ímkézett bejegyzés

Interjú Rác Sándor vezetőedzővel

Szombaton a téli szünet előtti utolsó mérkőzését játssza békéscsabai női kézilabdacsapatunk, és bármennyire is furcsa, még csak a harmadik szereplésük lesz ebben a szezonban hazai pályán. A kifejezetten nehéz őszi etapot így mindenképpen szeretné együttesünk győzelemmel, és az ennek jutalmául járó kettő ponttal lezárni. Persze nem volt messze az újabb pontoktól csapatunk legutóbb Dunaújvárosban sem, de egyértelműen nagyobb koncentráció kell ahhoz, hogy aktuális ellenfelünket, az egyre jobb formában játszó Kisvárdát két vállra fektessük. A találkozó előtt vezetőedzőnk, Rác Sándor adott értékelést a legutóbbi találkozóról, és persze egy helyzetjelentést a szombati összecsapás előtt.

– Már közvetlenül a dunaújvárosi mérkőzés után is látszott, hogy most nagyon nem voltál megelégedve a csapatoddal…

– Valóban bosszús voltam és vagyok is, mert sokkal több volt abban a találkozóban, mint amit kihoztunk belőle, de ennyi hibával nem lehet mérkőzést nyerni. Nagyon jól kezdtünk és a támadójátékkal is sokáig elégedett voltam, viszont rengeteg gólt kaptunk, ami nyilván mutatja, hogy a védekezésünk sem állt masszív lábakon. De alapvetően a technikai hibáink és a kihagyott ziccereink bosszulták meg magukat. Ráadásul a találkozó utolsó harmadában nagyon fontos szituációkban hibáztunk, amiket rendre góllal büntetett meg a Kohász.

– Ettől az eredménytől függetlenül azért látszódik, hogy kezd egyre jobban összeérni a gárda…

– Igen, ez már kezd látszódni a játékunkban is, és az eredményeinkben is. Pont ezért is voltam most ennyire elégedetlen, mert azt gondolom erősebb csapatunk van mint az előző idényben, így nyilván többet is várok el az együttestől. Aminek viszont külön örülök, hogy szombaton végre hazai pályán, hazai közönség előtt játszhatunk, mert az őszi sorsolás egyik komoly nehézsége, hogy már hatszor is kénytelenek voltunk utazni és idegen pályán kézilabdázni.

– És tegyük hozzá, hogy egy kifejezetten fontos összecsapáson búcsúztatjátok az őszi szezont…

– Pontosan. Így rendkívül jó lenne ha itt a szünet előtt győzelemmel tudnánk zárni a bajnokság első részét, arról már nem is szólva, hogy ebben a kiegyenlített mezőnyben a hazai mérkőzéseket különösen meg kell becsülni. Ezért nem is lehet kérdés, hogy a győzelem szellemében készülünk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy itthon tartsuk a két pontot. Ezzel együtt könnyebb összecsapásra azért a hazai közeg ellenére sem számítok, ugyanis egy jó formában játszó, jó kerettel rendelkező csapatot kell legyőznünk. Amire nagyon figyelnünk kell, hogy támadásban több nagy lövőjük is van, akik messziről is veszélyesek, közülük is kiemelkedik a horvát játékosuk Larissa Kalaus, aki valóban igen gólérzékeny. De védekezésben is meglehetősen agilisak, és mint ahogy legutóbb is láthattuk, a kapuból is komoly segítséget kapnak, lévén Mátéfi Dalma nagyon jó formában őrzi mostanság a kapujukat.

– Számomra meglehetősen hasonlónak tűnik a két együttes, ezúttal is nüanszok dönthetnek?

– Könnyen elképzelhető, ezért is kell azon lennünk, hogy kijavítsuk a dunaújvárosi hibáinkat, és egy sokkal minőségibb és agresszívabb védekezést produkáljunk. Támadásban pedig türelmesebb játékot, mert nem szabad abba a hibába esnünk, hogy türelmetlen, kapkodó kézilabdát játsszunk. Én úgy gondolom, ha csökkenteni tudjuk a technikai hibáinkat és ezúttal belőjük a ziccereket, akkor itthon tudjuk majd tartani a két pontot. Ahogy már utaltam is rá, nagyon várjuk, hogy végre megint hazai közönség előtt szerepeljünk, és bízom abban, hogy jó játékot produkálva, sikerrel tudunk elmenni a szünetre.

Dömény Dezső

Interjú Szondi Zsófiával

Ismét idegenben lép pályára hétvégén békéscsabai női kézilabda együttesünk, és a váci sikert meglovagolva, a szombati célállomásnak, Dunaújvárosnak is a bevételére készül. Ehhez viszont hasonló teljesítményre, és persze hasonlóan gólgazdag támadójátékra lesz szükség, mint amit a Dunakanyarban produkáltak lányaink. A váci győzelem részleteiről ezúttal szélsőnkkel Szondi Zsófival beszélgettem, de természetesen a rövid interjúban a soron következő Kohász elleni összecsapást is érintettük.

– Nyilván kivételes, hogy ennyi idő után sikerült ismét győzelemmel hazatérnie a csapatnak Vácról, de azért gondolom neked a múltad miatt is különlegesebb volt ez az összecsapás?

– Valóban mindig rendkívül különleges pályára lépnem Vácon, hiszen nevelőegyüttesemről van szó, és nagyon sok emlék fűződik a közeghez és magához a csarnokhoz is. Úgyhogy mikor beléptem meglehetősen vegyes érzelmek voltak bennem. Az meg, hogy nyerni tudtunk, pláne ennyire hosszú idő után valóban szenzációs élmény volt, nem is csoda, hogy az egész csapat együtt ünnepelt a lefújást követően. Persze azért éreztük is most ebben a mérkőzésben a lehetőséget, mert egyre inkább összeérünk és erősödünk, a Vác ellenben nagyon megfiatalodott erre a szezonra, de azért így is keményen meg kellett küzdenünk a sikerért. Pláne ebben a kaotikus bajnokságban, ahol még inkább felértékelődik minden pont, az idegenben megszerzettek meg aztán különösen.

