Elszántan készülnek első hazai összecsapásukra a Lilák

Interjú Török Fannival

Pénteken nyolc hónap szünetet követően ismételten kézilabda tétmérkőzést láthatnak a békéscsabai szimpatizánsok, igaz nem a megszokott helyen a Városi Sportcsarnokban, hanem az Evangélikus Gimnázium tornacsarnokában, limitált szurkolói létszám mellett. A legutóbbi bajnoki találkozón egyébként Mosonmagyaróváron szerepeltek a lilák, és játszották a szezon eddigi legszorosabb összecsapását, dacára annak, hogy meglehetősen foghíjas kerettel voltak kénytelenek kiállni. Ennek tulajdonképpen egyik hozadéka, hogy a fiatalok is egyre komolyabb szerepet kapnak Vida Gergő csapatában, mint ahogy a Móvár ellen is bedobta a mélyvízbe a tréner a még csak 18 éves Török Fannit, aki kiemelkedő teljesítménnyel és hét dobot góllal hálálta ezt meg. Ennek apropóján fiatal átlövőnkkel latolgattuk a Kisvárda elleni mérkőzést.

20201009_torok_fanni

Fotó: Antal János

– Már a Fradi ellen is, de főként Mosonmagyaróváron az eddigieknél sokkal biztatóbban és bátrabban játszottatok. Te pedig egy kifejezetten extra teljesítménnyel rukkoltál elő…

– Igen, leginkább a Mosonmagyaróvár ellen sikerült az, ami sajnos az első két mérkőzésünkön, pláne a NEKA ellen nem, azaz teher nélkül felszabadultan játszani. Sajnos az első találkozónkat túlizgultuk, és görcsösek voltunk, ami nyilván a kisebb tét miatt Mosonmagyaróváron már nem jelentkezett, illetve azért nagyon együtt voltunk azon a találkozón, ezért is tudtuk tartani a lépést a hazaiakkal, legalábbis amíg bírtuk, mert sajnos a végére elfogytunk. A lelkünknek azért mindenképpen jót tett, hogy végre egy szorosabb csatát vívtunk, és persze rengeteget tudunk építkezni is a jövőre nézve ebből az összecsapásból. Ami engem illet, természetesen nagyon örültem, hogy zsinórban a második mérkőzésen is ennyi lehetőséget kaptam, hiszen eddig inkább csak védekezésben voltam pályán, úgyhogy igyekeztem meghálálni, hogy támadásban is számított rám mesterünk. Szerencsére nem vagyok egy izgulós típus, és főleg amikor az első lövésem bement, vettem egy mély levegőt és onnan már tényleg felszabadultan tudtam kézilabdázni.

– Mivel telt a válogatott összetartás alatti szünet?

– Volt egy nagyon pici pihenőnk, de utána már ugyanazokat a gyorsító, labdás edzéseket végeztük, mint előtte. A hangsúly mindenképpen azon volt, hogy ne essünk ki a ritmusból, és persze kihasználva a hosszabb időt, alaposan kiveséztük leendő ellenfelünket.

– Mire számítasz akkor pénteken?

– Győzelemre elsősorban, hiszen nyerni szeretnénk első hazai összecsapásunkon. Nem lesz egyszerű, ezzel tisztában vagyunk, mert ellenfelünk egy masszív csapat, minőségi rutinos első sorral, igaz a második soruk már nekik is inkább fiatal játékosokból áll. Hátul nagyon szervezettek, kiváltképp a robosztus középső védőik és a klasszis kapusuk Pásztor Betti adja meg a fő stabilitásukat védekezésben. Úgyhogy fontos lesz, hogy fegyelmezetten és higgadtan játszunk, és az első pillanatoktól kezdve koncentráltan a megbeszélteket betartva kézilabdázzunk. Csökkentenünk kell az eladott labdáink számát is, mert ezek nagyon sok nehézséget jelentettek nekünk az eddigi összecsapásokon, és a visszarendeződést is hatékonyabban kell megoldanunk. Illetve mentálisan is jobban kell kezelnünk a téthelyzetet, mint azt a NEKA ellen tettük. Nyilván most is érezzük a nyomást, hiszen fűt minket a bizonyítási vágy, mert nagyon szeretnénk hazai pályán megszerezni első győzelmünket, de én bízom benne, hogy ettől még higgadtan és eredményesen tudunk majd kézilabdázni.

Dömény Dezső