Interjú Liebscher Lászlóval
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az előző szezon óta sokkal tudományosabb alapokra helyezte a felkészülést lila-fehér női kézilabda-csapatunk, ennek pedig elsőszámú oka, hogy Liebscher László személyében már egy sportanalitikus is segíti Papp Bálint vezetőedző munkáját. És mivel roppant izgalmas, sőt külső szemlélő számára szinte misztikus is az a tevékenység amit ő művel, így örömmel vettem, hogy némi betekintést ő is engedett a tevékenységébe.
– Az élesszemű szurkolóknak már feltűnhetett, hogy mérkőzések alatt rendre ott vagy a kispadnál tablettel a kezedben, így biztos sokakban fel is merülhetett a kérdés, mi az amivel Te pontosan foglalkozol itt a csapatnál?
– Angolul úgy nevezik ezt, hogy Performance Manager, más néven elemzem a játékosokat, és a rendelkezésre álló adatok segítségével megkeresem azt ami fejleszthető bennük, ezáltal sokkal optimálisabban tudunk reagálni a csapatot érintő váratlan szituációkra is. A kulcs itt az úgynevezett 8 stresszforrás kiszűrése, ami negatívan hat egy játékos teljesítőképességére. Nem kell itt extra tudományos dolgokra gondolni, hiszen ezek teljesen természetes dolgok amik minden ember napi teljesítményét befolyásolják, azaz a fizikai, az emésztési, a közösségi, az érzelmi, a mentális, a környezeti, mondjuk egy sérülésből adódó strukturális, valamint az alváshiány okozta stressz. Az adatfókuszú munkám során ezt vizsgálom, és így a befolyt információk alapján leginkább négy fő kérdésre keresem a választ: „Mi történt? Miért történt? Mi fog történni? Minek kellene történnie?”.
– Azért ez nem tűnik annyira mindennapos dolognak, mégis minek a hatására kezdtél ezzel foglalkozni?
– Lényegében egy maratonfutás irányította rá a figyelmemet ezekre a dolgokra. Korábban rendszeresen futottam, és így elhatároztam, hogy felkészülök egy maraton versenyre amihez nyilván kitűztem azt a teljesítmény amit szerettem volna elérni, és amire az edzéseken is készültem. Viszont magán a versenyen már nem tudtam kihozni magamból azt a teljesítményt ami tulajdonképpen bennem volt, és ez annyira felbosszantott, hogy elkezdtem kutatni a miérteket. Rájöttem, hogy messze nem elég az elvégzett munka, csak akkor tudjuk kihozni a maximumot magunkból, ha a regeneráció ugyanolyan súllyal esik a latba a felkészülés során mint az edzés. Tehát, lehet az elvégzett munka 100%, ha a regeneráció csak 60%-os, akkor a teljesítményünk is csak 60%-os lesz. Bármennyire is újnak és furcsának tűnhet ez a szemlélet, bizony sokkal nagyobb részben befolyásolnak egy játékost az edzésidőn kívüli hatások mint maga az edzés, amit azért mellette nyilván maradéktalanul bele kell tenni. És bár leginkább saját kútfőből kezdtem képezni magam, az évek során azért alaposan bele is ástam magam a témába. Azóta a Testnevelési Egyetem Sportjátéktan szakján tartok rendszeresen előadásokat, és az Előrés munkámat megelőzően is segítettem például a női junior kézilabda-válogatott szereplését.
– Maga a monitorozás a gyakorlatban miként történik?
– Nagy csoda nincs benne, a szokásos mellkaspánt segítségével mérjük az adatokat. A varázslat inkább ott kezdődik, hogy mit kezdünk ezekkel az adatokkal, csak mérjük és tudomásul vesszük, vagy kielemezzük és visszacsatolunk. Alapvetően egy klub környezetben a játékos heti 168 órájából mindössze 20-27%-ára van valamilyen rálátása a szakmai stábnak, vagyis minden ott dől el, hogy a többi közel 80%-ban valójában mi is történik. Az Én munkám ebben a 80%-ban teszi láthatóvá a fejlődési lehetőségeket. Már reggel elkezdődik a monitorozás, hiszen egy nyugalmi mérés segítségével látjuk, hogy az adott játékos szervezete milyen terhelésre van felkészülve. Aztán következik az edzés alatti mérés, ahol a tényleges teljesítményt tudjuk megállapítani.
– A beérkező számoknak mi lesz a sorsa?
– A mérések kiértékelését a komplett stábbal, tehát a szakmai és az orvosi szakemberekkel együtt végezzük, hiszen erőnléti, mentális és egészségügyi szempontból is vizsgáljuk a játékosokat, akiket mindig a maximális teljesítményre készítjük fel, így ha ebben valami eltérést tapasztalunk, arra egyből tudunk reagálni, azaz kivizsgáljuk és megkeressük a teljesítménycsökkenés okát. A fókuszban pedig egyértelműen a mérkőzések és az azokon nyújtott hatékonyság áll, hogy a játékosokat ellenállóvá és gyorsan alkalmazkodóvá tegyük, és mindenki a saját koordinátarendszerén belül, a saját meccsteljesítményéhez képest fejlődjön.
– Ebben mennyire együttműködőek a lányok?
– Azt nem mondom, hogy tavaly mikor elkezdtük nem volt kétség bennük, hiszen mégiscsak egy komplex elemzés alá vannak vetve, de gyorsan megértették, hogy ez az ő érdeküket is szolgálja, akár mondjuk egy sérülés megelőzésében is. Rájöttek, hogy egy-egy konkrét feladatnak igen is célja van a teljesítményük növelésének érdekében, szóval abszolút pozitív irányban változott a hozzáállásuk, ezáltal ők is folyamatosan tanulnak, fejlődnek, amivel így a mi munkánk, és persze a csapat teljesítménye is egyre hatékonyabb lesz.
Dömény Dezső
