Interjú Giricz Laurával
Komoly változáson esik át idén nyáron együttesünk a Békéscsabai NKSE kerete. Mint arról már korábban beszámoltunk összesen kilenc játékos hagyja el a klubot, így nyolc kézilabdázó marad az előző szezon keretéből. Köztük van az a Giricz Laura is, aki 19 évesen 2018 januárjában csatlakozott az Előréhez, akkor még fél évre kölcsönben a Mosonmagyaróvártól, de a következő szezont már hivatalosan is lila-fehér játékosként kezdte meg a fiatal kézilabdázó. Bár az az idény remekül sikerül a számára, sajnos a szezon végén már elkezdődött hosszú kálváriája, melyben két térdműtét és egy nagyon hosszú rehabilitációs időszak is szerepelt. Ennek megfelelően az előző szezont teljes egészében ki kellett hagynia, viszont most már egészségesen, tele ambícióval alig várja, hogy ismét pályára léphessen csabai együttesünkben.
– Ha jól tudom Szegedről származol, de a kézilabda csínját-bínját nem ott sajátítottad el…
– Részben így van, hiszen nagyon korán már 14 évesen elkerültem a Nemzeti Kézilabda Akadémiához, de azért a sportágat Szegeden kezdtem és így az alapokat is ott sajátítottam el. Az persze igaz, hogy a négy Balatonbogláron eltöltött év nagyon fontos szerepet játszott a pályafutásomban. Ezen időszak alatt rengeteget fejlődtem és tanultam, ami nem is csoda mert kiváló szakember-gárda dolgozott velünk, amelynek köszönhetően serdülőtől egészen junior korom végéig folyamatosan válogatott kerettag lehettem. A junior-válogatottsághoz amúgy is életem eddigi legnagyobb élménye fűződik, hiszen 2018 nyarán hazai környezetben sikerült világbajnoki címet szereznünk.
– Ezt követően viszont ismét visszatértél az alföldre…
– Igen, csak előtte még 2017 őszén egy rövid ideig Mosonmagyaróváron is megfordultam, sőt első profi szerződésemet is ennél a klubnál kaptam. Viszont mivel januárban elváltak útjaink az akkor másodosztályban szereplő egyesülettel, így az első osztályú debütálásom a Békéscsabához kötődik. Egyébként úgy érzem az a félévem nagyon jól sikerült itt, gyorsan beilleszkedtem a csapatba és örömmel töltött el, hogy a kölcsönidőszak után 2018 nyarán kétéves szerződést kínált számomra a csabai klub.
– Ami azért így kétéves távlatból elég felemásra sikerült…
– Sajnos igen. Az első évem abszolút rendben volt, egyre inkább kezdtem alapemberré válni - főleg védekezésben - és szinte minden mérkőzésen pályán lehettem. Viszont a szezon végén már egyre komolyabb problémákat kezdett okozni számomra egy régi sérülésem szövődménye. Egészen pontosan elkopott a jobb térdemben a porc, így mozaik plasztikára volt szükség, melyet 2019. szeptember 11-én Székesfehérvárott végeztek el. A műtétet követően csak hat héttel később állhattam lábra és bár amint lehetett elkezdtem a gyógytornát és a rehabilitációt - sajnos a felépülésem így is fél évet vett igénybe. A klub egészségügyi stábja viszont rengeteget segített az erősítésben és a különböző kezelésekben, amit ezúton is nagyon köszönök Jacsek-Makra Viktóriának, Knyihár Jánosnak és Tóth Kristófnak egyaránt.
– Akkor számodra is rosszkor jött a bajnokság felfüggesztése?
– Talán mondhatom, hogy a legrosszabbkor. Mivel a közös munkának köszönhetően egyre jobban haladt felépülésem, így márciusban már teljes értékű munkát tudtam a csapattal végezni és 2020. március 14-én a Szombathely elleni bajnoki mérkőzésen léptem volna ismét pályára. Viszont a járványhelyzet közbeszólt, ezért sajnos játék nélkül voltam kénytelen lezárni ezt az idényt. Bár ez a szezon messze nem úgy alakult számomra, ahogyan terveztem, most már csak a jövőre és az előttünk álló idényre koncentrálok. Szeretnék bizonyítani a pályán és ismét stabil tagja lenni a csapatnak és persze a lányokkal együtt elérni a kitűzött célunkat. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt időszakban, de ezek az események csak még inkább megerősítették bennem azt, hogy az életem a kézilabda és ameddig csak lehetőségem van rá szeretném továbbra is a pályán élvezni ezt a csodálatos játékot.
– Reméljük erre itt Békéscsabán még nagyon sok lehetőséged lesz, hiszen hosszabbítottál a klubbal…
– Igazából evidens volt számomra, hogyha a klubnak is szüksége van rám akkor maradok. Az elmúlt két és fél év során nagyon megkedveltem a várost, szeretek itt élni, teljesen otthonomnak tekintem. Emellett azért az együttes is a szívemhez nőt. Nekem jó érzés ebben a csarnokban játszani és külön tetszik, hogy a szurkolóink nagyon szeretik a kézilabdát meg a csapatot és remek hangulatot képesek varázsolni a találkozókon.
– Jelenleg te is a nyári szünetedet töltöd, mivel telnek a vakáció napjai?
– Most a szabadidőm legnagyobb részét a családommal és a barátaimmal töltöm, megpróbálok minél jobban feltöltődni, kikapcsolódni. A hátralévő rövid időszakban még szeretnék egy kicsit túrázni is, mert azért inkább aktívabban igyekszem eltölteni a pihenőidőmet. Viszont mivel hamarosan kezdődik már a felkészülés is, ezért teljesen az edzésekről sem feledkezem meg és folyamatosan erősítek és készülök, hogy minél jobb formában kezdjem július 6-án az alapozást. Már nagyon várom, hogy együtt dolgozzunk a csapattal, és persze, hogy ismét találkozzunk a pályán.
