ímkézett bejegyzés

Interjú Giricz Laurával

Komoly változáson esik át idén nyáron együttesünk a Békéscsabai NKSE kerete. Mint arról már korábban beszámoltunk összesen kilenc játékos hagyja el a klubot, így nyolc kézilabdázó marad az előző szezon keretéből. Köztük van az a Giricz Laura is, aki 19 évesen 2018 januárjában csatlakozott az Előréhez, akkor még fél évre kölcsönben a Mosonmagyaróvártól, de a következő szezont már hivatalosan is lila-fehér játékosként kezdte meg a fiatal kézilabdázó. Bár az az idény remekül sikerül a számára, sajnos a szezon végén már elkezdődött hosszú kálváriája, melyben két térdműtét és egy nagyon hosszú rehabilitációs időszak is szerepelt. Ennek megfelelően az előző szezont teljes egészében ki kellett hagynia, viszont most már egészségesen, tele ambícióval alig várja, hogy ismét pályára léphessen csabai együttesünkben.

– Ha jól tudom Szegedről származol, de a kézilabda csínját-bínját nem ott sajátítottad el…

– Részben így van, hiszen nagyon korán már 14 évesen elkerültem a Nemzeti Kézilabda Akadémiához, de azért a sportágat Szegeden kezdtem és így az alapokat is ott sajátítottam el. Az persze igaz, hogy a négy Balatonbogláron eltöltött év nagyon fontos szerepet játszott a pályafutásomban. Ezen időszak alatt rengeteget fejlődtem és tanultam, ami nem is csoda mert kiváló szakember-gárda dolgozott velünk, amelynek köszönhetően serdülőtől egészen junior korom végéig folyamatosan válogatott kerettag lehettem. A junior-válogatottsághoz amúgy is életem eddigi legnagyobb élménye fűződik, hiszen 2018 nyarán hazai környezetben sikerült világbajnoki címet szereznünk.

– Ezt követően viszont ismét visszatértél az alföldre…

– Igen, csak előtte még 2017 őszén egy rövid ideig Mosonmagyaróváron is megfordultam, sőt első profi szerződésemet is ennél a klubnál kaptam. Viszont mivel januárban elváltak útjaink az akkor másodosztályban szereplő egyesülettel, így az első osztályú debütálásom a Békéscsabához kötődik. Egyébként úgy érzem az a félévem nagyon jól sikerült itt, gyorsan beilleszkedtem a csapatba és örömmel töltött el, hogy a kölcsönidőszak után 2018 nyarán kétéves szerződést kínált számomra a csabai klub.

– Ami azért így kétéves távlatból elég felemásra sikerült…

– Sajnos igen. Az első évem abszolút rendben volt, egyre inkább kezdtem alapemberré válni - főleg védekezésben - és szinte minden mérkőzésen pályán lehettem. Viszont a szezon végén már egyre komolyabb problémákat kezdett okozni számomra egy régi sérülésem szövődménye. Egészen pontosan elkopott a jobb térdemben a porc, így mozaik plasztikára volt szükség, melyet 2019. szeptember 11-én Székesfehérvárott végeztek el. A műtétet követően csak hat héttel később állhattam lábra és bár amint lehetett elkezdtem a gyógytornát és a rehabilitációt - sajnos a felépülésem így is fél évet vett igénybe. A klub egészségügyi stábja viszont rengeteget segített az erősítésben és a különböző kezelésekben, amit ezúton is nagyon köszönök Jacsek-Makra Viktóriának, Knyihár Jánosnak és Tóth Kristófnak egyaránt.

– Akkor számodra is rosszkor jött a bajnokság felfüggesztése?

– Talán mondhatom, hogy a legrosszabbkor. Mivel a közös munkának köszönhetően egyre jobban haladt felépülésem, így márciusban már teljes értékű munkát tudtam a csapattal végezni és 2020. március 14-én a Szombathely elleni bajnoki mérkőzésen léptem volna ismét pályára. Viszont a járványhelyzet közbeszólt, ezért sajnos játék nélkül voltam kénytelen lezárni ezt az idényt. Bár ez a szezon messze nem úgy alakult számomra, ahogyan terveztem, most már csak a jövőre és az előttünk álló idényre koncentrálok. Szeretnék bizonyítani a pályán és ismét stabil tagja lenni a csapatnak és persze a lányokkal együtt elérni a kitűzött célunkat. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt időszakban, de ezek az események csak még inkább megerősítették bennem azt, hogy az életem a kézilabda és ameddig csak lehetőségem van rá szeretném továbbra is a pályán élvezni ezt a csodálatos játékot.

