Archívum – 2020

Interjú Jelena Agbabával

Kedden a Győr-Érd (35-17) összecsapással hivatalosan is elrajtolt a K&H Női Kézilabda liga, ami pedig számunkra még ennél is fontosabb, hogy pénteken együttesünk is megkezdi bajnoki szereplését. Sőt, a sorsolás szeszéje folytán már az első fordulóban egy rangadó vár Vida Gergő tanítványaira, ugyanis az újonc Boglári Akadémia-SZISE csapatának otthonában kell helytállniuk lila-fehér lányainknak. Egyébként aktuális ellenfelünk, azaz a NEKA nem éppen szokványos módon szerezte meg első osztályú tagságát, hiszen hiába vezette hat fordulóval a vége előtt az NB/B nyugati csoportját, a vírushelyzet miatt a bajnokságot idő előtt végeredmény nélkül lezárták, így a feljutás lehetőségét is elvesztették a Bogláriak. Ebbe viszont a NEKA – akik egyébként ifjabb Kiss Szilárd vezetésével szinte a teljes ifjúsági válogatottat a soraikban tudhatják – nem nyugodott bele, és egyfajta kooperáció keretén belül egyesült azzal a Szent István gárdájával, akik éppen a pontvadászat lezárásának köszönhetően őrizték meg első osztályú tagságukat.  Ahogyan együttesünk is, amely nem kis túlzással egy teljesen más arculatú csapattal kezdi meg az idei NB1-es szereplést, hiszen összesen nyolc új kézilabdázó vette fel a munkát nyáron a békéscsabai egyletben. Név szerint a horvát balátlövő Tena Petika, régi-új hálóőrünk Mistina Kitty az Egerből érkező jobbátlövő Iván Emese, illetve öt fiatal kézilabdázó Borgyos Panna, Vámosi Panna, Szabó Dóra, Szabó Panna, valamint Andróczki Flóra. De természetesen az Előre utánpótlásából is többen felkerültek a felnőtt csapatba, így Bakonyi Dóra, Török Fanni, Bucsi Lili, Szabó Kamilla, Gyenes Imola és Bencsik Bojana akár már pénteken bemutatkozhat felnőtt első osztályú mérkőzésen. De a komplett szakvezetés is kicserélődött, ugyanis az Előre kispadján, pénteken debütáló Vida Gergő vezetőedző mellett, segítője Fábián Csaba és a kapusedzői posztra hat év után visszatérő Petrovszi György is új arc az idei szakmai stábban. Persze maradtak azért olyanok is, akik már az előző szezonban is lila-fehérben pattogtatták a labdát, ilyen csapatunk Szerb beállósa Jelena Agbaba is, akinek rutinjára és harcosságára rettentően szüksége lesz fiatal együttesünknek. Jelenával próbáltuk összefoglalni egy kicsit a felkészülési időszakot, illetve már előretekintettünk a pénteki összecsapásra is.

– Több mint egy éve játszol nálunk, és ebben a szezonban is csabai színekben láthatunk…

– Igen, immár a második idényemet kezdem meg az egyesületnél, de nem véletlenül döntöttem nyáron a maradás mellett. Remekül érzem magam Békéscsabán, szeretek itt lenni, és úgy érzem nagyon jól beilleszkedtem a lila-fehér közösségébe, ráadásul a körülmények is maximálisan adottak ahhoz, hogy folyamatosan fejlődjek, hiszen számomra ez is kiemelten fontos szempont.

– Pénteken kezdődik a bajnokság, most hogy látod, mennyire álltok készen a rajtra?

– A felkészülés nagyon kemény volt, az biztos. Viszont az már az első naptól látszott, hogy az egész csapat céltudatosan vágott bele a munkába, és végig elszántan dolgoztunk annak érdekében, hogy egy a sikeres szezont tudjunk majd produkálni. Sok edzőmérkőzést is játszottunk, amiből számomra az a kép rajzolódik ki, hogy egyre jobban összecsiszolódik a társaság, és meccsről-meccsre stabilabbak vagyunk.

– Ha már itt tartunk, milyen célokat fogalmaztatok meg a szezonra?

– Mindenképpen a helytállás és a biztos benmaradás a legfőbb célunk. Az előző idényben sem voltunk egy matuzsálem korú csapat, de ebben az évben még a tavalyinál is fiatalabb gárdával indulunk neki a szezonnak. De talán pont ezért is nagyon vágyunk a sikerre, és arra törekszünk, hogy a legjobb arcunkat mutassuk lehetőség szerint minden mérkőzésen. Nehéz lesz, ezzel mindannyian tisztában vagyunk, rengeteg összecsapást kell játszanunk rövid idő alatt, ami nagyon komoly terhelés lesz a csapatnak. De én bízom a lányokban, és hiszem, hogy a lehető legtöbbször sikerül majd kihoznunk magunkból a maximumot, és akkor a tabellán is előrébb végezhetünk.

– A múlt héten az Eger ellen volt a főpróbátok, belülről hogy láttad azt a mérkőzést?

– Mivel már a második felkészülési találkozónk volt az Egerrel, így összehasonlítási alapunk is van, és szerintem egyértelműen látható a fejlődés a korábbi békéscsabai találkozóhoz képest. A védekezésünk szinte végig jól működőtt, ezt a kapott gólok száma is tökéletesen mutatja. A védekezést amúgy is rengeteget gyakoroljuk edzéseken, és tényleg örömteli, hogy ez most mérkőzés szituációban is meglátszott. Támadásban ugyan az első félidőben voltak problémáink, de ezeket a második játékrészre kijavítottuk, így jóval eredményesebben is játszottunk,és a végén magabiztosan nyertük az összecsapást. Én azt gondolom jó úton járunk, de nyilván az első tétmérkőzés fogja majd pontosan megmutatni hol is tartunk jelenleg.

– Ha már szóba hoztad, az első fordulóban egyből az egyik fő rivális Balatonboglár otthonába látogattok, akikkel szemben azért friss sikerélményetek is van…

– Dacára annak, hogy még csak az első fordulóról beszélünk, valóban számunkra az idény egyik legfontosabb találkozója lesz a pénteki. Ráadásul több szempontból is kifejezetten nehéz összecsapásra számítok, részben azért mert idegenben játszunk, részben pedig azért, mert hozzánk hasonlóan egy fiatal ambíciózus gárdával kell farkasszemet néznünk. Ugyanakkor megfelelően  felkészültünk belőlük, amit remélem a találkozón is megmutatunk, és akkor győztesként jöhetünk majd le a pályáról, mint ahogy tettük azt a hazai rendezésű tornán is.

– Akkor ezek szerint a két pontért utaztok a Balaton partjára?

– Mindenképpen! Én magam arra számítok, hogy győzelemmel nyitjuk meg a bajnokságot, és így még több pozitív energiával felvértezve kezdhetünk bele az előttünk álló roppant nehéz menetelésbe.

