Időpont: 2019. június 17-21. (hétfő-péntek)

Helyszín: Békéscsaba, Mester Klub

Cím: 5600 Békéscsaba, Mester u. 12.

Legyen egy igazán jó nyarad a Békéscsabai Előre Női Kézilabda Sportegyesület által szervezett kézilabdás táborban! Ha szeretnél a szünidőből egy hetet hasznosan, tartalmasan, sportos környezetben eltölteni, akkor itt a helyed!

Naponta két, változatos edzés az Előre NKSE edzőinek szakszerű irányításával. A tréningeken kívül szervezett, szabadidős programokra lesz lehetőség (asztalitenisz, fallabda, csocsó, konditerem, strandolás). A tábort meglátogatják a klub NB I-es játékosai, akik beszámolnak az egyesületben folyó munkáról, a sportág kulisszatitkairól. Az sem probléma, ha kezdő vagy és most szeretnél megismerkedni a kézilabdával. Szakembereink játékos formában tudnak bevezetni a világ és Magyarország egyik legnépszerűbb sportágának alapjaival és szépségeivel.

A díj tartalmazza: a tízórait, ebédet, uzsonnát, terembérletet, sportszerhasználatot, strandbelépőt és a 07:30-16:30 óra közötti felügyeletet.

Jelentkezés, további információ:
Fábián Csaba, utánpótlás szakágvezetőnél.
E-mail: fabiancsaba63@freemail.hu. Mobil: +36 30 264 5260.

Megjegyzés: a turnus csak megfelelő létszámú jelentkezés esetén indul.

Interjú Bakonyi Dórával

Azt már megszokhattuk az elmúlt évek alatt, hogy csapatunk a Békéscsabai NKSE rendre a mezőny egyik legfiatalabb keretével vág neki az első osztályú szezonoknak, viszont az előttünk álló idényt még az eddiginél is zsengébb korú gárdával kezdik meg a lilák. Ebben a fiatalításban pedig alappillérnek számít az Előre utánpótlása, amiből az elmúlt idényekhez képest most sokkal inkább szeretne táplálkozni a klub. Ennek megfelelően már nyáron a felnőtt keretbe kerül több olyan fiatal kézilabdázó, akik az első osztályú ifi-bajnokságban és az NB2-ben vitézkedő lila-fehér együttesünk gerincét alkotó játékosokból kerül ki. Ez a gárda az imént említett sorozatokban kiemelkedően szerepelt a magunk mögött hagyott szezonban, és bár ezek végeredmény nélkül zárultak, akár még bajnoki címeket is ünnepelhetett volna utánpótlás együttesünk, ha végig mennek a küzdelmek. Ugyanis a bajnoki versengés leállításának pillanatában mindössze csak egy pont hátrányban voltak mind két sorozatban a listavezetőtől. Ennek a garnitúrának az egyik gólvágója az a Bakonyi Dóra, aki az elmúlt NB2-es szezonokban rendre a dobogón végzett a gólkirályi címért folytatott harcban.

Dórára az Újkígyósi Felföldi István SE-ben figyeltek fel a lilák utánpótlás szakemberei, lévén hogy akkori csapata legeredményesebb játékosaként a Békéscsaba elleni két mérkőzésen összesen 18 góllal vétette észre magát. Így nem is csoda, hogy tavaly nyártól már lila-fehérben pattogtatta a labdát a fiatal átlövő és hintett az ellenfelek hálójába minden sorozatot együttvéve 177 gólt.

– Újkígyóson kezdtem el kézilabdázni 7 éves koromban – emlékezett vissza a fiatal játékos. 11 évet játszottam ott a helyi csapatban, és az alapokat gyakorlatilag az ottani edzőimtől sajátítottam el. Tavaly nyáron viszont megkeresett az Előre, hogy lenne-e kedvem náluk játszani. Természetesen az, hogy az ifjúsági első osztályban pallérozódhatok nagyon jó fejlődési lehetőségnek ígérkezett, így igent mondtam. És egyáltalán nem bántam meg, hiszen annak ellenére, hogy új játékosként kerültem be egy összeszokott társaságba, megkaptam azt a bizalmat és megfelelő lehetőséget edzőmtől, aminek köszönhetően úgy érzem sikerült még tovább fejlődnöm. Ráadásul egy roppant jó és befogadó közegbe csöppentem bele, úgyhogy köszönettel tartozom a lányoknak is, hogy segítettek nagyon gyorsan beilleszkedni.

De a fiatal átlövő története itt még korántsem ér véget, ugyanis a júliusi alapozást már a felnőtt csapattal kezdi. Az előző szezonokban nyújtott kiemelkedő teljesítmények és saját bevallása szerint is a kitartás és a szorgalom az, ami meghozta gyümölcsét és teljesülhet egy álma, azaz lehetősége nyílhat első osztályú kézilabda mérkőzésen is pályára lépni.

