Interjú Gyimesi Kittivel
Szombaton immáron friss első osztályú tagságukkal a zsebükben lépnek már pályára békéscsabai kézilabdás lányaink, hiszen az előző fordulós győzelmükkel kiharcolták a feljutást. Bár a dicsőség a csapat érdeme, azért együttesünk védelmének oszlopát Gyimesi Kittit, aki korábbi szerepkörén túllépve támadásban is vezére volt alakulatunknak, mindenképpen a sikerkovácsok között említhetjük. És noha még három összecsapása hátravan csapatunknak, meg a bajnoki cím kiharcolása is még egyértelműen célkeresztben van, azért már most kíváncsi voltam, hogy a siker legfőbb receptjét miben látja átlövőnk.
– A legfőbb célkitűzést a feljutást három fordulóval a vége előtt megvalósítottátok, méghozzá meglehetősen imponáló teljesítménnyel. Minek volt elsősorban köszönhető ez a tulajdonképpeni rajt-cél győzelem?
– Leginkább a tudatosságban és a csapatban rejlő kohézióban látom a siker kulcsát. Mindenki maximális odaadással dolgozott egész szezonban, és ami a legfontosabb volt, hogy a részsikereknél sem dőltünk hátra, nem elégedtünk meg azzal amilyen teljesítményt nyújtottunk, hanem a további fejlődésre, és a célunkra koncentrálva töretlenül dolgoztunk tovább. A nehézségeknél pedig kijött a közösség valódi összetartó ereje, hiszen szó szerint átsegítettük egymást a legnehezebb pillanatokon is. Mert bár kívülről lehet könnyed menetelésnek tűnt az idény, de belülről ez korántsem volt az. Már az elején, a hirtelen jött sérülések jelentették az első megpróbáltatásokat, amiben személy szerint nekem is megváltozott valamelyest a feladatköröm. Az ilyen jellegű helyzeteket csak egységes közösséggel lehet megoldani, azzal, hogy segítjük egymást, és ez szerencsére nálunk maximálisan megvolt, így én magam is rengeteg pluszt kaptam a csapattól az elmúlt hónapokban. Úgyhogy ezért is nagyon büszke vagyok az együttesre, hogy tudatosan végig mentünk az úton, és elértük a kitűzött célt.
– Innentől pedig jutalomjáték következik?
– Azért kitűztünk még feladatokat, és azzal nem mondok újat, hogy először is a bajnoki címet szeretnénk minél hamarabb bezsebelni. Igazából most egy hárommérkőzéses minibajnokságként tekintünk a hátralévő összecsapásokra, amit hasonlóan az eddigiekhez szeretnénk győzelmekkel teljesíteni. Szép búcsút otthon, és győztes idényzárást egy presztízs rangadón a zárókörben. Nyilván egy jelentős állomása volt szombaton a közös munkánknak, hiszen a feljutás volt a meghatározó célja a szezonnak, és ezt elérni elképesztő öröm, szóval ezt annak rendje és módja szerint megünnepeltük, de ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a maradék találkozókon nem koncentrálnánk eléggé. Persze nehezebb ilyenkor már felpörögni, de pont ezért is határoztunk meg részcélokat, hogy a kellő tüzet tápláljuk a csapatban. A magam részéről pedig hiszem, hogy a jövő szempontjából sem szabad elengedni egyetlen mérkőzést sem, mert bőven vannak még olyan hibák a játékunkban amiken lehet, sőt a későbbiekre tekintettel kell is javítani, és ezekre is tökéletesek ezek az összecsapások.
– Első feladatként akkor a Pénzügyőrhöz látogattok, akiket hazai pályán roppant könnyed győzelemmel fektettetek két vállra, de pont a rájátszás mutatta meg, hogy az idegenbeli mérkőzések mennyivel nehezebbek…
– Ezért sem szabad kiindulni csak a hazai meccsekből. Itthon azért mindig jóval egyszerűbb, a megszokott közegünkben, a saját szurkolóink előtt játszhatunk, és persze nem kell utazni. Idegenben más a szituáció, főleg most, hogy egy abszolút szokatlan időpontban kell pályára lépnünk. És bár a mérkőzés előtti nap következetesen a másnapi találkozó időpontjában edzünk, illetve már előző nap elutazunk a helyszínre, azért ilyen időpontban játszani nem egyszerű. Ettől függetlenül győzelmet várok a találkozón, bár azt hiszem sokkal nehezebb dolgunk lesz mint itthon volt, mert alapjában véve egy jó szerkezetű ellenféllel találkozunk, akiken ráadásul a hazai közegükben még nehezebb felülkerekedni. A legfontosabb a megfelelő koncentráció lesz, végig hatvan percen keresztül, tehát nem engedhetünk ki, és nem lehetnek olyan üresjáratok mint amilyen legutóbb a Kozármisleny elleni összecsapás végén is volt. Ezen mindenképpen javítanunk kell, természetesen nem csak most, hanem hosszútávon is. Én abban viszont bízom, hogy a fő cél, azaz az első osztályú tagság kiharcolása nem leültet minket, hanem pont ellenkezőleg, még plusz lendületet és magabiztosságot ad, valamint sokkal felszabadult játékot eredményez. Ha pedig ez így lesz, akkor nem kérdés, hogy a két bajnoki ponttal a tarsolyunkban, és ezáltal a bajnoki címmel gazdagodva tudunk hazatérni szombaton.
Dömény Dezső
