ímkézett bejegyzés

Interjú Aleksandra Vukaljoviccsal

Weboldalunk olvasói korábban megismerkedhettek a Békéscsabai Előre NKSE újonnan szerződtettet beállósával, Jovana Dukiccsal, most egy másik légióst, a szintén szerb származású Aleksandra Vukaljovicot mutatjuk be kedves szurkolóinknak. A mindössze tizenkilenc éves kézilabdázó hazája utánpótlás csapataiban már régóta meghatározó szerepet tölt be, és miután elsősorban irányító pozícióba szerződtette klubunk, Dajka Bettina sajnálatos sérülése miatt talán a vártnál is nagyobb teher hárulhat rá az előttünk álló bajnoki szezonban. Ennek megfelelően a fiatal játékos és csapata is lázasan készül a pénteki rajtra, de Aleksandra közben szánt egy kis időt arra is, hogy magáról néhány gondolatot megosszon velünk.

 - Roppant fiatal vagy, ennek ellenére már több klubban is megfordultál…
- Igen, a Békéscsaba a negyedik klub, ahol játszom. 11 évesen kezdtem a kézilabdával foglakozni a Čačak csapatában, melynek színeiben már nagyon hamar bemutatkozhattam a szerb első osztályban. 15 évesen kerültem Kikindára, ahol három szép és nagyon hasznos évet töltöttem, majd 2015-ben leszerződtetett a Zork Jagodina együttese, és itt már komoly feladatokat bíztak rám, sőt még a nemzetközi kupában is kipróbálhattam magam, hiszen a Norvég Glassverket gárdája ellen léptünk pályára a Kupagyőztesek Európa Kupájában.

- Ezt követően vezetett az utad Békéscsabára, miért pont klubunkat választottad?
- Szerettem volna egy a szerb bajnokságnál erősebb pontvadászatban játszani, és a magyar NB I-nél nem nagyon van erősebb Európában. Ráadásul még „relatív” közel is van az otthonomhoz, ami szintén fontos volt a számomra. Ezen belül pedig Békéscsaba földrajzilag még optimálisabb, hiszen nincs messze a szerb határtól. Ami pedig különösen szimpatikus az első pillanatoktól kezdve ebben a klubban, hogy számítanak a fiatal játékosokra, és ráadásul egy olyan szakember kezei alatt pallérozódhatok, akitől nagyon sokat lehet tanulni.

- Amennyiben jól tudom, a sportok közül nem csak a kézilabda áll a szívedhez közel?
- Valóban nem, nagyon szeretek röplabdázni is, leginkább a strandröplabdát kedvelem. Természetesen ezt csak hobbiból űzöm, fő hivatásként megmaradok továbbra is a kézilabdánál. Ezen kívül van egy Beagle kutyám, akivel igyekszem sok időt tölteni, igaz most még nem kísért el Békéscsabára, de remélem, hamarosan ő is követhet ide.

- Külföldi irányítóként nem lehet könnyű beilleszkedni egy új játékrendszerbe…
- Igen, meg kell szokni az új közeget, hiszen más országban, más kézilabda kultúrában kell játszani, de szerencsére nagyon sok segítséget kapok, mind a szakvezetés, mind pedig a csapattársak részéről. Ami nagyon fontos számomra, hogy egy fiatalos csapatba érkeztem, és azért így könnyebben is ment a beilleszkedés. Persze a város is tetszik, bár még folyamatosan szokom az új környezetet.

- Hivatalosan irányító vagy, de gyakorlatilag az összes belső poszton tudsz játszani…
- Az irányító pozíció mellett, ami a fő feladatom lesz itt Békéscsabán, a két átlövő poszton is otthonosan mozgok, sőt, jobbátlövőben kifejezetten szeretek játszani. Természetesen amilyen feladatot rám szab a szakmai vezetés, azt maximálisan próbálom végrehajtani.

