– A Baráth Lajos iránti barátság és tisztelet hozott el a találkozóra, majd amikor megtudtam, hogy teljesen új a klubvezetés és azt, hogy egy megújulás vár az egyesületre, akkor óriási kihívást éreztem. Már amikor Battonya felé utaztam a találkozóról, akkor azon agyaltam, hogyan lehet megoldani a játékoskeret kialakítását. Nem szeretem a langyos vizet, legyen forró vagy hideg, az első pillanattól kezdve a cél nem lehetett más, mint a feljutás – idézte fel a nyári kezdeteket.

Az első lépéseknél az egyik legfontosabb az volt, hogy a szinte teljesen újjá alakuló együttesben támaszkodhatott a csapatnál maradó játékosokra.

– Számomra nagyon fontos volt, hogy Borbély Márta nem igazolt el, akiről már az elején megmutatkozott, hogy ebben az újjáépítésben nagy segítséget tud adni, egy igazi vezető személyiség. Emellett meghatározó, hogy amikor valamit újjáépítünk, akkor támaszkodjunk a régi hagyományokra, mert a békéscsabai kézlabdázásnak nagyon sok olyan értéke van, amelyeket fel kell eleveníteni, tovább kell fejleszteni, ehhez pedig kellenek olyan játékosok, akik ismerik a klubot – fogalmazott. A vezetőedző hozzátette, hogy olyan játékosokra volt szüksége, akik dolgozni akarnak, nem az akadályok kikerülésével, hanem azok átugrásával szeretnének foglalkozni, ez pedig sikerült is, a lányok nagyon sokat dolgoztak az elmúlt hónapokban.

A nyári felkészülést úgy kezdte el a csapat, hogy éppen megfelelő volt a létszám, azonban a vis maior esetekre nem voltak felkészülve. És ha valami megtörténhet, akkor az meg is történik! Egy héttel a bajnokság kezdete előtt Csatlós Csengét visszarendelte a Mosonmagyaróvár, miután sérülés miatt elveszítette az egyik kapusát. A helyére pár napon belül Balog Judit érkezett a gárdához. Két siker után azonban Juhász Fanni a 3. fordulóban, Szigetszentmiklóson súlyos térdsérülés miatt vált ki a csapatból. Az együttes pedig nemcsak itt, hanem az Eszterházytól és a Komáromtól is kikapott.

– Erre nem tudtunk gyorsan reagálni, szerkezetet váltani, játékost igazolni, ráadásul akkor még alapjáraton kevesen voltunk és így esett ki egy meghatározó ember. Amikor megtörténtek a szükséges lépések, akkor eljött az ideális állapot, tudtunk folyamatosan építkezni és már hét mérkőzés óta veretlenek vagyunk – idézte fel az őszi történéseket.

A csapat az ősz második felében nyújtott teljesítménnyel versenyben maradt és megteremtette a lehetőséget arra, hogy a feljutásért harcoljon.

– Elvárás nem, de cél lehet a feljutás, ennek a kettőnek mindig el kell különülnie egymástól. Azonban minden nap úgy kelek fel, hogy a legjobb akarok lenni, ezért jöttem Békéscsabára dolgozni. A mostani játékoskeretünket júniusi kialakítással nem mondhattuk bajnokesélyes csapatnak. Az, hogy munkával, fejlődéssel, a játékosok hozzáállásával és a szurkolók támogatásával, ha katlanná válik a városi sportcsarnok és tudunk meglepetésgyőzelmeket aratni, akkor kijöhet belőle a csoda – szögezte le a szakvezető.

A csapat komoly prémiumért küzdött az év végén, az utolsó négy mérkőzés megnyerésével meghosszabbította a saját téli szünetét, így a játékosok január 5-ig otthoni munkát végeznek és csak ezt követően folytatódnak a csapatedzések. A gárda először az Érdet fogadja, majd a Győr U20-as együttesének otthonába látogat, ezt követően jöhet az éllovas MTK elleni rangadó január 30-án.

Arra kértük, hogy meséljen magáról, honnan érkezett, mit gondol a kézilabdáról, és milyen célokkal vág bele a közös munkába.