– Reméljük erre itt Békéscsabán még nagyon sok lehetőséged lesz, hiszen hosszabbítottál a klubbal…

– Igazából evidens volt számomra, hogyha a klubnak is szüksége van rám akkor maradok. Az elmúlt két és fél év során nagyon megkedveltem a várost, szeretek itt élni, teljesen otthonomnak tekintem. Emellett azért az együttes is a szívemhez nőt. Nekem jó érzés ebben a csarnokban játszani és külön tetszik, hogy a szurkolóink nagyon szeretik a kézilabdát meg a csapatot és remek hangulatot képesek varázsolni a találkozókon.

– Jelenleg te is a nyári szünetedet töltöd, mivel telnek a vakáció napjai?

– Most a szabadidőm legnagyobb részét a családommal és a barátaimmal töltöm, megpróbálok minél jobban feltöltődni, kikapcsolódni. A hátralévő rövid időszakban még szeretnék egy kicsit túrázni is, mert azért inkább aktívabban igyekszem eltölteni a pihenőidőmet. Viszont mivel hamarosan kezdődik már a felkészülés is, ezért teljesen az edzésekről sem feledkezem meg és folyamatosan erősítek és készülök, hogy minél jobb formában kezdjem július 6-án az alapozást. Már nagyon várom, hogy együtt dolgozzunk a csapattal, és persze, hogy ismét találkozzunk a pályán.

Interjú Borgyos Pannával

Mai írásunkban tovább folytatjuk együttesünk 2020/2021-es keretének bemutatását, most a huszadik szülinapját novemberben betöltő Borgyos Pannával ismerkedhetünk meg. A formálódó, átalakuló Békéscsabában belső posztokon, elsősorban irányítóként számíthat majd rá Vida Gergő vezetőedző. A korosztályos válogatott játékos kérésünkre beszélt egy kicsit magáról, eddigi pályafutása legmeghatározóbb mozzanatairól és persze arról is milyen lesz a következő szezonban már lila-fehérben játszani.

– Mesélj magadról egy kicsit! Ha jól tudom, nagyon fiatalon kerültél kapcsolatba a sportággal?!

– Mátészalkán születtem és itt is kezdtem kézilabdázni. Valójában tejesen véletlenül, hiszen még nyolc évesen egy kedves barátnőm hívott el egy kézilabda táborba, ahol nagyon megtetszett a sportág, a jó hangulat, illetve megszerettem a társaságot is. Így leginkább ezek hatására a későbbiekben is elkezdtem járni edzésekre. Viszont ahogy múltak az évek, egyre szervesebb részét képezte az életemnek a sport és ezáltal egyre komolyabban is kezdtem venni, szóval úgy gondoltam adok egy esélyt a tanulás mellett a kézilabdának is. Ezért a fejlődésem érdekében az általános iskolát követően a középiskolai tanulmányaimat már célirányosan kezdtem meg annak érdekében, hogy még magasabb szinten tudjak a kézilabdával foglalkozni. Végigjártam a korosztályos csapatokat és persze lehetőségem nyílt a felnőtt csapatban is bemutatkozni.

– A teljesítményednek köszönhetően a 2018/2019-es szezonban már egyre több időt tölthettél NB I-es mérkőzésen is a pályán, az idei szezonod viszont nem úgy sikerült, ahogy igazán szeretted volna.

– Igen, sajnos a szezon elején, egy edzőmeccsen megsérültem, eltört a kéz-középcsontom. És bár nagyon bíztam benne, hogy minél hamarabb ismét pályán lehetek, sajnálatos módon hosszabb idő volt a felépülésem, mint amire előzetesen számítottam, így a bajnokság első felét teljesen ki kellett hagynom. És ugye egy sérülésből visszatérő játékosnak ilyenkor még az is időbe telik, hogy felvegye a megfelelő tempót. Szerencsére a bajnokság második felére már vissza tudtam zökkeni a játékba, de akkor meg közbeszólt a koronavírus, ami váratlanul lerövidítette a bajnokságot.

– Mi volt eddigi pályafutásod során a legnagyobb élmény számodra?

– Így hirtelen két esemény jut eszembe, ami eddig a legnagyobb hatással volt rám. Az egyik épp az idei szezonhoz kötődik, amikor lehetőségem nyílt pályára lépni az EHF-Kupában, ami rendkívül különleges érzés volt. Valamint az is hatalmas élmény volt számomra, mikor tavaly a korosztályos csapatunkkal a bajnoki négyes döntőn szerepelhettem és óriási küzdelemmel bronzérmet szereztünk.

– Milyen játékos és milyen személyiség Borgyos Panna? Szabadidődben például mivel foglalkozol szívesen?

– Próbálom mindig a legtöbbet kihozni magamból, amikor a pályára lépek. A gyorsaságomat tartom a fő erényemnek és erre nem csak fizikális értelemben gondolok, hanem úgy is, hogy az egyes játékhelyzetekben képes vagyok hamar reagálni, gyors döntést hozni. Határozott jellem vagyok, aki az elvégzett munkában hisz. Szabadidőm nagyon kevés van, mert a sport és az egyetem kitölti a mindennapjaimat, de igyekszem minél többet a családommal és a barátommal lenni.

