– Folyamatosan követtem a klubbal kapcsolatos történéseket és már nyáron találkoztunk a klubvezetéssel. Vázolták a jövőbeni terveket, amelyek számomra is szimpatikusak voltak, azonban akkor még sok változás volt az életemben. A célkitűzés már akkor is tetszett, hogy az alapoktól indulva újul meg az utánpótlás-képzés – idézte fel a tavalyi történéseket Csiszár Szekeres Klára.

A saját nevelésű, 104-szeres válogatott, Európa-bajnoki bronzérmes korábbi játékos számára a végső döntésben nagy szerepet játszott az is, hogy ezer szállal kötődik Békéscsabához és fontosnak tartotta, hogy segítsen az újjáépülésben.

– Nagyon szeretek Békéscsabára járni, nosztalgikus érzés belépni abba a csarnokba, ahol felnőttem. Ez döntő volt abban, hogy a mindennapi életem részeként ismét folyamatosan részt veszek majd a klub életében. Hiszek abban, hogy együtt még többre vagyunk képesek és tudunk egymástól tanulni. Remélem, amellett, hogy nekem is feltöltődés lesz, a gyerekek számára is élményt jelet majd a közös munka – világította meg a visszatérés indokait.

Egyesületünk egy rövid- és középtávú programot készít, amelynek célja az utánpótlás-bázis kiszélesítése, illetve modern edzésmódszerek bevezetése a fiatalok képzésébe. Ehhez olyan szakembereket keresünk, akik kötődnek a klubhoz, megfelelő végzettséggel rendelkeznek, a maguk szakterületén plusz értéket hoznak be. Korábbi kiválóságunk pedig megfelel ezeknek a kritériumoknak. 

Csiszár-Szekeres Klára szakmai tanácsadóként és mozgáskoordinációs, mozgásfejlesztő szakemberként csatlakozik a klubhoz, ugyan nem költözik Békéscsabára, de rendszeresen irányít majd edzéseket a különböző korosztályoknak. Elsősorban a mozgáskoordináció javítása a fő cél, illetve posztspecifikus képzéseket tart majd.

– Szomatopedagógusként végeztem, nagyon elmerültem a mozgásfejlesztésben és most már kellő tapasztalattal is felvérteződtem, elkezdtem a saját utamon járni. Több területen is szeretnék majd részt venni a munkában, olyan gyakorlatokat mutatni az edzőknek, amelyek a gyerekek mozgáskoordinációját fejleszthetik. Mindig más korosztálynál szeretnék edzést tartani, olyan közös munka a cél, ahol együttinspirálódhatunk és mindenki fejlődik. Bízom abban, hogy tudok olyan pluszt adni, ami beépíthető lesz a mindennapi munkába – emelte ki Csiszár-Szekeres Klára, akire klubunk a szakmai koncepciók, tervek készítésében és az utánpótlás korosztályok nyári táboraiban is számít majd.

A közös munka részeként bemutató tréningeket tart majd az utánpótlásban dolgozó edzőknek is, illetve a belső edzőképzésben is szerepet kap majd, ezekre a szakmai továbbképzésekre meghívjuk a partner egyesületeinket, iskoláinkat is. Ilyen lesz az első, 2026. március 6-i edzése is, amelyre a dobozi és a kétsopronyi iskola testnevelője is Békéscsabára érkezik. Ezek az intézmények ősztől a "Kézilabda az Iskolában" programunkban vesznek részt. A cél már rövidtávon is az, hogy minél több tehetség jusson el oda, hogy kopogtat a felnőtt csapat kapuján.

Kovács Dávid

– A Baráth Lajos iránti barátság és tisztelet hozott el a találkozóra, majd amikor megtudtam, hogy teljesen új a klubvezetés és azt, hogy egy megújulás vár az egyesületre, akkor óriási kihívást éreztem. Már amikor Battonya felé utaztam a találkozóról, akkor azon agyaltam, hogyan lehet megoldani a játékoskeret kialakítását. Nem szeretem a langyos vizet, legyen forró vagy hideg, az első pillanattól kezdve a cél nem lehetett más, mint a feljutás – idézte fel a nyári kezdeteket.

Az első lépéseknél az egyik legfontosabb az volt, hogy a szinte teljesen újjá alakuló együttesben támaszkodhatott a csapatnál maradó játékosokra.

– Számomra nagyon fontos volt, hogy Borbély Márta nem igazolt el, akiről már az elején megmutatkozott, hogy ebben az újjáépítésben nagy segítséget tud adni, egy igazi vezető személyiség. Emellett meghatározó, hogy amikor valamit újjáépítünk, akkor támaszkodjunk a régi hagyományokra, mert a békéscsabai kézlabdázásnak nagyon sok olyan értéke van, amelyeket fel kell eleveníteni, tovább kell fejleszteni, ehhez pedig kellenek olyan játékosok, akik ismerik a klubot – fogalmazott. A vezetőedző hozzátette, hogy olyan játékosokra volt szüksége, akik dolgozni akarnak, nem az akadályok kikerülésével, hanem azok átugrásával szeretnének foglalkozni, ez pedig sikerült is, a lányok nagyon sokat dolgoztak az elmúlt hónapokban.

