Interjú Szabó Dórával
Immáron túl egy kemény tatai edzőtáboron, a héten már Békéscsabán készül a szeptemberi rajtra lila-fehér együttesünk. A múlthét azonban roppant eseménydús volt Vida Gergő tanítványai számára, hiszen az edzőtábor nem csak a futásról és a nehéz tréningekről szólt, de két találkozón még meg is mérettették magukat a lilák. Mivel a keretben három hálóőr is található, így egyáltalán nem volt meglepetés, hogy az összecsapásokon azonos elosztásban mind a három portás lehetőséget kapott. Így csapatunk friss szerzeménye, a junior válogatott Szabó Dóra is, aki ebben a szezonban kölcsönben szerepel Békéscsabán. És ugyan a húsz esztendős kapus nálunk új játékosnak számít, az elmúlt években az első osztályban többször is figyelemre méltó produkcióval tette le a névjegyét. Dorcit még az edzőtábor végén csíptem el egy kis beszélgetésre.
– Kemény héten vagytok túl, nagyon kifáradtatok?
– Őszintén szólva meglehetősen. Hét nap tömény kézilabda, sok futással és két edzőmérkőzéssel. Már vasárnap a megérkezésünket követően rögvest futással kezdtünk, ez már megalapozta a „hangulatot”, majd a hét többi napján is futással megtűzdelt napi két edzéssel készültünk. Mivel Tatára velünk tartott az ifi csapatunk is, így a szokásos megosztott tréningeken kívül voltak közös foglalkozásaink is. Úgyhogy mint egy edzőtábor, fárasztó volt, de természetesen több szempontból hasznos is, gondolok itt a szakmai munka mellett a csapatépítésre is.
– Ez azt jelenti, hogy este akkor még volt energiátok közös tevékenységekre?
– Részben. Azt nem mondom, hogy minden este, mert volt olyan, hogy vacsora után mindenki egyből bezuhant az ágyba, de azért többször is összeültünk beszélgetni, társasjátékozni, ami nyilván sokat segít abban, hogy még jobban megismerjük és megkedveljük egymást. De úgy érzem ezzel egyáltalán nincs probléma, megvannak a közös témák, és abszolút nincs klikkesedés a társaságon belül, ami persze azért annak is köszönhető, hogy szinte teljesen egy korosztály vagyunk.
– Na meg persze sárkányhajózásban is összemértétek a tudásotokat…
– Igen, az ifi és mi felnőtt játékosok versenyeztünk, és a kézilabda pályán folyó harcot meghazudtoló kiélezett csatában dőlt el melyik csapat a jobb sárkányhajós. Amúgy nagyon vicces volt, mert gyakorlatilag egymásra fröcsköltük a vizet evezés közben, ami nem könnyítette meg a lapátolást, viszont a kézilabdához hasonlóan itt is fontos volt a csapatmunka, hiszen egyszerre kellett húzni a jó haladás érdekében. Szerencsére borulás nem történt, úgyhogy mindenki épségben abszolválta a feladatot.
– A tréningek mellett játszottatok két edzőmeccset is, ezekről milyen tanulságokat vontatok le?
– A Mosonmagyaróvár ellen, azt gondolom kifejezetten jól játszottunk, sokkal összeszedettebbek és bátrabbak voltunk, mint Debrecenben. A mesterünk is úgy fogalmazott, hogy sokkal pofásabb volt már ez a szereplés, mint a korábbi meccsen. Ott még kevésbé éreztük egymást, de szerencsére a mostani találkozókon már sokkal jobban látszódtak az összeszokottság első jelei. Még akkor is, ha a Vasas ellen nem tudtuk ugyanazt a dinamikus játékot bemutatni, mint a Móvár ellen, bár így az edzőtábor végén talán érthető is, hogy kijött rajtunk a fáradtság. De összességében szerintem sokat fejlődtünk ezen a héten.
– Beszéljünk akkor egy kicsit rólad is, milyen út vezetett téged Békéscsabáig?
– Debrecenben születtem, és eddig nem is éltem sehol máshol, szóval ez most egy nagyon komoly változás az életemben, hogy itt vagyok. Amúgy már nyolc évesen a helyi sportiskolában kapcsolatba kerültem a sportággal, sőt már ott is volt edzőm Vida Gergő, vagyis meglehetősen hosszú múltra tekint vissza a mi ismeretségünk. Az NB I-ben 2017 májusában mutatkoztam be, a Ferencváros elleni idegenbeli mérkőzésen. Igaz akkor még csak perceket kaptam, de fontos lépés volt az életemben. Büszke vagyok arra is, hogy az elmúlt években a korosztályos válogatottakban is pályára léphettem.