Ahogy már beállósunk is célzott rá, a Magyar Kézilabda Szövetség a vírushelyzetre tekintettel átszervezte az első osztályú bajnokságokat, így az ősz folyamán szinte végig szerda-szombat ritmusban összesen 20 találkozót kell megvívnia az NB1-es női kézilabdacsapatoknak. Úgyhogy lila-fehér együttesünknek a pénteki balatonboglári találkozót követően kedden már Győrben lesz jelenése, hiszen a Városi Sportcsarnok felújítása miatt – ahova előreláthatólag októberben térhetnek vissza a lilák – az első két hazai bajnoki összecsapáson az ETO és Ferencváros ellen felcserélték a pályaválasztói jogot, ami szintén nem könnyíti meg fiatal csapatunk dolgát. Amiben viszont a pénteki mérkőzés előtt mindenképpen kapaszkodhat a csabai hölgykoszorú, hogy az újonc NEKA gárdáját az augusztusi hazai felkészülési tornán már egyszer legyűrte, akkor azon a találkozón 29-23-as lila-fehér győzelem született. A nyár folyamán egyébként még a Kozármislenyt és kétszer az Egert is két vállra fektették a Vida lányok, az Eszterházyt legutóbb éppen a múlt héten 31-17-re. A NEKA ezzel szemben a Kisvárda ellen egy hazai 25-25-ös döntetlennel melegített a bajnoki rajtra. A mindkét fél számára hatalmas jelentőséggel bíró nyitómérkőzés tehát pénteken 18 órától a Balatonboglári NEKA Csarnokban kerül megrendezésre, a találkozó két játékvezetője Hargitai Gábor és Markó Gábor lesz.

Dömény Dezső

Interjú Vámosi Pannával

A hajrájába fordult kézilabda csapatunk felkészülése, hiszen mindösszesen csak két hete maradt a lila-fehér hölgykoszorúnak a szeptember 4-i rajtig. Így nem is csoda, ha most már az edzőmérkőzések is sűrűbben követik egymást, ugyanis múlt héten, Békéscsabán vett részt egy mini tornán az Előre, a héten pedig Rácalmáson szerepelnek egy négycsapatos megmérettetésen. Itt előbb a szervező Dunaújvárossal csapnak össze Vida Gergő tanítványai, majd a torna másnapján az eredménytől függően az MTK-Kisvárda párharc valamelyik tagjával mérkőznek meg. Az viszont már biztos, hogy erre a tornára kifejezetten jó szájízzel érkezhetnek a lilák, hiszen a csabai felkészülési találkozókat sikerrel vették, az Egert 10 góllal 38-28-ra, a Boglári Akadémia SZISE csapatát hat találattal 29-23 arányban múlták felül. Az utóbbi azért is bíztató, mert várhatóan az egyik közvetlen rivális lesz a NEKA, akikkel már az első fordulóban, idegenben meg is mérkőzünk. Az viszont egyértelműen látszik ezekből az összecsapásokból, hogy a góllövéssel egyáltalán nem volt problémája együttesünknek, amiből az átlövők, így Vámosi Panna is bőségesen kivették a részüket. Pannával a hazai rendezésű tornát követően beszélgettem.

– Először is mesélj magadról egy kicsit!

– A hajdúsági megyeszékhelyen születtem és már kifejezetten fiatalon megismerkedtem a kézilabdával, egészen pontosan a városi sportiskolában, amelynek színeiben kezdtem először versenyezni. 14 éves koromban kerültem a helyi NB I-es klubhoz, ahol egészen nyárig pattogtattam a labdát, miközben az elmúlt két szezonban kettős játékengedéllyel a Hajdúnánás gárdáját is erősítettem.

– Nyugodtan mondhatjuk, hogy 2020 a változások éve Vámosi Panna életében!

– Ez így van, rengeteg minden történt velem! Mostanáig az egyhetes edzőtáborok kivételével nem voltam távol a családomtól, most pedig belevágok úgymond az ismeretlenbe. De úgy látszik ez egy ilyen év, nagyjából úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy az első igazán komoly vízválasztó az életemben, hiszen idén tavasszal érettségiztem, így a Debreceni Egyetem gazdasági informatikus szakán kezdem majd meg a felsőfokú tanulmányaimat, ráadásul még csapatot is váltok, szóval egyértelműen lezártam egy fontos szakaszt.

– Viszont itt Békéscsabán kezdődik egy új…

– Igen, szó szerint. De kétségtelenül azért vágtam bele, mert sokkal jobbnak tartottam ezt a lehetőséget annál, mint hogy még egy évet "kettőssel" játsszam. Nagyon nagy fejlődési potenciált látok benne, már csak a több játékidő miatt is, meg persze azért is, mert az első osztályban pallérozódhatom. És nem mellesleg egy roppant nehéz, de mégis nemes célért is küzdhetek, azaz a klub első osztályú tagságának megőrzéséért.

– Ahogy hallgatom a lelkesedésedet kijelenthetem, hogy jó döntést hoztál?

– Egyértelműen. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek és szó szerint az első pillanattól kezdve nagyon jól érzem magam Békéscsabán. A város is egyből a szívemhez nőtt és bár vannak még bőven olyan részei, amit nem sikerült feltérképeznem, azért már egészen jól állok a felfedezésében. Ami viszont szintén nagyon fontos még, hogy a csapaton belül is remek a hangulat, és tényleg kézzel foghatóan más így, hogy ennyire hasonló korúak vagyunk, könnyen megértjük egymást a pályán belül és kívül is egyaránt. Rengeteg közös programot szervezünk, egyszóval jó itt lenni. Arról meg ne is beszéljünk, hogy szakmailag már ilyen rövid idő alatt is látom magamon a fejlődést.

– Sikeres időszak van mögötted, az előző szezonban szinte ipari mennyiségben termelted a gólokat, minden sorozatot figyelembe véve 226 találatot jegyeztél. Mindezt főleg átlövőként, de elmondhatjuk, hogy a belső posztok mindegyikén feltűntél már.

– Nem vagyok úgymond egy klasszikus átlövő, aki a távoli zónákból is eredményes, inkább a cselezés és a betörés az erősségem, ezt a nehéztüzér szerepet leginkább Tena Petika csapattársam tölti be az együttesben. És bár a szívemhez a balátlövő poszt áll a legközelebb, már gyermekkorom óta rendszeresen játszom jobbátlövőt, így nem okoz nagy meglepetést, hogy most is gyakran kell a jobb oldalon boldogulnom. Tehát ahogy mondtad is szinte mindenhol, még irányítóban is számtalan feladatot kapok, de egyébként ez az univerzális jelző azért a többi belső poszton játszó csapattársamra is ráaggatható.

– A múlt héten már hazai pályán is bemutatkoztatok, ráadásul kifejezetten sikeresen…

– Bizony, és örülünk is annak, hogy mind két találkozót győzelemmel zártuk, ez mindenképpen sokat jelent számunkra, hogy önbizalom növelő sikerekkel hangolhatunk a bajnokságra. Ráadásul a NEKA ellen kifejezetten jól játszottunk, és amit szerintem különösen kiemelhetünk, hogy maximális küzdőszellem jellemzett minket az összecsapáson, ami feltétlenül lényeges lesz majd az egész szezonban. Az Eger ellen sajnos már nem ment nekünk annyira, itt már sokkal több hiba csúszott a játékunkba, mint az első találkozón, viszont gyorsabbak voltunk, és remekül mentek a leindulásaink, meg persze biztosan nyertünk, szóval azért itt is voltak pozitívumok.