– Nagyon örültem, amikor megkeresett a szakmai stáb és felvázolta azt a lehetőséget, hogy a felnőtt gárdával edzhetek, hiszen régi álmom volt, hogy NBI-es felnőtt csapat tagja lehessek. Ennek megfelelően minden tőlem telhetőt el fogok követni annak érdekében, hogy megálljam a helyem és bízom benne, hogy kitartó munkával és szorgalommal előbb-utóbb stabil tagja tudok majd lenni a csabai együttesnek. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy ehhez még sokat kell fejlődnöm, de azon fogok dolgozni, hogy egyre jobb legyek és élni tudjak a lehetőséggel.

Ebben a korban pedig valóban kulcskérdés a fejlődés és habár átlövések tekintetében szépen fejlődik játékosunk, Dóra azért elmondta, hogy gyorsaságban és védekezésben sokat kell még javulnia. Ehhez viszont a magasabb szintű bajnokságban remek esélye nyílhat.

– A góljaim többségét átlövésből szerzem, véleményem szerint ez a legfőbb erősségem, de nyilvánvalóan ebben is van még hova előrelépnem, főleg ha azt nézem, hogy mennyire erős bajnokságban kell helytállnom. Aránylag nyugodt játékos vagyok, ami szintén előnyt jelent sok estben a pályán, hiszen egy kiélezett mérkőzés esetén különösen fontos, hogy higgadt tudjon maradni a csapat és megfelelő döntést hozzon adott szituációban egy játékos. – fejtette ki véleményét átlövőnk.

Dórát viszont nem csak a szakmai kihívások ösztönzik, de az Előrét körülvevő közeg is lenyűgözte. Így mind a stábról mind pedig a szimpatizánsokról elismerően beszélt.

– Igazából az első pillanatoktól kezdve jól érzem magam a klubnál. Persze az elmúlt időszak leginkább azzal telt, hogy igyekeztem megismerni mindenkit. Viszont azt tapasztalom, hogy nagyon jó munkát végez a szakmai stáb, öröm velük együtt dolgozni és bármilyen kérdéssel-kéréssel fordulhatok hozzájuk, készségesen segítenek. Úgyhogy rendkívül várom azt a közös munkát, amikor már teljesen együtt lesz a csapat és persze az első hazai mérkőzést is, hiszen a szurkolók mindig nagyon jó hangulatot varázsolnak a csarnokba. Ezért is bízom benne, hogy ezt majd a pályán is minél többször át tudom élni és részese lehetek itt számtalan sikernek – zárta mondandóját Bakonyi Dóra.

Interjú Ivana Mitroviccsal

Korábbi írásunkban már megismerkedhettünk csapatunk új átlövő játékosával Tena Petikával és ezúttal bár maradunk az átlövő posztnál, most egy olyan játékossal beszélgettünk, akinek már nem lesz újdonság lila-fehérben játszani. Természetesen szerb átlövőnkről Ivana Mitrovicról van szó, aki mivel csak a téli szünetben igazolt Békéscsabára eddig mindössze 8 mérkőzésen ölthette magára az Előre mezét, de így is összesen 28 alkalommal zörgette meg csabai játékosként az ellenfelek hálóját. Ivana egyébként Bor városában született és ott is játszott 18 éves koráig, majd hét Kikindán eltöltött esztendőt követően szerződött a ZORK Jagodina csapatához. Az ott eltöltött másfél szezon alatt pedig két bajnoki címet is bezsebelt illetve lehetősége nyílt az EHF kupában is szerepelni. Ezt követően döntött úgy, hogy kipróbálja magát külföldön is és egy rövid Szombathelyi kitérőt követően nálunk az Előrénél kötött ki.

A járvány miatt kialakult helyzet azonban Ivana életét is fenekestől felforgatta, így nem is csoda, ha némi csalódottság volt érezhető a szavaiban, mikor a közelmúlt történéseit elemezte.

– Vegyesen éltem meg az elmúlt időszakot – kezdte mondandóját balátlövőnk. Egyáltalán nem örültem, hogy felfüggesztették a bajnokságot, de nyilván megértettem. Nehéz volt azért leállni egy ilyen, számomra nem túl jól sikerült ősz után, hiszen szerettem volna most minél többet játszani és bizonyítani. Ettől függetlenül most is folyamatosan edzek, a kiadott feladatokat becsülettel elvégzem és már nagyon várom, hogy újra elkezdődjön a bajnokság.

Az előző szezonban idény közben kellett távoznia Szombathelyről, így valahol joggal érzi azt, hogy amikor ténylegesen belelendült volna a játékba akkor fújták le a bajnokságot.

– Az elmúlt szezonról igazán nem tudok sokat mondani, mert elég rövid volt így számomra. Az első felében nagyon sok problémám volt a korábbi klubommal, ami megviselt és ez kihatott a játékomra is. Viszont Békéscsabán új lehetőséget kaptam, illetve rendkívül fontos volt számomra, hogy itt szeretettel fogadtak. Mind a játékosok mind pedig a klub dolgozói nagyon barátságosak, mindenben segítenek és bármikor fordulhatok hozzájuk, ezt ezúton is köszönöm nekik. Ráadásul a szorulók is kedvesek, szemmel láthatóan imádják a csapatukat, ami a hazai mérkőzések hangulatában is meglátszódik – emelte ki a játékos.