– A következő szezonban viszont már kölcsönben a Békéscsabában szerepelsz, miért döntöttél a váltás mellett?

– A továbbfejlődésem mellett, mindenképpen Vida Gergő személye nyomott a legtöbbet a latban döntésemnél. Igazából ő is keresett meg és felvázolta azt a jövőképet, amit Békéscsabán szeretne, amiben nekem is szerepet szánna, én pedig igent mondtam. Annak külön örülök, hogy olyan edző mellett lehetek a következő szezonban is, akivel már több éve ismerjük egymást, hiszen eddigi pályafutásom alatt is rengeteget dolgoztam Gergővel.

– Milyen célokkal érkezel az Előréhez?

– Ambiciózus vagyok, a csapattal együtt akarok fejlődni. Szeretnék minél több időt a pályán tölteni és a legjobb formámat nyújtani. Többször jártam már Békéscsabán és mindig azt tapasztaltam, hogy a lila-fehér szurkolók imádják a csapatukat, a támogatásuk szinte plusz egy embert jelent. Bízom benne, hogy a jövőben is kitartanak mellettünk, a sikerre éhes együttesünknek nagy szüksége lesz a buzdításukra. Azt ígérhetem, hogy sportnyelven szólva nem ismerünk majd elveszett labdát és mindent megteszünk a sikeres szereplés érdekében.

Interjú Tena Petikával

Mint ahogy arról már többször szót ejtettünk csapatunk kerete alaposan kicserélődik a nyáron és ez kiemelten igaz az átlövőkre is. Összesen három új kézilabdázó érkezik erre a posztra, közülük is most a horvát korosztályos válogatott Tena Petikával ismerkedhetünk meg. A hamarosan 20. életévét betöltő 190 centis játékos a Kisvárda csapatától érkezik az Előréhez és elsősorban balátlövő pozícióban bevethető. Tena mesélt egy kicsit magáról, eddigi magyarországi benyomásiról és persze távlati céljairól is.

– Kérlek mesélj magadról, hol születtél, hol kezdtél kézilabdázni, milyen csapatokban játszottál eddig?

– Kaproncán születtem és nyolc éves koromban ott is kezdtem kézilabdázni. Ebben a városban imádják a kézilabdát és nagyon nagy hagyományai is vannak, úgyhogy teljesen természetes dolog, ha egy fiatal lány ezt a sportot választja. Így tettem én is, bár édesanyám, aki szintén űzte ezt a sportágat azért óva intett tőle és jobban örült volna, ha valamelyik másik sportággal kezdek professzionálisan foglalkozni. Viszont makacs voltam és nem hallgattam rá, de azt gondolom az idő engem igazolt. Tizennyolc éves koromig játszottam az RK Podravka csapatában, ezt követően döntöttem úgy, hogy kipróbálom magam külföldön is. Így kerültem Magyarországra és azon belül is Kisvárdára, ahol az elmúlt szezonomat töltöttem.

– Miért döntöttél ilyen fiatalon a légiós élet mellett?

– Horvátországban a Podravka csapata szinte egyeduralkodó, de a bajnokság színvonala messze elmarad a magyarországitól. Ezért amikor úgy döntöttem, hogy profi kézilabdázó szeretnék lenni, az egyik célom az volt, hogy a roppant erős magyar bajnokságban is kipróbálhassam magam. Akkor még magam sem gondoltam, hogy ez ennyire fiatalon 19 évesen valósággá válik. Úgyhogy óriási boldogsággal és ambícióval vágtam neki az előző szezonnak Kisvárdán, ami ugyan nagyon izgalmas volt számomra, de sajnos mégsem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Igazából nem kaptam megfelelő esélyt arra, hogy megmutathassam a valódi tudásomat, viszont azért rengeteget tanultam belőle. Lehetőségem nyílt megismerni több olyan embert is, akik inspiráltak, illetve segítettek akkor is, amikor igazán szükségem volt rá. Azt viszont remélem, hogy az előttünk álló szezonban sokkal inkább megmutathatom majd a valódi arcomat és képességemet.

– Ha éppen nem a kézilabda pályán tevékenykedsz, akkor mivel foglakozol a legszívesebben?  

- Amikor nincs meccs vagy edzés nagyon szeretek kávézni a barátaimmal, imádok olvasni, meg sorozatokat nézni. Voltaképpen nincs különleges hobbim, inkább szeretem hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Amiből mostanában még kevesebb van, hiszen egyetemi tanulmányokat is folytatok, marketing és kommunikáció szakon, ami sok időmet elveszi.

– Mi szólt az Előre mellett?