– Kétségtelenül a támadójáték volt ezúttal a győzelem kulcsa, ami végig jól is működött, igaz a végjátékban ismét kellett egy picit izgulni…

– Szeretjük, ha nem unalmas forgatókönyv mentén zajlanak a végjátékaink… De igen, a támadójáték volt ezúttal is a domináns a játékunkban, viszont azt a pluszt, amivel leszakítottuk magunkról ellenfelünket, azt a második félidő elejei védekezésünknek és kapusvédéseinknek köszönhetjük. Meg annak, hogy a szünet után elképesztő elszántsággal jöttünk ki a pályára, és ez a harapós felfogás a védekezésünkben is jócskán megmutatkozott.  Nagyon akartuk a sikert, és így ez az elszántság még a végjáték nehézségein is átsegített minket, amivel még értékesebb lett ez a győzelem amit szereztünk.

– A következő állomásotok megint egy nehezen bevehető vár, Dunaújváros. Hogy látod ebben a szezonban a hazaiakat?

– Én is azt hiszem, hogy a két csapat és a velük szembeni kézilabda történelem is sok hasonlóságot hordoz magában. De minden meccs más, és azért ebben a szezonban teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy adott gárda éppen melyik arcát mutatja. A Kohász ráadásul jó periódusban van, a kezdeti hullámvölgyükből szépen kijöttek, és az elmúlt mérkőzéseken egyre jobb formát mutattak. Szóval mindenképpen egy szoros csatát várok ezúttal is, ahol egyáltalán nem lepődnék meg ha akár az egész meccs alatt fej-fej mellett haladnának a felek, és csak a legvégén dőlne el a pontok sorsa.

– Akkor mondhatjuk, hogy pontokért utaztok Dunaújvárosba?

– Mindenképpen. Szeretnénk továbbvinni a szombati játékunkat, kiegészítve azzal, hogy védekezésben még masszívabbak legyünk, és próbáljuk meg koncentráltan, a legkevesebb hullámvölggyel végigjátszani a találkozót. Ha ezekben tovább tudunk javulni, a támadójátékunkat pedig az eddigi szinten tartani, akkor képesek lehetünk a dunaújvárosi katlant is bevenni.

Interjú Mariana Lopes-zel

A sikeres hazai bemutatkozást követően szombaton a második itthoni mérkőzésén fog pályára lépni lila-fehér csapatunk, a tavalyi bronzérmes Mosonmagyaróvár ellen. A találkozóra készülő együttesünkből ezúttal a leggólérzékenyebb játékosunkkal, a 31 találattal a teljes mezőny negyedik legeredményesebb kézilabdázójával, a nyáron érkezett portugál átlövőnkkel beszélgettem. A Móvár elleni mérkőzés esélylatolgatása előtt pedig természetesen szóba ejtettük csapatunk budaörsi pontszerzésének történetét is.

– Három hónapja vagy Békéscsabán, mik az eddigi benyomásaid?

– Rendkívül pozitívok eddig a tapasztalataim, és mind a klubközeget, mind a várost egyre jobban megszeretem. Békéscsaba is egy kedves kisváros, ahol az emberek tényleg nagyon kedvesek és segítőkészek. De az egyesületről is csak jókat mondhatok, eddigi benyomásaim alapján is abszolút profi körülmények vártak itt rám.

– Ha rápillantunk a góllövőlistára talán nem is lehet kérdés az, hogy mennyire sikerült beilleszkedned már a csapatba, hiszen rendkívül gólerősen kezdted a szezont…

– Igen szerencsére, de ebben vastagon közrejátszik, hogy nagyon szeretem mesterünk Sándor kézilabda filozófiáját, amellyel így igen hamar sikerült azonosulnom. Ezért is volt könnyebb beleilleszkednem a csapat stílusába, ami nyilván segít abban is, hogy minél jobb teljesítményt tudjak nyújtani. Meg értelemszerűen a közeg is sokat számít, így az is könnyebbség, hogy a lányok az elejétől kezdve rendkívül befogadók és segítenek a beilleszkedésben.

– A Fehérvár elleni sikert követően, legutóbb Budaörsön is nagyon keményen küzdöttetek, végül hogyan értékeltétek a szombati meccset?

– Azt kell mondanom, hogy vegyesen, hiszen jó és kevésbé jó periódusaink váltakoztak. Illetve a játékvezetéshez sem volt könnyű alkalmazkodni, gondolok itt például a 2 perces kiállításokra. De ahogy mondtad is, végig nagyon keményen harcoltunk, és akkor sem adtuk fel amikor nem ment annyira a játék, és többet hibáztunk. Azt hiszem ez is volt a kulcsa a budaörsi találkozónak. Viszont emiatt kifejezetten büszke is vagyok a csapatra, hogy volt tartásunk, tehát nem kérdés, hogy összességében egy fontos pontot szereztünk.

– Te magad mennyire ismered következő ellenfeleteket, bár most gondolom teljes egészében kielemzitek a Mosonmagyaróvár játékát?

– Bármilyen meglepő, de pont ezt az együttest viszonylag jól ismerem, ugyanis az előző szezonban volt csapatommal játszottam ellenük az Európa-ligában. Szóval testközelből megtapasztaltam, mennyire képzett, erős gárda. És ugyan náluk is volt némi változás azóta, de így is van a keretükben jó néhány rutinos, kiváló játékos. Persze azért követem a bajnokság többi csapatának mérkőzéseit is, szóval láttam már tőlük találkozókat, na meg ahogy mondod is ilyenkor alaposan kielemezzük aktuális ellenfelünket.

