Interjú Horváth Grétával
Folyatjuk sorozatunkat, melyben csapatunk új nyári szerzeményeit mutatjuk be. Ezúttal a jobbszélre tekintünk, hiszen Horváth Grétával együttesünk balkezes szélsőjátékosával ismerkedünk meg részletesebben. Grétát 8 éves korában varázsolta el a sportág világa, ekkor kezdett Tamásiban kézilabdázni. NB I-es pályafutása 2011-ben kezdődött, amikor a Veszprém csapatába igazolt, ahonnan még a korosztályos válogatottba is beválogatták. 2014-ben került Kozármislenybe, de három szezont követően a fővárosba költözött és szintén három éven keresztül a Szent István SE mezét viselte. Az első osztályba 2019-ben tért vissza, igaz 2020-tól már dunaújvárosi kézilabdázóként pattogtatta a labdát az elit ligában. Tavasszal viszont a váltás mellett döntött és igent mondott lila-fehér együttesünk hívó szavára.
– Két újvárosi szezont követően döntöttél a váltás mellett, miért épp Békéscsaba?
– Viszonylag nehezebb idény van mögöttem, hiszen az előző szezonbeli sérülésem miatt nagyon sokat kellett kihagynom, és csak tavasszal tudtam visszatérni a pályára. Ezért is örültem különösen a Békéscsaba megkeresésének, mert akkor úgy gondoltam, hogy itt újra fel tudom magam építeni, formába tudok lendülni és azt hiszem a további fejlődésem szempontjából is remek helyen leszek. És persze sok jót hallottam magáról a klubról is, meg a közösségről, de már korábban játékosként is tapasztaltam mennyire hangulatos közegben játssza mérkőzéseit az együttes, ami szintén befolyásolta a döntésemet.
– Milyen célokkal veselkedsz neki a hamarosan kezdődő idénynek?
– Természetesen az elsődleges és legfontosabb célom, hogy kiharcoljuk a bennmaradást. Ehhez pedig én is nagyon szeretnék stabil, jó teljesítménnyel hozzájárulni, és így maximálisan segíteni a csapatot. Ugyanakkor mindenképpen fejlődni is akarok a posztomon, és a szezon egészében a lehető legjobb állapotban és formában kézilabdázni. Valamint hosszú távú céljaim közé tartozik, hogy még több rutint szerezzek, és amit csak lehet kihozzak magamból szeretett sportágamban.
– Bár még korántsem vagy egy matuzsálem, azért egészen biztosan voltak eddigi pályafutásod során olyan pillanatok amikre különösen szívesen emlékszel vissza…
– Valóban számtalan emlékezetes momentum fűz a kézilabdához, rengeteg szoros, küzdelmes mérkőzés ivódott belém az évek alatt, és persze sok jó embert is lehetőségem volt megismerni általa. Ha viszont ezek közül valóban a legemlékezetesebbet kellene kiemelnem, akkor az idei szereplésemet mondanám a Magyar Kupa négyes döntőjében, illetve amikor szintén a Kohásszal veretlenül nyertük meg a Ligakupát, ezek valóban felejthetetlen pillanatok voltak.
– Térjünk vissza akkor a jelenbe, lassan végéhez közeledik a felkészülés, hogy érzed, mennyire sikerült a beilleszkedés a csapatba?
– Lehet elsőre túlzónak tűnik amit mondok, de eddig még nem sok helyen tapasztaltam ennyire befogadó közeget. Így tényleg roppant zökkenőmentes volt a beilleszkedés, bár nyilván segített az is, hogy nem teljesen ismeretlen miliőbe érkeztem, hiszen a lányok között volt olyan akivel már régóta ismertük egymást. Nyilván a szakmai integrálódás az mindig egy másik történet, az általában egy hosszabb folyamat, de azért ebben is szemmel látható ahogy hétről hétre fejlődik a csapat, és úgy érzem folyamatosan tudunk előre lépni. A hazai torna is ezt igazolta vissza, főként hátul voltunk kifejezetten stabilak, viszont támadójátékban van még mit csiszolnunk a játékon, sokkal egységesebben, higgadtabban és tudatosabban kell kézilabdáznunk.
– Annál is inkább, mert hamarosan bajnoki nyitány, ami számodra egy kifejezetten pikáns összecsapás lesz, hiszen pont volt klubod otthonában kezditek a szezont…
– Azért a pályafutásom során sokszor átéltem hasonlót, bár azt, hogy egyből az első bemutatkozó mérkőzésemen ellenfélként lépjek pályára abban a csarnokban ahol az elmúlt két szezonban játszottam, ilyen még valóban nem volt. Szóval biztos furcsa lesz, de a tapasztalatom az, hogy ez inkább plusz motivációt jelent ilyenkor. Ettől függetlenül azon leszek, hogy minél jobban játsszak és szeretném ha a csapat is sikerrel indítaná a bajnokságot. Ugyanakkor nagyon nehéz mérkőzésre számítok, mert Dunaújvárosban a Kohász sohasem adja könnyen a pontokat, és noha történt jó néhány változás a nyáron a keretükben, azért a belső pozíciókban megmaradt egy rutinosabb mag, akikre támaszkodhat az alapjában véve fiatalokra épülő együttes. Nyilván az kulcskérdés lesz náluk, hogy a visszavonuló Bulath Anitát miként tudják pótolni, mert Ő valóban az egyik motorja volt a csapatnak.
– Végezetül, van valami hobbid amivel a szabadidődben szeretsz tevékenykedni?
– Úgy konkrét hobbim nem igazán van, de nagyon szeretek főzni, ha van időm olvasni, meg igyekszem tudatosan élni és ezáltal a személyes fejlődésemre is koncentrálni. A kézilabdán kívüli időm egy részét a tanulásnak szentelem, a fennmaradó szabadidőmet pedig általában a kiskutyámmal, a családommal és a barátaimmal szoktam eltölteni, ez az ami leginkább feltölt a dolgos hétköznapokra.
Dömény Dezső
Print 
PDF
