A kapus 2020-ban érkezett a klubhoz és stabil tagjává vált felnőtt csapatunknak. A TAPPE-Békéscsabai Előre NKSE csapata 2025. június 30-ig érvényes szerződést kötött Szabó Dórával.

– Nagy örömmel töltött el, hogy a vezetőség a következő szezonban is számít rám. Szeretem ezt a várost, a stábot, a közösséget, a szurkolókat. Nagyon jó összetartó csapat alakult ki ebben az évben és látva a következő szezon keretét ismét egy jó kis csapat van kialakulóban, akikkel úgy gondolom sikeresek lehetünk. A saját céljaimat tekintve minden téren szeretnék továbbra is fejlődni, ezért mindent meg fogok tenni az edzéseken és a mérkőzéseken is.

Rendkívül fontos csatát nyert meg múlt szombaton Érden lila-fehér együttesünk, amivel továbbra is lépéselőnyben maradt üldözőjével a NEKA gárdájával szemben. Ráadásul a találkozó az utolsó negyedórára már szinte kiütéssé fajult, amiben több játékossal egyetemben, elévülhetetlen érdemei voltak kapusunknak, Szabó Dórcinak is, aki beállása után valósággal lehúzta a rolót és 53%-os teljesítményével az őrületbe kergette az érdi támadókat. Az Ő esete pedig még azért is különleges, mert egy sérülés miatt szinte a fél szezont ki kellett hagynia, de a visszatérése így is pazarra sikerült. Fiatal hálóőrünkkel elevenítettük fel az érdi diadalt, illetve már előre tekintettünk a Loki elleni derbire is.

– Abban egészen biztos vagyok, hogy rengeteg Előre szurkoló hiányolt téged a kapuból az elmúlt hónapokban, de azzal szerintem nem mindenki van tisztában mi is volt valójában a problémád?

– A hivatalos diagnózis szerint csigolya elcsúszás. Az igazat megvallva meglehetősen régóta küszködtem kisebb-nagyobb fájdalmakkal járó gerincbántalommal, de januárban, éppen a Debrecen elleni találkozó bemelegítése közben, egy reccsenő érzés kíséretében teljesen bedurrant a derekam. De annyira, hogy akkor úgy éreztem nem tudok még fel sem egyenesedni. Természetesen ezt követően jöttek a vizsgálatok, több orvos kezei között, számtalan intézményben megfordultam, mire kikötöttem a Budapesti Gerincklinikán, ahol többek között azt a szteroidos injekció kúrát is megkaptam ami aztán elindított a javulás útján. Meg persze a speciális gyógytorna, amit azóta is rendszeresen végzek.

– És akkor mostanra már teljesen tünetmentes vagy?

– Tulajdonképpen igen, de azért egy enyhe fájdalom megmaradt, bár ez sajnos korábban is megvolt. Viszont azt elmondhatom, hogy jól érzem magam és lassan már egy hónapja teljes értékű munkát tudok végezni.

– Mindenesetre a pályán mutatott játékodból arra következtethettünk, hogy már teljesen rendben vagy, mert Érden valóban remek teljesítménnyel alapoztad meg a végül magabiztos sikert. Gondolom így azért különleges pillanat volt ez a számodra?

– Elhiheted mennyire. Rendkívüli érzés volt ismét kapuban lenni, érezni, hogy megy a játék és segítségére tudok lenni a csapatnak. Persze ahogy az edzésmunkába való visszaállás, úgy a meccsterhelés is viszonylag folyamatosan történt, hiszen már az előző két találkozón is beálltam egy rövid időre, de most kaptam először markánsabb lehetőséget a visszatérésem óta. Úgyhogy az elmúlt hónapok tükrében is nagyon örülök, hogy így ment a játék, mert azt hiszem azt nem kell külön ecsetelni mennyire nehéz időszakon vagyok túl. Ilyenkor nemcsak a fizikai fájdalmak viselik meg az embert, hanem mentálisan is rendkívül kimerítő megküzdeni egy ilyen sérüléssel. Szóval sokat jelentett nekem ez a találkozó, főleg, hogy egy kiemelten fontos összecsapást nyertünk meg.

– Mi volt ennek a fontos győzelemnek a titka?

