Interjú Kukely Annával
Vasárnap játssza a szezon utolsó hazai összecsapását lila-fehér együttesünk, akik már biztosan bajnoki címmel köszönnek el a másodosztály küzdelmeitől. A búcsú azonban több játékos számára nem csak az NB1/B-nek szól, hanem a klubnak is, hiszen távoznak az egyesület kötelékéből. Ilyen, kiváló játékosunk Kukely Anna is, aki bár még mindig szemtelenül fiatal, mégis a felnőttek között már négy békéscsabai szezon van a háta mögött, ráadásul az elmúlt idényekben az Előre húzóemberének is számított. Nem is csoda, hogy egy első osztályú élklub is felfigyelt rá, így vasárnap a hazai közönségnek, a bajnokság legvégén pedig a társaknak is búcsút int. Ennek apropóján elevenítettük fel Anna lila-fehérben eltöltött tizenkét esztendejének legemlékezetesebb pillanatait.
– Repüljünk vissza az időben 12 évet, ugyanis a hét éves Anna ekkor került kapcsolatba a kézilabdával. De miért pont a kézilabda?
– Ennek olyan konkrét oka nincs, de az sokat számított, hogy sportos családból származom, ahol mindkét szülőm sportolt, méghozzá labdajátékokat, sőt édesanyám még kézilabdázott is, igaz nem profi szinten. Úgyhogy a legfontosabb nekik az volt, hogy én is valamit sportoljak, mozogjak, így először nem is a kézilabda volt az a sportág amit rendszerességgel űztem, hanem az úszás, amit még óvodában kezdtem el. A változást az általános iskola hozta el, amikor a Kazinczy Ferenc suliba kerültem, ami mindig is ezer szállal kötődött a kézilabdához. Így én is éltem a lehetőséggel, és nemcsak kipróbáltam a sportágat, hanem meg is ragadtam benne. És bár még egy ideig párhuzamosan csináltam az úszással, idővel a vízisport lemorzsolódott és csak a kézi maradt. Persze ekkor még nem voltak nagy terveim vele, tényleg csak a rendszeres mozgás volt a lényeg, szinte még akkor is, amikor már az Előre utánpótláscsapataiban pattogtattam a labdát. Tetszett a közeg, és jól éreztem magam a csapatban, aminek egyébként az akkori tagjaiból a mostani keretben is számos játékos megtalálható.
– Viszont az utánpótlásból nagyon hamar átkerültél a felnőtt csapatba, gondolom ez akkor 15 évesen nem volt annyira egyszerű?
– Az igazat megvallva akkor még nem is fogtam fel, hogy valójában mi is történik velem. Tettem a dolgomat, edzettem és örültem neki ha lehetőséget kapok. Ami azért a második felnőtt szezonomban már egyre több játékidőt jelentett, és mivel közben az utánpótlás válogatottba is bekerültem, sőt 2019 nyarán Európa-bajnokságot is nyertünk, így olyan mértékű impulzusokat kaptam, amik akkor nagyon komoly lökést jelentettek a számomra.
– Ezt követően pedig jött egy újabb mélyvíz, mivel szinte pillanatok alatt a 2020 nyarán megfiatalított gárda kezdősorában találtad magad, mint húzóember…
– Szó szerint pillanatok alatt, mivel a felkészülés kezdetekor még egyáltalán nem volt annyira egyértelmű, hogy rám ennyire fontos feladatok fognak hárulni. Ámde jöttek a sérülések, majd a COVID, és hirtelen az első sorban találtam magam, ahol már tőlem is nagyon sok minden függött. Szóval nem volt mese, bele kellett fejlődnöm a felnőtt első osztályba. Ettől függetlenül roppant kaotikus év volt, sokszor csak egyik percről a másikra terveztünk, mert nem tudtuk pár nappal később mi lesz, hiszen volt olyan időszak is amikor még edzeni is alig tudtunk annyira kevesen voltunk. Mindennek tetejében szezon végén még a kiesés is elért minket, ami a mai napig is egy rendkívül fájó emlék. Mondtam is a többieknek, még az a szerencsém, hogy legalább az érettségi vizsgám nem tavaly volt.
– Apropó érettségi, ha jól tudom már túl vagy az írásbeliken?
– Igen és úgy érzem jól is sikerült, úgyhogy már lelkiekben a szóbelire készülök, de egyelőre még csak úgy, mert eddig az edzések miatt sok időm nem volt tanulni. Ellenben van még egy hónapom, szóval ha vége a bajnokságnak akkor erre is jobban tudok majd fókuszálni.
