ímkézett bejegyzés

Interjú Gidai Eszterrel

Igazi kézilabda csemegével kezdődik a húsvéti hosszú hétvége a sport szerelmeseinek, ugyanis nagypénteken lila-fehér együttesünk a Ferencváros gárdáját látja vendégül. Azokat a zöld-fehéreket, akik a hétvégén kettős verességgel estek ki a Rostov Don ellen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, így most már teljes gőzzel csak a bajnokság végjátékára, és az ETO-val szembeni versenyfutásra koncentrálhatnak. Ez pedig egyáltalán nem ígérkezik sétagaloppnak a Népligetiek számára, mert kis túlzással még alig értek haza Oroszországból és máris két hét leforgása alatt összesen öt találkozót kell lejátszaniuk, közte egy Siófok és egy Győr elleni rangadót. De nem véletlen ez a sűrű program, ugyanis a BL negyeddöntői miatt utoljára április elején léptek pályára a zöld-fehérek bajnoki mérkőzésen. Méghozzá Vácon, ahol bizony meglehetősen megizzadtak a két bajnoki pontért, ugyanis csak egy góllal, 34-33 arányban tudtak diadalmaskodni. Ezzel szemben együttesünk túl van egy komoly sérüléshullámmal tarkított három idegenbeli csatát hozó sorozaton, melynek a legszűkebb vereségét múlt hét pénteken szenvedték el Kisvárdán a 32-22-es végeredményt hozó összecsapáson. Így nem is csoda, hogy a lila-fehér szimpatizánsok már jócskán ki lehetnek éhezve a kézilabdára, hiszen szeretett csapatukat közel másfél hónap után láthatják ismét hazai közegben. Mint ahogy az Előre fiatal irányítója Gidai Eszter is hosszú hónapok után szerepelhet ismét a csabai publikum előtt, lévén sérülését követően legutóbb Kisvárdán tért vissza a lila-fehér csapatba. Ennek apropóján beszélgettem vele, de természetesen szót ejtettünk a pénteki zöld-fehérek elleni derbiről is.

Fotó: Antal János

– Először is, hogy érzed magad, milyen állapotban vagy most?

– Szerencsére már százszázalékos állapotban vagyok, teljesen fájdalommentesen és úgy érzem fizikálisan is sikerült utolérnem magam. Igazából már két hónapja a csapattal edzek, nyilván fokozatosan terhelve a lábamat. Ahogyan a meccsterhelés is fokozatos volt, hiszen az utóbbi három találkozón már keretben voltam ugyan, de először csak védekezésben kaptam perceket, majd végre a Kisvárda ellen hosszabb időt is a parketten tölthettem.

– Milyen érzés volt ismét a pályán belülről segíteni a csapatot?

– Kimondhatatlanul jó érzés volt, rettentően hiányzott már a mérkőzés és az a légkör, ami egy kézilabdameccset jellemez. Ráadásul önkéntelenül is felsejlett pályára lépésemkor az a nyolc kemény hónap, amit végig kellett csinálnom azért, hogy ismét eljussak ideáig. Fizikálisan és lelkileg is igencsak megviseltek az utóbbi időszak történései, de az hogy megint magamra ölthettem a lila-fehér mezt és gólokkal tudtam segíteni a csapatot, úgy érzem megérte a sok nehézséget.

– Akkor beszéljünk egy kicsit erről a bizonyos Kisvárda elleni mérkőzésről, ami nem csak a visszatérésed miatt volt érdekes, hanem mert egy roppant fiatal kerettel is álltatok ki.

– Igen, bár ugye leginkább a kényszer szülte ezt a helyzetet, és az igazat megvallva hiányoztak is azok a rutinosabb játékosok, akik most nem tudtak pályára lépni. Ettől függetlenül egyáltalán nem kezdtünk rosszul, az első húsz percben kifejezetten jól tartottuk ellenfelünket, aztán viszont szépen lassan kijött a két csapat közötti különbség, és fokozatosan ellépett tőlünk a Várda. A második játékrész elején ugyan még vissza tudtunk kapaszkodni egy szorosabb eredményre, de a negyvenedik perctől már végképp az ő akaratuk érvényesült, és el is döntötték a találkozót. Mivel minimális cserével kellett lejátszanunk az összecsapást, amíg erővel bírtuk addig tartottuk őket, de egy idő után elsősorban a sok hibáinknak köszönhetően, ellenfelünk lerohant minket és fokozatosan növelte a különbséget. Ami még komoly probléma volt, hogy nem igazán tudtunk átlövés gólokat szerezni, és így a védelmüket sem tudtuk megfelelően széthúzni, hogy a beállóknak is több helye legyen. Ezen mindenképpen javítani kell a következő mérkőzéseken.

