ímkézett bejegyzés

Interjú Vida Gergő vezetőedzővel

Július 7-én hivatalosan is megkezdte a felkészülést a 2020/21–es bajnoki szezonra csapatunk a Békéscsabai ENKSE. Az első edzésen a már jól ismert arcok mellett nagyon sok újat is fel lehetett fedezni, ami nem is csoda, hiszen nyártól nyolc új kézilabdázó kezdte meg a munkát a lila-fehéreknél. A horvát balátlövő Tena Petika, az Egerből érkező jobbátlövő Iván Emese, a Lokiból érkező négy fiatal Borgyos Panna, Vámosi Panna, Szabó Dóra és Szabó Panna, az ETO-tól szintén kölcsönben érkező Andróczki Flóra, a csapatunkhoz hosszú évek után visszatérő hálóőr Mistina Kitty, valamint még hozzájuk csatlakozik hat saját nevelésű fiatal tehetség Bakonyi Dóra, Török Fanni, Bucsi Lili, Szabó Kamilla, Gyenes Imola és Bencsik Bojána is, akikre szintén mondhatjuk, hogy az új kerettagok listáját gyarapítják.

Ezzel még korántsem teljes az érkezők névsora, mert a szakmai irányításban is fontos változáson esett át a csabai klub, ugyanis az új szezonban a játékosok már Vida Gergő kezei alatt pallérozódnak tovább. Az együttesünktől nyáron távozó Horváth Rolandot váltó szakember szintén a fiatalabb edzőgenerációhoz tartozik és azt a tapasztalatot, amit az utánpótlásban eltöltött hosszú évek alatt megszerzett, egészen biztosan kamatoztatni tudja majd Békéscsabán is.

Kérésemre Vida mester megosztotta terveit és elképzeléseit a jövővel kapcsolatban, és természetesen beavatott minket eddigi pályafutása fontosabb állomásiba is.

– Először is, hogy érzed magad nálunk, milyenek az első benyomásaid? Ha jól tudom, nem teljesen ismeretlen számodra Békéscsaba és az itteni kézilabdaélet.

– Az első pillanatoktól abszolút pozitívak a benyomásaim az Előrénél, mindenki pontosan tudja, hogy mi a feladata és hogy mit kell tennie azért, hogy sikeres legyen a lila-fehér csapat. Nem ismeretlen számomra a közeg, némi túlzással mondhatjuk, hogy visszatérek, hiszen ifjú koromban játszottam a békési kézilabda klubban, így természetesen többször is megfordultam Békéscsabán. Azt most rövid idő alatt is megállapíthattam, hogy azóta nagyon sokat szépült és fejlődött a város. Ami a családot illeti, feleségem és 5 éves lányom illetve 2,5 éves kisfiam egyelőre még nem tartottak velem, de remélem, hogy hamarosan ők is csatlakozhatnak majd hozzám.

– Akkor kezdjük a legelején. Honnan ered nálad a kézilabda iránti vonzalom?

– A sportág szeretete nálam egyértelműen Nádudvarhoz kötődik, ahol rendkívüli hagyományai vannak a kézilabdának, rengetegen szeretik a sportágat és számtalan remek válogatott játékost is adott már ez a város az országnak. És noha amúgy püspökladányi születésű vagyok, az imént említett békési kitérőmet kivéve itt játszottam végig aktív éveimet. 2012-ben költöztem el, ekkor hagytam fel az aktív játékkal és inkább az edzősködés felé fordultam. Az elmúlt években végigjártam a ranglétrát, a gyermek csapatoktól az ifin keresztül egészen a felnőtt korosztályig jutottam.

– Korábbi állomáshelyeden voltál másodedző, sőt beugróként vezetőedző is…

– Az utóbbi három szezonban dolgoztam a felnőtt csapatnál, és igen ebből fél évet vezetőedzőként Tone Tiselj távozását követően. A legutóbbi két idényben pedig másodedzőként tevékenykedtem. Nyilván roppant hasznosak voltak ezek évek, hiszen rengeteget tanultam. Abban a fél évben pedig amikor önállóan irányíthattam egy NB1-es csapatot, különösen fontos tapasztalatokat gyűjtöttem.

– Most érezted úgy, hogy eljött a váltás ideje?

– Azt hiszem, hogy tudni kell időben váltani és ha új kihívások érik az embert, akkor azok elől nem szabad kitérni. Amikor megkerestek a békéscsabai vezetők, rögtön éreztem, hogy ez egy nagyon jó lehetőség, egy komoly feladat, úgyhogy sokat nem is gondolkoztam rajta, egyből igent mondtam. Kétségkívül nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen a koronavírus-járvány miatt racionalizálni kellett a klub működését. De ahogy mondani szokták, minden rosszban van valami jó, a fiatal tehetségeink lehetőséget kaphatnak a bizonyításra és azt gondolom, hogy a lila-fehér szurkolók támogatását magunk mögött tudva, kellemes meglepetést tudunk majd okozni!

– Mennyire más utánpótlás után felnőtt csapatot irányítani?

– Az edzői munka egyik szépsége, hogy minden korosztálynál más és más feladatok adódnak. A fiataloknál sokkal inkább a pedagógia dominál, ugyanis nevelni, fejleszteni kell őket. A felnőtteknél viszont már jobban érvényesülnek a taktikai elemek és szakmailag is nagyobb a mozgástér. Az átalakuló Békéscsabánál most mindegyik terület előtérbe kerül, a rutinos és kevésbé rutinos játékosok edzésmunkáját úgy kell összhangba hozni, hogy egyénileg és csapat szinten is fejlődni tudjunk és már rövid távon is eredményesek legyünk. Az edzői stábot is ennek szellemében állítottuk össze, Fábián Csaba kollégám remekül ismeri az utánpótlásból érkezőket, akikkel komoly sikereket ért el az elmúlt időszakban.

– Milyen stílust, milyen játékot várhatunk az Előrétől, egyszóval mi jellemzi Vida Gergő csapatait?

– Igazából szerintem egy edzőnek elsősorban arra kell törekednie, hogy a játékosok egyéni képességeinek megfelelő játékstílust valósítsa meg és ne csak a saját arculatát erőltesse rá mindenáron az együttesre. Ahhoz viszont, hogy most pontosan megmondjam milyen stílust fog játszani ez a csapat, jobban meg kell ismernem a játékosokat. A cél az, hogy egy jó közösség alakuljon ki, akik igazi csapatként tudnak együtt dolgozni. Mint említettem, a koronavírus-járványnak is köszönhetően új alapokra került a békéscsabai női kézilabda, belefogtunk egy fokozatos építkezésbe.  A hangsúly a fokozatosságon van, hogy folyamatosan fejlődjünk és lépésről lépésre érjük el a kitűzött céljainkat.

– A múlt héten kezdtétek a közös edzéseket, így egy hét távlatából hogy látod a csapatot?

