Interjú Kopecz Barbarával
A hajrához érkezett csapatunk az EUbility Group-Békéscsabai ENKSE nyolc hetes felkészülése, és bizony már csak pár nap és megkezdődik a 2019/20-as bajnoki szezon. Azt bátran kijelenthetjük, hogy a csapat gerince szinte teljesen együtt maradt az előző idényhez képest, de azért érkezett a nyáron több új arc is a lila-fehér gárdához. Az egyik ilyen játékos Kopecz Barbara, aki Mosonmagyaróvárról tette át a székhelyét a Viharsarokba, és bizony immár a válogatottban is bemutatkozott kézilabdázóra, Horváth Roland mester is kiemelten számít az előttünk álló évadban. Az irányítóként és balátlövőként is bevethető játékossal eddigi pályafutásáról és az első pár hét békéscsabai tapasztalatairól beszélgettem.
– Mesélj magadról egy kicsit, ha jól tudom, Dunaújvárosban ismerkedtél meg a sportág alapjaival?
– Igen, 12 évesen Dunaújvárosban kezdtem kézilabdázni, de meglehetősen hamar, két év elteltével már a Vasasban pattogtattam a labdát. Ezt követően az ETO-hoz kerültem, majd egy szekszárdi és egy budapesti időszak következett, ekkor az MTK csapatát erősítettem. 2014-ben szerződtem a Mosonmagyaróvárhoz, ahol pályafutásom eddigi leghosszabb időszakát töltöttem, azaz egy év megszakítással egészen mostanáig 4 szezont húztam le a kék-fehéreknél.
– Miért döntöttél mégis a klubváltás mellett?
– Szerettem Mosonmagyaróváron játszani, de úgy éreztem mindenképpen környezetváltozásra van szükségem, és arra, hogy további új impulzusokat kapjak. Ekkor keresett meg a Békéscsaba és mivel szimpatikus volt számomra a klub koncepciója hamar megegyezésre jutottunk. Nyílván a fiatalos gárda és az edző, Horváth Roland személye is sokat nyomott a latba a döntésemnél.
– A kézilabda mellett mivel szeretsz leginkább a szabadidődben foglakozni?
– Nagyon szeretek kirándulni, új helyeket felfedezni, de emellett kedvelem az otthoni csendesebb tevékenységeket is, mint például sorozatokat nézni vagy olvasni. Illetve szeretem az állatokat is olyannyira, hogy nekem is van egy Amerikai Staffordshire terrierem, akivel ha tehetem,szintén nagyon sok időt töltök. Sajnos még egyelőre nem csatlakozhatott hozzám, de idővel ő is meg fogja ismerni Békéscsabát.
– Hogy tetszik a város, sikerült már valamennyire feltérképezned?
– Kezdem most már belakni mind a várost, mind az új otthonomat, de az alapozás és az edzőmeccsek egyelőre sok időmet és energiámat elveszi, így még nem sikerült annyira felfedezni Csabát. De Mosonmagyaróvárhoz képest – ami meglehetősen kis város -, örömteli számomra, hogy ismételten egy nagyobb városba költözhettem.
– Milyen volt a fogadtatásod a csapattársak részéről és egyáltalán így a felkészülés végén, hogy látod az együttest?
– Teljes mértékben pozitív volt a fogadtatás az első pillanattól kezdve. Nyilván több játékost már előtte is ismertem, Marincsák Nikivel vagy Kovács Annával pedig már dolgoztam is együtt korábban, szóval a beilleszkedéssel egyáltalán nem volt probléma. Természetesen a pályán azért nem mennek csettintésre a dolgok, bőven kell még idő ahhoz, hogy én is, meg a többi frissen érkezett játékos is tökéletes összhangba kerüljünk a régebb óta együtt játszó maggal. Ettől függetlenül szerintem jó úton járunk és azt gondolom ezt a felkészülési mérkőzések is igazolják. Persze azért még nagyon sok munka áll előttünk.
– Te személy szerint milyen célokkal kezded a szezont?
– Természetesen továbbra is szeretnék fejlődni és mivel az elmúlt időszakokban sokszor, hol védekezésben, hol meg támadásban kaptam nagyobb szerepet, így szeretnék Békéscsabán teljesen komplex játékossá válni. Nyilván védekezésben is van hova fejlődnöm, meg átlövés-hatékonyságban, gyorsaságban is, de a legfontosabb azért az, hogy megpróbáljak minél jobban a csapat vezéregyéniségévé válni és segíteni a klubot a lehető legjobb eredmény elérésében.
– Az utóbbi időszakban nem csak az Előre, de Kim Rasmussen szövetségi kapitány is felfigyelt rád és több alkalommal is behívott a válogatott keretbe. Gondolom ez is azért plusz motivációt jelent számodra?
– Mindenképpen. Bár az igazat megvallva nem is számítottam tavasszal arra, hogy engem is számításba vesz a szövetségi kapitány, de nagyon örültem neki és valóban egy hatalmas pluszt jelent ez most az életemben. Persze, továbbra is szeretnék megfelelni a válogatott elvárásainak is, így mindenképpen komoly célom, hogy ott lehessek a decemberi világbajnokságon is a nemzeti csapatban.
– Egy hét van már csak a bajnoki nyitányig, milyen szezonkezdetet álmodtál meg?
– Nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom győztes kezdetet. Egy jó szezonnyitó mindig nagyon fontos egy csapat életében, hiszen pozitív töltettel kezdeni egy bajnokságot megalapozhat akár egy jó őszi szereplést is. Illetve számunkra kiemelten fontos lesz az egész szezon során, hogy a hazai mérkőzéseinket a lehető legnagyobb számban tudjuk hozni, hiszen a jó otthoni szereplés lehet a kulcsa a biztos bennmaradásnak is. Így mindenképpen ki kell használunk minden ilyen lehetőséget, főképp hogy még hazai pályán is kezdhetjük a bajnokságot. Nyilván azért ellenfelünknek is hasonló szándékaik vannak és lebecsülni ezt a Dunaújvárost egyáltalán nem szabad. Roppant összeszokott társaság és Triscsuk Krisztina érkezésével egy komoly rutinnal rendelkező, igazi vezéregyéniséget is a soraikban tudhatnak. De azt gondolom, ha hasonlóan tudunk kézilabdázni, mint a Valcea elleni hazai összecsapásunkon, az ott mutatott jó védekezést és kapusteljesítményt most is tudjuk majd produkálni, valamint a támadásinkban is fegyelmezettek maradunk, akkor itthon tarthatjuk a két bajnoki pontot.
Dömény Dezső
