Újabb ikonikus játékos int búcsút a Békéscsabai Előre NKSE élvonalbeli női kézilabda-csapatának.
Walfisch Mercédesz eligazolása után ősztől Zöldi-Tóth Kata sem a liláknál folytatja pályafutását. A 33 esztendős beállós idestova másfél évtizede szolgálja a klubot, az utóbbi 4-5 évben vezéralakja volt a jelentősen megfiatalodó gárdának. Az előző idényben például oroszlánrészt vállalt abból, hogy a klub a mostani évet is az élvonalban kezdhette. Stabil hellyel rendelkezett a jelenlegi csapatban, mígnem utolérte a vég…
A Budaörs elleni kulcsfontosságú idegenbeli győzelemből 3 góllal és remek játékkal vette ki a részét, azóta viszont nem léphetett pályára.
– Tulajdonképpen mi is történt? – tudakoltuk a játékostól.
– A Győr elleni hazai meccs után kezdtem érezni nyaki fájdalmat és zsibbadtak a végtagjaim is. Kihagytam a fehérvári meccset, elkezdtem edzeni, a Budaörs ellen fájdalomcsillapítóval vállaltam a játékot, azt követően viszont próbáltam edzeni, de nagy fájdalmaim lettek. Nem volt mit tenni, orvos után kellett nézni. Így jutottam el Szegedre, az ország egyik legjobb idegsebészéhez, dr. Barzó Pál professzorhoz, aki nyaki porckorongsérvet állapított meg, ami be volt gyulladva. Két-három hónapos felépülési időszakot prognosztizált, amely gyógytornából és aktív pihenésből állt. A tizedik hetet követő kontrollon gyógyulttá nyilvánított.
– Ha jól számolunk, az ominózus budaörsi meccs éppen három hónapja volt, még sem láthattunk a pályán Egerben…
– Hosszú volt a kényszerpihenő, ezért korai lett volna még a játék. Fokozatosan álltam vissza az edzésmunkába, Horváth Rolanddal edzővel megbeszéltük, hogy lealapozok és idővel kiderül, hogy tudok-e még beszállni. Magamban viszont arra az elhatározásra jutottam, hogy nem siettettem a visszatérést, inkább szisztematikusan építem fel magam, hogy ősztől ismét pályára léphessek. Viszont az már nem csabai színekben fog megtörténni, mert az idény végeztével professzionális szinten mindenképpen felhagyok a játékkal, ez a sérülés ugyanis intő jel volt számomra és gondolkodóba ejtett.
– Mi lesz veled jövőre?
– Évek óta az ifjúsági együttes trénere vagyok, részt veszek képzéseken és jövőre is önálló korosztályt fogok vinni. Az új helyzetben pedig még inkább az edzői pálya felé orientálódhatok, hiszen ebben a klub támogat, én pedig nem szeretnék elszakadni a sportágtól. Szeptembertől iskolapadba ülök, elkezdem az MKSZ által kiírt erőnléti edzői tanfolyamot. Minél többet szeretnék fejlődni és tanulni, úgy gondolom, hogy erre „házon belül” van lehetőség. Emellett amatőr szinten a játék is beleférne, mivel érzek magamban annyi erőt, hogy a második vonalban tudnék még segíteni valamelyik csapatnak. Ez irányban azonban még képlékeny a jövőkép, hiszen csak a napokban hoztam meg a döntésem.
A női kézilabda bajnokság immáron utolsó szakaszába fordultunk, hiszen mindössze négy forduló van még hátra az idei küzdelmekből. És talán úgy is fogalmazhatunk, hogy lila-fehér csapatunk számára igazából csak most kezdődnek a tavaszi küzdelmek, mert a felső illetve középházi ellenfelek után most már alsóházi, sőt közvetlen riválisok ellen kell majd felvenni a harcot. Első körben pedig a lilák számára talán leginkább várt, és a tavasz legnagyobb presztízsű találkozója következik Egerben. És nem elsősorban a hazaiak alsóházi szereplése kapcsán illethetjük ezt az összecsapást komoly presztízsűnek, hanem sokkal inkább a két csapat őszi békéscsabai mérkőzése miatt. Azon a találkozón ugyanis óriási meglepetésre egy találattal a vendég egriek legyőzték a csabai lányokat, amivel fájó sebet ütöttek a lilák idei teljesítményén. Ha azonban még az előző fordulóbeli Ferencváros elleni 19 gólos vereséget is idevesszük, akkor joggal feltételezhetjük azt, hogy a csabai hölgykoszorú már lázasan készül arra, hogy egy erőben azért hozzájuk jóval közelebb álló csapat ellen végre megmutathassák valós tudásukat. És azért valljuk meg, a sérülések miatti nehézségek ellenére is azért ez a cél igencsak reálisnak tűnik. Lévén az Eger mindösszesen azzal a kettő ponttal rendelkezik csak eddig a bajnokságban, amit azon az ominózus viharsarki összecsapáson gyűjtött. Persze azért hazai pályán több alkalommal is megvillantották már oroszlánkörmeiket, hiszen az MTK együttese is mindössze két góllal, a Fehérvár gárdája pedig négy találattal tudott csak föléjük kerekedni. Ebben pedig elvitathatatlan az egykoron Békéscsabán is megfordult Sári Barbarának a szerepe, aki ipari mennyiségben termeli a gólokat. Érdekesség, hogy 136 találatával az ötödik helyen tanyázik jelenleg a góllövőlistán, és ezzel éppen a két legeredményesebb lila-fehér gólvágót, az eddig 131 találatig jutó Aleksandra Vukajlovicot és a 120 gólnál járó Walfisch Mercédeszt előzi meg. A felkészülés közben együttesünk szakvezetőjétől Horváth Rolandtól érdeklődtem miként készülnek a lányok a hétvégi megmérettetésre.
Fotó: Antal János
– A sereghajtó otthonába látogattok, és talán nem is lehet kérdés milyen célokkal utaztok Egerbe!
– Valóban nem, hiszen a célunk csak is a győzelem lehet, tehát egyértelműen a két bajnoki pontért megyünk. Engem személy szerint is nagyon motivál az, hogy visszavágjunk ellenfelünknek a hazai fiaskó miatt, de azt gondolom a lányok is hasonlóan állnak ehhez a mérkőzéshez. Talán a szezon legnagyobb pofonja volt számunkra az a novemberi találkozó, így nem hiszem, hogy bárkinek is külön bizonygatni kellene, mennyire szeretnénk kijavítani az akkori botlásunkat.
– Azt azért nem mondhatjuk, hogy könnyű helyzetben vagy, hiszen kis túlzással minden héten kidől valaki a csapatból, de ahogy látom a lelkesedés töretlen…
– Természetesen az, de ez nem is lehet kérdés, mint ahogy az sem, hogy most is teljes erőbedobással készülünk, nyilván a lehetőségeinkhez mérten. Ahogy te is említetted egyre kevesebb a hadra fogható játékosom, viszont akik itt vannak, azoktól mindenképpen azt várom, hogy szívüket-lelküket kitegyék a pályára és küzdjenek az utolsó leheletükig. Mivel kevesen is vagyunk, nem számítok könnyű összecsapásra, de ahogy imént is említettem egyértelműen a győzelem szellemében készülünk és lépünk majd pályára szombaton. Ha egy góllal, akkor egy góllal, de mindenáron pontokkal akarunk távozni Egerből.
– Mi lehet szombaton a siker kulcsa?
– A legfontosabb dolgok most is hátul fognak eldőlni, tehát a védekezésünknek és a hozzá kapcsolódó kapusteljesítménynek kell úgy összeállnia, hogy a megfelelő alapot megteremtsük a sikerhez. Ha hátul egy fegyelmezett, kemény védekezést produkálva sikerül elbizonytalanítani ellenfelünket, akkor elöl is meg fogjuk tudni oldani a dolgokat. Nyilván ehhez támadásban is majd a lehető legkevesebb hibával kell kézilabdáznunk.
– A szombatival együtt az utolsó négy mérkőzésetek következik, van valami külön célkitűzés erre az utolsó etapra?
– Igazából konkrét célokat nem fogalmaztunk meg, de én nagyon szomorú lennék, ha a szezont is ennyi ponttal fejeznénk be. Magyarul szeretném, ha a lehető legtöbbet ki tudnánk hozni a hátralévő mérkőzésekből, azaz minél több pontot szereznénk és játékban is megpróbálnánk még javulni.
Együttesünk legutóbb a 2013/14-es szezonban szerepelt utoljára Egerben, akkor magabiztos 32-19 arányú győzelemmel térhettek haza lányaink. Viszont ahogy már többször is szót ejtettünk róla, a közelmúltban az egri gárda örülhetett, ugyanis az őszi békéscsabai találkozón az első negyedóra kivételével végig vezetve 29-28-ra legyőzték a lilákat. A visszavágásra tehát szombaton 18 órától lesz lehetősége csapatunknak, az egri Eszterházy Főiskola Sportcsarnokában megrendezésre kerülő összecsapáson, melyen a B.Pech Katalin, Vágvölgyi Mária sípmesterek tevékenykednek majd.
