A TAPPE -Békéscsabai Előre NKSE csapata a napokban újabb két játékosával hosszabbított szerződést, így biztossá vált, hogy a csapatkapitány Giricz Laura, valamint a jobbszélső Horváth Gréta is lila-fehér színekben folytatja pályafutását, mindkét sportoló 2025. június 30-ig érvényes megállapodást írt alá.
Giricz Laura csapatkapitány 2018-ban érkezett Mosonmagyaróvárról Békéscsabára és azóta stabil tagja a felnőtt csapatunknak.
– Hat éve játszom és élek Békéscsabán, számomra fontos, hogy a város fent maradjon az NB I-es kézilabda térképen. Remélem, hogy az idén is kiharcoljuk a bennmaradást és hazai környezetben, lelkes szurkolóink előtt jövőre is első osztályú meccseket tudunk játszani. Addig is fontos feladatok állnak a csapat előtt és bízom benne, hogy szurkolóinkkal közösen elérjük a célunkat – nyilatkozta Giricz Laura a szerződés aláírását követően.
Horváth Gréta 2022-ben igazolt Békéscsabára és az idei szezonban szerzett 43 góljával a házi góllövőlista 5. helyét foglalja el.
– Örültem, hogy találkoztak az elképzeléseim a klubvezetés terveivel. Szeretem a várost, úgy gondolom, hogy egy nagyon jó közösség épült itt és a szakmai munka is magas szintű. Remélem, hogy a szezon hátralévő részében és a következő idényben is elérjük majd a céljainkat – mondta el Horváth Gréta a megállapodás megkötése után.
Szombat délután egy alsóházi derbivel ér véget a bajnokság első szakasza, ami ezúttal is igen fontos összecsapás lesz lila-fehér együttesünk számára, lévén az ellenfél az az MTK lesz, akivel csapatunk pontszámban is azonosan áll. A cél így pedig nem is lehet más, mint a közvetlen rivális legyőzése mellett, az első hazai győzelem megszerzése, hiszen lila-fehér lányaink eddig csak idegenben tudtak pontokat gyűjteni. Ennek ellenére sok ideje nincs a felkészülésre a csapatoknak, ugyanis mind a két gárda szerdán még a Magyar Kupában volt érdekelt, és hangolt sikeresen a rangadóra, melynek felvezetéseként ezúttal a lilák jobbszélsőjével, Horváth Grétával beszélgettem.
– Egy hullámvölgyet követően azt hiszem mondhatjuk, hogy az utóbbi hetekben ismét magatokra találtatok. Gondolom ebben azért nem kis szerepe volt a NEKA elleni győzelemnek is?
– Mindenképpen rengeteget jelentett az a győzelem, és bár minden mérkőzésre sikeréhesen futunk ki a pályára, azért tagadhatatlan, hogy azt a találkozót amolyan élet-halál meccsként is felfogva nagyon meg akartuk nyerni. Az a boglári siker pedig egyértelműen segített kijönnünk a gödörből. Meg persze az is, hogy több hét után végre ismét szinte teljes kerettel tudtunk készülni és pályára lépni.
– Mesteretek egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Mosonmagyaróvár ellen már ismét azt a játékot látta tőletek amit a szezon elején is produkáltatok…
– Én is úgy látom, hogy egyre jobban visszatalálunk arra az útra amivel a bajnoki idényt is elkezdtük, és ez a Móvár ellen támadásban és védekezésben is megmutatkozott. De valóban, a végeredménytől függetlenül, ami szerintem nem tükrözi hűen a találkozó valós képét, kétségkívül előremutató, hogy egy ennyire komoly tempót diktáló élcsapattal is fel tudtuk venni a versenyt, legalábbis az összecsapás nagy részében. Sőt, igazából még mi sem gondoltuk volna, hogy ennyire szorosan tudjuk majd tartani a mérkőzést, és mikor a második félidő közepén felnéztem az eredményjelzőre, és láttam, hogy mi vezetünk, szinte alig akartam elhinni. Az már más kérdés, hogy a nagy tempó és a rövidebb padunk azért visszaütött a végére.
– Szerdán viszont már a győzelem és a továbbjutás is összejött, igaz egy teljesen más jellegű összecsapáson. Kívülről azért úgy tűnt, hogy végig kézben tartjátok az orosházi kupameccset, belülről, hogy érezted?
– Összességében elég hullámzó mérkőzés volt, amit nem is kezdtünk valami jól, nem állt össze úgy a védekezésünk ahogy az igazán kellett volna. Ráadásul a Mosonmagyaróvári találkozóhoz képest sokat hibáztunk támadásban is, még az Orosháza fiatal játékosai meg rendkívül jól kihasználták ezeket a gyengeségeinket. Persze azért voltak periódusok amikor kifejezetten jó dolgokat csináltunk, és azért ennek köszönhetően valóban végig kézben volt a mérkőzés, na meg a továbbjutás, a végére pedig már egy viszonylag magabiztos különbség is kialakult. Innentől azonban már ezer szállal csak a szombati összecsapásra koncentrálunk.
