A kiváló átlövő újabb 1 + 1 éves szerződést írt alá az Eubility Group-Békéscsabai Előre NKSE-vel. Aleksandra a 2016/17-es szezonban mutatkozott be felnőtt csapatunkban, azóta 80 mérkőzésen lépett pályára, 263 góljával, hatalmas lelkesedésével együttesünk meghatározó tagjává vált.
„Nagyon köszönöm a békéscsabai klubnak és a fantasztikus szurkolóknak a biztatást és a támogatást! – mondta Aleksandra – Ez mindig plusz erőt ad a pályán és ennek is köszönhető, hogy Békéscsabán otthon érezhetem magam! Úgy érzem, hogy sokat fejlődtem Horváth Roland edző irányítása alatt, akivel nagyon jó kapcsolatom van, és szerintem a segítségével itt tovább tudok majd fejlődni! Mindent meg fogok tenni, hogy a játékommal segítsem a csapatot a kitűzött célok elérésében!”
A hétvégén tovább folytatódik csapatunk számára a K&H Női kézilabda liga küzdelme, méghozzá idegenben, egészen pontosan Dunaújvárosban kell helytállni az Előre NKSE csapatának. Azt pedig nem lehet mondani, hogy ne lennének friss élményeik a liláknak aktuális ellenfelükről, hiszen két héttel ezelőtt a Magyar Kupa küzdelmeiben is összecsaptak a felek. Akkor sima tízgólos Kohász győzelem született, amivel az Újváros bejutott a kupa négyes döntőjébe. Azóta egyébként mind két gárda egy bajnoki mérkőzésen lépett pályára, igaz teljesen más szájízzel hagyhatták el a parkettet az együttesek. Amíg a lila-fehérek egy bravúros találkozón 31-28-ra legyőzték a Debrecent, addig a Dunaújváros egy elég nagy pofonba szaladt bele Siófokon a 31-17-es végeredménnyel zárult találkozón. Igaz előtte ők is elkönyvelhettek egy komoly sikert a Vác legyőzésével, amit hazai pályán a 35-29-es győzelmükkel értek el. Ezen sikerüket megelőzően egyébként csak az MTK-t és a Fehérvár együttesét sikerült hazai közegben két vállra fektetniük, és mivel idegenben is három győzelmet aratott eddig a Kohász, így 12 ponttal a kilencedik pozíciót foglalják el a bajnoki tabellán. Első számú üldözőjük pedig nem más, mint lila-fehér együttesünk, akik mindössze 2 ponttal lemaradva a tízedik pozícióban tanyázva követik az újvárosi egyletet. És ez nyilván nem a véletlen műve, hiszen Horváth Roland együttesét ebben a naptári évben eddig csak a Fehérvár és a Győr gárdája tudta két vállra fektetni a honi pontvadászatban. Az MTK elleni döntetlen kivételével pedig az összes többi ellenfelük kénytelen volt meghajolni a lila-fehérek előtt. És ez azért is nagy szó, mert roppant fiatal csapattal vitézkedik a bajnokságban az Előre, hiszen a 21,5 éves átlagéletkorú együttesben összesen hét, húsz év alatti játékos található. Közülük is az egyik legifjabb, a mindösszesen 17 éves Dombi Katalin, aki fiatal kora ellenére már az előző szezonban bemutatkozhatott a felnőttek között, ebben az idényben pedig már egyre komolyabb szerepeket kap Horváth mestertől. Vele beszélgettem a Loki elleni siker és a hétvégi bajnoki összecsapás apropóján.
Fotó: Antal János
– Ízig-vérig rangadó volt a Debrecen elleni találkozótok, igazán fantasztikus hangulatban. Milyen érzés volt belülről átélni a mérkőzést?
– Természetesen mindig nagy élmény egy ilyen összecsapás, amikor tényleg él a csarnok és jól játszik a csapat is. Különösen fontos volt, hogy már az elején bekezdtünk és olyan előnyre tettünk szert, ami azért megalapozta a sikerünket. Pedig meglehetősen nagy tempót diktált a Loki, főleg az első játékrészben, de felvettük velük a versenyt, sőt még mi jöttünk ki jobban a rohanásból. A védekezésünk azért sokszor hullámzó volt, de a kapusteljesítménnyel kiegészülve mindig a legjobb pillanatokban sikerül hatástalanítanunk egy-egy debreceni támadást. Viszont ha őszinték akarunk lenni azért ez leginkább a szív diadala volt, főleg a második félidőben, amikor már egyre inkább kijött a fáradság a csapaton. Alapból kevesen vagyunk, és még ráadásul néhány kulcsjátékosunk a múlt héten több edzést is kénytelen volt kihagyni, tehát a felkészülés sem volt zökkenőmentes. Ettől függetlenül azért egész végig azt sulykolta belénk Roland, hogy le tudjuk győzni a Debrecent, és végül tényleg sikerült.
– A csapat kétharmada saját nevelésű, ami azért nagy szó a mostani mezőnyben, és ha jól tudom Te magad is abszolút csabai nevelés vagy…
– Olyannyira, hogy nyolc éves korom óta – amikor is elkezdtem kézilabdázni -, csak az Előrében pattogtatom a labdát. Gyakorlatilag végigjártam az egyesület összes utánpótlás csapatát, és ugye jelenleg is játszom a Zöldi-Tóth Kata által edzett ifi csapatban is. De rajtam kívül a felnőtt keretből még négy játékos is tagja ennek az ifjúsági csapatnak, illetve az NB2-ben szereplő együttesnek, szóval vagyunk egy páran, akik több fronton is képviseljük a klubot.
– Mindössze két hét telt csak el a legutóbbi Dunaújvárosi túrátok óta. Friss élmény lévén mi az, amit tanulságként le lehet szűrni abból az összecsapásból, hogy most segítségetekre legyen egy szorosabb eredmény eléréséhez?
– Nem játszottunk jól azon a találkozón ez egyértelmű, de leginkább a védekezés volt az, amiben nagy sok hiányérzetünk maradhatott. Ezt mindenképpen jobban és nagyobb figyelemmel kell megoldani, mint azt két hete tettük. Illetve sokkal taktikusabban is kell játszanunk, mert nagyon sok buta hibát vétettünk, amit aztán ők gyors gólokkal kíméletlenül kihasználtak. Igazából az Újváros azt játszotta, amit tud, nem hinném, hogy bármivel is megleptek volna minket, egyszerűen csak úgy érzem mi nem tudtunk azon a szinten kézilabdázni, ahogy tudunk.
– Számodra azért elég különleges és pikáns lesz ez a mérkőzés, hiszen ezúttal ellenfélként találkozol nővéreddel, Lucával…
– Igen, és méghozzá első alkalommal, mert ősszel én nem játszottam, a legutóbbi találkozón pedig Luca nem lépett pályára sérülés miatt. Mindenképpen érdekes érzés lesz, főleg ha védekezésben szemtől szembe kerülünk egymással, és nekem kell megfognom őt egy akció során. De ilyenkor 60 percre félre kell tenni a családi kötelékeket és csak a játékra koncentrálni, valamint arra, hogy minél jobban segítsük a csapatunkat. Nyilván nem lesz könnyű, mert amúgy nagyon szoros kapcsolat van köztünk, szinte minden nap beszélünk, és próbáljuk egymást segíteni a kézilabdával kapcsolatos dolgokban is. Meccsek után szintén mindig megbeszéljük egymás játékát, hát legalább ezt most nem telefonon, hanem személyesen tehetjük meg.
– Milyen célkitűzéssel utaztok Dunaújvárosba?