Igazi kézilabda csemegével kezdődik a húsvéti hosszú hétvége a sport szerelmeseinek, ugyanis nagypénteken lila-fehér együttesünk a Ferencváros gárdáját látja vendégül. Azokat a zöld-fehéreket, akik a hétvégén kettős verességgel estek ki a Rostov Don ellen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, így most már teljes gőzzel csak a bajnokság végjátékára, és az ETO-val szembeni versenyfutásra koncentrálhatnak. Ez pedig egyáltalán nem ígérkezik sétagaloppnak a Népligetiek számára, mert kis túlzással még alig értek haza Oroszországból és máris két hét leforgása alatt összesen öt találkozót kell lejátszaniuk, közte egy Siófok és egy Győr elleni rangadót. De nem véletlen ez a sűrű program, ugyanis a BL negyeddöntői miatt utoljára április elején léptek pályára a zöld-fehérek bajnoki mérkőzésen. Méghozzá Vácon, ahol bizony meglehetősen megizzadtak a két bajnoki pontért, ugyanis csak egy góllal, 34-33 arányban tudtak diadalmaskodni. Ezzel szemben együttesünk túl van egy komoly sérüléshullámmal tarkított három idegenbeli csatát hozó sorozaton, melynek a legszűkebb vereségét múlt hét pénteken szenvedték el Kisvárdán a 32-22-es végeredményt hozó összecsapáson. Így nem is csoda, hogy a lila-fehér szimpatizánsok már jócskán ki lehetnek éhezve a kézilabdára, hiszen szeretett csapatukat közel másfél hónap után láthatják ismét hazai közegben. Mint ahogy az Előre fiatal irányítója Gidai Eszter is hosszú hónapok után szerepelhet ismét a csabai publikum előtt, lévén sérülését követően legutóbb Kisvárdán tért vissza a lila-fehér csapatba. Ennek apropóján beszélgettem vele, de természetesen szót ejtettünk a pénteki zöld-fehérek elleni derbiről is.
Fotó: Antal János
– Először is, hogy érzed magad, milyen állapotban vagy most?
– Szerencsére már százszázalékos állapotban vagyok, teljesen fájdalommentesen és úgy érzem fizikálisan is sikerült utolérnem magam. Igazából már két hónapja a csapattal edzek, nyilván fokozatosan terhelve a lábamat. Ahogyan a meccsterhelés is fokozatos volt, hiszen az utóbbi három találkozón már keretben voltam ugyan, de először csak védekezésben kaptam perceket, majd végre a Kisvárda ellen hosszabb időt is a parketten tölthettem.
– Milyen érzés volt ismét a pályán belülről segíteni a csapatot?
– Kimondhatatlanul jó érzés volt, rettentően hiányzott már a mérkőzés és az a légkör, ami egy kézilabdameccset jellemez. Ráadásul önkéntelenül is felsejlett pályára lépésemkor az a nyolc kemény hónap, amit végig kellett csinálnom azért, hogy ismét eljussak ideáig. Fizikálisan és lelkileg is igencsak megviseltek az utóbbi időszak történései, de az hogy megint magamra ölthettem a lila-fehér mezt és gólokkal tudtam segíteni a csapatot, úgy érzem megérte a sok nehézséget.
– Akkor beszéljünk egy kicsit erről a bizonyos Kisvárda elleni mérkőzésről, ami nem csak a visszatérésed miatt volt érdekes, hanem mert egy roppant fiatal kerettel is álltatok ki.
– Igen, bár ugye leginkább a kényszer szülte ezt a helyzetet, és az igazat megvallva hiányoztak is azok a rutinosabb játékosok, akik most nem tudtak pályára lépni. Ettől függetlenül egyáltalán nem kezdtünk rosszul, az első húsz percben kifejezetten jól tartottuk ellenfelünket, aztán viszont szépen lassan kijött a két csapat közötti különbség, és fokozatosan ellépett tőlünk a Várda. A második játékrész elején ugyan még vissza tudtunk kapaszkodni egy szorosabb eredményre, de a negyvenedik perctől már végképp az ő akaratuk érvényesült, és el is döntötték a találkozót. Mivel minimális cserével kellett lejátszanunk az összecsapást, amíg erővel bírtuk addig tartottuk őket, de egy idő után elsősorban a sok hibáinknak köszönhetően, ellenfelünk lerohant minket és fokozatosan növelte a különbséget. Ami még komoly probléma volt, hogy nem igazán tudtunk átlövés gólokat szerezni, és így a védelmüket sem tudtuk megfelelően széthúzni, hogy a beállóknak is több helye legyen. Ezen mindenképpen javítani kell a következő mérkőzéseken.
– Akár már a Fradi ellen!
– Ellenük mindenképpen! Mert ahhoz, hogy a célunkat elérjük és egy igazán szoros meccset tudjunk velük játszani, az elmúlt mérkőzések hibáit kénytelenek leszünk kijavítani. Persze mindenki tisztában van a realitásokkal, hogy egy nagyon erős ellenféllel kell pénteken farkasszemet néznünk, akik amellett, hogy rengeteg kivalló játékossal rendelkeznek, még sokkal hosszabb paddal is, ami nyilván jóval több variációs lehetőséget rejt magában. Ettől függetlenül nem feltartott kézzel megyünk ki a pályára, hazai környezetben nagyon szeretnék minél jobb játékkal előrukkolni, és szurkolóinkat is egy élvezetes találkozóval szórakoztatni.
– Mire kell akkor különösen koncentrálnotok pénteken?
– Mindenekelőtt arra, hogy ne rohanjunk és fogjuk meg a támadásokat, azaz minél hosszabban kézilabdázzunk. A Ferencvároshoz hasonló csapatok ellen nagyon fontos, hogy ne az általuk diktált rohanós ritmust vegyük fel, hanem próbáljuk meg lassítani a játékot. Ez az, amit csak részben tudtunk az elmúlt találkozókon megvalósítani, de ha szoros összecsapást akarunk játszani a Fradival meg kell oldanunk. Az is kulcsfontosságú lesz, hogy a lehető legkevesebb hibával kézilabdázunk, azért hogy ne tudjanak gyors lerohanásokkal átrohanni rajtunk. Valamint hátul is jóval stabilabbnak kell lennünk, és sokkal agresszívabb védekezést kell bemutatnunk.
– Az előző hetekben meglehetősen foghíjas csapattal voltatok kénytelenek kiállni, most mi a helyzet a hiányzók terén?
– Talán egy fokkal jobban állunk, hiszen a Kisvárdai mérkőzéshez képest ott lesz az együttesben Aleksandra Vukajlovic aki több találkozót is kénytelen volt derékfájdalmak miatt kihagyni, de a héten már teljes értékű munkát végzett. Illetve Marincsák Niki is pályára léphet, aki ugye a két klub megállapodása miatt nem játszhatott a legutóbbi találkozón. Viszont sajnos Balog Juditra nem csak ezen a mérkőzésen, de már ebben az idényben sem számíthatunk, ugyanis hamarosan térdműtéten kell átesnie, és így az immár műtét után lábadozó Szögi Timivel együtt csak a következő szezonban tudnak hozzánk csatlakozni. A gondok ellenére azért elszántak vagyunk és szeretnénk pénteken minél jobb kézilabdát produkálni. Ami a közeljövő szempontjából is fontos lenne, hiszen a Ferencváros elleni összecsapást követően már ismételten olyan találkozók következnek, amelyeken azért nagyobb eséllyel tudunk majd pontokat gyűjtögetni. Ennek tükrében pedig egyáltalán nem mindegy milyen szájízzel megyünk be a bajnokság véghajrájába.
Ha a két csapat egymás elleni mérkőzéseit nézzük a mérleg nyelve egyértelműen a Ferencváros felé billen, így nem meglepő módon a felek őszi Népligeti találkozóját is magabiztosan 36-21 arányban a zöld-fehérek nyerték, ahogy a legutóbbi Viharsarki összecsapást is. Annak a tavaly májusi mérkőzésnek egyébként az adta meg a pikantériáját, hogy a Ferencváros és a Győr őrületes versenyfutása közepette rendezték, és így mindkét csapat a lehető legnagyobb gólkülönbség elérésére törekedett. Viszont hiába nyerte meg akkor azt a csabai összecsapást 37-25-re a Fradi, a végelszámolásnál mégis egy góllal alulmaradt az ETO-val szemben. Egyelőre most még ilyen harc nincs a két gigász között, de a vendégek így is toronymagas esélyesei a pénteken 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő találkozónak, amit az Asztalos Bence, Bárkányi Gábor sípmesterek dirigálnak majd.