– Elsősorban azért választottam a Békéscsabát, mert tetszett az az irány, az a jövőkép, melyet a klub felvázolt nekem és hogy ezt fiatal játékosokkal szeretnék megvalósítani. Úgy érzem beleillek ebbe az elképzelésbe és bízom benne, hogy megfelelő esélyt kaphatok itt a bizonyításra és a további fejlődésre, amit szerintem az edző személye is garantál. Már várom a közös munkát és azt hiszem, ha elég keményen és céltudatosan fogunk dolgozni, elérhetjük kitűzött céljainkat.

– És pontosan mik ezek a célok, amiket megfogalmaztál magadnak?

– Alapelvem, hogy mindig száz százalékot akarok nyújtani minden mérkőzésen, sőt még edzésen is és természetesen segíteni akarom a csapatot a lehető legjobb eredmény elérésében, ez a legfőbb célom. Mindenképpen szeretném, ha ez a csapat a fiatalsága ellenére is megmutatná, hogy képes jó eredményt elérni ebben az erős bajnokságban. Azt hiszem - már csak a korunknál fogva is – az elszántsággal nem lesz majd gond és mindenkiben ott lesz a vágy, hogy kihozza magából a legtöbbet. Remélem, hogy a szurkolók is mellettünk lesznek és támogatni fognak minket a jó szezon elérésében.

– Hogy érzed a játék mely elemében vagy a legerősebb és mi az, amiben még fejlődnöd kell?

– Leginkább a távoli zónákból történő átlövések, a gyors lerohanás és a védekezés, ami igazán az erősségemnek számít. De mivel nagyon magas játékos vagyok, ezért fejlesztenem kell még a robbanékonyságomon és szeretném, ha a jövőben tovább szélesedne a lövő-repertoárom is.

Dömény Dezső

Kapcsolódó hivatkozás:

http://www.eurohandball.com/ec/cl/men/2016-17/player/563393/TenaPetika

Az 1993-as születésű Ivana Mitrovic a 2019/2020 szezonra szerződést irt alá Egyesületünkkel.

A szerb születésű játékos nevelő egyesülete a ŽRK Bor volt, majd hét évet játszott a Kikinda színeiben. 2017-ben ZORK Jagodina csapatához igazolt két évre. Magyaroszági pályafutása 2019 nyarán kezdődött Szombathelyen, ahol nyolc mérkőzésen lépett pályára a szezonban és 34 gól szerzett. A 177 cm magas átlövő a szerb nemzeti válogatott tagja.

Szeretettel köszöntjük Ivanat egyesületünknél és sok sikert kívánunk neki lila-fehér színekben!

Barján Bianka a következő szezonban ismét csapatunkat erősíti.

A Vác együtteséből érkező tehetséges átlövő 2013/2014-ben már egy szezont töltött az Előrénél, most jó kilátásokkal tekint a jövőbe: – Nagyon örülök, hogy, újra a Békéscsaba együttesében szerepelhetek. A döntésemben nagy szerepe volt a vezetőedző személyének és bízom benne hogy a közös munka által, remekül sikerül majd a visszatérésem. A szezon elején szerzett serülésemnek már nyoma sincs, így teljes erőbedobással tudok készülni majd nyáron a csapattal. Remélem, hogy egy szuper jövő előtt állunk és szép sikereket tudunk majd együtt elérni!

A csabaiak kerete egy új arccal bővült a héten, a lila-fehérek fél évre kölcsön vették a másodosztály Nyugati-csoportjának listavezetőjétől, a Mosonmagyaróvári KCSE-től a junior válogatott beállót, Giricz Laurát.

A pályafutását Szegeden kezdő, 19 éves játékos éveken át a NEKA együttesét erősítette, mielőtt a nyáron az óváriak játékosa lett. A junior válogatott sportoló a két ünnep között próbajátékon járt a Viharsarokban, játszott az Érd elleni tesztmérkőzésen is, majd Horváth Roland vezetőedző javasolta a szerződtetését.

Kapcsolódó hivatkozás:
http://elorenkse.hu/site/player/giricz-laura-gerda/

Másfél éves kisvárdai vendégjátékot követően visszatér Békéscsabára Gidai Eszter, az Előre NKSE saját nevelésű játékosa. Az irányító 2015. nyarán került kölcsönbe az akkor még másodosztályban szereplő Kisvárdai KC együtteséhez, amelynek színeiben kivívta a feljutást a legmagasabb osztályba.

Eszter ősszel is a szabolcsi csapatban szerepelt, emellett 3 mérkőzésen kettős játékengedéllyel az NB I/B-s Hajdúnánás színeiben is pályára lépett. Az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE csapata élt a kölcsönadási szerződésben rögzített opcióval, így lehetővé vált a 2014-ben junior bajnoki címet szerzett játékos visszaigazolása, aki a héten be is kapcsolódik a lila-fehérek edzésmunkájába.