Interjú Rác Sándor vezetőedzővel.
Több mint egy hónapja már, hogy megkezdte a felkészülést a 2023/24–es szezonra az EUbility Group – Békéscsabai ENKSE együttese, akik azóta túl vannak egy kemény alapozó időszakon, sőt több edzőmérkőzésen is megmérették már magukat.
Így a csabai szimpatizánsok a már jól ismert arcok mellett nagyon sok új játékost is felfedezhettek, ami nem is csoda, hiszen nyártól hat új kézilabdázó kezdte meg a munkát lila-fehér csapatunknál. Egészen pontosan a Vácról érkező válogatott hálóőr Pásztor Bettina, az irányító Román Dorina, a balszélső Szondi Zsófia, a montenegrói Tamara Jovicevic, valamint még két fiatal tehetség Csáki Lilla és Aranyi Vivien akik az új igazolások listáját gyarapítják. És itt még korántsem teljes az érkezők névsora, hiszen a szakmai irányításban is fontos változáson esett át a csabai klub, ugyanis az új szezonban a játékosok már Rác Sándor kezei alatt pallérozódnak tovább. A többszörös francia bajnok szakember, aki nagyon komoly nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik, ugyan vajdasági kötődésű, de a magyar bajnokságban mégis csapatunkkal fog debütálni, lévén eddig még nem dolgozott egyetlen honi klubnál sem. Kérésemre a mester megosztotta a felkészülés eddigi tapasztalatait és természetesen beavatott minket sikeres pályafutása fontosabb állomásaiba is.
– Roppant gazdag és sikeres kézilabda pályafutás áll mögötted, de mégis próbáljuk meg dióhéjban összefoglalni a pályád eddigi főbb állomásait és sikereit, amely ha jól tudom még játékosként az egykori Jugoszláviában kezdődött…
– Valóban, hiszen Koszovóban születtem ahova a családom nemsokkal a születésem előtt költözött. Egyébként édesapám részéről vagyok magyar aki vajdasági származású volt, így neki köszönhetem leginkább, hogy magyarul is megtanultam. Kézilabdázni is ennek megfelelően Koszovóban kezdtem, ahonnan a Jugoszláv ifi válogatottba is sikerült bekerülnöm. Összesen 14 évet játszottam otthon, többek között olyan egykori nagycsapatban is mint a Crvena Zvezda. 1988-ban viszont mégis a légiós élet mellett döntöttem és ekkor költöztem Franciaországba, egészen pontosan Párizsba, ahol pályafutásom utolsó három évében játszottam. Ekkor még nem feltétlenül az edzősködésben gondolkodtam és inkább szerettem volna visszatérni Koszovóba, de sajnos 1991-ben kitört a délszláv háború, ezért mégis úgy döntöttem maradok Franciaországban. Ráadásul közben még adódott is egy kiváló lehetőség, így belevágtam az edzői munkába és leültem egy akkor harmadosztályban szereplő csapat kispadjára, akiket végül az élvonalig vezettem.
– Ami nem is egyedi eset volt a pályafutásod során…
– Annyira nem, hogy a második francia állomáshelyemen Nancyban is a harmadik ligában kezdtünk és a végállomás ott is az élvonal lett. De nagyon sok klubnál megfordultam Franciaországban, igaz közben többször közel-keleti és afrikai kitérőket is tettem, hiszen dolgoztam Tunéziában három esztendőt, illetve Katarban is eltöltöttem egy szezont, de több alkalommal tevékenykedtem még Luxemburgban is.
– Viszont a legnagyobb sikereid azért Franciaországhoz, egészen pontosan Metzhez kötődnek…
– Tagadhatatlan, hogy ezen időszak volt a francia munkám legsikeresebb időszaka. Az első alkalommal 2006-tól dirigáltam a Metzet és mind a három szezonban bajnoki aranyig meneteltünk, de a második időszakomban is begyűjtöttünk két bajnoki címet és egy kupagyőzelmet. De ha most gyorsan összeszámolom, akkor mindent egybevetve 16 trófeát nyertem edzői pályám során, ráadásul ezeket három ország bajnokságában, fiúkkal és lányokkal egyetemben.
– Így akkor még inkább felvetődik a kérdés, hogy miért éppen Magyarország és miért pont a Békéscsaba?