– Nagyon az elején járunk még a közös munkának, most még igazából ismerkedünk egymással, hiszen idő kell ahhoz, hogy én is a játékosokkal, illetve ők is egymással megfelelően összecsiszolódjanak. Ami azonban már az első edzésen szembetűnő volt, hogy nagyon sok csillogó szemet és elszánt arcot láttam. Nagyon örülök annak, hogy ennyire ambiciózus játékosok alkotják a keretet. Nyilván több játékosnak is ez most egy nagy lehetőség, főleg azoknak, akik az előző állomáshelyükön nem játszottak annyit, amennyit szerettek volna és most bizonyítani szeretnének.

– Mi lesz az alapozás menetrendje?

– Most három hétig itthon készülünk, aztán július 24-én lejátsszuk első felkészülési mérkőzésünket Debrecenben és ezt követően megyünk egy hétre Tatára edzőtáborba. Ott egyébként megmérkőzünk a Mosonmagyaróvárral és a Vasassal is. Augusztusban pedig a tervek szerint újabb hat edzőmérkőzéssel készülünk már a szeptemberi rajtra.

– Ahol az első fordulóban egyből egy rangadóval kezdtek!

– Igen, az első mérkőzésünk nyomban egy roppant fontos összecsapás lesz a Szent István otthonában. De az őszi sorsolásunk amúgy sem túl könnyű, mert a hozzánk hasonló csapatokkal mind idegenben játszunk, sőt a csarnok felújítása miatt az első két hazai bajnoki mérkőzésen is felcseréltük a pályaválasztói jogot, úgyhogy csak októberben léphetünk parkettra először hazai környezetben. Ez azért mindenféleképpen hátrány, de remélem semmi más külső tényező nem fogja meggátolni azt, hogy utána a felújított csarnokban nézők előtt játszhassuk a mérkőzéseinket, hiszen a lelkes csabai drukkerek hosszú évek óta a nyolcadik emberei a csapatnak és a szurkolásuk egyértelműen előnyt jelent a hazai összecsapásokon.

Dömény Dezső

Interjú Szabó Pannával

Sorozatunk, melyben bemutatjuk a 2020/21-es bajnoki idényben szereplő keretünket, tovább folytatódik. Mai írásunkban ismét egy fiatal tehetséggel ismerkedhetünk meg, aki negyedmagával együtt kölcsönbe érkezik a szomszédvárból és egy idényen keresztül egészen biztosan lila-fehérben láthatjuk. Ő nem más, mint Szabó Panna, aki 22 éves kora ellenére is már több mint tíz éve koptatja a kézilabda-parkettet. A fiatal balszélső mesélt egy kicsit a múltjáról, céljairól és persze arról is milyen szezont álmodott meg az előttünk álló idényre.

– Hol ismerkedtél meg szeretett sportágaddal? 

– A kézilabda alapjait még Balmazújvárosban sajátítottam el. Oda jártam általános iskolába és a suliban ismerkedtem meg a sportággal, ami az első pillanatoktól kezdve megfogott. Az első edzőm, akitől a kézlabda legfontosabb alapjait megtanultam Melkó Karcsi bácsi volt, akinek a mai napig nagyon sokat köszönhetek. Ezt követően 2012-ben költöztem a cívisvárosba, ahol első évemet még a DSC-SI csapatában töltöttem, de 2013 nyarán lehetőségem nyílt átigazolni a volt klubomhoz, így a legutóbbi hét szezonomat ott töltöttem. Természetesen végigjártam a korosztályos ranglétrát, míg a 2016-17-es szezonban már a felnőtt első osztályban is bemutatkozhattam.

– Finoman fogalmazva sem szokványos módon zárult az előző idény, ettől függetlenül milyen szájízzel gondolsz vissza erre a szezonra? 

– Valóban nem így terveztem én sem az elmúlt időszakot és jócskán van bennem azért hiányérzet, mert úgy érzem nagyon sok pozitívumot tartogatott volna számunkra még az idény, ha végigmegy. De abba bele kellett törődni, hogy március közepétől egy mindenki számára idegen helyzet következett, és nem volt mese alkalmazkodni kellett hozzá. Noha nekem is rendesen felborította az addigi ritmusomat és a közös edzések, valamint a meccsek is nagyon hiányoztak, azért volt jó oldala is ennek az időszaknak. Az mindenképpen pozitívum volt számomra, hogy sokkal több időt tölthettem a családommal és a barátaimmal és talán a korábbinál jobban meg is becsültem ezeket a pillanatokat. Ráadásul azért is volt különösen fontos ez most nekem, mert tudtam, hogy nyártól már Békéscsabára költöznöm és így jóval kevesebb időt tölthetek majd a szeretteimmel.

– Miként tekintesz az elkövetkező békéscsabai évedre?

– Mindenképpen egy kiváló lehetőségként tekintek rá, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ez egy hatalmas esély számomra, hiszen még ilyen fiatal korban sok munkára, fejlődésre és nem utolsósorban megfelelő mennyiségű játékpercre van szükségem. Ezért is örültem nagyon a lila-fehér klub megkeresésének, mert úgy gondolom itt minden körülmény és háttér adott, hogy én és a hozzám hasonló többi fiatal kézilabdázó fejlődni tudjunk és bizonyítsuk, hogy lehet ránk számítani. Engem maximálisan motivál ez az új feladat és nagyon szeretném a lehető legjobb teljesítményemet nyújtani csabai színekben.

–Volt játékostársaid kivételével mennyire ismered leendő csapattársaidat?

–A meccsekről nagyjából ismerek mindenkit, pláne hogy fiatal csapat révén hasonló korosztályba tartozunk, így ellenfélként is rendre találkoztunk az elmúlt években. Úgyhogy egyáltalán nem félek a beilleszkedéstől, nem hiszem, hogy bármi probléma lesz ezzel. Nyilván egy plusz segítség Vida Gergő személye, akit szintén nagyon régóta ismerek, hiszen több éves munkakapcsolat van köztünk.

–Milyen célokkal vágsz neki a nyári alapozásnak?

– Mindenképpen a csapat segítségére szeretnék lenni, számomra ez a legfontosabb, így ennek érdekében mindent meg fogok tenni. A másik nagyon fontos dolog, hogy a kitűzött célokat el tudjuk érni, ami nem lesz sétagalopp, de hogy minden edzésen és meccsen keményen fogunk dolgozni a siker érdekében, ezt már így előre bátran ki merem jelenteni a többiek nevében is.