– Nagyon jó mentalitású, jó szellemiségű játékos, aki szép karrier előtt áll. Ehhez a következő években egyre több játékidőre lesz szüksége. Remélem, tudtam neki segíteni abban, hogy jó kapussá váljon!” A veled kapcsolatos elismerő szavak nem mástól, mint a békéscsabai nevelésű, sokszoros válogatott Triffa Ágitól származnak. Szó se róla, jó ajánlólevél!
– Tréfi az egyik példaképem, így aztán különösen jól esik, hogy így vélekedik rólam! Előbb kisgyerekként a lelátóról csodáltam a játékát, később viszont megadatott, hogy a csapattársa legyek. Mind az edzéseken, mind a meccseken sok segítséget kaptam tőle, taktikailag és technikailag is fejlődtem mellette. Tudom, hogy a békéscsabai szurkolók egyik kedvence volt, aki jelentősen hozzájárult az Előre eredményességéhez. Remélem, hogy hozzá hasonlóan én is szép sikereket érek majd el Békéscsabán! Ami pedig az Ági által is említett több játéklehetőséget illeti, ez volt a fő motiváció a klubváltásomban.
– Végy egy jó kapust! – szokták mondani. De természetesen ez nem ilyen egyszerű, hiszen masszív, jól záró védelem nélkül szinte lehetetlen jó százalékkal védeni…
– A kapusok számára valóban fontos, hogy előtte milyen védekezés van, és persze az is mi portások miként tudunk összhangba kerülni a fallal. Vida Gergő nagy hangsúlyt helyez a védelemre, de természetesen sok gyakorlás és összecsapás kell még, hogy valóban összeszokottan működjenek a dolgok. Ahogy a támadásban a figurákat, úgy a védekezést is kiemelten gyakoroljuk az edzéseken, és mivel roppant hajtós ambiciózus gárda jött össze, én bízom benne, hogy hátul is minél jobban összeállunk, és eredményes kézilabdát tudunk majd játszani. Az tagadhatatlan, hogy nehéz szezon előtt állunk, főleg az őszi sorsolásunk nem igazán kedvező, de a bizonyítási vágy maximálisan megvan bennünk, hogy elérjük céljainkat. És azt se felejtsük, hogy nyolcadik emberként mindig ott lesznek mögöttünk a szurkolóink!
– Azok a szurkolók, akik már nagyon várják, hogy hazai környezetben is láthassák az átalakuló lila-fehér csapatot!
– A többiek nevében is mondhatom, hogy mi is szeretnénk már hazai környezetben pályára lépni. Ahogy halad előre az alapozás, és közeledik a bajnoki rajt, egyre inkább a formába hozás kerül előtérbe. Előbb augusztus 13-án a Boglári Akadémia-SZISE csapatát fogadjuk, majd rá két napra, augusztus 15-én az egri Eszterházy SC ellen mutathatjuk meg, hol is tartunk a csapatépítésben. Az erőnlétünkkel nem lesz gond, futós, gyors, modern kézilabdát szeretnénk a pályára vinni. Átmeneti otthonunkat, az Evangélikus Gimnázium Sportcsarnokát is belaktuk már, reméljük, hogy sokan jönnek ki buzdítani minket!
– Ha nem a kézilabdával foglalkozol, mivel szereted leginkább eltölteni az időd?
– Számomra nagyon fontos a család, úgyhogy elsősorban az ők és a barátaim társaságában igyekszem pihenni, kikapcsolódni. Mivel szeretek kirándulni, kerékpározni, vagyis aktívan eltölteni a szabadidőmet, nagy öröm számomra, hogy Békéscsabán és környékén sok felfedezni való hely vár rám. Mindemellett pedig felsőoktatási tanulmányokat is folytatok, a Debreceni Egyetem Gazdálkodási és Menedzsment szakán tanulok, és ősszel már a második évemet kezdem meg.
– Gondolom a tanulást és a kézilabdát nem mindig egyszerű összeegyeztetni?
– Bizony nem. Bár én szerencsésnek tartom magam, mert nagyon toleráns és segítőkész tanárokkal hozott össze a sors, akik mind az egyéni tanmenetemben mind pedig a vizsgák tekintetében roppant rugalmasak. Illetve benne vagyok egy mentorprogramban is, ahol az egyik csapattársam által megkapom a tananyagokat, és egy mentor tanár pedig külön segít az anyagok feldolgozásában. Úgyhogy nagyon örülök annak, hogy Békéscsabára szerződésem ellenére sem kell abbahagynom a tanulást, mert kiemelten fontosnak tartom, hogy a jövőm építésével is már most foglalkozzam. Viszont ez a program könnyebbséget is nyújt számomra abban, hogy a kézilabdára és az Előrével való minél jobb szereplésre is maximálisan koncentrálni tudjak.