A Női kézilabda NB1 21. fordulóját rendezik a hétvégén, így pénteken csapatunk is útra kell, hiszen ezúttal Kisvárdán lesz jelenése Horváth Roland tanítványainak – akiknek zsinórban ez már a harmadik idegenbeli összecsapása lesz, a Siófoki és az Érdi túrát követően. Igaz sok sikerélménnyel nem gazdagodhattak, ugyanis a Balaton-partján 38-26-ra, míg Érden 45-30 arányban maradt alul ellenfeleivel szemben a csabai egylet. Ezzel viszont a tizenkettedik helyre csúszott vissza együttesünk a tabellán, bár a tizenegyedik helyen tanyázó MTK mindössze csak a jobb gólkülönbségének köszönhetően tudja megelőzni a lilákat. És noha szabolcsi ellenfelünk három pozícióval csapatunk előtt helyezkedik el, ebben a naptári évben Walfischékhoz hasonlóan hét pontot, azaz hajszálpontosan ugyanannyit sikerült csak bezsebelniük eddig a pontvadászatban. Ráadásul mostanában hazai pályán sem olyan magabiztos a kisvárdai gárda, amit jól mutat, hogy a legutóbbi hét hazai összecsapásukból csak egyet sikerült megnyerniük, még januárban az Eger ellen. Sőt február elején, a Mosonmagyaróváron elszenvedett vereségüket követően az addigi vezetőedző Vlatko Djonovic munkáját is megköszönték és így a szakmai munka irányítását Dévényi János vette át. Megakadályozni azonban ő sem tudta azt, hogy az utolsó két hazai mérkőzésükön a Debrecen és a Vác is egyaránt hatgólos győzelemmel térjen haza a szabolcsi városból. Mind két fél tehát hasonló cipőben jár, azaz szeretné maga mögött hagyni az elmúlt időszak rossz sorozatát és győzelemmel nekimenni az utolsó egy hónapnak. Ezt pedig együttesünk jobbszélsője Kovács Anett is megerősítette, akivel nem csak a hétvégi mérkőzés apropóján beszélgettem, hanem a hétfői válogatott összetartás kapcsán is, mert Walfisch Mercédesz mellett Anett is képviselte klubunkat Kim Rasmussen szövetségi kapitány legújabb keretében.
Fotó: Antal János
– Korábban a „B”, hétfőn pedig már az „A” válogatottba is meghívást kaptál. Milyen benyomásid voltak az összetartásokon?
– Teljesen mértékben pozitív, jó élményekkel térhettem haza. Sok időnk ugyan most nem volt gyakorolni, hiszen ez csak úgymond a kluboktól kikoldult egynapos összetartás volt, ahol a Bajnokok ligájában szereplő együttesek játékosai nem is vettek részt. De valahol most ez is volt a cél, azaz hogy a fiatalabb játékosok, és akik leginkább csak az úgynevezett „B” keretben kapnak helyet, azok is jobban megismerhessék a taktikát és minél jobban összeszokjanak egymással. Szóval egy délelőtti erősítő edzést követően délután volt a nap érdemi része, amikor is Kim Rasmussen folyamatos utasításai közepette, egymás elleni játékkal gyakoroltuk a különböző taktikai variációkat.
– A rend kedvéért, mi is a fő célja a szövetségi kapitánynak a „B” válogatottal?
– Elsősorban, hogy a fiatalok is szokják a válogatott légkörét, és a kapitány is jobban megismerhesse azokat a játékosokat, akik egyelőre még nem férnek be a „A” keretbe. Aminek ahogy Ő mondja, valahol az előszobája is a „B” keret. Illetve ha sérülés miatt kidől valaki, akkor legalább nem teljesen újoncként kerül ebbe a közegbe. Amúgy mind a két keret edzéseit Kim tartja, és mondhatom, ugyanolyan elhivatottan dolgozik és próbál segíteni a játékosoknak, akár az első akár a második csapat gyakorlásáról van szó.
– Egy hárommérkőzéses idegenbeli széria utolsó állomása következik számotokra, és bizony azért az első két találkozótok nem igazán sikerült úgy, ahogy szerettétek volna…
– Az igazat megvallva egyáltalán nem úgy alakultak ezek az összecsapások, ahogy azt előzetesen terveztük, és főként védekezésben hagyott nagyon sok kívánnivalót a teljesítményünk. Ha őszinte akarok lenni, akkor mind a két idegenbeli találkozónkon ugyanazokat a hibákat vétettük, rettenetesen fegyelmezetlenek voltunk, aminek egyik eredménye, hogy rengeteg kétperces büntetést kaptunk. De sajnos számtalan technikai hibát is elkövettünk, amivel jócskán megkönnyítettük ellenfeleink dolgát. Viszont levontuk a tanulságokat ezekből a mérkőzésekből, és már pénteken szeretnénk bemutatni, hogy idegenben is tudunk ennél sokkal jobban kézilabdázni.
– Ősszel gyakorlatilag 1 másodpercen múlott a pontszerzés a Kisvárda ellen, szerinted azóta mennyit változott a két együttes?
– Azt gondolom, leginkább a körülmények miatt lehet némi változás. Ellenfelünknél például edzőváltás is történt, amitől azért mindig átalakul egy kicsit a csapat játéka. Ettől függetlenül a Kisvárda kerete még mindig roppant erős, és mivel több kiváló képességű kézlabdázó is erősíti a keretüket, számos olyan erényük van, amiben még mindig rendkívül jók. Ilyen például az egy-egy elleni játék, amiben nagyon veszélyesek, de a beálló játékuk is kifejezetten acélosnak számít. Amúgy hasonlóan legutóbbi két ellenfelünkhöz ők is rettenetesen gyors játékot játszanak, így az ellenfél támadásbeli hibáit gyors lerohanásosokkal kíméletlenül megbüntetik. A mi csapatunk körül azért annyi változás nem történt, de sajnos a sérülések tavasszal folyamatos nehézségek elé állítanak minket. A mai napig több játékosunknak is nehezíti a felkészülését kisebb-nagyobb probléma, míg ugye Szögi Tímeára például már biztosan nem számíthatunk ebben a szezonban. Igaz azért vannak jó hírek is, hiszen szerencsére kapusunk Balog Judit már újra edzett a héten, és bevetésre készen várja a pénteki találkozót.
– Amelyen gondolom, most már tényleg szeretnétek egy igazán szoros csatát vívni.
– Mindenképpen. Persze nem lesz könnyű dolgunk, hiszen ahogy említettem is egyre kevesebben vagyunk, és egy fizikálisan ennyire erős ellenféllel szemben nehéz 60 percen keresztül szinte egy sorral kézilabdázni. Ezért is lesz nagyon fontos, hogy most sokkal fegyelmezettebben, és kevesebb hibával kézilabdázunk, megakadályozva hogy átfussanak rajtunk, és ez által is inkább a felállt fal elleni támadásokra kényszerítsük őket. Emiatt is a védekezésünkre próbálunk nagyon összpontosítani, főként a beálló semlegesítése és az átlövők kiszorítása lesz szerintem kulcsfontosságú. A célunk mindenképpen az, hogy javuljunk az előző találkozókhoz képest, és így minél szorosabb csatára kényszerítsük ellenfelünket, vagy akár még pontot is szerezzünk Kisvárdán.
Az együttesek ősszel egy végletekig kiélezet összecsapást vívtak egymással a Viharsarokban, ahol is a vendégek Isabel Guialo dudaszó pillanatban szerzett találatával kiénekelték a sajtot a lilák szájából, és 30-29 arányban megnyerték a találkozót. Csapatunk legutóbbi kisvárdai kiruccanása viszont nem hozott ennyire szoros küzdelmet, a tavaly márciusi összecsapást ugyanis 24-18-ra viszonylag simán nyerték a Szabolcsiak. A két gárda soron következő mérkőzése tehát pénteken 18 órától a Kisvárdai Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a találkozót a Horváth Péter, Marton Balázs bírópáros vezeti majd.
Mozgalmas hete van női kézilabda csapatunknak, hiszen alig néhány napja még Siófokon vendégeskedtek Horváth Roland tanítványai, a hétvégén pedig már egy újabb megmérettetés vár az együttesre, ugyanis vasárnap Érden lesz jelenésük. És noha a lilák a szerdai Balaton parti összecsapásra is előzetesen egy szoros eredmény elérését tűzték ki célul, a házigazdák már az első játékrészben jelezték nem szándékoznak pontokat ajándékozni a csabai egyletnek. A találkozó elejétől roppant domináns játékot mutattak, ennek is köszönhetően megnyugtató 10 gólos előnnyel térhettek szünetre. És ugyan a második játékrészben jelentősen nem nőt tovább a két csapat közötti különbség, a vége így is sima 12 gólos siófoki győzelem lett. Ha pedig előzetesen is a „nehéz” jelzőt használtuk a lilák Balaton parti kirándulásához, akkor a vasárnapi összecsapást végképp ezzel a kifejezéssel illethetjük. Ugyanis az ellenfél az az érdi gárda lesz, akikét egységgel épp a lila-fehérek szerdai ellenfelét megelőzve, 27 ponttal a harmadik pozíciót foglalják el a tabellán. Így talán mondanom sem kell, menyire fontos lehet a Pest megyeieknek ez a két pont a bronzért folyó csatában. Amelyért a legutóbbi hazai összecsapásuk alkalmával azért nagyon nagy lépést tettek, hiszen az őket üldöző Siófokot sikerült 30-26-ra legyőzniük. Igaz, ha azt nézzük, hogy ebben a szezonban még veretlen hazai környezetben Szabó Edina együttese, akkor talán nem is akkora meglepetés a sikerük. Idegenben már azért többször hullajtottak pontokat Janurikék, amiből a váci vereség, vagy a békéscsabai pontveszteség különösen fájdalmas lehet. A legutóbbi szerdai játéknapon, Mosonmagyaróváron is igencsak megszenvedtek a kétbajnoki pontért, de a végén azért egy góllal 23-22-re csak sikerült két vállra fektetniük a hazaiakat, egy végig kiélezett, szoros összecsapáson. Egyébként, ha az érdi játékosok listáját böngésszük, több ismerős néven is megakadhat a szemünk, ami nem véletlen, hiszen a jelenlegi keretükből hárman is szerepeltek korábban az Előrében. Ilyen a csabai nevelés Gávai Szonja, csapatunktól az Érdbe nyáron távozó Jovana Kovacevic, sőt még 2010-ben Kisfaludy Anett is játszott lilában egy félévet. Vasárnap tehát ismét egy élcsapat otthonában kell helytállnia a csabai lányoknak, és hogy ez igazából miért nem sikerült Siófokon arra együttesünk fiatal hálóőrével, Horvát Dorinával kerestük a válaszokat.