Alighanem ennek is betudható, hogy a tavaszi szerződéshosszabbítás során egy percig sem volt kérdéses számára a maradás. Érezhetően már most is lelkesen, ambícióval tele fogalmazta meg elvárásait saját magával és a csapattal szemben.

– Nagyon jól érzem magam Békéscsabán és számomra ez a legfontosabb, hiszen nem csak szakmailag és erőnlétileg, de mentálisan is stabilnak kell lenni ahhoz, hogy jöjjenek az eredmények. Az új szezonban a legfontosabb célkitűzésem továbbra is az lesz, hogy megmutassam mit is tudok igazán. Szeretnék minél jobb lenni a pályán és így stabil tagja lenni a csapatnak.  Komoly átalakuláson megy keresztül a gárdánk, így tisztában vagyunk vele, hogy nem mi leszünk a legerősebb csapat a mezőnyben, de azt gondolom akarattal és kemény munkával el tudjuk érni céljainkat.

Ivanának elmondása szerint is roppant fontos az, hogy megfelelő közegben, számára kedves emberekkel vegye körbe magát és ez nyilvánvalóan nem csak a kézilabdára, de a magánéletre és a szabadidőre is vonatkozik.

– Ha éppen nem a kézilabda-pályán vagyok és nem az élsporttal foglalkozom, akkor a legszívesebben a barátaim körében szeretem eltölteni azt a kis időt, amit a kézilabda engedélyez számomra. Rendszeresen szoktunk kirándulni és biliárdozni is, sőt az igazat megvallva a kézin kívül ezt a sportot űzöm a legszívesebben. De sokat olvasok is, ami megfelelően kikapcsol és feltölt a dolgos hétköznapokban – zárta mondandóját Ivana Mitrovic.

Interjú Bottó Rózsával

Ugyan a kézilabdaélet március közepén teljesen leállt, azért a háttérben mindenhol lázas munka folyik a következő szezonra való felkészülés érdekében. Így van ez csapatunk a Békéscsabai NKSE-nél is, ahol a vezetőség április végén sajtótájékoztató keretein belül mutatta be a játékoskeretet illető változásokat. És volt is mit, hiszen a távozók és az érkezők listája is bővelkedik nevekben, de persze azért vannak az új keretben is olyan játékosok, akik az állandóságot képviselik. Ilyen például együttesünk már-már régi motorosának számító balszélsője Bottó Rózsa is, akit a következő idényben is változatalanul lila-fehérben láthatunk.  Rózsa már 2014 óta tagja az Előre felnőtt keretének és idényről-idényre egyre inkább csapatunk oszlopos tagjává nőtte ki magát védekezésben és támadásban egyaránt. Szükség is lesz azonban a rutinjára, mert dacára annak, hogy mindössze 25 éves, rajta kívül mindössze csak egy játékos lesz idősebb nála a gárdában. Többek között ezeket a témákat is érintve Bottó Rózsával beszélgettem.

– Miként teltek a leállást követően a napjaid?

– A szokásos napi rutinhoz képest jóval unalmasabban. Rettentően furcsa volt, hogy hirtelen elképesztően sok szabadidőm lett, amivel először nem is igazán tudtam mit kezdeni, de később azért már feltaláltam magam és többek között csiszoltam főzőtudományomat is. De azt talán mondanom sem kell, mennyire hiányoztak az edzések és a mérkőzések. Ráadásul a bajnokság pont abban a fázisában szakadt félbe, amikor a csapatok a legjobban felpörögnek, hiszen a szezon ezen fázisában dőlnek el a legfontosabb dolgok. Úgyhogy egy felpörgetett érzelmi állapotból kellett az extra nyugalmi állapotba visszazuhanni. Mindenesetre azt sajnálom, hogy nem a pályán sikerült kiharcolnunk az első osztályú tagságunkat és bizonyítani, méltók vagyunk továbbra is a legmagasabb osztályban szerepelni, de remélem ezt a következő idényben meg tudjuk tenni.

– Méghozzá veled, mert hogy a kényszerszünet alatt hosszabbítottál a klubbal…

– Igen, a csabai folytatás mellett döntöttem és bár voltak megkereséseim más csapatoktól, az igazat megvallva nem szerettem volna eligazolni. Nagyon régóta játszom már az Előrében és valóban a szívemhez nőtt ez a klub, a város és szurkolók is. Itt érzem igazán otthon magam és azt a plusz töltetet, amit ez az egyesület számomra ad, máshol egészen biztosan nem tudom megkapni. Számítanak rám és a játékomra, így ez is nyilván fontos tényező volt a döntésemnél és persze az új tréner Vida Gergő szemlélete is szimpatikus volt.

– Milyennek látod a következő szezonra a csapatot?

