Interjú Anasztázia Djokovic-csal
Szerdán egy újabb sorozatban kezdi meg szereplését csapatunk a Békéscsabai ENKSE, hiszen a lilák a Magyar Kupa harmadik fordulójában a Nyíradony együttesével mérkőznek meg. Aktuális ellenfelünk az NB1/B keleti csoportjában vitézkedik, és jelenleg ötven százalékos mérleggel, azaz két győzelemmel és két vereséggel a nyolcadik pozíciót foglalja el a 12 csapatos bajnokságban. A Köstner Vilmos kezei alatt pallérozódó együttes leginkább egykori debreceni játékosokra épít, számos jelenleg is a Loki utánpótlásában kézilabdázó fiatallal kiegészítve. Így nem is csoda, hogy például Sopronyi Anett vagy Siska Pálma neve is ismerősen cseng a kézilabda barátok köreiben. De talán Csáki Viktória neve lehet a Viharsarki szimpatizánsok számára a legismerősebb, hiszen Ő 2012 és 2014 között a lila-fehér gárdát erősítette, jelenleg pedig 24 góllal ellenfelünk legeredményesebb tagja. Csapatunkkal ellentétben a nyíradonyi egylet már szeptemberben megkezdte a Magyar Kupa szereplést, az első fordulóban EURONOVEX USE csapatát győzték le 36-19 arányban, míg a második fordulóban az Algyőt fektették két vállra 36-27-re. Ami pedig együttesünket illeti, a legutóbbi fordulóban egy igen komoly bravúrt bemutatva tartott otthon 1 pontot a lila-fehér gárda, az előző szezon bronzérmese az Érd ellen. Ezzel pedig most már három ponttal a tarsolyukban a 11. pozíciót foglalják el Horváth Roland tanítványai. Most viszont a kupában való továbbjutás a cél, és reméljük ebben a szezonban is az előző kiíráshoz hasonló menetelést láthatunk az Előrétől. Az összecsapás apropóján a legutóbbi találkozón 5 gólt szerző, egyesületünkhöz nyáron csatlakozott vajdasági irányítót Anasztázia Djokovicot kérdeztem.
– Több mint négy hónapja kézilabdázol már lila-fehér színekben, és az utóbbi mérkőzéseken szemmel láthatóan egyre jobban is megy a játék, ez azt jelenti, hogy ennyi idő kellet a beilleszkedéshez?
– Gyakorlatilag igen. Én is azt érzem, hogy mindinkább sikerül felvennem a ritmust, amit a csapatnál elvárnak tőlem. Bár az igazat megvallva nem volt könnyű az első pár hónap, hiszen egy más kézilabda kultúrából csöppentem bele a Magyar bajnokságba, amely szinte minden szempontból egy nagyon erős pontvadászatnak számít. Itt sokkal több edzéssel készülnek a csapatok, és jóval intenzívebbek a tréningek is. Így pedig fizikálisan és technikailag is jobb játékosokkal kell megküzdeni a mérkőzéseken. Szóval komoly kihívás egy ilyen bajnokságban játszani, de pont ez is volt számomra az egyik vonzereje Békéscsabának. Nyilván ahhoz azért idő kellett, hogy összeszokjunk a játékostársakkal és megfelelően megismerjük egymást, ami ráadásul az én posztomon az irányító pozícióban még hangsúlyosabb. Valamint itt egy sokkal gyorsabb játéktempót kellett felvenni, és azért ez sem volt egyszerű számomra. Emiatt volt is bennem izgalom a szezon előtt, de szerencsére a csapattársak ebben is sokat segítettek nekem.
– Több állomáshelyen is megfordultál már pályafutásod során, legutóbb Törökországban, milyen tapasztalataid vannak az ottani kézilabda kultúráról?
– Valóban több csapatban is játszottam már, többek között Nagybecskereken ahol elkezdtem kézilabdázni, de a Crevena Zvezda, a Vranycska bánya, a Jagodina, a Nopal és a Nis csapataiban is megfordultam. Ezt követően próbáltam ki a légiós életet, és szerződtem Törökországba a Trabzonspor együtteséhez. Azt tudni kell, hogy Törökországban nagyon komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban a kézilabda. Mindinkább professzionálisabb és erősebb a bajnokság, és ezzel párhuzamosan egyre több klubot erősítenek idegen légiósok is. A szurkolók pedig hasonlóan fanatikusak, mint ahogyan azt a labdarúgásban is megszokhattuk. Én mindenesetre pozitívan csalódtam az országban, jól éreztem magam ott, még úgy is, hogy Törökország ázsiai részén éltem, ami kulturális és vallási szempontból is nagyon más környezet, mint amit eddig tapasztaltam.
– Visszakanyarodva a Magyar bajnokságra, a múlt héten egy nagyszerű bravúrt hajtottatok végre azzal, hogy egy pontot otthon tartottatok az Érd ellen…
– Megmondom őszintén, már a mérkőzés előtt éreztem, hogy jól fogunk játszani és bennünk lehet egy kiugró eredmény, viszont az volt számomra a fő kérdés, hogy ezt mennyire sikerül kihoznunk magunkból. A meccsre való felkészülésünk is nagyon jól sikerült, és az különösen fontos volt, hogy végig volt tartása a csapatnak, hiszen hiába vezetett nagyon sokáig ellenfelünk, mi nyugodtak tudtunk maradni, nem kapkodtunk, és még időben megfordítottuk a találkozót. Amivel viszont igazából eltüntettük a két csapat közötti tudáskülönbséget, az a csapatjáték, hogy végig egységesen, csapatként küzdöttünk egymásért, és ennek egy pont lett a jutalma.
– A következő feladat viszont egy Magyar kupa találkozó, hogy készültök rá?
– Igazából mindenki ellen győzni szeretnénk és ennek szellemében is készülünk az összes találkozónkra, így természetesen erre is. Nyilván egy NB1/B-s együttes ellen más játszani, mint egy élvonalbeli gárdával szemben, de semmiképpen sem becsüljük le ellenfelünket, hiszen azzal a saját dolgunkat is megnehezítenénk. Viszont azt kijelenthetem, hogy a győzelemért és a továbbjutásért utazunk Nyíradonyba, ezt pedig szeretnénk a lehető legjobb játékkal elérni. Illetve javítani a játékunk azon elemeit – például a védekezésünket -, amik azért az elmúlt találkozókon nem működtek tökéletesen.
Csapatunk az előző kupa kiírásában a legjobb hat között vérzett el, és mindössze egy gólón múlott a Siófok elleni döntetlen eredményt hozó mérkőzésen a négyes döntő. Az idei sorozat számunkra első találkozója tehát szerdán 17:30-tól a Nyíradonyi Harangi Imre Rendezvénycsarnokban kerül megrendezésre, az összecsapás két játékvezetője Rontó Ádám és Szanyi Péter Gábor lesz.
Dömény Dezső
Fotó: Antal János
Print 
PDF