– Hogy látod most a csapatot, miben kell még javulnotok a rajtig?

– Az látszik, hogy folyamatosan fejlődünk-gyorsulunk és hétről-hétre egyre jobban kezdünk összeállni. Viszont tagadhatatlanul hiányosságaink is vannak még, gondolok itt elsősorban a védekezésre, amit az eddiginél is keményebbé és határozottabbá kell tennünk, és szerintem még tovább kell gyorsulnunk is a rajtig, ugyanis a visszafutások és a gyors lerohanások igencsak kulcsfontosságúak lesznek a bajnokságban. De azt gondolom, Gergő majd ezt is "belénk veri", hiszen vele amúgy is a játék minden elemét aprólékosan gyakoroljuk.

– Így, hogy testközelből is megtapasztaltátok a NEKA játékát, szerinted mire kell a legjobban figyelnetek majd a nyitófordulóban?

– A legfőbb erényük egyértelműen a lendületesség. Gyorslábúak, sokat futnak, úgyhogy erre kell nekünk is majd megfelelően felkészülni. Nyilván korosztályos szinten kiemelkedő játékosok alkotják a csapatukat, hiszen csaknem a komplett ifjúsági válogatott náluk játszik, úgyszólván a mi Kukely Annánkat kivéve. És persze a hazai pálya is komoly előny lesz a számukra. De mivel várhatóan az egyik közvetlen riválisunkról van szó és ugye első fordulóról beszélünk, mindenképpen a győzelemért utazunk Balatonboglárra. Egy siker megfelelő lökést adhatna nekünk akár a teljes szezonra, szóval fontos találkozó lesz. Mindenesetre én pozitívan tekintek előre, bízom az együttesben, hogy mind a bemutatkozás mind pedig az egész idény sikeres lesz és ha ezt a jó csapatszellemet, ami most uralkodik a gárdán belül, az egész szezonra át tudjuk menteni, akkor szerintem nem lesznek gondjaink.

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE csapata 2020. augusztus 13 és 15. között rendezi meg a Bia-Sport felkészülési tornát. Az eseményen a házigazda Előre NKSE mellett – az első osztály újonca – a Boglári Akadémia SZISE együttese, valamint a másodosztályú Eszterházy SC Eger csapata vesz részt.

Időpont: 2020. augusztus 13-14-15. (csütörtök-péntek-szombat).

Helyszín: Békéscsaba, Evangélikus Gimnázium Sportcsarnoka

Cím: 5600 Békéscsaba, Luther utca 1.

A torna programja:

2020. augusztus 13. (csütörtök) 16:00 óra – Békéscsabai Előre NKSE – Boglári Akadémia SZISE
2020. augusztus 14. (péntek) 15:00 óra – Boglári Akadémia SZISE – Eszterházy SC Eger
2020. augusztus 15. (szombat) 11:00 óra – Békéscsabai Előre NKSE – Eszterházy SC Eger

A járványügyi szabályok betartása kiemelten fontos az Előre NKSE számára, ezért a szakhatóságokkal egyeztetve egy mérkőzésnapon 200 szurkoló lehet jelen a sportcsarnokban.

Az augusztus 13 és 15-i játéknapra egységesen 500,- forintba kerülnek a belépőjegyek, melyek 2020. augusztus 11. (kedd) 14:00 órától kezdődően, augusztus 13. (csütörtök) 11:00 óráig megvásárolhatók a Hetes Kft. Andrássy úti üzletében. A helyszíni sorbanállás elkerülése érdekében érdemes elővételben megvásárolni a belépőket, a pénztár a helyszínen egy órával a mérkőzések kezdési időpontja előtt nyit.

Az egyesület arra kéri a szurkolókat, hogy használják a bejáratnál elhelyezett kézfertőtlenítőket és tartsák meg a lelátón a 1,5 méteres távolságot szurkolótársaiktól. A helyszínen büfé üzemel, szeszes italok azonban nem árusítanak.

2020. augusztus 15-17. között Várda Kupán vesz részt serdülő- és ifjúsági csapatunk, hogy a versenyidőszak megkezdése előtt képet kapjanak a vezetőedzők a fiatal kézilabdázók felkészültségi szintjéről.

A 2020/2021-es bajnoki szezonban utánpótlás szakmai stábunk új kollégákkal bővült, a serdülő és U13-as csapatunkat Labos Tibor vezeti. Arra kértük a fiatal sportszakembert, hogy meséljen nekünk arról, mit jelent számára a kézilabdázás és hogy mit vár a kisvárdai felkészülési tornától.

– 2002-ben vált hatalmas szerelemmé nálam a kézilabda. Amikor is 12 éves koromban iskolát váltottam és a Belvárosi általános iskolába, majd még ugyanebben az évben Perényi Laci bácsi keze alá kerültem. Azóta folyamatosan az életem része ez a sport. Először utánpótlás, majd felnőtt játékosként is a BBDSK játékosa voltam. 2015-től, egy keresztszalag szakadás után, “csak” a csapat edzője lettem. Először a felnőtt és ifjúsági csapatnál, majd ez a tavalyi szezonban a serdülő csapattal egészült még ki.

– Az Előrénél 2020 nyarán kezdtem meg a munkát az U13-as, illetve a serdülő csapatnál. A felkészülést a serdülő csapattal július 6-án, míg az U13-as csapattal augusztus 10-én kezdjük. Szeretném, ha mind a két csapat megfelelő ütemben tudna felkészülni a bajnokságra, illetve fejlődni is az adott korosztályban. Korábban többnyire fiúkkal dolgoztam, így ez egy izgalmas kihívás lesz számomra is.

– A hétvégén Kisvárdára utazunk a serdülő és ifi csapattal, mivel lassan a felkészülés hajrájába érünk ez a torna jó fokmérője lehet a csapatok jelenlegi állapotának. A serdülő csapattal megvannak a részcélok, amiket szeretném, ha elérnénk, de nyilván a tornán való jó szereplés sem másodlagos.

III. Várda Kupa serdülő mérkőzések

2020. augusztus 15. 12:40 óra: Váci NKSE – Békéscsabai ENKSE

2020. augusztus 16. 09:40 óra: DVSC – Békéscsabai ENKSE 

2020. augusztus 16. 12:00 óra: Békéscsabai NKSE – Kisvárda 

2020. augusztus 17. 09:40 óra: Békéscsabai ENKSE – Köfém SC

III. Várda Kupa ifjúsági mérkőzések

2020. augusztus 15. 12:50 óra: Váci NKSE – Békéscsabai ENKSE 

2020. augusztus 16. 09:50 óra: DVSC – Békéscsabai ENKSE 

2020. augusztus 16. 12:30 óra: Békéscsabai ENKSE-Kisvárda 

2020. augusztus 17. 09:50 óra: Békéscsabai NKSE – Köfém SC

Sok sikert kívánunk mindkét csapatunknak a tornán való szerepléshez!

