Interjú Gidai Eszterrel
Igazi kézilabda csemegével kezdődik a húsvéti hosszú hétvége a sport szerelmeseinek, ugyanis nagypénteken lila-fehér együttesünk a Ferencváros gárdáját látja vendégül. Azokat a zöld-fehéreket, akik a hétvégén kettős verességgel estek ki a Rostov Don ellen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, így most már teljes gőzzel csak a bajnokság végjátékára, és az ETO-val szembeni versenyfutásra koncentrálhatnak. Ez pedig egyáltalán nem ígérkezik sétagaloppnak a Népligetiek számára, mert kis túlzással még alig értek haza Oroszországból és máris két hét leforgása alatt összesen öt találkozót kell lejátszaniuk, közte egy Siófok és egy Győr elleni rangadót. De nem véletlen ez a sűrű program, ugyanis a BL negyeddöntői miatt utoljára április elején léptek pályára a zöld-fehérek bajnoki mérkőzésen. Méghozzá Vácon, ahol bizony meglehetősen megizzadtak a két bajnoki pontért, ugyanis csak egy góllal, 34-33 arányban tudtak diadalmaskodni. Ezzel szemben együttesünk túl van egy komoly sérüléshullámmal tarkított három idegenbeli csatát hozó sorozaton, melynek a legszűkebb vereségét múlt hét pénteken szenvedték el Kisvárdán a 32-22-es végeredményt hozó összecsapáson. Így nem is csoda, hogy a lila-fehér szimpatizánsok már jócskán ki lehetnek éhezve a kézilabdára, hiszen szeretett csapatukat közel másfél hónap után láthatják ismét hazai közegben. Mint ahogy az Előre fiatal irányítója Gidai Eszter is hosszú hónapok után szerepelhet ismét a csabai publikum előtt, lévén sérülését követően legutóbb Kisvárdán tért vissza a lila-fehér csapatba. Ennek apropóján beszélgettem vele, de természetesen szót ejtettünk a pénteki zöld-fehérek elleni derbiről is.
Fotó: Antal János
– Először is, hogy érzed magad, milyen állapotban vagy most?
– Szerencsére már százszázalékos állapotban vagyok, teljesen fájdalommentesen és úgy érzem fizikálisan is sikerült utolérnem magam. Igazából már két hónapja a csapattal edzek, nyilván fokozatosan terhelve a lábamat. Ahogyan a meccsterhelés is fokozatos volt, hiszen az utóbbi három találkozón már keretben voltam ugyan, de először csak védekezésben kaptam perceket, majd végre a Kisvárda ellen hosszabb időt is a parketten tölthettem.
– Milyen érzés volt ismét a pályán belülről segíteni a csapatot?
– Kimondhatatlanul jó érzés volt, rettentően hiányzott már a mérkőzés és az a légkör, ami egy kézilabdameccset jellemez. Ráadásul önkéntelenül is felsejlett pályára lépésemkor az a nyolc kemény hónap, amit végig kellett csinálnom azért, hogy ismét eljussak ideáig. Fizikálisan és lelkileg is igencsak megviseltek az utóbbi időszak történései, de az hogy megint magamra ölthettem a lila-fehér mezt és gólokkal tudtam segíteni a csapatot, úgy érzem megérte a sok nehézséget.
– Akkor beszéljünk egy kicsit erről a bizonyos Kisvárda elleni mérkőzésről, ami nem csak a visszatérésed miatt volt érdekes, hanem mert egy roppant fiatal kerettel is álltatok ki.
– Igen, bár ugye leginkább a kényszer szülte ezt a helyzetet, és az igazat megvallva hiányoztak is azok a rutinosabb játékosok, akik most nem tudtak pályára lépni. Ettől függetlenül egyáltalán nem kezdtünk rosszul, az első húsz percben kifejezetten jól tartottuk ellenfelünket, aztán viszont szépen lassan kijött a két csapat közötti különbség, és fokozatosan ellépett tőlünk a Várda. A második játékrész elején ugyan még vissza tudtunk kapaszkodni egy szorosabb eredményre, de a negyvenedik perctől már végképp az ő akaratuk érvényesült, és el is döntötték a találkozót. Mivel minimális cserével kellett lejátszanunk az összecsapást, amíg erővel bírtuk addig tartottuk őket, de egy idő után elsősorban a sok hibáinknak köszönhetően, ellenfelünk lerohant minket és fokozatosan növelte a különbséget. Ami még komoly probléma volt, hogy nem igazán tudtunk átlövés gólokat szerezni, és így a védelmüket sem tudtuk megfelelően széthúzni, hogy a beállóknak is több helye legyen. Ezen mindenképpen javítani kell a következő mérkőzéseken.