A nyári felkészülést úgy kezdte el a csapat, hogy éppen megfelelő volt a létszám, azonban a vis maior esetekre nem voltak felkészülve. És ha valami megtörténhet, akkor az meg is történik! Egy héttel a bajnokság kezdete előtt Csatlós Csengét visszarendelte a Mosonmagyaróvár, miután sérülés miatt elveszítette az egyik kapusát. A helyére pár napon belül Balog Judit érkezett a gárdához. Két siker után azonban Juhász Fanni a 3. fordulóban, Szigetszentmiklóson súlyos térdsérülés miatt vált ki a csapatból. Az együttes pedig nemcsak itt, hanem az Eszterházytól és a Komáromtól is kikapott.

– Erre nem tudtunk gyorsan reagálni, szerkezetet váltani, játékost igazolni, ráadásul akkor még alapjáraton kevesen voltunk és így esett ki egy meghatározó ember. Amikor megtörténtek a szükséges lépések, akkor eljött az ideális állapot, tudtunk folyamatosan építkezni és már hét mérkőzés óta veretlenek vagyunk – idézte fel az őszi történéseket.

A csapat az ősz második felében nyújtott teljesítménnyel versenyben maradt és megteremtette a lehetőséget arra, hogy a feljutásért harcoljon.

– Elvárás nem, de cél lehet a feljutás, ennek a kettőnek mindig el kell különülnie egymástól. Azonban minden nap úgy kelek fel, hogy a legjobb akarok lenni, ezért jöttem Békéscsabára dolgozni. A mostani játékoskeretünket júniusi kialakítással nem mondhattuk bajnokesélyes csapatnak. Az, hogy munkával, fejlődéssel, a játékosok hozzáállásával és a szurkolók támogatásával, ha katlanná válik a városi sportcsarnok és tudunk meglepetésgyőzelmeket aratni, akkor kijöhet belőle a csoda – szögezte le a szakvezető.

A csapat komoly prémiumért küzdött az év végén, az utolsó négy mérkőzés megnyerésével meghosszabbította a saját téli szünetét, így a játékosok január 5-ig otthoni munkát végeznek és csak ezt követően folytatódnak a csapatedzések. A gárda először az Érdet fogadja, majd a Győr U20-as együttesének otthonába látogat, ezt követően jöhet az éllovas MTK elleni rangadó január 30-án.

Arra kértük, hogy meséljen magáról, honnan érkezett, mit gondol a kézilabdáról, és milyen célokkal vág bele a közös munkába.

– Hogyan mutatnád be magad azoknak, akik most találkoznak veled először?

– Aki először találkozik velem, annak az első az lenne, amit tanácsolnék, hogy higyje el a zord külső mögött érző lélek lapul. A viccet félretéve, az élet minden területén rendszerben gondolkodó, pozitív életszemlélettel bíró, szenvedèlyes embernek gondolom magamat.

– Mióta vagy a kézilabdában és hogyan indult az edzői pályád?

– Tizenhét évvel ezelőtt kezdtem a kézilabdaedzői pályafutásomat. Állomáshelyeimen sikerült szép sikereket elérni, az adott célokat teljesíteni, de legfontosabbnak azt tartom, hogy hatással tudtam lenni és “hagyni magamból” valamit, aminek befolyása volt a jövőjére is annak a közösségnek, amit vezettem.

– Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a szakmában?

– Az emberekkel való foglalkozás minden szépségét felvonultatja az edzői szakma. Az egyén fejlesztésén keresztül – ami azt is jelenti, hogy hatással lehetünk egy játékos egész életére – egy csapat teljesítményét lehet növelni, amivel sok embernek, aki szurkol a csapatnak, örömet tudunk okozni.

– Mi vonzott a Békéscsabai Előre NKSE-hez? Volt kapcsolatod korábban a klubbal?

– Békés vármegyében nevelkedtem, Battonyán lakom. Nem kell könyvekben és archív felvételeken kutassam, hogy mit is jelent a Békéscsabai ENKSE az itt lakó embereknek. Ebben a helyzetben, amibe most került a klub, kötelességemnek éreztem “hazajönni” és segíteni. Nehéz, de egyben megtisztelő feladat is számomra, hogy egy ilyen hagyományokkal rendelkező klub szakmai ujjáépítését rám bízták.

– Milyen első benyomásaid vannak a klubról, a játékosokról, a csapat légköréről?

– Az első benyomásomnak köszönhetően érkeztem a klubhoz. Hiteles és teremtő mentalitású embereket ismertem meg a vezetők személyében, akik meggyőztek gyorsan arról, hogy csatlakozzak a klub felépítésének munkálataiba.

– Mit szeretnél elérni a klubbal az NB I/B-s szezonban?