– Hogyan mutatnád be magad azoknak, akik most találkoznak veled először?

– Aki először találkozik velem, annak az első az lenne, amit tanácsolnék, hogy higyje el a zord külső mögött érző lélek lapul. A viccet félretéve, az élet minden területén rendszerben gondolkodó, pozitív életszemlélettel bíró, szenvedèlyes embernek gondolom magamat.

– Mióta vagy a kézilabdában és hogyan indult az edzői pályád?

– Tizenhét évvel ezelőtt kezdtem a kézilabdaedzői pályafutásomat. Állomáshelyeimen sikerült szép sikereket elérni, az adott célokat teljesíteni, de legfontosabbnak azt tartom, hogy hatással tudtam lenni és “hagyni magamból” valamit, aminek befolyása volt a jövőjére is annak a közösségnek, amit vezettem.

– Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a szakmában?

– Az emberekkel való foglalkozás minden szépségét felvonultatja az edzői szakma. Az egyén fejlesztésén keresztül – ami azt is jelenti, hogy hatással lehetünk egy játékos egész életére – egy csapat teljesítményét lehet növelni, amivel sok embernek, aki szurkol a csapatnak, örömet tudunk okozni.

– Mi vonzott a Békéscsabai Előre NKSE-hez? Volt kapcsolatod korábban a klubbal?

– Békés vármegyében nevelkedtem, Battonyán lakom. Nem kell könyvekben és archív felvételeken kutassam, hogy mit is jelent a Békéscsabai ENKSE az itt lakó embereknek. Ebben a helyzetben, amibe most került a klub, kötelességemnek éreztem “hazajönni” és segíteni. Nehéz, de egyben megtisztelő feladat is számomra, hogy egy ilyen hagyományokkal rendelkező klub szakmai ujjáépítését rám bízták.

– Milyen első benyomásaid vannak a klubról, a játékosokról, a csapat légköréről?

– Az első benyomásomnak köszönhetően érkeztem a klubhoz. Hiteles és teremtő mentalitású embereket ismertem meg a vezetők személyében, akik meggyőztek gyorsan arról, hogy csatlakozzak a klub felépítésének munkálataiba.

– Mit szeretnél elérni a klubbal az NB I/B-s szezonban?

– Nem feltétlenül csak a következő szezonra fókuszálnék a válaszomban, hisz a jelenlegi helyzet nem nevezhető optimálisnak. Megegyezésünk pillanatában 6-7 játékos szerződése volt csak a következő szezonra, az elmúlt napokban rengeteget dolgoztunk, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobb megoldásokat találjuk a játékoskeret kialakítására, de azt látnia kell mindenkinek, hogy a legtöbb csapat már január magasságában kész játékoskerettel rendelkezik, ezáltal a szabad játékosok névsora erősen korlátozott június végére. Amit viszont felelőséggel ígérni tudok a következő szezonra, hogy egy jó szemléletű, megalkuvást nem tűrő csapatot fognak látni a szurkolóink. Elsődleges célom, méltónak lenni a hagyományokhoz és elnyerni szurkolóink támogatását. Hosszútávon egyértelmű a cél: visszajutás az első osztályba. A másik legfontosabb cél, ami hosszabb időt fog igénybe venni, de legalább annyira fontos, mint az első, az hogy újra saját nevelésű játékosok tömkelege öltse magára a lila mezt az első osztályban. Ha becsukom a szemem, emlékeim alapján látom a telt házas sportcsarnokot és újra olyan békéscsabai vagy megyei játékosok, Cifra Aniták, Zsilák Katicák, Szekeres Klárák, Petrovszki Katák, Kovács Annák, Walfisch Mercédeszek játszanak a pályán.

– Milyen játékstílusra számítsanak a szurkolók?

– A modern kézilabda jellemzőit felvonultatva a keret képességeit figyelembe véve kemény védekezés és taktikus, egyben kreatív támadójáték fog jellemezni minket.

– Mik a legfontosabb értékek, amik szerint dolgozol?