– Talán az, hogy nagyon készültünk rá és mindenki sokkal koncentráltabb volt mint az azt megelőző mérkőzésen. Tényleg rendkívül alaposan kielemeztük az Érdet és sikerült egy olyan védekezést produkálnunk, amivel hatásosan tudtuk semlegesíteni a kulcsjátékosaikat. Nyilván támadásban is javulnunk kellett, mert a Kisvárda elleni egyénieskedő játék itt sem hozott volna sikert. Csakhogy ezúttal sokkal egységesebben, csapatként sikerült megoldanunk elöl is a feladatainkat, ráadásul a könnyű gólok is segítettek minket ebben. Azért nem tagadom, volt némi izgalom a csapaton belül, ez azért a találkozó elején is érzékelhető volt, valószínűleg ennek is tudható be a gyengébb kezdés. De volt tartásunk, nem estünk kétségbe még az érdi vezetéskor sem, és amikor megfordítottuk az eredményt, láthatóan megnyugodott a társaság és onnan már végig a mi akaratunk érvényesült.

– Különleges találkozó előtt álltok, mert a Debrecen elleni csata mindig extra motivációt jelent a szurkolóknak és a csapatoknak is. Ugyanakkor neked talán még különlegesebb, hiszen azért bőven van kötődésed a várossal és az ellenfeletekkel kapcsolatban is…

– Igen, bár immáron három esztendeje játszom lilában, így ennyi idő alatt némileg átrendeződnek a dolog. De tagadhatatlan, hogy amellett, hogy egy komoly múltra visszatekintő derbiről van szó, számomra még ezen felül is plusz motivációt jelent, hogy egykori csapatom ellen léphetek pályára. Sőt, valójában ez lesz az első igazi ilyen összecsapásom itt Békéscsabán, ugyanis eddig csak zárt kapus mérkőzésen, szurkolók nélküli derbin vettem részt.

– Azzal azért tisztában vagyunk, hogy rendkívül erős ellenfél a Debrecen, de mégis mivel lehet a Loki méregfogát kihúzni?

– Valóban nagyon komplex csapat, akik támadásban és védekezésben is egyaránt magas szinten űzik a kézilabdát. Ennek ellenére azért nekik is vannak gyenge pontjaik, erre próbáltunk fókuszálni a héten és a találkozón is erre igyekszünk építeni. Az egyik kulcspont azonban az lesz, hogy megakadályozzuk azt, hogy átrohanjanak rajtunk, ehhez pedig okos, koncentrált támadójátékra lesz szükség. Külön figyelnünk kell kapus kollégámra, Catherine Gabrielre, a Loki portására, aki az utóbbi időben többször is megcsillantotta klasszisát. De úgy egészében nem lesz könnyű feladat átjátszani az igen masszív védelmüket. Úgyhogy természetesen azért mi is reálisan látjuk ellenfelünk erejét, ettől függetlenül nem fogjuk előre feladni a mérkőzést, célunk, hogy a lehető legjobban megszorongassuk őket, jó meccset játszunk velük, amiből aztán bármi kisülhet. Azt hiszem a mögöttünk hagyott Érd meccs is adhat egy jó lökést erre a találkozóra, meg persze szurkolóink is, és akkor valóban egy fergeteges hangulatú derbit játszhatunk szombaton.

Szabó Dóra: – Nagy örömmel töltött el, hogy a vezetőség a következő szezonban is számít rám, ezért természetesen igen volt a válaszom a felkérésre, hogy hosszabbítsuk meg a szerződésemet. Nagyon szeretek Békéscsabán játszani és a várost is megszerettem. Nagy összetartás jellemezte ebben az idényben is a csapatot, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy jó teljesítményt tudjunk nyújtani. Biztos vagyok benne, hogy az új szezonban is ugyanilyen összetartó közösség fog kialakulni. A következő időszakban mindenképpen szeretnénk stabil teljesítményt nyújtani és biztosítani a bentmaradást, amihez hatalmas szükségünk lesz a szurkolók biztatására is. A saját céljaimat tekintve minden téren szeretnék fejlődni, ezért mindent meg fogok tenni az edzéseken és a mérkőzéseken is.