– Ami talán még ennél is fontosabb találkozó lesz, egy közvetlen rivális ellen…
– Valóban, az MTK elleni csata ismét egy rendkívül lényeges lépcsőfok lesz a bajnoki menetelésünkben, és mint ilyet, mindenképpen meg is akarjuk nyerni. Persze szépen hangzik, hogy egy velünk pontszámban ugyan úgy álló ellenfelet kell legyűrnünk, de azért azt hiszem a fővárosiak személyében, annál biztosan sokkal jobb és erősebb csapatról beszélhetünk, mint amit jelenleg a tabella elmond róluk. Az átlagnál jóval komplexebb és mélyebb a keretük, pláne úgy, hogy két játékosuk, Anna Kekezovity és Koronczai Petra is visszatért a sérüléséből, ami igencsak növeli a lövőrepertoárukat. De rutinos játékosokból is szép számmal van a csapatukban, melyek közül többen is gyors lábú, jól cselező kézilabdázók. És ugyan nem annyira gyors játékot játszanak mint a Mosonmagyaróvár, azért a szélsőik nekik is villámléptűek, szóval a visszarendeződésre, amivel legutóbb is meggyűlt a bajunk, kiemelten figyelnünk kell.
– Azt hiszem olyan kezdéssel mint amit Balatonbogláron produkáltatok ezúttal is elégedettek lennétek?
– Maximálisan. De célunk is, hogy jól kezdjünk, és már a találkozó legelejétől keményen beleálljunk a meccsbe. Támadásban szervezett, tudatos játékot kell nyújtanunk, minél jobb helyzetkihasználással, hogy a gyors lerohanásokat ne tálcán kínáljuk ellenfelünknek. De ami szerintem ezúttal is eldöntheti a két pont sorsát az a védekezés lesz, ezért nagyon fontos, hogy megfelelő összhangban, határozottan védekezzünk, sok ütközéssel. És ha ehhez még egy jó kapusteljesítmény is párosul, akkor meglesz az első itthoni sikerünk, amit nagyon szeretnénk már megszerezni. Remélem szurkolóink most is nagy számban lesznek velünk, mert a balatonboglári győzelmünk alkalmával is rengeteget segített a jelenlétük, és elképesztő volt idegenben is ilyen szurkolás mellett játszani. Szóval bízom benne, hogy most is jó lesz a hangulat, és győzelemmel zárjuk majd az őszt.
Folyatjuk sorozatunkat, melyben csapatunk új nyári szerzeményeit mutatjuk be. Ezúttal a jobbszélre tekintünk, hiszen Horváth Grétával együttesünk balkezes szélsőjátékosával ismerkedünk meg részletesebben. Grétát 8 éves korában varázsolta el a sportág világa, ekkor kezdett Tamásiban kézilabdázni. NB I-es pályafutása 2011-ben kezdődött, amikor a Veszprém csapatába igazolt, ahonnan még a korosztályos válogatottba is beválogatták. 2014-ben került Kozármislenybe, de három szezont követően a fővárosba költözött és szintén három éven keresztül a Szent István SE mezét viselte. Az első osztályba 2019-ben tért vissza, igaz 2020-tól már dunaújvárosi kézilabdázóként pattogtatta a labdát az elit ligában. Tavasszal viszont a váltás mellett döntött és igent mondott lila-fehér együttesünk hívó szavára.
– Két újvárosi szezont követően döntöttél a váltás mellett, miért épp Békéscsaba?
– Viszonylag nehezebb idény van mögöttem, hiszen az előző szezonbeli sérülésem miatt nagyon sokat kellett kihagynom, és csak tavasszal tudtam visszatérni a pályára. Ezért is örültem különösen a Békéscsaba megkeresésének, mert akkor úgy gondoltam, hogy itt újra fel tudom magam építeni, formába tudok lendülni és azt hiszem a további fejlődésem szempontjából is remek helyen leszek. És persze sok jót hallottam magáról a klubról is, meg a közösségről, de már korábban játékosként is tapasztaltam mennyire hangulatos közegben játssza mérkőzéseit az együttes, ami szintén befolyásolta a döntésemet.
– Milyen célokkal veselkedsz neki a hamarosan kezdődő idénynek?
– Természetesen az elsődleges és legfontosabb célom, hogy kiharcoljuk a bennmaradást. Ehhez pedig én is nagyon szeretnék stabil, jó teljesítménnyel hozzájárulni, és így maximálisan segíteni a csapatot. Ugyanakkor mindenképpen fejlődni is akarok a posztomon, és a szezon egészében a lehető legjobb állapotban és formában kézilabdázni. Valamint hosszú távú céljaim közé tartozik, hogy még több rutint szerezzek, és amit csak lehet kihozzak magamból szeretett sportágamban.