– Mindenképpen szeretnénk a kupameccshez képest jóval szorosabb találkozót játszani, ez a minimum elvárásunk. Viszont ha védekezésben elég feszesek tudunk lenni, és a kapuból is megkapjuk a megfelelő támogatást, illetve sokkal okosabban és higgadtabban tudunk kézilabdázni, mint két hete, akkor bármi megtörténhet. Ezt azt hiszem a Loki ellen is bebizonyítottuk, igaz hazai pályán mindig sokkal jobban is megy a játék, de én bízom abban, hogy Dunaújvárosban is helyt tudunk majd állni.
A helytállásban viszont nehezítheti csapatunk dolgát, hogy Zöldi-Tóth Katalin sérülés miatt biztosan nem léphet pályára a találkozón, míg Szögi Tímea játéka is erősen kérdéses. A felek egyébként már két alkalommal is találkoztak ebben a szezonban, a szeptemberi békéscsabai randevújuk egy bajnoki mérkőzés volt, ahol is 30-23-as vendéggyőzelem született, míg két héttel ezelőtt a Magyar Kupa negyeddöntőjében mérkőzött meg a két gárda, szintén Kohász sikerrel a végén. Az együttesek harmadik összecsapása tehát ez alkalommal is Dunaújvárosban lesz, 18 órától a Városi Sportcsarnokban, a Fekete Tamás, Tóth Dávid bírópáros ténykedése mellett.
Újabb hazai fellépésre készül együttesünk a Békéscsabai ENKSE, méghozzá a szurkolók által nagyon várt Debrecen elleni rangadó következik szombaton. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az a mérkőzés, amikor a két csapat tabellán elfoglalt helyétől függetlenül minden estben derbiről beszélhetünk, hiszen a két gárda és a két egyesület szurkolói évtizedek óta tartó rivalizálása minden találkozójuk során kézzel fogható. Így alighanem most is a hagyományokhoz híven parázs csata várható majd a pályán. A Loki egyébként 14 fordulót követően 15 megszerzett pontjával a hatodik pozíciót foglalja el a bajnoki tabellán, és ádáz küzdelmet vív a Vác, Fehérvár, Kisvárda trióval a nemzetközi kupaindulást érő helyért. És amíg otthoni mérlege tekintélyt parancsoló, hiszen eddig egyedül csak a Siófok tudta két vállra fektetni a Hajdúságiakat – igaz éppen az előző fordulóban a 31-25-ös végeredményt hozó összecsapáson -, addig idegenben már nem annyira acélosak, amit jól mutat, hogy az eddigi hét vendégeskedésük alkalmával, csak kétszer, az MTK és a Dunaújváros otthonából sikerült pontokkal távozniuk. Alighanem ez is közrejátszhatott abban, hogy a téli szünetben megköszönték az addigi vezetőedző Pal Oldrup Jensen munkáját, és a csapat szakmai irányítását pályafutása során harmadszorra a Debreceni kézilabdázás egyik legendája Köstner Vilmos vette át. És nem is tétlenkedett, ugyanis szemmel láthatóan ráncba szedte a piros-fehéreket, akik a rutinos tréner vezetésével öt mérkőzésből hármat meg is tudtak nyerni. Nem panaszkodhatnak azonban a lila-fehérek háza táján sem az évkezdésre, hiszen az MTK elleni pontszerzés és a Mosonmagyaróvár valamint a Budaörs felett aratott győzelmeknek hála, ebben a naptári évben ötven százalékos mérleggel áll Horváth Roland együttese. Ráadásul szintén a sikereknek köszönhetően, jelenleg öt pontos előny birtokában van csapatunk a 13. pozícióban tanyázó Budaörssel szemben. Az előző hét azonban nem a bajnokságról szólt a csabai hölgykoszorú számára, hiszen Magyar Kupa találkozón Dunaújvárosban szerepelt együttesünk, és szenvedett 10 gólos vereséget. Emiatt nem is csoda, hogy a lilák csapatkapitánya Walfisch Mercédesz csalódottan értékelte a gárda múltpénteki produkcióját.
Fotó: Antal János
– A 35-25-ös végeredmény is azt mutatja, hogy nem sikerült igazából megszorongatnotok az Újvárost…
– Valójában sajnos már az első félidőt követően eldőlt a találkozó. Az elmúlt mérkőzéssekkel ellentétben most nagyon nem működött a védekezésünk, már az első percektől gondban voltunk hátul, és ha őszinte akarok lenni, nem is sikerült az egész találkozón úgy igazából összeállnunk. Aztán ahogy lenni szokott, a védekezésbeli bizonytalanságunk kihatott a támadójátékra is, így később már az is szétesett. Nagyon szerettünk volna továbbjutni, küzdöttünk is végig az összecsapáson, de ez most ennyire volt elég. Nyilván az is nehezítette a dolgunkat, hogy nagyon kevesen voltunk, hiszen több kulcsjátékosunk is kénytelen volt kihagyni a mérkőzést, ennek ellenére azért szerettünk volna legalább szorosabb találkozót játszani.
– A bajnokságban viszont megnyugtató előnyt szereztettek az elmúlt mérkőzések során, gondolom így már azért nyugodtabban lehet készülni az előttetek álló feladatokra is…
– Igen, már január elején tudtuk, hogy nagyon sokat jelenthet a három közvetlen riválisunk elleni mérkőzés, ezért ennek szellemében is készültünk ezekre a találkozókra. És igazából most, hogy ennyi nehézséggel küzdünk, és ilyen sok sérültünk van folyamatosan, még inkább felértékelődnek ezek a sikerek, és az hogy 5 pontos előnyt tudtunk szerezni üldözőinkkel szemben. Így valóban egy kicsit nyugodtabban készülhetünk, de természetesen azért várnak ránk még bőven nehéz feladatok ebben a szezonban.
– Elsőnek egyből a Loki, akik azért meglehetősen komplex csapatnak számítanak a mezőnyben…
– Olyannyira, hogy gyakorlatilag minden poszton van legalább egy kiemelkedő képességű válogatott játékosuk. És még közülük is kiemelkedik Lotte Grigel, aki a kulcsa a debreceni támadójátéknak, remekül mozgatja a csapatot, és még gólerősen is játszik. Ehhez jön még, hogy nagyon komoly tűzerővel rendelkezik szombati ellenfelünk, így a lövőik semlegesítése is kiemelten fontos lesz a találkozón. Valamint ott van Triffa Ági is, akit mi is nagyon jól ismerünk, és szintén az egyik fő motorja a csapatnak, ráadásul mostanában ihletett formában is véd. Szóval összességében egy erős csapattal kell szembenéznünk, és bár ebben a bajnokságban többször is meglehetősen hullámzó volt a Debrecen játéka, azért Köstner Vilmos érkezése mindenképpen jó hatással volt az együttesre.
– Azért ez az összecsapás minden évben egy nagy presztízsrangadó, mennyire érzed a csapaton belül, főleg a fiatal játékosokon ezt?
– Összességében minden mérkőzésre hasonlóan készülünk, de nyilván vannak találkozók, amiket kiemeltebben kezelünk, és többet is foglalkozunk velük. A Loki elleni is ilyen, hiszen velük játszani mindig más, általában a szezon legjobb hangulatú mérkőzése szokott lenni, nagyobb várakozás is előzi meg, és azért ez számunkra is ad egy plusz adrenalin löketet. Azt gondolom ezt azok a játékosok is érzik, akik még nem játszottak ilyen rangadót.
– Miben kell javulnotok a múlt heti kupameccshez képest, hogy a pályán is igazi rangadó legyen?