– Akár már a Fradi ellen!

– Ellenük mindenképpen! Mert ahhoz, hogy a célunkat elérjük és egy igazán szoros meccset tudjunk velük játszani, az elmúlt mérkőzések hibáit kénytelenek leszünk kijavítani. Persze mindenki tisztában van a realitásokkal, hogy egy nagyon erős ellenféllel kell pénteken farkasszemet néznünk, akik amellett, hogy rengeteg kivalló játékossal rendelkeznek, még sokkal hosszabb paddal is, ami nyilván jóval több variációs lehetőséget rejt magában. Ettől függetlenül nem feltartott kézzel megyünk ki a pályára, hazai környezetben nagyon szeretnék minél jobb játékkal előrukkolni, és szurkolóinkat is egy élvezetes találkozóval szórakoztatni.

– Mire kell akkor különösen koncentrálnotok pénteken?

– Mindenekelőtt arra, hogy ne rohanjunk és fogjuk meg a támadásokat, azaz minél hosszabban kézilabdázzunk. A Ferencvároshoz hasonló csapatok ellen nagyon fontos, hogy ne az általuk diktált rohanós ritmust vegyük fel, hanem próbáljuk meg lassítani a játékot. Ez az, amit csak részben tudtunk az elmúlt találkozókon megvalósítani, de ha szoros összecsapást akarunk játszani a Fradival meg kell oldanunk. Az is kulcsfontosságú lesz, hogy a lehető legkevesebb hibával kézilabdázunk, azért hogy ne tudjanak gyors lerohanásokkal átrohanni rajtunk. Valamint hátul is jóval stabilabbnak kell lennünk, és sokkal agresszívabb védekezést kell bemutatnunk.

– Az előző hetekben meglehetősen foghíjas csapattal voltatok kénytelenek kiállni, most mi a helyzet a hiányzók terén?

– Talán egy fokkal jobban állunk, hiszen a Kisvárdai mérkőzéshez képest ott lesz az együttesben Aleksandra Vukajlovic aki több találkozót is kénytelen volt derékfájdalmak miatt kihagyni, de a héten már teljes értékű munkát végzett. Illetve Marincsák Niki is pályára léphet, aki ugye a két klub megállapodása miatt nem játszhatott a legutóbbi találkozón. Viszont sajnos Balog Juditra nem csak ezen a mérkőzésen, de már ebben az idényben sem számíthatunk, ugyanis hamarosan térdműtéten kell átesnie, és így az immár műtét után lábadozó Szögi Timivel együtt csak a következő szezonban tudnak hozzánk csatlakozni.  A gondok ellenére azért elszántak vagyunk és szeretnénk pénteken minél jobb kézilabdát produkálni. Ami a közeljövő szempontjából is fontos lenne, hiszen a Ferencváros elleni összecsapást követően már ismételten olyan találkozók következnek, amelyeken azért nagyobb eséllyel tudunk majd pontokat gyűjtögetni. Ennek tükrében pedig egyáltalán nem mindegy milyen szájízzel megyünk be a bajnokság véghajrájába.

Ha a két csapat egymás elleni mérkőzéseit nézzük a mérleg nyelve egyértelműen a Ferencváros felé billen, így nem meglepő módon a felek őszi Népligeti találkozóját is magabiztosan 36-21 arányban a zöld-fehérek nyerték, ahogy a legutóbbi Viharsarki összecsapást is. Annak a tavaly májusi mérkőzésnek egyébként az adta meg a pikantériáját, hogy a Ferencváros és a Győr őrületes versenyfutása közepette rendezték, és így mindkét csapat a lehető legnagyobb gólkülönbség elérésére törekedett. Viszont hiába nyerte meg akkor azt a csabai összecsapást 37-25-re a Fradi, a végelszámolásnál mégis egy góllal alulmaradt az ETO-val szemben. Egyelőre most még ilyen harc nincs a két gigász között, de a vendégek így is toronymagas esélyesei a pénteken 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő találkozónak, amit az Asztalos Bence, Bárkányi Gábor sípmesterek dirigálnak majd.

