy győzelemmel abszolváljuk ezt a találkozót.

– Mi kell akkor ahhoz, hogy vendéglátótok fölé tudjatok kerekedni?

– Arra készülünk, hogy ők is megkettőzött erővel állnak majd bele a csatába, hiszen az elvesztett első fordulós meccsük után egészen biztosan javítani szeretnének, szóval szükség lesz a jó és koncentrált játékunkra hatvan percen keresztül. Főként a védekezésre kell nagyon összpontosítanunk, mert a Kispestben már fizikálisan is erősebb és távolról is veszélyesebb játékosokkal kell farkasszemet nézni. Ezen kívül kifejezetten robusztus belső-védőkkel is rendelkeznek, úgyhogy itt még jobban felértékelődhet, ha a gyorsaságunkat kihasználva, indításokkal apellálva tudunk könnyű gólokat szerezni. Összeségében a legfontosabb, hogy hozzuk csapatszinten, amit tudunk és akkor győzelemmel térhetünk haza.

Dömény Dezső

Mai írásunkban egy újabb kézilabdázóval ismerkedhetünk meg együttesünk, a Békéscsabai NKSE 2020/2021-es keretéből. Ráadásul ezúttal egy olyan játékos mutatkozik be, aki ősszel először fogja majd magára ölteni lila-fehér mezünket. Ő nem más, mint Iván Emese, akit szurkolóink leginkább a tavalyi esztendő Eger-Csaba összecsapásairól ismerhetnek. Ugyanis a két gárda tavaszi bajnoki mérkőzésén hét találattal nem csak csapata, de a mezőny legeredményesebb játékosa is volt, sőt még a felek őszi magyar kupa találkozóján is négy gólt hintett a Lilák kapujába. De az egész elmúlt szezonban roppant eredményes volt, összesen hetvenszer rezgette meg ellenfelei hálóját. A fiatal, 22 éves jobbátlövő amellett, hogy mesélt eddigi pályafutása legfontosabb pillanatairól, azt is elmesélte miért döntött lila-fehér együttesünk mellett és hogy mit vár leendő csapatától a következő idényben.

– Érdekes módon Érden laksz, mégsem játszottál még egy percet sem a helyi csapatban…

– Valójában Budapesten születtem, de jó néhány éve már Érdre költöztünk a szüleimmel, viszont igen, a kézilabda mindig más városhoz kötött eddig. A sportággal Szigetszentmiklóson ismerkedtem meg, ott a helyi NB2-es csapatban kezdtem fiatalon játszani. Ezt követően kerültem Dunaújvárosba, ahol a középiskolai tanulmányaimat végeztem és persze közben a Kohász Kézilabda Akadémiánál kézilabdáztam. Az érettségi után pedig elsősorban a felsőoktatási tanulmányaimat szem ellőt tartva igazoltam az akkor másodosztályban szereplő Eger együtteséhez, ahol két részletben összesen két és fél évet töltöttem.   

– És ez alatt egyszer már az NB1-ben is megmutattad magad…

– Az első Egri időszakom egy év volt, akkor megnyertük a másodosztály keleti csoportját, de idény végén igen mondtam a Vác megkeresésére, úgyhogy a 2018/2019-es szezonban már az új csapatommal mutatkozhattam be az első osztályban. De sajnos csak fél évig tartott ez a váci időszak, mert nem igazán sikerült úgy az az ősz ahogyan szerettem volna és így utólag be is kell látnom, hogy ott abban a gárdában még túl nagy kihívás volt nekem az NB1.    

– De azért azt követően Egerben végigjátszottál még egy fél első osztályú szezont, nem is rosszul…

– Igen, a téli szünetben visszatértem korábbi csapatomhoz, és mivel akkor ők is a legmagasabb osztályban játszottak, így gyakorlatilag maradtam azon a szinten, mint előtte, de persze azért más volt a két csapattal szembeni elvárás is. Viszont valóban jól ment a játék és ami még nagyon fontos, kiváló tapasztalatokat gyűjtöttem ezalatt, amiket most, hogy ismét visszatérek az NB1-be remélem hasznosítani tudok majd.

– Az elmúlt szezont újfent az NB1/B-ben töltötted, de ez sem sikerült rosszul…

– Pontosan úgy fogalmaznék, hogy a csapatnak kiválóan, hiszen végig vezettük a bajnokságot és ha nem fújják le a küzdelmeket idő előtt akkor valószínűleg aranyéremmel zártunk volna. Nekem viszont nem ez volt életem legjobb éve, elég sok hullámvölggyel tarkított szezonon vagyok túl. Ezért is voltam igazán boldog, amikor megkeresett a Békéscsaba, mert amellett, hogy ismét a legmagasabb osztályban játszhatok, még remek lehetőségnek is tartom, hogy megmérettessem magam hol is tartok valójában. Természetesen tisztában vagyok azzal, mekkora szakadék van a két osztály között, de bízom benne, hogy sikeresen megbirkózom majd ezzel a feladattal is és a másodosztályhoz hasonlóan itt is kulcsszereplője tudok majd lenni az együttesemnek.

– Ha jól tudom a sport mellet még aktív tanulmányokat is folytatsz…

– Ahogy említettem is, annak idején Egerbe szerződésem hátterében is már a tanulás állt, úgyhogy ott az egyetemen elkezdtem a kézilabda edzői szakot, melyet jelenleg is folytatok. Ennek megfelelően szabadidőm nagy részét tanulással töltöm, a maradék időben pedig otthon, családi körben szeretek kikapcsolódni. Egyébként két húgom is van, akik közül az egyik szintén ezt a sportágat űzi, úgyhogy őt is próbálom mentorálni.

– Mellesleg mennyire ismered Békéscsabát?

– Őszintén szólva minimálisan. Eddigi tapasztalataim mindösszesen a Sportcsarnokra koncentrálódtak, hiszen csak mérkőzések kapcsán jártam a békési megyeszékhelyen. Szóval új lesz szinte minden számomra, van is bennem némi izgalom, de ettől függetlenül szerintem nem lesznek problémáim a beilleszkedéssel. Fiatalos közegbe érkezem és noha a leendő csapattársaimat közvetlenül nem ismerem, de a pályán már szinte mindenkivel találkoztam. Vida Gergő vezetőedzőnkkel is egyeztettem már és biztos vagyok benne, hogy vele és a játékosokkal is gördülékenyen tudunk majd együtt dolgozni és meg tudjuk majd állni a helyünket ebben az erős bajnokságban. Azt gondolom, ha igazán jó és erős közösséggé sikerül majd összekovácsolódnunk akkor a legfőbb célunkat a biztos bennmaradást képesek leszünk teljesíteni.

– Viszont a munkakezdésig van még egy rövid idő, miként telik számodra a szünet?

– Igazából semmi extrát nem terveztem erre a nyárra, ahogy az elmúlt hetekben, úgy a hátralévő időben is otthon, családi környezetben próbálok minél jobban feltöltődni és ráhangolódni a következő szezonra. Úgyhogy már ennek fényében végzem lelkiismeretesen a vezetőedzőnk által összeállított otthoni edzéstervet is és persze nagyon várom már a kezdést, hogy végre találkozhassak új csapattársaimmal és a szurkolókkal is, akikről egyébként már nagyon sok jót hallottam.

Dömény Dezső