ímkézett bejegyzés

Befejeződött a szezon

Interjú Papp Bálint vezetőedzővel

Május utolsó napjaiban teljes egészében befejezte a munkát, és ezzel hivatalosan is lezárta a 2021/22-es szezont az EUbility Group – Békéscsabai ENKSE csapata, amely maximálisan teljesítve a kitűzött célt, a másodosztály bajnokaként jutott vissza a legmagasabb osztályba. Ennek ellenére azért korántsem volt eseményekben szegény a mögöttünk hagyott idény, hiszen együttesünknek egy teljesen ismeretlen, és erre a szezonra jócskán felforgatott NB1/B-s pontvadászatban kellett az elvárásoknak megfelelni, miközben sajnos ezúttal is számos sérülés nehezítette a szakmai stáb dolgát. Akik ráadásul új felállásban kezdték meg tavaly nyáron a munkát, hiszen Mátéfi Eszter szakmai igazgató mellett, a női csapat élén először nálunk debütáló Papp Bálint vezetőedző kezei között formálódhatott tovább lila-fehér gárdánk. Május 26-án tartotta az idény utolsó foglakozását a csapatnak a szakember, akivel az elsőség jelentette eufória közepette nem csak erről a szezonról vontunk mérleget, de kicsit már a jövőre is előretekintettünk.

Papp Bálint

– Az idény kezdetekor abban maradtunk, hogy majd szezon végén térjünk vissza arra a kérdésre, miszerint a gyengébb vagy az erősebbik nem csapatával könnyebb dolgozni. Nos, milyen konklúziót vontál le azóta?

– Nyilván csak pozitívat a lányokkal kapcsolatban. De azt tényleg megállapíthatom, hogy rengeteg mindenben közeledett egymáshoz a férfi és a női kézilabda, sőt lassan már dinamikában is egyre inkább felveszik a versenyt a hölgyek a férfiakkal. Talán annyi a markánsabb különbség – legalábbis az én tapasztalataim alapján -, hogy több és alaposabb gyakorlás szükséges a taktikai elemeknél a lányok esetében, viszont Ők sokkal többször és jóval precízebben is adják vissza a begyakorolt dolgokat. De összeségében én nem éreztem akkora eltérést a nemek között, mind a kettőnél fontos az egység, és hogy megtaláljuk egymással a kellő hangot. Persze egy ilyen év után nem is mondhatok mást, minthogy valóban jól érzem magam a klubnál, remek kis közösség épült ki, és tényleg nagyon szerettem a lányokkal dolgozni az egész idény során.        

– Pedig a szezonkezdés nem volt teljesen gördülékeny, és bár szerencsére az eredményeken ez nem látszott, de több meghatározó játékos is kiesett a nyitányra…

– Bizony, és nem is volt könnyű így nekiveselkedni a szezonnak, hiszen mindenki már az elejétől tisztában volt azzal mi a tét, és három fontos játékos kiválása bármelyik csapatot komoly kihívás elé állítana. Viszont végig hittünk magunkban és az elvégzett munkában, tudtuk, hogy csapatként kell ezt megoldanunk, és sikerült is. Szerintem sokat segített az is, hogy a felkészülési találkozóinkat NB1-es gárdákkal vívtuk, mert azt a stílust és ritmust, amiben játszottunk a szezon során, annak az alapjait ezeken a mérkőzéseken fektettük le. És bár az elején még pont ennek köszönhetően is sokkal több kiállítást kaptak az inkább első osztály dinamikájához szokott játékosaim, de ahogy haladtunk előre az időben, úgy szoktunk bele az NB1/B légkörébe, és stabilizálódott a játékunk. Az pedig kulcsfontosságú volt, hogy a nehézségek ellenére is jól kezdtük a szezont, fokozatosan egyre magabiztosabbá vált az együttes, és a pályán belül és kívül is egyaránt egységes képet mutattunk.       

– És ha már a meghatározó pillanatoknál tartunk, itt a rájátszásban látszott igazán, hogy valójában mekkora jelentősége is volt az Eger elleni párharcoknak és a veretlenül teljesített alapszakasznak…

– Ezzel már az induláskor tisztában voltunk, hogy a legnagyobb riválisunk keleten valószínűleg az Eger lesz, így már a novemberi hazai összecsapásra is amolyan alapszakasz döntőként tekintettünk, a februári találkozót meg így utólag tulajdonképpen bajnoki döntőnek is felfoghatjuk. Úgyhogy valóban nagy jelentőségű volt, hogy ezeket a mérkőzéseket győzelemmel abszolváltuk, és nyilván a 100%-os alapszakasz teljesítmény is adott egy olyan nyugalmat és önbizalmat a csapatnak, amivel a rájátszásba is felszabadultabban mehettünk bele.     

– Közben pedig még a Kupában is elképesztő menetelésbe kezdtetek, gondolom az önbizalmat és a mentális erőt ezek a sikerek is befolyásolták?

– Abszolút, főleg az olyan fordítások mint amilyet a NEKA otthonában is csináltunk, ahol a szünetben kilencgólos hátrányban voltunk, mégis kiharcoltuk a továbbjutást. De az Érd elleni találkozónkra is büszkék lehetünk, hiszen ott meg egy első osztályú skalpot sikerült begyűjtenünk, ráadásul hatgólos hátrányból sikerült fordítanunk és nyernünk. Ezek a sikerek valóban rengeteg plusz erőt adtak nekünk, és pozitív visszacsatolást a munkánkkal kapcsolatban. Ami miatt egy pici szálka maradt a szememben ezzel a sorozattal kapcsoltban, az DKKA elleni derbi, ahol nagyon közel álltunk a bravúrhoz és a Magyar Kupa négyes döntőjéhez, ezért is sajnálom, hogy arra a meccsre nem tudtunk komplett kerettel kiállni. Őszintén, még most is az motoszkál a fejemben, hogy vajon hiányzók nélkül mire lettünk volna képesek. Ettől függetlenül azt gondolom a kupaszereplésünkkel kapcsolatban sincs semmilyen szégyenkezni valónk.

– Viszont tavasszal a rájátszásban azért már jöttek hullámvölgyek, ez ilyenkor óhatatlanul benne van egy hosszú szezonban?

– Nyilván nem törvényszerű, hogy így legyen, de azért roppant nehéz veretlenül lehozni egy hosszú sorozatot. Sajnos ott március közepén valóban egy kicsit mi is hullámvölgybe kerültünk, bár a kozármislenyi találkozó előtt voltak bennem félelmek, mert ott már nem számíthattam Giricz Laurára, sőt még Gyimesi Kitti sem állt igazán készen a játékra, pedig kettejük belső védőpárosa adta meg az egész szezonban az igazi stabilitást a védelmünknek. Persze a különbség irreális volt, ott valóban nagy pofonba szaladtunk bele. A Komárom elleni összecsapás azért más volt, mert ott a dekoncentráltságunknak és a borzalmas helyzetkihasználásunknak köszönhettük a vereséget. Viszont ami igazából a leglényegesebb volt, hogy nem ragadtunk bele a vereségekbe, és nem nyalogattuk hosszasan a sebeinket, hanem egyből új fejezetet nyitottunk, és a következő mérkőzésen már egy másik arcunkat mutatva ismét nyertünk. Ennek a komáromi vereség után volt leginkább jelentősége, ugyanis azt követően nyertük meg hazai pályán, a bajnokságot tulajdonképpen eldöntő találkozót a NEKA ellen.

– Eredményben azt gondolom maximálisan elégedett lehetsz a csapattal, játékban viszont mennyire sikerült az elképzeléseidre formálnod az együttest?

– Ezen a téren sincs okom a panaszra, pláne, hogy menet közben többször még a csapat szerkezetén is változtatni kellett. Amit szerettem volna, hogy egy sokkal gyorsabb, dinamikusabb kézilabdát játsszon az együttes, azt hiszem sikerült megvalósítani, és hiszem, hogy a következő idényben is ez lehet az esélyünk arra, hogy megragadjunk a legjobbak között. Hiszen osztályt kell váltanunk, szó szerint minden szinten, tehát tovább kell fejlődnünk a játék minden elemében. Ezt az idényt egyfajta tanulóévnek is betudhatjuk, ha már így alakult, hogy a másodosztályban kellett vitézkednünk, legalább megfelelően összeért a csapat, és számomra is hasznos tapasztalat volt a szezon. Meg persze sikeres is, amiből lehet és kell is erőt merítenünk a következő nehéz idényre.