– Összességében milyen találkozóra számítasz szombaton?

– Én nagyon bízom abban, hogy fel tudunk nőni a feladathoz és egy ki-ki meccset tudunk vívni a Móvárral. Az tény, hogy nem kezdték jól a szezont, ilyen szempontból talán jó pillanatban találkozunk velük, főleg, hogy mi meg sikeres időszakból jövünk, és a kellő önbizalom is megvan már a csapatban. Ettől függetlenül biztos, hogy nehéz összecsapás vár ránk, így lényeges lesz, hogy ezúttal is csapatként tudjunk dominálni, és ugyanolyan harcosan kézilabdázzunk mint legutóbb, akkor szurkolóinkkal a hátunk mögött bátran kiállhatunk egy ilyen kaliberű ellenféllel szemben is.

Interjú Jessica Ferreirával

Szombaton megszerezte első győzelmét lila-fehér csapatunk az Alba Fehérvár egygólos legyőzésével. A mérkőzésen esett gólok száma pedig igen beszédes abban a tekintetben, hogy a találkozó elsősorban a védelmek csatája volt, nem a támadósoroké. Ezt jelzi a húsz kapott gólunk is, aminek csekély számában azért nagy szerepe volt kapusunknak Jéssica Ferreirának is, aki harmincnyolc százalékos hatékonysággal őrizte az Előre kapuját. Portugál hálóőrünk hatéves francia légióskodást követően nyáron érkezett klubunkhoz, a Handball Clermont Auvergne Métropole csapatától. És hogy mennyire tetszik neki városunkban, és mennyire volt egyszerű beilleszkedni együttesünkbe, arról ő maga beszélt rövid interjúnkban, miközben persze a szombati siker volt beszélgetésünk középpontjában.

– Először is, hogy érzed magad nálunk, erre számítottál mikor tavasszal aláírtál?

– Nagyon jól érzem magam, szóval igen, eddig teljesen megfelel annak amiért Magyarország és a Békéscsaba mellett döntöttem. Nyilván nem is titkoltam, hogy a bajnokság minősége volt az egyik legfőbb hajtóereje annak, hogy ideszerződtem, és boldog vagyok, hogy a világ egyik legjobb pontvadászatában van lehetőségem játszani. Viszont maga Békéscsaba is tetszik, a csapatban pedig rendkívül szívélyesen fogadtak, szóval valóban könnyű volt alkalmazkodnom a klubhoz és a városhoz is.

– A kapusposzt mindig egy picit külön világ, mennyire nehéz portásként beilleszkedni egy új közegbe, meg egy másik kézilabdakultúrába?

– Valóban talán egy picit nehezebb a mi dolgunk, mert nem mindegy, hogy a védelem miként viszonyul a kapushoz. Idő kell mire a mezőnnyel összecsiszolódunk, és alkalmazkodunk az adott játékstílushoz. Nyilván szeretem, ha a védők megkönnyítik a dolgomat, agresszívek és blokkolják az ellenfelet, mert ez komoly segítség nekünk kapusok számára. Sokat is dolgozunk azon, hogy ezt a legjobban tökéletesítsük, és azt hiszem egyre jobban is működik ez a kohézió.

– Szombaton mindenképpen működött, ugyanis remekül teljesítettél a kapuban, hogy élted meg az első hazai meccsedet?

– Nagyon élveztem! De tényleg jó érzés volt végre hazai pályán játszani. Amikor nyáron először beléptem a csarnokba, már akkor tudtam, hogy otthonos lesz számomra, de valójában most a mérkőzésen éreztem igazán hazai pályának. Remélem ez így folytatódik, és a következő összecsapásokon is telt házas arénában, hasonlóan jó hangulatban játszhatunk.

– A jobb és a rosszabbik arcotokat egyaránt megmutattátok a szombati találkozón, hiszen egy szinte gálajáték után a végén még izgulni is kellett…

– Ez is azt bizonyítja, hogy nincsenek könnyű meccsek a bajnokságban, roppant kiegyenlített a mezőny. De valóban némileg kontrasztos volt a találkozó, hiszen negyven percen keresztül nagyon jól játszottunk, de ezt követően hirtelen jött egy olyan szakasz a játékunkba amikor nem tudtunk gólt szerezni, pontatlanok lettünk elöl, hátul meg fellazultunk és sorba kaptuk a gólokat. Az utolsó negyedóra pedig rendkívül nehéz volt, egyre közelebb és közelebb kerültek hozzánk, de végül helyén volt a szívünk és megszereztük a győzelmet, meg a nagyon fontos első pontokat.

– Szombaton már Budaörsön vizitáltok, miként látod az esélyeket?

– Nehéz találkozóra számítok, hiszen ismét egy kiváló csapat lesz az ellenfelünk, akik még ráadásul hazai pályán is játszanak majd. Mindenképpen mellettük szól a rutin, lévén több tapasztalt játékos is erősíti a keretüket, de természetesen mi is igyekszünk, a legjobbunkat nyújtva, mindent megtenni, hogy újabb 2 pontot szerezzünk. Ha tovább tudjuk vinni azt a védekezést amit legutóbb produkáltunk és támadásban is fejlődünk, akkor képesek lehetünk a győzelemre ezúttal is.

