Régi-új arc a csapatban

Interjú Barján Biankával

A hosszú nyári szünetet követően szombaton délután már újfent tétmérkőzésen láthatják kedvenceiket a békéscsabai kézilabda rajongók. Az együttesben azonban több új arcot is felfedezhetünk, sőt közülük több régi-új arcot is, ugyanis vannak olyan játékosok, akik évek múltán most nyáron ismételten visszatértek az egyesületbe. Ilyen Barján Bianka is, aki a 2013/14-es szezonban már egyszer magára ölthette a lila-fehér mezt. Ezt követően viszont Szegeden és Érden is pattogtatta a labdát, míg végül a tavalyi Váci szezonját követően megint a Viharsarok felé vette útját. Vele beszélgettem a felkészülésről és persze a közeljövő feladatairól is.

20190829_barjan_bianka

Fotó: Antal János

– Milyen érzés újra a békéscsabai csarnokban edzeni?

– Mindenképpen jó érzés, bár az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy valaha fogok még Békéscsabán játszani. De öt év ide vagy oda, gyakorlatilag villámgyorsan visszatértek a régi emlékek, és szinte úgy érzem magam, mintha el sem mentem volna. A csapatba is nagyon hamar sikerült beilleszkednem, szóval zökkenőmentesen alakult a felkészülés a számomra.

– Viszont azért adja magát a kérdés, hogy-hogy megint csak erre vezetett az utad?

– A tavalyi szezonomra sajnos rányomta a bélyegét a sérülésem, ennek ellenére a Békéscsaba megkeresett, bízott bennem és szerződést kínált. Azt gondolom ez volt a kulcs, hiszen a bizalom, pláne egy ilyen komoly sérülés után rendkívül fontos egy játékosnak. Ráadásul az, amit a vezetők felvázoltak, a megfelelő játékidő, a vezetőedzőnk Horváth Roland személye, mind olyan tényező, ami visszatérésre ösztönzött. Úgy érzem, itt újra felépíthetem magam, és hasznára lehetek az Előrének.

– Ahogy Te is említetted, az előző szezonban vállsérüléssel bajlódtál, most jelenleg milyen állapotban vagy?

– Fizikálisan már 100%-os állapotban vagyok, de nagyon sokat is dolgoztam tavasztól azért, hogy a rajtra visszanyerjem a kondíciómat. Immáron a vállam is teljesen rendben van, így már a felkészülési mérkőzéseken is hadra fogható voltam. Amiben még nem tudtam maximálisan utolérni magam, az a forma, hiszen ahhoz kell a legtöbb idő, hogy azt a játékot tudjam ismét nyújtani a pályán, mint a sérülésem előtt. Nyilván nehéz, de egy ilyen kihagyás után türelmesnek is kell lennem, ettől függetlenül maximális erőbedobással dolgozom azon, hogy a lehető leghamarabb tökéletes formába kerüljek.

– Hogy érzed mennyire sikerült jól a felkészülésetek és mi az, ami a fő erősségetek lehet a szezonban?

– A felkészülés szerintem kifejezetten jó sikerült, rendkívül nagy hangsúly fektetett a szakmai stáb a fizikális részre, de mivel kevesen vagyunk, így nálunk ennek mindenképpen kiemelt szerepe is van. A tesztmeccseken ugyan sokszor hullámzó volt a játékunk, de ez azért betudható annak is, hogy az új játékosoknak azért idő kell, mire tökéletesen beépülnek a gárda játékrendszerébe. Viszont szinte minden meccsen voltak kifejezetten jó periódusink is, amikre azért építhetünk. A fő erősségünk azonban a csapatjáték kell, hogy legyen, főleg így, hogy nem túl bő kerettel dolgozunk. Csapatként kell megpróbálnunk dominálni, és minden mérkőzésen alázatosan és elszántan pályára lépni.

– A bajnoki nyitányon a Dunaújvárossal kell megmérkőznötök, hogy látod az esélyeket?

– Hazai pályán kezdeni a szezont mindig egy komoly pozitívum, hiszen egyáltalán nem mindegy milyen szájízzel indítjuk a sorozatot. Ezért is szeretnénk győzelemmel bemutatkozni a szurkolóinknak, és persze én is akkor lennék a legboldogabb, ha győztes mérkőzésen térhetnék vissza. Viszont könnyű összecsapásra egyáltalán nem számítok, sőt az Újváros egy rendkívül összeszedett, és gyors játékot játszó gárda, akiknek a keretében azért több rutinos, jó kézilabdázó is megtalálható. A legfőbb erényük a gyors játék, amit a szellőléptű szélsőik által nagyon hatékonyan alkalmaznak. Illetve csapatként is kifejezetten összeszokott társaságról beszélhetünk, hiszen a gárda magja már rég óta együtt játszik. Szóval nem lesz könnyű feladat két vállra fektetnünk ellenfelünket, így fejben mindenképpen koncentrálnunk kell végig hatvan percen keresztül, és egységesen csapatként kell kézilabdáznunk. E mellett a védekezés most is kiemelten fontos lesz, valamint az, hogy ne kapkodjunk, és inkább próbáljuk meg lassítani ellenfelünk játékát.

Dömény Dezső