– Ha már erre terelődött a szó, beszéljünk akkor egy kicsit a jövőről. Ősztől tehát ismét a legmagasabb osztályban szerepeltek, mennyire érzed késznek jelenleg a gárdát az NB1-re?

– Ezt így most nehéz megmondani, az biztos, hogy a kitűzött célunk egyértelműen a bennmaradás lesz, de azért azt látni kell, hogy az első osztály azért nagyon más kávéház mint a második vonal. Szóval ahhoz, hogy megragadjunk muszáj erősítenünk a jelenlegi kereten, illetve a távozókat is pótolni kell. Jelen pillanatban három biztos érkezőnk van akiket már hivatalosan be is jelentett a klub, a horvát hálóőr Marina Razum, az átlövő Termány Rita, és a jobbszélső Horváth Gréta. Rajtuk kívül van olyan kézilabdázó akivel már nagyon közel állunk a megegyezéshez, és folyamatosan dolgozik még a vezetőség azon, hogy tovább erősítsük a keretünket.  

– Így viszont az is biztossá vált, hogy a jelenlegi csapatból, melyek azok a játékosok, akiket ősztől már nem láthatunk lila-fehér mezben…

– Nyolc játékos hagyja el most nyáron klubunkat, Kukely Anna, Iván Emese, Csizmadia Fanni, Kobela Tamara, Karacs Jázmin, Szögi Tímea, Gyenes Imola és Baráth Berta. Amellett, hogy sok sikert kívánunk nekik a további pályafutásukban, meg is köszönjük az egész éves munkájukat, ahogy természetesen az egész csapatnak, hiszen a feljutás és a bajnoki cím leginkább a lányok érdeme volt. Valamint itt is megragadnám az alkalmat, hogy a komplett stábnak, a segítőimnek és mindenkinek, aki aktívan tevékenykedett az idény során az Előre sikeréért, azoknak is megköszönjem a munkáját. És végül, de nem utolsósorban szurkolóinknak is az egész éves kitartó biztatást, hogy velünk voltak és elkísértek minket sokszor még az idegenbeli fellépéseinkre is.     

– Végezetül mikor kezdi a munkát a következő szezonra a gárda, és előreláthatólag, hogy alakul a felkészülés programja?

– Összesen hat hét pihenőt kaptak a lányok, aminek a végén már egyéni edzéstervvel hangolódik a csapat az alapozásra. Július 11-én kezdjük meg a nyolchetes felkészülést, a szeptember első hétvégéjén rajtoló bajnokságra, melyben ezúttal a novemberre előrehozott Európa-bajnokság miatt, a tervek szerint csak ötmérkőzéses lesz az úgynevezett őszi etap. A felkészülési programban ezúttal is helyet kap egy edzőtábor július végén, de természetesen több edzőmérkőzésen is pályára lépünk a nyár folyamán, valamint augusztusban ezúttal is szeretnénk megrendezni a szokásos békéscsabai tornánkat.

Dömény Dezső

Búcsúzik irányítónk

Interjú Kukely Annával

Vasárnap játssza a szezon utolsó hazai összecsapását lila-fehér együttesünk, akik már biztosan bajnoki címmel köszönnek el a másodosztály küzdelmeitől. A búcsú azonban több játékos számára nem csak az NB1/B-nek szól, hanem a klubnak is, hiszen távoznak az egyesület kötelékéből. Ilyen, kiváló játékosunk Kukely Anna is, aki bár még mindig szemtelenül fiatal, mégis a felnőttek között már négy békéscsabai szezon van a háta mögött, ráadásul az elmúlt idényekben az Előre húzóemberének is számított. Nem is csoda, hogy egy első osztályú élklub is felfigyelt rá, így vasárnap a hazai közönségnek, a bajnokság legvégén pedig a társaknak is búcsút int. Ennek apropóján elevenítettük fel Anna lila-fehérben eltöltött tizenkét esztendejének legemlékezetesebb pillanatait.

Kukely Anna

– Repüljünk vissza az időben 12 évet, ugyanis a hét éves Anna ekkor került kapcsolatba a kézilabdával. De miért pont a kézilabda?

– Ennek olyan konkrét oka nincs, de az sokat számított, hogy sportos családból származom, ahol mindkét szülőm sportolt, méghozzá labdajátékokat, sőt édesanyám még kézilabdázott is, igaz nem profi szinten. Úgyhogy a legfontosabb nekik az volt, hogy én is valamit sportoljak, mozogjak, így először nem is a kézilabda volt az a sportág amit rendszerességgel űztem, hanem az úszás, amit még óvodában kezdtem el. A változást az általános iskola hozta el, amikor a Kazinczy Ferenc suliba kerültem, ami mindig is ezer szállal kötődött a kézilabdához. Így én is éltem a lehetőséggel, és nemcsak kipróbáltam a sportágat, hanem meg is ragadtam benne. És bár még egy ideig párhuzamosan csináltam az úszással, idővel a vízisport lemorzsolódott és csak a kézi maradt. Persze ekkor még nem voltak nagy terveim vele, tényleg csak a rendszeres mozgás volt a lényeg, szinte még akkor is, amikor már az Előre utánpótláscsapataiban pattogtattam a labdát. Tetszett a közeg, és jól éreztem magam a csapatban, aminek egyébként az akkori tagjaiból a mostani keretben is számos játékos megtalálható.       

– Viszont az utánpótlásból nagyon hamar átkerültél a felnőtt csapatba, gondolom ez akkor 15 évesen nem volt annyira egyszerű?

– Az igazat megvallva akkor még nem is fogtam fel, hogy valójában mi is történik velem. Tettem a dolgomat, edzettem és örültem neki ha lehetőséget kapok. Ami azért a második felnőtt szezonomban már egyre több játékidőt jelentett, és mivel közben az utánpótlás válogatottba is bekerültem, sőt 2019 nyarán Európa-bajnokságot is nyertünk, így olyan mértékű impulzusokat     kaptam, amik akkor nagyon komoly lökést jelentettek a számomra.   

– Ezt követően pedig jött egy újabb mélyvíz, mivel szinte pillanatok alatt a 2020 nyarán megfiatalított gárda kezdősorában találtad magad, mint húzóember…

– Szó szerint pillanatok alatt, mivel a felkészülés kezdetekor még egyáltalán nem volt annyira egyértelmű, hogy rám ennyire fontos feladatok fognak hárulni. Ámde jöttek a sérülések, majd a COVID, és hirtelen az első sorban találtam magam, ahol már tőlem is nagyon sok minden függött. Szóval nem volt mese, bele kellett fejlődnöm a felnőtt első osztályba. Ettől függetlenül roppant kaotikus év volt, sokszor csak egyik percről a másikra terveztünk, mert nem tudtuk pár nappal később mi lesz, hiszen volt olyan időszak is amikor még edzeni is alig tudtunk annyira kevesen voltunk. Mindennek tetejében szezon végén még a kiesés is elért minket, ami a mai napig is egy rendkívül fájó emlék. Mondtam is a többieknek, még az a szerencsém, hogy legalább az érettségi vizsgám nem tavaly volt.

– Apropó érettségi, ha jól tudom már túl vagy az írásbeliken?

– Igen és úgy érzem jól is sikerült, úgyhogy már lelkiekben a szóbelire készülök, de egyelőre még csak úgy, mert eddig az edzések miatt sok időm nem volt tanulni. Ellenben van még egy hónapom, szóval ha vége a bajnokságnak akkor erre is jobban tudok majd fókuszálni. 

– Visszatérve a kézilabdához, a jövő héten záródó idény több szempontból is más volt számotokra is mint az előzőek, hogy látod így bajnoki címmel a zsebben?