Dömény Dezső

Interjú Klara Schlegel-lel

Az idei szezon első hazai összecsapására készül lila-fehér együttesünk, melyet az Alba Fehérvár ellenében vívnak meg lányaink. Az idénynek öt új játékossal nekivágó Előrében, eddig két frissen érkezett kézilabdázó vitte leginkább a prímet gólszerzés terén, közülük is egyik jobbátlövőnk, Klara Schlegel adott interjút a rangadó előtt honlapunknak. Az osztrák válogatott kézilabdázó, az elmúlt öt esztendőben a német Bundesligában pattogtatta a labdát, többek között a rendszeres nemzetközi kupaszereplő Thüringerben is. Nyáron azonban a Göppingen csapatából érkezett hozzánk, és az első három bajnoki találkozón tizenhét alkalommal is bevette az ellenfelek kapuját.

– Szűk három hónapja kezdtétek a közös munkát, ennek távlatában milyennek látod most a csapatot?

– Függetlenül a nehéz szezonkezdéstől, szerintem kifejezetten jó együttesünk van. Sajnos ezt még az első meccsen nem igazán tudtuk megmutatni, hiszen nem játszottunk jól. Viszont tanultunk belőle, és kiveséztük azokat a hibákat, amiket egy ilyen rangadón nem szabad elkövetni. Az elmúlt két összecsapáson pedig már sokkal jobb arcunkat mutattuk, úgyhogy azt hiszem készen állunk az újabb komoly kihívásra, és az első hazai meccsünkre. És ugyan van még munka előttünk bőven, de a magam részéről pozitívan látom a csapatunkat, és szerintem nagyon jók az esélyeink ahhoz, hogy azokat a célokat amiket kitűztünk magunk elé, megvalósítsuk az idényben. Mindenesetre én igyekszem abban segíteni a klubot, hogy a legtöbb mérkőzést megnyerve valóban teljesítsük az elvárásokat.

– Hogy tetszik eddig a város és a csapat, mennyire sikerült már beilleszkedned?

– Már nyáron az első benyomásaim is rendkívül pozitívak voltak, azóta még jobban megismertem és megszerettem a várost, úgyhogy jól érzem magam az új közegben. A csapaton belül is jó a légkör, a lányok is nagyon kedvesek voltak az első perctől kezdve, szóval kifejezetten megkönnyítették a beilleszkedést, meg azt, hogy jól érezzük magunkat itt.

– Szombaton végre hazai pályán is bemutatkozhatsz lila-fehér mezben, milyen érzésekkel várod a találkozót?

– Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok izgatott, viszont nagyon várom már, hogy a saját csarnokunkban is pályára lépjek, és megtapasztaljam az itthoni légkört. Ráadásul fontos mérkőzés előtt is állunk, szóval nagyon motivál, hogy bizonyítsunk a szurkolóinknak, és kihozzuk magunkból azt a rengeteg munkát amit az elmúlt hónapokban elvégeztünk. 

– Testközelből ugyan még csak most ismerkedsz az NB1-el, de mégis mennyire ismered soron következő ellenfeleteket, és milyen mérkőzésre számítasz ellenük?

– Nos, valóban még csak ismerkedem a mezőnnyel, így természetesen még ellenük sem játszottam, tehát konkrét tapasztalatom nincs a Fehérvárral és a játékosaival kapcsolatban. Viszont itt az elmúlt időszakban azért alaposan kielemeztük őket, és azt hiszem, hogy kellőképpen felkészültünk a rangadóra. Mert nem lesz könnyű találkozó, ebben biztos vagyok, jó mentalitással játszó, erős ellenfél az Alba, akik remekül kezdték a szezont, sőt, egy nagy győzelemből érkeznek hozzánk. De ha sikerül a pályára vinnünk amiket a héten az edzéseken gyakoroltunk, fegyelmezetten játszunk és betartjuk mesterünk taktikai utasításait, akkor megszerezhetjük első győzelmünket a bajnokságban.

– Zárszóként áruld el kérlek, hogy mivel szeretsz leginkább foglalkozni, ha nem a kézilabdapályán vagy?

– Igazából a kézilabda mellett a zene a mindenem, és nem csak hallgatni, de zenélni is szeretek. Egészen pontosan zongorázok és gitározom is ha tehetem, ez az ami a leginkább kikapcsol.

Interjú Gyimesi Kittivel

Szombat délután a Nemzeti Kézilabda Akadémia együttese ellen lép pályára lila-fehér csapatunk, a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban. Ez pedig gyakorlatilag egy négypontos mérkőzésnek is beillik, hiszen a közvetlen riválissal szemben szinte duplán számítanak a pontok, sőt, egy esetleges csabai győzelemmel az egymás elleni mérleget is a magunk javára tudnánk fordítani, ami a végelszámolásnál még nagyon sokat érhet. Ennek megfelelően elszántan, és motiváltan készülnek lányaink a derbire, amit csapatunk egyik vezére, Gyimesi Kitti is megerősített, amikor a találkozóról kérdeztem.

– Vereségből érkeztek a hétvégi alsóházi derbire, mi hiányzott ahhoz, hogy Dunaújvárosból pontokkal térjetek haza?

– Leginkább az, hogy a sorsdöntő helyzetekben élesebben és okosabban játsszunk. Ezúttal is jól kezdtünk, de egy rövidzárlat elég volt ahhoz, hogy az Újváros ellépjen, és után mi már csak futottunk az eredmény után. Amikor pedig közelebb kerülhettünk volna hozzájuk, mindig pont akkor hibáztunk bele. Pedig hátul voltak biztató dolgaink, mert az első játékrészben a gyors lerohanásaikat is megfelelően tudtuk blokkolni, és a kapuból is jött a segítség. Viszont a támadójátékunk az egész meccsen döcögött, amit egyre inkább ki is tudott használni a Kohász. Nyilván mindenkit rendkívül bosszant a vereség, mert szerettünk volna nyerni, és azt gondolom több is lehetett volna ebben a találkozóban. Ugyanakkor nincs idő rágódni ezen, és már muszáj minden idegszálunkkal a NEKA elleni csatára koncentrálni.

