Interjú Andela Zagarral
Pénteken ismét egy derbi vár lila-fehér csapatunkra, hiszen az Alba Fehérvár gárdája érkezik a Viharsarokba. Pont ezért is volt fontos, hogy együttesünk két játékossal is erősített az elmúlt egy hétben, ráadásul átlövő poszton, ahol három kézilabdázó is kiesett az elmúlt időszakban. Közülük is a 19 éves horvát átlövő, Andela Zagar az, aki már a pénteki találkozón bemutatkozhat a csabai publikum előtt. A 194 centiméter magas jobbátlövő, Horvátországban, egészen pontosan Zágrábban született. Nagyon fiatalon, már 9 éves korában megismerkedett a kézilabdával, és a középiskolai csapatában kezdett játszani. Tehetsége hamar kiütközött, így nem sokkal később már a Lokomotív Zágráb együttesében találta magát, ahol először a junior, mind később a felnőtt csapatban is játszott. 2022-ben döntött a váltás mellett, ami nem csak egyesületi, de földrajzi váltás is volt, hiszen Franciaországból, a Metz gárdájától kapott megkeresést, méghozzá a klub utánpótlás együttesétől, de ezzel párhuzamosan a felnőtt keret tagja is volt.
– Isten hozott Békéscsabán! Rövid idő telt el csak azóta, hogy itt vagy, de mégis milyenek az első benyomásaid?
– Eddig nagyon jók a tapasztalataim, az emberek is roppant kedvesek és barátságosak. A város is szép, tiszta és kifejezetten békés. Remek a légkör a csapaton belül, ezt már az első pillanattól megtapasztaltam, és tényleg mind a lányok, mind a stábtagok rettentően kedvesek és segítőkészek. Abszolút befogadó közegbe kerültem, így szerencsére könnyen is megy a beilleszkedés. Persze én is arra törekszem, hogy minél hamarabb belecsiszolódjak az itteni rendszerbe, és a lehető legtöbbet tudjak segíteni a csapatnak.
– Szemmel láthatóan rendkívül motivált vagy, és ha jól tudom valamennyire ismered is ezt a kézilabdás közeget ahova most belecsöppentél…
– Valóban nagyon inspirál most ez a szituáció, hiszen a magyar, a világ egyik legerősebb kézilabda bajnoksága, így igazán komoly lehetőségként tekintek a békéscsabai szereplésemre. Tudom, hogy odahaza Horvátországban is rengeteg játékos álmodik arról, hogy a magyar ligában szerepeljen, és őszinte leszek, kislánykorom óta nekem is az volt az álmom, hogy egyszer majd Magyarországon játsszam. Pont ezért is rendszeresen követtem az elmúlt években a bajnokságot, szóval kifejezetten jól ismerem magát a pontvadászatot, és tudom, hogy rengeteg erős gárda szerepel benne. A békéscsabai klubról is csak jót hallottam, hogy egy kiválóan szervezett klub, lelkes szurkolótáborral, és magas színvonalú szakmai munkával, melyben egy különleges edző kezei alatt dolgozhatunk. És egyelőre ez a rövid idő is, amit itt tölthettem, ebben erősített meg.
– Hogyhogy épp a Békéscsaba?
– Igazából a menedzseremen keresztül találtunk egymásra az egyesülettel, ő volt az aki felvázolta azt a lehetőséget, hogy Békéscsabára igazolhatok, mert a klubnak szüksége lenne egy jobbátlövőre. Mivel pedig a profilom beleillett a szakmai vezetés elképzeléseibe, és engem is érdekelt a kontaktus, így egymásra találtunk. De bízom benne, hogy sikeres lesz az együttműködés, és pozitív hatással leszek a csapat játékára, és valóban segítségére tudok majd lenni a klubnak.
– Pénteken éppen hazai pályán mutatkozhatsz be először lila-fehérben, milyen érzésekkel várod a mérkőzést?
– Nem tagadom, rendkívül izgatott vagyok az első hazai meccsem miatt, nagyon várom már, hogy bemutatkozhassam. Remélem, hogy jól sikerül a debütálásom, és pénteken a legjobbamat tudom majd nyújtani a csapatért, és persze bízom benne, hogy a végén győzelmet ünnepelhetünk. Tisztában vagyok azért vele, hogy ellenfelünk, az Alba Fehérvár előttünk áll a tabellán, ráadásul jó szériában is vannak jelenleg, de meg vagyok győződve arról, hogy az a munka amit a héten elvégeztünk, ki fog jönni a találkozón, és a taktikai utasításokat betartva sikerül majd győzelemmel és újabb két ponttal gazdagodnunk.
– Végezetül, mi a hobbid, mit szeretsz csinálni ha nem kézilabdázol?
– Az az igazság, hogy kislánykorom óta mindig a kézilabda volt nálam a prioritás, és egyben a hobbim, a szenvedélyem is. Nagyon elhivatott vagyok a sportág iránt, így igazán sok időm nem is nagyon jut másra. Viszont odahaza Horvátországban van egy border collie kutyusom, akit imádok, és bár sajnos keveset vagyok otthon, és így ritkán találkozom vele, de amikor lehetőségem nyílik rá vele töltöm a szabadidőmet.
Dömény Dezső
Print 
PDF