– Mi hiányzott szerdán, hogy szorosabb találkozót tudjatok játszani?
– Talán leginkább a megfelelő koncentráció. Nagyon sok hibával kézilabdáztunk, főként támadásban, amiket gyors lerohanás gólokkal büntetett a Siófok. Az első tíz percben még viszonylag tudtuk őket tartani, de utána ritmust váltottak, és fokozatosan elhúztak tőlünk. Gyakorlatilag ebben az időszakban átfutottak rajtunk, mi kapusok is szinte csak ziccereket kaptunk. A 22 gól, amit egy félidő alatt begyűjtöttünk az pedig rengeteg. A második játékrészben azért valamit javult a játékunk képe, de ekkor is még sok hibával játszottunk.
– Valamivel meglepett benneteket a Siófok?
– Az igazat megvallva nem. Amúgy is leginkább a saját játékunkra szoktunk koncentrálni, ilyen szintű ellenfelek esetében pedig még inkább igaz ez. Viszont abból, amit előzetesen elterveztünk nem sok mindent sikerült megvalósítanunk a pályán. Szerettük volna lassítani a játékot, például egy-egy támadásunk alkalmával minél tovább menjen körbe a labda, hogy ez által is megtaláljuk az optimális helyeket a lövésre. Amikor így játszottunk rendszeresen eredményesek is tudtunk lenni, de sajnos sokszor türelmetlenek voltunk és elkapkodtuk a befejezéseket.
– Ha már elsősorban a védekezést boncolgatjuk, Te hogy érzed a kapus-védelem összhangban mennyit fejlődtetek a szezon során?
– Nehéz kérdés. Én úgy gondolom, hogy fejlődünk folyamatosan, de azért bőven van még min csiszolni. Vannak találkozók, amikor ez nagyon jól működik, és sajnos vannak, amikor kevésbé. Ez nyilván abból is adódik, hogy még nagyon fiatal a csapatunk, és így a teljesítményünk illetve a védekezésünk, akár még egy mérkőzésen belül is meglehetősen hullámzó. Valamint a legfontosabb belső védő pozícióban a szezon során többször is változott a játékosok személye, pedig itt kifejezetten hangsúlyos az összeszokottság. Ettől függetlenül próbáljuk egymást húzni a mérkőzéseken belül is, és mi kapusok szintén arra törekszünk, hogy minél jobb teljesítménnyel segítsük a hátsó szekciót.
– Ha előre tekintünk a következő ellenfeletekre, abban azért megegyezhetünk, hogy ők sem lesznek könnyű falat…
– Nem bizony, egy újabb élcsapat, akik ráadásul otthon még erősebbek. A játékuk egyébként sokban hasonlít a Siófokéhoz, szóval mindenképpen tanulnunk kell a szerdai mérkőzésünkből, és kijavítanunk az ott elkövetett hibáinkat. Ők is nagyon gyorsan kézilabdáznak, és főként egy-egy jó védekezés vagy kapusbravúr után villámgyors lerohanással fejezik be a támadásaikat. Ezt ráadásul Janurik Kinga és Katarina Krpez vezetésével rendkívül magas szinten is űzik. Roppant magas és erős védőfallal rendelkeznek, igaz ezt a gyors lábú, jól cselező játékosaink által akár még a mi javunkra is fordíthatjuk. Azt hiszem számukra minden szinten komoly presztízzsel bíró összecsapás lesz a vasárnapi, és nem csak arra gondolok, hogy jelenleg nagy csatában vannak a Siófokkal így minden pont nagyon számít nekik, hanem arra is, hogy Békéscsabán mégiscsak elcsentünk tőlük egy pontot.
– Milyen célokkal utaztok akkor Érdre?
– Legfőképpen, hogy összeszedjük magunkat a hétközitalálkozót követően, és a játék minden elemében, de legfőképpen védekezésben feljavuljunk. Sokkal nagyobb összhangban kell hátul dolgoznunk, és persze jóval koncentráltabban is. Fontos lesz, hogy az elején bemenjenek az átlövéseink, és így több helye legyen a jól cselező játékosainknak egy az egyben a védelmükkel szemben. És persze a visszafutásokra is nagy hangsúlyt kell helyeznünk, hogy ne csak ziccerben érkezzenek a kapunk elé. Természetesen azért szeretnénk minél jobb eredménnyel távozni Érdről, de azért az ilyen találkozókon a legfontosabb, hogy tudjunk tovább fejlődni, és ez által még hatékonyabban felkészüljünk azokra az összecsapásokra, amiket a szezon hátralévő részében a hozzánk erősségben azért közelebb álló együttesekkel szemben kell majd megvívnunk.
A két csapat összecsapásaira jellemző, hogy a szorosabb csatákat mindig Békéscsabán játsszák egymással, ennek ékes bizonyítéka a felek őszi 30-30-as Viharsarki találkozója. Érden általában simább hazai győzelmek születtek az elmúlt időszakban, ahogy az előző szezonban is, amikor is a vendéglátók 35-24-es sikernek örülhettek. A gárdák tehát vasárnap 18 órától az Érd Arénában csapnak össze, a találkozó két játékvezetője Kovács-Sebők Stefánia és Réti Rebeka lesz.
Közel háromhetes szünetet követően hétközi fordulóval folytatódnak a küzdelmek a K&H Női kézilabda ligában, csapatunkra a Békéscsabai ENKSE számára pedig egy siófoki megméretetés vár. És bizony könnyű túrának véletlenül sem nevezhetjük a hétközi kirándulást, hiszen a Balaton parti vendéglátók ebben a szezonban már nem csak szimplán a keretük összetétele miatt, hanem az eredményeik által is kiérdemlik az élcsapat jelzőt. Ha pedig rápillantunk a bajnoki tabellára, akkor ez még inkább szembetűnő lesz, ugyanis a Siófok jelenleg a negyedik pozíciót foglalja el 23 megszerzett pontjával, és így kemény harcot folytat a kettő egységgel előtte álló Érd együttesével a bajnoki bronzérem megszerzéséért. Ebben acsatában egyébként éppen az előző fordulókban veszítettek fontos pontokat a cápalányok, hiszen a legutóbbi két találkozójukon egyaránt alulmaradtak, a Váccal szemben 25-24, míg az Érddel szemben 30-26 arányban. Ezzel a két vereséggel pedig még az idegenbeli veretlenségüknek is búcsút inthettek. Azonban hazai pályán is voltak már kilengéseik, mert a Vác siófoki diadala vagy az MTK pontszerzése mindenképpen a meglepetés kategóriába tartozik. A nemzetközi porondon viszont egyelőre megállíthatatlanul menetel a Balaton parti egylet, az EHF kupa csoportkörét veretlenül nyerte meg, és a norvég Storhamar elleni kettős győzelmüknek köszönhetően mára sorozat elődöntőjében vannak, ahol majd a Viborg csapatával mérkőznek meg a döntőbe jutásért. Együttesünk ezzel szemben teljesen más célokért küzd a szezonban, és még ha az előző fordulóban a Vác három góllal jobbnak is bizonyult a lila-fehér hölgykoszúnál, a bennmaradásért folyó küzdelemben azért igen csak jól állnak Horváth Roland tanítványai, akik perpillanat a tabella tizenegyedik helyén tanyáznak, hét pontra a kiesőzónától. Most viszont egy roppant nehéz sorozat vár a csabaiakra, ugyanis három találkozón egymás után vendégként kell helytállniuk, ráadásul a tabella első felében elhelyezkedő ellenfelek otthonában, majd ezt követően még a Ferencvárossal is farkas szemet kell nézniük a Viharsarokban. De természetesen egyelőre még csak a soron következő ellenfél, azaz a Siófok együttese van fókuszban a csapatnál, így én is a hétközi mérkőzéssel kapcsolatban kértem elsősorban esélylátogatást együttesünk fiatal beállósától Giricz Laurától.
Fotó: Antal János
– Ismételten egy hosszabb szünet után vagytok, milyen jellegű munkát végeztetek az elmúlt három hétben?
– Amikor ennyi idő telik el két tétmérkőzés között, akkor általában a fizikai munkára helyezzük a nagyobb hangsúlyt, ez most is így volt. Az első héten az erőnléti edzések domináltak, sok futással kiegészítve, azt követően pedig a kézilabda taktikai része került inkább előtérbe. Nyilván a múlt heti válogatott hét miatt egy kicsit foghíjasak voltunk, hiszen többen hiányoztak, de ettől függetlenül azért próbáltuk minél hasznosabban kihasználni ezt az időt arra, hogy még jobban összecsiszoljuk a játékunkat, és elsősorban védekezésben hatékonyabbá tegyük a csapatot. Illetve azért jutott idő egy kis játékos csapatépítő összetartásra is, ugyanis egy paintball csatában is összemértük tudásunkat.