– Mondhatjuk, hogy a szezon legfontosabb összecsapása következik?

– Mindenképpen. Mi is így kezeljük, és ennek mérten is készülünk rá. Nyilván azért jó alaposan átbeszéltük a szombati meccset is, főként a támadást próbáljuk csiszolni, javítani, mert egyértelmű, hogy ebben van a legtöbb javítanivalónk. De már ezt is a NEKA meccs kapcsán végeztük, videóztuk, elemeztük ellenfelünket, tehát hétfő óta fókuszáltan hangolódunk a derbire. Próbálunk maximálisan koncentráltak lenni már az edzések alatt is, de a legfontosabb persze az lesz, hogy végig a találkozó hatvan percében élesek és koncentráltak tudjunk lenni. Már az első pillanatoktól a mi akaratunkat kell érvényesíteni, és a lehető legjobban megtörni az igencsak lendületes játékukat. Talán nem túlzok ha azt mondom, hogy az elvárások tekintetében csaknem az egész mezőnyhöz képest azért némileg lélektani előnyben vannak a fiatal akadémisták, de ezt, a hazai pálya előnyét élvezve meg kell tudnunk fordítani, és nem rágörcsölni a tétre. Itt azért nagyon bízom abban, hogy szurkolóink révén ezt meg is tudjuk valósítani, és valóban olyan hangulat lesz a csarnokban, ami presszionálja majd ellenfelünket, minket pedig szinte belehajszol a győzelembe.

– Októberben először nyertetek Bogláron, gondolom abból a mérkőzésből is lehet meríteni?

– Egyértelműen, mind mentálisan, mint pedig szakmailag igyekszünk építkezni abból a találkozóból is. Akkor nagyon masszív védekezést tettünk ki a pályára, és kellőképpen elbizonytalanítottuk őket támadásban. A recept most is ez, meg persze az ami az Újváros ellen is volt, azaz a gyors, futós játékukat minél inkább megakasszuk, mert a Nekásoknak is ez a gyors középkezdéseken, és lerohanásokon alapuló játék a fő erősségük. Mindemellett remekül cseleznek, tehát a visszafutások mellett az egy-egyezésekre is különösen figyelnünk kell. Elől pedig maximális koncentrációval kell támadni, és belőni a ziccereinket, mert ez lehet a legfőbb kulcsa sikerünknek. Ami biztos, hogy szombaton a győzelem szellemében fogunk kifutni a pályára, és ha kell, a szívünket-lelkünket ki fogjuk tenni a parkettra, hogy megnyerjük a rangadót.

Dömény Dezső

Interjú Bencsik Bojanával

Ismét egy idegenbeli összecsapásra készül lila-fehér kézilabdacsapatunk, méghozzá szombaton Dunaújvárosba utaznak lányaink. Ráadásul a bennmaradásért egyre élesedő küzdelemben, rendkívül sokat jelentene, ha pontokkal térhetne haza együttesünk. Ezt szem előtt tartva készülnek játékosaink, akik közül már vannak olyanok, akiket jövőre is egészen biztosan lilában láthatunk, hiszen már hat kézilabdázónk is aláírta szerződését a következő évadra. Közéjük tartozik fiatal beállónk Bencsik Bojana is, aki ebben a szezonban nyugodtan mondhatjuk, hogy mind védekezésben, mind támadásban alapemberré nőtte ki magát, olyannyira, hogy a legutóbbi Loki elleni találkozón, öt alkalommal is bevette ellenfelünk kapuját. Vele beszélgettem a szerződéshosszabbítás és persze a hétvégi mérkőzés kapcsán.

– Minden jel arra mutat, hogy jól érzed magad Békéscsabán, legalábbis a szerződéshosszabbításodból én erre következtetek?

– Jól látod, abszolút úgy érzem, hogy jó helyen vagyok most itt a klubnál, mind szakmailag, mind emocionálisan megkapom azt amire nekem jelenleg szükségem van. Ráadásul a nevelőklubomról van szó, így nyilván sokat jelent számomra az egyesület, pont ezért sem kellett sokat gondolkodnom a hosszabbításról.

– Poszttársad sajnálatos kiesése után pedig egyre inkább alapember lettél védekezésben, de az utóbbi meccseken támadásban is már egyre markánsabb szerephez jutottál. És bizony a Loki ellen éltél is ezzel, elég csak megnézni az öt lőtt gólodat…

– Alapvetően sajnálatos, hogy pont egy ilyen szituáció miatt kellett védekezésben is előrelépnem, de annak azért örülök, hogy megkaptam a bizalmat, és igyekszem élni is ezzel. Az meg pláne sokat jelentett nekem, hogy támadásban is lehetőséget kaptam az elmúlt találkozókon, és az igazat megvallva, most már sokkal komfortosabbnak érzem a beállójátékot is, nem volt bennem az a plusz drukk ami korábban érezhető volt rajtam. Talán ennek is volt köszönhető, hogy sikerült többször is eredményesnek lennem a Debrecen ellen.

– Több mint három hete volt az utolsó tétmeccsetek, úgyhogy azért most bőven volt időtök felkészülni a szombati derbire, illetve az előttetek álló megmérettetésekre…

– Igyekeztünk is kihasználni ezt, sokat gyakorolni, akár edzőmeccseken is, fókuszban a korábbi hibáink kijavításával. Különösen nagy hangsúlyt fektettünk a visszafutásokra, mert talán ez az amiben a legtöbb hiányérzetünk lehetett az elmúlt találkozókon, és bizony a jövőben is komoly jelentősége lehet annak, hogy ezt miként tudjuk majd megoldani. Illetve nyilván erőnlétileg is próbáltunk felkészülni az előttünk álló erőltetett menetre. Persze árnyoldalai is vannak ezeknek a hosszú szüneteknek, hiszen közel két hónap alatt mindössze két tétmérkőzésünk volt csak, így pedig nehéz folyamatosan az optimális ritmusban lenni. De valóban legalább volt időnk alaposan kielemezni a Kohász játékát, és nem titkoltan fél szemmel már az idény kulcsmeccsének is nevezhető NEKA elleni csatára is egy picit előretekintettünk.