– Régóta szerettem volna már Magyarországon dolgozni, kipróbálni magam az igen erős magyar bajnokságban, ennek okán tettem le pár éve a magyar állampolgárságot is. Viszont valahogy eddig mindig közbejött valami ami meghiúsította ezt a tervemet, ezért is örültem nagyon amikor a menedzserem hívott és felvázolta a békéscsabai lehetőséget. És bár nem tagadom, voltak roppant kecsegtető ajánlataim, hiszen Marokkóból a férfi, Tunéziából pedig a női szövetségi kapitányi posztra kaptam megkeresést, de most úgy éreztem eljött az az idő, hogy Magyarországon dolgozzak. És őszintén szólva az első benyomásaim alapján egyáltalán nem bántam meg.
– Milyen stílust, milyen játékot várhatunk az Előrétől az elkövetkező szezonban, egyszóval mi jellemzi Rác Sándor csapatait?
– Én kifejezetten szeretem a látványos kézilabdát, az is a filozófiám, hogy úgy kell játszanunk, hogy mindig eggyel több gólt lőjünk az ellenfelünknél. Ez persze nem azt jelenti, hogy nálam a védekezést elhanyagoljuk, de a rendkívül defenzív, tudatosan az ellenfél játékát romboló kézilabda messze áll tőlem. Már nagyon régóta a dinamikus, gyors játékot igyekszem játszani a csapataimmal és mindig arra törekszem, hogy ne a sablonos kézilabdában gondolkodjunk, hanem minél szélesebb spektrumon mozogjanak a támadásaink, több variációs lehetőséggel.
– Akkor ezek szerint meg is vannak azok a konkrét elképzeléseid és céljaid, amiket szeretnél megvalósítani a csapatnál?
– Amellett, hogy egy összetartó, jó közösséget szeretnénk építeni, ami az alapját adja a sikernek, nagyon fontos számomra, hogy individuálisan is tudjanak fejlődni a játékosok. Akkor tudunk az ellenfél fölé nőni, ha megtanulunk előre gondolkodni, kellően olvasni a játékot és nem csak reagálni az eseményekre. Ehhez fejlesztenünk kell a labda nélküli mozgást, amire pont ezért is komoly hangsúlyt fektetek az edzéseken. Az imént említett gyors játék mellett ez az amit így első körben szeretnék megvalósítani, meg természetesen egy stabil csapatot építeni ami megállja a helyét a bajnokságban.
– Hogy látod így az első bő hónap, valamint öt edzőmérkőzés után, jó úton jártok efelé?
– Alakul a csapat azt kell mondjam, a játékosok hozzáállásával maximálisan elégedett vagyok és érződik, hogy remek kohézió van a gárdán belül, ami roppant fontos. Nyilván kell még munka azért ahhoz, hogy teljes egészében összeálljon az a játék amit szeretnék látni, de csiszoljuk folyamatosan mind a védekezésünket mind a támadójátékunkat a tréningeken. Illetve már a legutóbbi edzőmérkőzéseken is azért nagyon sok biztató dolgot láttam a csapattól, persze nyilván itt még a gyakorlás volt elsősorban fókuszban, ennek megfelelően mindenkinek igyekeztem lehetőséget adni, már csak azért is, hogy meccsszituációban is megismerjem a lányokat, meg mi is a lehető legjobban összeszokjunk.
– A hétvégén pedig ismét hazai környezetben láthatnak benneteket a csabai kézilabdabarátok, vannak külön célok, amikkel nekiveselkedtek a békéscsabai tornának?
– Ezúttal is még a gyakorlás a fő cél, nem az eredmény, szóval játékban szeretném látni leginkább az előrelépést, na meg azt, hol is tartunk jelenleg ellenfeleinkhez képest. Rendkívül fontos volt, hogy megmérettük magunkat az MTK és a Kisvárda ellen, tehát azokkal a csapatokkal szemben akikkel majd szeptembertől csatázunk, most pedig kíváncsi leszek nemzetközi közegben mire leszünk képesek. Valamint célom, hogy ezen a tornán már jobban kikristályosodjon, hogy mely játékosokra milyen szituációban számíthatok, úgyhogy sokkal inkább már ennek szellemében fogom játszatni az együttest.
Dömény Dezső