- Nehéz szezon előtt álltok, ráadásul menet közben még egy fontos belső ember is kiesett a csapatból…
- Az biztos, hogy roppant erős bajnokságban kell helyt állnunk, és egy-egy sérülés ebben igen csak megnehezítheti majd a dolgunkat. Én azonban bízom a csapatban, úgy érzem, jó munkát végeztünk a nyáron, amely meg kell hozza az eredményét. Amióta itt vagyok, azért dolgozom, hogy a velem szembeni támasztott elvárásoknak megfeleljek, és persze minél sikeresebbek legyünk a klubbal. Ezért is igyekszem majd az idényben minden meccsen a 100%-ot kihozni magamból.

Interjú Jovana Dukiccsal

Több területen is arculatváltáson esett át a nyáron a Békéscsabai Előre NKSE csapata, ez igaz a játékosállomány tekintetében is. Négy új kézilabdázó érkezett a Viharsarokba és közülük három, idegenlégiósként erősíti ebben az idényben csapatunkat. Az egyik ilyen új játékosunk Jovana Dukic, aki szerb bajnokként tette át állomáshelyét a békési megyeszékhelyre. Jovana beálló pozícióban játszik együttesünkben és védekezésben is fontos láncszemként tekint rá a szakmai vezetés.  A fiatal játékos hamar beilleszkedett és szemmel láthatóan jól érzi magát új klubjában. Ezt ő maga is megerősítette, miközben eddigi tapasztalatairól és saját magáról is mesélt honlapunknak.

-    Mondj pár szót magadról, mely csapatokban játszottál eddigi pályafutásod során?
-    12 évesen kezdtem kézilabdázni a Szerb Zernum együttesében, és ott is sajátítottam el a sportág alapjait. Ezt követően 17 évesen kerültem a Hova Pazova–Max Sport gárdájához, ahol már a felnőtt csapat színeiben a szerb első ligában is bemutatkozhattam. Három esztendőt töltöttem ennél a klubnál, mellyel a Challenge kupában is megmérettük magunkat. Itt figyelt fel rám a Radnicki Kragujevac csapata, melyben 2014-töl pályafutásom legutóbbi két évét töltöttem. Szerencsére itt a sikerek sem kerültek el, hiszen bajnoki címet és kupagyőzelmet is ünnepeltem ezen időszak alatt.

-    Tudom, hogy időd nagy részét a kézilabda köti le, de mégis mivel szeretsz foglalkozni az edzéseken és a mérkőzéseken kívül?
-    Szabadidőmben szívesen foglalkozom kézimunkákkal, dekorációk készítésével, de nagyon szeretek sütni is és új recepteket kipróbálni.

-    Mi vonzott leginkább a magyar bajnokságban?
-    Mindenképpen a tanulás és a továbbfejlődés lehetősége. Fontos, hogy egy erős bajnokságban próbálhatom ki magam és ez mindenképpen előrelépés számomra. Örülök annak, hogy itt lehetek és szeretném minél jobban megragadni ezt a lehetőséget. Az előttem álló időszakot arra is szeretném használni, hogy még komplexebb játékossá váljak.

-    Hogy tetszik a város, sikerült már megszoknod az új közeget?
-    Hangulatos, családias hely Békéscsaba és nagyon tetszik, hogy kerékpárral könnyen be lehet járni az egész várost. Kedvesek az emberek, ahogy a csapattársaim is. Már az első pillanatoktól kezdve segítettek, nem csak az edzéseken, de azon túl is mindenben, ami számomra nehézséget okozott. Természetesen nagy segítség az is, hogy nem én vagyok az egyetlen szerb játékos az együttesben és a velem együtt szintén újonnan érkezett Aleksandrával (Vukaljovic) kisegítjük egymást sok mindenben. Persze Lepa (Glusica) segít nekünk a legtöbbet, hiszen neki szinte már a második otthona Békéscsaba.