– A rend uralkodó motívum lesz a mindennapokban. A legfontosabb érték, amit elvárok játékosaimtól az a magas szintű küzdeni tudás, elkötelezettség, alázat és az ego alárendelése a közösségnek.

– Mit jelent Neked a szurkolók támogatása?

– Mindent. Azért kelünk fel és dolgozunk mindennap, hogy szórakoztassunk, ahogy a színészek teszik a színházban, mi a kézilabda pályán. Békéscsabán rendkívüli érdeklődés övezi a sportot, azon belül a kézilabdát is. Ez kiváltság számunkra és egyben kötelezettség is, arra, hogy nem engedhetünk ki egy percre sem. Nagyon sajnálom, hogy nem tudom most megígérni sem az Ultra csoportnak, sem a nagymamáknak, akik kijönnek a meccseinkre, hogy minden meccset megnyerünk majd, de azt, hogy egy érzelmes és küzdő csapatot fog mindenki látni azt most virtuálisan mindenki szemébe nézve merem állítani. Sokszor nem lesz könnyű, sem szurkolónak, sem játékosnak sem az edzőnek, de össze kell szorítsuk a fogunkat és hinnünk kell magunkban, hogy vissza tudjuk hozni az Előre dícsőséges éveit. A legnehezebb időkben születnek a legerősebb kötelékek!

– Mi volt eddigi legemlékezetesebb edzői pillanatod?

– Nem tudok egy pillanatot kiemelni, sok szép sikeres meccsem volt és ezzel együtt sikertelen is természetesen. Összességében büszke vagyok a három másodosztályú bajnoki címre illetve a körülbelül 150 NB I-es mérkőzésre, amin túl vagyok eddigi pályafutásom alatt.

– Mit üzennél a csabai szurkolóknak?

– Nektek…Értetek…Veletek! Az biztos, hogy Nektek és Értetek csináljuk, de csak Veletek tudjuk megcsinálni!

Marosán György korábban több magyar klubnál is dolgozott, többek között Szegeden, Szombathelyen, Kecskeméten és legutóbb Komlón. Edzői pályafutását elsősorban építkező szemlélet, hosszú távú tervezés és utánpótlásra nyitott szakmai munka jellemzi. A megállapodás célja, hogy a klub szakmai munkáját stabil alapokra helyezze, és meghatározott szakmai ütemterv alapján építse újjá a felnőtt csapat működését az NB I/B bajnokságban.

Herbert Gábor játékosként magyar bajnok és kupagyőztes is volt, emellett 70 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Edzőként volt a Pick-Szeged utánpótlás szakmai igazgatója, a másodosztályú algyői férfi és orosházi női csapat szakvezetője, majd 2022. júliusától 2024. novemberéig az NB I-ben a Vác vezetőedzőjeként dolgozott, ahol egy 5. és egy 6. helyezést ért el, valamint mindkét idényben szerepelt a klubbal az Európa-Liga csoportkörében is.

A vajdasági szakember 2023. nyarán érkezett Békéscsabára és első idényében a 12. helyre vezette a lila-fehér csapatot. A 2024. nyarán megerősített csapat a bajnokság első szakaszában 7 pontot gyűjtve a 8. helyen vonult téli pihenőre, majd ezt követően 4 vereséget is elszenvedett és a 12. helyre csúszott vissza. A vezetőedző utódlásáról az egyeztetések már vasárnap megkezdődtek.

A TAPPE-Békéscsabai Előre NKSE ezúton is köszöni Rác Sándor több mint másfél éves munkáját és sok sikert, jó egészséget kíván a szakembernek!

Több mint egy hónapja már, hogy megkezdte a felkészülést a 2023/24–es szezonra az EUbility Group – Békéscsabai ENKSE együttese, akik azóta túl vannak egy kemény alapozó időszakon, sőt több edzőmérkőzésen is megmérették már magukat.