– De azért előtte még Dunaújvárosban kell helytállnotok, hogy készültök, mi lehet az a méregfoga ellenfeleteknek, amit mindenképpen ki kell húzni a siker érdekében?

– Ha egyet kellene mondanom, akkor a gyors lerohanásaik megakadályozása. Ebben rendkívül jók, iszonyatosan gyors szélsőik vannak, de alapból is nagyon komoly tempót diktálnak. Leginkább ezzel vertek meg minket ősszel is itthon, na meg a kapusteljesítményükkel, amire ezúttal szintén jobban fel kell készülnünk. Illetve azt hiszem feltétlenül ki kell emelnem Szalai Babett játékát is, aki ténylegesen a fő mozgatórugója az Újváros támadójátékának.

– Túlságosan sok sikerélményetek sajnos nem volt az utóbbi időben Dunaújvárosban, gondolom a legjobb alkalom lenne ezt most megtörni?

– Igazából erre készülünk. Szeretnénk visszavágni a fájó hazai vereségért, amit ősszel kaptunk tőlük, na meg a bennmaradás szempontjából is rettentően kellenének a pontok. Abban biztos vagyok, hogy ezúttal sem vár ránk könnyű mérkőzés, sőt egy kifejezetten harcos találkozót várok szombaton. Úgyhogy az első pillanatoktól kezdve nekünk is a kellő hőfokon kell játszanunk, és főleg védekezésben, határozottan, megállító faultokkal elbizonytalanítani őket. Elöl pedig koncentráltan, a ziccereket belőve kézilabdázni, és persze megoldani a visszafutást, amit ahogy mondtam, az összecsapás igazi kulcsa lehet a számunkra.

Dömény Dezső

Interjú Kücükyildiz Özdemir Fatossal

Újabb derbi vár lila-fehér együttesünkre, hiszen a bajnokságban eddig kiválóan vitézkedő Vasas otthonába utaznak lányaink szombaton. Bár egy hónappal ezelőtt játszott és nyert utoljára az Előre bajnoki találkozót, nagyon fontos lenne, hogy az Alba Fehérvár elleni sikert tovább tudják vinni a fővárosi rangadóra is. Azon az ominózus mérkőzésen elévülhetetlen érdemei voltak a győzelemben csapatunk két új szerzeményének, akik közül a svéd irányító-átlövő Kücükyildiz Özdemir Fatos az egész mezőny legeredményesebb játékosaként zárta az összecsapást. Vele beszélgettem a szombati rangadó kapcsán.

– Svéd állampolgár vagy, de azért az már a nevedből is kitűnik, hogy a gyökereid nem feltétlenül skandinávok…

– Valóban nem, hiszen Törökországban, egészen pontosan Ankarában születtem, és ott is éltem 6 éves koromig. Csak ezután költöztünk családostul Svédországba, így én már Stockholmban nőttem fel. És bár ott nagyon népszerű sport a kézilabda, azért mielőtt letettem volna a voksom mellette, több sportot is kipróbáltam. Sőt, egy időben a kosárlabdát és a kézilabdát egyszerre űztem, és csak ezt követően választottam jelenlegi sportágamat. 11 éves voltam ekkor, és a helyi Haninge HK klub volt az, ahol valójában elkezdtem kézizni, és az alapokat megtanultam. Az első igazán nagy lépésem azonban a Skövde HF-hez való igazolás volt, ahol már a felnőtt együttesben is komoly szerepet kaptam.

– Ezután viszont elindultál a légiósok útján, ahol ha jól tudom még jelenlegi csapattársaddal, Mayer Szabinával is együtt játszottatok?

– Igen, amikor egy évet Dániában töltöttem, a Sönderjyske csapatában, ott játszottam együtt Szabinával, így most külön öröm, hogy ismét közösen dolgozhatunk. De Németországban is kézilabdáztam a Rosengartenben, és a Borussia Dortmundban is, akikkel a Német Kupában döntőt játszottunk, és velük lehetőségem nyílt a Bajnokok Ligájában is bemutatkozni.     

– Majd pedig most Magyarország, azért ez is egy éles váltás?

– Tagadhatatlan, de úgy éreztem, hogy a karrieremben elérkezett az ideje valami újnak, és őszintén szólva mindig is szerettem volna Magyarországon játszani. Kívülről valósággal lenyűgözőnek találtam azt a szeretetet, ami itt a kézilabdát körbeveszi, és persze a bajnokság magas színvonala is vonzerő volt, amikor az ideigazolásom mellett döntöttem. Azt viszont nem mondanám, hogy igazán részletesen ismerném a bajnokságot, meg a csapatokat, leginkább az európai kupaszíntéren vitézkedő gárdákról voltak eddig benyomásaim.

– Hogy tetszik az ország és persze Békéscsaba?

– Nagyon tetszik a város, roppant hangulatosnak és szépnek találom, ráadásul igazi kisváros, így praktikus, hogy minden nagyon közel van egymáshoz. Csodálatos a csapat is, a lányok az első pillanattól mindenben segítenek, és valóban mindannyian nagyon kedvesek, így nem is volt nehéz beilleszkednem. Persze azért én is elég nyitott ember vagyok, és kifejezetten szeretek is új embereket és kultúrákat megismerni, új nyelveket tanulni, utazni, és minél több országot testközelből is megismerni. És természetesen Szabina is rengeteget segített abban, hogy Békéscsabán a lehető leghamarabb otthonosan érezzem magam.