Interjú Szabó Dórával

Immáron túl egy kemény tatai edzőtáboron, a héten már Békéscsabán készül a szeptemberi rajtra lila-fehér együttesünk. A múlthét azonban roppant eseménydús volt Vida Gergő tanítványai számára, hiszen az edzőtábor nem csak a futásról és a nehéz tréningekről szólt, de két találkozón még meg is mérettették magukat a lilák. Mivel a keretben három hálóőr is található, így egyáltalán nem volt meglepetés, hogy az összecsapásokon azonos elosztásban mind a három portás lehetőséget kapott. Így csapatunk friss szerzeménye, a junior válogatott Szabó Dóra is, aki ebben a szezonban kölcsönben szerepel Békéscsabán. És ugyan a húsz esztendős kapus nálunk új játékosnak számít, az elmúlt években az első osztályban többször is figyelemre méltó produkcióval tette le a névjegyét. Dorcit még az edzőtábor végén csíptem el egy kis beszélgetésre.

– Kemény héten vagytok túl, nagyon kifáradtatok?

– Őszintén szólva meglehetősen. Hét nap tömény kézilabda, sok futással és két edzőmérkőzéssel. Már vasárnap a megérkezésünket követően rögvest futással kezdtünk, ez már megalapozta a „hangulatot”, majd a hét többi napján is futással megtűzdelt napi két edzéssel készültünk. Mivel Tatára velünk tartott az ifi csapatunk is, így a szokásos megosztott tréningeken kívül voltak közös foglalkozásaink is. Úgyhogy mint egy edzőtábor, fárasztó volt, de természetesen több szempontból hasznos is, gondolok itt a szakmai munka mellett a csapatépítésre is.

– Ez azt jelenti, hogy este akkor még volt energiátok közös tevékenységekre?

– Részben. Azt nem mondom, hogy minden este, mert volt olyan, hogy vacsora után mindenki egyből bezuhant az ágyba, de azért többször is összeültünk beszélgetni, társasjátékozni, ami nyilván sokat segít abban, hogy még jobban megismerjük és megkedveljük egymást. De úgy érzem ezzel egyáltalán nincs probléma, megvannak a közös témák, és abszolút nincs klikkesedés a társaságon belül, ami persze azért annak is köszönhető, hogy szinte teljesen egy korosztály vagyunk.

– Na meg persze sárkányhajózásban is összemértétek a tudásotokat…

– Igen, az ifi és mi felnőtt játékosok versenyeztünk, és a kézilabda pályán folyó harcot meghazudtoló kiélezett csatában dőlt el melyik csapat a jobb sárkányhajós. Amúgy nagyon vicces volt, mert gyakorlatilag egymásra fröcsköltük a vizet evezés közben, ami nem könnyítette meg a lapátolást, viszont a kézilabdához hasonlóan itt is fontos volt a csapatmunka, hiszen egyszerre kellett húzni a jó haladás érdekében. Szerencsére borulás nem történt, úgyhogy mindenki épségben abszolválta a feladatot.

– A tréningek mellett játszottatok két edzőmeccset is, ezekről milyen tanulságokat vontatok le?

– A Mosonmagyaróvár ellen, azt gondolom kifejezetten jól játszottunk, sokkal összeszedettebbek és bátrabbak voltunk, mint Debrecenben. A mesterünk is úgy fogalmazott, hogy sokkal pofásabb volt már ez a szereplés, mint a korábbi meccsen. Ott még kevésbé éreztük egymást, de szerencsére a mostani találkozókon már sokkal jobban látszódtak az összeszokottság első jelei. Még akkor is, ha a Vasas ellen nem tudtuk ugyanazt a dinamikus játékot bemutatni, mint a Móvár ellen, bár így az edzőtábor végén talán érthető is, hogy kijött rajtunk a fáradtság. De összességében szerintem sokat fejlődtünk ezen a héten.

– Beszéljünk akkor egy kicsit rólad is, milyen út vezetett téged Békéscsabáig?

– Debrecenben születtem, és eddig nem is éltem sehol máshol, szóval ez most egy nagyon komoly változás az életemben, hogy itt vagyok. Amúgy már nyolc évesen a helyi sportiskolában kapcsolatba kerültem a sportággal, sőt már ott is volt edzőm Vida Gergő, vagyis meglehetősen hosszú múltra tekint vissza a mi ismeretségünk. Az NB I-ben 2017 májusában mutatkoztam be, a Ferencváros elleni idegenbeli mérkőzésen. Igaz akkor még csak perceket kaptam, de fontos lépés volt az életemben. Büszke vagyok arra is, hogy az elmúlt években a korosztályos válogatottakban is pályára léphettem.

– Nagyon jó mentalitású, jó szellemiségű játékos, aki szép karrier előtt áll. Ehhez a következő években egyre több játékidőre lesz szüksége. Remélem, tudtam neki segíteni abban, hogy jó kapussá váljon!” A veled kapcsolatos elismerő szavak nem mástól, mint a békéscsabai nevelésű, sokszoros válogatott Triffa Ágitól származnak. Szó se róla, jó ajánlólevél!

– Tréfi az egyik példaképem, így aztán különösen jól esik, hogy így vélekedik rólam! Előbb kisgyerekként a lelátóról csodáltam a játékát, később viszont megadatott, hogy a csapattársa legyek. Mind az edzéseken, mind a meccseken sok segítséget kaptam tőle, taktikailag és technikailag is fejlődtem mellette. Tudom, hogy a békéscsabai szurkolók egyik kedvence volt, aki jelentősen hozzájárult az Előre eredményességéhez. Remélem, hogy hozzá hasonlóan én is szép sikereket érek majd el Békéscsabán! Ami pedig az Ági által is említett több játéklehetőséget illeti, ez volt a fő motiváció a klubváltásomban.

– Végy egy jó kapust! – szokták mondani. De természetesen ez nem ilyen egyszerű, hiszen masszív, jól záró védelem nélkül szinte lehetetlen jó százalékkal védeni…

– A kapusok számára valóban fontos, hogy előtte milyen védekezés van, és persze az is mi portások miként tudunk összhangba kerülni a fallal. Vida Gergő nagy hangsúlyt helyez a védelemre, de természetesen sok gyakorlás és összecsapás kell még, hogy valóban összeszokottan működjenek a dolgok. Ahogy a támadásban a figurákat, úgy a védekezést is kiemelten gyakoroljuk az edzéseken, és mivel roppant hajtós ambiciózus gárda jött össze, én bízom benne, hogy hátul is minél jobban összeállunk, és eredményes kézilabdát tudunk majd játszani. Az tagadhatatlan, hogy nehéz szezon előtt állunk, főleg az őszi sorsolásunk nem igazán kedvező, de a bizonyítási vágy maximálisan megvan bennünk, hogy elérjük céljainkat. És azt se felejtsük, hogy nyolcadik emberként mindig ott lesznek mögöttünk a szurkolóink!