– Igazából mindenben, de főként védekezésben. Nekünk ez az a pont a játék elemében, ami ha sikerül és jól meg tudjuk oldani, akkor győztesen jöhetünk le a pályáról, viszont ha nem állunk össze megfelelően, akkor szenvedős lesz a játékunk. A Budaörs ellen nagyon jól működött a középső védekezésünk, amivel sikerült megtördelni ellenfelünk támadójátékát, és még gyors gólokat is szereztünk. Azt hiszem ezt kell továbbvinnünk a Loki ellen is, egy masszív védekezést amiből lendületesen és nagy önbizalommal tudjuk vezetni a támadásainkat is. Sajnos kevesen vagyunk, több játékosunk is bajlódott kisebb-nagyobb sérülésekkel az elmúlt időszakban, de akik pályán leszünk azért fogunk harcolni, hogy le tudjuk gyűrni ellenfelünket. Az előző összecsapáshoz képest azért mindenkitől több kell, így természetesen tőlem is, mert sajnos az utóbbi időben nem mindig tudtam annyira segíteni a csapatot, ahogy szerettem volna. De folyamatosan dolgozom azon, hogy megfelelően összerakjam magam, és remélem ezen a mérkőzésen velem együtt a csapat is a győztes arcát fogja megmutatni.
A két gárda első osztályú összecsapásai nagy múltra tekintenek vissza, számtalan emlékezetes találkozóval. Az elmúlt tíz idényben összesen 15 alkalommal vendégeskedtek a Debreceniek a Viharsarokban, és ebből a hazaiak 7 mérkőzésen tudtak diadalmaskodni, két alkalommal döntetlent játszottak a felek és hatszor a Hajdúságiak örülhettek. Ahogyan legutóbb is, hiszen a tavaly áprilisi békéscsabai összecsapást 29-23 arányban a vendég piros-fehérek nyerték. A felek legutolsó mérkőzése azonban Debrecenben volt, igaz a szeptemberi találkozó is 37-25-ös Loki sikerrel zárult. A visszavágásra tehát szombaton 18 órától lesz lehetősége lila-fehér együttesünknek, a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő találkozó két játékvezetője pedig B.Pech Katalin és Vágvölgyi Mária lesznek.
Az ötödik fordulót rendezik a Női kézilabda Magyar kupában, ahol már a legjobb négy közé jutásért küzdenek a csapatok. Így együttesünk is, aki még novemberben, a Kecskemét otthonában egy 31-27-es győzelemmel harcolta ki a negyeddöntős részvételt. Ebben a fordulóban viszont már egy élvonalbeli ellenfél a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia vár a lilákra, és ráadásul még a továbbjutást is idegenben kell kiharcolniuk Walfischéknak. Igaz, ehhez most elég lehet egy döntetlen is, hiszen az egy mérkőzéses párharcok különlegessége, hogy a döntetlen végeredmény az idegenben szereplő csapatnak kedvez. Ha visszamegyünk egy kicsit az időben, és fellapozzuk a békéscsabai női kézilabda történelemkönyvét, azt láthatjuk, hogy együttesünk eddig hat alkalommal tudott a legjobb négy közé kerülni a Magyar Kupában. 1982-ben, illetve 1983 és 88-ban negyedik, 1989-ben és 2010-ben harmadik, és 2012-ben második helyezést értek el a lila-fehérek. Legutoljára ez tehát hét éve a Kovács Péter vezette gárdának sikerült, akik az Előre eddig egyetlen döntőjét vívták ebben a sorozatban. Abból a csapatból egyébként mára már csak Zöldi-Tóth Katalin és Szögi Tímea maradt meg hírmondónak. Mostani ellenfelünk azért nagyobb dicsőségtáblával rendelkezik ebben a sorozatban, de ez egy ötszörös Magyar Kupa győztestől nem is csoda. És ugyan utoljára a 2003/04-es kiírást tudták csak megnyerni, viszont azóta is többször – legutóbb például két éve is – ott tudtak lenni a négyes döntőben. Az idei sorozatba egyébként csak az előző fordulóban kapcsolódott be a Kohász, de egyből egy komoly bravúrt hajtottak végre azzal, hogy a Siófok csapatát búcsúztatták a negyedik forduló rangadóján, méghozzá viszonylag simán 27-22 arányban. Érdekesség, hogy azon a találkozón hét góljával a mezőny legeredményesebb játékosa az a Klujber Katrin volt, aki szezon közben a Dunaújvárosból a Ferencváros csapatába tette át székhelyét. A bajnokságban egyébként 12 megszerezett ponttal a kilencedik pozíciót foglalja el a Kohász, akik a Debrecen, a Mosonmagyaróvár és az Érd elleni vereségeket követően tudtak ismételten nyerni a hétvégén, méghozzá hazai pályán 35-29-re a Vác ellen. Viszont a csabai hölgykoszorú is győzelemmel abszolválta az előző bajnoki fordulót, méghozzá nagyon magabiztosan egy tízgólos sikerrel a Budaörs otthonában. A mérkőzés egyik hőse, és nem mellesleg kilenc góljával a mezőny legeredményesebb játékosa Kovács Anett volt, akivel röviden elemeztük a 35-25-ös sikert hozó összecsapást.
Fotó: Antal János
– Meglehetősen rég fordult elő, hogy ennyire magabiztosan nyerjetek meg egy találkozót, ráadásul idegenben…
– Valóban, de azt hiszem most már kijárt nekünk egy ilyen győzelem a sok egygólos mérkőzés után. Azért természetesen nagyon sokat is készültünk rá, többször videóztunk, és szinte egész héten a taktikát finomítottuk. Az látszott, hogy mindenki átérezi a találkozó súlyát, hogy az itt elért eredmény milyen jelentős hatással lehet a bennmaradásra. Ennek megfelelően is kezdtünk az összecsapást, és igazából végig a mi akaratunk érvényesült. Már az elejétől jól működött a védekezésünk, volt kapusteljesítmény, és ezekből gyors gólokat tudtunk szerezni, amivel sikerült fokozatosan ellépnünk ellenfelüktől. Az első játékrészben azért még többször vissza tudtak jönni szorosabb eredményre, de a második félidő első felében végleg eldöntöttük a két pont sorsát. Kellően türelmesen játszottuk, és abszolút csapatként funkcionáltunk a pályán. Ami pedig még kulcsfontosságú volt a győzelemben, hogy a nyitott védekezésüket is teljes mértékben sikerült átjátszani. Nagyon jó érzés volt pályán lenni szombaton, és amikor a második félidő derekán felnéztem az eredményjelzőre és láttam, hogy tíz góllal vezetünk, az egy különleges pillanat volt. A hajrában még a fiatalok is lehetőséget kaptak, szóval mindenki hozzá tudott tenni a sikerhez.
– Kilenc góloddal azért Te is bőven kivetted a részed, ráadásul most már meccsek óta fantasztikus formában kézilabdázol…
– Igen, szerencsére most jól megy a játék, és mivel egyedül vagyok a posztomon sokat is játszom. De talán pont ennek is köszönhetem, hogy formában vagyok, hiszen az elmúlt időszakban lehetőségem nyílt jobban felépíteni magam. Emellett a csapattársak részéről is maximálisan érzem a bizalmat, ami szintén plusz erőt ad, hogy jobban felvállaljak bizonyos szituációkat. Illetve azért Roland érkezése óta is sokat változott és javult a csapat szélsőjátéka, ezáltal több labdát kapunk mi szélsők is.
– Viszont pénteken a Magyar Kupában kell vitézkednetek, ez a sorozat mekkora jelentőségű számotokra a bajnokság mellett?