– Valóban nagyon más volt itt az NB1/B-ben szerepelni, nehezebben is lendültünk bele, mert az elején még sokszor felvettük a másodosztály stílusát, és visszalassultunk játékban. Viszont ahogy elkezdtünk jobban a saját játékunkra figyelni, és felépíteni azt a gyors kézilabdára alapuló stílust amit vezetőedzőnk Bálint is sulykolt belénk, már egyre markánsabban kiemelkedtünk a mezőnyből. És bár nyilván éreztük a nyomást amit a feljutás elvárása jelentett számunkra, mégis valahol sikerült ezt a saját javunkra fordítani, mert mindig csak a végső cél, az NB1 lebegett a szemünk előtt, és csak arra koncentráltunk.

– Akkor ezek szerint leginkább az erőnléteteknek köszönhetitek, hogy az együttes kimagaslott a mezőnyből?

– Annak mindenképpen, mert szerintem is az volt a végső siker egyik kulcsa. A másik meg az alapszakasz szereplésünk. A veretlenül megvívott első körrel tulajdonképpen már szinte ki is harcoltuk a feljutást. És így utólag még inkább látszik mennyit is jelentett ez valójában, mert azért tavasszal nekünk is volt egy kis hullámvölgyünk, amiből bár könnyedén kijöttünk, és a Pénzügyőr és a NEKA elleni kulcsfontosságú mérkőzésekkel kijavítottuk a két fiaskónkat, de nyilván a mentális erőnkhöz azért kelletek a kiváló alapszakasz eredmények is.       

– Vasárnap viszont még vár rátok egy utolsó hazai összecsapás, mire számítasz a Komárom ellen?

– Győzelemre és szép búcsúra, ez nem kérdés. Úgy érzem bennünk van még a kellő versenyszellem ahhoz, hogy az utolsó két találkozón is bizonyítsuk, hogy a bajnoki cím ellenére sem engedtük még el ezt a szezont. Sőt, ha már ennyire szépen alakult eddig, akkor zárjuk le hasonlóképpen szépen és eredményesen. Tagadhatatlanul presztízs jellege is van a vasárnapi összecsapásunknak, hiszen mégiscsak kikaptunk Komáromban, úgyhogy ezért is szeretnénk visszavágni. Ugyanakkor nem számítok könnyű mérkőzésre, mert ellenfelünk tele van rutinos, képzett játékosokkal, de ha ellentétben a komáromi találkozóval belövöldözzük a ziccereinket, és az elejétől a mi gyors játékunkat tudjuk kidomborítani, akkor nem lesz kérdés a két pont sorsa. Illetve kétségtelenül én is egy győztes mérkőzéssel szeretnék elköszönni a szurkolóktól és az egyesülettől.           

– Merthogy egy ideje már tudjuk, hogy a Ferencvárosnál folytatod pályafutásodat, gondolom ennek hatására is tele vagy tervekkel és célokkal a jövőre nézve?

– Nem titkoltan azért is döntöttem a váltás mellett mert úgy éreztem új impulzusokra van szükségem és szeretnék némileg elszakadni a jelenlegi közegemtől. Már egy ideje azért gondolkodtam ezen, de most éreztem úgy, hogy eljött az ideje és persze most kaptam egy olyan ajánlatot is ami ebben megerősített. Fő célom egyébként továbbra is az, hogy fejlődjek, tanuljak és minél jobb játékossá váljak, meg persze nagyon szeretnék egyszer majd a felnőtt válogatottban is szerepelni. Viszont addig még a junior válogatottal is vannak terveim, ugyanis az utolsó közös világeseményre készülünk, mert ennek a korosztálynak így együtt a nyári világbajnokság lesz a búcsúversenye. Meg persze a továbbtanulás is egy új élmény lesz az életemben, mert a Testnevelési Főiskola kézilabda edzői szakára jelentkeztem. És noha még igazán nem gondoltam bele, de biztos furcsa lesz ennyi mindent hátra hagyni, és a testvérem, a barátaim és a jelenlegi csapattársaim is egészen biztosan hiányozni fognak, ahogy a csabai közeg és a szurkolók szeretete is. Viszont ami biztos, hogy számtalan szép emlékkel felvértezve intek búcsút életem ezen szakaszának.

Dömény Dezső

A tudatosság és a csapategység hozta meg a sikert

Interjú Gyimesi Kittivel

Szombaton immáron friss első osztályú tagságukkal a zsebükben lépnek már pályára békéscsabai kézilabdás lányaink, hiszen az előző fordulós győzelmükkel kiharcolták a feljutást. Bár a dicsőség a csapat érdeme, azért együttesünk védelmének oszlopát Gyimesi Kittit, aki korábbi szerepkörén túllépve támadásban is vezére volt alakulatunknak, mindenképpen a sikerkovácsok között említhetjük. És noha még három összecsapása hátravan csapatunknak, meg a bajnoki cím kiharcolása is még egyértelműen célkeresztben van, azért már most kíváncsi voltam, hogy a siker legfőbb receptjét miben látja átlövőnk.

Gyimesi Kitti

– A legfőbb célkitűzést a feljutást három fordulóval a vége előtt megvalósítottátok, méghozzá meglehetősen imponáló teljesítménnyel. Minek volt elsősorban köszönhető ez a tulajdonképpeni rajt-cél győzelem?

– Leginkább a tudatosságban és a csapatban rejlő kohézióban látom a siker kulcsát. Mindenki maximális odaadással dolgozott egész szezonban, és ami a legfontosabb volt, hogy a részsikereknél sem dőltünk hátra, nem elégedtünk meg azzal amilyen teljesítményt nyújtottunk, hanem a további fejlődésre, és a célunkra koncentrálva töretlenül dolgoztunk tovább. A nehézségeknél pedig kijött a közösség valódi összetartó ereje, hiszen szó szerint átsegítettük egymást a legnehezebb pillanatokon is. Mert bár kívülről lehet könnyed menetelésnek tűnt az idény, de belülről ez korántsem volt az. Már az elején, a hirtelen jött sérülések jelentették az első megpróbáltatásokat, amiben személy szerint nekem is megváltozott valamelyest a feladatköröm. Az ilyen jellegű helyzeteket csak egységes közösséggel lehet megoldani, azzal, hogy segítjük egymást, és ez szerencsére nálunk maximálisan megvolt, így én magam is rengeteg pluszt kaptam a csapattól az elmúlt hónapokban. Úgyhogy ezért is nagyon büszke vagyok az együttesre, hogy tudatosan végig mentünk az úton, és elértük a kitűzött célt.

– Innentől pedig jutalomjáték következik?

– Azért kitűztünk még feladatokat, és azzal nem mondok újat, hogy először is a bajnoki címet szeretnénk minél hamarabb bezsebelni. Igazából most egy hárommérkőzéses minibajnokságként tekintünk a hátralévő összecsapásokra, amit hasonlóan az eddigiekhez szeretnénk győzelmekkel teljesíteni. Szép búcsút otthon, és győztes idényzárást egy presztízs rangadón a zárókörben. Nyilván egy jelentős állomása volt szombaton a közös munkánknak, hiszen a feljutás volt a meghatározó célja a szezonnak, és ezt elérni elképesztő öröm, szóval ezt annak rendje és módja szerint megünnepeltük, de ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a maradék találkozókon nem koncentrálnánk eléggé. Persze nehezebb ilyenkor már felpörögni, de pont ezért is határoztunk meg részcélokat, hogy a kellő tüzet tápláljuk a csapatban. A magam részéről pedig hiszem, hogy a jövő szempontjából sem szabad elengedni egyetlen mérkőzést sem, mert bőven vannak még olyan hibák a játékunkban amiken lehet, sőt a későbbiekre tekintettel kell is javítani, és ezekre is tökéletesek ezek az összecsapások.           

