Interjú Vida Gergő vezetőedzővel
Július 7-én hivatalosan is megkezdte a felkészülést a 2020/21–es bajnoki szezonra csapatunk a Békéscsabai ENKSE. Az első edzésen a már jól ismert arcok mellett nagyon sok újat is fel lehetett fedezni, ami nem is csoda, hiszen nyártól nyolc új kézilabdázó kezdte meg a munkát a lila-fehéreknél. A horvát balátlövő Tena Petika, az Egerből érkező jobbátlövő Iván Emese, a Lokiból érkező négy fiatal Borgyos Panna, Vámosi Panna, Szabó Dóra és Szabó Panna, az ETO-tól szintén kölcsönben érkező Andróczki Flóra, a csapatunkhoz hosszú évek után visszatérő hálóőr Mistina Kitty, valamint még hozzájuk csatlakozik hat saját nevelésű fiatal tehetség Bakonyi Dóra, Török Fanni, Bucsi Lili, Szabó Kamilla, Gyenes Imola és Bencsik Bojána is, akikre szintén mondhatjuk, hogy az új kerettagok listáját gyarapítják.
Ezzel még korántsem teljes az érkezők névsora, mert a szakmai irányításban is fontos változáson esett át a csabai klub, ugyanis az új szezonban a játékosok már Vida Gergő kezei alatt pallérozódnak tovább. Az együttesünktől nyáron távozó Horváth Rolandot váltó szakember szintén a fiatalabb edzőgenerációhoz tartozik és azt a tapasztalatot, amit az utánpótlásban eltöltött hosszú évek alatt megszerzett, egészen biztosan kamatoztatni tudja majd Békéscsabán is.
Kérésemre Vida mester megosztotta terveit és elképzeléseit a jövővel kapcsolatban, és természetesen beavatott minket eddigi pályafutása fontosabb állomásiba is.
– Először is, hogy érzed magad nálunk, milyenek az első benyomásaid? Ha jól tudom, nem teljesen ismeretlen számodra Békéscsaba és az itteni kézilabdaélet.
– Az első pillanatoktól abszolút pozitívak a benyomásaim az Előrénél, mindenki pontosan tudja, hogy mi a feladata és hogy mit kell tennie azért, hogy sikeres legyen a lila-fehér csapat. Nem ismeretlen számomra a közeg, némi túlzással mondhatjuk, hogy visszatérek, hiszen ifjú koromban játszottam a békési kézilabda klubban, így természetesen többször is megfordultam Békéscsabán. Azt most rövid idő alatt is megállapíthattam, hogy azóta nagyon sokat szépült és fejlődött a város. Ami a családot illeti, feleségem és 5 éves lányom illetve 2,5 éves kisfiam egyelőre még nem tartottak velem, de remélem, hogy hamarosan ők is csatlakozhatnak majd hozzám.
– Akkor kezdjük a legelején. Honnan ered nálad a kézilabda iránti vonzalom?
– A sportág szeretete nálam egyértelműen Nádudvarhoz kötődik, ahol rendkívüli hagyományai vannak a kézilabdának, rengetegen szeretik a sportágat és számtalan remek válogatott játékost is adott már ez a város az országnak. És noha amúgy püspökladányi születésű vagyok, az imént említett békési kitérőmet kivéve itt játszottam végig aktív éveimet. 2012-ben költöztem el, ekkor hagytam fel az aktív játékkal és inkább az edzősködés felé fordultam. Az elmúlt években végigjártam a ranglétrát, a gyermek csapatoktól az ifin keresztül egészen a felnőtt korosztályig jutottam.
– Korábbi állomáshelyeden voltál másodedző, sőt beugróként vezetőedző is…
– Az utóbbi három szezonban dolgoztam a felnőtt csapatnál, és igen ebből fél évet vezetőedzőként Tone Tiselj távozását követően. A legutóbbi két idényben pedig másodedzőként tevékenykedtem. Nyilván roppant hasznosak voltak ezek évek, hiszen rengeteget tanultam. Abban a fél évben pedig amikor önállóan irányíthattam egy NB1-es csapatot, különösen fontos tapasztalatokat gyűjtöttem.
– Most érezted úgy, hogy eljött a váltás ideje?