– Az ilyen váltakozó intenzitású időszakokat miként lehet optimálisan kezelni? Gondolok itt arra, hogy most több mint egy hónap alatt mindösszesen egy találkozót játszottatok, míg az előttünk álló bő másfél hónapban nyolc összecsapás is vár majd rátok…
– Az igazat megvallva elég nehéz alkalmazkodni ahhoz, hogy sokszor hetekig nem játszunk mérkőzést, aztán meg rövid időn belül többet is. Mint ahogy most is, egy hosszabb szünetet követően két találkozónk is lesz a héten, aztán pedig megint két hét szünet. Én a magam részéről mindenképpen a sorozatterheléses időszakot kedvelem jobban, amivel szerintem nem vagyok egyedül, hiszen a tétmérkőzés nélküli hetek, amikor csak edzések vannak, az egy játékos számára meglehetősen egysíkú. Igaz ekkor több szabad hétvégénk és szabadidőnk van, és így azért könnyebb regenerálódni is. Most pedig azért nekünk is jól jött, hogy kevesebb összecsapást kellet játszanunk, mert a sok sérültünkből többen is felépülhettek mostanra.
– És valljuk meg kelleni is fog a frissesség, ugyanis meglehetősen nehéz sorozat előtt álltok, hiszen a tabella első hat csapatai közül néggyel is megmérkőztök az elkövetkező fordulókban…
– Nyilván nem lesz könnyű ilyen szintű ellenfelekkel szemben játszani, de azért ellenük is ugyan úgy készülünk, és próbáljuk majd a lehető legjobb teljesítmény nyújtani. Most talán az motiválhat minket a legjobban ezeken a találkozókon, hogy a védekezésünketszeretnénk még magasabb szintre emelni, mert azért lássuk be ezen a téren még bőven lehetett hiányérzetünkaz elmúlt időszakban. Jelenleg az egész mezőnyben mi kaptuk a legtöbb gólt, és ugyan elöl a lőtt gólok számával ezt bőven kompenzáltuk, azért szeretnénk, ha végre hátul is meg tudnánk találni a megfelelő felállást.
– Az erőltetett menetet szerdán, Siófokon kezditek, akikkel kapcsolatban adódik a kérdés, vannak egyáltalán igazán gyenge pontjaik?
– Sokat nem tudok mondani, mert egy meglehetősen komplex csapat a Siófok. Sztárokkal teletűzdelt, igazi kétsoros csapat, ahol tényleg minden poszton két ugyanolyan kaliberű kézilabdázó pattogtatja a labdát. Nehéz is lenne bárkit kiemelni közülük, mert a kapustól elkezdve a beállóig igazából végig kiemelkedő játékosok találhatók náluk. Ha mégis meg kellene neveznem egy játékost, akire igazán oda kell figyelnünk szerdán, akkor Estelle Nze Minkót mondanám, aki a Siófok karmestere, tőle indulnak a játékok, és így az ő semlegesítése mindig kulcskérdés védekezésben. Támadásban pedig általában a kapusok jelentik a legnagyobb problémát az ellenfeleknek, az ő eszükön kell nekünk is minél jobban túljárnunk.
– Milyen játék kell akkor, hogy igazán megszorítsátok a hazaiakat?
– Leginkább egy kemény, határozott védekezés, amivel kellően elbizonytalaníthatjuk őket már az elején. Természetesen ilyen minőségi ellenféllel szemben nekünk a maximumot kell kihozni magunkból, főleg idegenben ahhoz, hogy legyen esélyünk ellenük, vagy legalább megfelelően megszorongassuk őket. Időnk most bőven volt rákészülni a magasabb szintű ellenfelekre, így remélem, szerdán is tudjuk produkálni azt a játékot,amivel akár meglepetést is tudunk okozni. A legfontosabb viszont az, hogy tényleg olyan kézilabdát mutassunk be, ami után emelt fővel jöhetünk majd le a pályáról.
Az utóbbi időszakban sok babér nem termett a liláknak a Siófok ellen, amit jól szemlétet, hogy a két csapat legutóbbi öt szezonban lejátszott 12 mérkőzéséből mindössze egyet tudott csak megnyerni az Előre még 2017 tavaszán. Ennek megfelelően a gárdák őszi Békéscsabai randevúján is a Balaton partiak örülhettek a 30-25-ös végeredménnyel zárult találkozót követően. Igaz azon a találkozón egyáltalán nem lehetett panasz a csabai lányok teljesítményére, akik a második félidőben már négy góllal is vezettek, és csak az utolsó tíz percben tudták megfordítani a találkozót a vendégek. Reméljük csapatunk idegenbenis szoros küzdelemre készteti majd a hazai együttest, a szerdán 18 órától a Siófoki Kiss Szilárd Sportcsarnokban megrendezésre kerülő összecsapáson, melyet a lilák irányítója Szögi Tímea térdproblémái miatt egészen biztosan kihagyni kényszerül. A találkozó játékvezetői ezúttal az Őri Erika, Pozdena Erika bírópáros lesz majd.
Kéthetes szünetet követően folytatódnak a K&H Női Kézilabda liga küzdelmei. Csapatunkra pedig egy újabb hazai megmérettetés vár, hiszen a lila-fehérek ezúttal a GVM Europe-Vác együttesét látják vendégül. Könnyű összecsapásra viszont ezúttal sem számíthat a békéscsabai publikum, ugyanis egy remek szezont produkáló Pest megyei gárda lesz az ellenfél, akik több skalpot is begyűjtöttek már a bajnokság során. Leginkább hazai környezetben dominálnak, amit jól mutat, hogy ebben a szezonban, még egy oda látogató csapat sem tudott ponttal távozni a Dunakanyarból. Ezzel szemben idegenben azért már nem ennyire jó a Váciak mérlege, nyolc találkozójukból mindössze kettőt sikerült megnyerniük, az MTK és a Siófok otthonából tudtak győztesen távozni. De a magabiztos hazai szereplésnek köszönhetően, így is 20 megszerzett ponttal az ötödik pozíciót foglalják el a bajnoki tabellán. Ráadásul a jelenlegi formájukról sok mindent elmond az is, hogy az elmúlt két fordulóban a tabella harmadik és negyedik helyezettjét is le tudták győzni hazai pályán, az Érdet 26-24-re, míg a Siófokot 25-24 arányban. Igaz a lila-fehér szurkolók sem panaszkodhatnak kedvenceik formájára, mert bár a legutóbbi fordulóban 30-28-ra kikaptak Walfischék Dunaújvárosban, de előtte sikerült legyőzniük többek között a nagy rivális Debrecen gárdáját is, és csak ebben a naptári évben már 7 pontot kapartak össze a bajnokságban. Ennek megfelelően a Mosonmagyaróvárral holtversenyben 10 ponttal a tízedik helyen tanyázik az együttes, jelentős hét pontos távolságban a kiesőzónától. A küzdelmeknek azonban még koránt sincs vége, így a bajnokság kétharmadánál a lilák vezetőedzőjét Horváth Rolandot kérdeztem az előttük álló feladatokról.
Fotó: Antal János
– A hét pontos előny a kiesőhelytől azért már több mint bíztató, Te is nyugodtabb vagy annál, mint a téli szünetben voltál?
– Mindenképpen, hiszen nyilván így, hogy megszereztük azokat a pontokat, amik kiemelten fontosak voltak a bennmaradás érdekében, sokkal nyugodtabban lehet dolgozni. De mondanom sem kell, azért nem dőlünk hátra, dolgozunk tovább és újabb célokat fogalmazunk meg magunknak. Szeretnénk még további pontokat gyűjteni, és a lehető legjobb helyen végezni a tabellán. Illetve már azért a jövőre is gondolva a fiatalabb játékosokkal egyre szisztematikusabb munkát próbálunk végezni, hogy minél jobban beépítsük őket a csapatba.
– Az év első két hónapja különösen jól sikerült számotokra. Hogy látod, miben tudtatok leginkább előrelépni az őszhöz képest?
– Leginkább szerkezetileg lettünk jobbak, azaz sokkal összecsiszoltabb csapatmunkát tudunk most végezni, és így a játékunk összképe is sokat javult. A csapategységgel már ősszel sem voltak gondjaink, viszont így, hogy most már mindenki megtalálta helyét az együttesben teljesen összeért a gárda. Valamint a téli szünetben elvégzett munka is roppant fontos volt, hiszen mind fizikálisan, mint pedig taktikailag fel tudtuk építeni magunkat erre az időszakra.
– Az viszont szembetűnő, hogy fizikálisan egész szezonban nagyon jól bírja a csapat, sőt több mérkőzést is a végjátékban tudtatok megfordítani…
– Mivel kevesen vagyunk, arra törekszünk, hogy a játékosok fizikális képessége lehetővé tegye, hogy 60 percen keresztül a pályán tudjanak lenni. Ebben nagyon nagy szerepe van az erőnléti munkának, és Kiss Károlynak, aki a csapat erőnléti edzője. Ezen kívül viszont a napi edzésmunkákat is úgy állítjuk össze, hogy a mérkőzéseken a játékosok terhelhetőségét minél jobban ki tudjuk tolni.
– A Vác lesz a soron következő ellenfeletek, akikkel szemben azért mostanában nem voltak túl jó élményeitek?