Dömény Dezső

Interjú Iván Emesével

Mai írásunkban egy újabb kézilabdázóval ismerkedhetünk meg együttesünk, a Békéscsabai NKSE 2020/2021-es keretéből. Ráadásul ezúttal egy olyan játékos mutatkozik be, aki ősszel először fogja majd magára ölteni lila-fehér mezünket. Ő nem más, mint Iván Emese, akit szurkolóink leginkább a tavalyi esztendő Eger-Csaba összecsapásairól ismerhetnek. Ugyanis a két gárda tavaszi bajnoki mérkőzésén hét találattal nem csak csapata, de a mezőny legeredményesebb játékosa is volt, sőt még a felek őszi magyar kupa találkozóján is négy gólt hintett a Lilák kapujába. De az egész elmúlt szezonban roppant eredményes volt, összesen hetvenszer rezgette meg ellenfelei hálóját. A fiatal, 22 éves jobbátlövő amellett, hogy mesélt eddigi pályafutása legfontosabb pillanatairól, azt is elmesélte miért döntött lila-fehér együttesünk mellett és hogy mit vár leendő csapatától a következő idényben.

– Érdekes módon Érden laksz, mégsem játszottál még egy percet sem a helyi csapatban…

– Valójában Budapesten születtem, de jó néhány éve már Érdre költöztünk a szüleimmel, viszont igen, a kézilabda mindig más városhoz kötött eddig. A sportággal Szigetszentmiklóson ismerkedtem meg, ott a helyi NB2-es csapatban kezdtem fiatalon játszani. Ezt követően kerültem Dunaújvárosba, ahol a középiskolai tanulmányaimat végeztem és persze közben a Kohász Kézilabda Akadémiánál kézilabdáztam. Az érettségi után pedig elsősorban a felsőoktatási tanulmányaimat szem ellőt tartva igazoltam az akkor másodosztályban szereplő Eger együtteséhez, ahol két részletben összesen két és fél évet töltöttem.   

– És ez alatt egyszer már az NB1-ben is megmutattad magad…

– Az első Egri időszakom egy év volt, akkor megnyertük a másodosztály keleti csoportját, de idény végén igen mondtam a Vác megkeresésére, úgyhogy a 2018/2019-es szezonban már az új csapatommal mutatkozhattam be az első osztályban. De sajnos csak fél évig tartott ez a váci időszak, mert nem igazán sikerült úgy az az ősz ahogyan szerettem volna és így utólag be is kell látnom, hogy ott abban a gárdában még túl nagy kihívás volt nekem az NB1.    

– De azért azt követően Egerben végigjátszottál még egy fél első osztályú szezont, nem is rosszul…

– Igen, a téli szünetben visszatértem korábbi csapatomhoz, és mivel akkor ők is a legmagasabb osztályban játszottak, így gyakorlatilag maradtam azon a szinten, mint előtte, de persze azért más volt a két csapattal szembeni elvárás is. Viszont valóban jól ment a játék és ami még nagyon fontos, kiváló tapasztalatokat gyűjtöttem ezalatt, amiket most, hogy ismét visszatérek az NB1-be remélem hasznosítani tudok majd.

– Az elmúlt szezont újfent az NB1/B-ben töltötted, de ez sem sikerült rosszul…

– Pontosan úgy fogalmaznék, hogy a csapatnak kiválóan, hiszen végig vezettük a bajnokságot és ha nem fújják le a küzdelmeket idő előtt akkor valószínűleg aranyéremmel zártunk volna. Nekem viszont nem ez volt életem legjobb éve, elég sok hullámvölggyel tarkított szezonon vagyok túl. Ezért is voltam igazán boldog, amikor megkeresett a Békéscsaba, mert amellett, hogy ismét a legmagasabb osztályban játszhatok, még remek lehetőségnek is tartom, hogy megmérettessem magam hol is tartok valójában. Természetesen tisztában vagyok azzal, mekkora szakadék van a két osztály között, de bízom benne, hogy sikeresen megbirkózom majd ezzel a feladattal is és a másodosztályhoz hasonlóan itt is kulcsszereplője tudok majd lenni az együttesemnek.

– Ha jól tudom a sport mellet még aktív tanulmányokat is folytatsz…

– Ahogy említettem is, annak idején Egerbe szerződésem hátterében is már a tanulás állt, úgyhogy ott az egyetemen elkezdtem a kézilabda edzői szakot, melyet jelenleg is folytatok. Ennek megfelelően szabadidőm nagy részét tanulással töltöm, a maradék időben pedig otthon, családi körben szeretek kikapcsolódni. Egyébként két húgom is van, akik közül az egyik szintén ezt a sportágat űzi, úgyhogy őt is próbálom mentorálni.

– Mellesleg mennyire ismered Békéscsabát?

– Őszintén szólva minimálisan. Eddigi tapasztalataim mindösszesen a Sportcsarnokra koncentrálódtak, hiszen csak mérkőzések kapcsán jártam a békési megyeszékhelyen. Szóval új lesz szinte minden számomra, van is bennem némi izgalom, de ettől függetlenül szerintem nem lesznek problémáim a beilleszkedéssel. Fiatalos közegbe érkezem és noha a leendő csapattársaimat közvetlenül nem ismerem, de a pályán már szinte mindenkivel találkoztam. Vida Gergő vezetőedzőnkkel is egyeztettem már és biztos vagyok benne, hogy vele és a játékosokkal is gördülékenyen tudunk majd együtt dolgozni és meg tudjuk majd állni a helyünket ebben az erős bajnokságban. Azt gondolom, ha igazán jó és erős közösséggé sikerül majd összekovácsolódnunk akkor a legfőbb célunkat a biztos bennmaradást képesek leszünk teljesíteni.

– Viszont a munkakezdésig van még egy rövid idő, miként telik számodra a szünet?

– Igazából semmi extrát nem terveztem erre a nyárra, ahogy az elmúlt hetekben, úgy a hátralévő időben is otthon, családi környezetben próbálok minél jobban feltöltődni és ráhangolódni a következő szezonra. Úgyhogy már ennek fényében végzem lelkiismeretesen a vezetőedzőnk által összeállított otthoni edzéstervet is és persze nagyon várom már a kezdést, hogy végre találkozhassak új csapattársaimmal és a szurkolókkal is, akikről egyébként már nagyon sok jót hallottam.

Dömény Dezső

Interjú Giricz Laurával

Komoly változáson esik át idén nyáron együttesünk a Békéscsabai NKSE kerete. Mint arról már korábban beszámoltunk összesen kilenc játékos hagyja el a klubot, így nyolc kézilabdázó marad az előző szezon keretéből. Köztük van az a Giricz Laura is, aki 19 évesen 2018 januárjában csatlakozott az Előréhez, akkor még fél évre kölcsönben a Mosonmagyaróvártól, de a következő szezont már hivatalosan is lila-fehér játékosként kezdte meg a fiatal kézilabdázó. Bár az az idény remekül sikerül a számára, sajnos a szezon végén már elkezdődött hosszú kálváriája, melyben két térdműtét és egy nagyon hosszú rehabilitációs időszak is szerepelt. Ennek megfelelően az előző szezont teljes egészében ki kellett hagynia, viszont most már egészségesen, tele ambícióval alig várja, hogy ismét pályára léphessen csabai együttesünkben.