– Azok a szurkolók, akik már nagyon várják, hogy hazai környezetben is láthassák az átalakuló lila-fehér csapatot!

– A többiek nevében is mondhatom, hogy mi is szeretnénk már hazai környezetben pályára lépni. Ahogy halad előre az alapozás, és közeledik a bajnoki rajt, egyre inkább a formába hozás kerül előtérbe. Előbb augusztus 13-án a Boglári Akadémia-SZISE csapatát fogadjuk, majd rá két napra, augusztus 15-én az egri Eszterházy SC ellen mutathatjuk meg, hol is tartunk a csapatépítésben. Az erőnlétünkkel nem lesz gond, futós, gyors, modern kézilabdát szeretnénk a pályára vinni. Átmeneti otthonunkat, az Evangélikus Gimnázium Sportcsarnokát is belaktuk már, reméljük, hogy sokan jönnek ki buzdítani minket!

– Ha nem a kézilabdával foglalkozol, mivel szereted leginkább eltölteni az időd?

– Számomra nagyon fontos a család, úgyhogy elsősorban az ők és a barátaim társaságában igyekszem pihenni, kikapcsolódni. Mivel szeretek kirándulni, kerékpározni, vagyis aktívan eltölteni a szabadidőmet, nagy öröm számomra, hogy Békéscsabán és környékén sok felfedezni való hely vár rám. Mindemellett pedig felsőoktatási tanulmányokat is folytatok, a Debreceni Egyetem Gazdálkodási és Menedzsment szakán tanulok, és ősszel már a második évemet kezdem meg.

– Gondolom a tanulást és a kézilabdát nem mindig egyszerű összeegyeztetni?

– Bizony nem. Bár én szerencsésnek tartom magam, mert nagyon toleráns és segítőkész tanárokkal hozott össze a sors, akik mind az egyéni tanmenetemben mind pedig a vizsgák tekintetében roppant rugalmasak. Illetve benne vagyok egy mentorprogramban is, ahol az egyik csapattársam által megkapom a tananyagokat, és egy mentor tanár pedig külön segít az anyagok feldolgozásában. Úgyhogy nagyon örülök annak, hogy Békéscsabára szerződésem ellenére sem kell abbahagynom a tanulást, mert kiemelten fontosnak tartom, hogy a jövőm építésével is már most foglalkozzam. Viszont ez a program könnyebbséget is nyújt számomra abban, hogy a kézilabdára és az Előrével való minél jobb szereplésre is maximálisan koncentrálni tudjak.

Interjú Andróczki Flórával

Javában zajlik a felkészülés lila-fehér csapatunk háza táján, túl is vannak a lányok az alapozás egyharmadán, sőt már az első felkészülési mérkőzésen is. Bár a Debrecen otthonában lejátszott összecsapás eredményét (39-20) talán nem kell igazán mérvadónak tekinteni, hiszen Vida Gergő vezetőedzőnek szinte egy teljesen új csapatot kell építenie a szeptemberi nyitányra. A kezdés előtt azonban még számtalan kemény edzés, és a jövő héten egy tatai edzőtábor is vár a csabai hölgykoszorúra. A számos fiatal játékos által fémjelzett gárdához csatlakozott nyáron Andróczki Flóra is, aki a Győri Audi ETO csapatától érkezett együttesünkhöz, és a tehetségére a jobbszélen számít majd a szakmai vezetés. Flóra hosszú évek óta volt oszlopos tagja az ETO utánpótlás együtteseinek, az előző csonka szezonban is 62 találattal járult hozzá ifjúsági csapata sikereihez. Mai írásunkban vele ismerkedhetünk meg egy kicsit részletesebben.

– Győrből érkeztél hozzánk, de nem ott kezdtél a sportággal foglalkozni…

– Valóban, mert Tompához köthető a kézilabdával való megismerkedésem. Egészen pontosan 11 évesen mentem le először a helyi csapat utánpótlásedzésére, és igazából ott is szerettem meg ennyire ezt a sportágat, amiért a mai napig hálás vagyok az ottani edzőimnek. Érdekes, hogy a posztom már kiskoromban sem volt egy percig sem kérdés, mivel mindig alacsonyabb voltam és balkezes is, tehát egyértelmű volt, hogy jobbszélen játszom.

– Ezt követően jött a győri időszak az életedben…

– Ha azt mondtam, hogy a kézilabda szeretete, és az alapjainak elsajátítása Tompához kötődik, akkor viszont a szakmai kiteljesedésem és a kézilabdázóvá cseperedésem egyértelműen Győrnek köszönhető. Mondhatni ott nőttem fel, és ott tanultam eddig a legtöbbet a kézilabdáról, de mivel a világ legjobb csapatánál volt szerencsém edzeni, ez talán nem is csoda. Ennek megfelelően számos remek szakemberrel dolgozhattam, és mivel mindenki hozzátett valamit a szakmai fejlődésemhez, ezért sem szeretnék senkit sem külön kiemelni. Az edzők mellett azonban a felnőtt játékosoktól is legalább ugyan annyit tanultam, amikor alkalmam nyílt velük edzeni, vagy csak mikor néztem a világ legjobbjait munka közben. Rengeteg motivációt adott számomra.

– Miért esett a választásod Békéscsabára?

– Vida Gergő illetve Fábián Csaba keresett meg azzal, hogy egy tehetséges fiatalokból álló csapat alakul itt Békéscsabán, amiben nekem is szerepet szánnának. Mivel nagyon színpatikus volt számomra az, amit felvázoltak, illetve öt Győrben eltöltött esztendő után már úgy éreztem váltanom kell, így igent mondtam a megkeresésre. Azzal tisztában vagyok, hogy miként nekem úgy a csapatnak is még sokat kell tanulnia, de kitartó és kemény munkával elérhetjük a kitűzött céljainkat.

– Immáron három hete vagy itt, hogy halad a beilleszkedésed?

– Szerencsére egy nagyon jó közösség jött létre szinte azonnal, ez nyilván köszönhető a nem túl nagy korkülönbségeknek is, ami azért megkönnyítette a beilleszkedést. Az látszik, hogy mindenki tele van bizonyítási vággyal, és a hangulat is kiváló a csapaton belül. Már itt az alapozási fázis legelején érzem a társaságon az elhivatottságot, mindenki nagyon keményen edz, és ha ezt a lendületet, ami most jellemez minket tovább visszük az egész szezonra, akkor szerintem még nagy dolgokra is képesek lehetünk.

– Akkor gondolom a céljaidat is már megfogalmaztad a jövővel kapcsolatban?