– Akár már a Fradi ellen!
– Ellenük mindenképpen! Mert ahhoz, hogy a célunkat elérjük és egy igazán szoros meccset tudjunk velük játszani, az elmúlt mérkőzések hibáit kénytelenek leszünk kijavítani. Persze mindenki tisztában van a realitásokkal, hogy egy nagyon erős ellenféllel kell pénteken farkasszemet néznünk, akik amellett, hogy rengeteg kivalló játékossal rendelkeznek, még sokkal hosszabb paddal is, ami nyilván jóval több variációs lehetőséget rejt magában. Ettől függetlenül nem feltartott kézzel megyünk ki a pályára, hazai környezetben nagyon szeretnék minél jobb játékkal előrukkolni, és szurkolóinkat is egy élvezetes találkozóval szórakoztatni.
– Mire kell akkor különösen koncentrálnotok pénteken?
– Mindenekelőtt arra, hogy ne rohanjunk és fogjuk meg a támadásokat, azaz minél hosszabban kézilabdázzunk. A Ferencvároshoz hasonló csapatok ellen nagyon fontos, hogy ne az általuk diktált rohanós ritmust vegyük fel, hanem próbáljuk meg lassítani a játékot. Ez az, amit csak részben tudtunk az elmúlt találkozókon megvalósítani, de ha szoros összecsapást akarunk játszani a Fradival meg kell oldanunk. Az is kulcsfontosságú lesz, hogy a lehető legkevesebb hibával kézilabdázunk, azért hogy ne tudjanak gyors lerohanásokkal átrohanni rajtunk. Valamint hátul is jóval stabilabbnak kell lennünk, és sokkal agresszívabb védekezést kell bemutatnunk.
– Az előző hetekben meglehetősen foghíjas csapattal voltatok kénytelenek kiállni, most mi a helyzet a hiányzók terén?
– Talán egy fokkal jobban állunk, hiszen a Kisvárdai mérkőzéshez képest ott lesz az együttesben Aleksandra Vukajlovic aki több találkozót is kénytelen volt derékfájdalmak miatt kihagyni, de a héten már teljes értékű munkát végzett. Illetve Marincsák Niki is pályára léphet, aki ugye a két klub megállapodása miatt nem játszhatott a legutóbbi találkozón. Viszont sajnos Balog Juditra nem csak ezen a mérkőzésen, de már ebben az idényben sem számíthatunk, ugyanis hamarosan térdműtéten kell átesnie, és így az immár műtét után lábadozó Szögi Timivel együtt csak a következő szezonban tudnak hozzánk csatlakozni. A gondok ellenére azért elszántak vagyunk és szeretnénk pénteken minél jobb kézilabdát produkálni. Ami a közeljövő szempontjából is fontos lenne, hiszen a Ferencváros elleni összecsapást követően már ismételten olyan találkozók következnek, amelyeken azért nagyobb eséllyel tudunk majd pontokat gyűjtögetni. Ennek tükrében pedig egyáltalán nem mindegy milyen szájízzel megyünk be a bajnokság véghajrájába.
Ha a két csapat egymás elleni mérkőzéseit nézzük a mérleg nyelve egyértelműen a Ferencváros felé billen, így nem meglepő módon a felek őszi Népligeti találkozóját is magabiztosan 36-21 arányban a zöld-fehérek nyerték, ahogy a legutóbbi Viharsarki összecsapást is. Annak a tavaly májusi mérkőzésnek egyébként az adta meg a pikantériáját, hogy a Ferencváros és a Győr őrületes versenyfutása közepette rendezték, és így mindkét csapat a lehető legnagyobb gólkülönbség elérésére törekedett. Viszont hiába nyerte meg akkor azt a csabai összecsapást 37-25-re a Fradi, a végelszámolásnál mégis egy góllal alulmaradt az ETO-val szemben. Egyelőre most még ilyen harc nincs a két gigász között, de a vendégek így is toronymagas esélyesei a pénteken 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő találkozónak, amit az Asztalos Bence, Bárkányi Gábor sípmesterek dirigálnak majd.
Dömény Dezső
[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/2204241963224826/' width='680']
Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.