– Igen, bár az őszi mérkőzésen az igazat megvallva mi játszottunk mélyen tudásunk alatt, és elsősorban ennek köszönhettük, hogy ekkora különbség lett a végén. Ettől függetlenül egy nagyon jól összerakott gárdáról beszélhetünk a Vác személyében, ahol egy kiemelkedő képességű kapus, több meghatározó külföldi játékossal nagyon jó alapot képez, amit aztán a fiatal magyar játékosok tesznek teljessé. Lendületes kézilabdát játszanak, nagyszerű szélsőjátékkal. Viszont a legfőbb erősségük a hátsó szekciójukban van, ahogy már említettem egy kiváló kapussal és előtte egy jól működő védekezéssel.
– Mit szeretnél látni a pályán a csapatodtól pénteken?
– Elszánt játékot, azt hogy mindenki az utolsó leheletéig küzdjön, és mindent adjunk ki magunkból. Számomra ez a legfontosabb. Ha ez megvan, az egy jó alapot képez a védekezésre, ami szintén kiemelt fontosságú lesz most is, a jó kapusteljesítménnyel egyetemben. De a legfontosabb, hogy a kellő tűz ott legyen a csapatban, és egységesen játszunk, mert csak ebben az esetben tudunk felülkerekedni ellenfelünkön.
Szilágyi Zoltán a GVM Europe-Vác vezetőedzője a következőképpen látja az esélyek a találkozóval kapcsolatban: – A Békéscsaba ellen mindenképpen nehéz mérkőzésre számítok, mondom ezt akkor is, ha hazai pályán azért egy magabiztos győzelmet arattunk ellenük. Tudni kell, hogy komoly lövőkkel rendelkeznek, elsősorban Walfisch és Vukajlovic személyében, őket kell leginkább semlegesíteni, és így megint nagy hangsúly lesz a védekezésünkön és a kapusteljesítményünkön. Bízunk abban, hogy labdaszerzésekből és védésekből minél több lerohanás gólt tudunk majd lőni, ez mindenképpen egy fontos momentuma lehet a mérkőzésnek. És természetesen szintén lényeges lesz a megfelelő helyzetkihasználásunk is. Szóval azt gondolom, mindennek össze kell állnia ahhoz, hogy el tudjuk hozni a két bajnoki pontot a Viharsarokból. Tudjuk jól, hogy hetek óta jó formában vannak, de én nagyon bízom a csapatban.
Ha a statisztikát böngésszük, akkor megállapíthatjuk, hogy az elmúlt időszakban nem sok babér termett lila-fehér együttesünknek a Vác ellen, sőt kifejezetten nagy pofonokba is beleszaladt csapatunk az utóbbi találkozókon. Így volt ez a tavalyi szezonban is, hiszen Békéscsabán 33-22-re, míg Vácon 48-28 arányban nyertek Szilágyi Zoltán tanítványai. De ősszel sem kímélték hazai pályán a Pest megyeiek az Előrét, amit a 43-21-es végeredmény is jól tükröz. Ha pedig békéscsabai sikert keresünk, akkor vissza kell lapozni a naptárban egészen 2017 januárjáig, ugyanis akkor sikerült legutóbb hazai környezetben, 23-22 arányban két vállra fektetni a váci hölgykoszorút. Csapatunk tehát pénteken megtörheti a két éves sikertelenségi sorozatot, hiszen a felek 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban ismételten egymásnak feszülnek, a találkozó sípmesterei a Felhő Ferenc, Öcsi Tamás bírópáros lesz.
A hétvégén tovább folytatódik csapatunk számára a K&H Női kézilabda liga küzdelme, méghozzá idegenben, egészen pontosan Dunaújvárosban kell helytállni az Előre NKSE csapatának. Azt pedig nem lehet mondani, hogy ne lennének friss élményeik a liláknak aktuális ellenfelükről, hiszen két héttel ezelőtt a Magyar Kupa küzdelmeiben is összecsaptak a felek. Akkor sima tízgólos Kohász győzelem született, amivel az Újváros bejutott a kupa négyes döntőjébe. Azóta egyébként mind két gárda egy bajnoki mérkőzésen lépett pályára, igaz teljesen más szájízzel hagyhatták el a parkettet az együttesek. Amíg a lila-fehérek egy bravúros találkozón 31-28-ra legyőzték a Debrecent, addig a Dunaújváros egy elég nagy pofonba szaladt bele Siófokon a 31-17-es végeredménnyel zárult találkozón. Igaz előtte ők is elkönyvelhettek egy komoly sikert a Vác legyőzésével, amit hazai pályán a 35-29-es győzelmükkel értek el. Ezen sikerüket megelőzően egyébként csak az MTK-t és a Fehérvár együttesét sikerült hazai közegben két vállra fektetniük, és mivel idegenben is három győzelmet aratott eddig a Kohász, így 12 ponttal a kilencedik pozíciót foglalják el a bajnoki tabellán. Első számú üldözőjük pedig nem más, mint lila-fehér együttesünk, akik mindössze 2 ponttal lemaradva a tízedik pozícióban tanyázva követik az újvárosi egyletet. És ez nyilván nem a véletlen műve, hiszen Horváth Roland együttesét ebben a naptári évben eddig csak a Fehérvár és a Győr gárdája tudta két vállra fektetni a honi pontvadászatban. Az MTK elleni döntetlen kivételével pedig az összes többi ellenfelük kénytelen volt meghajolni a lila-fehérek előtt. És ez azért is nagy szó, mert roppant fiatal csapattal vitézkedik a bajnokságban az Előre, hiszen a 21,5 éves átlagéletkorú együttesben összesen hét, húsz év alatti játékos található. Közülük is az egyik legifjabb, a mindösszesen 17 éves Dombi Katalin, aki fiatal kora ellenére már az előző szezonban bemutatkozhatott a felnőttek között, ebben az idényben pedig már egyre komolyabb szerepeket kap Horváth mestertől. Vele beszélgettem a Loki elleni siker és a hétvégi bajnoki összecsapás apropóján.
Fotó: Antal János
– Ízig-vérig rangadó volt a Debrecen elleni találkozótok, igazán fantasztikus hangulatban. Milyen érzés volt belülről átélni a mérkőzést?
– Természetesen mindig nagy élmény egy ilyen összecsapás, amikor tényleg él a csarnok és jól játszik a csapat is. Különösen fontos volt, hogy már az elején bekezdtünk és olyan előnyre tettünk szert, ami azért megalapozta a sikerünket. Pedig meglehetősen nagy tempót diktált a Loki, főleg az első játékrészben, de felvettük velük a versenyt, sőt még mi jöttünk ki jobban a rohanásból. A védekezésünk azért sokszor hullámzó volt, de a kapusteljesítménnyel kiegészülve mindig a legjobb pillanatokban sikerül hatástalanítanunk egy-egy debreceni támadást. Viszont ha őszinték akarunk lenni azért ez leginkább a szív diadala volt, főleg a második félidőben, amikor már egyre inkább kijött a fáradság a csapaton. Alapból kevesen vagyunk, és még ráadásul néhány kulcsjátékosunk a múlt héten több edzést is kénytelen volt kihagyni, tehát a felkészülés sem volt zökkenőmentes. Ettől függetlenül azért egész végig azt sulykolta belénk Roland, hogy le tudjuk győzni a Debrecent, és végül tényleg sikerült.
– A csapat kétharmada saját nevelésű, ami azért nagy szó a mostani mezőnyben, és ha jól tudom Te magad is abszolút csabai nevelés vagy…
– Olyannyira, hogy nyolc éves korom óta – amikor is elkezdtem kézilabdázni -, csak az Előrében pattogtatom a labdát. Gyakorlatilag végigjártam az egyesület összes utánpótlás csapatát, és ugye jelenleg is játszom a Zöldi-Tóth Kata által edzett ifi csapatban is. De rajtam kívül a felnőtt keretből még négy játékos is tagja ennek az ifjúsági csapatnak, illetve az NB2-ben szereplő együttesnek, szóval vagyunk egy páran, akik több fronton is képviseljük a klubot.
– Mindössze két hét telt csak el a legutóbbi Dunaújvárosi túrátok óta. Friss élmény lévén mi az, amit tanulságként le lehet szűrni abból az összecsapásból, hogy most segítségetekre legyen egy szorosabb eredmény eléréséhez?
– Nem játszottunk jól azon a találkozón ez egyértelmű, de leginkább a védekezés volt az, amiben nagy sok hiányérzetünk maradhatott. Ezt mindenképpen jobban és nagyobb figyelemmel kell megoldani, mint azt két hete tettük. Illetve sokkal taktikusabban is kell játszanunk, mert nagyon sok buta hibát vétettünk, amit aztán ők gyors gólokkal kíméletlenül kihasználtak. Igazából az Újváros azt játszotta, amit tud, nem hinném, hogy bármivel is megleptek volna minket, egyszerűen csak úgy érzem mi nem tudtunk azon a szinten kézilabdázni, ahogy tudunk.
– Számodra azért elég különleges és pikáns lesz ez a mérkőzés, hiszen ezúttal ellenfélként találkozol nővéreddel, Lucával…
– Igen, és méghozzá első alkalommal, mert ősszel én nem játszottam, a legutóbbi találkozón pedig Luca nem lépett pályára sérülés miatt. Mindenképpen érdekes érzés lesz, főleg ha védekezésben szemtől szembe kerülünk egymással, és nekem kell megfognom őt egy akció során. De ilyenkor 60 percre félre kell tenni a családi kötelékeket és csak a játékra koncentrálni, valamint arra, hogy minél jobban segítsük a csapatunkat. Nyilván nem lesz könnyű, mert amúgy nagyon szoros kapcsolat van köztünk, szinte minden nap beszélünk, és próbáljuk egymást segíteni a kézilabdával kapcsolatos dolgokban is. Meccsek után szintén mindig megbeszéljük egymás játékát, hát legalább ezt most nem telefonon, hanem személyesen tehetjük meg.