– Természetesen az elsődleges célunk a bennmaradás kiharcolása, most ez a legfontosabb. Ettől függetlenül minden meccs számít, és én magam is az összes találkozóra úgy készülök – még akár a Győr ellen is -, hogy bele kell állni, és hátha nyerünk. Ehhez képest most azért sokkal komolyabb a tét, hiszen itt már az elődöntős helyekért megy a harc. És azért ne felejtsük el, hogy egy négyes döntőről van szó, ahova eljutni egy igen jelentős eredmény lenne számunkra. Ráadásul a legtöbb játékos a csapatból, még nem játszott Magyar Kupa final fourt, ahogy én sem, így megmondom őszintén személy szerint nekem is nagyon nagy motivációt jelent, hogy eljussak oda. Tavaly csak egy gólon múlt a Siófok ellen, szóval idén jó lenne, ha ezt a lépcsőfokot is sikerülne megugrani.
– Viszont nem lesz könnyű, főleg hogy megint idegenben kell helytállnotok…
– Én sem számítok arra, hogy ellenfelünk könnyen fogja adni a továbbjutást. A Kohász, még ha hozzánk hasonlóan nagyon meg is fiatalodott erre az idényre, azért egy erős csapat. Több válogatott kézilabdázó is található a keretükben, főként jól cselező játékosok, akiket egy-egyben nehéz megállítani. És nyilván a hazai pálya is előnyt jelent nekik, de azért az utóbbi idegenbeli mérkőzéseken már mi is megvillantottuk oroszlánkörmeinket. Mindenesetre erre az összecsapásra is teljes gőzzel készülünk, videózzuk, elemezzük ellenfelünket, és ha sikerül a hétvégi játékunkat, és azt a masszív védekezést továbbvinni akár meglepetést is okozhatunk. Most is fontos lesz, hogy türelmesen kézilabdázzunk, és ne akarjunk minden támadást egyből befejezni. Azt gondolom semmi veszíteni valónk nincs, úgyhogy nyugodtan készülhetünk, de azért mindenképpen a továbbjutásért utazunk Dunaújvárosba.
A két gárda már összecsapott egyszer ebben a szezonban, és a szeptemberi bajnoki mérkőzést követően a Kohász örülhetett, hiszen a 30-21-es győzelmével elvitte mindkét bajnoki pontot a Viharsarokból. A csabai lányok viszont inkább a két csapat tavaly januári összecsapására emlékezhetnek szívesebben, amit szintén a Magyar kupa keretein belül játszottak egymással a felek, és a lilák hazai pályán harcolták ki a továbbjutást a 31-28-as sikerükkel. Az idei kiírásban viszont még három találkozót rendeznek együttesünk mérkőzésén kívül is, így szombaton az Érd a Kisvárdát fogadja, míg február 13.-án a címvédő Győr hazai pályán a Mosonmagyaróvár ellen, a Ferencváros pedig Vácon harcolhatja ki a final fourba kerülést. A lila-fehérek Kohász elleni negyeddöntője pedig pénteken 18 órától a Dunaújvárosi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a találkozót a B. Pech Katalin, Vágvölgyi Mária bírópáros vezeti majd.
A 14. forduló küzdelmeit rendezik hétvégén a K&H Női kézilabda ligában, azaz kezdetét veszi a bajnokság második etapja. Csapatunk a Békéscsabai NKSE pedig rögvest egy kiemelt fontossággal bíró találkozóval kezdi meg a tavaszi küzdelmeket, hiszen a Budaörs otthonába látogatnak Horváth Roland tanítványai. Alsóházi rangadó ez a javából, amit a két csapat tabellán elfoglalt helye is megerősít, ugyanis a lilák hat megszerzett pontjukkal a 12. helyen állnak, míg a vendéglátók három pontjukkal a 13. pozíciót foglalják el. Egyértelműen óriási a tét mind két fél számára, hiszen ha a vendégek győzelemmel abszolválnák a találkozót, akkor a lila-fehérek 5 pontos előnybe kerülnének üldözőjükkel szemben, amivel nagy lépést tehetnének a bennmaradásért folytatott küzdelemben, egy hazai siker viszont mindössze egy pontra olvasztaná a Budaörs hátrányát az Előrével és a Mosonmagyaróvárral szemben. A tabellát nézve azért elsősorban a fővárosiak számára lesz amolyan „élet-halál” mérkőzés a két gárda ütközete, akik azért az előző szezon remek szereplését követően (a 10. helyen végeztek a bajnokság végén), ősszel már nem igazán tudták megismételni a tavalyihoz hasonló sikereket. Az első és ez idáig egyetlen győzelmüket az ötödik fordulóban aratták, amikor is Egerben sikerült 33-31-re diadalmaskodniuk. Ezen kívül még hazai pályán játszottak egy 30-30-as döntetlent az MTK gárdájával. Ezek után nem meglepő módon a téli szünetben több változást is foganatosítottak a klubnál, a legjelentősebb kétség kívül, hogy a vezetőedzői poszton Mihály Attilát, Neukum Tamás váltotta, de Soós Viktória reaktiválása is azt jelezte komolyan veszi az alsóházi harcot a budaörsi csapat. Eddig még ugyan pontokban ez nem látszódott meg, igaz az elmúlt négy fordulóban kizárólag közép- és felsőházi együttesekkel mérte össze tudását a fővárosi egylet. Legutóbb pedig az EHF kupában is menetelő Siófok ellen, akiktől hazai pályán szenvedtek 31-23-as vereséget. A lila-fehérek ezzel szemben már sokkal jobb mérleget tudnak felmutatni az elmúlt négy találkozójukon, hiszen az MTK elleni döntetlen és a Móvár elleni győzelem mellet csak a Győr és a Fehérvár tudta két vállra fektetni a csabai hölgykoszorút. Utóbbi gárda éppen szombaton, a 34-26-os végeredménnyel zárult találkozón. Ezt az összecsapást értékelte együttesünk irányítója Marincsák Nikolett, aki mivel még csak január óta játszik lila-fehérben, arra kértem, hogy magáról is meséljen egy kicsit az esélylatolgatás mellett.
Fotó: Antal János
– A zsenge átlagéletkorú Békéscsabában szinte már rutinosnak számítasz, de azért az NB1-es mezőny tekintetében még mindig fiatal kézilabdázó vagy, ehhez képest meglehetősen kalandos volt eddigi pályafutásod…
– Valóban, több helyen is megfordultam az évek során, de abban, hogy ez így alakult szakmai és kényszerű indokok egyaránt közrejátszottak. A legtöbbet nevelőegyesületnél a Debrecennél játszottam, méghozzá két részletben is. Először 2013-ig szerepeltem a Hajdúságiaknál, onnan igazoltam Veszprémbe, a Győr akkori fiókcsapatához. Ott másfél évig kézilabdáztam, igaz a második évben már a Mosonmagyaróvár színeiben szerepeltünk a bajnokságban. Viszont az őszi szezont követően úgy éreztem, hogy váltásra van szükségem, és mivel lehetőségem nyílt év közben visszaigazolni nevelőcsapatomhoz, így 2015 tavaszán már ismételten a Loki mezét ölthettem magamra. Összesen 2,5 évet töltöttem Debrecenben, amikor is 2017 nyarán a szakmai előrelépés reményében elfogadtam a Kisvárda ajánlatát és 1+1 évre a szabolcsiakhoz szerződtem. De sajnos ez a másfél év nem tartogatott túl sok jót a számomra. Első szezonom legelején megsérültem és ez igazából rá is nyomta a bélyegét az egész idényemre. Nyilván időbe tellett mire felépültem és formába lendültem, ráadásul visszatérésem után nem sokkal edzőváltás is történt a klubnál, ami egy sérülésből visszatérő játékosnak még nehezebbé teszi a csapatba kerülést. Mivel a keretben összesen négyen voltunk irányító pozícióban, így sajnos ősszel sem javult a helyzetem, sőt még kevesebb játékidővel kellett beérnem, ezért végül a váltás mellett döntöttem.