Így a csabai szimpatizánsok a már jól ismert arcok mellett nagyon sok új játékost is felfedezhettek, ami nem is csoda, hiszen nyártól hat új kézilabdázó kezdte meg a munkát lila-fehér csapatunknál. Egészen pontosan a Vácról érkező válogatott hálóőr Pásztor Bettina, az irányító Román Dorina, a balszélső Szondi Zsófia, a montenegrói Tamara Jovicevic, valamint még két fiatal tehetség Csáki Lilla és Aranyi Vivien akik az új igazolások listáját gyarapítják. És itt még korántsem teljes az érkezők névsora, hiszen a szakmai irányításban is fontos változáson esett át a csabai klub, ugyanis az új szezonban a játékosok már Rác Sándor kezei alatt pallérozódnak tovább. A többszörös francia bajnok szakember, aki nagyon komoly nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik, ugyan vajdasági kötődésű, de a magyar bajnokságban mégis csapatunkkal fog debütálni, lévén eddig még nem dolgozott egyetlen honi klubnál sem. Kérésemre a mester megosztotta a felkészülés eddigi tapasztalatait és természetesen beavatott minket sikeres pályafutása fontosabb állomásaiba is.

– Roppant gazdag és sikeres kézilabda pályafutás áll mögötted, de mégis próbáljuk meg dióhéjban összefoglalni a pályád eddigi főbb állomásait és sikereit, amely ha jól tudom még játékosként az egykori Jugoszláviában kezdődött…

– Valóban, hiszen Koszovóban születtem ahova a családom nemsokkal a születésem előtt költözött. Egyébként édesapám részéről vagyok magyar aki vajdasági származású volt, így neki köszönhetem leginkább, hogy magyarul is megtanultam. Kézilabdázni is ennek megfelelően Koszovóban kezdtem, ahonnan a Jugoszláv ifi válogatottba is sikerült bekerülnöm. Összesen 14 évet játszottam otthon, többek között olyan egykori nagycsapatban is mint a Crvena Zvezda. 1988-ban viszont mégis a légiós élet mellett döntöttem és ekkor költöztem Franciaországba, egészen pontosan Párizsba, ahol pályafutásom utolsó három évében játszottam. Ekkor még nem feltétlenül az edzősködésben gondolkodtam és inkább szerettem volna visszatérni Koszovóba, de sajnos 1991-ben kitört a délszláv háború, ezért mégis úgy döntöttem maradok Franciaországban. Ráadásul közben még adódott is egy kiváló lehetőség, így belevágtam az edzői munkába és leültem egy akkor harmadosztályban szereplő csapat kispadjára, akiket végül az élvonalig vezettem.       

– Ami nem is egyedi eset volt a pályafutásod során…

– Annyira nem, hogy a második francia állomáshelyemen Nancyban is a harmadik ligában kezdtünk és a végállomás ott is az élvonal lett. De nagyon sok klubnál megfordultam Franciaországban, igaz közben többször közel-keleti és afrikai kitérőket is tettem, hiszen dolgoztam Tunéziában három esztendőt, illetve Katarban is eltöltöttem egy szezont, de több alkalommal tevékenykedtem még Luxemburgban is.

– Viszont a legnagyobb sikereid azért Franciaországhoz, egészen pontosan Metzhez kötődnek…

– Tagadhatatlan, hogy ezen időszak volt a francia munkám legsikeresebb időszaka. Az első alkalommal 2006-tól dirigáltam a Metzet és mind a három szezonban bajnoki aranyig meneteltünk, de a második időszakomban is begyűjtöttünk két bajnoki címet és egy kupagyőzelmet. De ha most gyorsan összeszámolom, akkor mindent egybevetve 16 trófeát nyertem edzői pályám során, ráadásul ezeket három ország bajnokságában, fiúkkal és lányokkal egyetemben.

– Így akkor még inkább felvetődik a kérdés, hogy miért éppen Magyarország és miért pont a Békéscsaba?

– Régóta szerettem volna már Magyarországon dolgozni, kipróbálni magam az igen erős magyar bajnokságban, ennek okán tettem le pár éve a magyar állampolgárságot is. Viszont valahogy eddig mindig közbejött valami ami meghiúsította ezt a tervemet, ezért is örültem nagyon amikor a menedzserem hívott és felvázolta a békéscsabai lehetőséget. És bár nem tagadom, voltak roppant kecsegtető ajánlataim, hiszen Marokkóból a férfi, Tunéziából pedig a női szövetségi kapitányi posztra kaptam megkeresést, de most úgy éreztem eljött az az idő, hogy Magyarországon dolgozzak. És őszintén szólva az első benyomásaim alapján egyáltalán nem bántam meg. 