– Bár még korántsem vagy egy matuzsálem, azért egészen biztosan voltak eddigi pályafutásod során olyan pillanatok amikre különösen szívesen emlékszel vissza…
– Valóban számtalan emlékezetes momentum fűz a kézilabdához, rengeteg szoros, küzdelmes mérkőzés ivódott belém az évek alatt, és persze sok jó embert is lehetőségem volt megismerni általa. Ha viszont ezek közül valóban a legemlékezetesebbet kellene kiemelnem, akkor az idei szereplésemet mondanám a Magyar Kupa négyes döntőjében, illetve amikor szintén a Kohásszal veretlenül nyertük meg a Ligakupát, ezek valóban felejthetetlen pillanatok voltak.
– Térjünk vissza akkor a jelenbe, lassan végéhez közeledik a felkészülés, hogy érzed, mennyire sikerült a beilleszkedés a csapatba?
– Lehet elsőre túlzónak tűnik amit mondok, de eddig még nem sok helyen tapasztaltam ennyire befogadó közeget. Így tényleg roppant zökkenőmentes volt a beilleszkedés, bár nyilván segített az is, hogy nem teljesen ismeretlen miliőbe érkeztem, hiszen a lányok között volt olyan akivel már régóta ismertük egymást. Nyilván a szakmai integrálódás az mindig egy másik történet, az általában egy hosszabb folyamat, de azért ebben is szemmel látható ahogy hétről hétre fejlődik a csapat, és úgy érzem folyamatosan tudunk előre lépni. A hazai torna is ezt igazolta vissza, főként hátul voltunk kifejezetten stabilak, viszont támadójátékban van még mit csiszolnunk a játékon, sokkal egységesebben, higgadtabban és tudatosabban kell kézilabdáznunk.
– Annál is inkább, mert hamarosan bajnoki nyitány, ami számodra egy kifejezetten pikáns összecsapás lesz, hiszen pont volt klubod otthonában kezditek a szezont…
– Azért a pályafutásom során sokszor átéltem hasonlót, bár azt, hogy egyből az első bemutatkozó mérkőzésemen ellenfélként lépjek pályára abban a csarnokban ahol az elmúlt két szezonban játszottam, ilyen még valóban nem volt. Szóval biztos furcsa lesz, de a tapasztalatom az, hogy ez inkább plusz motivációt jelent ilyenkor. Ettől függetlenül azon leszek, hogy minél jobban játsszak és szeretném ha a csapat is sikerrel indítaná a bajnokságot. Ugyanakkor nagyon nehéz mérkőzésre számítok, mert Dunaújvárosban a Kohász sohasem adja könnyen a pontokat, és noha történt jó néhány változás a nyáron a keretükben, azért a belső pozíciókban megmaradt egy rutinosabb mag, akikre támaszkodhat az alapjában véve fiatalokra épülő együttes. Nyilván az kulcskérdés lesz náluk, hogy a visszavonuló Bulath Anitát miként tudják pótolni, mert Ő valóban az egyik motorja volt a csapatnak.
– Végezetül, van valami hobbid amivel a szabadidődben szeretsz tevékenykedni?
– Úgy konkrét hobbim nem igazán van, de nagyon szeretek főzni, ha van időm olvasni, meg igyekszem tudatosan élni és ezáltal a személyes fejlődésemre is koncentrálni. A kézilabdán kívüli időm egy részét a tanulásnak szentelem, a fennmaradó szabadidőmet pedig általában a kiskutyámmal, a családommal és a barátaimmal szoktam eltölteni, ez az ami leginkább feltölt a dolgos hétköznapokra.
Az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE 1+1 éves, 2024. június 30-ig érvényes szerződést kötött Horváth Grétával.
A játékos NBI-es pályafutását Veszprémben kezdte, amikor korosztályos válogatott is volt, majd a Kozármisleny és a Szent István SE csapatait erősítette. 2020-ban igazolt Dunaújvárosba és 2022 nyarától a Békéscsabai ENKSE csapatának tagja lesz.
– Nagy reményekkel érkezem Békéscsabára, hiszen egy nagy múlttal rendelkező csapatról van szó, amelynek nem kérdés, hogy az első osztályban a helye. Boldogan fogadtam a megkeresést és bízom benne, hogy az itt töltött időszak meghatározó lesz pályafutásomban. Korábban már ellenfélként tapasztalhattam, hogy milyen hangulatot varázsolnak a szurkolók egy-egy mérkőzésen és bízom benne, hogy közösen szép eredményeket érhetünk el.