– Abszolút bizakodó vagyok a jövővel kapcsolatban. Az tény, hogy roppant fiatal csapatunk lesz, de azért látjuk más együtteseknél is egyre bátrabban nyúlnak a fiatalokhoz és sokan közülük állják is a sarat a legmagasabb osztályban. Mi is erre készülünk és ha csapatként igazán össze tudunk állni, akár még meglepetés eredményekkel is szolgálhatunk. De, persze nem lesz könnyű és szükség lesz minden rutinra azoktól a játékosoktól, akiknek már van NB1-es tapasztalata, többek között tőlem is. A kulcs viszont az lesz mennyire és milyen gyorsan tudunk összerázódni, amire most ebben a rendkívüli helyzetben még több idő is jut majd.

– Most jelenleg, hogy zajlanak a napjaitok?

– Szerencsére immár eseménydúsabban. Néhány hete elkezdtük a csoportos edzéseket, először futással majd napi egy kondicionális tréninggel és ez már a harmadik hetünk, hogy teljes, azaz napi két edzéssel gyakorlunk. A kondi mellett végre labdás edzéseket is vezényel Fábián Csaba edzőnk, hiszen mivel az új játékosok csak az alapozásra kapcsolódnak be a munkába, így most páran a felnőtt csapatból az utánpótlással együtt gyakorlunk. De ezen a héten vége is lesz ennek az átfogó időszaknak és egy hónap pihenőt követően július elején kezdjük meg a kilenc hetes felkészülést.

– De közben azért a magánéletedben is jelentős változás történt…

– Bizony, ugyanis párommal Márkkal hivatalosan is összekötöttük az életünket, úgyhogy most már boldog feleségként tekintek a jövő elé. Igaz a járvány némileg átírta az eredeti forgatókönyvet, mert sajnos most csak a polgári esküvőt tudtuk megtartani és a lagzit egy évvel el kellett csúsztatnunk. De jövőre majd a templomi szertartással egybekötött nagyszabású bulit is megrendezzük.

– Akkor nászút is szerepel a nyári tervekben?

– Idén biztosan nem. De azért egy kis belföldi nyaralást beiktatunk, négy napra elmegyünk Balatonlellére, aztán pedig tartunk egy horgásztúrát. Ugyanis imádok pecázni, egyik kedvenc időtöltésem, szóval az egyhónapos szünetet kihasználva megpróbálok minél több halat fogni, és persze feltöltődni a következő szezonra.

Dömény Dezső

Interjú Borgyos Pannával

Mai írásunkban tovább folytatjuk együttesünk 2020/2021-es keretének bemutatását, most a huszadik szülinapját novemberben betöltő Borgyos Pannával ismerkedhetünk meg. A formálódó, átalakuló Békéscsabában belső posztokon, elsősorban irányítóként számíthat majd rá Vida Gergő vezetőedző. A korosztályos válogatott játékos kérésünkre beszélt egy kicsit magáról, eddigi pályafutása legmeghatározóbb mozzanatairól és persze arról is milyen lesz a következő szezonban már lila-fehérben játszani.

– Mesélj magadról egy kicsit! Ha jól tudom, nagyon fiatalon kerültél kapcsolatba a sportággal?!

– Mátészalkán születtem és itt is kezdtem kézilabdázni. Valójában tejesen véletlenül, hiszen még nyolc évesen egy kedves barátnőm hívott el egy kézilabda táborba, ahol nagyon megtetszett a sportág, a jó hangulat, illetve megszerettem a társaságot is. Így leginkább ezek hatására a későbbiekben is elkezdtem járni edzésekre. Viszont ahogy múltak az évek, egyre szervesebb részét képezte az életemnek a sport és ezáltal egyre komolyabban is kezdtem venni, szóval úgy gondoltam adok egy esélyt a tanulás mellett a kézilabdának is. Ezért a fejlődésem érdekében az általános iskolát követően a középiskolai tanulmányaimat már célirányosan kezdtem meg annak érdekében, hogy még magasabb szinten tudjak a kézilabdával foglalkozni. Végigjártam a korosztályos csapatokat és persze lehetőségem nyílt a felnőtt csapatban is bemutatkozni.

– A teljesítményednek köszönhetően a 2018/2019-es szezonban már egyre több időt tölthettél NB I-es mérkőzésen is a pályán, az idei szezonod viszont nem úgy sikerült, ahogy igazán szeretted volna.

– Igen, sajnos a szezon elején, egy edzőmeccsen megsérültem, eltört a kéz-középcsontom. És bár nagyon bíztam benne, hogy minél hamarabb ismét pályán lehetek, sajnálatos módon hosszabb idő volt a felépülésem, mint amire előzetesen számítottam, így a bajnokság első felét teljesen ki kellett hagynom. És ugye egy sérülésből visszatérő játékosnak ilyenkor még az is időbe telik, hogy felvegye a megfelelő tempót. Szerencsére a bajnokság második felére már vissza tudtam zökkeni a játékba, de akkor meg közbeszólt a koronavírus, ami váratlanul lerövidítette a bajnokságot.