– Ekkor került a képbe a Békéscsaba…
– Igen, amikor eldöntöttem, hogy új klub után nézek szerencsére több jelentkező is akadt, de nekem az összes közül is Horváth Roland megkeresése volt a legszimpatikusabb. Őszintén felvázolta a jelenlegi helyzetet, illetve hogy milyen szerepet szánna nekem az együttesben. És mivel most számomra tényleg az a legfontosabb, hogy minél több időt tölthessek a pályán, egy percig nem volt kérdéses az, hogy elfogadjam az Előre ajánlatát. Nyilván itt teljesen más a helyzet, mint Kisvárdán, hiszen ott nagyon bő kerettel dolgoznak és több kézilabdázó is van ugyanarra a posztra, míg Békéscsabán kifejezetten szűk a keret, így minden játékosra szükség van.
– Viszont az elmúlt időszak kevesebb játékideje nem látszódott meg rajtad az első mérkőzéseiden és remekül mutatkoztál be új klubodban. Illetve lehet, hogy az új hetes specialistáját is megtalálta Horváth Roland?
– Az első pillanattól kezdve igyekszem a legjobbamat nyújtani és amit kér tőlem a szakvezetés azt végrehajtani. Ha ez a hetesek értékesítése, akkor azt. Egyébként azért nem idegen tőlem ez a műfaj, hiszen korábban is lőttem már büntetőket. Szerencsére a beilleszkedéssel sem volt igazán problémám, nagyon segítőkészek voltak a lányok és mivel legtöbbjüket már korábbról ismertem, ha más nem ellenfélként, tényleg hamar fel tudtam venni a csapat ritmusát. Nyilván irányítóként jobban össze kell csiszolódni a többi játékossal és a taktikai variációkat is el kell sajátítani, de most jelenleg úgy érzem, inkább erőnlétben vannak még hiányosságaim, de azon dolgozom, hogy ezen a téren is százszázalékos legyek.
– A hétvégén Székesfehérváron próbáltatok helytállni, de igazán csak a játékrészek elején sikerült lépés tartanotok a hazaiakkal…
– Az igazat megvallva kettős érzés van bennem a szombati találkozóval kapcsolatban, mert még most is úgy érzem, hogy többet lehetett volna kihozni abból a mérkőzésből. Persze egy olyan ellenfél otthonában szerepeltünk, akik erős kerettel rendelkeznek és láthatólag nagy önbizalommal játszottak ellenünk. Ettől függetlenül mi egyáltalán nem kézilabdáztunk jól és csak részben tudtuk megnehezíteni a dolgukat. A védekezésünk már az elejétől nem úgy működött, ahogyan szerettük volna és később sajnos már támadásban sem sikerültek a dolgok. Hiányoztak a jó egyéni teljesítmények is, így pedig nehéz ilyen minőségű ellenfelet kétvállra fektetni.
– Most szombaton azonban Budaörsre utaztok, akik azért már hozzátok jóval hasonlóbb erősségű kerettel rendelkeznek…
– Igen, ez egy mindkét fél számára kifejezetten fontos derbi lesz. Én a magam részéről egy igazi csatát várok a pályán, sok ütközéssel, ahol elsősorban a küzdelem fog dominálni. Szerintem ellenfelünk jóval jobb csapat annál, amit a tabellán elfoglalt helyezése mutat, hiszen a rutinos sokat tapasztalt játékosok és a fiatal tehetségek remek egyvelege ez a gárda. Ezért biztos vagyok benne, hogy nagyon meg kell majd küzdenünk a két bajnoki pontért, de nem kérdés, hogy győzni megyünk Budaörsre. Viszont a Fehérváron mutatott játékunknál többet kell nyújtanunk ennek érdekében és sokkal koncentráltabban is kell kézilabdáznunk, támadásban és védekezésben egyaránt. Ellenfelünk nagyon gyors játékot játszik és a beállókat valamint a szélsőket is jól használják, ezekre különösképpen oda kell majd figyelnünk. De a legfontosabb ezúttal is a védekezés lesz, amit ha jól meg tudunk oldani, az egy még jobb kapusteljesítményt és akár gyors gólokat is generál. Azt gondolom ezen a mérkőzésen döntő lesz az is, hogy mennyire tudjuk a harcos oldalunkat megmutatni, amit mondjuk az MTK vagy a Mosonmagyaróvár elleni végjátékban mutattunk. Ezekből a sikerekből kell erőt merítenünk és akkor biztos vagyok benne, hogy nem üres kézzel térünk majd haza.
A felek tehát már összecsaptak egyszer ebben az idényben és az első forduló rangadóját a Békéscsaba nyerte hazai pályán 31-29-re. De szép emlékeket őrizhetnek lányaink a legutóbbi Budaörsi túrájukról is, ugyanis a tavaly áprilisi összecsapáson 26-25-ös győzelemmel sikerült begyűjteniük a két bajnoki pontot. A tavaszi szezon nyitótalálkozója tehát a Budaörsi Városi Sportcsarnokban 17:00 órától kerül megrendezésre, az Andorka Miklós-Hucker Róbert bírópáros ténykedése mellett.
Kéthetes szünetet követően lép ismételten parkettra csapatunk a Békéscsabai ENKSE, méghozzá Székesfehérváron az „őszi szezon” záró találkozóján. A vendéglátók az elmúlt évekhez hasonlóan erős középcsapatként szerepelnek az idei szezonban, amit jól mutat a tabellán elfoglalt helyezésük is, hiszen 13 megszerzett ponttal a hetedik helyen állnak a pontvadászatban. Azt pedig, hogy hazai pályán mennyire nehéz feladat térdre kényszeríteni az Alba együttesét tökéletesen szemlélteti, hogy az eddig begyűjtött pontmennyiségükből 11-et otthoni környezetben szereztek. Egyedül csak a Kisvárda tudott egy, a Ferencváros pedig két ponttal távozni a koronázó városból. Az utóbbi találkozó pedig egyben ellenfelünk legutolsó, szombaton lejátszott mérkőzése is volt, és bizony alaposan megizzadtak a pontokért a fővárosi zöld-fehérek, akik azért végül 33-30-ra megnyerték azt az összecsapást. Nagy mozgás egyébként nem volt a szezon előtt a Fehérvári egyletnél, a négy távozó helyére három új játékos érkezett, ráadásul ebből kettő éppen Békéscsabáról, Györkös Rebeka és Szarka Adrienn személyében. Egyedül talán Jelena Lavko Érdre távozása lehetett náluk némi érvágás, amúgy ugyan azok a játékosok a fazonszabászok ebben az idényben is, mint tavaly, azaz a Gorshenina, Mendy, Nascimento tengely. Ráadásul utóbbi játékos 94 góljával nem csak saját csapata, de az egész bajnoki mezőny legeredményesebb játékosa is egyben. Ami lila-fehér együttesünket illeti, a 2019-es szereplésre eddig nem lehet panasz, hiszen egyedül a Győr tudta csak legyőzni Horváth Roland tanítványait, az MTK otthonából egy pontot, a Mosonmagyaróvár elleni hazai derbin pedig mind a két pontot bezsebelték a csabai lányok. Ráadásul az utolsó másodpercekben Walfisch Mercédesz lövésével 30-29-re megnyert összecsapás alighanem sokáig emlékezetes élmény marad az Előre szurkolók számára. Most viszont egy hármas idegenbeli sorozattal kell megküzdenie a liláknak, ugyanis a szombati Fehérvár elleni találkozót követően Budaörsön majd Dunaújvárosban kell vizitálnia a csabai hölgykoszorúnak. Egyelőre azonban csak az Alba elleni mérkőzés van fókuszban az együttesnél, a felkészülés közben pedig csapatunk balszélsőjét Bottó Rózsát kértem egy kis esélylatolgatásra.