Dömény Dezső

[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/2204241963224826/' width='680']

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Interjú Kovács Anettel

A Női kézilabda NB1 21. fordulóját rendezik a hétvégén, így pénteken csapatunk is útra kell, hiszen ezúttal Kisvárdán lesz jelenése Horváth Roland tanítványainak – akiknek zsinórban ez már a harmadik idegenbeli összecsapása lesz, a Siófoki és az Érdi túrát követően. Igaz sok sikerélménnyel nem gazdagodhattak, ugyanis a Balaton-partján 38-26-ra, míg Érden 45-30 arányban maradt alul ellenfeleivel szemben a csabai egylet. Ezzel viszont a tizenkettedik helyre csúszott vissza együttesünk a tabellán, bár a tizenegyedik helyen tanyázó MTK mindössze csak a jobb gólkülönbségének köszönhetően tudja megelőzni a lilákat. És noha szabolcsi ellenfelünk három pozícióval csapatunk előtt helyezkedik el, ebben a naptári évben Walfischékhoz hasonlóan hét pontot, azaz hajszálpontosan ugyanannyit sikerült csak bezsebelniük eddig a pontvadászatban. Ráadásul mostanában hazai pályán sem olyan magabiztos a kisvárdai gárda, amit jól mutat, hogy a legutóbbi hét hazai összecsapásukból csak egyet sikerült megnyerniük, még januárban az Eger ellen. Sőt február elején, a Mosonmagyaróváron elszenvedett vereségüket követően az addigi vezetőedző Vlatko Djonovic munkáját is megköszönték és így a szakmai munka irányítását Dévényi János vette át. Megakadályozni azonban ő sem tudta azt, hogy az utolsó két hazai mérkőzésükön a Debrecen és a Vác is egyaránt hatgólos győzelemmel térjen haza a szabolcsi városból. Mind két fél tehát hasonló cipőben jár, azaz szeretné maga mögött hagyni az elmúlt időszak rossz sorozatát és győzelemmel nekimenni az utolsó egy hónapnak. Ezt pedig együttesünk jobbszélsője Kovács Anett is megerősítette, akivel nem csak a hétvégi mérkőzés apropóján beszélgettem, hanem a hétfői válogatott összetartás kapcsán is, mert Walfisch Mercédesz mellett Anett is képviselte klubunkat Kim Rasmussen szövetségi kapitány legújabb keretében.

Fotó: Antal János

– Korábban a „B”, hétfőn pedig már az „A” válogatottba is meghívást kaptál. Milyen benyomásid voltak az összetartásokon?

– Teljesen mértékben pozitív, jó élményekkel térhettem haza. Sok időnk ugyan most nem volt gyakorolni, hiszen ez csak úgymond a kluboktól kikoldult egynapos összetartás volt, ahol a Bajnokok ligájában szereplő együttesek játékosai nem is vettek részt. De valahol most ez is volt a cél, azaz hogy a fiatalabb játékosok, és akik leginkább csak az úgynevezett „B” keretben kapnak helyet, azok is jobban megismerhessék a taktikát és minél jobban összeszokjanak egymással. Szóval egy délelőtti erősítő edzést követően délután volt a nap érdemi része, amikor is Kim Rasmussen folyamatos utasításai közepette, egymás elleni játékkal gyakoroltuk a különböző taktikai variációkat.

– A rend kedvéért, mi is a fő célja a szövetségi kapitánynak a „B” válogatottal?

– Elsősorban, hogy a fiatalok is szokják a válogatott légkörét, és a kapitány is jobban megismerhesse azokat a játékosokat, akik egyelőre még nem férnek be a „A” keretbe. Aminek ahogy Ő mondja, valahol az előszobája is a „B” keret. Illetve ha sérülés miatt kidől valaki, akkor legalább nem teljesen újoncként kerül ebbe a közegbe. Amúgy mind a két keret edzéseit Kim tartja, és mondhatom, ugyanolyan elhivatottan dolgozik és próbál segíteni a játékosoknak, akár az első akár a második csapat gyakorlásáról van szó.