– Mi volt eddigi pályafutásod során a legnagyobb élmény számodra?

– Így hirtelen két esemény jut eszembe, ami eddig a legnagyobb hatással volt rám. Az egyik épp az idei szezonhoz kötődik, amikor lehetőségem nyílt pályára lépni az EHF-Kupában, ami rendkívül különleges érzés volt. Valamint az is hatalmas élmény volt számomra, mikor tavaly a korosztályos csapatunkkal a bajnoki négyes döntőn szerepelhettem és óriási küzdelemmel bronzérmet szereztünk.

– Milyen játékos és milyen személyiség Borgyos Panna? Szabadidődben például mivel foglalkozol szívesen?

– Próbálom mindig a legtöbbet kihozni magamból, amikor a pályára lépek. A gyorsaságomat tartom a fő erényemnek és erre nem csak fizikális értelemben gondolok, hanem úgy is, hogy az egyes játékhelyzetekben képes vagyok hamar reagálni, gyors döntést hozni. Határozott jellem vagyok, aki az elvégzett munkában hisz. Szabadidőm nagyon kevés van, mert a sport és az egyetem kitölti a mindennapjaimat, de igyekszem minél többet a családommal és a barátommal lenni.

– A következő szezonban viszont már kölcsönben a Békéscsabában szerepelsz, miért döntöttél a váltás mellett?

– A továbbfejlődésem mellett, mindenképpen Vida Gergő személye nyomott a legtöbbet a latban döntésemnél. Igazából ő is keresett meg és felvázolta azt a jövőképet, amit Békéscsabán szeretne, amiben nekem is szerepet szánna, én pedig igent mondtam. Annak külön örülök, hogy olyan edző mellett lehetek a következő szezonban is, akivel már több éve ismerjük egymást, hiszen eddigi pályafutásom alatt is rengeteget dolgoztam Gergővel.

– Milyen célokkal érkezel az Előréhez?

– Ambiciózus vagyok, a csapattal együtt akarok fejlődni. Szeretnék minél több időt a pályán tölteni és a legjobb formámat nyújtani. Többször jártam már Békéscsabán és mindig azt tapasztaltam, hogy a lila-fehér szurkolók imádják a csapatukat, a támogatásuk szinte plusz egy embert jelent. Bízom benne, hogy a jövőben is kitartanak mellettünk, a sikerre éhes együttesünknek nagy szüksége lesz a buzdításukra. Azt ígérhetem, hogy sportnyelven szólva nem ismerünk majd elveszett labdát és mindent megteszünk a sikeres szereplés érdekében.

Interjú Tena Petikával

Mint ahogy arról már többször szót ejtettünk csapatunk kerete alaposan kicserélődik a nyáron és ez kiemelten igaz az átlövőkre is. Összesen három új kézilabdázó érkezik erre a posztra, közülük is most a horvát korosztályos válogatott Tena Petikával ismerkedhetünk meg. A hamarosan 20. életévét betöltő 190 centis játékos a Kisvárda csapatától érkezik az Előréhez és elsősorban balátlövő pozícióban bevethető. Tena mesélt egy kicsit magáról, eddigi magyarországi benyomásiról és persze távlati céljairól is.

– Kérlek mesélj magadról, hol születtél, hol kezdtél kézilabdázni, milyen csapatokban játszottál eddig?

– Kaproncán születtem és nyolc éves koromban ott is kezdtem kézilabdázni. Ebben a városban imádják a kézilabdát és nagyon nagy hagyományai is vannak, úgyhogy teljesen természetes dolog, ha egy fiatal lány ezt a sportot választja. Így tettem én is, bár édesanyám, aki szintén űzte ezt a sportágat azért óva intett tőle és jobban örült volna, ha valamelyik másik sportággal kezdek professzionálisan foglalkozni. Viszont makacs voltam és nem hallgattam rá, de azt gondolom az idő engem igazolt. Tizennyolc éves koromig játszottam az RK Podravka csapatában, ezt követően döntöttem úgy, hogy kipróbálom magam külföldön is. Így kerültem Magyarországra és azon belül is Kisvárdára, ahol az elmúlt szezonomat töltöttem.

– Miért döntöttél ilyen fiatalon a légiós élet mellett?

– Horvátországban a Podravka csapata szinte egyeduralkodó, de a bajnokság színvonala messze elmarad a magyarországitól. Ezért amikor úgy döntöttem, hogy profi kézilabdázó szeretnék lenni, az egyik célom az volt, hogy a roppant erős magyar bajnokságban is kipróbálhassam magam. Akkor még magam sem gondoltam, hogy ez ennyire fiatalon 19 évesen valósággá válik. Úgyhogy óriási boldogsággal és ambícióval vágtam neki az előző szezonnak Kisvárdán, ami ugyan nagyon izgalmas volt számomra, de sajnos mégsem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Igazából nem kaptam megfelelő esélyt arra, hogy megmutathassam a valódi tudásomat, viszont azért rengeteget tanultam belőle. Lehetőségem nyílt megismerni több olyan embert is, akik inspiráltak, illetve segítettek akkor is, amikor igazán szükségem volt rá. Azt viszont remélem, hogy az előttünk álló szezonban sokkal inkább megmutathatom majd a valódi arcomat és képességemet.

