Interjú Aleksandra Vukaljoviccsal
Weboldalunk olvasói korábban megismerkedhettek a Békéscsabai Előre NKSE újonnan szerződtettet beállósával, Jovana Dukiccsal, most egy másik légióst, a szintén szerb származású Aleksandra Vukaljovicot mutatjuk be kedves szurkolóinknak. A mindössze tizenkilenc éves kézilabdázó hazája utánpótlás csapataiban már régóta meghatározó szerepet tölt be, és miután elsősorban irányító pozícióba szerződtette klubunk, Dajka Bettina sajnálatos sérülése miatt talán a vártnál is nagyobb teher hárulhat rá az előttünk álló bajnoki szezonban. Ennek megfelelően a fiatal játékos és csapata is lázasan készül a pénteki rajtra, de Aleksandra közben szánt egy kis időt arra is, hogy magáról néhány gondolatot megosszon velünk.
- Roppant fiatal vagy, ennek ellenére már több klubban is megfordultál…
- Igen, a Békéscsaba a negyedik klub, ahol játszom. 11 évesen kezdtem a kézilabdával foglakozni a Čačak csapatában, melynek színeiben már nagyon hamar bemutatkozhattam a szerb első osztályban. 15 évesen kerültem Kikindára, ahol három szép és nagyon hasznos évet töltöttem, majd 2015-ben leszerződtetett a Zork Jagodina együttese, és itt már komoly feladatokat bíztak rám, sőt még a nemzetközi kupában is kipróbálhattam magam, hiszen a Norvég Glassverket gárdája ellen léptünk pályára a Kupagyőztesek Európa Kupájában.
- Ezt követően vezetett az utad Békéscsabára, miért pont klubunkat választottad?
- Szerettem volna egy a szerb bajnokságnál erősebb pontvadászatban játszani, és a magyar NB I-nél nem nagyon van erősebb Európában. Ráadásul még „relatív” közel is van az otthonomhoz, ami szintén fontos volt a számomra. Ezen belül pedig Békéscsaba földrajzilag még optimálisabb, hiszen nincs messze a szerb határtól. Ami pedig különösen szimpatikus az első pillanatoktól kezdve ebben a klubban, hogy számítanak a fiatal játékosokra, és ráadásul egy olyan szakember kezei alatt pallérozódhatok, akitől nagyon sokat lehet tanulni.
- Amennyiben jól tudom, a sportok közül nem csak a kézilabda áll a szívedhez közel?
- Valóban nem, nagyon szeretek röplabdázni is, leginkább a strandröplabdát kedvelem. Természetesen ezt csak hobbiból űzöm, fő hivatásként megmaradok továbbra is a kézilabdánál. Ezen kívül van egy Beagle kutyám, akivel igyekszem sok időt tölteni, igaz most még nem kísért el Békéscsabára, de remélem, hamarosan ő is követhet ide.
- Külföldi irányítóként nem lehet könnyű beilleszkedni egy új játékrendszerbe…
- Igen, meg kell szokni az új közeget, hiszen más országban, más kézilabda kultúrában kell játszani, de szerencsére nagyon sok segítséget kapok, mind a szakvezetés, mind pedig a csapattársak részéről. Ami nagyon fontos számomra, hogy egy fiatalos csapatba érkeztem, és azért így könnyebben is ment a beilleszkedés. Persze a város is tetszik, bár még folyamatosan szokom az új környezetet.
- Hivatalosan irányító vagy, de gyakorlatilag az összes belső poszton tudsz játszani…
- Az irányító pozíció mellett, ami a fő feladatom lesz itt Békéscsabán, a két átlövő poszton is otthonosan mozgok, sőt, jobbátlövőben kifejezetten szeretek játszani. Természetesen amilyen feladatot rám szab a szakmai vezetés, azt maximálisan próbálom végrehajtani.
- Nehéz szezon előtt álltok, ráadásul menet közben még egy fontos belső ember is kiesett a csapatból…
- Az biztos, hogy roppant erős bajnokságban kell helyt állnunk, és egy-egy sérülés ebben igen csak megnehezítheti majd a dolgunkat. Én azonban bízom a csapatban, úgy érzem, jó munkát végeztünk a nyáron, amely meg kell hozza az eredményét. Amióta itt vagyok, azért dolgozom, hogy a velem szembeni támasztott elvárásoknak megfeleljek, és persze minél sikeresebbek legyünk a klubbal. Ezért is igyekszem majd az idényben minden meccsen a 100%-ot kihozni magamból.