A hétvégén zárulnak a női kézilabda bajnokság másodosztályának alapszakasz küzdelmei, csapatunk a Békéscsabai ENKSE pedig hazai környezetben a Szeged ellen int búcsút az első etapnak. A találkozó előtt együttesünk hálóőrével Szabó Dorcival elevenítettük fel a hétvégi Eger elleni győzelem legfontosabb pillanatait, és persze előretekintettünk, többek között a szombati összecsapásra is.

– Tulajdonképpen csak papíron volt rangadó az Eger elleni ütközet, és nemcsak a számszerű eredmény miatt mondom ezt, hanem a játék képe alapján is ez volt az érzésem…

– Ez is volt a tervünk, hogy már a találkozó elejétől a mi akaratunk érvényesüljön, és ezúttal ne ajándékozzunk akár egy komplett félidőt ellenfelünknek. Szerencsére ez sikerült is, keményen beleálltunk a meccsbe, és főleg védekezésben olyan masszivitást tudtunk a pályára vinni, amivel szemben az Egernek egyszerűen nem volt ellenszere. Minden szinten próbáltuk úgy kezelni ezt az összecsapást is mint bármelyik másikat, de az a plusz elszántság amit nyilván a mérkőzés súlya generált, totálisan érezhető volt rajtunk az első percektől. És miután viszonylag az elején egy magabiztosabb előnyt sikerült kiépítenünk, a folytatásban már sokkal nyugodtabban is kézilabdázhattunk.

– Azért a szünet előtt plusz kettőnél Te is fontos hetest fogtál, ami után a második játékrészben jöhetett a lassan már megszokott csabai henger…

– Próbáltam én is nagyon fókuszálni annál a szituációnál, mert tudtam, hogy nem mindegy mekkora előnnyel megyünk szünetre. Másfelől viszont egyáltalán nem éreztem a megingás legkisebb jelét, még annak ellenére sem, hogy a félidőre azért sokkal közelebb kerültek hozzánk. Bíztunk magunkban, és abban a munkában amit eddig a szezonban elvégeztünk, és ami a végén aztán a reális különbséget is jelentette a javunkra. Mert a második félidőben ez már nagyon kijött, fizikálisan felőröltük ellenfelünket, akik elfáradtak és így törvényszerűen elkezdtek egyre többet hibázni, mi pedig végleg eldöntöttük a mérkőzést. De a fő fegyverünk, hogy csapatként rendkívül erősek vagyunk, mindenképpen kidomborodott ezúttal is, sőt kulcsfontosságú volt a győzelemben. Bálint is ezt emelte ki az öltözőben közvetlenül a lefújást követően, ráadásul nemcsak szimplán dicséretet zsebelhettünk be tőle, de még elégedett is volt a játékunkkal, ez pedig így mindent elmond az összecsapásról.

– Viszont sok időtök nincs ünnepelni, mert hátra van még egy találkozótok az alapszakaszból, majd jönnek az újabb kihívások, a Magyar Kupában és rájátszásban…

– Azért természetesen egy picit megünnepeltük a szombati sikert, de valóban a komolyabb ünneplés ideje még nem most van. Ezenfelül ahogy te is említetted jelentős feladatok várnak még ránk, amiből a Dunaújváros elleni kupacsata mindenképpen kiemelkedik. Főleg így, hogy igazából teljesen a mi szájízünk szerint alakult a sorsolás, hiszen a nagyokat szerettük volna elkerülni, és ez szerencsére úgy sikerült, hogy még a hazai pálya előnyét is élvezhetjük. Szóval égünk a vágytól, hogy ismét megmutassuk magunkat egy NB1-es gárda ellen, és annyit azért elárulhatok, hogy rendesen mennek is a fogadkozások a csapaton belül arra az esetre ha sikerül továbbjutnunk. Viszont addig még van szűk három hetünk, amibe belefér majd egy kicsit lazább hét is, de ne feledjük el, hogy előtte még sikeresen le kell zárnunk az alapszakaszt.

– Méghozzá egy alsóházi csapattal szemben. Adja magát a kérdés, mennyire nehéz felpörögni erre egy ilyen derbi után?