– Első feladatként akkor a Pénzügyőrhöz látogattok, akiket hazai pályán roppant könnyed győzelemmel fektettetek két vállra, de pont a rájátszás mutatta meg, hogy az idegenbeli mérkőzések mennyivel nehezebbek…

– Ezért sem szabad kiindulni csak a hazai meccsekből. Itthon azért mindig jóval egyszerűbb, a megszokott közegünkben, a saját szurkolóink előtt játszhatunk, és persze nem kell utazni. Idegenben más a szituáció, főleg most, hogy egy abszolút szokatlan időpontban kell pályára lépnünk. És bár a mérkőzés előtti nap következetesen a másnapi találkozó időpontjában edzünk, illetve már előző nap elutazunk a helyszínre, azért ilyen időpontban játszani nem egyszerű. Ettől függetlenül győzelmet várok a találkozón, bár azt hiszem sokkal nehezebb dolgunk lesz mint itthon volt, mert alapjában véve egy jó szerkezetű ellenféllel találkozunk, akiken ráadásul a hazai közegükben még nehezebb felülkerekedni. A legfontosabb a megfelelő koncentráció lesz, végig hatvan percen keresztül, tehát nem engedhetünk ki, és nem lehetnek olyan üresjáratok mint amilyen legutóbb a Kozármisleny elleni összecsapás végén is volt. Ezen mindenképpen javítanunk kell, természetesen nem csak most, hanem hosszútávon is. Én abban viszont bízom, hogy a fő cél, azaz az első osztályú tagság kiharcolása nem leültet minket, hanem pont ellenkezőleg, még plusz lendületet és magabiztosságot ad, valamint sokkal felszabadult játékot eredményez. Ha pedig ez így lesz, akkor nem kérdés, hogy a két bajnoki ponttal a tarsolyunkban, és ezáltal a bajnoki címmel gazdagodva tudunk hazatérni szombaton.

Dömény Dezső

A Kozármisleny ellen már az első osztály a tét

Interjú Papp Bálint vezetőedzővel

Szombaton délután ismét női kézilabdától lesz hangos a Békéscsabai Városi Sportcsarnok, hiszen lila-fehér együttesünk ebben a bajnoki kiírásban az utolsó előtti hazai összecsapásán lép parkettra. Az ellenfél pedig az a Kozármisleny gárdája lesz, akik már egyszer itt a rájátszásban kibabráltak lányainkkal, amivel megszakították az Előre 21 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatát. De ami még ennél is fontosabb, már csak kettő pont kell csapatunknak ahhoz, hogy ismét első osztályú tagságot ünnepelhessen. A kiemelt fontossággal bíró mérkőzés előtt együttesünk vezetőedzőjével Papp Bálinttal beszélgettem.

Papp Bálint

– Túl vagytok egy kisebb szüneten már ami a mérkőzéseket illeti, mivel telt a csapat életében ez a két hét?

– Próbáltuk tartani a megszokott ütemet, hogy ne törjön meg a lendület, bár húsvétkor azért egy picit szusszanhattak a lányok, de alapjában véve azt a munkát végeztük el, amit általában szoktunk két találkozó között. Kukely Annát és Bucsi Lilit ugyan válogatott kötelezettségük miatt kénytelenek voltunk néhány napra nélkülözni, ahogy nyilván sérültjeinket is, de összeségében elvégeztünk mindent amit szerettem volna. Ha már a sérülteknél tartunk, az mindenképpen jó hír, hogy Giricz Laura már egész héten a csapattal tudott edzeni, viszont a szombati játéka még azért kérdéses, erről a végső szót majd csak a találkozó előtt az egészségügyi stáb mondja ki.

– Tagadhatatlanul jelentős állomáshoz érkeztetek, úgyis fogalmazhatnék, hogy már kinyitottátok az NB1 kapuját, szombaton csak be kell lépni rajta…

– Valóban ilyen szempontból is ez most tényleg egy roppant fontos összecsapás lesz, hiszen amiért küzdöttünk egész évben, azt mindössze egy győzelemmel elérhetjük. Nyilván érződik is ez a lányokon, nem kell külön motiválni senkit sem, mindenki tisztában van azzal mi a tétje a szombati találkozónak. Ettől függetlenül azt gondolom, túlmisztifikálni sem szabad a mérkőzést, úgy kell kezelni mint bármelyik másik rájátszás találkozót és leginkább magunkra koncentrálni, illetve arra, hogy a játékunkat a legtökéletesebben a pályára tudjuk vinni. Egyelőre nem is gondolkodunk a hétvégénél tovább, csak a mostani feladatra fókuszálunk, azaz annak a két pontnak a megszerzésére ami elválaszt minket a legmagasabb osztálytól.

– Szombati ellenfeleteknek kétségtelenül van miért visszavágni, mennyire van még a revans vágya is a fejetekben?

– Nézd, egy nagyon kellemetlen vereséget szenvedtünk el Kozármislenyben, szóval hazudnék ha azt mondanám, hogy nem buzog bennünk a visszavágás. Kifejezetten rosszul sikerült mérkőzés volt az a számunkra, ahol bár jól kezdtünk, de kulcs szituációkban belehibáztunk, ami egyre inkább elbizonytalanított minket. Ennek hatására belekerültünk egy olyan spirálba, amiből akkor nem volt visszaút és simán kikaptunk. Persze, nem akarom elvenni ellenfelünktől sem az érdemet, hiszen kihasználták a lehetőséget és remekül játszottak azon az estén. Ebből is látszik, hogy jó csapattal állunk szemben, ezt testközelből is megtapasztalhattuk. Változatos játékkal, sok cserével kézilabdáznak, de ezt tehetik is, hiszen két közel azonos soruk van, ráadásul védekezésben is agresszívan, határozottan teszik a dolgukat. Meglehetősen sok kellemetlenséget is okoztak nekünk akkor támadásban azzal, hogy feljebb tolták a védőiket, úgyhogy erre most mindenképpen meg kell találnunk az ellenszert.

– Abból az összecsapásból kiindulva ezúttal sem számíthatunk könnyű derbire?

– Nehéz előre megjósolni, mert itt a másodosztályban aztán tényleg minden meccs más, de az biztos, hogy ha nyerni akarunk, a kozármislenyi találkozóhoz képest a játék minden elemében javulnunk kell. Támadásban magabiztosabbnak kell lennünk és belőnünk a ziccereket, hátul pedig sokkal agresszívabbnak lenni és bizony a kapuból is kell a jó teljesítmény. A kulcs azonban most is az lesz, mennyire tudjuk dominálni a játékot és gyors indításokkal apellálni, mert legutóbb ez nagyon hiányzott. Valamint okosabb, türelmesebb játékot várok a lányaimtól, főleg a kapusukkal szemben, aki azért egy sokat tapasztalt rutinos portás, tehát vele szemben is koncentrált, higgadt megoldások kellenek majd. Összességében egy látványos, élvezetes találkozóra számítok, remek hangulattal fűszerezve és persze győzelemre, mert az nem kérdés, hogy itt hazai környezetben szeretnénk megszerezni a feljutást jelentő két pontot.

Dömény Dezső

line

Bucsi Lili nehéz mérkőzést, de győzelmet vár

Interjú Bucsi Lilivel

Roppant fontos győzelmen van túl együttesünk a Békéscsabai ENKSE, akik a NEKA fölött aratott sikerükkel továbbra is magabiztosan vezetik a másodosztály küzdelmeit és robognak az élvonal felé. Ebben pedig tagadhatatlanul a csapat rutinos kézilabdázói mellett a fiatal játékosoknak is van némi szerepük, akik a szezon során több mérkőzésen megmutathatták már magukat markánsabb szerepkörben is. Ilyen játékos Bucsi Lili is, aki annak ellenére, hogy még mindig rendkívül fiatal, már 2020 nyara óta a felnőtt keret tagja, és nem mellesleg ifjúsági Európa-bajnoknak is mondhatja magát. Vele beszélgettem a szombati mérkőzés apropóján.

Bucsi Lili

– Attól függetlenül, hogy ebben a szezonban is számos alkalommal megvillantottad átlövő tudásodat, még mindig a keret legfiatalabb játékosa vagy. Mennyire nehéz ilyen fiatalon megtalálni a helyed egy felnőtt csapatban?