– Nem feltétlenül csak a következő szezonra fókuszálnék a válaszomban, hisz a jelenlegi helyzet nem nevezhető optimálisnak. Megegyezésünk pillanatában 6-7 játékos szerződése volt csak a következő szezonra, az elmúlt napokban rengeteget dolgoztunk, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobb megoldásokat találjuk a játékoskeret kialakítására, de azt látnia kell mindenkinek, hogy a legtöbb csapat már január magasságában kész játékoskerettel rendelkezik, ezáltal a szabad játékosok névsora erősen korlátozott június végére. Amit viszont felelőséggel ígérni tudok a következő szezonra, hogy egy jó szemléletű, megalkuvást nem tűrő csapatot fognak látni a szurkolóink. Elsődleges célom, méltónak lenni a hagyományokhoz és elnyerni szurkolóink támogatását. Hosszútávon egyértelmű a cél: visszajutás az első osztályba. A másik legfontosabb cél, ami hosszabb időt fog igénybe venni, de legalább annyira fontos, mint az első, az hogy újra saját nevelésű játékosok tömkelege öltse magára a lila mezt az első osztályban. Ha becsukom a szemem, emlékeim alapján látom a telt házas sportcsarnokot és újra olyan békéscsabai vagy megyei játékosok, Cifra Aniták, Zsilák Katicák, Szekeres Klárák, Petrovszki Katák, Kovács Annák, Walfisch Mercédeszek játszanak a pályán.

– Milyen játékstílusra számítsanak a szurkolók?

– A modern kézilabda jellemzőit felvonultatva a keret képességeit figyelembe véve kemény védekezés és taktikus, egyben kreatív támadójáték fog jellemezni minket.

– Mik a legfontosabb értékek, amik szerint dolgozol?

– A rend uralkodó motívum lesz a mindennapokban. A legfontosabb érték, amit elvárok játékosaimtól az a magas szintű küzdeni tudás, elkötelezettség, alázat és az ego alárendelése a közösségnek.

– Mit jelent Neked a szurkolók támogatása?

– Mindent. Azért kelünk fel és dolgozunk mindennap, hogy szórakoztassunk, ahogy a színészek teszik a színházban, mi a kézilabda pályán. Békéscsabán rendkívüli érdeklődés övezi a sportot, azon belül a kézilabdát is. Ez kiváltság számunkra és egyben kötelezettség is, arra, hogy nem engedhetünk ki egy percre sem. Nagyon sajnálom, hogy nem tudom most megígérni sem az Ultra csoportnak, sem a nagymamáknak, akik kijönnek a meccseinkre, hogy minden meccset megnyerünk majd, de azt, hogy egy érzelmes és küzdő csapatot fog mindenki látni azt most virtuálisan mindenki szemébe nézve merem állítani. Sokszor nem lesz könnyű, sem szurkolónak, sem játékosnak sem az edzőnek, de össze kell szorítsuk a fogunkat és hinnünk kell magunkban, hogy vissza tudjuk hozni az Előre dícsőséges éveit. A legnehezebb időkben születnek a legerősebb kötelékek!

– Mi volt eddigi legemlékezetesebb edzői pillanatod?

– Nem tudok egy pillanatot kiemelni, sok szép sikeres meccsem volt és ezzel együtt sikertelen is természetesen. Összességében büszke vagyok a három másodosztályú bajnoki címre illetve a körülbelül 150 NB I-es mérkőzésre, amin túl vagyok eddigi pályafutásom alatt.

– Mit üzennél a csabai szurkolóknak?

– Nektek…Értetek…Veletek! Az biztos, hogy Nektek és Értetek csináljuk, de csak Veletek tudjuk megcsinálni!

Szombat este ismét egy rendkívül fontos összecsapás vár csapatunkra, lévén a sereghajtó MTK gárdája látogat a Viharsarokba. A lassan az utolsó szalmaszálba kapaszkodó vendégek, immáron új edzővel érkeznek hozzánk, hiszen időközben Dr. Woth Péter személyében egy rutinos trénerrel sikerült megállapodniuk. De persze együttesünknek is roppantul kellene egy győzelem, hogy az elmúlt időszak haloványabb teljesítményét maga mögött hagyja. Erről is beszélgettünk csapatunk irányítójával Román Dorinával, akit a hétvégi rangadó kapcsán kérdeztem.

– Egy kifejezetten jó ősz után az utóbbi időben szemmel láthatóan némileg megrekedtetek, sikerült már ennek megfejteni a valódi okát?

– Tagadhatatlan, hogy az EB miatti szünet nem igazán jött jól a számunkra, úgyis fogalmazhatok, hogy megakasztotta azt a formát amiben az ősz második felében játszottunk. Ráadásul egy válogatott torna után mindig nagy kérdés, hogy az azon szereplő játékosok a komoly terhelést követően miként és milyen formában térnek vissza, és sajnos ez a szegmens most nálunk sem a legoptimálisabban csapódott le. Ezek pedig fejben is lehúztak minket, és így belekerültünk egy rossz spirálba, amik a legutóbbi összecsapásokon igencsak rányomták a bélyegét a játékunkra.     

– Ez a két hét a legutóbbi Esztergom elleni találkozót követően segíthetett valamit?

–  Nagyon bízom benne, hogy igen. Mélyrehatóan foglalkoztunk ebben a pár napban a csapat  mentális állapotával is, közös csapatprogramokat szerveztünk, sokat beszélgettünk, szóval remélem, hogy kezdünk fejben visszajönni arra a szintre ahol ősszel voltunk. Persze nyilvánvaló, hogy a kézilabda szakmai részével is igyekeztünk kiemelten foglalkozni, különösen nagy hangsúlyt fektetve a visszafutásokra meg a támadásbefejezésekre, hiszen rendkívül sok ziccert hagytunk ki az utóbbi mérkőzéseken, amelyek olyan rangadókon mint ami majd az MTK vagy a Szombathely ellen vár ránk, egészen biztosan nem fog beleférni.