– Egy hárommérkőzéses idegenbeli széria utolsó állomása következik számotokra, és bizony azért az első két találkozótok nem igazán sikerült úgy, ahogy szerettétek volna…

– Az igazat megvallva egyáltalán nem úgy alakultak ezek az összecsapások, ahogy azt előzetesen terveztük, és főként védekezésben hagyott nagyon sok kívánnivalót a teljesítményünk. Ha őszinte akarok lenni, akkor mind a két idegenbeli találkozónkon ugyanazokat a hibákat vétettük, rettenetesen fegyelmezetlenek voltunk, aminek egyik eredménye, hogy rengeteg kétperces büntetést kaptunk. De sajnos számtalan technikai hibát is elkövettünk, amivel jócskán megkönnyítettük ellenfeleink dolgát. Viszont levontuk a tanulságokat ezekből a mérkőzésekből, és már pénteken szeretnénk bemutatni, hogy idegenben is tudunk ennél sokkal jobban kézilabdázni.

– Ősszel gyakorlatilag 1 másodpercen múlott a pontszerzés a Kisvárda ellen, szerinted azóta mennyit változott a két együttes?

– Azt gondolom, leginkább a körülmények miatt lehet némi változás. Ellenfelünknél például edzőváltás is történt, amitől azért mindig átalakul egy kicsit a csapat játéka. Ettől függetlenül a Kisvárda kerete még mindig roppant erős, és mivel több kiváló képességű kézlabdázó is erősíti a keretüket, számos olyan erényük van, amiben még mindig rendkívül jók. Ilyen például az egy-egy elleni játék, amiben nagyon veszélyesek, de a beálló játékuk is kifejezetten acélosnak számít. Amúgy hasonlóan legutóbbi két ellenfelünkhöz ők is rettenetesen gyors játékot játszanak, így az ellenfél támadásbeli hibáit gyors lerohanásosokkal kíméletlenül megbüntetik. A mi csapatunk körül azért annyi változás nem történt, de sajnos a sérülések tavasszal folyamatos nehézségek elé állítanak minket. A mai napig több játékosunknak is nehezíti a felkészülését kisebb-nagyobb probléma, míg ugye Szögi Tímeára például már biztosan nem számíthatunk ebben a szezonban. Igaz azért vannak jó hírek is, hiszen szerencsére kapusunk Balog Judit már újra edzett a héten, és bevetésre készen várja a pénteki találkozót.

– Amelyen gondolom, most már tényleg szeretnétek egy igazán szoros csatát vívni.

– Mindenképpen. Persze nem lesz könnyű dolgunk, hiszen ahogy említettem is egyre kevesebben vagyunk, és egy fizikálisan ennyire erős ellenféllel szemben nehéz 60 percen keresztül szinte egy sorral kézilabdázni. Ezért is lesz nagyon fontos, hogy most sokkal fegyelmezettebben, és kevesebb hibával kézilabdázunk, megakadályozva hogy átfussanak rajtunk, és ez által is inkább a felállt fal elleni támadásokra kényszerítsük őket. Emiatt is a védekezésünkre próbálunk nagyon összpontosítani, főként a beálló semlegesítése és az átlövők kiszorítása lesz szerintem kulcsfontosságú. A célunk mindenképpen az, hogy javuljunk az előző találkozókhoz képest, és így minél szorosabb csatára kényszerítsük ellenfelünket, vagy akár még pontot is szerezzünk Kisvárdán.

Az együttesek ősszel egy végletekig kiélezet összecsapást vívtak egymással a Viharsarokban, ahol is a vendégek Isabel Guialo dudaszó pillanatban szerzett találatával kiénekelték a sajtot a lilák szájából, és 30-29 arányban megnyerték a találkozót. Csapatunk legutóbbi kisvárdai kiruccanása viszont nem hozott ennyire szoros küzdelmet, a tavaly márciusi összecsapást ugyanis 24-18-ra viszonylag simán nyerték a Szabolcsiak. A két gárda soron következő mérkőzése tehát pénteken 18 órától a Kisvárdai Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a találkozót a Horváth Péter, Marton Balázs bírópáros vezeti majd.