Fotó: Antal János
– Rád jár a rúd ebben a szezonban, hiszen ősszel az ujjad, most pedig a bokád sérült meg. Ehhez képest a Mosonmagyaróvár ellen már nem csak pályán voltál, de nagyon fontos gólokkal is hozzájárultál a sikerhez…
– Valóban mostanság sajnos kijutott a sérülésekből, de szerencsére azért egyik sem volt annyira komoly, hogy hosszú heteket vagy akár hónapokat kelljen miatta kihagyni. Bár a január első napjaiban kifordult bokámat elvileg még csak most kezdhetném rendesen terhelni. Viszont nagyon magas a fájdalomküszöböm, így nem is volt egy percig sem kétséges számomra, hogy ott leszek a Móvár ellen a pályán. A meccs előtt pár nappal megfelelő rögzítőkötéssel megpróbáltam miként reagál a bokám a terhelésre, és mivel nem éreztem elviselhetetlen fájdalmat, így játszottam. Igaz a találkozó alatt egy rossz érkezésnél megint megbicsaklott egy kicsit, meg is ijedtem egy pillanatra, de nem lett komoly probléma, és folyatni tudtam a játékot. Viszont azért ez a két hét mérkőzésmentes időszak jól jött, hiszen így azért jobban tudtam pihentetni.
– Akkor ezek szerint jutott némi lazításra is idő az elmúlt két hét során?
– Azért az túlzás, de nyilván úgy, hogy az elmúlt héten nem kellett mérkőzést játszanunk, így a frissítés és a regenerálódás is könnyebb volt, főleg úgy, hogy még szabad hétvégét is kaptunk, ami alatt mindenki kipihenhette az év első heteinek fáradalmait.
– Egy nehéz idegenbeli menetelés előtt álltok, aminek első állomása Székesfehérvár. A Mosonmagyaróvár elleni mérkőzés katartikus végjátékából mennyire lehet mentálisan táplálkozni az elkövetkező találkozókra?
– Én azt gondolom, sokat lehet. Akkor és ott az a szituáció olyan adrenalin löketett jelentett az egész csapat számára, hogy még most is beleborzongok, ha a lefújás pillanatára gondolok. Szóval mentálisan kétségkívül erősített minket, és én hiszem, hogy ebből tudunk építkezni már a Fehérvár ellen is, de a Budaörs elleni kulcsmeccsen mindenképpen. Az vitathatatlan, hogy a Móvár ellen az első 45 percben szenvedtünk és nagyon sok hibát elkövettünk, de a végjátékban mutatott játékra már lehet alapozni. És ott van még az MTK otthonában szerzett pont is, ami szintén megmutatta, hogy idegenben is képesek lehetünk jól és eredményesen kézilabdázni
– Viszont a Fehérvár nem lesz könnyű falat…
– Egyáltalán nem. Fizikálisan roppant erős játékosok alkotják az együttesüket, egy masszív védelemmel és egy nagyon jó kapussal, Györkös Rebekával, aki ráadásul alaposan ismer is minket. Igaz ez oda-vissza működik, tehát ugyanúgy a mi előnyünkre is válhat ez. Meglehetősen tekintélyes lövő erővel rendelkeznek, így nem is véletlen, hogy ez a játékuk fő eleme, a francia Mendyvel az élen. Szóval több válogatott kézilabdázóval és egy nálunk erősebb paddal rendelkeznek, és ugye még a hazai pálya is mellettük szól, ennek ellenére semmiképpen sem adjuk fel előre a találkozót, végig szeretnénk harcban lenni akár a pontokért is.
– Ebben az idényben már megmutattátok a szebbik és a kevésbé szebb arcotokat is, egy ilyen ellenféllel szemben akkor mindenképpen a szebbikkel kell előállni…
– Pontosan. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a legutóbbi találkozó hajrájában produkált védekezés az, ami kell egy ilyen vetélytárssal szemben. És ahogy lenni szokott, ha jól megoldjuk a védekezést és hátul feszesek vagyunk, akkor támadásban is nyugodtabban, kevesebb hibával tudunk kézilabdázni. Valamint elengedhetetlen lesz azért a jó kapusteljesítmény is, mert csak velük összhangban vagyunk képesek igazán eredményesen dolgozni.
A két gárda összecsapásai komoly múltra tekintenek vissza, ami nem is csoda, hiszen két régi motorosról beszélhetünk, ha NB1-es történetüket böngésszük. Az viszont szembetűnő, hogy a felek hazai pályán dominálnak elsősorban, tehát idegenbeli sikert elvétve tud egyik vagy másik együttes aratni. Így volt ez az előző szezonban is, akkor Fehérváron 33-23-as hazai győzelem született, míg Békéscsabán 28-22-es lila-fehér sikernek örülhettek az Előre szimpatizánsok. Hogy ez a tendencia tovább folytatódik, vagy a csabai lányoknak sikerül egy idegenbeli bravúrral előrukkolni, szombaton 17 órától kiderül. A Kőfém csarnokban megrendezésre kerülő összecsapást az Őri Erika, Pozdena Erika bírópáros vezeti majd.
A napokban sűrű programja van Horváth Roland tanítványainak, mert szinte még ki sem pihenték az MTK elleni döntetlennel zárult összecsapást, és szerdán máris érkezett a világklasszisok sorát felvonultató Győr. Sőt itt még mindig nincs megállás, ugyanis vasárnap a szezon egyik legfontosabb összecsapása következik a csabaiak számára, amikor is a Eu-Fire Mosonmagyaróvár KC vendégeskedik a Viharsarokban. Ezen pedig egy ízig-vérig alsóházi derbire készülhetnek a lila-fehér szurkolók, amit alátámaszt a két gárda jelenlegi helyezése is a bajnokságban, hiszen mindkét gárda egyaránt négy ponttal áll a tabellán. Egészen pontosan a vendégek a tizenegyedik, míg csapatunk a 12. pozíciót foglalják el. Habár a kisalföldiek újoncként szerepelnek az idei szezonban, összességében azért egyáltalán nem ismeretlen számukra az NB1-es közeg. Újkori első osztályú történetük 2014 nyarán kezdődött, amikor is az ETO fiókcsapataként gyakorlatilag a Győri utánpótlásból gyúrtak össze egy NB1-es csapatot. Első két szezonjukban egyaránt a tízedik pozícióban végeztek, viszont a harmadik idényükben már nem sikerült megőrizni első osztályú tagságukat, és a 13. helyükkel búcsúztak az NB1-től. Viszont a második vonalban éppen csak egy rövid kirándulást tettek, ugyanis roppant magabiztosan mindösszesen egy vereséget szenvedve megnyerték az NB1/B nyugati kiírását, így ősztől már ismételten a legjobbak között láthattuk őket. Összesen nyolc új játékossal vágtak neki nyáron a szezonnak, de ebből ketten már idény közben elhagyták a csapatot, viszont pótlásukról gondoskodott a klub a téli szünetben, azzal hogy Katona Flórát a Kisvárdából illetve Simona Szarkovát a norvég Storhamer gárdájából átcsábították Mosonmagyaróvárra. A bajnokságban egyébként eddig két győzelmet aratott a kisalföldi egylet, méghozzá Egerből hozták el a pontokat a 28-22 végeredményt követően, illetve hazai pályán győzték le 25-24-re a Budaörs csapatát. Karácsony óta ők is két találkozón léptek pályára, Vácon 28-17-re, míg Siófokon 32-16 arányban maradtak alul ellenfelükkel szemben. Ellenlábasunkhoz hasonlóan együttesünknek sem volt diadalmenet a hétközi összecsapás, és hogy igazán komoly ellenállást nem tudtak Walfischék kifejteni a címvédővel szemben azt a 47-22-es végeredmény is jól mutatja. Viszont sokkal inkább meríthetnek a lilák az egy héttel ezelőtti MTK elleni idegenbeli pontszerzésből, már csak azért is, mert játékerőben azért a fővárosi gárda áll közelebb vasárnapi ellenfelünkhöz. Könnyű dolga azonban nem lesz a csabai hölgykoszorúnak, amit riválisunk novemberi Magyar kupa találkozója is remekül szemléltet, ahol is hazai pályán 29-23-ra legyőzték és búcsúztatták a párharcban mindenképpen esélyesebbnek számító Alba Fehérvár gárdáját, megvillantva ezzel oroszlánkörmeiket. Illetve biztosan sokak emlékezetében elevenen él még a lila-fehérek novemberi Eger elleni hazai veresége is, ami szintén jól mutatja a kiegyenlített erőviszonyokat. Szükség lesz tehát minden lila-fehér játékos kivalló teljesítményére a siker érdekében, többek között együttesünk legeredményesebb gólvágójának Aleksandra Vukaljovicnak is a találataira, akivel a békéscsabai kézilabda mellett a decemberi Európa-bajnokság tapasztalatairól is beszélgettem.