– Milyen célkitűzéssel utaztok Dunaújvárosba?
– Mindenképpen szeretnénk a kupameccshez képest jóval szorosabb találkozót játszani, ez a minimum elvárásunk. Viszont ha védekezésben elég feszesek tudunk lenni, és a kapuból is megkapjuk a megfelelő támogatást, illetve sokkal okosabban és higgadtabban tudunk kézilabdázni, mint két hete, akkor bármi megtörténhet. Ezt azt hiszem a Loki ellen is bebizonyítottuk, igaz hazai pályán mindig sokkal jobban is megy a játék, de én bízom abban, hogy Dunaújvárosban is helyt tudunk majd állni.
A helytállásban viszont nehezítheti csapatunk dolgát, hogy Zöldi-Tóth Katalin sérülés miatt biztosan nem léphet pályára a találkozón, míg Szögi Tímea játéka is erősen kérdéses. A felek egyébként már két alkalommal is találkoztak ebben a szezonban, a szeptemberi békéscsabai randevújuk egy bajnoki mérkőzés volt, ahol is 30-23-as vendéggyőzelem született, míg két héttel ezelőtt a Magyar Kupa negyeddöntőjében mérkőzött meg a két gárda, szintén Kohász sikerrel a végén. Az együttesek harmadik összecsapása tehát ez alkalommal is Dunaújvárosban lesz, 18 órától a Városi Sportcsarnokban, a Fekete Tamás, Tóth Dávid bírópáros ténykedése mellett.
Újabb hazai fellépésre készül együttesünk a Békéscsabai ENKSE, méghozzá a szurkolók által nagyon várt Debrecen elleni rangadó következik szombaton. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az a mérkőzés, amikor a két csapat tabellán elfoglalt helyétől függetlenül minden estben derbiről beszélhetünk, hiszen a két gárda és a két egyesület szurkolói évtizedek óta tartó rivalizálása minden találkozójuk során kézzel fogható. Így alighanem most is a hagyományokhoz híven parázs csata várható majd a pályán. A Loki egyébként 14 fordulót követően 15 megszerzett pontjával a hatodik pozíciót foglalja el a bajnoki tabellán, és ádáz küzdelmet vív a Vác, Fehérvár, Kisvárda trióval a nemzetközi kupaindulást érő helyért. És amíg otthoni mérlege tekintélyt parancsoló, hiszen eddig egyedül csak a Siófok tudta két vállra fektetni a Hajdúságiakat – igaz éppen az előző fordulóban a 31-25-ös végeredményt hozó összecsapáson -, addig idegenben már nem annyira acélosak, amit jól mutat, hogy az eddigi hét vendégeskedésük alkalmával, csak kétszer, az MTK és a Dunaújváros otthonából sikerült pontokkal távozniuk. Alighanem ez is közrejátszhatott abban, hogy a téli szünetben megköszönték az addigi vezetőedző Pal Oldrup Jensen munkáját, és a csapat szakmai irányítását pályafutása során harmadszorra a Debreceni kézilabdázás egyik legendája Köstner Vilmos vette át. És nem is tétlenkedett, ugyanis szemmel láthatóan ráncba szedte a piros-fehéreket, akik a rutinos tréner vezetésével öt mérkőzésből hármat meg is tudtak nyerni. Nem panaszkodhatnak azonban a lila-fehérek háza táján sem az évkezdésre, hiszen az MTK elleni pontszerzés és a Mosonmagyaróvár valamint a Budaörs felett aratott győzelmeknek hála, ebben a naptári évben ötven százalékos mérleggel áll Horváth Roland együttese. Ráadásul szintén a sikereknek köszönhetően, jelenleg öt pontos előny birtokában van csapatunk a 13. pozícióban tanyázó Budaörssel szemben. Az előző hét azonban nem a bajnokságról szólt a csabai hölgykoszorú számára, hiszen Magyar Kupa találkozón Dunaújvárosban szerepelt együttesünk, és szenvedett 10 gólos vereséget. Emiatt nem is csoda, hogy a lilák csapatkapitánya Walfisch Mercédesz csalódottan értékelte a gárda múltpénteki produkcióját.
Fotó: Antal János
– A 35-25-ös végeredmény is azt mutatja, hogy nem sikerült igazából megszorongatnotok az Újvárost…
– Valójában sajnos már az első félidőt követően eldőlt a találkozó. Az elmúlt mérkőzéssekkel ellentétben most nagyon nem működött a védekezésünk, már az első percektől gondban voltunk hátul, és ha őszinte akarok lenni, nem is sikerült az egész találkozón úgy igazából összeállnunk. Aztán ahogy lenni szokott, a védekezésbeli bizonytalanságunk kihatott a támadójátékra is, így később már az is szétesett. Nagyon szerettünk volna továbbjutni, küzdöttünk is végig az összecsapáson, de ez most ennyire volt elég. Nyilván az is nehezítette a dolgunkat, hogy nagyon kevesen voltunk, hiszen több kulcsjátékosunk is kénytelen volt kihagyni a mérkőzést, ennek ellenére azért szerettünk volna legalább szorosabb találkozót játszani.
– A bajnokságban viszont megnyugtató előnyt szereztettek az elmúlt mérkőzések során, gondolom így már azért nyugodtabban lehet készülni az előttetek álló feladatokra is…
– Igen, már január elején tudtuk, hogy nagyon sokat jelenthet a három közvetlen riválisunk elleni mérkőzés, ezért ennek szellemében is készültünk ezekre a találkozókra. És igazából most, hogy ennyi nehézséggel küzdünk, és ilyen sok sérültünk van folyamatosan, még inkább felértékelődnek ezek a sikerek, és az hogy 5 pontos előnyt tudtunk szerezni üldözőinkkel szemben. Így valóban egy kicsit nyugodtabban készülhetünk, de természetesen azért várnak ránk még bőven nehéz feladatok ebben a szezonban.
– Elsőnek egyből a Loki, akik azért meglehetősen komplex csapatnak számítanak a mezőnyben…
– Olyannyira, hogy gyakorlatilag minden poszton van legalább egy kiemelkedő képességű válogatott játékosuk. És még közülük is kiemelkedik Lotte Grigel, aki a kulcsa a debreceni támadójátéknak, remekül mozgatja a csapatot, és még gólerősen is játszik. Ehhez jön még, hogy nagyon komoly tűzerővel rendelkezik szombati ellenfelünk, így a lövőik semlegesítése is kiemelten fontos lesz a találkozón. Valamint ott van Triffa Ági is, akit mi is nagyon jól ismerünk, és szintén az egyik fő motorja a csapatnak, ráadásul mostanában ihletett formában is véd. Szóval összességében egy erős csapattal kell szembenéznünk, és bár ebben a bajnokságban többször is meglehetősen hullámzó volt a Debrecen játéka, azért Köstner Vilmos érkezése mindenképpen jó hatással volt az együttesre.
– Azért ez az összecsapás minden évben egy nagy presztízsrangadó, mennyire érzed a csapaton belül, főleg a fiatal játékosokon ezt?
– Összességében minden mérkőzésre hasonlóan készülünk, de nyilván vannak találkozók, amiket kiemeltebben kezelünk, és többet is foglalkozunk velük. A Loki elleni is ilyen, hiszen velük játszani mindig más, általában a szezon legjobb hangulatú mérkőzése szokott lenni, nagyobb várakozás is előzi meg, és azért ez számunkra is ad egy plusz adrenalin löketet. Azt gondolom ezt azok a játékosok is érzik, akik még nem játszottak ilyen rangadót.
– Miben kell javulnotok a múlt heti kupameccshez képest, hogy a pályán is igazi rangadó legyen?
– Igazából mindenben, de főként védekezésben. Nekünk ez az a pont a játék elemében, ami ha sikerül és jól meg tudjuk oldani, akkor győztesen jöhetünk le a pályáról, viszont ha nem állunk össze megfelelően, akkor szenvedős lesz a játékunk. A Budaörs ellen nagyon jól működött a középső védekezésünk, amivel sikerült megtördelni ellenfelünk támadójátékát, és még gyors gólokat is szereztünk. Azt hiszem ezt kell továbbvinnünk a Loki ellen is, egy masszív védekezést amiből lendületesen és nagy önbizalommal tudjuk vezetni a támadásainkat is. Sajnos kevesen vagyunk, több játékosunk is bajlódott kisebb-nagyobb sérülésekkel az elmúlt időszakban, de akik pályán leszünk azért fogunk harcolni, hogy le tudjuk gyűrni ellenfelünket. Az előző összecsapáshoz képest azért mindenkitől több kell, így természetesen tőlem is, mert sajnos az utóbbi időben nem mindig tudtam annyira segíteni a csapatot, ahogy szerettem volna. De folyamatosan dolgozom azon, hogy megfelelően összerakjam magam, és remélem ezen a mérkőzésen velem együtt a csapat is a győztes arcát fogja megmutatni.