Dömény Dezső

[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/551780522012005' width='680']

Interjú Horvát Dorinával

Fotó: Antal János

Mozgalmas hete van női kézilabda csapatunknak, hiszen alig néhány napja még Siófokon vendégeskedtek Horváth Roland tanítványai, a hétvégén pedig már egy újabb megmérettetés vár az együttesre, ugyanis vasárnap Érden lesz jelenésük. És noha a lilák a szerdai Balaton parti összecsapásra is előzetesen egy szoros eredmény elérését tűzték ki célul, a házigazdák már az első játékrészben jelezték nem szándékoznak pontokat ajándékozni a csabai egyletnek. A találkozó elejétől roppant domináns játékot mutattak, ennek is köszönhetően megnyugtató 10 gólos előnnyel térhettek szünetre. És ugyan a második játékrészben jelentősen nem nőt tovább a két csapat közötti különbség, a vége így is sima 12 gólos siófoki győzelem lett. Ha pedig előzetesen is a „nehéz” jelzőt használtuk a lilák Balaton parti kirándulásához, akkor a vasárnapi összecsapást végképp ezzel a kifejezéssel illethetjük. Ugyanis az ellenfél az az érdi gárda lesz, akikét egységgel épp a lila-fehérek szerdai ellenfelét megelőzve, 27 ponttal a harmadik pozíciót foglalják el a tabellán. Így talán mondanom sem kell, menyire fontos lehet a Pest megyeieknek ez a két pont a bronzért folyó csatában. Amelyért a legutóbbi hazai összecsapásuk alkalmával azért nagyon nagy lépést tettek, hiszen az őket üldöző Siófokot sikerült 30-26-ra legyőzniük. Igaz, ha azt nézzük, hogy ebben a szezonban még veretlen hazai környezetben Szabó Edina együttese, akkor talán nem is akkora meglepetés a sikerük. Idegenben már azért többször hullajtottak pontokat Janurikék, amiből a váci vereség, vagy a békéscsabai pontveszteség különösen fájdalmas lehet. A legutóbbi szerdai játéknapon, Mosonmagyaróváron is igencsak megszenvedtek a kétbajnoki pontért, de a végén azért egy góllal 23-22-re csak sikerült két vállra fektetniük a hazaiakat, egy végig kiélezett, szoros összecsapáson. Egyébként, ha az érdi játékosok listáját böngésszük, több ismerős néven is megakadhat a szemünk, ami nem véletlen, hiszen a jelenlegi keretükből hárman is szerepeltek korábban az Előrében. Ilyen a csabai nevelés Gávai Szonja, csapatunktól az Érdbe nyáron távozó Jovana Kovacevic, sőt még 2010-ben Kisfaludy Anett is játszott lilában egy félévet. Vasárnap tehát ismét egy élcsapat otthonában kell helytállnia a csabai lányoknak, és hogy ez igazából miért nem sikerült Siófokon arra együttesünk fiatal hálóőrével, Horvát Dorinával kerestük a válaszokat.

– Mi hiányzott szerdán, hogy szorosabb találkozót tudjatok játszani?

– Talán leginkább a megfelelő koncentráció. Nagyon sok hibával kézilabdáztunk, főként támadásban, amiket gyors lerohanás gólokkal büntetett a Siófok. Az első tíz percben még viszonylag tudtuk őket tartani, de utána ritmust váltottak, és fokozatosan elhúztak tőlünk. Gyakorlatilag ebben az időszakban átfutottak rajtunk, mi kapusok is szinte csak ziccereket kaptunk. A 22 gól, amit egy félidő alatt begyűjtöttünk az pedig rengeteg. A második játékrészben azért valamit javult a játékunk képe, de ekkor is még sok hibával játszottunk.

– Valamivel meglepett benneteket a Siófok? 

– Az igazat megvallva nem. Amúgy is leginkább a saját játékunkra szoktunk koncentrálni, ilyen szintű ellenfelek esetében pedig még inkább igaz ez. Viszont abból, amit előzetesen elterveztünk nem sok mindent sikerült megvalósítanunk a pályán. Szerettük volna lassítani a játékot, például egy-egy támadásunk alkalmával minél tovább menjen körbe a labda, hogy ez által is megtaláljuk az optimális helyeket a lövésre. Amikor így játszottunk rendszeresen eredményesek is tudtunk lenni, de sajnos sokszor türelmetlenek voltunk és elkapkodtuk a befejezéseket.

– Ha már elsősorban a védekezést boncolgatjuk, Te hogy érzed a kapus-védelem összhangban mennyit fejlődtetek a szezon során?