– Először szombaton az MTK-t fogadjátok, mire számítasz ellenük?

– Lehet, hogy furán hangzik, de én a szezon egyik legnehezebb mérkőzésére számítok. Egy szó szerint az életéért küzdő ellenfelet látunk vendégül, akik edzőt is váltottak a meccsünk előtt, tehát új impulzusokkal felvértezve, biztos, hogy rendkívül elszántan fognak beleállni a találkozóba. Új trénerük szakmai múltjából kiindulva pedig egy nagyon agresszív védekezésű együttesre számíthatunk, akik még mindehhez rendkívül gyors játékra is képesek. Szóval meg kell oldanunk a megfelelő visszarendeződést, és javítanunk kell a támadásaink hatásfokán is, ha nyerni szeretnénk.

– Mert gondolom a győzelem az első számú cél?

– Mindenképpen. Sőt, erre és a jövő heti Szombathely elleni mérkőzésre is úgy készülünk, hogy meg kell nyernünk, és azt hiszem mindenki át is érzi ennek a két találkozónak a súlyát. De ehhez vissza kell találnunk a korábbi játékunkhoz, és megint csapatként kell dominálnunk. Egy ilyen rangadót csak egységes csapatjátékkal tudunk megnyerni, és ez a támadásunkra, és a védekezésünkre is igaz. Ki kell tudnunk használni, hogy jelenleg azért mélyebb a keretünk mint az MTK-nak, és így végig tiszta fejjel, koncentráltan játszva kell védekeznünk, na meg persze belőnünk a ziccereinket. Én hiszek abban, hogy az a sok munka amit beleraktunk az elmúlt hetekbe is, ki fog jönni, és ez pontokban is mérhető lesz az előttünk álló találkozókon.

Dömény Dezső

– Nem úgy sikerült a Vasas elleni mérkőzés ahogy terveztétek. Nem kezdtetek jól, ez volt, ami igazán meghatározta a találkozó menetét és a végeredményt?

– Személy szerint engem nagyon megviselt az elmúlt találkozó, de úgy gondolom a csapatot is. Természetesen ez a forgatókönyv nem szerepelt a terveink között és azt éreztem és láttam is vissza nézve a meccset, hogy az utolsó 15 perc volt az, amire lehet építkezni a jövőben. Igen sajnos hatalmas előnyre tettek szert, amit nagyon nehezen tudtunk ledolgozni.

– A hétvégi mérkőzés után, hogyan készültetek az Esztergom elleni mérkőzésre, és mire számítasz a mérkőzésen? Voltak külön taktikai elemek, amelyeket kifejezetten erre a mérkőzésre gyakoroltatok?

– Sokáig nem lehet sebet nyalogatni, átbeszéltük a történteket A-tol Z-ig, de utána már bele is vágtunk az edzésbe, új hét új meccs és hétfőtől mar a soron következő Esztergom volt fókuszban. Nem lesz könnyű dolgunk hisz az ellenfelünk soraiban nagyon komoly Nb1-es rutinnal rendelkező játékosok vannak. Egy nagyon jól felkészített csapat nehéz lesz őket meglepni, de mi szeretünk és szeretnénk is meglepetést okozni ennek szellemében dolgozunk egész héten.

– Te viszont remek formában vagy meccsek óta, viszont csapat szinten mindig hiányzott valami a végén a legutóbbi meccseken. Gondolom elemeztétek ti is a találkozókat?

– Örülök, hogy jó úton vagyok szeretném is ezt tovább vinni és minél többet hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Természetesen kielemzünk minden egyes meccset és igyekszünk is kiküszöbölni a hibákat, minden csapat és játékos kerülhet hullámvölgybe.

– Véleményed szerint az Esztergom csapatában, kik azok a játékosok, akikre nagyon kell figyelnetek?

– Az Esztergom csapatából egy embert nem tudnék kiemelni mindenkire különös figyelmet kell szentelnünk, illetve minden játék elemre hiszen távolról is rendkívül eredményesek, de remekül használják a szélsőiket is és vonalról is nagyon veszélyesek. Védekezésben még inkább agresszívnak kell lennünk, támadásban pedig a távoli átlövés az, amiből többre van szükség és így a többi pozícióban is nagyobb esély lesz.

– Van esetleg egy konkrét célkitűzése erre a találkozóra, amit mindenképpen szeretnétek elérni?

– Természetesen cél a győzelem, hiszen minden mérkőzésen ezért lépünk pályára, de ami talán még ennél is fontosabb, hogy vissza találjunk a helyes útra es úgy hagyjuk el a pályát hogy mindenki 100%-ot nyújtott illetve, amit megbeszélünk viszont lássuk és akkor a jövőre nézve már győztesek leszünk.

A mérkőzés szombaton 16:00 órától a Suzuki Arénában, Esztergomban Hajdu Tamás és Fekete Tamás Dávid sípszavára veszi kezdetét.