– Ha jól tudom Szegedről származol, de a kézilabda csínját-bínját nem ott sajátítottad el…

– Részben így van, hiszen nagyon korán már 14 évesen elkerültem a Nemzeti Kézilabda Akadémiához, de azért a sportágat Szegeden kezdtem és így az alapokat is ott sajátítottam el. Az persze igaz, hogy a négy Balatonbogláron eltöltött év nagyon fontos szerepet játszott a pályafutásomban. Ezen időszak alatt rengeteget fejlődtem és tanultam, ami nem is csoda mert kiváló szakember-gárda dolgozott velünk, amelynek köszönhetően serdülőtől egészen junior korom végéig folyamatosan válogatott kerettag lehettem. A junior-válogatottsághoz amúgy is életem eddigi legnagyobb élménye fűződik, hiszen 2018 nyarán hazai környezetben sikerült világbajnoki címet szereznünk.

– Ezt követően viszont ismét visszatértél az alföldre…

– Igen, csak előtte még 2017 őszén egy rövid ideig Mosonmagyaróváron is megfordultam, sőt első profi szerződésemet is ennél a klubnál kaptam. Viszont mivel januárban elváltak útjaink az akkor másodosztályban szereplő egyesülettel, így az első osztályú debütálásom a Békéscsabához kötődik. Egyébként úgy érzem az a félévem nagyon jól sikerült itt, gyorsan beilleszkedtem a csapatba és örömmel töltött el, hogy a kölcsönidőszak után 2018 nyarán kétéves szerződést kínált számomra a csabai klub.

– Ami azért így kétéves távlatból elég felemásra sikerült…

– Sajnos igen. Az első évem abszolút rendben volt, egyre inkább kezdtem alapemberré válni - főleg védekezésben - és szinte minden mérkőzésen pályán lehettem. Viszont a szezon végén már egyre komolyabb problémákat kezdett okozni számomra egy régi sérülésem szövődménye. Egészen pontosan elkopott a jobb térdemben a porc, így mozaik plasztikára volt szükség, melyet 2019. szeptember 11-én Székesfehérvárott végeztek el. A műtétet követően csak hat héttel később állhattam lábra és bár amint lehetett elkezdtem a gyógytornát és a rehabilitációt - sajnos a felépülésem így is fél évet vett igénybe. A klub egészségügyi stábja viszont rengeteget segített az erősítésben és a különböző kezelésekben, amit ezúton is nagyon köszönök Jacsek-Makra Viktóriának, Knyihár Jánosnak és Tóth Kristófnak egyaránt.

– Akkor számodra is rosszkor jött a bajnokság felfüggesztése?

– Talán mondhatom, hogy a legrosszabbkor. Mivel a közös munkának köszönhetően egyre jobban haladt felépülésem, így márciusban már teljes értékű munkát tudtam a csapattal végezni és 2020. március 14-én a Szombathely elleni bajnoki mérkőzésen léptem volna ismét pályára. Viszont a járványhelyzet közbeszólt, ezért sajnos játék nélkül voltam kénytelen lezárni ezt az idényt. Bár ez a szezon messze nem úgy alakult számomra, ahogyan terveztem, most már csak a jövőre és az előttünk álló idényre koncentrálok. Szeretnék bizonyítani a pályán és ismét stabil tagja lenni a csapatnak és persze a lányokkal együtt elérni a kitűzött célunkat. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt időszakban, de ezek az események csak még inkább megerősítették bennem azt, hogy az életem a kézilabda és ameddig csak lehetőségem van rá szeretném továbbra is a pályán élvezni ezt a csodálatos játékot.

– Reméljük erre itt Békéscsabán még nagyon sok lehetőséged lesz, hiszen hosszabbítottál a klubbal…

– Igazából evidens volt számomra, hogyha a klubnak is szüksége van rám akkor maradok. Az elmúlt két és fél év során nagyon megkedveltem a várost, szeretek itt élni, teljesen otthonomnak tekintem. Emellett azért az együttes is a szívemhez nőt. Nekem jó érzés ebben a csarnokban játszani és külön tetszik, hogy a szurkolóink nagyon szeretik a kézilabdát meg a csapatot és remek hangulatot képesek varázsolni a találkozókon.

– Jelenleg te is a nyári szünetedet töltöd, mivel telnek a vakáció napjai?

– Most a szabadidőm legnagyobb részét a családommal és a barátaimmal töltöm, megpróbálok minél jobban feltöltődni, kikapcsolódni. A hátralévő rövid időszakban még szeretnék egy kicsit túrázni is, mert azért inkább aktívabban igyekszem eltölteni a pihenőidőmet. Viszont mivel hamarosan kezdődik már a felkészülés is, ezért teljesen az edzésekről sem feledkezem meg és folyamatosan erősítek és készülök, hogy minél jobb formában kezdjem július 6-án az alapozást. Már nagyon várom, hogy együtt dolgozzunk a csapattal, és persze, hogy ismét találkozzunk a pályán.

Interjú Bakonyi Dórával

Azt már megszokhattuk az elmúlt évek alatt, hogy csapatunk a Békéscsabai NKSE rendre a mezőny egyik legfiatalabb keretével vág neki az első osztályú szezonoknak, viszont az előttünk álló idényt még az eddiginél is zsengébb korú gárdával kezdik meg a lilák. Ebben a fiatalításban pedig alappillérnek számít az Előre utánpótlása, amiből az elmúlt idényekhez képest most sokkal inkább szeretne táplálkozni a klub. Ennek megfelelően már nyáron a felnőtt keretbe kerül több olyan fiatal kézilabdázó, akik az első osztályú ifi-bajnokságban és az NB2-ben vitézkedő lila-fehér együttesünk gerincét alkotó játékosokból kerül ki. Ez a gárda az imént említett sorozatokban kiemelkedően szerepelt a magunk mögött hagyott szezonban, és bár ezek végeredmény nélkül zárultak, akár még bajnoki címeket is ünnepelhetett volna utánpótlás együttesünk, ha végig mennek a küzdelmek. Ugyanis a bajnoki versengés leállításának pillanatában mindössze csak egy pont hátrányban voltak mind két sorozatban a listavezetőtől. Ennek a garnitúrának az egyik gólvágója az a Bakonyi Dóra, aki az elmúlt NB2-es szezonokban rendre a dobogón végzett a gólkirályi címért folytatott harcban.

Dórára az Újkígyósi Felföldi István SE-ben figyeltek fel a lilák utánpótlás szakemberei, lévén hogy akkori csapata legeredményesebb játékosaként a Békéscsaba elleni két mérkőzésen összesen 18 góllal vétette észre magát. Így nem is csoda, hogy tavaly nyártól már lila-fehérben pattogtatta a labdát a fiatal átlövő és hintett az ellenfelek hálójába minden sorozatot együttvéve 177 gólt.