– Ha éppen nem a kézilabda pályán tevékenykedsz, akkor mivel foglakozol a legszívesebben?  

- Amikor nincs meccs vagy edzés nagyon szeretek kávézni a barátaimmal, imádok olvasni, meg sorozatokat nézni. Voltaképpen nincs különleges hobbim, inkább szeretem hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Amiből mostanában még kevesebb van, hiszen egyetemi tanulmányokat is folytatok, marketing és kommunikáció szakon, ami sok időmet elveszi.

– Mi szólt az Előre mellett?

– Elsősorban azért választottam a Békéscsabát, mert tetszett az az irány, az a jövőkép, melyet a klub felvázolt nekem és hogy ezt fiatal játékosokkal szeretnék megvalósítani. Úgy érzem beleillek ebbe az elképzelésbe és bízom benne, hogy megfelelő esélyt kaphatok itt a bizonyításra és a további fejlődésre, amit szerintem az edző személye is garantál. Már várom a közös munkát és azt hiszem, ha elég keményen és céltudatosan fogunk dolgozni, elérhetjük kitűzött céljainkat.

– És pontosan mik ezek a célok, amiket megfogalmaztál magadnak?

– Alapelvem, hogy mindig száz százalékot akarok nyújtani minden mérkőzésen, sőt még edzésen is és természetesen segíteni akarom a csapatot a lehető legjobb eredmény elérésében, ez a legfőbb célom. Mindenképpen szeretném, ha ez a csapat a fiatalsága ellenére is megmutatná, hogy képes jó eredményt elérni ebben az erős bajnokságban. Azt hiszem - már csak a korunknál fogva is – az elszántsággal nem lesz majd gond és mindenkiben ott lesz a vágy, hogy kihozza magából a legtöbbet. Remélem, hogy a szurkolók is mellettünk lesznek és támogatni fognak minket a jó szezon elérésében.

– Hogy érzed a játék mely elemében vagy a legerősebb és mi az, amiben még fejlődnöd kell?

– Leginkább a távoli zónákból történő átlövések, a gyors lerohanás és a védekezés, ami igazán az erősségemnek számít. De mivel nagyon magas játékos vagyok, ezért fejlesztenem kell még a robbanékonyságomon és szeretném, ha a jövőben tovább szélesedne a lövő-repertoárom is.

Dömény Dezső

Kapcsolódó hivatkozás:

http://www.eurohandball.com/ec/cl/men/2016-17/player/563393/TenaPetika

A csapat játékosai orvosi kontroll mellett visszatérhettek a csoportos edzésekhez. A szakmai stáb a nyári alapozásra készíti fel a sportolóit. A felnőttekhez az új igazolások még nem érkeztek meg, egyelőre csak liláknál maradó kézilabdázók tréningeznek együtt.

Nemcsak a felnőtt, hanem az ifjúsági játékosok is megkezdték a csoportos edzéseket a Mester Klubban. A Békéscsabai Előre NKSE sportolói erőnléti edzéseket végeznek az utánpótlás szakmai vezető koordinálásával. A felnőtt csapat új vezetőedzője, Vida Gergő még nem kezdte meg a munkát, ezért a tréningeket egyelőre Fábián Csaba irányítja.

– Próbáljuk tartani a fokozatosság elvét, öt-hat edzéssel készülünk elsősorban aerob, illetve anaerob állóképesség fejlesztést és erőfejlesztést végzünk. Célunk, hogy ne teljesen nulláról kezdjük el az alapozó időszakot július elején. Mivel egy fiatal csapatról van szó, testtömegben és izomtömegben fejlődnünk kell, ezért döntöttünk Vida Gergő edző kollégámmal amellett, hogy ilyen fajta edzéseket végzünk a hátralévő időben – fogalmazott az utánpótlás tréner.

A fiatalokkal egyidőben a felnőtt csapat is a sportcsarnokban készült, őket az erőnléti edző, Tóth Kristóf segítette. Az NB I-es játékosok elsősorban mobilizációs tréningeket végeztek, a futásokat továbbra is egyénileg hajtják végre. A lányok már nagyon várták, hogy újra együtt mozoghassanak.

– Nagyon hiányzott az egész közeg, a lányok és az edzés is. Számunkra nagyon hosszú ez a kihagyás és örülök, hogy végre együtt tudtunk mozogni. Kiscsoportokban inkább erőnléti és konditermi edzéseink vannak, de mellette egyénileg futunk is  – emelte ki Kukely Anna, aki két évvel meghosszabbította a szerződését a lila-fehérekkel.