– Nehéz kérdés. Én úgy gondolom, hogy fejlődünk folyamatosan, de azért bőven van még min csiszolni. Vannak találkozók, amikor ez nagyon jól működik, és sajnos vannak, amikor kevésbé. Ez nyilván abból is adódik, hogy még nagyon fiatal a csapatunk, és így a teljesítményünk illetve a védekezésünk, akár még egy mérkőzésen belül is meglehetősen hullámzó. Valamint a legfontosabb belső védő pozícióban a szezon során többször is változott a játékosok személye, pedig itt kifejezetten hangsúlyos az összeszokottság. Ettől függetlenül próbáljuk egymást húzni a mérkőzéseken belül is, és mi kapusok szintén arra törekszünk, hogy minél jobb teljesítménnyel segítsük a hátsó szekciót.

– Ha előre tekintünk a következő ellenfeletekre, abban azért megegyezhetünk, hogy ők sem lesznek könnyű falat…

– Nem bizony, egy újabb élcsapat, akik ráadásul otthon még erősebbek. A játékuk egyébként sokban hasonlít a Siófokéhoz, szóval mindenképpen tanulnunk kell a szerdai mérkőzésünkből, és kijavítanunk az ott elkövetett hibáinkat. Ők is nagyon gyorsan kézilabdáznak, és főként egy-egy jó védekezés vagy kapusbravúr után villámgyors lerohanással fejezik be a támadásaikat. Ezt ráadásul Janurik Kinga és Katarina Krpez vezetésével rendkívül magas szinten is űzik. Roppant magas és erős védőfallal rendelkeznek, igaz ezt a gyors lábú, jól cselező játékosaink által akár még a mi javunkra is fordíthatjuk. Azt hiszem számukra minden szinten komoly presztízzsel bíró összecsapás lesz a vasárnapi, és nem csak arra gondolok, hogy jelenleg nagy csatában vannak a Siófokkal így minden pont nagyon számít nekik, hanem arra is, hogy Békéscsabán mégiscsak elcsentünk tőlük egy pontot.

– Milyen célokkal utaztok akkor Érdre?

– Legfőképpen, hogy összeszedjük magunkat a hétközitalálkozót követően, és a játék minden elemében, de legfőképpen védekezésben feljavuljunk. Sokkal nagyobb összhangban kell hátul dolgoznunk, és persze jóval koncentráltabban is. Fontos lesz, hogy az elején bemenjenek az átlövéseink, és így több helye legyen a jól cselező játékosainknak egy az egyben a védelmükkel szemben. És persze a visszafutásokra is nagy hangsúlyt kell helyeznünk, hogy ne csak ziccerben érkezzenek a kapunk elé. Természetesen azért szeretnénk minél jobb eredménnyel távozni Érdről, de azért az ilyen találkozókon a legfontosabb, hogy tudjunk tovább fejlődni, és ez által még hatékonyabban felkészüljünk azokra az összecsapásokra, amiket a szezon hátralévő részében a hozzánk erősségben azért közelebb álló együttesekkel szemben kell majd megvívnunk.

A két csapat összecsapásaira jellemző, hogy a szorosabb csatákat mindig Békéscsabán játsszák egymással, ennek ékes bizonyítéka a felek őszi 30-30-as Viharsarki találkozója. Érden általában simább hazai győzelmek születtek az elmúlt időszakban, ahogy az előző szezonban is, amikor is a vendéglátók 35-24-es sikernek örülhettek. A gárdák tehát vasárnap 18 órától az Érd Arénában csapnak össze, a találkozó két játékvezetője Kovács-Sebők Stefánia és Réti Rebeka lesz.

Dömény Dezső

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Kapcsolódó hivatkozás:
https://www.youtube.com/watch?v=G1AcA7a5Izc