Szombaton a téli szünet előtti utolsó mérkőzését játssza békéscsabai női kézilabdacsapatunk, és bármennyire is furcsa, még csak a harmadik szereplésük lesz ebben a szezonban hazai pályán. A kifejezetten nehéz őszi etapot így mindenképpen szeretné együttesünk győzelemmel, és az ennek jutalmául járó kettő ponttal lezárni. Persze nem volt messze az újabb pontoktól csapatunk legutóbb Dunaújvárosban sem, de egyértelműen nagyobb koncentráció kell ahhoz, hogy aktuális ellenfelünket, az egyre jobb formában játszó Kisvárdát két vállra fektessük. A találkozó előtt vezetőedzőnk, Rác Sándor adott értékelést a legutóbbi találkozóról, és persze egy helyzetjelentést a szombati összecsapás előtt.

– Már közvetlenül a dunaújvárosi mérkőzés után is látszott, hogy most nagyon nem voltál megelégedve a csapatoddal…

– Valóban bosszús voltam és vagyok is, mert sokkal több volt abban a találkozóban, mint amit kihoztunk belőle, de ennyi hibával nem lehet mérkőzést nyerni. Nagyon jól kezdtünk és a támadójátékkal is sokáig elégedett voltam, viszont rengeteg gólt kaptunk, ami nyilván mutatja, hogy a védekezésünk sem állt masszív lábakon. De alapvetően a technikai hibáink és a kihagyott ziccereink bosszulták meg magukat. Ráadásul a találkozó utolsó harmadában nagyon fontos szituációkban hibáztunk, amiket rendre góllal büntetett meg a Kohász.

– Ettől az eredménytől függetlenül azért látszódik, hogy kezd egyre jobban összeérni a gárda…

– Igen, ez már kezd látszódni a játékunkban is, és az eredményeinkben is. Pont ezért is voltam most ennyire elégedetlen, mert azt gondolom erősebb csapatunk van mint az előző idényben, így nyilván többet is várok el az együttestől. Aminek viszont külön örülök, hogy szombaton végre hazai pályán, hazai közönség előtt játszhatunk, mert az őszi sorsolás egyik komoly nehézsége, hogy már hatszor is kénytelenek voltunk utazni és idegen pályán kézilabdázni.

– És tegyük hozzá, hogy egy kifejezetten fontos összecsapáson búcsúztatjátok az őszi szezont…

– Pontosan. Így rendkívül jó lenne ha itt a szünet előtt győzelemmel tudnánk zárni a bajnokság első részét, arról már nem is szólva, hogy ebben a kiegyenlített mezőnyben a hazai mérkőzéseket különösen meg kell becsülni. Ezért nem is lehet kérdés, hogy a győzelem szellemében készülünk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy itthon tartsuk a két pontot. Ezzel együtt könnyebb összecsapásra azért a hazai közeg ellenére sem számítok, ugyanis egy jó formában játszó, jó kerettel rendelkező csapatot kell legyőznünk. Amire nagyon figyelnünk kell, hogy támadásban több nagy lövőjük is van, akik messziről is veszélyesek, közülük is kiemelkedik a horvát játékosuk Larissa Kalaus, aki valóban igen gólérzékeny. De védekezésben is meglehetősen agilisak, és mint ahogy legutóbb is láthattuk, a kapuból is komoly segítséget kapnak, lévén Mátéfi Dalma nagyon jó formában őrzi mostanság a kapujukat.

– Számomra meglehetősen hasonlónak tűnik a két együttes, ezúttal is nüanszok dönthetnek?

– Könnyen elképzelhető, ezért is kell azon lennünk, hogy kijavítsuk a dunaújvárosi hibáinkat, és egy sokkal minőségibb és agresszívabb védekezést produkáljunk. Támadásban pedig türelmesebb játékot, mert nem szabad abba a hibába esnünk, hogy türelmetlen, kapkodó kézilabdát játsszunk. Én úgy gondolom, ha csökkenteni tudjuk a technikai hibáinkat és ezúttal belőjük a ziccereket, akkor itthon tudjuk majd tartani a két pontot. Ahogy már utaltam is rá, nagyon várjuk, hogy végre megint hazai közönség előtt szerepeljünk, és bízom abban, hogy jó játékot produkálva, sikerrel tudunk elmenni a szünetre.

Dömény Dezső

Ismét idegenben lép pályára hétvégén békéscsabai női kézilabda együttesünk, és a váci sikert meglovagolva, a szombati célállomásnak, Dunaújvárosnak is a bevételére készül. Ehhez viszont hasonló teljesítményre, és persze hasonlóan gólgazdag támadójátékra lesz szükség, mint amit a Dunakanyarban produkáltak lányaink. A váci győzelem részleteiről ezúttal szélsőnkkel Szondi Zsófival beszélgettem, de természetesen a rövid interjúban a soron következő Kohász elleni összecsapást is érintettük.

– Nyilván kivételes, hogy ennyi idő után sikerült ismét győzelemmel hazatérnie a csapatnak Vácról, de azért gondolom neked a múltad miatt is különlegesebb volt ez az összecsapás?