– Nehezebb az biztos, hiszen azért van némi kontraszt a két feladat között. Teljesen más dinamikájú és sebességű együttessel kell farkasszemet néznünk, akik kapus szemmel is kifejezetten kellemetlen ellenfelek. Inkább az egyéni stílus dominál náluk, és sokszor pont a kiszámíthatatlan megoldásaikkal okoznak fejtörést riválisaiknak. Ugyanakkor ha azt kérdezed, hogy mi motiválhat minket egy ilyen mérkőzésen, akkor azt mondom csak rá kell nézni a tabellára, és innentől ez nem kérdés, a veretlenségünk megtartása. És ebben nyilván van presztízs dolog is, de főként az, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy akár még egy véletlen botlással is kizökkenjünk abból a jó szériából amiben vagyunk, hisz a folytatásban is várnak még ránk fontos csaták. Illetve szeretnénk kiszolgálni a közönségünket is, és ezúttal is olyan teljesítményt felvinni a pályára amivel meghálálhatjuk a bizalmukat. És azt gondolom, ha kellő koncentráltsággal, a megbeszéltek szerint játszunk, akkor viszonylag izgalommentesen és magabiztosan tarthatjuk otthon a két bajnoki pontot, valamint a tervek szerint tudja majd Bálint is forgatni a csapatot, és elosztani a terhelést.

Dömény Dezső

Azt hiszem joggal lehet mindenki elégedett lila-fehér csapatunk háza táján az alapszakaszban eddig nyújtott teljesítménnyel, hiszen együttesünk hibátlan mérleggel vezeti a másodosztály keleti csoportját, sőt, az Érd elleni hazai bravúrnak köszönhetően még a Magyar Kupa soron következő fordulójában is érdekeltek leszünk. Ebben a naptári évben viszont már csak két találkozó vár lányainkra, az első most szombaton az FTC U19-es gárdájának otthonában. Ennek kapcsán beszélgettem csapatunk hálóőrével Szabó Dorcival, akitől egy kis szezon közbeni értékelést is kértem.

– Az alapszakasz felénél veretlenül listavezetők vagytok, hogy látod mi a legfőbb kulcsa az eddigi remekléseteknek?

– Azt gondolom leginkább a keretünk erőssége ami jelenleg kiemel minket a másodosztály mezőnyéből, hiszen azért sok olyan játékosunk van, akik ha másnem, az előző idényben már szereztek élvonalbeli tapasztalatot, és ezen a szinten ez nagyon sokat számít. Mint ahogy az is, hogy mi ugyanazzal a profizmussal dolgozunk jelenleg is mint azt tavaly tettük az NB1-ben, és erre az edzéseken és azon kívül is figyel a klub. Bár sajnos az előző szezonkezdethez hasonlóan, most is több meghatározó ember esett ki közvetlenül a nyitány előtt, így még inkább fontos volt, hogy csapatszinten is megfelelő kohézióval rendelkezzünk. És úgy érzem ez eddig sikerült is, ugyanis markánsan nem látszódik a hiányuk, ami elsősorban annak a dicsérete, hogy csapatként tudtuk ezt kompenzálni, és pótolni őket.

– Na meg hátul is stabilabbak lettetek, nem véletlen, hogy a legkevesebb gólt is ti kaptátok a bajnokságban…

– Azért van egy osztálybeli különbség is a tavalyihoz képest, de való igaz, hogy sokkal egységesebb és keményebb fal segít most minket is. A kommunikáció is sokat javult a védekezésünkben, de mivel ez egy rendkívül sarkalatos pontja a játék ezen elemének, itt még szerintem van hova fejlődnünk. Meg nyilván mi kapusok is próbáljuk meccsről meccsre kihozni magunkból a legjobbat, és segíteni egymást és a védekezést. Amúgy váltótársammal Csizmadia Fannival remekül kiegészítjük egymást, és így hogy már a második szezonunkban játszunk együtt, sokkal inkább kiismertük a másikat, és ezáltal is komplexebb egységet tudunk képezni. Többek között ezért is szeretek kapus lenni, mert ez amolyan csapat a csapatban, ahol az együttesen belül mi portások a kapusedzőnkkel együtt mint egy kis család funkcionálunk. És persze azt se hagyjuk ki, hogy a nézők jelenléte is rengeteget lökött rajtunk, ami szintén nagyon hiányzott az előző szezonban. Nekem konkrétan szörnyű volt üres lelátók előtt játszani, úgyhogy rendkívül élveztem az elmúlt találkozókon is azt a hangulatot amit szurkolóink teremtettek, és fantasztikus érzés ilyenkor közvetlenül a B-közép előtt védeni.