A tervek szerint már kontakt nélküli labdás edzések is lesznek az egyesületnél. A felnőttek az alapozást egy rövid szünet után júliusban kezdhetik meg az új igazolásokkal és Vida Gergővel kiegészülve. Egyelőre több ifi játékos is a felnőttekkel készül, de nyáron a szakmai stáb egy keretszűkítés alkalmával dönti el, hogy kik azok, akik maradhatnak a nagy csapatnál.

Az elmúlt évben Csizmadia Fanni 18 alkalommal lépett pályára az NBI-es bajnokságban és összesen 51-szer védte a lila-fehérek kapuját.

Hogyan kezdődött a csabai pályafutásod?

– Viszonylag későn, de annál nagyobb lendülettel és kitartással 14 évesen kezdtem el kézilabdázni. 2018-ban igazoltam Békéscsabára és már az első perctől nagyon jól éreztem magam itt, a közösség nyitott volt felém, hamar befogadtak a játékosok. Rengeteget dolgoztam és dolgozok jelenleg is Petrovszki Gyuri bácsival (kapusedző), akinek nagyon sokat köszönhetek, hiszen szakmailag nagyot fejlődtem a segítségével. 2019/2020-as szezonban a válogatott szünetben kezdtem meg ideiglenesen a közös edzést a felnőtt csapattal, majd egy kapus sérülés miatt a keret tagja lettem. Úgy gondolom tudtam élni a lehetőséggel, amit a kitartó edzésmunkának és a kapusedzőmnek köszönhetek, aki sokszor még szabadidejében, az edzésen kívül is foglalkozott velem annak érdekében, hogy még jobb/eredményesebb legyek a pályán.

Melyik volt a legemlékezetesebb pillanatod az elmúlt időszakban?

– Az első NBI-es mérkőzésem volt a legjobb élményem, amely Siófok ellen idegenben volt. 17 évesen hihetetlen nagy élmény volt világsztárok ellen játszani és védeni ellenük a csabai kaput.

Hogyan élted meg a bajnokság felfüggesztését?

– Több szempontból is rosszkor jött a bajnokság felfüggesztése számomra. Minden esélyünk meg volt az ifjúsági csapattal az országos döntőbe jutásra, amiért nagyon sokat dolgozott az egész stáb. De a döntéssel teljes mértékben egyetértek, mert az egészségünk mindennél fontosabb.

Mit jelent számodra Békéscsaba?

– Két éve élek Békéscsabán és itt szeretném befejezni a középiskolát is, jelenleg a Belvárosi Gimnáziumba járok. Nagyon szeretem a várost, a mosolygós, segítőkész lakosokat. Külön öröm, hogy nagyon sokan szeretik a kézilabdát és egy – egy mérkőzés alkalmával megtelik a lelátó. Nagyon kedvelem és tisztelem a szurkolóinkat, akik mindig próbálnak kiállni mellettünk. Például a Debrecen elleni zárt kapus mérkőzésre is kilátogattak és a sportcsarnok épülete mellett buzdítottak kitartóan a hidegben. Az ő biztatásuk mindig egy pluszt tud nyújtani a számunkra, amit ezúton is köszönök nekik és remélem a következő szezonban is mellettünk állnak majd.

– Több csapattól is kaptam ajánlatot mind az első-, mind a másodosztályból, de az itt felvázolt lehetőségek nagyon tetszettek és szeretek Békéscsabán Békéscsabáért játszani. Fiatal csapat épül, amelynek szeretnék húzó tagja lenni, minél többet fejlődni és minél többet védeni. Több csabai kötődésű játékos is lehetőséget kap az NBI-es keretben, akikkel az ifjúsági bajnokságban is együtt játszottam és nagyon jó barátaim lettek. Lelkileg további pluszt ad, hogy a pályán és a pályán kívül is bízunk egymásban és megértjük egymást. Egy igazán fiatal kerettel fogunk nekivágni a bajnokságnak, amelyben nagyon jó képességű és szellemiségű játékosok kapnak helyet. Elsődleges célunk a bent maradás, amely úgy gondolom reális célkitűzés számunkra. Sokan féltik a csapatot, hogy több rutinos játékos is eligazolt, viszont úgy gondolom, hogy nem egyenként, hanem csapatként kell bizonyítanunk.

Hajrá Lilák!

Kitty 8 éves korában döntött a kézilabdázás mellett. Pályafutását a békéscsabai 2. számú Általános Iskolában kezdte. 2013-ban Veszprémbe került, ahol junior csapattal az NBII-es bajnokságot megnyerték. Mosonmagyaróvár színeiben lépett először az NBI-es bajnokságban pályára. 2017-től Székesfehérváron játszott. Most viszont úgy döntött ismét csabai színekben szerepel és védi a hazai kaput.

Kitty a békéscsabai élményeivel kezdte a beszélgetést.

– Nagyon sok jó élmény és emlék fűz Békéscsabához, hiszen itt nőttem fel és a kézilabda pályafutásom is itt kezdődött. Itt szerettem meg ezt a sportot és az alapokat itt kaptam meg olyan edzőktől, mint Szabó Karcsi bácsi, Petrovszki Gyuri bácsi, Perényi Laci bácsi és nagyon sok jó hasznos tanácsot kaptam Bohus Beától is. Ezúton is köszönöm nekik, hogy segítettek abban, hogy sikereket érhessek el ezen a pályán, hiszen jó alapok nélkül nehéz lett volna idáig eljutni.