– Valóban mindig rendkívül különleges pályára lépnem Vácon, hiszen nevelőegyüttesemről van szó, és nagyon sok emlék fűződik a közeghez és magához a csarnokhoz is. Úgyhogy mikor beléptem meglehetősen vegyes érzelmek voltak bennem. Az meg, hogy nyerni tudtunk, pláne ennyire hosszú idő után valóban szenzációs élmény volt, nem is csoda, hogy az egész csapat együtt ünnepelt a lefújást követően. Persze azért éreztük is most ebben a mérkőzésben a lehetőséget, mert egyre inkább összeérünk és erősödünk, a Vác ellenben nagyon megfiatalodott erre a szezonra, de azért így is keményen meg kellett küzdenünk a sikerért. Pláne ebben a kaotikus bajnokságban, ahol még inkább felértékelődik minden pont, az idegenben megszerzettek meg aztán különösen.

– Kétségtelenül a támadójáték volt ezúttal a győzelem kulcsa, ami végig jól is működött, igaz a végjátékban ismét kellett egy picit izgulni…

– Szeretjük, ha nem unalmas forgatókönyv mentén zajlanak a végjátékaink… De igen, a támadójáték volt ezúttal is a domináns a játékunkban, viszont azt a pluszt, amivel leszakítottuk magunkról ellenfelünket, azt a második félidő elejei védekezésünknek és kapusvédéseinknek köszönhetjük. Meg annak, hogy a szünet után elképesztő elszántsággal jöttünk ki a pályára, és ez a harapós felfogás a védekezésünkben is jócskán megmutatkozott.  Nagyon akartuk a sikert, és így ez az elszántság még a végjáték nehézségein is átsegített minket, amivel még értékesebb lett ez a győzelem amit szereztünk.

– A következő állomásotok megint egy nehezen bevehető vár, Dunaújváros. Hogy látod ebben a szezonban a hazaiakat?

– Én is azt hiszem, hogy a két csapat és a velük szembeni kézilabda történelem is sok hasonlóságot hordoz magában. De minden meccs más, és azért ebben a szezonban teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy adott gárda éppen melyik arcát mutatja. A Kohász ráadásul jó periódusban van, a kezdeti hullámvölgyükből szépen kijöttek, és az elmúlt mérkőzéseken egyre jobb formát mutattak. Szóval mindenképpen egy szoros csatát várok ezúttal is, ahol egyáltalán nem lepődnék meg ha akár az egész meccs alatt fej-fej mellett haladnának a felek, és csak a legvégén dőlne el a pontok sorsa.

– Akkor mondhatjuk, hogy pontokért utaztok Dunaújvárosba?

– Mindenképpen. Szeretnénk továbbvinni a szombati játékunkat, kiegészítve azzal, hogy védekezésben még masszívabbak legyünk, és próbáljuk meg koncentráltan, a legkevesebb hullámvölggyel végigjátszani a találkozót. Ha ezekben tovább tudunk javulni, a támadójátékunkat pedig az eddigi szinten tartani, akkor képesek lehetünk a dunaújvárosi katlant is bevenni.

A sikeres hazai bemutatkozást követően szombaton a második itthoni mérkőzésén fog pályára lépni lila-fehér csapatunk, a tavalyi bronzérmes Mosonmagyaróvár ellen. A találkozóra készülő együttesünkből ezúttal a leggólérzékenyebb játékosunkkal, a 31 találattal a teljes mezőny negyedik legeredményesebb kézilabdázójával, a nyáron érkezett portugál átlövőnkkel beszélgettem. A Móvár elleni mérkőzés esélylatolgatása előtt pedig természetesen szóba ejtettük csapatunk budaörsi pontszerzésének történetét is.

– Három hónapja vagy Békéscsabán, mik az eddigi benyomásaid?

– Rendkívül pozitívok eddig a tapasztalataim, és mind a klubközeget, mind a várost egyre jobban megszeretem. Békéscsaba is egy kedves kisváros, ahol az emberek tényleg nagyon kedvesek és segítőkészek. De az egyesületről is csak jókat mondhatok, eddigi benyomásaim alapján is abszolút profi körülmények vártak itt rám.

– Ha rápillantunk a góllövőlistára talán nem is lehet kérdés az, hogy mennyire sikerült beilleszkedned már a csapatba, hiszen rendkívül gólerősen kezdted a szezont…

– Igen szerencsére, de ebben vastagon közrejátszik, hogy nagyon szeretem mesterünk Sándor kézilabda filozófiáját, amellyel így igen hamar sikerült azonosulnom. Ezért is volt könnyebb beleilleszkednem a csapat stílusába, ami nyilván segít abban is, hogy minél jobb teljesítményt tudjak nyújtani. Meg értelemszerűen a közeg is sokat számít, így az is könnyebbség, hogy a lányok az elejétől kezdve rendkívül befogadók és segítenek a beilleszkedésben.

– A Fehérvár elleni sikert követően, legutóbb Budaörsön is nagyon keményen küzdöttetek, végül hogyan értékeltétek a szombati meccset?

– Azt kell mondanom, hogy vegyesen, hiszen jó és kevésbé jó periódusaink váltakoztak. Illetve a játékvezetéshez sem volt könnyű alkalmazkodni, gondolok itt például a 2 perces kiállításokra. De ahogy mondtad is, végig nagyon keményen harcoltunk, és akkor sem adtuk fel amikor nem ment annyira a játék, és többet hibáztunk. Azt hiszem ez is volt a kulcsa a budaörsi találkozónak. Viszont emiatt kifejezetten büszke is vagyok a csapatra, hogy volt tartásunk, tehát nem kérdés, hogy összességében egy fontos pontot szereztünk.