– Szombaton azokkal a Fradi ifistákkal méritek össze a tudásotokat, akiket itthon nagyon simán legyőztetek. Mennyire lehet kiindulni abból a szeptemberi találkozóból?

– Azt hiszem nem csak erre az összecsapásra, de az összes előttünk álló alapszakasz-mérkőzésre elmondhatjuk, hogy nem szabad messzemenőkig kiindulni az első találkozó eredményéből, még akkor sem ha sima győzelemmel abszolváltuk azt. De a szombati meccsre ez még inkább igaz, hiszen a bajnokság alakulása jól mutatja, hogy sokkal jobb csapat annál a Fradi mint amit az első fordulóban Békéscsabán láttunk tőlük. Mivel nagyon fiatalok, és a legtöbbjük számára még új sorozatot jelentett az NB1/B, ezért idő kellett nekik amíg felvették a ritmust, de amint ez sikerült, olyan bravúreredményeket is tudtak hozni amire előzetesen kevesen gondoltak.

– Akkor ez azt jelenti, hogy jóval nehezebb találkozóra számítasz mint a csabai volt?

– Szorosabbra mindenképpen. De ha maximálisan odatesszük magunkat, akkor nem szabad, hogy gondot okozzon a két pont megszerzése. Ahogy mesterünk Bálint is szokta mondani, csak azt játsszuk amit tudunk és akkor hozni fogjuk a mérkőzést. Ugyanakkor megfelelő koncentrációval kell kifutnunk a pályára, és már az elejétől határozottan kézilabdázva meg kell próbálnunk minél jobban elbizonytalanítani ellenfelünket. Fiatalságukból adódóan azért tapasztalatlanabbak is, tehát a nagyobb rutinunknak mindenképpen ki kell domborodnia a találkozón. Támadásban szervezetten, védekezésben pedig keményen kell játszanunk, a szokásos gyors indításokkal apellálva. Mivel náluk is több kifejezetten villámléptű játékos található, a megfelelő visszarendeződés is fontos eleme lesz a mérkőzésnek. És nem utolsó sorban mi kapusok is szeretnénk ezúttal is a lehető legtöbbet hozzátenni a játékhoz, és a sikerhez, mert kétségkívül győzelmet várok szombaton.

Dömény Dezső

A szezon legkeményebb akadálya előtt állnak lila-fehér lányaink, hiszen a pénteki Alba Fehérvár elleni csata az a találkozó lesz, amit a bennmaradás érdekében egyszerűen muszáj megnyernie az Előrének. A rangadó előtt csapatunk hálóőrét Szabó Dorcit kértem egy kis esélylatolgatásra, illetve néhány gondolat erejéig még az előző találkozókra is visszakanyarodtunk.

– Sajnos a legutóbbi két idegenbeli találkozótok nem úgy sikerült ahogy terveztétek, főként a kisvárdai túrátok miatt lehet bennetek hiányérzet…

– Igazából mind a két mérkőzést meglehetősen nagy kudarcként fogtuk fel, mert már Vácon is sokkal szorosabb összecsapásra számítottunk. De valóban a Kisvárdai talán fájóbb, mert az első félidő nagyrészében fej-fej mellett haladtunk vendéglátóinkkal, és valahol magunkat okolhatjuk azért mert a második játékrészben leszakított minket a Várda. A 25. perctől egy több mint negyedórás gólcsendet produkáltunk, ami alatt tíz gólos előnyre tett szert ellenfelünk, ahonnan már nem volt visszaút. Sajnos azért azt is be kell látni, hogy ezen a napon a komplett támadójátékunk gyengén muzsikált, amit a húsz lőtt gólunk is mutat. 

