Interjú Andróczki Flórával
Javában zajlik a felkészülés lila-fehér csapatunk háza táján, túl is vannak a lányok az alapozás egyharmadán, sőt már az első felkészülési mérkőzésen is. Bár a Debrecen otthonában lejátszott összecsapás eredményét (39-20) talán nem kell igazán mérvadónak tekinteni, hiszen Vida Gergő vezetőedzőnek szinte egy teljesen új csapatot kell építenie a szeptemberi nyitányra. A kezdés előtt azonban még számtalan kemény edzés, és a jövő héten egy tatai edzőtábor is vár a csabai hölgykoszorúra. A számos fiatal játékos által fémjelzett gárdához csatlakozott nyáron Andróczki Flóra is, aki a Győri Audi ETO csapatától érkezett együttesünkhöz, és a tehetségére a jobbszélen számít majd a szakmai vezetés. Flóra hosszú évek óta volt oszlopos tagja az ETO utánpótlás együtteseinek, az előző csonka szezonban is 62 találattal járult hozzá ifjúsági csapata sikereihez. Mai írásunkban vele ismerkedhetünk meg egy kicsit részletesebben.
– Győrből érkeztél hozzánk, de nem ott kezdtél a sportággal foglalkozni…
– Valóban, mert Tompához köthető a kézilabdával való megismerkedésem. Egészen pontosan 11 évesen mentem le először a helyi csapat utánpótlásedzésére, és igazából ott is szerettem meg ennyire ezt a sportágat, amiért a mai napig hálás vagyok az ottani edzőimnek. Érdekes, hogy a posztom már kiskoromban sem volt egy percig sem kérdés, mivel mindig alacsonyabb voltam és balkezes is, tehát egyértelmű volt, hogy jobbszélen játszom.
– Ezt követően jött a győri időszak az életedben…
– Ha azt mondtam, hogy a kézilabda szeretete, és az alapjainak elsajátítása Tompához kötődik, akkor viszont a szakmai kiteljesedésem és a kézilabdázóvá cseperedésem egyértelműen Győrnek köszönhető. Mondhatni ott nőttem fel, és ott tanultam eddig a legtöbbet a kézilabdáról, de mivel a világ legjobb csapatánál volt szerencsém edzeni, ez talán nem is csoda. Ennek megfelelően számos remek szakemberrel dolgozhattam, és mivel mindenki hozzátett valamit a szakmai fejlődésemhez, ezért sem szeretnék senkit sem külön kiemelni. Az edzők mellett azonban a felnőtt játékosoktól is legalább ugyan annyit tanultam, amikor alkalmam nyílt velük edzeni, vagy csak mikor néztem a világ legjobbjait munka közben. Rengeteg motivációt adott számomra.
– Miért esett a választásod Békéscsabára?
– Vida Gergő illetve Fábián Csaba keresett meg azzal, hogy egy tehetséges fiatalokból álló csapat alakul itt Békéscsabán, amiben nekem is szerepet szánnának. Mivel nagyon színpatikus volt számomra az, amit felvázoltak, illetve öt Győrben eltöltött esztendő után már úgy éreztem váltanom kell, így igent mondtam a megkeresésre. Azzal tisztában vagyok, hogy miként nekem úgy a csapatnak is még sokat kell tanulnia, de kitartó és kemény munkával elérhetjük a kitűzött céljainkat.
– Immáron három hete vagy itt, hogy halad a beilleszkedésed?
– Szerencsére egy nagyon jó közösség jött létre szinte azonnal, ez nyilván köszönhető a nem túl nagy korkülönbségeknek is, ami azért megkönnyítette a beilleszkedést. Az látszik, hogy mindenki tele van bizonyítási vággyal, és a hangulat is kiváló a csapaton belül. Már itt az alapozási fázis legelején érzem a társaságon az elhivatottságot, mindenki nagyon keményen edz, és ha ezt a lendületet, ami most jellemez minket tovább visszük az egész szezonra, akkor szerintem még nagy dolgokra is képesek lehetünk.
– Akkor gondolom a céljaidat is már megfogalmaztad a jövővel kapcsolatban?
– Mindenekelőtt a legjobb tudásommal és munkamorálommal szeretném a csapatomat segíteni, ez a legfontosabb célom. A maximumot akarom kihozni magamból, hogy ez által is minél inkább az együttes hasznára tudjak lenni. Tudjuk, hogy kemény év áll előttünk, és ebbe mindenkinek sok munkát kell beletenni, de úgy érzem jó hatással vagyunk egymásra, így megfelelően tudjuk majd húzni és segíteni egymást a nehéz pillanatokban is. Ezen kívül természetesen fontos célom meghatározó NB1-es játékossá válni, hogy a legmagasabb szinten tudjam űzni a kézilabdát, lehetőség szerint minél több ideig, mert jelenleg ez az életem. Egyelőre most még kisebb célokat tűzök ki mindig magam elé, mert szeretek inkább a jelenlegi kihívásokra koncentrálni, viszont azért nagy vágyam majd egyszer magyar címeres mezben is pályára lépni.
– Milyen játékosnak tartod magad?
– Leginkább kitartónak és szorgalmasnak vallom magam, mert hiszek abban, hogy a kemény munka mindig megtérül. Talán még a gyorsaságomat tudnám kiemelni, mint erényt. Viszont még nagyon sok tapasztalatot kell gyűjtenem, hiszen mindössze 18 éves vagyok, úgyhogy mindenben rengeteget kell még fejlődnöm ahhoz, hogy magas szinten is kész játékos legyek.
– Van konkrét példaképed?
– A sportban igazán példaképem nincs, mindig voltak és vannak is olyan játékosok, akikben valami megfog, akár egy lövő mozdulat, vagy éppen egy csel, egy dinamika, védekezés. Ezekből próbálok mindig elcsenni 1-2 elemet és ezáltal is fejleszteni magam. Leginkább a magánéletben vannak példaképeim, itt is elsősorban a családomat emelném ki, azon belül is a bátyámat, sok erőt merítek belőlük és nekik köszönhetek mindent.
– A kézilabdázás mellett tanulsz is, ha jól tudom?
– Igen, tavasszal érettségiztem, de most egy évvel még biztosan elcsúsztatom a továbbtanulásomat. Amúgy a Szegedi Tudományegyetemre szeretnék majd jelentkezni, egészen pontosan dietetikusnak készülök. Viszont most a legfontosabb számomra a jelenlegi célom, mégpedig hogy a legjobb formámat hozzam ki magamból a csapattal együtt itt Békéscsabán!
Dezső Dömény
