Interjú Kücükyildiz Özdemir Fatossal
Újabb derbi vár lila-fehér együttesünkre, hiszen a bajnokságban eddig kiválóan vitézkedő Vasas otthonába utaznak lányaink szombaton. Bár egy hónappal ezelőtt játszott és nyert utoljára az Előre bajnoki találkozót, nagyon fontos lenne, hogy az Alba Fehérvár elleni sikert tovább tudják vinni a fővárosi rangadóra is. Azon az ominózus mérkőzésen elévülhetetlen érdemei voltak a győzelemben csapatunk két új szerzeményének, akik közül a svéd irányító-átlövő Kücükyildiz Özdemir Fatos az egész mezőny legeredményesebb játékosaként zárta az összecsapást. Vele beszélgettem a szombati rangadó kapcsán.
– Svéd állampolgár vagy, de azért az már a nevedből is kitűnik, hogy a gyökereid nem feltétlenül skandinávok…
– Valóban nem, hiszen Törökországban, egészen pontosan Ankarában születtem, és ott is éltem 6 éves koromig. Csak ezután költöztünk családostul Svédországba, így én már Stockholmban nőttem fel. És bár ott nagyon népszerű sport a kézilabda, azért mielőtt letettem volna a voksom mellette, több sportot is kipróbáltam. Sőt, egy időben a kosárlabdát és a kézilabdát egyszerre űztem, és csak ezt követően választottam jelenlegi sportágamat. 11 éves voltam ekkor, és a helyi Haninge HK klub volt az, ahol valójában elkezdtem kézizni, és az alapokat megtanultam. Az első igazán nagy lépésem azonban a Skövde HF-hez való igazolás volt, ahol már a felnőtt együttesben is komoly szerepet kaptam.
– Ezután viszont elindultál a légiósok útján, ahol ha jól tudom még jelenlegi csapattársaddal, Mayer Szabinával is együtt játszottatok?
– Igen, amikor egy évet Dániában töltöttem, a Sönderjyske csapatában, ott játszottam együtt Szabinával, így most külön öröm, hogy ismét közösen dolgozhatunk. De Németországban is kézilabdáztam a Rosengartenben, és a Borussia Dortmundban is, akikkel a Német Kupában döntőt játszottunk, és velük lehetőségem nyílt a Bajnokok Ligájában is bemutatkozni.
– Majd pedig most Magyarország, azért ez is egy éles váltás?
– Tagadhatatlan, de úgy éreztem, hogy a karrieremben elérkezett az ideje valami újnak, és őszintén szólva mindig is szerettem volna Magyarországon játszani. Kívülről valósággal lenyűgözőnek találtam azt a szeretetet, ami itt a kézilabdát körbeveszi, és persze a bajnokság magas színvonala is vonzerő volt, amikor az ideigazolásom mellett döntöttem. Azt viszont nem mondanám, hogy igazán részletesen ismerném a bajnokságot, meg a csapatokat, leginkább az európai kupaszíntéren vitézkedő gárdákról voltak eddig benyomásaim.
– Hogy tetszik az ország és persze Békéscsaba?
– Nagyon tetszik a város, roppant hangulatosnak és szépnek találom, ráadásul igazi kisváros, így praktikus, hogy minden nagyon közel van egymáshoz. Csodálatos a csapat is, a lányok az első pillanattól mindenben segítenek, és valóban mindannyian nagyon kedvesek, így nem is volt nehéz beilleszkednem. Persze azért én is elég nyitott ember vagyok, és kifejezetten szeretek is új embereket és kultúrákat megismerni, új nyelveket tanulni, utazni, és minél több országot testközelből is megismerni. És természetesen Szabina is rengeteget segített abban, hogy Békéscsabán a lehető leghamarabb otthonosan érezzem magam.
– Annál jobb bemutatkozásra pedig, mint a Fehérvár ellen, hazai környezetben, talán nem is álmodhattál, hogyan élted meg azt a meccset?
– Az igazat megvallva nem volt azért olyan könnyű mérkőzés a számomra, hiszen sohasem egyszerű hirtelen belecsöppeni egy játékrendszerbe, ráadásul egy új csapatban mindig szeretnél a legjobban teljesíteni és bemutatkozni. Szóval rendkívül ideges voltam a meccs előtt, nem akartam csalódást okozni a csapatnak és a stábnak, úgyhogy nagyon örülök, hogy sikerült nyernünk, és én is eredményes játékkal tudtam ehhez hozzájárulni. De azért a győzelem kulcsa egyértelműen a kiváló kapusteljesítmény volt, és az, hogy ebből építkezve egységesen tudtunk küzdeni a sikerért.
– Szombaton megint egy igazán fontos összecsapás vár rátok a Vasas ellen, hogyan készültök erre a találkozóra?
– Az utóbbi időben már ez a mérkőzés volt fókuszban, úgyhogy azt hiszem jól felkészültünk ellenfelünkből. Valóban rendkívül fontos összecsapás lesz, ez érződik is a hangulaton, mert mindenki igazán elszánt, és tényleg meg akarja nyerni ezt a meccset. Úgy érzem, hogy jó formában vagyunk, edzésen is ezt tapasztaltam, szóval remélem ezt magunkkal tudjuk vinni majd a szombati találkozóra is. Ami biztos, hogy megint 60 percen keresztül koncentráltan kell játszanunk, és végig keményen küzdenünk, csak így győzhetjük le ellenfelünket.
– Ha jól tudom a kézilabdán túl kifejezetten széles spektrumon mozog az érdeklődési köröd?
– Sok minden érdekel, igen. Imádok könyveket olvasni, szeretek utazni, új dolgokat tanulni, és szeretem a pszichológiát is, amiben igyekszem egyre jobban elmélyülni. Elég spirituális jellem vagyok és az a filozófiám, hogy próbáljunk meg élvezni és szeretni minden napot az életben, mert hiszem, hogy minden okkal történik körülöttünk és ez mind Isten ajándéka. Éppen ezért amikor nem a kézilabdával foglalkozom, akkor igyekszem a barátaimmal és a családommal eltölteni minél több időt, és persze próbálom élvezni az életet.