– Ahogy a felvezetőben is írtam, a bajnokság talán legfontosabb mérkőzése következik, gondolom minden téren lázasan készültök ellenfeletekre…

– Mindenki átérzi az előttünk álló találkozó súlyát, és ennek megfelelően is készülünk rá fizikálisan és mentálisan is egyaránt. Nem titok, hogy konkrét edzésekkel, sőt még felkészülési meccsel is hangoltunk a Fehérvárra, amit a Békéscsabai férfi kézilabdacsapat ifistáival játszottunk. Természetesen közös videóelemzéssel alaposan górcső alá vettük ellenfelünket, illetve mi portások még külön kapusszemmel is elemeztük riválisunk játékát. Abszolút fókuszban van tehát a pénteki derbi, és én bízom benne, hogy azt az elszántságot amit már most is érzek a csapaton, azt a találkozóra is sikerül átmentenünk, hiszen csak kellő hittel és tűzzel tudunk győzni a rangadón.

– Akkor nem is kérdés, hogy immáron szurkolók előtt a két pont a cél?

– Itthon akarjuk tartani a bajnoki pontokat, ez most nem lehet kérdés. Ráadásul ahogy említetted is, az hogy ennyi idő után ismét közönség előtt játszhatunk még nagyobb motivációt ad, hiszen rengeteget jelent számunkra a szurkolók jelenléte, meg az a plusz is amit a lelátóról kapunk tőlük.

– Székesfehérvári ellenfeletek viszont több idegenbeli bravúrt is bemutatott már ebben az idényben, ami előrevetíti azt is, hogy nem fogják olcsón adni a bőrüket…

– Pontosan ezért én sem számítok könnyű mérkőzésre. Többször bizonyította már a Fehérvár, hogy jó csapat, akik nagyon veszélyes, sok indítással tarkított, futós kézilabdát játszanak. Talán mondhatom, hogy ez a legfőbb erényük, ugyanis rendkívül gyors szélsőik vannak, akik egy-egy labdaszerzést vagy védést követően már előre indulva villámgyorsan ott teremnek az ellenfél kapuja előtt és kíméletlenül kihasználják a ziccereket. Ezért is lesz kiemelten fontos, hogy türelmesen, tiszta helyzetig játszunk, és így a technikai hibák számát is próbáljuk alacsonyan tartani. Ráadásul még hátul a horvát kapusuk Tea Pijevic stabilitására is alapozhatnak, akinek az egyedi védési stílusa sokszor okozz gondot a játékosoknak, főleg a szélsőket tudja igencsak elbizonytalanítani. Támadójátékukban pedig leginkább Triscsuk Krisztina szabja a fazont, ezért rá mindenképpen nagyon oda kell figyelni. De összességében is elengedhetetlen lesz, hogy masszívak legyünk hátul, és persze mi kapusok is a legjobb teljesítményt nyújtsuk. Én bízom a csapatban, hogy tudunk olyan összeszedett és koncentrált játékot produkálni pénteken amivel sikerül megnyernünk ezt roppant fontos összecsapást.

Szerencsére a korábban sérüléssel bajlódó játékosok is már bevethetők lesznek a rangadón, tehát gyakorlatilag teljes csapattal állhatnak ki a lilák a pénteken 18 órától kezdődő találkozón, melyet a védettségi igazolvánnyal rendelkező szurkolók a helyszínen tekinthetnek meg.

Dömény Dezső

A játékos, az itt eltöltött egy év után nagyon szívesen mondott igent a hosszabbításra. Kapott ugyan megkeresést más egyesülettől, de jól érzi magát Békéscsabán és szeretné az elkezdett munkát tovább folytatni, fejlődni és küzdeni a klub céljaiért.

Immáron túl egy kemény tatai edzőtáboron, a héten már Békéscsabán készül a szeptemberi rajtra lila-fehér együttesünk. A múlthét azonban roppant eseménydús volt Vida Gergő tanítványai számára, hiszen az edzőtábor nem csak a futásról és a nehéz tréningekről szólt, de két találkozón még meg is mérettették magukat a lilák. Mivel a keretben három hálóőr is található, így egyáltalán nem volt meglepetés, hogy az összecsapásokon azonos elosztásban mind a három portás lehetőséget kapott. Így csapatunk friss szerzeménye, a junior válogatott Szabó Dóra is, aki ebben a szezonban kölcsönben szerepel Békéscsabán. És ugyan a húsz esztendős kapus nálunk új játékosnak számít, az elmúlt években az első osztályban többször is figyelemre méltó produkcióval tette le a névjegyét. Dorcit még az edzőtábor végén csíptem el egy kis beszélgetésre.