– Újkígyóson kezdtem el kézilabdázni 7 éves koromban – emlékezett vissza a fiatal játékos. 11 évet játszottam ott a helyi csapatban, és az alapokat gyakorlatilag az ottani edzőimtől sajátítottam el. Tavaly nyáron viszont megkeresett az Előre, hogy lenne-e kedvem náluk játszani. Természetesen az, hogy az ifjúsági első osztályban pallérozódhatok nagyon jó fejlődési lehetőségnek ígérkezett, így igent mondtam. És egyáltalán nem bántam meg, hiszen annak ellenére, hogy új játékosként kerültem be egy összeszokott társaságba, megkaptam azt a bizalmat és megfelelő lehetőséget edzőmtől, aminek köszönhetően úgy érzem sikerült még tovább fejlődnöm. Ráadásul egy roppant jó és befogadó közegbe csöppentem bele, úgyhogy köszönettel tartozom a lányoknak is, hogy segítettek nagyon gyorsan beilleszkedni.

De a fiatal átlövő története itt még korántsem ér véget, ugyanis a júliusi alapozást már a felnőtt csapattal kezdi. Az előző szezonokban nyújtott kiemelkedő teljesítmények és saját bevallása szerint is a kitartás és a szorgalom az, ami meghozta gyümölcsét és teljesülhet egy álma, azaz lehetősége nyílhat első osztályú kézilabda mérkőzésen is pályára lépni.

– Nagyon örültem, amikor megkeresett a szakmai stáb és felvázolta azt a lehetőséget, hogy a felnőtt gárdával edzhetek, hiszen régi álmom volt, hogy NBI-es felnőtt csapat tagja lehessek. Ennek megfelelően minden tőlem telhetőt el fogok követni annak érdekében, hogy megálljam a helyem és bízom benne, hogy kitartó munkával és szorgalommal előbb-utóbb stabil tagja tudok majd lenni a csabai együttesnek. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy ehhez még sokat kell fejlődnöm, de azon fogok dolgozni, hogy egyre jobb legyek és élni tudjak a lehetőséggel.

Ebben a korban pedig valóban kulcskérdés a fejlődés és habár átlövések tekintetében szépen fejlődik játékosunk, Dóra azért elmondta, hogy gyorsaságban és védekezésben sokat kell még javulnia. Ehhez viszont a magasabb szintű bajnokságban remek esélye nyílhat.

– A góljaim többségét átlövésből szerzem, véleményem szerint ez a legfőbb erősségem, de nyilvánvalóan ebben is van még hova előrelépnem, főleg ha azt nézem, hogy mennyire erős bajnokságban kell helytállnom. Aránylag nyugodt játékos vagyok, ami szintén előnyt jelent sok estben a pályán, hiszen egy kiélezett mérkőzés esetén különösen fontos, hogy higgadt tudjon maradni a csapat és megfelelő döntést hozzon adott szituációban egy játékos. – fejtette ki véleményét átlövőnk.

Dórát viszont nem csak a szakmai kihívások ösztönzik, de az Előrét körülvevő közeg is lenyűgözte. Így mind a stábról mind pedig a szimpatizánsokról elismerően beszélt.

– Igazából az első pillanatoktól kezdve jól érzem magam a klubnál. Persze az elmúlt időszak leginkább azzal telt, hogy igyekeztem megismerni mindenkit. Viszont azt tapasztalom, hogy nagyon jó munkát végez a szakmai stáb, öröm velük együtt dolgozni és bármilyen kérdéssel-kéréssel fordulhatok hozzájuk, készségesen segítenek. Úgyhogy rendkívül várom azt a közös munkát, amikor már teljesen együtt lesz a csapat és persze az első hazai mérkőzést is, hiszen a szurkolók mindig nagyon jó hangulatot varázsolnak a csarnokba. Ezért is bízom benne, hogy ezt majd a pályán is minél többször át tudom élni és részese lehetek itt számtalan sikernek – zárta mondandóját Bakonyi Dóra.

Interjú Ivana Mitroviccsal

Korábbi írásunkban már megismerkedhettünk csapatunk új átlövő játékosával Tena Petikával és ezúttal bár maradunk az átlövő posztnál, most egy olyan játékossal beszélgettünk, akinek már nem lesz újdonság lila-fehérben játszani. Természetesen szerb átlövőnkről Ivana Mitrovicról van szó, aki mivel csak a téli szünetben igazolt Békéscsabára eddig mindössze 8 mérkőzésen ölthette magára az Előre mezét, de így is összesen 28 alkalommal zörgette meg csabai játékosként az ellenfelek hálóját. Ivana egyébként Bor városában született és ott is játszott 18 éves koráig, majd hét Kikindán eltöltött esztendőt követően szerződött a ZORK Jagodina csapatához. Az ott eltöltött másfél szezon alatt pedig két bajnoki címet is bezsebelt illetve lehetősége nyílt az EHF kupában is szerepelni. Ezt követően döntött úgy, hogy kipróbálja magát külföldön is és egy rövid Szombathelyi kitérőt követően nálunk az Előrénél kötött ki.

A járvány miatt kialakult helyzet azonban Ivana életét is fenekestől felforgatta, így nem is csoda, ha némi csalódottság volt érezhető a szavaiban, mikor a közelmúlt történéseit elemezte.

– Vegyesen éltem meg az elmúlt időszakot – kezdte mondandóját balátlövőnk. Egyáltalán nem örültem, hogy felfüggesztették a bajnokságot, de nyilván megértettem. Nehéz volt azért leállni egy ilyen, számomra nem túl jól sikerült ősz után, hiszen szerettem volna most minél többet játszani és bizonyítani. Ettől függetlenül most is folyamatosan edzek, a kiadott feladatokat becsülettel elvégzem és már nagyon várom, hogy újra elkezdődjön a bajnokság.

Az előző szezonban idény közben kellett távoznia Szombathelyről, így valahol joggal érzi azt, hogy amikor ténylegesen belelendült volna a játékba akkor fújták le a bajnokságot.

– Az elmúlt szezonról igazán nem tudok sokat mondani, mert elég rövid volt így számomra. Az első felében nagyon sok problémám volt a korábbi klubommal, ami megviselt és ez kihatott a játékomra is. Viszont Békéscsabán új lehetőséget kaptam, illetve rendkívül fontos volt számomra, hogy itt szeretettel fogadtak. Mind a játékosok mind pedig a klub dolgozói nagyon barátságosak, mindenben segítenek és bármikor fordulhatok hozzájuk, ezt ezúton is köszönöm nekik. Ráadásul a szorulók is kedvesek, szemmel láthatóan imádják a csapatukat, ami a hazai mérkőzések hangulatában is meglátszódik – emelte ki a játékos.