– Visszatérve a kézilabdához, a jövő héten záródó idény több szempontból is más volt számotokra is mint az előzőek, hogy látod így bajnoki címmel a zsebben?
– Valóban nagyon más volt itt az NB1/B-ben szerepelni, nehezebben is lendültünk bele, mert az elején még sokszor felvettük a másodosztály stílusát, és visszalassultunk játékban. Viszont ahogy elkezdtünk jobban a saját játékunkra figyelni, és felépíteni azt a gyors kézilabdára alapuló stílust amit vezetőedzőnk Bálint is sulykolt belénk, már egyre markánsabban kiemelkedtünk a mezőnyből. És bár nyilván éreztük a nyomást amit a feljutás elvárása jelentett számunkra, mégis valahol sikerült ezt a saját javunkra fordítani, mert mindig csak a végső cél, az NB1 lebegett a szemünk előtt, és csak arra koncentráltunk.
– Akkor ezek szerint leginkább az erőnléteteknek köszönhetitek, hogy az együttes kimagaslott a mezőnyből?
– Annak mindenképpen, mert szerintem is az volt a végső siker egyik kulcsa. A másik meg az alapszakasz szereplésünk. A veretlenül megvívott első körrel tulajdonképpen már szinte ki is harcoltuk a feljutást. És így utólag még inkább látszik mennyit is jelentett ez valójában, mert azért tavasszal nekünk is volt egy kis hullámvölgyünk, amiből bár könnyedén kijöttünk, és a Pénzügyőr és a NEKA elleni kulcsfontosságú mérkőzésekkel kijavítottuk a két fiaskónkat, de nyilván a mentális erőnkhöz azért kelletek a kiváló alapszakasz eredmények is.
– Vasárnap viszont még vár rátok egy utolsó hazai összecsapás, mire számítasz a Komárom ellen?
– Győzelemre és szép búcsúra, ez nem kérdés. Úgy érzem bennünk van még a kellő versenyszellem ahhoz, hogy az utolsó két találkozón is bizonyítsuk, hogy a bajnoki cím ellenére sem engedtük még el ezt a szezont. Sőt, ha már ennyire szépen alakult eddig, akkor zárjuk le hasonlóképpen szépen és eredményesen. Tagadhatatlanul presztízs jellege is van a vasárnapi összecsapásunknak, hiszen mégiscsak kikaptunk Komáromban, úgyhogy ezért is szeretnénk visszavágni. Ugyanakkor nem számítok könnyű mérkőzésre, mert ellenfelünk tele van rutinos, képzett játékosokkal, de ha ellentétben a komáromi találkozóval belövöldözzük a ziccereinket, és az elejétől a mi gyors játékunkat tudjuk kidomborítani, akkor nem lesz kérdés a két pont sorsa. Illetve kétségtelenül én is egy győztes mérkőzéssel szeretnék elköszönni a szurkolóktól és az egyesülettől.
– Merthogy egy ideje már tudjuk, hogy a Ferencvárosnál folytatod pályafutásodat, gondolom ennek hatására is tele vagy tervekkel és célokkal a jövőre nézve?
– Nem titkoltan azért is döntöttem a váltás mellett mert úgy éreztem új impulzusokra van szükségem és szeretnék némileg elszakadni a jelenlegi közegemtől. Már egy ideje azért gondolkodtam ezen, de most éreztem úgy, hogy eljött az ideje és persze most kaptam egy olyan ajánlatot is ami ebben megerősített. Fő célom egyébként továbbra is az, hogy fejlődjek, tanuljak és minél jobb játékossá váljak, meg persze nagyon szeretnék egyszer majd a felnőtt válogatottban is szerepelni. Viszont addig még a junior válogatottal is vannak terveim, ugyanis az utolsó közös világeseményre készülünk, mert ennek a korosztálynak így együtt a nyári világbajnokság lesz a búcsúversenye. Meg persze a továbbtanulás is egy új élmény lesz az életemben, mert a Testnevelési Főiskola kézilabda edzői szakára jelentkeztem. És noha még igazán nem gondoltam bele, de biztos furcsa lesz ennyi mindent hátra hagyni, és a testvérem, a barátaim és a jelenlegi csapattársaim is egészen biztosan hiányozni fognak, ahogy a csabai közeg és a szurkolók szeretete is. Viszont ami biztos, hogy számtalan szép emlékkel felvértezve intek búcsút életem ezen szakaszának.
Dömény Dezső