– Annál jobb bemutatkozásra pedig, mint a Fehérvár ellen, hazai környezetben, talán nem is álmodhattál, hogyan élted meg azt a meccset?

– Az igazat megvallva nem volt azért olyan könnyű mérkőzés a számomra, hiszen sohasem egyszerű hirtelen belecsöppeni egy játékrendszerbe, ráadásul egy új csapatban mindig szeretnél a legjobban teljesíteni és bemutatkozni. Szóval rendkívül ideges voltam a meccs előtt, nem akartam csalódást okozni a csapatnak és a stábnak, úgyhogy nagyon örülök, hogy sikerült nyernünk, és én is eredményes játékkal tudtam ehhez hozzájárulni. De azért a győzelem kulcsa egyértelműen a kiváló kapusteljesítmény volt, és az, hogy ebből építkezve egységesen tudtunk küzdeni a sikerért.

– Szombaton megint egy igazán fontos összecsapás vár rátok a Vasas ellen, hogyan készültök erre a találkozóra?

– Az utóbbi időben már ez a mérkőzés volt fókuszban, úgyhogy azt hiszem jól felkészültünk ellenfelünkből. Valóban rendkívül fontos összecsapás lesz, ez érződik is a hangulaton, mert mindenki igazán elszánt, és tényleg meg akarja nyerni ezt a meccset. Úgy érzem, hogy jó formában vagyunk, edzésen is ezt tapasztaltam, szóval remélem ezt magunkkal tudjuk vinni majd a szombati találkozóra is. Ami biztos, hogy megint 60 percen keresztül koncentráltan kell játszanunk, és végig keményen küzdenünk, csak így győzhetjük le ellenfelünket.

– Ha jól tudom a kézilabdán túl kifejezetten széles spektrumon mozog az érdeklődési köröd?

– Sok minden érdekel, igen. Imádok könyveket olvasni, szeretek utazni, új dolgokat tanulni, és szeretem a pszichológiát is, amiben igyekszem egyre jobban elmélyülni. Elég spirituális jellem vagyok és az a filozófiám, hogy próbáljunk meg élvezni és szeretni minden napot az életben, mert hiszem, hogy minden okkal történik körülöttünk és ez mind Isten ajándéka. Éppen ezért amikor nem a kézilabdával foglalkozom, akkor igyekszem a barátaimmal és a családommal eltölteni minél több időt, és persze próbálom élvezni az életet.

Interjú Borbély Mártával

A hétvégén rendezik a női kézilabda 2023/24-es „őszi” szezonjának zárófordulóját, azaz a tizenharmadik fordulót. A bajnokság felénél lila-fehér csapatunk hét ponttal jelenleg a legutolsó bennmaradást érő pozícióban tanyázik, így szombaton a Budaörs ellen azért is küzdenek majd lányaink, hogy egy esetleges győzelemmel előrébb lépjenek ennél. A találkozó kapcsán együttesünk saját nevelésű játékosával, Borbély Mártival beszélgettem, aki igazán az előző mérkőzésen tért vissza a pályára egy súlyos sérülést követően.

– Egy hosszabb kihagyás után most januárban térhettél vissza ismét, gondolom rendkívüli érzés volt újra pályán lenni?

– Ne is mond, valóban leírhatatlan érzés volt amikor Kisvárdán mesterünk rám nézett, majd szólt, hogy melegítsek, és beküldött. De ez nem is csoda, mert eddigi pályafutásom leghosszabb kihagyása volt a mostani, hosszú és kemény rehabbal, bár szerencsére még így is hamarabb visszatérhettem mint arra előzetesen számítottunk. Sőt, fizikálisan annyira sikerült utolérnem magam, hogy nem is nagyon éreztem még szinte soha ennyire jó kondicionális állapotban magam. Persze a dolog technikai oldala az már egy nehezebb kérdés, pláne úgy, hogy fél év után kell egy teljesen más rendszerbe bekapcsolódnom, de nyilván folyamatosan dolgozom azon, hogy minél hamarabb belecsiszolódjak az új rendszerbe, és a lehető legtöbbet tudjak segíteni a csapatnak.

– Viszont a kisvárdai visszatérésed sajnos nem győztes mérkőzésen sikerült, köze volt ehhez átlövőtök, Marija Lanistanin sérülésének is?

– Azt hiszem igen. Ugyanis nagyon jól kezdtük a találkozót, és ez a szerencsétlen sérülés azért igen komolyan kizökkentett minket. Az első félidőben utána már nem is tudtunk megfelelően koncentrálni, csak a meccs végjátékára sikerült igazán összeszedni magunkat. Csakhogy addigra már olyan szinten kihasználta a megtorpanásunkat ellenfelünk, hogy bár nagyon erőteljes hajrát nyitottunk, de beérni őket sajnos már nem tudtuk. Csalódottak vagyunk ezt kár lenne tagadni, sokkal többet vártunk ettől a mérkőzéstől és magunktól, meg persze aggódva várjuk a híreket is Marijáról.   

– Kétségkívül szakmailag is egy újabb kihívás lehet az Ő pótlása, pláne egy Budaörs elleni találkozón, ahol azért nem titkoltan szeretnétek itthon tartani a pontokat…

– Nyilván a dolog legfontosabb, emberi oldalán túl, ennek azért valóban van egy erőteljes szakmai hatása is, amin természetesen egész héten dolgozunk, hogy megtaláljuk erre a megfelelő megoldást. Az biztos, hogy csapatként teljesítve lehet ezt csak ellensúlyozni, és nincs mese, mindenkinek többet kell hozzáadni a játékhoz mint eddig. De ezt ettől a szituációtól függetlenül is elmondhatjuk egy ilyen találkozó előtt, hiszen egy kifejezetten rutinos, nagyon komoly lövőerővel rendelkező együttest fogadunk szombaton a Budaörs személyében. Nem véletlen az, hogy ebben a szezonban ennyire előkelő helyen állnak a bajnokságban, mert valóban több olyan kiváló játékosuk is van, akire különösen oda kell majd figyelnünk.