Alighanem ennek is betudható, hogy a tavaszi szerződéshosszabbítás során egy percig sem volt kérdéses számára a maradás. Érezhetően már most is lelkesen, ambícióval tele fogalmazta meg elvárásait saját magával és a csapattal szemben.

– Nagyon jól érzem magam Békéscsabán és számomra ez a legfontosabb, hiszen nem csak szakmailag és erőnlétileg, de mentálisan is stabilnak kell lenni ahhoz, hogy jöjjenek az eredmények. Az új szezonban a legfontosabb célkitűzésem továbbra is az lesz, hogy megmutassam mit is tudok igazán. Szeretnék minél jobb lenni a pályán és így stabil tagja lenni a csapatnak.  Komoly átalakuláson megy keresztül a gárdánk, így tisztában vagyunk vele, hogy nem mi leszünk a legerősebb csapat a mezőnyben, de azt gondolom akarattal és kemény munkával el tudjuk érni céljainkat.

Ivanának elmondása szerint is roppant fontos az, hogy megfelelő közegben, számára kedves emberekkel vegye körbe magát és ez nyilvánvalóan nem csak a kézilabdára, de a magánéletre és a szabadidőre is vonatkozik.

– Ha éppen nem a kézilabda-pályán vagyok és nem az élsporttal foglalkozom, akkor a legszívesebben a barátaim körében szeretem eltölteni azt a kis időt, amit a kézilabda engedélyez számomra. Rendszeresen szoktunk kirándulni és biliárdozni is, sőt az igazat megvallva a kézin kívül ezt a sportot űzöm a legszívesebben. De sokat olvasok is, ami megfelelően kikapcsol és feltölt a dolgos hétköznapokban – zárta mondandóját Ivana Mitrovic.

Interjú Bottó Rózsával

Ugyan a kézilabdaélet március közepén teljesen leállt, azért a háttérben mindenhol lázas munka folyik a következő szezonra való felkészülés érdekében. Így van ez csapatunk a Békéscsabai NKSE-nél is, ahol a vezetőség április végén sajtótájékoztató keretein belül mutatta be a játékoskeretet illető változásokat. És volt is mit, hiszen a távozók és az érkezők listája is bővelkedik nevekben, de persze azért vannak az új keretben is olyan játékosok, akik az állandóságot képviselik. Ilyen például együttesünk már-már régi motorosának számító balszélsője Bottó Rózsa is, akit a következő idényben is változatalanul lila-fehérben láthatunk.  Rózsa már 2014 óta tagja az Előre felnőtt keretének és idényről-idényre egyre inkább csapatunk oszlopos tagjává nőtte ki magát védekezésben és támadásban egyaránt. Szükség is lesz azonban a rutinjára, mert dacára annak, hogy mindössze 25 éves, rajta kívül mindössze csak egy játékos lesz idősebb nála a gárdában. Többek között ezeket a témákat is érintve Bottó Rózsával beszélgettem.

– Miként teltek a leállást követően a napjaid?

– A szokásos napi rutinhoz képest jóval unalmasabban. Rettentően furcsa volt, hogy hirtelen elképesztően sok szabadidőm lett, amivel először nem is igazán tudtam mit kezdeni, de később azért már feltaláltam magam és többek között csiszoltam főzőtudományomat is. De azt talán mondanom sem kell, mennyire hiányoztak az edzések és a mérkőzések. Ráadásul a bajnokság pont abban a fázisában szakadt félbe, amikor a csapatok a legjobban felpörögnek, hiszen a szezon ezen fázisában dőlnek el a legfontosabb dolgok. Úgyhogy egy felpörgetett érzelmi állapotból kellett az extra nyugalmi állapotba visszazuhanni. Mindenesetre azt sajnálom, hogy nem a pályán sikerült kiharcolnunk az első osztályú tagságunkat és bizonyítani, méltók vagyunk továbbra is a legmagasabb osztályban szerepelni, de remélem ezt a következő idényben meg tudjuk tenni.

– Méghozzá veled, mert hogy a kényszerszünet alatt hosszabbítottál a klubbal…

– Igen, a csabai folytatás mellett döntöttem és bár voltak megkereséseim más csapatoktól, az igazat megvallva nem szerettem volna eligazolni. Nagyon régóta játszom már az Előrében és valóban a szívemhez nőtt ez a klub, a város és szurkolók is. Itt érzem igazán otthon magam és azt a plusz töltetet, amit ez az egyesület számomra ad, máshol egészen biztosan nem tudom megkapni. Számítanak rám és a játékomra, így ez is nyilván fontos tényező volt a döntésemnél és persze az új tréner Vida Gergő szemlélete is szimpatikus volt.

– Milyennek látod a következő szezonra a csapatot?

– Abszolút bizakodó vagyok a jövővel kapcsolatban. Az tény, hogy roppant fiatal csapatunk lesz, de azért látjuk más együtteseknél is egyre bátrabban nyúlnak a fiatalokhoz és sokan közülük állják is a sarat a legmagasabb osztályban. Mi is erre készülünk és ha csapatként igazán össze tudunk állni, akár még meglepetés eredményekkel is szolgálhatunk. De, persze nem lesz könnyű és szükség lesz minden rutinra azoktól a játékosoktól, akiknek már van NB1-es tapasztalata, többek között tőlem is. A kulcs viszont az lesz mennyire és milyen gyorsan tudunk összerázódni, amire most ebben a rendkívüli helyzetben még több idő is jut majd.

– Most jelenleg, hogy zajlanak a napjaitok?

– Szerencsére immár eseménydúsabban. Néhány hete elkezdtük a csoportos edzéseket, először futással majd napi egy kondicionális tréninggel és ez már a harmadik hetünk, hogy teljes, azaz napi két edzéssel gyakorlunk. A kondi mellett végre labdás edzéseket is vezényel Fábián Csaba edzőnk, hiszen mivel az új játékosok csak az alapozásra kapcsolódnak be a munkába, így most páran a felnőtt csapatból az utánpótlással együtt gyakorlunk. De ezen a héten vége is lesz ennek az átfogó időszaknak és egy hónap pihenőt követően július elején kezdjük meg a kilenc hetes felkészülést.

– De közben azért a magánéletedben is jelentős változás történt…

– Bizony, ugyanis párommal Márkkal hivatalosan is összekötöttük az életünket, úgyhogy most már boldog feleségként tekintek a jövő elé. Igaz a járvány némileg átírta az eredeti forgatókönyvet, mert sajnos most csak a polgári esküvőt tudtuk megtartani és a lagzit egy évvel el kellett csúsztatnunk. De jövőre majd a templomi szertartással egybekötött nagyszabású bulit is megrendezzük.

– Akkor nászút is szerepel a nyári tervekben?