-    Nagyon közel van a szezonkezdet, van valami személyes célkitűzésed az előttünk álló idényre?
-    Ahogy már korábban is említettem, szeretnék tovább fejlődni szakmailag, de ami ennél is fontosabb számomra, hogy a tudásom legjavát nyújtva tudjam segíteni a klubot a minél jobb szereplésben. Nyilvánvaló, kemény munka áll még előttünk ahhoz, hogy mi új játékosok is tökéletesen összecsiszolódjunk a társakkal a pályán. Azt hiszem, jó úton járunk és én magam is mindent megteszek annak érdekében, hogy az együttesbe való beilleszkedésem minél tökéletesebben és gyorsabban megvalósuljon.

Interjú Triffa Ágnessel

Javában zajlik a felkészülés a női kézilabda NB I csapatainál, és így van ez a Békéscsabai Előre NKSE háza táján is. A csapat elmúlt egy hónapja meglehetősen mozgalmasan telt, hiszen három kupán is szerepelt az együttes, és még egy edzőtábort is végigdolgoztak a lányok. Természetesen nincs megállás, hiszen már csak három hét van a bajnoki rajtig. Az eddigi tapasztalok összegzésére kértem a klubhoz hosszú évek után visszatérő kapust, Triffa Ágnest, aki egy kis esélylatolgatás mellett magáról is megosztott néhány gondolatot.

- Azt gondolom, sokan tudják Rólad, hogy megyei kötődésű vagy, de ha jól tudom, a sportággal is az Előrénél kezdtél foglalkozni?
- Gyakorlatilag igen, bár hivatalosan Sarkadon – ahol gyermekkoromat is töltöttem – kezdtem kézilabdázni, de már nagyon rövid idő után elkerültem a megyeszékhelyre, és a 2-es Iskola, a Rózsa Ferenc Gimnázium valamint a Közgé csapataiban sajátítottam el a sportág alapjait. Ezt követően nagyon fiatalon, 15 évesen már az Előre felnőtt csapatában szerepelhettem, ahonnan két év elteltével a Vasashoz kerültem. A fővárosban három évig kézilabdáztam, majd következett pályafutásom debreceni szakasza, melyet egy év idegenlégióskodás szakított meg, amikor is a Krim Ljubljana együttesében védtem. Nagyon tartalmas és maradandó volt számomra ez az egy év, hiszen amellett, hogy remek játékosokkal dolgozhattam együtt, az egész pályafutásomat meghatározó impulzusok is értek, melyekből a mai napig is nagyon sokat profitálok.

- Szlovénia után pedig visszatértél a Lokihoz…
- Igen, és itt szintén egy nagyon sikeres időszaknak lehettem részese, bajnoki döntőkkel, és Bajnokok Ligája szerepléssel. Viszont az ismert események miatt távoznom kellett, és ekkor merült fel megint a légióskodás gondolata. Végül úgy döntöttem, továbbra is Magyarországon folytatom a pályafutásom, és ezt az elhatározásomat még most is tartom. Debrecenből egy rövid időre Szekszárdra kerültem, onnan pedig Vácra, ahol két esztendőt játszottam, ahogy legutóbbi állomáshelyem Dunaújvárosban is.

- Mi késztetett arra, hogy visszatérj Békéscsabára?
- Úgy éreztem, hogy váltanom kell, és ahogy korábban is, most is a külföld – Magyarország dilemma vetődött fel. Viszont mivel itthon akartam maradni, úgy döntöttem, megpróbálom a Békéscsabát, és visszatérek a gyökereimhez. Nyilván segített a döntésben az is, hogy egy nagyon jó szakemberrel dolgozhatom együtt, valamint a klub által felvázolt jövőkép is beleillik az elképzeléseimbe. Nem utolsó sorban pedig a családi kötelékek, a szüleim és a párom közelsége is segítette a döntésemet. Mindenképpen kihívásnak tekintem az Előrét, és remélem, ebben a közegben, ebben a csapatban is ki tudom hozni magamból azt, amit korábban klubjaimban is sikerült.