– Mindenekelőtt a legjobb tudásommal és munkamorálommal szeretném a csapatomat segíteni, ez a legfontosabb célom. A maximumot akarom kihozni magamból, hogy ez által is minél inkább az együttes hasznára tudjak lenni. Tudjuk, hogy kemény év áll előttünk, és ebbe mindenkinek sok munkát kell beletenni, de úgy érzem jó hatással vagyunk egymásra, így megfelelően tudjuk majd húzni és segíteni egymást a nehéz pillanatokban is. Ezen kívül természetesen fontos célom meghatározó NB1-es játékossá válni, hogy a legmagasabb szinten tudjam űzni a kézilabdát, lehetőség szerint minél több ideig, mert jelenleg ez az életem. Egyelőre most még kisebb célokat tűzök ki mindig magam elé, mert szeretek inkább a jelenlegi kihívásokra koncentrálni, viszont azért nagy vágyam majd egyszer magyar címeres mezben is pályára lépni.

– Milyen játékosnak tartod magad?

– Leginkább kitartónak és szorgalmasnak vallom magam, mert hiszek abban, hogy a kemény munka mindig megtérül. Talán még a gyorsaságomat tudnám kiemelni, mint erényt. Viszont még nagyon sok tapasztalatot kell gyűjtenem, hiszen mindössze 18 éves vagyok, úgyhogy mindenben rengeteget kell még fejlődnöm ahhoz, hogy magas szinten is kész játékos legyek.

– Van konkrét példaképed?

– A sportban igazán példaképem nincs, mindig voltak és vannak is olyan játékosok, akikben valami megfog, akár egy lövő mozdulat, vagy éppen egy csel, egy dinamika, védekezés. Ezekből próbálok mindig elcsenni 1-2 elemet és ezáltal is fejleszteni magam. Leginkább a magánéletben vannak példaképeim, itt is elsősorban a családomat emelném ki, azon belül is a bátyámat, sok erőt merítek belőlük és nekik köszönhetek mindent.

– A kézilabdázás mellett tanulsz is, ha jól tudom?

– Igen, tavasszal érettségiztem, de most egy évvel még biztosan elcsúsztatom a továbbtanulásomat. Amúgy a Szegedi Tudományegyetemre szeretnék majd jelentkezni, egészen pontosan dietetikusnak készülök. Viszont most a legfontosabb számomra a jelenlegi célom, mégpedig hogy a legjobb formámat hozzam ki magamból a csapattal együtt itt Békéscsabán!

Dezső Dömény

Interjú Bucsi Lilivel

A Békéscsabai ENKSE 2020/21-es keretébe összesen hat saját nevelésű fiatal játékos került be nyáron a különböző utánpótlás együttesekből. Közülük is a legfiatalabb a mindössze 16 éves Bucsi Lili, aki már egészen kiskorától kezdve elhivatott volt a kézilabda iránt, évről évre lelkesen figyelemmel kísérte a felnőtt csapat eredményeit és játékosait, és arról álmodott egyszer majd ő is lila-fehér mezben játszhat felnőtt első osztályú mérkőzést. Nos, ez a vágya nagyon könnyen megvalósulhat az előttünk álló idényben, hiszen a nyári alapozást már az első csapatnál kezdte meg. De korántsem volt véletlen, hogy a szakvezetés megszavazta neki a bizalmat, ugyanis a korosztályában az elmúlt években is már meghatározó játékos volt, összesen öt alkalommal hívták meg a korosztályos válogatottba és az elmúlt szezonban az Előrének mind az ifjúsági, mind a serdülő, de még az NB2-es csapatában is játszott. Ráadásul roppant gólerősen, így nem véletlen, hogy a serdülő bajnokságban második volt a góllövőlistán, minden sorozatot együttvéve pedig összesen 253 alkalommal talált a kapuba bajnoki mérkőzéseken.

Fotó: Antal János

– Mikor kerültél az Előre-családba?

– 2012-ben nyolcévesen kezdtem kézilabdázni, ekkor kerültem az Előre szivacskézi csapatához. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, mert az első időkben szinte minden évben más volt az edzőm, de Fábián Csaba akivel évek óta együtt dolgozom, most már egy biztos pont a kézilabdás életemben. Amúgy is nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen rengeteget segített abban, hogy erre a szintre eljuthassak.

– Ami ugye például a felnőtt kerettagság. Apropó, mennyire más a felnőttekkel edzeni?

– Teljesen más mint a saját korosztályommal. Sokkal keményebb az edzés, gyorsabb a tempó és nagyobb a fegyelem is. Egyszóval érződik, hogy ez már egy más szint.

– De azért nem teljesen újdonság számodra a nagy csapattal készülni?

– Valóban nem, mert tavaly nyáron az alapozás időszakában, egy edzőmeccset követően Horváth Roland – az első csapat akkori vezetőedzője – odahívott magához és közölte, hogy a következő edzésem már a felnőtt együttessel lesz. Akkor ott nagyon meglepődtem, ugyanis nem számítottam rá ilyen fiatalon, de amint felocsúdtam természetesen már nagyon örültem neki és teljes erőbedobással vetettem bele magam az edzésbe. Élveztem is ezeket a tréningeket és persze rendkívül hasznosak is voltak számomra.

– Akkor gondolom most is nagyon boldog voltál, hogy újra a nagyokkal készülhetsz?

– Egyértelműen büszke vagyok rá és roppantul örülök annak, hogy újra lehetőséget kaphatok a felnőtt keretben és nagyon szeretnék élni is a lehetőséggel. Elszánt vagyok abban, hogy megmutassam mire vagyok képes és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megháláljam a bizalmat. Ráadásul még a karantén időszak miatt is extrán motiváltan kezdtem a felkészülést, hiszen az idejét is alig tudom megmondani, hogy ezelőtt mikor edzettünk így közösen a lányokkal és őszintén szólva a csoportos tréning már nagyon hiányzott.

– Milyen poszton vagy bevethető elsősorban?

– Hivatalosan balátlövő vagyok, de igazából mind a három belső poszton szoktam játszani. Nyilván a fiatal korom miatt is, a felnőtteknél bármilyen feladatot is bíznak rám, örömmel megcsinálom, hiszen most még a folyamatos fejlődés a legfőbb célom. Pontosan azért is, mert még bőven van hiányosság a játékomban, legfőképpen védekezésben és gyorsaságban szeretnék a legtöbbet fejlődni, hogy minél hamarabb elérjem az NB1 szintjét.

– Hogy érzed magad a csapatban?

– Nagyszerűen. Az együttes tagjai nagyon nyíltak egymáshoz, jó a hangulat és az első pillanatoktól kezdve nagyon aranyosak és segítőkészek voltak a lányok. Az előző hét még inkább csak egy rávezetés volt, ahol megvolt a kezdeti ismerkedés és az edzések terén is úgymond bemelegítettünk az alapozásra. Ezen a héten viszont már keményen beleálltunk a munkába és futással, kondival, labdás edzésekkel kombinált kemény tréningeket vezényelt Vida Gergő edzőnk.