– Idén biztosan nem. De azért egy kis belföldi nyaralást beiktatunk, négy napra elmegyünk Balatonlellére, aztán pedig tartunk egy horgásztúrát. Ugyanis imádok pecázni, egyik kedvenc időtöltésem, szóval az egyhónapos szünetet kihasználva megpróbálok minél több halat fogni, és persze feltöltődni a következő szezonra.

Dömény Dezső

Interjú Borgyos Pannával

Mai írásunkban tovább folytatjuk együttesünk 2020/2021-es keretének bemutatását, most a huszadik szülinapját novemberben betöltő Borgyos Pannával ismerkedhetünk meg. A formálódó, átalakuló Békéscsabában belső posztokon, elsősorban irányítóként számíthat majd rá Vida Gergő vezetőedző. A korosztályos válogatott játékos kérésünkre beszélt egy kicsit magáról, eddigi pályafutása legmeghatározóbb mozzanatairól és persze arról is milyen lesz a következő szezonban már lila-fehérben játszani.

– Mesélj magadról egy kicsit! Ha jól tudom, nagyon fiatalon kerültél kapcsolatba a sportággal?!

– Mátészalkán születtem és itt is kezdtem kézilabdázni. Valójában tejesen véletlenül, hiszen még nyolc évesen egy kedves barátnőm hívott el egy kézilabda táborba, ahol nagyon megtetszett a sportág, a jó hangulat, illetve megszerettem a társaságot is. Így leginkább ezek hatására a későbbiekben is elkezdtem járni edzésekre. Viszont ahogy múltak az évek, egyre szervesebb részét képezte az életemnek a sport és ezáltal egyre komolyabban is kezdtem venni, szóval úgy gondoltam adok egy esélyt a tanulás mellett a kézilabdának is. Ezért a fejlődésem érdekében az általános iskolát követően a középiskolai tanulmányaimat már célirányosan kezdtem meg annak érdekében, hogy még magasabb szinten tudjak a kézilabdával foglalkozni. Végigjártam a korosztályos csapatokat és persze lehetőségem nyílt a felnőtt csapatban is bemutatkozni.

– A teljesítményednek köszönhetően a 2018/2019-es szezonban már egyre több időt tölthettél NB I-es mérkőzésen is a pályán, az idei szezonod viszont nem úgy sikerült, ahogy igazán szeretted volna.

– Igen, sajnos a szezon elején, egy edzőmeccsen megsérültem, eltört a kéz-középcsontom. És bár nagyon bíztam benne, hogy minél hamarabb ismét pályán lehetek, sajnálatos módon hosszabb idő volt a felépülésem, mint amire előzetesen számítottam, így a bajnokság első felét teljesen ki kellett hagynom. És ugye egy sérülésből visszatérő játékosnak ilyenkor még az is időbe telik, hogy felvegye a megfelelő tempót. Szerencsére a bajnokság második felére már vissza tudtam zökkeni a játékba, de akkor meg közbeszólt a koronavírus, ami váratlanul lerövidítette a bajnokságot.

– Mi volt eddigi pályafutásod során a legnagyobb élmény számodra?

– Így hirtelen két esemény jut eszembe, ami eddig a legnagyobb hatással volt rám. Az egyik épp az idei szezonhoz kötődik, amikor lehetőségem nyílt pályára lépni az EHF-Kupában, ami rendkívül különleges érzés volt. Valamint az is hatalmas élmény volt számomra, mikor tavaly a korosztályos csapatunkkal a bajnoki négyes döntőn szerepelhettem és óriási küzdelemmel bronzérmet szereztünk.

– Milyen játékos és milyen személyiség Borgyos Panna? Szabadidődben például mivel foglalkozol szívesen?

– Próbálom mindig a legtöbbet kihozni magamból, amikor a pályára lépek. A gyorsaságomat tartom a fő erényemnek és erre nem csak fizikális értelemben gondolok, hanem úgy is, hogy az egyes játékhelyzetekben képes vagyok hamar reagálni, gyors döntést hozni. Határozott jellem vagyok, aki az elvégzett munkában hisz. Szabadidőm nagyon kevés van, mert a sport és az egyetem kitölti a mindennapjaimat, de igyekszem minél többet a családommal és a barátommal lenni.

– A következő szezonban viszont már kölcsönben a Békéscsabában szerepelsz, miért döntöttél a váltás mellett?

– A továbbfejlődésem mellett, mindenképpen Vida Gergő személye nyomott a legtöbbet a latban döntésemnél. Igazából ő is keresett meg és felvázolta azt a jövőképet, amit Békéscsabán szeretne, amiben nekem is szerepet szánna, én pedig igent mondtam. Annak külön örülök, hogy olyan edző mellett lehetek a következő szezonban is, akivel már több éve ismerjük egymást, hiszen eddigi pályafutásom alatt is rengeteget dolgoztam Gergővel.

– Milyen célokkal érkezel az Előréhez?

– Ambiciózus vagyok, a csapattal együtt akarok fejlődni. Szeretnék minél több időt a pályán tölteni és a legjobb formámat nyújtani. Többször jártam már Békéscsabán és mindig azt tapasztaltam, hogy a lila-fehér szurkolók imádják a csapatukat, a támogatásuk szinte plusz egy embert jelent. Bízom benne, hogy a jövőben is kitartanak mellettünk, a sikerre éhes együttesünknek nagy szüksége lesz a buzdításukra. Azt ígérhetem, hogy sportnyelven szólva nem ismerünk majd elveszett labdát és mindent megteszünk a sikeres szereplés érdekében.

Interjú Tena Petikával

Mint ahogy arról már többször szót ejtettünk csapatunk kerete alaposan kicserélődik a nyáron és ez kiemelten igaz az átlövőkre is. Összesen három új kézilabdázó érkezik erre a posztra, közülük is most a horvát korosztályos válogatott Tena Petikával ismerkedhetünk meg. A hamarosan 20. életévét betöltő 190 centis játékos a Kisvárda csapatától érkezik az Előréhez és elsősorban balátlövő pozícióban bevethető. Tena mesélt egy kicsit magáról, eddigi magyarországi benyomásiról és persze távlati céljairól is.

– Kérlek mesélj magadról, hol születtél, hol kezdtél kézilabdázni, milyen csapatokban játszottál eddig?

– Kaproncán születtem és nyolc éves koromban ott is kezdtem kézilabdázni. Ebben a városban imádják a kézilabdát és nagyon nagy hagyományai is vannak, úgyhogy teljesen természetes dolog, ha egy fiatal lány ezt a sportot választja. Így tettem én is, bár édesanyám, aki szintén űzte ezt a sportágat azért óva intett tőle és jobban örült volna, ha valamelyik másik sportággal kezdek professzionálisan foglalkozni. Viszont makacs voltam és nem hallgattam rá, de azt gondolom az idő engem igazolt. Tizennyolc éves koromig játszottam az RK Podravka csapatában, ezt követően döntöttem úgy, hogy kipróbálom magam külföldön is. Így kerültem Magyarországra és azon belül is Kisvárdára, ahol az elmúlt szezonomat töltöttem.