– Milyen stílust, milyen játékot várhatunk az Előrétől az elkövetkező szezonban, egyszóval mi jellemzi Rác Sándor csapatait?

– Én kifejezetten szeretem a látványos kézilabdát, az is a filozófiám, hogy úgy kell játszanunk, hogy mindig eggyel több gólt lőjünk az ellenfelünknél. Ez persze nem azt jelenti, hogy nálam a védekezést elhanyagoljuk, de a rendkívül defenzív, tudatosan az ellenfél játékát romboló kézilabda messze áll tőlem. Már nagyon régóta a dinamikus, gyors játékot igyekszem játszani a csapataimmal és mindig arra törekszem, hogy ne a sablonos kézilabdában gondolkodjunk, hanem minél szélesebb spektrumon mozogjanak a támadásaink, több variációs lehetőséggel.

– Akkor ezek szerint meg is vannak azok a konkrét elképzeléseid és céljaid, amiket szeretnél megvalósítani a csapatnál?

– Amellett, hogy egy összetartó, jó közösséget szeretnénk építeni, ami az alapját adja a sikernek, nagyon fontos számomra, hogy individuálisan is tudjanak fejlődni a játékosok. Akkor tudunk az ellenfél fölé nőni, ha megtanulunk előre gondolkodni, kellően olvasni a játékot és nem csak reagálni az eseményekre. Ehhez fejlesztenünk kell a labda nélküli mozgást, amire pont ezért is komoly hangsúlyt fektetek az edzéseken. Az imént említett gyors játék mellett ez az amit így első körben szeretnék megvalósítani, meg természetesen egy stabil csapatot építeni ami megállja a helyét a bajnokságban. 

– Hogy látod így az első bő hónap, valamint öt edzőmérkőzés után, jó úton jártok efelé?

– Alakul a csapat azt kell mondjam, a játékosok hozzáállásával maximálisan elégedett vagyok és érződik, hogy remek kohézió van a gárdán belül, ami roppant fontos. Nyilván kell még munka azért ahhoz, hogy teljes egészében összeálljon az a játék amit szeretnék látni, de csiszoljuk folyamatosan mind a védekezésünket mind a támadójátékunkat a tréningeken. Illetve már a legutóbbi edzőmérkőzéseken is azért nagyon sok biztató dolgot láttam a csapattól, persze nyilván itt még a gyakorlás volt elsősorban fókuszban, ennek megfelelően mindenkinek igyekeztem lehetőséget adni, már csak azért is, hogy meccsszituációban is megismerjem a lányokat, meg mi is a lehető legjobban összeszokjunk.       

– A hétvégén pedig ismét hazai környezetben láthatnak benneteket a csabai kézilabdabarátok, vannak külön célok, amikkel nekiveselkedtek a békéscsabai tornának?

– Ezúttal is még a gyakorlás a fő cél, nem az eredmény, szóval játékban szeretném látni leginkább az előrelépést, na meg azt, hol is tartunk jelenleg ellenfeleinkhez képest. Rendkívül fontos volt, hogy megmérettük magunkat az MTK és a Kisvárda ellen, tehát azokkal a csapatokkal szemben akikkel majd szeptembertől csatázunk, most pedig kíváncsi leszek nemzetközi közegben mire leszünk képesek. Valamint célom, hogy ezen a tornán már jobban kikristályosodjon, hogy mely játékosokra milyen szituációban számíthatok, úgyhogy sokkal inkább már ennek szellemében fogom játszatni az együttest.

Dömény Dezső

Az aktív játék befejezését követően 1992-ben kezdte meg edzői pályafutását Rác Sándor Franciaországban, ahol eddigi karrierjének jelentős részét töltötte. Franciaországi pályafutása során betöltötte többek között a Nancy, a Metz, a Le Havre és az US Saintes HB vezetőedzői posztját is, de dolgozott emellett Katarban, Tunéziában és Luxemburgban is.

