Interjú Triffa Ágnessel
Javában zajlik a felkészülés a női kézilabda NB I csapatainál, és így van ez a Békéscsabai Előre NKSE háza táján is. A csapat elmúlt egy hónapja meglehetősen mozgalmasan telt, hiszen három kupán is szerepelt az együttes, és még egy edzőtábort is végigdolgoztak a lányok. Természetesen nincs megállás, hiszen már csak három hét van a bajnoki rajtig. Az eddigi tapasztalok összegzésére kértem a klubhoz hosszú évek után visszatérő kapust, Triffa Ágnest, aki egy kis esélylatolgatás mellett magáról is megosztott néhány gondolatot.
- Azt gondolom, sokan tudják Rólad, hogy megyei kötődésű vagy, de ha jól tudom, a sportággal is az Előrénél kezdtél foglalkozni?
- Gyakorlatilag igen, bár hivatalosan Sarkadon – ahol gyermekkoromat is töltöttem – kezdtem kézilabdázni, de már nagyon rövid idő után elkerültem a megyeszékhelyre, és a 2-es Iskola, a Rózsa Ferenc Gimnázium valamint a Közgé csapataiban sajátítottam el a sportág alapjait. Ezt követően nagyon fiatalon, 15 évesen már az Előre felnőtt csapatában szerepelhettem, ahonnan két év elteltével a Vasashoz kerültem. A fővárosban három évig kézilabdáztam, majd következett pályafutásom debreceni szakasza, melyet egy év idegenlégióskodás szakított meg, amikor is a Krim Ljubljana együttesében védtem. Nagyon tartalmas és maradandó volt számomra ez az egy év, hiszen amellett, hogy remek játékosokkal dolgozhattam együtt, az egész pályafutásomat meghatározó impulzusok is értek, melyekből a mai napig is nagyon sokat profitálok.
- Szlovénia után pedig visszatértél a Lokihoz…
- Igen, és itt szintén egy nagyon sikeres időszaknak lehettem részese, bajnoki döntőkkel, és Bajnokok Ligája szerepléssel. Viszont az ismert események miatt távoznom kellett, és ekkor merült fel megint a légióskodás gondolata. Végül úgy döntöttem, továbbra is Magyarországon folytatom a pályafutásom, és ezt az elhatározásomat még most is tartom. Debrecenből egy rövid időre Szekszárdra kerültem, onnan pedig Vácra, ahol két esztendőt játszottam, ahogy legutóbbi állomáshelyem Dunaújvárosban is.
- Mi késztetett arra, hogy visszatérj Békéscsabára?
- Úgy éreztem, hogy váltanom kell, és ahogy korábban is, most is a külföld – Magyarország dilemma vetődött fel. Viszont mivel itthon akartam maradni, úgy döntöttem, megpróbálom a Békéscsabát, és visszatérek a gyökereimhez. Nyilván segített a döntésben az is, hogy egy nagyon jó szakemberrel dolgozhatom együtt, valamint a klub által felvázolt jövőkép is beleillik az elképzeléseimbe. Nem utolsó sorban pedig a családi kötelékek, a szüleim és a párom közelsége is segítette a döntésemet. Mindenképpen kihívásnak tekintem az Előrét, és remélem, ebben a közegben, ebben a csapatban is ki tudom hozni magamból azt, amit korábban klubjaimban is sikerült.
- Milyen érzés újra lila-fehérben játszani?
- Természetesen jó érzés újra itthon kézilabdázni, és nem csak ellenfélként visszatérni a csabai csarnokba. Viszont pályafutásom során bármely klub színeiben is szerepeltem, mindenhol próbáltam megfelelni és a legjobb teljesítményemet nyújtani. Ez most is így lesz, ezt megígérhetem.
- Mit gondolsz, mire lehettek képesek az előttünk álló szezonban?
- Nekem személy szerint mindig határozott elképzeléseim vannak az adott idény szereplésével kapcsolatban, bármely csapatban is játszom, nincs ez másképp most sem. A felkészülés kezdetekor az ötödik hetedik hely közötti szereplést tűztem ki célul. Ez mindenképpen egy komoly elvárás magunkkal szemben, de én világéletemben szerettem, ha az a bizonyos léc magasan van. Most így pár héttel a bajnokság kezdete előtt azért azt mondom, nem lehetetlen, hogy ezt a célkitűzést elérjük, de még nagyon sok munka áll előttünk. Rengeteget kell elsősorban mentálisan erősödnünk ahhoz, hogy igazán sikeresek legyünk.
- Túl vagytok egy edzőtáboron, és elkezdtétek a felkészülési mérkőzések sorát. Milyen következtetések lehet levonni az eddigi összecsapásokból?
- Azt mindenképpen, hogy rendkívül hullámzó még a teljesítményünk, akár egy mérkőzésen belül is. Nagyon sok technikai hiba – elsősorban kikényszerítetlen hiba – jellemzi a játékunkat. Azt gondolom, hogy fizikálisan rendben vagyunk, viszont fejben érzem még gyengébbnek magunkat. Az együttes szakmai szempontból jó kezekben van, de még idő kell ahhoz, hogy megfelelő szintre gyúródjon össze a csapat.
- Viszont már csak 3 hét van a bajnokság kezdetéig, miben kell a leginkább javulnotok a nyitányig?
- Ahogy említettem, mentálisan kell még sokat fejlődnünk, hogy kevesebb hibával játszunk. Emellett fontosnak tartom, hogy a jó értelemben vett csibészség, vagányság is megjelenjen a játékunkban, és tudjuk élvezni a kézilabdát. A védekezésünk már kezd összeállni, de azért még egy kis agresszivitás szükséges hozzá. Viszont a támadójátékunkon van mit csiszolni, a lerohanásokban, a szélességi játékban egyaránt javulnunk kell.
- Ha már a bajnokságot ejtettük szóba, egy igazi rangadóval kezdtek Debrecenben, de a folytatás sem ígérkezik könnyűnek…
- Én szívem szerint örülök annak, hogy a Debrecennel kezdjük a bajnokságot. Ez valóban egy ízig-vérig rangadó, és számomra is pikáns összecsapás, engem pedig mindig feldob, ha ilyen hangulatú mérkőzéseken játszhatok. Ami a sorsolást illeti, nem érzem, hogy annyira nehéz lenne az őszi szezonunk. Nyilván az, hogy többször játszunk idegenben, nem könnyíti meg a dolgunkat, de ha sikeresek akarunk lenni, a Csaba táblán túl is jól kell játszanunk.
A felkészülés tehát a hajrájába érkezett, de mielőtt elrajtolna a bajnokság, még láthatjuk csapatunkat a szokásos hazai rendezésű Global Safe kupán, mely a megszokotthoz képest később, szeptember 2-án és 3-án kerül megrendezésre a Városi Sportcsarnokban. A hazai együttesen kívül az Érd, a Mosonmagyaróvár és a Zilah csapatai vesznek részt a két napos békéscsabai tornán.
