Interjú Kukely Klárával
Jelentős skalpot gyűjtött be szerdán békéscsabai női kézilabdacsapatunk azáltal, hogy kiejtette az élvonalbeli Érd együttesét a kupából és ezzel tovább menetel ebben a sorozatban is. Ahogy ezt az NB1/B Keleti csoportjában is teszi, ahol jelenleg makulátlan teljesítménnyel vezeti a pontvadászatot, többek között Kukely Anna góljainak is köszönhetően, aki 49 találatával az Előre legjobb gólvágója.
Három éve valósággal berobbant a csabai utánpótlásból Anna, aki azóta egyértelműen vezére lett lila-fehér csapatunknak. Ámde vele majdnem párhuzamosan feltűnt a másik Kukely lány - Klára, Anna ikertestvére is, aki az elmúlt szezonokban még javarészt csak a szárnyait bontogatta a felnőtt keretben, idén viszont már komoly szerepet szán neki mestere Papp Bálint és egyelőre úgy fest meg is birkózik ezzel a feladattal a fiatal balszélső.
– Aki nem ismer téged annyira, az is gondolhatja, hogy kézilabdás életed eddigi szakasza gyakorlatilag teljesen összemosódik ikertestvéredével, de nyilván azért megvan a saját utad is…
– Természetesen, de ahogy te is említetted Annával gyakorlatilag kéz a kézben járjuk ennek a sportágnak a rögös útjait. Úgy nagyjából hatéves korunkban együtt kezdtünk kézilabdázni, azóta szinte mindig egy csapatban játszottunk. Szinte, mert volt egy szezon még 2018-ban, amikor testvérem már felkerült a felnőtt csapathoz, én pedig még az ifiben szerepeltem. Fura is volt, hogy nem játszottunk együtt és a lelátóról néztük egymás meccseit. De 2019-től visszaállt a világ rendje, mert onnantól már én is a felnőttek között edzhettem. És ugyan már némi lehetőséget abban a szezonban is kaptam, igazából tavaly Vida Gergőnél kezdtem komolyabb játékperceket a pályán tölteni, amit sajnos tavasszal egy kisebb sérülés tört meg.
– Viszont ez a szezon már meghozta az igazi áttörést…
– Igazából igen, mert Bálint az akinél maximálisan érzem a bizalmat és azt, hogy fontosabb szerepet szán nekem a korábbiaknál. Kifejezetten meg is lepődtem, mikor az első bajnoki találkozónkon kiderült, hogy én kezdek. Persze nagyon örültem neki és próbálok azóta is a lehető legjobban élni a lehetőséggel, valamint meghálálni a bizalmat. Ráadásul ez a másodosztályú közeg jóval több lehetőséget teremt nekünk fiataloknak, mert azért könnyebb ebben a bajnokságban felvenni a ritmust, mint az első osztályban és játékpercek tekintetében is nagyobb mozgásterünk van.
– Köztudott, hogy ilyen családi kötelékben mint a tiétek nagyon szoros kapcsolat alakul ki a két testvér között, ezért is roppant különleges helyzetben vagy azzal, hogy ikertestvéreddel játszhatsz együtt. Ennek ellenére soha semmilyen versenyhelyzetet nem teremtett ez köztetek?
– Nem soha. Én konkrétan semmilyen hátrányát nem éreztem annak, hogy mind a ketten egy csapatban kézilabdázunk, sőt kifejezetten szeretek mellette játszani, mert ahogy ránézek már tudom, hogy mit szeretne és mi lesz a következő lépése. Erre szoktam mondani, hogy ez amolyan "ikerösztön", meg nyilván a hosszú évek amiket egymás mellett játszottunk. De konkrét rivalizálás sohasem volt közöttünk, inkább pont ellenkezőleg, nagyon büszke vagyok rá és rettentően motivál az a teljesítmény amit hétről hétre a pályán nyújt.
– Túl vagytok két győztes rangadón, amelyből az Érd elleni kupameccs igazi bravúr eredmény, főleg, hogy mínusz hatról tudtatok visszakapaszkodni…
– Igen, én is azt hiszem, hogy a szerdai győzelmünk valóban bravúr kategória, amivel bizonyítottuk, hogy sikeresen fel tudjuk venni a versenyt egy élvonalbeli csapattal is, illetve egy jó visszaigazolás arra, hogy jó úton járunk. Bár ahogy te is említetted a találkozó elején igencsak akadozott a gépezetünk, pontatlanok voltunk és számtalan technikai hibát is vétettünk. Igazából én sem értem a pontos okát, de az első negyedórában valahogy túlságosan megilletődöttek voltunk. Aztán jött Bálint időkérése, ahol megnyugtatott minket és fokozatosan egyre stabilabbá vált a játékunk. A kulcs mindenképpen az volt, hogy nem adtuk fel és harcoltunk, aminek a jutalma a felzárkózás lett. Attól a pillanattól kezdve pedig mikor már a védekezésünk is felkeményedett, illetve a kapuból is érkezett a segítség, már mi diktáltuk a találkozó menetét. Sőt, az ellenkezőjére fordult a játék képe, hiszen a kezdeti bizonytalanságunkat, a második félidőre egyfajta felszabadultság váltotta fel. Azonban a hangulatot is ki kell emelnem, mert az a szurkolás amit végig kaptunk, rettentően sokat segített mind a felzárkózásban, mint pedig az éles végjáték megnyerésében.
– Viszont megállás nincs, szombaton már Szegeden vizitáltok…
– Ennek a mérkőzésnek a legnagyobb kihívása szerintem pont az lesz, hogy két ilyen fárasztó derbit követően mennyire tudunk regenerálódni és relatíve frissen kézilabdázni. Ezért is lesz most még inkább fontos, hogy koncentráltan kezdjük az összecsapást és megpróbáljuk minél hamarabb a magunk javára fordítani. Nagyon kevés időnk van a kupameccs és bajnoki között, de azért így is igyekszünk a lehető legjobban feltérképezni ellenfelünket. Ettől függetlenül azt gondolom a recept adott, azt a játékot kell továbbvinnünk erre a találkozóra is, mint amit az Érd ellen nyújtottunk a második félidőben - tehát nagyon feszesen védekezni és ebből villámgyorsan indítani a támadásainkat. Úgy gondolom kimondhatjuk, hogy a győzelemre ezúttal is kötelező feladatként tekintünk, úgyhogy mindent meg is fogunk tenni annak érdekében, hogy ezt magabiztosan, jó játékkal tudjuk elérni.
Dömény Dezső