Rác Sándor a legnagyobb sikereit a Metz csapatával érte el, az együttessel 5 alkalommal (2007, 2008, 2009, 2013, 2014) nyerte meg a francia bajnokságot, és 2013-ban a francia kupagyőzelem mellett az EHF Kupa fináléjába is bejuttatta a klubot.

Az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE a 2023/2024-es idényben szeretné stabilizálni a helyét az első osztályban és ebben nagy segítséget jelenthet a komoly nemzetközi tapasztalattal is bíró szakember, aki eddigi edző karrierje során számos Bajnokok Ligája és EHF-Kupa mérkőzésen ült a kispadon.

A 2022/2023-es bajnoki idényt követően biztosan távozik az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE csapatától: Andróczki Flóra, Bucsi Lili, Gadányi Maja, Hajtai Vanessza, Marina Razum, Vámosi Panna és Zsemberi Zóra.

A következő szezon vezetőedzője, valamint a szerződést hosszabbító és az érkező játékosok kapcsán a következő napokban adunk folyamatos tájékoztatást.

A távozó sportolóknak további pályafutásukhoz sok sikert kíván az egyesület!

A klubvezetés a bajnokságból hátralévő három mérkőzésre Farkas Józsefet bízta meg a vezetőedzői teendők ellátásával, aki eddig a másodosztályú algyői női csapat kispadján ült. Farkas József korábban másodedzőként dolgozott az élvonalban Szegeden, Kecskeméten és Szombathelyen, az elmúlt idényben pedig a negyedik helyig vezette a másodosztályú bajnokságban az újonc algyői együttest.

Papp Bálint 2021. nyarán vette át az együttes szakmai munkájának az irányítását, vezetésével a csapat bajnokként jutott vissza az első osztályba, ahol eddig 23 mérkőzésen 12 pontot szerzett.

Farkas József megbízatása kizárólag az idényből hátra lévő 3 találkozóra szól, a cél, hogy a csapat a vezetésével szerezze meg a biztos bennmaradáshoz szükséges pontokat.

Az Előre NKSE vezetése ezúton is megköszöni Papp Bálint közel két éves munkáját és további sikereket kíván neki szakmai pályafutásához.

Februárban a Szeged elleni találkozóval együttesünk számára is lezárult a bajnokság alapszakasza, és ezzel az idény első fele is. A hétvégén pedig már a bajnoki rájátszást kezdik meg a lila-fehérek, azaz elérkeztünk a pontvadászat záró szakaszához, aminek a végén eldől melyik két csapat folytathatja jövőre a legmagasabb osztályban. De előtte még egy másik sorozatra koncentrálnak lányaink, hiszen a Magyar Kupa negyeddöntőjében szerdán a Dunaújváros csapatát fogadja együttesünk. Ennek apropóján a derbire készülő lilák mesterével, Papp Bálinttal elemeztük az alapszakaszt és persze a csapat előtt álló feladatokat.

– Megnyertétek az alapszakaszt, így joggal gondolhatjuk, hogy elégedett vagy az eddig történtekkel, valóban így van?

– Természetesen igen, elégedett vagyok mind az eredménnyel, mind pedig azzal a fejlődési ívvel amit bejárt az együttes. Pláne annak tükrében, hogy a felkészülési időszak végén három meghatározó játékost is elvesztettünk, és azért az örömteli, hogy így együtt csapatként kompenzálni tudtuk a hiányukat, és igazán nem látszódott ez a játékunk minőségén. Nyilván itt fontos volt, hogy a lányok végig nagyon kitartóan és elszántan dolgoztak, és bár akadtak szorosabb szakaszok egy-egy mérkőzésen belül, azért sikerült szépen lehozni a bajnokságnak ezt a részét. De ahogy a lányoknak is elmondtam, bár mérvadó volt az ami eddig történt, a szezon lényegi része csak most következik, tehát nem szabad hátradőlni és elhinni, hogy már feljutottunk, hanem pont ellenkezőleg, továbbra is keményen kell dolgoznunk, hiszen az érmeket májusban osztják és nem most.