– Ezek szerin a Budaörssel, ezúttal is a szinte már szokásosnak mondható kemény csatát hozó összecsapást vársz?

– Mindenképpen. Pont ezért is lesz fontos, hogy valóban hatvan percen keresztül jól teljesítsünk, koncentráltak maradjunk, és főként hátul tudjunk sokkal jobban teljesíteni mint legutóbb. A masszív védekezés, kiegészítve egy jó kapusteljesítménnyel, amiből gyors gólokat tudunk szerezni, ebben a helyzetben még inkább felértékelődik. Na meg persze nem szabad belealudni a kezdésbe, de a végjátékra is élesnek kell maradni, csak akkor győzhetjük le ellenfelünket. Mert egyértelműen a győzelem szellemében készülünk, hiszen rendkívül fontos lenne, hogy egy sikerrel zárjuk le a bajnokság első részét, és az előttünk álló nehezebb időszak előtt még pontokat gyűjtve tartsuk a lépést a középház aljával. Nagyon számítunk ezúttal is szurkolóinkra, mert nem győzzük elégszer elmondani, hogy mennyire sokat is jelent az a pályán, ha érezzük a biztatásukat. Úgyhogy remélem, hogy ezt szombaton is jó játékkal és győzelemmel tudjuk majd viszonozni.

Dömény Dezső

Interjú Szabó Dórával

A múlt heti Kozármisleny felett aratott győzelmet követően szombaton ismét egy közvetlen vetélytárs ellen szállnak harcba lila-fehér lányaink, igaz ezúttal idegenben, méghozzá Kisvárdán lesz jelenésük. A hétpontos csapatok csatája is így kiemelt jelentőséggel bír, ezért együttesünk is a szombati győzelmi munícióval felvértezve, újfent a két pont reményében utazik ellenfelünkhöz. Ezt pedig kapusunk Szabó Dorci is megerősítette, aki a Misleny elleni teljesítményével igen komoly érdemeket szerzett a hétvégi sikerben.

– Remekül szálltál be a szombati összecsapásba, és bizony látva az első játékrész szoros eredményét kellettek is a védések…

– Igen, örülök, hogy sikerült segítenem a csapatot és fontos pillanatokban tudtam védeni, bár azért az egész mérkőzést tekintve van bennem némi hiányérzet, mert szélről többször is kibabráltak velem az ellenfél játékosai, szóval onnan lehettem volna hatékonyabb is. Persze a dolgomat nagyban segítette a védőfalunk is, mely szinte végig remekül működött a meccsen, és a kritikus beálló körüli védekezést is sikerült kifejezetten jól megoldanunk. Azt hiszem ez volt a győzelem egyik kulcsa, na meg a hozzáállásunk, hogy nagyon akartuk a sikert, és az első perctől kézben tartottuk az eredményt. Még amikor szorosan is alakult az első félidő, akkor sem adtuk át egy pillanatig sem a vezetést ellenfelünknek.

– A fordulás után aztán már egyre inkább a Ti akaratotok érvényesült a meccsen…

– Nekem már az első játékrészben az volt az érzésem, hogy egyértelműen jobbak vagyunk, de mindig amikor felnéztem az eredményjelzőre, az rendre döntetlent vagy csak egygólos vezetést mutatott. Viszont nem inogtunk meg ettől sem, tényleg végig nagyon együtt voltunk ezúttal, és ha apránként is, de a másodikban már sikerült ellépni tőlük, a végjátékba pedig már hat találattal mentünk bele. Ezért volt egy pici hiányérzetünk, mert szerintem benne volt az összecsapásban, hogy nemcsak hárommal, hanem nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna, de természetesen a kettő pont a lényeg, és az, hogy ez a siker segíthet minket abban, hogy növeljük az önbizalmunkat, és jobban higgyünk magunkban.

– Pláne, hogy egy újabb rangadó előtt álltok, ráadásul egy olyan csapat ellen, akinek az otthonában még sohasem sikerült nyernie a Csabának…

– Pontosan ezért is kiemelten kezeljük ezt a találkozót is, meg nagyon szeretnénk ebből a hétpontos bolyból fölfelé mozdulni. Nyilván nehéz a Kisvárdát idegenben megverni, mert bár komoly változások voltak a keretükben, de azért látszik, hogy egyre jobban összeérnek. Több kiemelkedő játékossal is rendelkeznek, itt különösen figyelnünk kell a két japán kézilabdázójukra, mert ügyes, jól cselező játékosok, akikkel szemben nem könnyű hatékonyan védekezni. Na meg Bucsi Lilit is kiemelhetem, aki mindemellett még igen jól is ismer minket.

– Milyen összecsapásra számítasz akkor?

– Szoros, kiélezett meccsre, amelyben remélem mi is hatvan percen keresztül partnerek leszünk, és aztán a végjátékban már bármi megtörténhet. Mindenképpen a Kozármisleny elleni játékot kell továbbvinnünk, azt a védekezést, és persze azt a támadójátékot, hiszen végre túl tudtunk lépni a huszon-egynéhány gólos találkozókon, és harminc fölött lőttünk, jó helyzetkihasználással. Erre lesz most is szükség, hogy belőjük a helyzeteinket és megfelelően visszarendeződjünk, különösen figyelve ellenfelünk gyors középkezdéseire. Csapatként kell ezúttal is dominálnunk, és valóban elhinnünk, hogy képesek lehetünk nyerni.

Dömény Dezső