Marosán György neve nem ismeretlen a térségben: Békés vármegyébÅ‘l származik és közel húsz éve van a pályán edzÅ‘ként. Most elÅ‘ször tér haza, hogy itthon vegye kézbe egy csapat irányítását.
Arra kértük, hogy meséljen magáról, honnan érkezett, mit gondol a kézilabdáról, és milyen célokkal vág bele a közös munkába.
– Hogyan mutatnád be magad azoknak, akik most találkoznak veled elÅ‘ször?
– Aki elÅ‘ször találkozik velem, annak az elsÅ‘ az lenne, amit tanácsolnék, hogy higyje el a zord külsÅ‘ mögött érzÅ‘ lélek lapul. A viccet félretéve, az élet minden területén rendszerben gondolkodó, pozitív életszemlélettel bíró, szenvedèlyes embernek gondolom magamat.
– Mióta vagy a kézilabdában és hogyan indult az edzÅ‘i pályád?
– Tizenhét évvel ezelÅ‘tt kezdtem a kézilabdaedzÅ‘i pályafutásomat. Állomáshelyeimen sikerült szép sikereket elérni, az adott célokat teljesíteni, de legfontosabbnak azt tartom, hogy hatással tudtam lenni és “hagyni magamból” valamit, aminek befolyása volt a jövÅ‘jére is annak a közösségnek, amit vezettem.
– Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a szakmában?
– Az emberekkel való foglalkozás minden szépségét felvonultatja az edzÅ‘i szakma. Az egyén fejlesztésén keresztül – ami azt is jelenti, hogy hatással lehetünk egy játékos egész életére – egy csapat teljesítményét lehet növelni, amivel sok embernek, aki szurkol a csapatnak, örömet tudunk okozni.
– Mi vonzott a Békéscsabai ElÅ‘re NKSE-hez? Volt kapcsolatod korábban a klubbal?
– Békés vármegyében nevelkedtem, Battonyán lakom. Nem kell könyvekben és archív felvételeken kutassam, hogy mit is jelent a Békéscsabai ENKSE az itt lakó embereknek. Ebben a helyzetben, amibe most került a klub, kötelességemnek éreztem “hazajönni” és segíteni. Nehéz, de egyben megtisztelÅ‘ feladat is számomra, hogy egy ilyen hagyományokkal rendelkezÅ‘ klub szakmai ujjáépítését rám bízták.
– Milyen elsÅ‘ benyomásaid vannak a klubról, a játékosokról, a csapat légkörérÅ‘l?
– Az elsÅ‘ benyomásomnak köszönhetÅ‘en érkeztem a klubhoz. Hiteles és teremtÅ‘ mentalitású embereket ismertem meg a vezetÅ‘k személyében, akik meggyÅ‘ztek gyorsan arról, hogy csatlakozzak a klub felépítésének munkálataiba.
– Mit szeretnél elérni a klubbal az NB I/B-s szezonban?
– Nem feltétlenül csak a következÅ‘ szezonra fókuszálnék a válaszomban, hisz a jelenlegi helyzet nem nevezhetÅ‘ optimálisnak. Megegyezésünk pillanatában 6-7 játékos szerzÅ‘dése volt csak a következÅ‘ szezonra, az elmúlt napokban rengeteget dolgoztunk, hogy a körülményekhez képest a lehetÅ‘ legjobb megoldásokat találjuk a játékoskeret kialakítására, de azt látnia kell mindenkinek, hogy a legtöbb csapat már január magasságában kész játékoskerettel rendelkezik, ezáltal a szabad játékosok névsora erÅ‘sen korlátozott június végére. Amit viszont felelÅ‘séggel ígérni tudok a következÅ‘ szezonra, hogy egy jó szemléletű, megalkuvást nem tűrÅ‘ csapatot fognak látni a szurkolóink. ElsÅ‘dleges célom, méltónak lenni a hagyományokhoz és elnyerni szurkolóink támogatását. Hosszútávon egyértelmű a cél: visszajutás az elsÅ‘ osztályba. A másik legfontosabb cél, ami hosszabb idÅ‘t fog igénybe venni, de legalább annyira fontos, mint az elsÅ‘, az hogy újra saját nevelésű játékosok tömkelege öltse magára a lila mezt az elsÅ‘ osztályban. Ha becsukom a szemem, emlékeim alapján látom a telt házas sportcsarnokot és újra olyan békéscsabai vagy megyei játékosok, Cifra Aniták, Zsilák Katicák, Szekeres Klárák, Petrovszki Katák, Kovács Annák, Walfisch Mercédeszek játszanak a pályán.
– Milyen játékstílusra számítsanak a szurkolók?
– A modern kézilabda jellemzÅ‘it felvonultatva a keret képességeit figyelembe véve kemény védekezés és taktikus, egyben kreatív támadójáték fog jellemezni minket.
– Mik a legfontosabb értékek, amik szerint dolgozol?
– A rend uralkodó motívum lesz a mindennapokban. A legfontosabb érték, amit elvárok játékosaimtól az a magas szintű küzdeni tudás, elkötelezettség, alázat és az ego alárendelése a közösségnek.
– Mit jelent Neked a szurkolók támogatása?
– Mindent. Azért kelünk fel és dolgozunk mindennap, hogy szórakoztassunk, ahogy a színészek teszik a színházban, mi a kézilabda pályán. Békéscsabán rendkívüli érdeklÅ‘dés övezi a sportot, azon belül a kézilabdát is. Ez kiváltság számunkra és egyben kötelezettség is, arra, hogy nem engedhetünk ki egy percre sem. Nagyon sajnálom, hogy nem tudom most megígérni sem az Ultra csoportnak, sem a nagymamáknak, akik kijönnek a meccseinkre, hogy minden meccset megnyerünk majd, de azt, hogy egy érzelmes és küzdÅ‘ csapatot fog mindenki látni azt most virtuálisan mindenki szemébe nézve merem állítani. Sokszor nem lesz könnyű, sem szurkolónak, sem játékosnak sem az edzÅ‘nek, de össze kell szorítsuk a fogunkat és hinnünk kell magunkban, hogy vissza tudjuk hozni az ElÅ‘re dícsÅ‘séges éveit. A legnehezebb idÅ‘kben születnek a legerÅ‘sebb kötelékek!
– Mi volt eddigi legemlékezetesebb edzÅ‘i pillanatod?
– Nem tudok egy pillanatot kiemelni, sok szép sikeres meccsem volt és ezzel együtt sikertelen is természetesen. Összességében büszke vagyok a három másodosztályú bajnoki címre illetve a körülbelül 150 NB I-es mérkÅ‘zésre, amin túl vagyok eddigi pályafutásom alatt.
– Mit üzennél a csabai szurkolóknak?
– Nektek…Értetek…Veletek! Az biztos, hogy Nektek és Értetek csináljuk, de csak Veletek tudjuk megcsinálni!