– Kétségkívül a felnőtt mezőny sokkal erősebb mint az utánpótlás, és idő kell mire egy fiatal felveszi a ritmust. Ennek ellenére soha nem volt olyan, hogy bármikor is úgy éreztem volna kilógnék a sorból azért mert fiatalabb vagyok, és ezt szerintem a többi hasonló korú játékos nevében is mondhatom. Nyilvánvalóan mi ifjoncok azért összetartunk, de szó sincs arról, hogy bármilyen klikkesedés lenne, hiszen a rutinosabbakkal is legalább annyira jól kijövünk, ráadásul ők tényleg minden téren segítenek, és támogatnak minket. Számomra különösen Gyimesi Kitti tölt be amolyan mentor szerepet, hozzá bátran fordulhatok, és mivel egy poszton is vagyunk, így adja magát, hogy szakmailag is rengeteget tanulhatok tőle. 

– Hogy látod az elmúlt szűk két évedet itt a felnőtt csapatban, mi az amiben egyértelműen előre léptél, és miben gondolod úgy, hogy még bőven fejlődnöd kell?

– Védekezésben érzem úgy, hogy sikerült erőteljesebben fejlődnöm, kifejezetten sokat is gyakoroltam ezt az utóbbi időben, sőt volt, hogy hármas pozícióban is lehetőséget kaptam ami ugye már tényleg egy komolyabb feladat. Persze sokat kell még ebben is előre lépnem, ahogy gyorsaságban, és főleg abban, hogy sokkal bátrabb játékot tudjak kihozni magamból. Úgyhogy önbizalom terén kell elsősorban megerősödnöm, hiszen itt a felnőtt mezőnyben még nincs meg bennem az a magabiztosság ami sokszor ahhoz kell, hogy elválaljak bizonyos szituációkat. Nyilván ezt később a rutin is hozza majd magával.

– Egy jó ideje már az ifjúsági válogatottban is fix helyed van, sőt nyáron Európa-bajnoki címet is szereztél, gondolom ez is pozitív töltetet jelent a számodra?

– Mindenképpen. Örömmel tölt el, hogy ennek a közegnek is tagja lehetek, szeretek velük lenni és együtt dolgozni a csapattal. Nem tagadom, anno mikor először meghívást kaptam ebbe a korosztályba, azért volt némi félsz bennem, mert a gárda magját a NEKA és a Fradi játékosok alkották, akik nagyon régen együtt kézilabdáztak, én meg hirtelen belecsöppentem ebbe miliőbe. De abszolút pozitívan csalódtam, mert tényleg egy nagyon jó kis gárda jött össze, ahol remek csapatszellemben zajlik a munka. És szerintem ez látszik az eredményeken is, hisz ahogy te is említetted az EB-n is kitűnő teljesítményt sikerült nyújtanunk. Egyébként az ott szerzett bajnoki cím komoly muníciót jelent a mai napig is számomra, és ez még akkor is így van, ha ezt leginkább egy részsikernek tartom, bízva abban, hogy hasonló eredményeket majd a felnőtt mezőnyben is el tudok érni. Mellesleg most a lányokkal a nyári világbajnokságra készülünk, amit a tervek szerint Grúziában rendeznek, szóval remélem a sikeres klubszezont egy nagyszerű VB szereplés fogja megkoronázni.

– Visszakanyarodva a klubkézilabdához, a szezon legfontosabb rangadóját nyertétek meg a NEKA ellen, ami kívülről igencsak nehéz találkozónak tűnt. Te ezt miként érzékelted belülről?

– Sokat készültünk erre a találkozóra, mert tudtuk, hogy kulcsmérkőzés lesz, és persze arra is számítottunk, hogy nem lesz könnyű majd őket két vállra fektetni. És valóban nem is volt könnyű, meg kellett szenvedni minden labdáért, minden gólért, és bár nagyon fiatal csapat a Boglár, ezt remekül ellensúlyozták a nagyfokú összeszokottságukkal, talán ezzel is tudtak végig versenyben maradni. És jóllehet rengeteg hiba csúszott a mi játékunkba is, azonban a védekezésünket szinte végig feszesen tudtuk tartani, és kapusteljesítményben is jobbak voltunk, úgyhogy azt hiszem ez döntötte el a rangadó sorsát.        

– A Szent István elleni megmérettetés a következő feladatotok, amely ismételten egy idegenbeli összecsapás lesz, viszont ezek eddig itt a rájátszásban finoman szólva sem sikerültek igazán jól…

Ezért is jött el az ideje, hogy sikerrel teljesítsünk egy idegenbeli találkozót… Ettől függetlenül ez a kiruccanás sem lesz könnyű, főleg, hogy rendkívül szokatlan időpontban kell majd játszani, hiszen a délelőtt 11 óra nem számít egy bevett kezdési időpontnak. De most ezzel kell megküzdenünk, habár van egy jó oldala is a dolognak, hogy így legalább már pénteken elutazunk a helyszínre, és megspóroljuk a mérkőzés előtt az utazás fáradalmait. A SZISE amúgy önmagában is egy kellemetlen ellenfél, eléggé kiszámíthatatlanok, és a legutóbbi Eger elleni mérkőzésük is mutatta, hogy egyre jobb formában vannak. Viszont a NEKA elleni siker minket is maximálisan feltöltött pozitív energiával, úgyhogy ebből kell építkeznünk a hátralévő összecsapásokon és persze szombaton is. Ráadásul, ha hátul most is olyan stabilak tudunk majd lenni mint legutóbb, hasonló kapusteljesítményt produkálva, és ezt egy pontos, koncentrált támadójátékkal is sikerül majd megspékelnünk, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy két bajnoki ponttal térünk majd haza.

Dömény Dezső

Rangadóra készülnek a csabai lányok

Interjú Mayer Szabinával

Szombat délután a szezon egyik legfontosabb összecsapását rendezik a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban, amely akár a női kézilabda másodosztályának bajnoki címét is eldöntheti. Lévén a tabella második helyén tanyázó Balatonboglári Akadémia csapatát látja vendégül listavezető együttesünk. És bár lányaink botlottak az előző fordulóban, azért ők is nagyon jól tudják, hogy valójában ez az a találkozó, ami igazán számít a feljutásért vívott harcban. Ennek szellemében is készülnek a derbire a lilák, akik közül a csapat egyik motorjával, a beállós Mayer Szabinával latolgattuk az esélyeket.

Mayer Szabina

– A csúcsrangadó előtti főpróbátok nem sikerült túl jól, mi hiányzott a Komárom ellen?

– A vereség fő okát egyértelműen a támadószekciónkban látom. Túlságosan kapkodó volt a játékunk, nem játszottuk ki megfelelően a figuráinkat, és nagyon kevés átlövéssel próbálkoztunk egész meccsen. Ráadásul a helyzeteinkkel is rosszul sáfárkodtunk, és rengeteg ziccert hagytunk ki. Na meg hátul sem álltunk olyan biztos lábakon mint ahogy szoktunk, és sajnos a kapuból sem jött megfelelő támogatás, ami leszűkítette a lerohanások lehetőségét. Egy szó, mint száz, nem játszottunk jól, és ezt megbüntette ellenfelünk. Természetesen ezúttal is levontuk a tanulságokat a találkozóból, amit valamilyen szinten még a győzelmek esetében is meg kell tennünk, vereség esetén pedig pláne. Viszont ezt követően lezártuk a történteket, a héten már csak előre nézünk és kizárólag a NEKA elleni mérkőzésre koncentrálunk.

– Néhány hete Te is hosszabbítottál a klubbal, úgyhogy a szurkolók jövőre is lila-fehérben láthatnak. Ezek szerint jól érzed magad Békéscsabán?

– Abszolút. Az első perctől szimpatikus volt ez a miliő, és érezhetően egy roppant befogadó közegbe érkeztem, ahol valóban nagyon jó körülmények között folyik a munka, sőt még az egészségügyi és a rehabilitációs vonal is profin össze van rakva. Gyakorlatilag nekünk tényleg csak a kézilabdával kell foglalkoznunk, és azért ez sem egy elhanyagolható szempont. Ezenfelül a csapaton belül is kiváló a közösség, szóval tényleg szeretek itt lenni. Meg persze az is plusz motivációt adott, hogy ha így együtt sikerül kiharcolnunk a feljutást, akkor ismét a legmagasabb osztályban szerepelhetek.   