A két gárda első osztályú összecsapásai nagy múltra tekintenek vissza, számtalan emlékezetes találkozóval. Az elmúlt tíz idényben összesen 15 alkalommal vendégeskedtek a Debreceniek a Viharsarokban, és ebből a hazaiak 7 mérkőzésen tudtak diadalmaskodni, két alkalommal döntetlent játszottak a felek és hatszor a Hajdúságiak örülhettek. Ahogyan legutóbb is, hiszen a tavaly áprilisi békéscsabai összecsapást 29-23 arányban a vendég piros-fehérek nyerték. A felek legutolsó mérkőzése azonban Debrecenben volt, igaz a szeptemberi találkozó is 37-25-ös Loki sikerrel zárult. A visszavágásra tehát szombaton 18 órától lesz lehetősége lila-fehér együttesünknek, a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő találkozó két játékvezetője pedig B.Pech Katalin és Vágvölgyi Mária lesznek.
Az ötödik fordulót rendezik a Női kézilabda Magyar kupában, ahol már a legjobb négy közé jutásért küzdenek a csapatok. Így együttesünk is, aki még novemberben, a Kecskemét otthonában egy 31-27-es győzelemmel harcolta ki a negyeddöntős részvételt. Ebben a fordulóban viszont már egy élvonalbeli ellenfél a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia vár a lilákra, és ráadásul még a továbbjutást is idegenben kell kiharcolniuk Walfischéknak. Igaz, ehhez most elég lehet egy döntetlen is, hiszen az egy mérkőzéses párharcok különlegessége, hogy a döntetlen végeredmény az idegenben szereplő csapatnak kedvez. Ha visszamegyünk egy kicsit az időben, és fellapozzuk a békéscsabai női kézilabda történelemkönyvét, azt láthatjuk, hogy együttesünk eddig hat alkalommal tudott a legjobb négy közé kerülni a Magyar Kupában. 1982-ben, illetve 1983 és 88-ban negyedik, 1989-ben és 2010-ben harmadik, és 2012-ben második helyezést értek el a lila-fehérek. Legutoljára ez tehát hét éve a Kovács Péter vezette gárdának sikerült, akik az Előre eddig egyetlen döntőjét vívták ebben a sorozatban. Abból a csapatból egyébként mára már csak Zöldi-Tóth Katalin és Szögi Tímea maradt meg hírmondónak. Mostani ellenfelünk azért nagyobb dicsőségtáblával rendelkezik ebben a sorozatban, de ez egy ötszörös Magyar Kupa győztestől nem is csoda. És ugyan utoljára a 2003/04-es kiírást tudták csak megnyerni, viszont azóta is többször – legutóbb például két éve is – ott tudtak lenni a négyes döntőben. Az idei sorozatba egyébként csak az előző fordulóban kapcsolódott be a Kohász, de egyből egy komoly bravúrt hajtottak végre azzal, hogy a Siófok csapatát búcsúztatták a negyedik forduló rangadóján, méghozzá viszonylag simán 27-22 arányban. Érdekesség, hogy azon a találkozón hét góljával a mezőny legeredményesebb játékosa az a Klujber Katrin volt, aki szezon közben a Dunaújvárosból a Ferencváros csapatába tette át székhelyét. A bajnokságban egyébként 12 megszerezett ponttal a kilencedik pozíciót foglalja el a Kohász, akik a Debrecen, a Mosonmagyaróvár és az Érd elleni vereségeket követően tudtak ismételten nyerni a hétvégén, méghozzá hazai pályán 35-29-re a Vác ellen. Viszont a csabai hölgykoszorú is győzelemmel abszolválta az előző bajnoki fordulót, méghozzá nagyon magabiztosan egy tízgólos sikerrel a Budaörs otthonában. A mérkőzés egyik hőse, és nem mellesleg kilenc góljával a mezőny legeredményesebb játékosa Kovács Anett volt, akivel röviden elemeztük a 35-25-ös sikert hozó összecsapást.
Fotó: Antal János
– Meglehetősen rég fordult elő, hogy ennyire magabiztosan nyerjetek meg egy találkozót, ráadásul idegenben…
– Valóban, de azt hiszem most már kijárt nekünk egy ilyen győzelem a sok egygólos mérkőzés után. Azért természetesen nagyon sokat is készültünk rá, többször videóztunk, és szinte egész héten a taktikát finomítottuk. Az látszott, hogy mindenki átérezi a találkozó súlyát, hogy az itt elért eredmény milyen jelentős hatással lehet a bennmaradásra. Ennek megfelelően is kezdtünk az összecsapást, és igazából végig a mi akaratunk érvényesült. Már az elejétől jól működött a védekezésünk, volt kapusteljesítmény, és ezekből gyors gólokat tudtunk szerezni, amivel sikerült fokozatosan ellépnünk ellenfelüktől. Az első játékrészben azért még többször vissza tudtak jönni szorosabb eredményre, de a második félidő első felében végleg eldöntöttük a két pont sorsát. Kellően türelmesen játszottuk, és abszolút csapatként funkcionáltunk a pályán. Ami pedig még kulcsfontosságú volt a győzelemben, hogy a nyitott védekezésüket is teljes mértékben sikerült átjátszani. Nagyon jó érzés volt pályán lenni szombaton, és amikor a második félidő derekán felnéztem az eredményjelzőre és láttam, hogy tíz góllal vezetünk, az egy különleges pillanat volt. A hajrában még a fiatalok is lehetőséget kaptak, szóval mindenki hozzá tudott tenni a sikerhez.
– Kilenc góloddal azért Te is bőven kivetted a részed, ráadásul most már meccsek óta fantasztikus formában kézilabdázol…
– Igen, szerencsére most jól megy a játék, és mivel egyedül vagyok a posztomon sokat is játszom. De talán pont ennek is köszönhetem, hogy formában vagyok, hiszen az elmúlt időszakban lehetőségem nyílt jobban felépíteni magam. Emellett a csapattársak részéről is maximálisan érzem a bizalmat, ami szintén plusz erőt ad, hogy jobban felvállaljak bizonyos szituációkat. Illetve azért Roland érkezése óta is sokat változott és javult a csapat szélsőjátéka, ezáltal több labdát kapunk mi szélsők is.
– Viszont pénteken a Magyar Kupában kell vitézkednetek, ez a sorozat mekkora jelentőségű számotokra a bajnokság mellett?
– Természetesen az elsődleges célunk a bennmaradás kiharcolása, most ez a legfontosabb. Ettől függetlenül minden meccs számít, és én magam is az összes találkozóra úgy készülök – még akár a Győr ellen is -, hogy bele kell állni, és hátha nyerünk. Ehhez képest most azért sokkal komolyabb a tét, hiszen itt már az elődöntős helyekért megy a harc. És azért ne felejtsük el, hogy egy négyes döntőről van szó, ahova eljutni egy igen jelentős eredmény lenne számunkra. Ráadásul a legtöbb játékos a csapatból, még nem játszott Magyar Kupa final fourt, ahogy én sem, így megmondom őszintén személy szerint nekem is nagyon nagy motivációt jelent, hogy eljussak oda. Tavaly csak egy gólon múlt a Siófok ellen, szóval idén jó lenne, ha ezt a lépcsőfokot is sikerülne megugrani.
– Viszont nem lesz könnyű, főleg hogy megint idegenben kell helytállnotok…
– Én sem számítok arra, hogy ellenfelünk könnyen fogja adni a továbbjutást. A Kohász, még ha hozzánk hasonlóan nagyon meg is fiatalodott erre az idényre, azért egy erős csapat. Több válogatott kézilabdázó is található a keretükben, főként jól cselező játékosok, akiket egy-egyben nehéz megállítani. És nyilván a hazai pálya is előnyt jelent nekik, de azért az utóbbi idegenbeli mérkőzéseken már mi is megvillantottuk oroszlánkörmeinket. Mindenesetre erre az összecsapásra is teljes gőzzel készülünk, videózzuk, elemezzük ellenfelünket, és ha sikerül a hétvégi játékunkat, és azt a masszív védekezést továbbvinni akár meglepetést is okozhatunk. Most is fontos lesz, hogy türelmesen kézilabdázzunk, és ne akarjunk minden támadást egyből befejezni. Azt gondolom semmi veszíteni valónk nincs, úgyhogy nyugodtan készülhetünk, de azért mindenképpen a továbbjutásért utazunk Dunaújvárosba.
A két gárda már összecsapott egyszer ebben a szezonban, és a szeptemberi bajnoki mérkőzést követően a Kohász örülhetett, hiszen a 30-21-es győzelmével elvitte mindkét bajnoki pontot a Viharsarokból. A csabai lányok viszont inkább a két csapat tavaly januári összecsapására emlékezhetnek szívesebben, amit szintén a Magyar kupa keretein belül játszottak egymással a felek, és a lilák hazai pályán harcolták ki a továbbjutást a 31-28-as sikerükkel. Az idei kiírásban viszont még három találkozót rendeznek együttesünk mérkőzésén kívül is, így szombaton az Érd a Kisvárdát fogadja, míg február 13.-án a címvédő Győr hazai pályán a Mosonmagyaróvár ellen, a Ferencváros pedig Vácon harcolhatja ki a final fourba kerülést. A lila-fehérek Kohász elleni negyeddöntője pedig pénteken 18 órától a Dunaújvárosi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a találkozót a B. Pech Katalin, Vágvölgyi Mária bírópáros vezeti majd.