- Milyen érzés újra lila-fehérben játszani?
- Természetesen jó érzés újra itthon kézilabdázni, és nem csak ellenfélként visszatérni a csabai csarnokba. Viszont pályafutásom során bármely klub színeiben is szerepeltem, mindenhol próbáltam megfelelni és a legjobb teljesítményemet nyújtani. Ez most is így lesz, ezt megígérhetem.

- Mit gondolsz, mire lehettek képesek az előttünk álló szezonban?
- Nekem személy szerint mindig határozott elképzeléseim vannak az adott idény szereplésével kapcsolatban, bármely csapatban is játszom, nincs ez másképp most sem. A felkészülés kezdetekor az ötödik hetedik hely közötti szereplést tűztem ki célul. Ez mindenképpen egy komoly elvárás magunkkal szemben, de én világéletemben szerettem, ha az a bizonyos léc magasan van. Most így pár héttel a bajnokság kezdete előtt azért azt mondom, nem lehetetlen, hogy ezt a célkitűzést elérjük, de még nagyon sok munka áll előttünk. Rengeteget kell elsősorban mentálisan erősödnünk ahhoz, hogy igazán sikeresek legyünk.

- Túl vagytok egy edzőtáboron, és elkezdtétek a felkészülési mérkőzések sorát. Milyen következtetések lehet levonni az eddigi összecsapásokból?
- Azt mindenképpen, hogy rendkívül hullámzó még a teljesítményünk, akár egy mérkőzésen belül is. Nagyon sok technikai hiba – elsősorban kikényszerítetlen hiba – jellemzi a játékunkat. Azt gondolom, hogy fizikálisan rendben vagyunk, viszont fejben érzem még gyengébbnek magunkat. Az együttes szakmai szempontból jó kezekben van, de még idő kell ahhoz, hogy megfelelő szintre gyúródjon össze a csapat.

- Viszont már csak 3 hét van a bajnokság kezdetéig, miben kell a leginkább javulnotok a nyitányig?
- Ahogy említettem, mentálisan kell még sokat fejlődnünk, hogy kevesebb hibával játszunk. Emellett fontosnak tartom, hogy a jó értelemben vett csibészség, vagányság is megjelenjen a játékunkban, és tudjuk élvezni a kézilabdát. A védekezésünk már kezd összeállni, de azért még egy kis agresszivitás szükséges hozzá. Viszont a támadójátékunkon van mit csiszolni, a lerohanásokban, a szélességi játékban egyaránt javulnunk kell.

- Ha már a bajnokságot ejtettük szóba, egy igazi rangadóval kezdtek Debrecenben, de a folytatás sem ígérkezik könnyűnek…
- Én szívem szerint örülök annak, hogy a Debrecennel kezdjük a bajnokságot. Ez valóban egy ízig-vérig rangadó, és számomra is pikáns összecsapás, engem pedig mindig feldob, ha ilyen hangulatú mérkőzéseken játszhatok. Ami a sorsolást illeti, nem érzem, hogy annyira nehéz lenne az őszi szezonunk. Nyilván az, hogy többször játszunk idegenben, nem könnyíti meg a dolgunkat, de ha sikeresek akarunk lenni, a Csaba táblán túl is jól kell játszanunk.

A felkészülés tehát a hajrájába érkezett, de mielőtt elrajtolna a bajnokság, még láthatjuk csapatunkat a szokásos hazai rendezésű Global Safe kupán, mely a megszokotthoz képest később, szeptember 2-án és 3-án kerül megrendezésre a Városi Sportcsarnokban. A hazai együttesen kívül az Érd, a Mosonmagyaróvár és a Zilah csapatai vesznek részt a két napos békéscsabai tornán.