– Ha már szóba került a jövő, szombaton nagy lépést tehettek a feljutás érdekében…

– Pontosan, szóval szombaton bármi történik nyernünk kell. Nyilván minden meccsre úgy futunk ki, hogy győzni akarunk, de ennek a találkozónak a tétjével azért most mindenki tisztában van. Ennek ellenére rágörcsölnünk sem szabad erre, és meg kell próbálnunk kizárni a nagyobb téttel járó nyomást, és nyugodt, türelmes játékot kell játszanunk. Kétségkívül még mindenki emlékszik a két csapat decemberi összecsapására, ami a részünkről elképesztően szenvedős volt, hiszen az első félidei borzalmas produkciónk után, csak a második játékrészben kézilabdáztunk úgy ahogy valójában tudunk. És bár továbbjutottunk, de nyernünk nem sikerült, úgyhogy ezt a feladatot most mindenképpen szeretnénk győzelemmel teljesíteni.

– Mi lehet ebben a siker kulcsa?

– Ha röviden össze kellene foglalnom, akkor azt mondanám, hogy a játék minden elemében jobbnak kell lennünk mint a Komárom ellen. Többet kell nyújtanunk védekezésben, kapusteljesítményben, és leginkább elől. Sokkal nagyobb koncentrációval kell kifutnunk a pályára, és a támadásainkat is jóval precízebben, és pontosabban kell befejeznünk. A magam részéről egy kifejezetten gyors, látványos mérkőzésre számítok, hiszen hozzánk hasonlóan ellenfelünk is ezt a kézilabdát helyezi előtérbe. Jól szervezett, egységes csapatjáték, és fiatalos lendület jellemzi őket, bár nyilván a korukból adódóan azért sokszor hullámzó is a teljesítményük, de egészen biztosan nem fogják ingyen adni a pontokat. Mi viszont ezúttal a hazai pálya minden előnyével felvértezve szállunk csatába, úgyhogy különösen bízom benne, hogy ismét remek hangulat lesz a csarnokban. Nagyon számítunk a szurkolóinkra, remélem népes számban ki is látogatnak szombaton, és segítségünkre lesznek abban, hogy győzelemmel vegyük ezt a fontos akadályt.

Dömény Dezső

Szombaton is fontos pontokért indulnak harcba lányaink

Interjú Andróczki Flórával

Szombaton Komáromban játssza következő mérkőzését lila-fehér kézilabda együttesünk, mely továbbra is három pont előnnyel vezeti a bajnokságot a sarkunkban loholó NEKA csapata előtt. Ráadásul egy kis hullámvölgyet követően a legutóbbi fordulóban ismét egy nagyon magabiztos, erőtől duzzadó Békéscsabát láthatott a csabai publikum, melyben a 15 gólos sikerből több játékosunk is kiváló teljesítménnyel vette ki a részét. Ilyen volt együttesünk jobbszélsője Andróczki Flóra is, aki hosszú idő után tudott ismét gólokkal és jó játékkal előrukkolni.

Andróczki Flóra

– Szinte gálaelőadás lett a Pénzügyőr elleni találkozótokból, ráadásul homlokegyenest más arcát mutatta a csapat mint egy héttel korábban…

– Ahogy azt már a Kozármisleny meccs után is megfogalmaztuk, az egy baki volt, egy olyan botlás ami sajnos benne van a pakliban, hiszen van olyan amikor egy csapatnak minden bejön, és van amikor meg szinte semmi, hát nálunk pont ez történt, míg ezzel szemben a Misleny remek napot fogott ki. Annyi hatása mindenképpen volt ennek a Pénzügyőr találkozóra, hogy a felkészülés során még keményebben vettettük bele magunkat a munkába, már csak azért is, hogy ilyen még véletlenül se fordulhasson elő még egyszer. De azt nem gondolom, hogy ettől táltosodtunk volna meg, hiszen az év során legtöbbször ezt a győztes arcunkat mutattuk. Inkább a masszív védekezésünkben és a kitűnő kapusteljesítményünkben látom a győzelmünk kulcsát, ezzel sikerült ugyanis már az elejétől elbizonytalanítanunk ellenfelünket, és miután szépen lassan a támadójátékunkat is felépítettük a védekezésünk szintjére, már tényleg egy jutalomjáték kerekedett az összecsapásból.

– Te is szép gólokat szerezve, már jóval több időt töltöttél a pályán mint korábban, ez azt jelenti, hogy most már minden probléma a múlté?

– Nagyon bízom benne, hogy igen. Sajnos ebben a szezonban  elég sok megpróbáltatás ért, ez így volt már ősszel is, és amikor pedig már kezdtem ismét egyenesbe kerülni, akkor januárban elkaptam a COVID-ot. Ami pechemre nem múlt el nyomtalanul, ugyanis nem sokkal később Poszt-COVID tünetek is jelentkeztek nálam. Nyilván próbáltam közben tovább folytatni a munkát annak érdekében, hogy ne essek ki túlságosan az edzésekből, viszont mivel ez az egész tünetegyüttes azért nagyon komolyan megviselte és legyengítette a szervezetemet, így ennek tetejében még egy kisebb deréksérülést is sikerült összeszednem. Úgyhogy mondanom sem kell mekkora megkönnyebbülés volt a hat hét megpróbáltatást követően a SZISE elleni hazai mérkőzésünkön pályára lépni, és végre már nem csak bemelegíteni és a kispadról nézni a többieket, hanem beszállni és tevőlegesen is hozzátenni a csapatjátékhoz. De az az igazság, hogy valójában csak most a Pénzügyőr ellen éreztem először 100%-os állapotban magam, és szerencsére ezt gólok tekintetében is sikerült bizonyítanom.

– A folytatásban viszont ismét egy hosszú túra vár rátok, méghozzá egy hazai közegben kifejezetten erős ellenféllel szemben…

– Sőt, még azt is tegyük hozzá, hogy egy meglehetősen egyedi stílust képviselő, elképesztő rutint felvonultató csapattal szemben. Amúgy pont azon gondolkodtam mikor a felkészülés alatt néztem az ellenfelünk mérkőzéseiről készült videókat, hogy több olyan játékossal is farkasszemet fogok majd nézni, akiket anno gyermekként a tv-ben néztem egy-egy Bajnokok Ligája találkozó alkalmával, és szinte még inspirációt is merítettem belőlük. Talán ez is tökéletesen jellemzi a Komárom igazi erejét, hiszen tényleg számos olyan klasszisuk van akik bármikor képesek valami extrát előhúzni a kalapból. Ezt viszont nekünk a fiatalos, gyors játékunkkal kell kompenzálnunk, ami szerintem ily módon még jobban felértékelődhet ellenük.

– Akkor a recept adott, csak le kell másolni a legutóbbi találkozótokat?

– Valójában, igen. Hasonlóan ahhoz, ezt az összecsapást is hátul nyerhetjük meg. Védekezésben kell stabilnak lennünk, itt főleg a szélsőjáték kikapcsolása lehet lényeges, mert ott valóban roppant erősek. Nekünk viszont csapatként kell dominálnunk, és a rohanós játékunkkal fárasztani ellenfelünket. Ugyanakkor egyértelműen nehezebb mérkőzésre számítok mint amilyen a legutóbbi volt, főleg úgy, hogy idegenben játszunk, de ha végig a saját játékunkra  koncentrálunk, nem hagyjuk magunkat kizökkenteni, és kellően ráerőltetjük a hazaiakra a mi lendületes stílusunkat, akkor azt hiszem nem lesz kétséges melyik csapat szerzi meg szombat este a két bajnoki pontot. 