– Azt hiszem, hogy tudni kell időben váltani és ha új kihívások érik az embert, akkor azok elől nem szabad kitérni. Amikor megkerestek a békéscsabai vezetők, rögtön éreztem, hogy ez egy nagyon jó lehetőség, egy komoly feladat, úgyhogy sokat nem is gondolkoztam rajta, egyből igent mondtam. Kétségkívül nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen a koronavírus-járvány miatt racionalizálni kellett a klub működését. De ahogy mondani szokták, minden rosszban van valami jó, a fiatal tehetségeink lehetőséget kaphatnak a bizonyításra és azt gondolom, hogy a lila-fehér szurkolók támogatását magunk mögött tudva, kellemes meglepetést tudunk majd okozni!
– Mennyire más utánpótlás után felnőtt csapatot irányítani?
– Az edzői munka egyik szépsége, hogy minden korosztálynál más és más feladatok adódnak. A fiataloknál sokkal inkább a pedagógia dominál, ugyanis nevelni, fejleszteni kell őket. A felnőtteknél viszont már jobban érvényesülnek a taktikai elemek és szakmailag is nagyobb a mozgástér. Az átalakuló Békéscsabánál most mindegyik terület előtérbe kerül, a rutinos és kevésbé rutinos játékosok edzésmunkáját úgy kell összhangba hozni, hogy egyénileg és csapat szinten is fejlődni tudjunk és már rövid távon is eredményesek legyünk. Az edzői stábot is ennek szellemében állítottuk össze, Fábián Csaba kollégám remekül ismeri az utánpótlásból érkezőket, akikkel komoly sikereket ért el az elmúlt időszakban.
– Milyen stílust, milyen játékot várhatunk az Előrétől, egyszóval mi jellemzi Vida Gergő csapatait?
– Igazából szerintem egy edzőnek elsősorban arra kell törekednie, hogy a játékosok egyéni képességeinek megfelelő játékstílust valósítsa meg és ne csak a saját arculatát erőltesse rá mindenáron az együttesre. Ahhoz viszont, hogy most pontosan megmondjam milyen stílust fog játszani ez a csapat, jobban meg kell ismernem a játékosokat. A cél az, hogy egy jó közösség alakuljon ki, akik igazi csapatként tudnak együtt dolgozni. Mint említettem, a koronavírus-járványnak is köszönhetően új alapokra került a békéscsabai női kézilabda, belefogtunk egy fokozatos építkezésbe. A hangsúly a fokozatosságon van, hogy folyamatosan fejlődjünk és lépésről lépésre érjük el a kitűzött céljainkat.
– A múlt héten kezdtétek a közös edzéseket, így egy hét távlatából hogy látod a csapatot?
– Nagyon az elején járunk még a közös munkának, most még igazából ismerkedünk egymással, hiszen idő kell ahhoz, hogy én is a játékosokkal, illetve ők is egymással megfelelően összecsiszolódjanak. Ami azonban már az első edzésen szembetűnő volt, hogy nagyon sok csillogó szemet és elszánt arcot láttam. Nagyon örülök annak, hogy ennyire ambiciózus játékosok alkotják a keretet. Nyilván több játékosnak is ez most egy nagy lehetőség, főleg azoknak, akik az előző állomáshelyükön nem játszottak annyit, amennyit szerettek volna és most bizonyítani szeretnének.
– Mi lesz az alapozás menetrendje?
– Most három hétig itthon készülünk, aztán július 24-én lejátsszuk első felkészülési mérkőzésünket Debrecenben és ezt követően megyünk egy hétre Tatára edzőtáborba. Ott egyébként megmérkőzünk a Mosonmagyaróvárral és a Vasassal is. Augusztusban pedig a tervek szerint újabb hat edzőmérkőzéssel készülünk már a szeptemberi rajtra.
– Ahol az első fordulóban egyből egy rangadóval kezdtek!
– Igen, az első mérkőzésünk nyomban egy roppant fontos összecsapás lesz a Szent István otthonában. De az őszi sorsolásunk amúgy sem túl könnyű, mert a hozzánk hasonló csapatokkal mind idegenben játszunk, sőt a csarnok felújítása miatt az első két hazai bajnoki mérkőzésen is felcseréltük a pályaválasztói jogot, úgyhogy csak októberben léphetünk parkettra először hazai környezetben. Ez azért mindenféleképpen hátrány, de remélem semmi más külső tényező nem fogja meggátolni azt, hogy utána a felújított csarnokban nézők előtt játszhassuk a mérkőzéseinket, hiszen a lelkes csabai drukkerek hosszú évek óta a nyolcadik emberei a csapatnak és a szurkolásuk egyértelműen előnyt jelent a hazai összecsapásokon.
Dömény Dezső
Print 
PDF
