Interjú Marina Razummal
Mai írásunkban egy újabb kézilabdázóval ismerkedhetünk meg Békéscsabai női kézilabda együttesünk 2022/23-es keretéből. Ráadásul ismét egy olyan játékos mutatkozik be, aki ősszel először fogja majd magára ölteni lila-fehér mezünket. Ő nem más, mint a horvát hálóőr Marina Razum. A 181 cm-es portás hosszú éveken keresztül szülővárosának csapatait erősítette, de mellette azért Lengyelországban is pallérozódott, sőt többször meghívást kapott már hazája nemzeti együttesébe is.
– Ha jól tudom kifejezetten korán kezdődött a kézilabda iránti szerelmed?
– Valóban, roppant fiatalon, 8,5 éves koromban ismerkedtem meg közelebbről a sportággal, ekkor kezdtem kézilabdázni az RK Sesvete Agroproteinka nevű klubban, mely szülővárosomban, Zágrábban található. És bár az alapokat ebben az egyesületben sajátítottam el, az igazi áttörés számomra akkor következett be, mikor a szintén fővárosi Lokomotiva Zagreb csapatába igazolhattam, aminek csúcsa kétségtelenül a 2016/17-es szezon volt, ebben az idényben ugyanis már nemzetközi szinten is sikerült letennünk a névjegyünket, és elhódítanunk az EHF Challenge-kupát. Az elmúlt két esztendőben viszont elsodort az élet Horvátországból, és így a légióséletet is kipróbálhattam, méghozzá Lengyelországban, ahol a MKS Lublin kapuját őriztem.
– Ahonnan egész Békéscsabáig vezetett az utad…
– Igen, és nem is véletlenül, hiszen régóta nyomon követem a magyar kézilabdát, így tudtam a békéscsabai kézilabdaklubról is, ráadásul nagyon sok jót hallottam erről a nagy múltú egyesületről, az itt tevékenykedő emberekről, és persze a lelkes szurkolókról. Úgyhogy különösen nagy öröm és plusz motiváció is a számomra, hogy megkerestek, és így lehetőségem nyílik Európa egyik legjobb bajnokságában játszani békéscsabai színekben, pláne így, hogy a klub ismét visszaverekedte magát a legmagasabb szintre.
– Hogy érzed magad eddig nálunk?
– Kifejezetten jól, abszolút pozitívak a benyomásaim a csapaton belül és kívül is egyaránt. Eddigi tapasztalataim alapján Békéscsaba egy rendkívül nyugodt város, ahol roppant kedvesek és segítőkészek az emberek, de ugyanezt mondhatom el a lányokról is, akik szintén mindenben segítik a beilleszkedésem. Nem tagadom, nehéz időszakon vagyok túl, így most apróbb lépésekben tervezem a jövőt, és csak az adott szezonra tűzöm ki a céljaimat. Úgyhogy a kisebb sérülésemet követően, most minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy ismét 100%-os állapotba kerüljek, és így a bajnokságban a lehető legjobb formámban tudjak az egész szezonban küzdeni a csapatért.
– Eddigi pályafutásodból mit emelnél ki a legszívesebben, ami igazán emlékezetes pillanat volt?
– Az igazat megvallva minden szezonban volt egy-egy emlékezetesebb pillanat, még ha az éppen negatív is volt. Persze a negatív élmények is sokszor nagyon hasznosak, hiszen mindig tanul belőlük valamit az ember, amit továbbvisz és ezáltal tapasztaltabb lesz. De ha belegondolok összeségében szinte minden csapatomban élmény volt játszani, akár szerényebb célokért küzdöttünk, akár a csúcsot jelentő Bajnokok Ligájában mérettük meg magunkat. Viszont tagadhatatlanul a legkülönlegesebb érzés az volt, amikor 2017-ben a magasba emelhettem az EHF Challenge-kupát, egy nagyszerű idényt követően. Mindennap hálás is vagyok azért, hogy részese lehettem ennek a csodálatos élménynek.
– Ha nem kézilabda, akkor a szabadidődben mivel szeretsz foglalkozni?
– Ha most őszinte akarok lenni, akkor egy szabadnap számomra elsődlegesen mindig egy hosszabb alvást jelent, ahol kipihenhetem az addigi fáradalmakat. De természetesen aktívabb hobbiknak is szeretek hódolni, így kedvelem a sétákat, szeretek étterembe, kávézóba járni, vagy csak otthon zenét hallgatni, filmeket nézni. Ha pedig több szabadidőm van, azt viszont már igyekszem a családommal és a barátaimmal tölteni, és hazalátogatni a szülővárosomba.
Dömény Dezső