– Kemény héten vagytok túl, nagyon kifáradtatok?

– Őszintén szólva meglehetősen. Hét nap tömény kézilabda, sok futással és két edzőmérkőzéssel. Már vasárnap a megérkezésünket követően rögvest futással kezdtünk, ez már megalapozta a „hangulatot”, majd a hét többi napján is futással megtűzdelt napi két edzéssel készültünk. Mivel Tatára velünk tartott az ifi csapatunk is, így a szokásos megosztott tréningeken kívül voltak közös foglalkozásaink is. Úgyhogy mint egy edzőtábor, fárasztó volt, de természetesen több szempontból hasznos is, gondolok itt a szakmai munka mellett a csapatépítésre is.

– Ez azt jelenti, hogy este akkor még volt energiátok közös tevékenységekre?

– Részben. Azt nem mondom, hogy minden este, mert volt olyan, hogy vacsora után mindenki egyből bezuhant az ágyba, de azért többször is összeültünk beszélgetni, társasjátékozni, ami nyilván sokat segít abban, hogy még jobban megismerjük és megkedveljük egymást. De úgy érzem ezzel egyáltalán nincs probléma, megvannak a közös témák, és abszolút nincs klikkesedés a társaságon belül, ami persze azért annak is köszönhető, hogy szinte teljesen egy korosztály vagyunk.

– Na meg persze sárkányhajózásban is összemértétek a tudásotokat…

– Igen, az ifi és mi felnőtt játékosok versenyeztünk, és a kézilabda pályán folyó harcot meghazudtoló kiélezett csatában dőlt el melyik csapat a jobb sárkányhajós. Amúgy nagyon vicces volt, mert gyakorlatilag egymásra fröcsköltük a vizet evezés közben, ami nem könnyítette meg a lapátolást, viszont a kézilabdához hasonlóan itt is fontos volt a csapatmunka, hiszen egyszerre kellett húzni a jó haladás érdekében. Szerencsére borulás nem történt, úgyhogy mindenki épségben abszolválta a feladatot.

– A tréningek mellett játszottatok két edzőmeccset is, ezekről milyen tanulságokat vontatok le?

– A Mosonmagyaróvár ellen, azt gondolom kifejezetten jól játszottunk, sokkal összeszedettebbek és bátrabbak voltunk, mint Debrecenben. A mesterünk is úgy fogalmazott, hogy sokkal pofásabb volt már ez a szereplés, mint a korábbi meccsen. Ott még kevésbé éreztük egymást, de szerencsére a mostani találkozókon már sokkal jobban látszódtak az összeszokottság első jelei. Még akkor is, ha a Vasas ellen nem tudtuk ugyanazt a dinamikus játékot bemutatni, mint a Móvár ellen, bár így az edzőtábor végén talán érthető is, hogy kijött rajtunk a fáradtság. De összességében szerintem sokat fejlődtünk ezen a héten.

– Beszéljünk akkor egy kicsit rólad is, milyen út vezetett téged Békéscsabáig?

– Debrecenben születtem, és eddig nem is éltem sehol máshol, szóval ez most egy nagyon komoly változás az életemben, hogy itt vagyok. Amúgy már nyolc évesen a helyi sportiskolában kapcsolatba kerültem a sportággal, sőt már ott is volt edzőm Vida Gergő, vagyis meglehetősen hosszú múltra tekint vissza a mi ismeretségünk. Az NB I-ben 2017 májusában mutatkoztam be, a Ferencváros elleni idegenbeli mérkőzésen. Igaz akkor még csak perceket kaptam, de fontos lépés volt az életemben. Büszke vagyok arra is, hogy az elmúlt években a korosztályos válogatottakban is pályára léphettem.

– Nagyon jó mentalitású, jó szellemiségű játékos, aki szép karrier előtt áll. Ehhez a következő években egyre több játékidőre lesz szüksége. Remélem, tudtam neki segíteni abban, hogy jó kapussá váljon!” A veled kapcsolatos elismerő szavak nem mástól, mint a békéscsabai nevelésű, sokszoros válogatott Triffa Ágitól származnak. Szó se róla, jó ajánlólevél!