Fotó: Antal János
– Először is gratulálok Neked az Európa-bajnoki részvételhez, és adódik a kérdés milyen érzés volt pályára lépned egy ilyen komoly tornán?
– Természetesen nagyon jó és különleges érzés. Egy a Békéscsabánál merőben eltérőbb stílusú és játékosokból álló csapatba csöppentem, ami a nemzeti együttest illeti. Még itt a klubomban gyakorlatilag hatvan perces játékos vagyok, és a középső posztok bármelyikén lehetőségem nyílik játszani, addig a válogatottban részfeladatokat kellett megoldanom és szinte csak irányító poszton. Illetve védekezésben is teljesen eltérő szerkezetben kézilabdáztunk. Viszont pont ezért is úgy érzem nagyon sokat fejlődtem ez alatt az egy hónap alatt is, és persze az a tapasztalat, amit az ilyen szintű együttesek ellen, és az ennyire magas szintű mérkőzéseken lehet szerezni az felbecsülhetetlen. Illetve a csapat is megfelelően összerázódott a tornára, és az optimális kohézió is kialakult. Nekem személy szerint is nagyon sokat segítettek akár edzéseken akár mérkőzéseken, még az olyan játékosok is, mint mondjuk Andrea Lekics. Sajnos az utolsó meccsekre azért érezhetően elfáradtunk, és ez azért látszódott az eredményeinken is, de összegségében tényleg nagyon pozitív tapasztalat volt.
– Térjünk vissza az NB1-hez, hiszen szerdán a Győrrel játszottatok, és hát nem igazán sikerült megállítani a gyors játékukat, igaz az első félidőben azért nem játszottatok rosszul…
– Igen, az első félidőben egyértelműen fel tudtuk velük venni a versenyt, sikerült sok mindent megvalósítanunk abból, amit előre megbeszéltünk, és amit edzőnk kért tőlünk. Viszont a második játékrészre felőrölt minket az ETO, úgy érzem fejben elfáradtunk, és ekkor már nagyon sok hiba csúszott a játékunkba. A Győr viszont egy klasszis csapat, akik ezeket a hibákat kíméletlenül kihasználják, és a találkozónak ebben a szakaszában át is futottak rajtunk. Tény, hogy fiatal együttes vagyunk, és jóval kevesebb rutinnal rendelkezünk mint a BL győztes, és sajnos a végeredmény is ezt tükrözi.
– Most nyolc napon belül háromszor is pályára léptek, ilyenkor pedig az energiát is megfelelően be kell osztani…
– Azt gondolom, fizikálisan rendben vagyunk, és azért Roland is forgatta a csapatot a szerdai összecsapáson, szóval szerintem inkább fejben kell rendezni magunkat a vasárnapi meccsre. Én a magam részéről nagyon szeretek játszani és pályán lenni, nem érzem különösebben azt, hogy ha sokat vagyok pályán, az fizikálisan túlságosan elfárasztana. Inkább az a nehéz az ilyen sűrű programban, hogy nagyon kevés pihenőnapot kapunk, és így a mentális frissítést is nehezebb megoldani.
– Vasárnap ráadásul egy közvetlen riválisotokat látjátok vendégül…
– Amit nagyon szeretek a magyar bajnokságban, hogy tele van kiválóbbnál kiválóbb csapatokkal, és így roppant erős és kiszámíthatatlan a pontvadászat. Viszont ennek az a hátránya is megvan, hogy szinte egy találkozón sem mehetsz biztosra, ami a győzelmet illeti. Így van ez most a Mosonmagyaróvárral szemben is, akiknek hozzánk hasonlóan voltak jobb és rosszabb meccsei is eddig. Előnyük velünk szemben, hogy több rutinos játékossal rendelkeznek, viszont most azért mi játszunk hazai pályán, ami pedig remélem, felénk billenti majd a mérleg nyelvét. Az MTK-hoz hasonlóan, ők is lövőben igazán erősek itt Kopecz Barbarát és az új szerzeményüket Simona Szarkovát érdemes kiemelni, de persze ott van a sokat tapasztalt jobbszélsőjük Kovacsicz Mónika is, aki szintén húzóembernek számít.
– Mi kell akkor ahhoz, hogy itthon tartsátok a két pontot?
– Mindenekelőtt kemény, agresszív védekezés, ez a legfontosabb. Ebből pedig minél több gyors indítással könnyű gólokat szerezni. Örzseségében viszont lényeges lesz, hogy nyugodtan kézilabdázunk, ne kapkodjunk, és hosszú támadásokkal türelmesen végigjátsszuk a figurákat. Azt gondolom, ha az MTK elleni játékunkat tudjuk nyújtani, mint támadásban, mint pedig védekezésben, akkor a hazai közeg segítségével meg lehet a két pont. Az elszántság megvan a csapatban, nyerni akarunk, és remélem a szurkolóink hathatós segítsége mellett ezt meg is tudjuk valósítani.
A két csapat összevetésében jelenleg a Mosonmagyaróvár a jobb, hiszen az eddig lejátszott nyolc találkozójukból egy döntetlen mellett, hármat a csabaiak négyet pedig a kisalföldiek nyertek. Igaz a legutóbbi két összecsapásukon még a 2016/17-es szezonban a lilák lehettek elégedettebbek, ugyanis Mosonmagyaróváron 21-21-es döntetlen született, míg Békéscsabán sima 26-19-es hazai győzelem. A 12. forduló alsóházi rangadója tehát vasárnap 18 órától kezdődik a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban, a mérkőzés két játékvezetője Herczeg Péter és Südi Péter lesz.