– Te magad mennyire ismered következő ellenfeleteket, bár most gondolom teljes egészében kielemzitek a Mosonmagyaróvár játékát?

– Bármilyen meglepő, de pont ezt az együttest viszonylag jól ismerem, ugyanis az előző szezonban volt csapatommal játszottam ellenük az Európa-ligában. Szóval testközelből megtapasztaltam, mennyire képzett, erős gárda. És ugyan náluk is volt némi változás azóta, de így is van a keretükben jó néhány rutinos, kiváló játékos. Persze azért követem a bajnokság többi csapatának mérkőzéseit is, szóval láttam már tőlük találkozókat, na meg ahogy mondod is ilyenkor alaposan kielemezzük aktuális ellenfelünket.

– Összességében milyen találkozóra számítasz szombaton?

– Én nagyon bízom abban, hogy fel tudunk nőni a feladathoz és egy ki-ki meccset tudunk vívni a Móvárral. Az tény, hogy nem kezdték jól a szezont, ilyen szempontból talán jó pillanatban találkozunk velük, főleg, hogy mi meg sikeres időszakból jövünk, és a kellő önbizalom is megvan már a csapatban. Ettől függetlenül biztos, hogy nehéz összecsapás vár ránk, így lényeges lesz, hogy ezúttal is csapatként tudjunk dominálni, és ugyanolyan harcosan kézilabdázzunk mint legutóbb, akkor szurkolóinkkal a hátunk mögött bátran kiállhatunk egy ilyen kaliberű ellenféllel szemben is.

Szombaton megszerezte első győzelmét lila-fehér csapatunk az Alba Fehérvár egygólos legyőzésével. A mérkőzésen esett gólok száma pedig igen beszédes abban a tekintetben, hogy a találkozó elsősorban a védelmek csatája volt, nem a támadósoroké. Ezt jelzi a húsz kapott gólunk is, aminek csekély számában azért nagy szerepe volt kapusunknak Jéssica Ferreirának is, aki harmincnyolc százalékos hatékonysággal őrizte az Előre kapuját. Portugál hálóőrünk hatéves francia légióskodást követően nyáron érkezett klubunkhoz, a Handball Clermont Auvergne Métropole csapatától. És hogy mennyire tetszik neki városunkban, és mennyire volt egyszerű beilleszkedni együttesünkbe, arról ő maga beszélt rövid interjúnkban, miközben persze a szombati siker volt beszélgetésünk középpontjában.

– Először is, hogy érzed magad nálunk, erre számítottál mikor tavasszal aláírtál?

– Nagyon jól érzem magam, szóval igen, eddig teljesen megfelel annak amiért Magyarország és a Békéscsaba mellett döntöttem. Nyilván nem is titkoltam, hogy a bajnokság minősége volt az egyik legfőbb hajtóereje annak, hogy ideszerződtem, és boldog vagyok, hogy a világ egyik legjobb pontvadászatában van lehetőségem játszani. Viszont maga Békéscsaba is tetszik, a csapatban pedig rendkívül szívélyesen fogadtak, szóval valóban könnyű volt alkalmazkodnom a klubhoz és a városhoz is.

– A kapusposzt mindig egy picit külön világ, mennyire nehéz portásként beilleszkedni egy új közegbe, meg egy másik kézilabdakultúrába?

– Valóban talán egy picit nehezebb a mi dolgunk, mert nem mindegy, hogy a védelem miként viszonyul a kapushoz. Idő kell mire a mezőnnyel összecsiszolódunk, és alkalmazkodunk az adott játékstílushoz. Nyilván szeretem, ha a védők megkönnyítik a dolgomat, agresszívek és blokkolják az ellenfelet, mert ez komoly segítség nekünk kapusok számára. Sokat is dolgozunk azon, hogy ezt a legjobban tökéletesítsük, és azt hiszem egyre jobban is működik ez a kohézió.

– Szombaton mindenképpen működött, ugyanis remekül teljesítettél a kapuban, hogy élted meg az első hazai meccsedet?

– Nagyon élveztem! De tényleg jó érzés volt végre hazai pályán játszani. Amikor nyáron először beléptem a csarnokba, már akkor tudtam, hogy otthonos lesz számomra, de valójában most a mérkőzésen éreztem igazán hazai pályának. Remélem ez így folytatódik, és a következő összecsapásokon is telt házas arénában, hasonlóan jó hangulatban játszhatunk.

– A jobb és a rosszabbik arcotokat egyaránt megmutattátok a szombati találkozón, hiszen egy szinte gálajáték után a végén még izgulni is kellett…

– Ez is azt bizonyítja, hogy nincsenek könnyű meccsek a bajnokságban, roppant kiegyenlített a mezőny. De valóban némileg kontrasztos volt a találkozó, hiszen negyven percen keresztül nagyon jól játszottunk, de ezt követően hirtelen jött egy olyan szakasz a játékunkba amikor nem tudtunk gólt szerezni, pontatlanok lettünk elöl, hátul meg fellazultunk és sorba kaptuk a gólokat. Az utolsó negyedóra pedig rendkívül nehéz volt, egyre közelebb és közelebb kerültek hozzánk, de végül helyén volt a szívünk és megszereztük a győzelmet, meg a nagyon fontos első pontokat.