– Tréfi az egyik példaképem, így aztán különösen jól esik, hogy így vélekedik rólam! Előbb kisgyerekként a lelátóról csodáltam a játékát, később viszont megadatott, hogy a csapattársa legyek. Mind az edzéseken, mind a meccseken sok segítséget kaptam tőle, taktikailag és technikailag is fejlődtem mellette. Tudom, hogy a békéscsabai szurkolók egyik kedvence volt, aki jelentősen hozzájárult az Előre eredményességéhez. Remélem, hogy hozzá hasonlóan én is szép sikereket érek majd el Békéscsabán! Ami pedig az Ági által is említett több játéklehetőséget illeti, ez volt a fő motiváció a klubváltásomban.

– Végy egy jó kapust! – szokták mondani. De természetesen ez nem ilyen egyszerű, hiszen masszív, jól záró védelem nélkül szinte lehetetlen jó százalékkal védeni…

– A kapusok számára valóban fontos, hogy előtte milyen védekezés van, és persze az is mi portások miként tudunk összhangba kerülni a fallal. Vida Gergő nagy hangsúlyt helyez a védelemre, de természetesen sok gyakorlás és összecsapás kell még, hogy valóban összeszokottan működjenek a dolgok. Ahogy a támadásban a figurákat, úgy a védekezést is kiemelten gyakoroljuk az edzéseken, és mivel roppant hajtós ambiciózus gárda jött össze, én bízom benne, hogy hátul is minél jobban összeállunk, és eredményes kézilabdát tudunk majd játszani. Az tagadhatatlan, hogy nehéz szezon előtt állunk, főleg az őszi sorsolásunk nem igazán kedvező, de a bizonyítási vágy maximálisan megvan bennünk, hogy elérjük céljainkat. És azt se felejtsük, hogy nyolcadik emberként mindig ott lesznek mögöttünk a szurkolóink!

– Azok a szurkolók, akik már nagyon várják, hogy hazai környezetben is láthassák az átalakuló lila-fehér csapatot!

– A többiek nevében is mondhatom, hogy mi is szeretnénk már hazai környezetben pályára lépni. Ahogy halad előre az alapozás, és közeledik a bajnoki rajt, egyre inkább a formába hozás kerül előtérbe. Előbb augusztus 13-án a Boglári Akadémia-SZISE csapatát fogadjuk, majd rá két napra, augusztus 15-én az egri Eszterházy SC ellen mutathatjuk meg, hol is tartunk a csapatépítésben. Az erőnlétünkkel nem lesz gond, futós, gyors, modern kézilabdát szeretnénk a pályára vinni. Átmeneti otthonunkat, az Evangélikus Gimnázium Sportcsarnokát is belaktuk már, reméljük, hogy sokan jönnek ki buzdítani minket!

– Ha nem a kézilabdával foglalkozol, mivel szereted leginkább eltölteni az időd?

– Számomra nagyon fontos a család, úgyhogy elsősorban az ők és a barátaim társaságában igyekszem pihenni, kikapcsolódni. Mivel szeretek kirándulni, kerékpározni, vagyis aktívan eltölteni a szabadidőmet, nagy öröm számomra, hogy Békéscsabán és környékén sok felfedezni való hely vár rám. Mindemellett pedig felsőoktatási tanulmányokat is folytatok, a Debreceni Egyetem Gazdálkodási és Menedzsment szakán tanulok, és ősszel már a második évemet kezdem meg.

– Gondolom a tanulást és a kézilabdát nem mindig egyszerű összeegyeztetni?

– Bizony nem. Bár én szerencsésnek tartom magam, mert nagyon toleráns és segítőkész tanárokkal hozott össze a sors, akik mind az egyéni tanmenetemben mind pedig a vizsgák tekintetében roppant rugalmasak. Illetve benne vagyok egy mentorprogramban is, ahol az egyik csapattársam által megkapom a tananyagokat, és egy mentor tanár pedig külön segít az anyagok feldolgozásában. Úgyhogy nagyon örülök annak, hogy Békéscsabára szerződésem ellenére sem kell abbahagynom a tanulást, mert kiemelten fontosnak tartom, hogy a jövőm építésével is már most foglalkozzam. Viszont ez a program könnyebbséget is nyújt számomra abban, hogy a kézilabdára és az Előrével való minél jobb szereplésre is maximálisan koncentrálni tudjak.