– Miért döntöttél ilyen fiatalon a légiós élet mellett?

– Horvátországban a Podravka csapata szinte egyeduralkodó, de a bajnokság színvonala messze elmarad a magyarországitól. Ezért amikor úgy döntöttem, hogy profi kézilabdázó szeretnék lenni, az egyik célom az volt, hogy a roppant erős magyar bajnokságban is kipróbálhassam magam. Akkor még magam sem gondoltam, hogy ez ennyire fiatalon 19 évesen valósággá válik. Úgyhogy óriási boldogsággal és ambícióval vágtam neki az előző szezonnak Kisvárdán, ami ugyan nagyon izgalmas volt számomra, de sajnos mégsem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Igazából nem kaptam megfelelő esélyt arra, hogy megmutathassam a valódi tudásomat, viszont azért rengeteget tanultam belőle. Lehetőségem nyílt megismerni több olyan embert is, akik inspiráltak, illetve segítettek akkor is, amikor igazán szükségem volt rá. Azt viszont remélem, hogy az előttünk álló szezonban sokkal inkább megmutathatom majd a valódi arcomat és képességemet.

– Ha éppen nem a kézilabda pályán tevékenykedsz, akkor mivel foglakozol a legszívesebben?  

- Amikor nincs meccs vagy edzés nagyon szeretek kávézni a barátaimmal, imádok olvasni, meg sorozatokat nézni. Voltaképpen nincs különleges hobbim, inkább szeretem hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Amiből mostanában még kevesebb van, hiszen egyetemi tanulmányokat is folytatok, marketing és kommunikáció szakon, ami sok időmet elveszi.

– Mi szólt az Előre mellett?

– Elsősorban azért választottam a Békéscsabát, mert tetszett az az irány, az a jövőkép, melyet a klub felvázolt nekem és hogy ezt fiatal játékosokkal szeretnék megvalósítani. Úgy érzem beleillek ebbe az elképzelésbe és bízom benne, hogy megfelelő esélyt kaphatok itt a bizonyításra és a további fejlődésre, amit szerintem az edző személye is garantál. Már várom a közös munkát és azt hiszem, ha elég keményen és céltudatosan fogunk dolgozni, elérhetjük kitűzött céljainkat.

– És pontosan mik ezek a célok, amiket megfogalmaztál magadnak?

– Alapelvem, hogy mindig száz százalékot akarok nyújtani minden mérkőzésen, sőt még edzésen is és természetesen segíteni akarom a csapatot a lehető legjobb eredmény elérésében, ez a legfőbb célom. Mindenképpen szeretném, ha ez a csapat a fiatalsága ellenére is megmutatná, hogy képes jó eredményt elérni ebben az erős bajnokságban. Azt hiszem - már csak a korunknál fogva is – az elszántsággal nem lesz majd gond és mindenkiben ott lesz a vágy, hogy kihozza magából a legtöbbet. Remélem, hogy a szurkolók is mellettünk lesznek és támogatni fognak minket a jó szezon elérésében.

– Hogy érzed a játék mely elemében vagy a legerősebb és mi az, amiben még fejlődnöd kell?

– Leginkább a távoli zónákból történő átlövések, a gyors lerohanás és a védekezés, ami igazán az erősségemnek számít. De mivel nagyon magas játékos vagyok, ezért fejlesztenem kell még a robbanékonyságomon és szeretném, ha a jövőben tovább szélesedne a lövő-repertoárom is.

Dömény Dezső

Kapcsolódó hivatkozás:

http://www.eurohandball.com/ec/cl/men/2016-17/player/563393/TenaPetika

Kitty 8 éves korában döntött a kézilabdázás mellett. Pályafutását a békéscsabai 2. számú Általános Iskolában kezdte. 2013-ban Veszprémbe került, ahol junior csapattal az NBII-es bajnokságot megnyerték. Mosonmagyaróvár színeiben lépett először az NBI-es bajnokságban pályára. 2017-től Székesfehérváron játszott. Most viszont úgy döntött ismét csabai színekben szerepel és védi a hazai kaput.

Kitty a békéscsabai élményeivel kezdte a beszélgetést.

– Nagyon sok jó élmény és emlék fűz Békéscsabához, hiszen itt nőttem fel és a kézilabda pályafutásom is itt kezdődött. Itt szerettem meg ezt a sportot és az alapokat itt kaptam meg olyan edzőktől, mint Szabó Karcsi bácsi, Petrovszki Gyuri bácsi, Perényi Laci bácsi és nagyon sok jó hasznos tanácsot kaptam Bohus Beától is. Ezúton is köszönöm nekik, hogy segítettek abban, hogy sikereket érhessek el ezen a pályán, hiszen jó alapok nélkül nehéz lett volna idáig eljutni.

– Utánpótlás éveimben nagyon jó és eredményes csapataim voltak, diákolimpián is kiemelkedő eredményeket értünk el és több tornagyőzelemmel büszkélkedhettünk. Békéscsabáról kerültem be a korosztályos válogatottba is, ahol aztán serdülő koromtól egészen junior éveim végéig szerepeltem. – folytatta pályafutása ismertetésével a beszélgetést Kitty.

– 2013-ban Veszprémbe igazoltam és a családommal Balatonalmádiba költöztünk és azóta is ott élünk, de gyakran látogatunk vissza, hiszen a barátok, és a rokonok itt élnek. Amikor volt lehetőségem és nem ütközött a saját mérkőzéseimmel, akkor kilátogattam a csabai mérkőzésekre. A csabai szurkolók nagyon lelkesek és biztosan nagyon jó érzés lehet úgy kézilabdázni, hogy a lelátó tele van és folyamatosan lelkesítik a törzsszurkolók a csabai csapatot.

Miért döntöttél a visszatérés mellett?

– Úgy éreztem jót fog tenni a váltás a karrieremben. Több ajánlattal is megkerestek és sokat gondolkoztam, hogy jó döntés szülessen. Fontos szempont volt számomra a fejlődési lehetőség és hogy legyen valamilyen kötödésem a klubhoz. Úgy gondolom Békéscsabán tudok most a legtöbbet fejlődni szakmailag, jó szívvel térek vissza nevelőegyesületemhez. Külön öröm számomra, hogy több játékos is van a csapatban, akikkel már játszottunk együtt korábban.

– A lehető legjobb teljesítményt szeretném nyújtani és bízom benne, hogy ezzel segíteni tudom a csapat előre jutását a tabellán. Célom, hogy a csapattal minél jobb eredményt érjünk el és ezért meg is teszek mindent, hogy ez sikerüljön.

Közös a cél!