Interjú Bucsi Lilivel
Roppant fontos találkozóra készül együttesünk a Békéscsabai ENKSE, akiknek a NEKA otthonában van jelenésük szombat délután. A már az előző szezonban is nagy csatákat hozó Boglár elleni rivalizálás immáron az élvonalban is folytatódik, hiszen a mindkét oldalon elsősorban a fiatalokra építő gárda egyaránt a bennmaradást tűzte ki végső céljául erre az idényre. Ráadásul az akadémisták csapata annak az ifjúsági válogatottnak a gerincét adja, akik korábban Európa-bajnokságot, idény nyáron meg világbajnoki bronzérmet szereztek. Ebben a válogatottban pedig ott volt együttesünk tehetséges fiatal játékosa Bucsi Lili is, akinek nyilván ennek okán még különlegesebb lesz a balatonboglári összecsapás. Lilivel, csapatunk legfiatalabb tagjával beszélgettem a szombati rangadó apropóján.
– Ahogy az tudjuk nem vagytok túl sokan a belső posztokon, és fiatal korod ellenére szemmel láthatóan fontos szerep hárul rád is támadásban, mennyire nehéz megbirkózni ezzel?
– Az igazat megvallva most nagyon élvezem ezt a helyzetet, hiszen sokat vagyok a pályán, és egyértelműen érzem a bizalmat a szakvezetés felől. Arról nem is beszélve, hogy önbizalom terén is nagyon jót tesz nekem az, hogy sokkal több lehetőséget kapok mint az előző szezonban. Az tény, hogy az irányító poszt amiben most kulcsszerepet szán nekem Bálint viszonylag új terep számomra, mert eddig inkább csak a válogatottban kaptam ilyen feladatot, és irányítani meg szervezni a játékot az már valóban egy nehezebb feladat. Azonban meccsről meccsre egyre jobban érzem a társakat, a figurákat és a játékot ebben a szerepkörben is, úgyhogy most tényleg nagyon jól érzem magam a csapatban és a pályán egyaránt.
– Három hét szüneten vagytok túl, ez segített a Fehérvár mérkőzés után rendezni a sorokat, vagy épp ellenkezőleg, inkább jobb lett volna azonnal egy következő feladat?
– Mindenképpen jó, hogy így alakult a program, mert kellett ez az idő megemészteni a találkozót. Meg persze kicsit pihenni is tudtunk, bár nekem közben a junior válogatott edzőtáborában is volt jelenésem. De őszintén szólva a mai napig nem értem min ment el az a mérkőzés és hogyan tudtuk kiengedni a győzelmet a kezünkből. Nyilván átbeszéltük utána jó alaposan a történteket, majd gyorsan le is zártuk azt a mérkőzést, hiszen hiba lenne továbbra is ezen rágódni. Viszont meg kell próbálnunk a továbbiakban a végjátékokat nagyobb koncentrációval játszani, és a fontos szituációkban jobban fókuszálni a befejezéseknél, mert ez sajnos már visszatérő probléma nálunk.
– Említetted, hogy most is voltál összetartáson, úgyhogy beszéljünk pár szót a válogatottról. A korábbi Eb cím mellé augusztusban begyűjtöttetek egy vb bronzot is, mennyire jöttél haza elégedetten a tornát követően?
– Természetesen nagyon szerettünk volna döntőt játszani, de összességében egyáltalán nem vagyok csalódott, hiszen a harmadik hely is nagyon szép eredmény, főleg ahogy a hollandok ellen komoly hátrányból visszakapaszkodva megszereztük. De úgy érzem ez a torna most sokkal nehezebb volt mint tavaly az Európa-bajnokság. Kétségkívül ebben szerepet játszott, hogy a sorsolásunk sem volt éppen könnyű, így sokkal több nehéz szituációt kellett leküzdenünk és már a csoportkörben kiélezett rangadókat játszottunk erős ellenfelekkel szemben. Azonban végig volt tartása a csapatnak, és valóban egy összeszokott, erős csapatszellemmel rendelkező együttes tudtunk lenni, ami az igazi kulcsa volt szerintem a jó szereplésünknek, ahogy ezt a bronzmérkőzés is remekül megmutatta. Ráadásul rengeteget tanultam is ezekből az összecsapásokból, hiszen számos alkalommal éles helyzetekben kellett megfelelő döntéseket hozni. Szóval rendkívül élveztem az első világbajnokságomat, és remélem hasonló élményekben még lesz részem a juniorok között is, ugyanis ezzel elköszöntünk az ifjúsági korosztálytól és Bohus Bea edzőnktől, és a Szilágyi Zoltán, Kudor Kitti párossal folytatjuk tovább a válogatott munkát.
– Amely válogatottnak a magját éppen az a NEKA adja, akikkel szombaton kell farkasszemet néznetek, sőt még Bohus Bea irányítja ott is a szakmai munkát. Ez azért gondolom számodra egy különleges szituáció?
– Igen, valóban elég pikáns helyzet, mert a NEKA kezdősora tulajdonképpen a válogatott csapattársaimból áll. Gondolkoztam is ezen, hogy most ez előny vagy inkább hátrány, de valójában mindkettő. Ugyanis én belülről ismerem az alapjátékukat és testközelből a játékosokat, kinek mi a gyengesége vagy éppen az erőssége. Ugyanakkor ők is nagyon jól ismernek engem, sőt nem csak a védő vagy a kapus, de még az edző is, szóval nekem is valamelyest változtatnom kell és meglepni ellenfeleinket.
– A legelső találkozótokat kivéve mindig rendkívül szoros összecsapásokat vívott egymással a két csapat, most is erre számítasz?
– Presztízs csata ellenük játszani ez nem kérdés, és valóban most is szoros találkozóra számítok ahol könnyen lehet, hogy megint a végjátékban dőlhet el a két pont sorsa. És bár fiatalok és rutintalanabbak mint mi, sokkal inkább teher nélkül játszhatnak, és ez teszi őket igazán veszélyessé. Persze egyértelmű számomra, hogy nyerni akarnak, úgyhogy nekünk muszáj lesz kijavítanunk a korábban elkövetett hibáinkat, és 60 percen keresztül koncentráltan kézilabdáznunk. Arra készülünk, hogy végig futni fognak, hiszen rendkívül gyors játékot játszanak, így már az elejétől szükséges lesz felvennünk a megfelelő ritmust. Ettől függetlenül elsősorban a saját játékunkra kell koncentrálnunk, nem szabad hagynunk, hogy kizökkentsenek, és minden külső tényezőt félre kell tennünk. A kulcs most is az lehet mint a tavaszi békéscsabai mérkőzésen, stabil védekezés egy jó kapusteljesítménnyel megtámasztva, és abból gyors indításokkal minél több könnyű gólt elérni. Én bízom benne, hogy már az elejétől irányítani tudjuk majd az összecsapást, és így győztesen, az első pontjainkat megszerezve térhetünk majd haza szombat este.
Dömény Dezső