– Mint ahogy nagyon sok fiatal játékosnak, neked is van példaképed, ráadásul te házon belül választottál…

– Igen, a példaképem Alexandra Vukajlovic, akihez még ráadásul az előző szezonban nagyon közel is kerültem. Mindenben támogatott, bármit kérdeztem tőle segített, ha valamit nem értettem megmutatta. Annak meg külön örültem, hogy a tavalyi idényben többször is együtt edzhettem vele. De rajta kívül is szinte mindenki segített, ugyancsak nagyon sokat tanultam Marincsák Nikitől és Kopecz Barbarától is és biztos vagyok benne, hogy a mostani felnőtt csapattagoktól is rendkívül sokat tudok majd ellesni. Engem elképesztően motiválnak ezek a játékosok a céljaim elérésében is, például, hogy az első osztályban meghatározó játékos tudjak lenni, illetve később eljussak akár a felnőtt válogatottságig is. Ebben a szezonban viszont a közös cél, hogy stabilan bent maradjunk az NBI-ben, ennek érdekében pedig garantáltan mindent meg is fogunk tenni.

Dömény Dezső

Interjú Vida Gergő vezetőedzővel

Július 7-én hivatalosan is megkezdte a felkészülést a 2020/21–es bajnoki szezonra csapatunk a Békéscsabai ENKSE. Az első edzésen a már jól ismert arcok mellett nagyon sok újat is fel lehetett fedezni, ami nem is csoda, hiszen nyártól nyolc új kézilabdázó kezdte meg a munkát a lila-fehéreknél. A horvát balátlövő Tena Petika, az Egerből érkező jobbátlövő Iván Emese, a Lokiból érkező négy fiatal Borgyos Panna, Vámosi Panna, Szabó Dóra és Szabó Panna, az ETO-tól szintén kölcsönben érkező Andróczki Flóra, a csapatunkhoz hosszú évek után visszatérő hálóőr Mistina Kitty, valamint még hozzájuk csatlakozik hat saját nevelésű fiatal tehetség Bakonyi Dóra, Török Fanni, Bucsi Lili, Szabó Kamilla, Gyenes Imola és Bencsik Bojána is, akikre szintén mondhatjuk, hogy az új kerettagok listáját gyarapítják.

Ezzel még korántsem teljes az érkezők névsora, mert a szakmai irányításban is fontos változáson esett át a csabai klub, ugyanis az új szezonban a játékosok már Vida Gergő kezei alatt pallérozódnak tovább. Az együttesünktől nyáron távozó Horváth Rolandot váltó szakember szintén a fiatalabb edzőgenerációhoz tartozik és azt a tapasztalatot, amit az utánpótlásban eltöltött hosszú évek alatt megszerzett, egészen biztosan kamatoztatni tudja majd Békéscsabán is.

Kérésemre Vida mester megosztotta terveit és elképzeléseit a jövővel kapcsolatban, és természetesen beavatott minket eddigi pályafutása fontosabb állomásiba is.

– Először is, hogy érzed magad nálunk, milyenek az első benyomásaid? Ha jól tudom, nem teljesen ismeretlen számodra Békéscsaba és az itteni kézilabdaélet.

– Az első pillanatoktól abszolút pozitívak a benyomásaim az Előrénél, mindenki pontosan tudja, hogy mi a feladata és hogy mit kell tennie azért, hogy sikeres legyen a lila-fehér csapat. Nem ismeretlen számomra a közeg, némi túlzással mondhatjuk, hogy visszatérek, hiszen ifjú koromban játszottam a békési kézilabda klubban, így természetesen többször is megfordultam Békéscsabán. Azt most rövid idő alatt is megállapíthattam, hogy azóta nagyon sokat szépült és fejlődött a város. Ami a családot illeti, feleségem és 5 éves lányom illetve 2,5 éves kisfiam egyelőre még nem tartottak velem, de remélem, hogy hamarosan ők is csatlakozhatnak majd hozzám.

– Akkor kezdjük a legelején. Honnan ered nálad a kézilabda iránti vonzalom?

– A sportág szeretete nálam egyértelműen Nádudvarhoz kötődik, ahol rendkívüli hagyományai vannak a kézilabdának, rengetegen szeretik a sportágat és számtalan remek válogatott játékost is adott már ez a város az országnak. És noha amúgy püspökladányi születésű vagyok, az imént említett békési kitérőmet kivéve itt játszottam végig aktív éveimet. 2012-ben költöztem el, ekkor hagytam fel az aktív játékkal és inkább az edzősködés felé fordultam. Az elmúlt években végigjártam a ranglétrát, a gyermek csapatoktól az ifin keresztül egészen a felnőtt korosztályig jutottam.

– Korábbi állomáshelyeden voltál másodedző, sőt beugróként vezetőedző is…

– Az utóbbi három szezonban dolgoztam a felnőtt csapatnál, és igen ebből fél évet vezetőedzőként Tone Tiselj távozását követően. A legutóbbi két idényben pedig másodedzőként tevékenykedtem. Nyilván roppant hasznosak voltak ezek évek, hiszen rengeteget tanultam. Abban a fél évben pedig amikor önállóan irányíthattam egy NB1-es csapatot, különösen fontos tapasztalatokat gyűjtöttem.

– Most érezted úgy, hogy eljött a váltás ideje?

– Azt hiszem, hogy tudni kell időben váltani és ha új kihívások érik az embert, akkor azok elől nem szabad kitérni. Amikor megkerestek a békéscsabai vezetők, rögtön éreztem, hogy ez egy nagyon jó lehetőség, egy komoly feladat, úgyhogy sokat nem is gondolkoztam rajta, egyből igent mondtam. Kétségkívül nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen a koronavírus-járvány miatt racionalizálni kellett a klub működését. De ahogy mondani szokták, minden rosszban van valami jó, a fiatal tehetségeink lehetőséget kaphatnak a bizonyításra és azt gondolom, hogy a lila-fehér szurkolók támogatását magunk mögött tudva, kellemes meglepetést tudunk majd okozni!

– Mennyire más utánpótlás után felnőtt csapatot irányítani?

– Az edzői munka egyik szépsége, hogy minden korosztálynál más és más feladatok adódnak. A fiataloknál sokkal inkább a pedagógia dominál, ugyanis nevelni, fejleszteni kell őket. A felnőtteknél viszont már jobban érvényesülnek a taktikai elemek és szakmailag is nagyobb a mozgástér. Az átalakuló Békéscsabánál most mindegyik terület előtérbe kerül, a rutinos és kevésbé rutinos játékosok edzésmunkáját úgy kell összhangba hozni, hogy egyénileg és csapat szinten is fejlődni tudjunk és már rövid távon is eredményesek legyünk. Az edzői stábot is ennek szellemében állítottuk össze, Fábián Csaba kollégám remekül ismeri az utánpótlásból érkezőket, akikkel komoly sikereket ért el az elmúlt időszakban.

– Milyen stílust, milyen játékot várhatunk az Előrétől, egyszóval mi jellemzi Vida Gergő csapatait?

