Interjú Kukely Klárával
Szombat délután Vácon játssza utolsó mérkőzését ebben a naptári évben lila-fehér együttesünk, mely egyben a világbajnoki szünetet követő első találkozó is lesz. Könnyű összecsapásra viszont nem számíthatnak lányaink, lévén ellenfelünk a Dunakanyarban nagyon ritkán talál legyőzőre. Csapatunk azonban elszántan készül a folytatásra és a váci megmérettetésre, melynek felkészülése közben együttesünk balszélsőjével Kukely Klárával beszélgettünk és elemeztük az esélyeket. Fiatal játékosunk számára különösen nehéz volt ez az esztendő, hiszen bő egy éve mellkaskimeneti szindrómát diagnosztizáltak nála, ami miatt vénás keringési nehézségei támadtak, mely trombózishoz vezetett az első bordája és a kulcscsontja között. A teljes gyógyulást egy műtét segítségével érték el játékosunknál, ahol is az érintett első borda egy részét eltávolították, amivel több helyett sikerült felszabadítani az ereknek és az idegeknek.
– Nagyon jó volt látni téged már ősszel a pályán, ezek szerint teljesen magad mögött hagytad ezt a rendkívül nehéz időszakot és a betegségedet?
– Igen, szerencsére teljesen egészségesnek mondhatom magam. De valóban nagyon nehéz év van mögöttem. Nagyjából pont tavaly decemberben kezdődtek a problémáim, és mire februárban sikerült diagnosztizálni a betegségem miatt kialakult trombózist, már nagyon sok gyötrelmes héten voltam túl. Viszont a májusi operáció hála Istennek tökéletesen sikerült, és számomra szinte hihetetlennek tűnt, hogy már az őszi szezon első találkozóján Győrben pályára léphettem, ami négy hónappal hamarabb volt mint amit eredetileg jósoltak az orvosok. Ráadásul az az egy borda amit eltávolítottak egyáltalán nem hátráltat a kézilabdában, bár az igaz, hogy a visszatérésemet egy roppant hosszú és nehéz gyógytornás és erőnléti időszak előzte meg. Ettől függetlenül még erőnlétileg vannak lemaradásaim, hiszen túl hosszú volt a kihagyásom, ami a lövéseimnél is még meglátszik, de azért hétről hétre érzem a javulást mindenben.
– Kihagyás a csapatnak is volt, ugyanis a világbajnokság miatt hat hét szünet volt a pontvadászatban, mivel telt ez az elmúlt időszak?
– Közvetlenül az utolsó MTK elleni mérkőzésünk után egy hét pihenőt kaptunk, majd a szusszanást követően egy kisebb téli alapozás következett, amiben az erőnléti munka játszotta a főszerepet. Valamint egy debreceni vendégeskedés mellett, Romániában is játszottunk három hasznos összecsapást, ahol egyrészről mindenki játéklehetőséget kapott, másrészről meg nagyon sok taktikai elemet tudtunk gyakorolni. És bár ez volt a lényeg, azért szerintem az mindenképpen biztató, hogy mindegyik találkozónk szoros volt, és ugye ezekből egyet, a CSM Slatina ellenit meg is tudtuk nyerni.
– Azóta viszont teljes kerettel már a bajnoki folytatásra készültök…
– Bizony, és leginkább az „őszi szezon” utolsó négy találkozója volt már fókuszban, meg persze a mostani váci összecsapás. De sok minden olyan dolgot ami az eddigi mérkőzéseinken hiányosság volt, most valóban volt időnk csiszolni, gondolok itt leginkább a megfelelő visszarendeződésre, a védekezésünk javítására, a taktikai elemek jobb megjátszására, és persze a helyzetkihasználásunk optimalizálására.
– Szombaton meg már egy kifejezetten nehéz ellenfél otthonában veselkedtek neki a következő etapnak, hogy látjátok az esélyeket?
– Valóban, az utóbbi időben nem túl sok sikerélmény jutott nekünk Vácon, és noha ellenfelünknek is voltak hullámvölgyei az ősz folyamán, azért most sem számítok könnyű összecsapásra. Bár az eddig is fiatal csapatnak számító váciak a nyáron tovább fiatalodtak, ez talán még gyorsabbá is tette az együttes játékát, főleg a szélsőik lerohanásai amik iszonyatosan veszélyesek. De azért középen is van bennük lövőpotenciál, itt egyértelműen Kuczora Csengét kell kiemelni, mert a csapatban leginkább Ő viszi a prímet, így az Ő kikapcsolása lehet az egyik kulcsa a mérkőzésnek.
– A másik kulcsa pedig a helyzetkihasználás?
Pontosan. Mindenképpen koncentráltan kell a támadásainkat vezetni és okosan befejezni azokat, főleg, hogy a másik oldalon olyan kapusokkal kell szembenéznünk, akik közül az egyik kiválóan ismer minket mint volt csapattársunk, a másik portás, meg Bukovszky Anna, remek formában volt az elmúlt időszakban, sőt még a válogatottban is szerephez jutott a vb-n. Mi szélsők ráadásul szinte még külön párharcot is vívunk velük, és külön videózással is készülünk ellenük. Szóval ezúttal is nehéz mérkőzésre számítok, de ha a védekezésünket végig kellően feszesen tudjuk tartani, és mesterünk kéréseit, valamint a taktikai utasításokat maximálisan teljesítjük, akkor azt gondolom lehet esélyünk. A teher mindenesetre most nem elsősorban a mi vállunkat nyomja, ezt szeretnénk kihasználni, és remélem sikerül is majd meglepetést okoznunk szombaton.
Dömény Dezső