– Utánpótlás éveimben nagyon jó és eredményes csapataim voltak, diákolimpián is kiemelkedő eredményeket értünk el és több tornagyőzelemmel büszkélkedhettünk. Békéscsabáról kerültem be a korosztályos válogatottba is, ahol aztán serdülő koromtól egészen junior éveim végéig szerepeltem. – folytatta pályafutása ismertetésével a beszélgetést Kitty.

– 2013-ban Veszprémbe igazoltam és a családommal Balatonalmádiba költöztünk és azóta is ott élünk, de gyakran látogatunk vissza, hiszen a barátok, és a rokonok itt élnek. Amikor volt lehetőségem és nem ütközött a saját mérkőzéseimmel, akkor kilátogattam a csabai mérkőzésekre. A csabai szurkolók nagyon lelkesek és biztosan nagyon jó érzés lehet úgy kézilabdázni, hogy a lelátó tele van és folyamatosan lelkesítik a törzsszurkolók a csabai csapatot.

Miért döntöttél a visszatérés mellett?

– Úgy éreztem jót fog tenni a váltás a karrieremben. Több ajánlattal is megkerestek és sokat gondolkoztam, hogy jó döntés szülessen. Fontos szempont volt számomra a fejlődési lehetőség és hogy legyen valamilyen kötödésem a klubhoz. Úgy gondolom Békéscsabán tudok most a legtöbbet fejlődni szakmailag, jó szívvel térek vissza nevelőegyesületemhez. Külön öröm számomra, hogy több játékos is van a csapatban, akikkel már játszottunk együtt korábban.

– A lehető legjobb teljesítményt szeretném nyújtani és bízom benne, hogy ezzel segíteni tudom a csapat előre jutását a tabellán. Célom, hogy a csapattal minél jobb eredményt érjünk el és ezért meg is teszek mindent, hogy ez sikerüljön.

Közös a cél!

Az utóbbi évek egyik legsikeresebb lila-fehér utánpótláscsapatának voltak meghatározó tagjai a Kukely-testvérek, Anna és Klára. A nevelőegyesületükkel most hosszabbító játékosokkal a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetről és a jövőjükről is beszélgettünk.

– Számunkra is a lehető legrosszabbkor jött a bajnokság felfüggesztése, majd lezárása – kezdett bele Anna. – Természetesen a döntéssel maximálisan egyetértettünk, hiszen az egészségnél nincs fontosabb – ugyanakkor rengeteget dolgoztunk azért, hogy ifjúsági szinten az országos döntőbe jussunk. Erre megvolt minden esélyünk, nagyon jó szellemű társaság jött össze, Fábián Csaba  vezetésével komoly sikereket értünk el – tette hozzá Klára.

– És ne feledjük, hogy mindketten bemutatkozhattatok az NB I-ben is!
– Igen, és ezzel nagy álmunk vált valóra! – mondják szinte egyszerre. – Egy sportoló számára talán nincs is nagyobb siker, ha a nevelő egyesületében, a ranglétrát végigjárva juthat el a legmagasabb osztályig. Főleg ha ezt a testvérével együtt éli át. Nekünk ez megadatott és most, amikor Paláncz György elnök úrral leültünk tárgyalni a folytatásról, nem is volt kérdés, hogy maradni szeretnénk. Ugyan voltak ajánlataink, de szimpatikusak voltak számunkra a Békéscsabán felvázolt lehetőségek. Fiatal csapat épül és ennek az építkezésnek szeretnénk részesei lenni.

– Milyen céllal kezdtek majd neki a felkészülésnek és a bajnokságnak?
– Egyértelműen az első osztályban maradásunk a cél, illetve szeretnénk minél több játéklehetőséget kapni és élni is azzal. Meghatározó játékosokká szeretnénk válni itt Békéscsabán – mondta Anna. – Pozitívan tekintünk az új edzőre és az érkező játékosokra. Úgy hiszem mindenki eleget fog tenni annak érdekében, hogy méltóak legyünk a lila-fehér színre – jegyezte meg Klári.

– Sokan féltik is a csapatot, mondván sok rutinos játékos távozott.
– Szerintünk új időszámítás kezdődik a sportban is, most minden bizonytalan. Valószínűleg a női mezőnyben néhány csapat kiemelkedik majd, a többiek között pedig apró különbségek dönthetnek. Természetesen csak a magunk nevében beszélhetünk, hogy szeretnénk élni a lehetőséggel, de ismerve a csapattársainkat és a most érkező, a korosztályos válogatottból személyesen is ismert lányok elhivatottságát, optimistán tekintünk a jövőbe. Fiatal, hajtós, gyors csapatot láthatnak majd a szurkolóink, akikre nagyon számítunk majd a folytatásban is!