Dömény Dezső

Szombaton kijavíthatja csapatunk a fiaskót

Interjú Borbély Mártával

Elszántan készül lila-fehér kézilabda együttesünk a soron következő megmérettetésre, már csak azért is, mert az előző fordulóban csapatunk elszenvedte első vereségét a 2021/22-es bajnoki kiírásban. Ennek ellenére nagy probléma nincs, hiszen a lilák továbbra is biztosan vezetik a pontvadászatot, de az tény, hogy egy vereség, főként ilyen hosszú veretlen menetelést követően megviselheti a lelkeket. A legjobb gyógyír erre pedig egy győzelem lehet, ami által akár már szombaton vigasztalódhat Papp Bálint együttese. A felkészülés közben csíptem el csapatunk irányítóját Borbély Mártát, aki az esélylatolgatás mellett az őszi sérüléséről, és az abból való visszatéréséről is beszélt.

Borbély Márta

– Egy hosszabb kihagyást követően csak a közelmúltban térhettél vissza ismét a pályára, gondolom azért nem volt könnyű számodra az elmúlt félév?

– Valóban nem, sőt az igazat megvallva nagyon nehéz időszak van mögöttem. És bár egy sérülés sohasem jön jókor, az én esetemben valóban a legrosszabb pillanatban történt. Úgy érzem, hogy remek alapozás volt mögöttem, sikerült kellően beépülnöm a csapatba, erre pont a rajt hetén kiesem a munkából. Nyilván mindenben vannak azért pozitívumok, és az mindenképpen annak számít, hogy nem a legsúlyosabb forgatókönyv következett be, azaz nem féléves kihagyás várt rám, hanem úgymond megúsztam ennek a felével. Persze amikor betoltak a műtőbe még nem tudtam, hogy hat hét vagy hat hónap kihagyásra számíthatok, úgyhogy mikor felébredtem és tudatosították bennem, hogy azért nem a legkedvezőtlenebb verzió történt, rettentően megkönnyebbültem. Ettől függetlenül lelkileg alaposan megviselt a dolog, főleg az a tétlenség ami egy ilyen beavatkozás velejárója.

– Mennyire sikerült mostanra utolérned magad?

– Szerencsére már teljesen, pláne, hogy egy picit még hamarabb is kezdtem a teljes értékű munkát mint arra előzetesen gondoltam. A térdem is teljesen tökéletes, úgyhogy immáron 100%-osan a rám váró feladatokra koncentrálok.    

– Folytassuk egy szintén nem túl szívderítő témával, hiszen egy roppant hosszú meneteléseteknek lett vége múlt hét szombaton. Miként élitek meg most ezt a szituációt?

– Semmiképp sem tragédiaként. Azt hiszem most nagy hiba lenne, ha ezen sokat rágódnánk, és teherként magunkkal cipelnénk a folytatásban is. Tény, hogy hirtelen jött, mert igazából semmi előjelét nem éreztem én magam sem annak, hogy ez fog történni, de tudomásul kell venni, hogy néha van olyan egy csapat életében, amikor jóformán semmi nem jön össze, sajnos ott akkor Kozármislenyben pont ez történt. Nagyon nem állt össze a védekezésünk a találkozón, ráadásul ezzel a hazaiak szó szerint kihúzták a méregfogunkat, azaz a gyors indításokat, amikkel így alig tudtunk apellálni. Ezért kénytelenek voltunk nagyon sokat felállt fal ellen támadni, ami szintén rettentően döcögött. Természetesen azért kellett pár nap amíg mindenki helyre rakta magában a vereséget, és nyilván csapatszinten is ezzel kezdtük a hetet, de átbeszéltük és mostanra már teljesen lezártuk a dolgot.  Nekünk továbbra is csak előre kell tekintenünk, nem a tabellát meg az ellenfeleket nézegetni, hanem a továbbiakban is kizárólag a célunkra koncentrálni.

– Szerencsére sokat nem kell várni ahhoz, hogy javítani tudjatok, viszont ehhez azért a Pénzügyőrnek is lesz egy-két szava, mindemellett ellenfeletek eredményei itt a rájátszásban eddig igencsak tekintélyt parancsolók…

– Valóban, egy remek formában lévő, fiatalos, gyors kézilabdát játszó, jól összerakott ellenfelet kell legyőznünk szombaton. Emellett két komoly eredménnyel a hátuk mögött, biztos vagyok benne, hogy magabiztosan és elszántan érkeznek majd hozzánk, és mivel főképp nekünk van nagyobb vesztenivalónk, így még különösebb nyomás nélkül is játszhatnak. Rágörcsölnünk viszont semmi esetre sem szabad az összecsapásra, bár őszintén szólva nem gondolom, hogy ez a plusz teher bármiben is negatívan befolyásolna bennünket. De azért az biztos, hogy a játék minden elemében óriásit kell javulnunk a legutóbbi produkciónkhoz képest, védekezésben pedig még inkább. Hátul vissza kell hozni azt a stabilitást ami eddig jellemzett minket, és persze az ebből adódó gyors lerohanásokat is hatékonyabban kell alkalmaznunk. A saját játékunkra kell ezúttal is leginkább fókuszálnunk, azt játszani amit tudunk, és akkor ismét győzelmet ünnepelhetünk majd a lefújás pillanatában.

Dömény Dezső

Kozármislenyben is a győzelem a cél

Interjú Iván Emesével

A rájátszás első idegenbeli összecsapására készül együttesünk a Békéscsabai NKSE, melyre ezúttal egy kozármislenyi kiruccanás vár. És noha egy picit döcögősre sikerült lányainknak a rájátszás vasárnapi nyitánya, csapatunk balkezes játékosának Iván Emesének a vezérletével végül hét góllal felülkerekedtünk a SZISE gárdáján. Emese kilenc találatot jegyzett ezen a találkozón, de remek formáját az is jól mutatja, hogy csapatunk legutóbbi hat mérkőzésén összesen 41 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába. Vele értékeltük az elmúlt találkozókat, de persze már a szombati összecsapás is szóba került.

Iván Emese

– Immáron sokadszorra fordul elő ebben a naptári évben, hogy a csapat legeredményesebb játékosaként zárod a találkozót, de erre vasárnap még egy lapáttal rátettél azáltal, hogy hibátlan lőlapot produkáltál. Összefüggésben van ez azzal, hogy mostanában többet játszol szélen?

– Én inkább azt mondanám, hogy a játékidőmmel van jobban összefüggésben. Több lehetőséget kapok mint korábban és próbálok élni is ezzel a bizalommal. Persze olyan téren van kapcsolódás a szélsőjáték között, hogy Flóra sajnálatos egészségügyi problémái miatt félig-meddig kényszerből is kaptam sokkal több játékidőt ott, mint lövőben, de azt érzem, hogy az ebből fakadó sikerélmények jó hatással vannak úgy komplexen az egész játékomra. Ettől függetlenül azért továbbra is átlövő pozícióban érzem magam a legjobban, és arra törekszem, hogy a középső posztokon is minél jobb teljesítményt nyújtsak.

– Ami azt illeti a SZISE ellen kis túlzással mindenhonnan betaláltál, ennek ellenére most valahogy nem éreztem annyira gördülékenynek a játékotokat mint máskor. Belülről miként érezted ezt?

– Valóban, bentről is valahogy olyan nyögvenyelősnek tűnt a találkozó, és kicsit az volt az érzésem, mintha a valósággal ellentétben kétszer olyan hosszú összecsapást vívnák ellenfelünkkel. A Szent István rettentően kiszámíthatatlan játékot játszott, ráadásul egy sok faulttal tarkított, vontatott mérkőzés alakult ki, ahol belülről úgy látszott jóval nagyobb különbség van a felek között a javunkra, az eredmény alakulása azonban mégsem teljesen ezt mutatta. Főként ha összehasonlítjuk a hétközi Dunaújváros elleni derbivel, na akkor van igazán nagy kontraszt a meccsek között. Ott egy gyors ritmusú, lüktető játék volt, és bár jobban el is fáradtunk benne, azért nekünk inkább az a fajta kézilabda fekszik. Sajnáltuk is azt a találkozót, mert igyekeztünk a szívünket-lelkünket kitenni a pályára, sőt azt hiszem még a játék tekintetében is felvettük a versenyt a Kohásszal, de alapembereink hiányát a végjátékban már végképp nem bírtuk el.