– Szombaton már Budaörsön vizitáltok, miként látod az esélyeket?

– Nehéz találkozóra számítok, hiszen ismét egy kiváló csapat lesz az ellenfelünk, akik még ráadásul hazai pályán is játszanak majd. Mindenképpen mellettük szól a rutin, lévén több tapasztalt játékos is erősíti a keretüket, de természetesen mi is igyekszünk, a legjobbunkat nyújtva, mindent megtenni, hogy újabb 2 pontot szerezzünk. Ha tovább tudjuk vinni azt a védekezést amit legutóbb produkáltunk és támadásban is fejlődünk, akkor képesek lehetünk a győzelemre ezúttal is.

Dömény Dezső

Az idei szezon első hazai összecsapására készül lila-fehér együttesünk, melyet az Alba Fehérvár ellenében vívnak meg lányaink. Az idénynek öt új játékossal nekivágó Előrében, eddig két frissen érkezett kézilabdázó vitte leginkább a prímet gólszerzés terén, közülük is egyik jobbátlövőnk, Klara Schlegel adott interjút a rangadó előtt honlapunknak. Az osztrák válogatott kézilabdázó, az elmúlt öt esztendőben a német Bundesligában pattogtatta a labdát, többek között a rendszeres nemzetközi kupaszereplő Thüringerben is. Nyáron azonban a Göppingen csapatából érkezett hozzánk, és az első három bajnoki találkozón tizenhét alkalommal is bevette az ellenfelek kapuját.

– Szűk három hónapja kezdtétek a közös munkát, ennek távlatában milyennek látod most a csapatot?

– Függetlenül a nehéz szezonkezdéstől, szerintem kifejezetten jó együttesünk van. Sajnos ezt még az első meccsen nem igazán tudtuk megmutatni, hiszen nem játszottunk jól. Viszont tanultunk belőle, és kiveséztük azokat a hibákat, amiket egy ilyen rangadón nem szabad elkövetni. Az elmúlt két összecsapáson pedig már sokkal jobb arcunkat mutattuk, úgyhogy azt hiszem készen állunk az újabb komoly kihívásra, és az első hazai meccsünkre. És ugyan van még munka előttünk bőven, de a magam részéről pozitívan látom a csapatunkat, és szerintem nagyon jók az esélyeink ahhoz, hogy azokat a célokat amiket kitűztünk magunk elé, megvalósítsuk az idényben. Mindenesetre én igyekszem abban segíteni a klubot, hogy a legtöbb mérkőzést megnyerve valóban teljesítsük az elvárásokat.

– Hogy tetszik eddig a város és a csapat, mennyire sikerült már beilleszkedned?

– Már nyáron az első benyomásaim is rendkívül pozitívak voltak, azóta még jobban megismertem és megszerettem a várost, úgyhogy jól érzem magam az új közegben. A csapaton belül is jó a légkör, a lányok is nagyon kedvesek voltak az első perctől kezdve, szóval kifejezetten megkönnyítették a beilleszkedést, meg azt, hogy jól érezzük magunkat itt.

– Szombaton végre hazai pályán is bemutatkozhatsz lila-fehér mezben, milyen érzésekkel várod a találkozót?

– Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok izgatott, viszont nagyon várom már, hogy a saját csarnokunkban is pályára lépjek, és megtapasztaljam az itthoni légkört. Ráadásul fontos mérkőzés előtt is állunk, szóval nagyon motivál, hogy bizonyítsunk a szurkolóinknak, és kihozzuk magunkból azt a rengeteg munkát amit az elmúlt hónapokban elvégeztünk. 

– Testközelből ugyan még csak most ismerkedsz az NB1-el, de mégis mennyire ismered soron következő ellenfeleteket, és milyen mérkőzésre számítasz ellenük?

– Nos, valóban még csak ismerkedem a mezőnnyel, így természetesen még ellenük sem játszottam, tehát konkrét tapasztalatom nincs a Fehérvárral és a játékosaival kapcsolatban. Viszont itt az elmúlt időszakban azért alaposan kielemeztük őket, és azt hiszem, hogy kellőképpen felkészültünk a rangadóra. Mert nem lesz könnyű találkozó, ebben biztos vagyok, jó mentalitással játszó, erős ellenfél az Alba, akik remekül kezdték a szezont, sőt, egy nagy győzelemből érkeznek hozzánk. De ha sikerül a pályára vinnünk amiket a héten az edzéseken gyakoroltunk, fegyelmezetten játszunk és betartjuk mesterünk taktikai utasításait, akkor megszerezhetjük első győzelmünket a bajnokságban.

– Zárszóként áruld el kérlek, hogy mivel szeretsz leginkább foglalkozni, ha nem a kézilabdapályán vagy?

– Igazából a kézilabda mellett a zene a mindenem, és nem csak hallgatni, de zenélni is szeretek. Egészen pontosan zongorázok és gitározom is ha tehetem, ez az ami a leginkább kikapcsol.