Interjú Borbély Mártával
Elszántan készül lila-fehér kézilabda együttesünk a soron következő megmérettetésre, már csak azért is, mert az előző fordulóban csapatunk elszenvedte első vereségét a 2021/22-es bajnoki kiírásban. Ennek ellenére nagy probléma nincs, hiszen a lilák továbbra is biztosan vezetik a pontvadászatot, de az tény, hogy egy vereség, főként ilyen hosszú veretlen menetelést követően megviselheti a lelkeket. A legjobb gyógyír erre pedig egy győzelem lehet, ami által akár már szombaton vigasztalódhat Papp Bálint együttese. A felkészülés közben csíptem el csapatunk irányítóját Borbély Mártát, aki az esélylatolgatás mellett az őszi sérüléséről, és az abból való visszatéréséről is beszélt.
– Egy hosszabb kihagyást követően csak a közelmúltban térhettél vissza ismét a pályára, gondolom azért nem volt könnyű számodra az elmúlt félév?
– Valóban nem, sőt az igazat megvallva nagyon nehéz időszak van mögöttem. És bár egy sérülés sohasem jön jókor, az én esetemben valóban a legrosszabb pillanatban történt. Úgy érzem, hogy remek alapozás volt mögöttem, sikerült kellően beépülnöm a csapatba, erre pont a rajt hetén kiesem a munkából. Nyilván mindenben vannak azért pozitívumok, és az mindenképpen annak számít, hogy nem a legsúlyosabb forgatókönyv következett be, azaz nem féléves kihagyás várt rám, hanem úgymond megúsztam ennek a felével. Persze amikor betoltak a műtőbe még nem tudtam, hogy hat hét vagy hat hónap kihagyásra számíthatok, úgyhogy mikor felébredtem és tudatosították bennem, hogy azért nem a legkedvezőtlenebb verzió történt, rettentően megkönnyebbültem. Ettől függetlenül lelkileg alaposan megviselt a dolog, főleg az a tétlenség ami egy ilyen beavatkozás velejárója.
– Mennyire sikerült mostanra utolérned magad?
– Szerencsére már teljesen, pláne, hogy egy picit még hamarabb is kezdtem a teljes értékű munkát mint arra előzetesen gondoltam. A térdem is teljesen tökéletes, úgyhogy immáron 100%-osan a rám váró feladatokra koncentrálok.
– Folytassuk egy szintén nem túl szívderítő témával, hiszen egy roppant hosszú meneteléseteknek lett vége múlt hét szombaton. Miként élitek meg most ezt a szituációt?
– Semmiképp sem tragédiaként. Azt hiszem most nagy hiba lenne, ha ezen sokat rágódnánk, és teherként magunkkal cipelnénk a folytatásban is. Tény, hogy hirtelen jött, mert igazából semmi előjelét nem éreztem én magam sem annak, hogy ez fog történni, de tudomásul kell venni, hogy néha van olyan egy csapat életében, amikor jóformán semmi nem jön össze, sajnos ott akkor Kozármislenyben pont ez történt. Nagyon nem állt össze a védekezésünk a találkozón, ráadásul ezzel a hazaiak szó szerint kihúzták a méregfogunkat, azaz a gyors indításokat, amikkel így alig tudtunk apellálni. Ezért kénytelenek voltunk nagyon sokat felállt fal ellen támadni, ami szintén rettentően döcögött. Természetesen azért kellett pár nap amíg mindenki helyre rakta magában a vereséget, és nyilván csapatszinten is ezzel kezdtük a hetet, de átbeszéltük és mostanra már teljesen lezártuk a dolgot. Nekünk továbbra is csak előre kell tekintenünk, nem a tabellát meg az ellenfeleket nézegetni, hanem a továbbiakban is kizárólag a célunkra koncentrálni.
– Szerencsére sokat nem kell várni ahhoz, hogy javítani tudjatok, viszont ehhez azért a Pénzügyőrnek is lesz egy-két szava, mindemellett ellenfeletek eredményei itt a rájátszásban eddig igencsak tekintélyt parancsolók…
– Valóban, egy remek formában lévő, fiatalos, gyors kézilabdát játszó, jól összerakott ellenfelet kell legyőznünk szombaton. Emellett két komoly eredménnyel a hátuk mögött, biztos vagyok benne, hogy magabiztosan és elszántan érkeznek majd hozzánk, és mivel főképp nekünk van nagyobb vesztenivalónk, így még különösebb nyomás nélkül is játszhatnak. Rágörcsölnünk viszont semmi esetre sem szabad az összecsapásra, bár őszintén szólva nem gondolom, hogy ez a plusz teher bármiben is negatívan befolyásolna bennünket. De azért az biztos, hogy a játék minden elemében óriásit kell javulnunk a legutóbbi produkciónkhoz képest, védekezésben pedig még inkább. Hátul vissza kell hozni azt a stabilitást ami eddig jellemzett minket, és persze az ebből adódó gyors lerohanásokat is hatékonyabban kell alkalmaznunk. A saját játékunkra kell ezúttal is leginkább fókuszálnunk, azt játszani amit tudunk, és akkor ismét győzelmet ünnepelhetünk majd a lefújás pillanatában.
Dömény Dezső
Print 
PDF