– Most viszont több időtök is van felkészülni a következő feladatotokra…

– Igen, pont ezért a héten inkább a pihenésre és a regenerációra helyeztük a nagyobb hangsúlyt. A vasárnapi találkozót követően kaptunk másfél nap pihenőt, illetve az edzéseknek is jobban a taktikai része domborodik most ki.  De szükség is van arra, hogy frissebben veselkedjünk neki a szombati csatának, mert azt hiszem a Kozármisleny ellen jóval nehezebb dolgunk lesz mint legutóbb volt. Most egy teljesen másfajta kézilabdára kell felkészülnünk, hiszen a hazaiak kifejezetten széles taktikai repertoárral rendelkeznek, amihez még egy jóval markánsabb átlövősor is párosul. Elég csak megemlítenünk Scheffer Zsanettet vagy a válogatott tapasztalattal is rendelkező Hornyák Bernadettet, akik mindketten komoly lövőerővel rendelkeznek. Ugyanakkor megvannak a jól cselező, egy az egyben veszélyes kézilabdázóik is, emellett otthon még harcosabban, elszántabban is játszanak, ami a leginkább a védekezésükben tetten érhető. Tehát nekünk is ennek megfelelően maximális tűzzel kell már az elejétől beleállni a találkozóba.

– És arról se feledkezzünk meg, hogy még utazás szempontjából sem lesz rövid túra…

– Valóban, az elmúlt időszakhoz képest ez is egy új elem, hogy hosszabb utazásra kell felkészülnünk, ami nyilván fárasztóbb, de ki kell tudnunk zárni az ebből fakadó nehézségeket. Ami kulcsfontosságú lesz a mi szempontunkból, hogy a védekezést miként tudjuk majd megoldani, főleg Giricz Laura hiányában. Ha hátul képesek leszünk megteremteni a kellő stabilitást, és sikerül ráerőltetni az akaratunkat a hazaiakra, tehát végig a saját ritmusunkban, a saját játékunkat tudjuk játszani, akkor egészen biztosan a két bajnoki ponttal a zsebünkben térhetünk haza. Tagadhatatlan, hogy most már egyre inkább benne van a gondolatainkban a feljutás mellett nem csak a bajnoki cím, de a veretlenség megtartása is, ami még plusz motivációt jelent, így ennek megfelelően most is a győzelem szellemében lépünk pályára szombaton.

A szezon második etapja következik

Interjú Papp Bálint vezetőedzővel

Februárban a Szeged elleni találkozóval együttesünk számára is lezárult a bajnokság alapszakasza, és ezzel az idény első fele is. A hétvégén pedig már a bajnoki rájátszást kezdik meg a lila-fehérek, azaz elérkeztünk a pontvadászat záró szakaszához, aminek a végén eldől melyik két csapat folytathatja jövőre a legmagasabb osztályban. De előtte még egy másik sorozatra koncentrálnak lányaink, hiszen a Magyar Kupa negyeddöntőjében szerdán a Dunaújváros csapatát fogadja együttesünk. Ennek apropóján a derbire készülő lilák mesterével, Papp Bálinttal elemeztük az alapszakaszt és persze a csapat előtt álló feladatokat.

Papp Bálint

– Megnyertétek az alapszakaszt, így joggal gondolhatjuk, hogy elégedett vagy az eddig történtekkel, valóban így van?

– Természetesen igen, elégedett vagyok mind az eredménnyel, mind pedig azzal a fejlődési ívvel amit bejárt az együttes. Pláne annak tükrében, hogy a felkészülési időszak végén három meghatározó játékost is elvesztettünk, és azért az örömteli, hogy így együtt csapatként kompenzálni tudtuk a hiányukat, és igazán nem látszódott ez a játékunk minőségén. Nyilván itt fontos volt, hogy a lányok végig nagyon kitartóan és elszántan dolgoztak, és bár akadtak szorosabb szakaszok egy-egy mérkőzésen belül, azért sikerült szépen lehozni a bajnokságnak ezt a részét. De ahogy a lányoknak is elmondtam, bár mérvadó volt az ami eddig történt, a szezon lényegi része csak most következik, tehát nem szabad hátradőlni és elhinni, hogy már feljutottunk, hanem pont ellenkezőleg, továbbra is keményen kell dolgoznunk, hiszen az érmeket májusban osztják és nem most.

– Akkor ezek szerint a felsőházi rájátszásra még többet vársz a csapatodtól?

– Inkább úgy fogalmazok, hogy szeretném ha a fejlődés nem állna meg, és a játék több elemében is további előrelépést tudnánk produkálni, főként a fiatalok tekintetében lenne jó ha ez töretlen maradna. De a felált fal elleni támadójátékunkon is van még mit csiszolni, mi több úgy érzem, hogy a védekezésünkben is maradtak még tartalékok, annak érdekében, hogy végig hatvanpercen keresztül masszívak és feszesek tudjunk lenni.

– Vannak külön elvárások a rájátszásra, gondolok itt például a veretlenségre, amit a csapat az eddigi menetelése során nagyon szépen kiépített?

– Így külön nem határoztunk meg semmi ilyet, sőt én jobban is szeretem, ha inkább mindig csak a soron következő feladatunkra koncentrálunk, és ugyanúgy ahogy eddig is tettük, ezután is apránként haladunk a végső célunk felé. A rájátszásban is ez a terv, hogy minden meccsen domináljunk, és olyan tempót diktáljunk amivel ellenfeleink fölé tudunk kerekedni. Ráadásul tudjuk milyen a sport, bármikor történhet akár egy sérülés vagy betegség, ami felülírhat mindent, szóval csak fokozatosan nézzünk előre, és remélem, hogy a tőlünk független  történések sem fognak minket befolyásolni. 

– A rájátszás nyitánya előtt azonban vár még rátok egy kellemes kötelesség, méghozzá egy Magyar Kupa negyeddöntő a Dunaújvárossal. Mennyire lesz nehéz falat az Újváros?

– A mi szintünkön azért meglehetősen, hiszen egy hosszú évek óta stabil elsőosztályú gárdáról beszélünk, aki az élcsapatok kivételével bárkire veszélyes lehet. Rendkívül szervezett kézilabdát játszanak, amiben remekül ötvözik a rutint és a fiatalságot. Az tagadhatatlan, hogy a fő fazonszabászuk a Bulat-Szalai kettős, akiknek a rutinját és gólérzékenységét a fiatal játékosok gyorsaságával egészítik ki. Ezenkívül védekezésben is kifejezetten masszívak, magas, robosztus fallal és jó kapusokkal. Szóval azt hiszem ezúttal a teher, ellentétben a bajnoksággal, most nem a mi vállunkat nyomja, ellenben ez ismét egy kiváló lehetőség arra, hogy egy NB1-es ellenféllel szemben mérhessük fel hol is tartunk valójában. Ami egy picit azért árnyalja a képet, hogy meglehetősen sok hiányzónk volt az elmúlt héten, hiszen válogatott kötelezettségek és sérülések miatt hat játékosomra sem számíthattam, és így nem tudtunk teljes kerettel készülni az összecsapásra. Sőt, közülük néhány játékosnak még szerdán a pályára lépése is kérdéses.

– A nehézségek ellenére mire számítasz a mérkőzésen?

– Mindenképpen szeretném ha egy kiélezett találkozóra tudnánk ellenfelünket kényszeríteni, egy szoros végjátékkal, amiben bármi benne lehet. Viszont ehhez az kell, hogy mindenki aki pályán lesz a maximumot nyújtsa, csapatszinten pedig összeszedetten kézilabdázva, feszes védekezéssel és kimagasló kapusteljesítménnyel rukkoljunk elő. Nyilván a hazai pálya is komoly előny nekünk, és remélem, hogy ezúttal is tudunk majd plusz erőt meríteni a szurkolóink biztatásából. Azzal mindenki tisztában van, hogy csak egy lépésre vagyunk a négyes döntőtől, és azért oda nem minden évben jut el egy ilyen szintű csapat mint mi, tehát ez nagy lehetőség, úgyhogy ennek tudatában mindent meg is fogunk tenni annak érdekében, hogy bravúrt érjünk el, és végig harcolni fogunk a továbbjutásért.

Dömény Dezső