– Akkor ezek szerint a felsőházi rájátszásra még többet vársz a csapatodtól?

– Inkább úgy fogalmazok, hogy szeretném ha a fejlődés nem állna meg, és a játék több elemében is további előrelépést tudnánk produkálni, főként a fiatalok tekintetében lenne jó ha ez töretlen maradna. De a felált fal elleni támadójátékunkon is van még mit csiszolni, mi több úgy érzem, hogy a védekezésünkben is maradtak még tartalékok, annak érdekében, hogy végig hatvanpercen keresztül masszívak és feszesek tudjunk lenni.

– Vannak külön elvárások a rájátszásra, gondolok itt például a veretlenségre, amit a csapat az eddigi menetelése során nagyon szépen kiépített?

– Így külön nem határoztunk meg semmi ilyet, sőt én jobban is szeretem, ha inkább mindig csak a soron következő feladatunkra koncentrálunk, és ugyanúgy ahogy eddig is tettük, ezután is apránként haladunk a végső célunk felé. A rájátszásban is ez a terv, hogy minden meccsen domináljunk, és olyan tempót diktáljunk amivel ellenfeleink fölé tudunk kerekedni. Ráadásul tudjuk milyen a sport, bármikor történhet akár egy sérülés vagy betegség, ami felülírhat mindent, szóval csak fokozatosan nézzünk előre, és remélem, hogy a tőlünk független  történések sem fognak minket befolyásolni. 

– A rájátszás nyitánya előtt azonban vár még rátok egy kellemes kötelesség, méghozzá egy Magyar Kupa negyeddöntő a Dunaújvárossal. Mennyire lesz nehéz falat az Újváros?

– A mi szintünkön azért meglehetősen, hiszen egy hosszú évek óta stabil elsőosztályú gárdáról beszélünk, aki az élcsapatok kivételével bárkire veszélyes lehet. Rendkívül szervezett kézilabdát játszanak, amiben remekül ötvözik a rutint és a fiatalságot. Az tagadhatatlan, hogy a fő fazonszabászuk a Bulat-Szalai kettős, akiknek a rutinját és gólérzékenységét a fiatal játékosok gyorsaságával egészítik ki. Ezenkívül védekezésben is kifejezetten masszívak, magas, robosztus fallal és jó kapusokkal. Szóval azt hiszem ezúttal a teher, ellentétben a bajnoksággal, most nem a mi vállunkat nyomja, ellenben ez ismét egy kiváló lehetőség arra, hogy egy NB1-es ellenféllel szemben mérhessük fel hol is tartunk valójában. Ami egy picit azért árnyalja a képet, hogy meglehetősen sok hiányzónk volt az elmúlt héten, hiszen válogatott kötelezettségek és sérülések miatt hat játékosomra sem számíthattam, és így nem tudtunk teljes kerettel készülni az összecsapásra. Sőt, közülük néhány játékosnak még szerdán a pályára lépése is kérdéses.

– A nehézségek ellenére mire számítasz a mérkőzésen?

– Mindenképpen szeretném ha egy kiélezett találkozóra tudnánk ellenfelünket kényszeríteni, egy szoros végjátékkal, amiben bármi benne lehet. Viszont ehhez az kell, hogy mindenki aki pályán lesz a maximumot nyújtsa, csapatszinten pedig összeszedetten kézilabdázva, feszes védekezéssel és kimagasló kapusteljesítménnyel rukkoljunk elő. Nyilván a hazai pálya is komoly előny nekünk, és remélem, hogy ezúttal is tudunk majd plusz erőt meríteni a szurkolóink biztatásából. Azzal mindenki tisztában van, hogy csak egy lépésre vagyunk a négyes döntőtől, és azért oda nem minden évben jut el egy ilyen szintű csapat mint mi, tehát ez nagy lehetőség, úgyhogy ennek tudatában mindent meg is fogunk tenni annak érdekében, hogy bravúrt érjünk el, és végig harcolni fogunk a továbbjutásért.

Dömény Dezső