2019 első hazai mérkőzésére készül csapatunk a Békéscsabai ENKSE gárdája, ugyanis közel két hónapos szünetet követően rendeznek ismételten női bajnoki összecsapást a Városi Sportcsarnokban. A kézilabdára éhes csabai szimpatizánsok azonban nem csak saját csapatukat láthatják a hosszú szünet után, hanem a talán túlzás nélkül a világ legjobb együtteseként aposztrofálható Győri Audi ETO KC gárdáját is. Akik most már évről-évre a kézilabda krémjét vonultatják fel egy-egy ilyen bajnoki látogatásuk alkalmával. Dacára azonban annak, hogy az ETO a BL legutóbbi hat kiírásából négyszer is diadalmaskodni tudott – legutóbb épp májusban a Vardar Skopje legyőzésével-, szinte minden évben egyre erősebb kerettel vág neki az aktuális szezonnak. Így van ez a mostani kiírásban is, ezért nem véletlen, hogy összesen nyolc nemzet kivallóságai alkotják a győri csapatot. Akik ebben a naptári évben már két alkalommal is pályára léptek, többek között a Ferencváros elleni szuperrangadón, ahol viszonylag simán hat találattal 39-33-ra diadalmaskodtak, illetve a hétvégén Egerből is elhozták a bajnoki pontokat. Érdekessége annak a találkozónak, hogy a szünetben mindössze egy góllal tudott csak vezetni az ETO, a második játékrészben azonban megrázták magukat a Győriek és sima tizenöt gólos sikert arattak a 35-20-as végeredménnyel zárult találkozón. Ezzel szemben együttesünk szombaton debütált a 2019-es esztendőben, méghozzá egy roppant fontos találkozón, ahol a házigazda MTK csapatától sikerült egy pontot elcsennie a csabai hölgykoszorúnak. A 26-26-os végeredménnyel zárult találkozó pedig megadhatja a jó alaphangot a hétre, ugyanis a lila-fehér lányokra nem csak hét közben, de hétvégén is vár feladat, sőt a vasárnapi Mosonmagyaróvár elleni alsóházi ütközet mindenképpen kiemelt jelentőségű a bennmaradásért folytatott harcban. A sikeres hétvégi fővárosi túráról és a csapat előtt álló mozgalmas hétről is beszélgettem a lilák fiatal kapusával Binó Boglárkával, akinek egészen biztosan különleges érzés lesz az előttünk álló mindkét mérkőzés, hiszen a Győri ETO kölcsönjátékosaként szerepel Békéscsabán, sőt három évvel ezelőtt egy szezont még a Mosonmagyaróvárnál is eltöltött.
Fotó: Antal János
– Azért azt nyugodtan kijelenthetjük annak tudatában mennyire foghíjas volt a keret, hogy komoly sikert arattatok…
– Mindenképpen. Elég nehéz helyzetben kerültünk a sok hiányzóval, de ennek ellenére megpróbáltunk ezzel nem foglalkozni, hanem úgy kimenni a pályára, hogy az utolsó erőnkig harcolunk a pontszerzés érdekében. Azt gondolom elsősorban ez vezetett leginkább a sikerhez, illetve a szurkolóink jelenléte, akiknek a biztatása nagyon sokat segített a kritikus pillanatokban.
– Viszont azért játékban is nagyon sokat tettetek annak érdekében, hogy ne üres kézzel keljen hazatérni…
– Igen, hátul egész mérkőzésen nagyon jól dolgoztak a lányok, így viszonylag stabilan tudtunk védekezni, ami azért is nagy szó, mert ismételten egy felforgatott védelemmel voltunk kénytelenek kiállni. Ebben oroszlánrész kellett vállalnia több fiatal játékosunknak is, és szerintem összességében jól megoldották a feladatukat. Nagyon sikeresen megállítottuk a MTK nehéztüzéreit is, és ráadásul még a kapuból is tudott jönni az extra teljesítmény. Támadásban pedig kifejezetten jó helyzetkihasználással értékesítettük az adódó lehetőségeinket.
– És ami fontos, hogy újfent egy kiélezett végjátékból jötteket ki pozitívan, bár azért a legvégén a győzelem is összejöhetett volna…
– Valóban, mert az utolsó MTK támadást egy szép Horvát Dorina hárítást követően kivédekeztük, és így 45 másodperccel a vége előtt lehetőségünk nyílt támadni a győzelemért. Roland időt is kért, de sajnos a figuránkba belefaultolt az ellenfél, és a dudaszó előtt Aleksandra kényszerű lövése már csak a kapufán csattant, így maradt az egy pont. De ettől függetlenül nagyon örülünk a döntetlennek, nem voltunk és most sem vagyunk csalódottak, mert ilyen előzmények után szerintem értékes pontot szereztünk.
– Megállás viszont nincs, és szerdán már a Magyar bajnok érkezik a Viharsarokba. Ha pedig van olyan játékos, aki igazán testközelből ismeri az ellenfelet az Te vagy…
– Igen, bár sok újat nem nagyon tudok elmondani az ETO-ról. Egy kifejezetten komplex csapat, ami nem is csoda, lévén a világ legjobb kézilabdázói pattogtatják a labdát a Rába partján. Nagyon magas védőfallal rendelkeznek, amit nehéz átjátszani, de ha ez mégis sikerülne, azt követően is olyan kivalló kapusokkal kell szembenézni, mint Leynaud, Grimsbo vagy Kiss Éva. Ráadásul a tavalyi szezonhoz képest még gyorsabb kézilabdát játszanak, és ez által a támadójátékukat is még egy szinttel magasabbra emelték. Egyszóval kiváló csapat.
– Az ilyen ellenféllel szemben azért nehéz célkitűzéseket megfogalmazni…
– Nyilván nehéz, de azért mi sem adjuk fel előre a találkozót, és nem feltartott kézzel megyünk ki a pályára. Persze tisztában vagyunk a realitássokkal, és azzal, hogy számunkra a vasárnapi lesz a kulcsmérkőzés. De teher nélkül, felszabadultan játszhatunk, és azt már többször bizonyítottuk, hogy ilyenkor képesek vagyunk kifejezetten jól is kézilabdázni, elég csak mondjuk az Érd vagy a Kisvárda elleni összecsapásokra gondolni. És azért nem mindennap játszik az ember ilyen szintű csapat ellen, számomra pedig különösen sokat jelent az ETO ellen pályára lépni. Szinte nevelő egyesületemként tekintek rájuk, és bevallom, már nagyon várom, hogy a sok általam jól ismert játékos ellen szerepelhessek.
– Ahogy imént Te is utaltál rá vasárnap alsóházi rangadót játszotok a Mosonmagyaróvárral. Ilyenkor már inkább az a mérkőzés jár a fejetekben, vagy egyelőre csak a Győrre koncentráltok?
– Elsősorban mindig az adott mérkőzés a legfontosabb, de ez esetben mivel a Móvár elleni találkozó komoly téttel bír, így természetesen az az elsődleges számunkra, hogy azt a találkozót megnyerjük. A szerdai összecsapáson is van azonban célunk, ami elsősorban a helytállás, hogy minél tovább egyenrangú ellenfelei tudjunk lenni az ETO-nak. De úgy is felfoghatjuk ezt a mérkőzést, hogy jó felkészülés a vasárnapi derbire, ami azért egy roppant kemény csata lesz. Mindkét együttes a két pontért száll harcba, és mivel ellenfelünk még erősödött is a téli szünet alatt, így szükség lesz minden bennünk lévő plusz energiára, és persze ismételten a szurkolóin segítségére is, akikre azért szerdán is nagyon számítunk.
A felek ebben az idényben már egyszer megmérkőztek egymással, az októberi Győri összecsapást pedig a hazaiak nyerték 47-23 arányban. Legutóbb Békéscsabán tavaly januárban tette tiszteletét az ETO, és két bajnoki ponttal a tarsolyában távozott a 35-26-os mérkőzést követően.
2019 első hazai összecsapására az elmúlt években tapasztalt nagy érdeklődés miatt, érdemes akár már elővételében is megváltani a jegyeket. A találkozó tehát szerdán a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a labda pedig 18 órától indul útjára, a Rontó Ádám, Szanyi Péter Gábor bírópáros ténykedése mellett.