– Igazából szerintem egy edzőnek elsősorban arra kell törekednie, hogy a játékosok egyéni képességeinek megfelelő játékstílust valósítsa meg és ne csak a saját arculatát erőltesse rá mindenáron az együttesre. Ahhoz viszont, hogy most pontosan megmondjam milyen stílust fog játszani ez a csapat, jobban meg kell ismernem a játékosokat. A cél az, hogy egy jó közösség alakuljon ki, akik igazi csapatként tudnak együtt dolgozni. Mint említettem, a koronavírus-járványnak is köszönhetően új alapokra került a békéscsabai női kézilabda, belefogtunk egy fokozatos építkezésbe.  A hangsúly a fokozatosságon van, hogy folyamatosan fejlődjünk és lépésről lépésre érjük el a kitűzött céljainkat.

– A múlt héten kezdtétek a közös edzéseket, így egy hét távlatából hogy látod a csapatot?

– Nagyon az elején járunk még a közös munkának, most még igazából ismerkedünk egymással, hiszen idő kell ahhoz, hogy én is a játékosokkal, illetve ők is egymással megfelelően összecsiszolódjanak. Ami azonban már az első edzésen szembetűnő volt, hogy nagyon sok csillogó szemet és elszánt arcot láttam. Nagyon örülök annak, hogy ennyire ambiciózus játékosok alkotják a keretet. Nyilván több játékosnak is ez most egy nagy lehetőség, főleg azoknak, akik az előző állomáshelyükön nem játszottak annyit, amennyit szerettek volna és most bizonyítani szeretnének.

– Mi lesz az alapozás menetrendje?

– Most három hétig itthon készülünk, aztán július 24-én lejátsszuk első felkészülési mérkőzésünket Debrecenben és ezt követően megyünk egy hétre Tatára edzőtáborba. Ott egyébként megmérkőzünk a Mosonmagyaróvárral és a Vasassal is. Augusztusban pedig a tervek szerint újabb hat edzőmérkőzéssel készülünk már a szeptemberi rajtra.

– Ahol az első fordulóban egyből egy rangadóval kezdtek!

– Igen, az első mérkőzésünk nyomban egy roppant fontos összecsapás lesz a Szent István otthonában. De az őszi sorsolásunk amúgy sem túl könnyű, mert a hozzánk hasonló csapatokkal mind idegenben játszunk, sőt a csarnok felújítása miatt az első két hazai bajnoki mérkőzésen is felcseréltük a pályaválasztói jogot, úgyhogy csak októberben léphetünk parkettra először hazai környezetben. Ez azért mindenféleképpen hátrány, de remélem semmi más külső tényező nem fogja meggátolni azt, hogy utána a felújított csarnokban nézők előtt játszhassuk a mérkőzéseinket, hiszen a lelkes csabai drukkerek hosszú évek óta a nyolcadik emberei a csapatnak és a szurkolásuk egyértelműen előnyt jelent a hazai összecsapásokon.

Dömény Dezső

Interjú Szabó Pannával

Sorozatunk, melyben bemutatjuk a 2020/21-es bajnoki idényben szereplő keretünket, tovább folytatódik. Mai írásunkban ismét egy fiatal tehetséggel ismerkedhetünk meg, aki negyedmagával együtt kölcsönbe érkezik a szomszédvárból és egy idényen keresztül egészen biztosan lila-fehérben láthatjuk. Ő nem más, mint Szabó Panna, aki 22 éves kora ellenére is már több mint tíz éve koptatja a kézilabda-parkettet. A fiatal balszélső mesélt egy kicsit a múltjáról, céljairól és persze arról is milyen szezont álmodott meg az előttünk álló idényre.

– Hol ismerkedtél meg szeretett sportágaddal? 

– A kézilabda alapjait még Balmazújvárosban sajátítottam el. Oda jártam általános iskolába és a suliban ismerkedtem meg a sportággal, ami az első pillanatoktól kezdve megfogott. Az első edzőm, akitől a kézlabda legfontosabb alapjait megtanultam Melkó Karcsi bácsi volt, akinek a mai napig nagyon sokat köszönhetek. Ezt követően 2012-ben költöztem a cívisvárosba, ahol első évemet még a DSC-SI csapatában töltöttem, de 2013 nyarán lehetőségem nyílt átigazolni a volt klubomhoz, így a legutóbbi hét szezonomat ott töltöttem. Természetesen végigjártam a korosztályos ranglétrát, míg a 2016-17-es szezonban már a felnőtt első osztályban is bemutatkozhattam.

– Finoman fogalmazva sem szokványos módon zárult az előző idény, ettől függetlenül milyen szájízzel gondolsz vissza erre a szezonra? 

– Valóban nem így terveztem én sem az elmúlt időszakot és jócskán van bennem azért hiányérzet, mert úgy érzem nagyon sok pozitívumot tartogatott volna számunkra még az idény, ha végigmegy. De abba bele kellett törődni, hogy március közepétől egy mindenki számára idegen helyzet következett, és nem volt mese alkalmazkodni kellett hozzá. Noha nekem is rendesen felborította az addigi ritmusomat és a közös edzések, valamint a meccsek is nagyon hiányoztak, azért volt jó oldala is ennek az időszaknak. Az mindenképpen pozitívum volt számomra, hogy sokkal több időt tölthettem a családommal és a barátaimmal és talán a korábbinál jobban meg is becsültem ezeket a pillanatokat. Ráadásul azért is volt különösen fontos ez most nekem, mert tudtam, hogy nyártól már Békéscsabára költöznöm és így jóval kevesebb időt tölthetek majd a szeretteimmel.

– Miként tekintesz az elkövetkező békéscsabai évedre?

– Mindenképpen egy kiváló lehetőségként tekintek rá, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ez egy hatalmas esély számomra, hiszen még ilyen fiatal korban sok munkára, fejlődésre és nem utolsósorban megfelelő mennyiségű játékpercre van szükségem. Ezért is örültem nagyon a lila-fehér klub megkeresésének, mert úgy gondolom itt minden körülmény és háttér adott, hogy én és a hozzám hasonló többi fiatal kézilabdázó fejlődni tudjunk és bizonyítsuk, hogy lehet ránk számítani. Engem maximálisan motivál ez az új feladat és nagyon szeretném a lehető legjobb teljesítményemet nyújtani csabai színekben.

–Volt játékostársaid kivételével mennyire ismered leendő csapattársaidat?

–A meccsekről nagyjából ismerek mindenkit, pláne hogy fiatal csapat révén hasonló korosztályba tartozunk, így ellenfélként is rendre találkoztunk az elmúlt években. Úgyhogy egyáltalán nem félek a beilleszkedéstől, nem hiszem, hogy bármi probléma lesz ezzel. Nyilván egy plusz segítség Vida Gergő személye, akit szintén nagyon régóta ismerek, hiszen több éves munkakapcsolat van köztünk.

–Milyen célokkal vágsz neki a nyári alapozásnak?

– Mindenképpen a csapat segítségére szeretnék lenni, számomra ez a legfontosabb, így ennek érdekében mindent meg fogok tenni. A másik nagyon fontos dolog, hogy a kitűzött célokat el tudjuk érni, ami nem lesz sétagalopp, de hogy minden edzésen és meccsen keményen fogunk dolgozni a siker érdekében, ezt már így előre bátran ki merem jelenteni a többiek nevében is.

Dömény Dezső