Interjú Giricz Laurával

Közel háromhetes szünetet követően hétközi fordulóval folytatódnak a küzdelmek a K&H Női kézilabda ligában, csapatunkra a Békéscsabai ENKSE számára pedig egy siófoki megméretetés vár. És bizony könnyű túrának véletlenül sem nevezhetjük a hétközi kirándulást, hiszen a Balaton parti vendéglátók ebben a szezonban már nem csak szimplán a keretük összetétele miatt, hanem az eredményeik által is kiérdemlik az élcsapat jelzőt. Ha pedig rápillantunk a bajnoki tabellára, akkor ez még inkább szembetűnő lesz, ugyanis a Siófok jelenleg a negyedik pozíciót foglalja el 23 megszerzett pontjával, és így kemény harcot folytat a kettő egységgel előtte álló Érd együttesével a bajnoki bronzérem megszerzéséért. Ebben acsatában egyébként éppen az előző fordulókban veszítettek fontos pontokat a cápalányok, hiszen a legutóbbi két találkozójukon egyaránt alulmaradtak, a Váccal szemben 25-24, míg az Érddel szemben 30-26 arányban. Ezzel a két vereséggel pedig még az idegenbeli veretlenségüknek is búcsút inthettek. Azonban hazai pályán is voltak már kilengéseik, mert a Vác siófoki diadala vagy az MTK pontszerzése mindenképpen a meglepetés kategóriába tartozik. A nemzetközi porondon viszont egyelőre megállíthatatlanul menetel a Balaton parti egylet, az EHF kupa csoportkörét veretlenül nyerte meg, és a norvég Storhamar elleni kettős győzelmüknek köszönhetően mára sorozat elődöntőjében vannak, ahol majd a Viborg csapatával mérkőznek meg a döntőbe jutásért. Együttesünk ezzel szemben teljesen más célokért küzd a szezonban, és még ha az előző fordulóban a Vác három góllal jobbnak is bizonyult a lila-fehér hölgykoszúnál, a bennmaradásért folyó küzdelemben azért igen csak jól állnak Horváth Roland tanítványai, akik perpillanat a tabella tizenegyedik helyén tanyáznak, hét pontra a kiesőzónától. Most viszont egy roppant nehéz sorozat vár a csabaiakra, ugyanis három találkozón egymás után vendégként kell helytállniuk, ráadásul a tabella első felében elhelyezkedő ellenfelek otthonában, majd ezt követően még a Ferencvárossal is farkas szemet kell nézniük a Viharsarokban. De természetesen egyelőre még csak a soron következő ellenfél, azaz a Siófok együttese van fókuszban a csapatnál, így én is a hétközi mérkőzéssel kapcsolatban kértem elsősorban esélylátogatást együttesünk fiatal beállósától Giricz Laurától.

Fotó: Antal János

– Ismételten egy hosszabb szünet után vagytok, milyen jellegű munkát végeztetek az elmúlt három hétben?

– Amikor ennyi idő telik el két tétmérkőzés között, akkor általában a fizikai munkára helyezzük a nagyobb hangsúlyt, ez most is így volt. Az első héten az erőnléti edzések domináltak, sok futással kiegészítve, azt követően pedig a kézilabda taktikai része került inkább előtérbe. Nyilván a múlt heti válogatott hét miatt egy kicsit foghíjasak voltunk, hiszen többen hiányoztak, de ettől függetlenül azért próbáltuk minél hasznosabban kihasználni ezt az időt arra, hogy még jobban összecsiszoljuk a játékunkat, és elsősorban védekezésben hatékonyabbá tegyük a csapatot. Illetve azért jutott idő egy kis játékos csapatépítő összetartásra is, ugyanis egy paintball csatában is összemértük tudásunkat.    

– Az ilyen váltakozó intenzitású időszakokat miként lehet optimálisan kezelni? Gondolok itt arra, hogy most több mint egy hónap alatt mindösszesen egy találkozót játszottatok, míg az előttünk álló bő másfél hónapban nyolc összecsapás is vár majd rátok…

– Az igazat megvallva elég nehéz alkalmazkodni ahhoz, hogy sokszor hetekig nem játszunk mérkőzést, aztán meg rövid időn belül többet is. Mint ahogy most is, egy hosszabb szünetet követően két találkozónk is lesz a héten, aztán pedig megint két hét szünet. Én a magam részéről mindenképpen a sorozatterheléses időszakot kedvelem jobban, amivel szerintem nem vagyok egyedül, hiszen a tétmérkőzés nélküli hetek, amikor csak edzések vannak, az egy játékos számára meglehetősen egysíkú. Igaz ekkor több szabad hétvégénk és szabadidőnk van, és így azért könnyebb regenerálódni is. Most pedig azért nekünk is jól jött, hogy kevesebb összecsapást kellet játszanunk, mert a sok sérültünkből többen is felépülhettek mostanra.

– És valljuk meg kelleni is fog a frissesség, ugyanis meglehetősen nehéz sorozat előtt álltok, hiszen a tabella első hat csapatai közül néggyel is megmérkőztök az elkövetkező fordulókban…

– Nyilván nem lesz könnyű ilyen szintű ellenfelekkel szemben játszani, de azért ellenük is ugyan úgy készülünk, és próbáljuk majd a lehető legjobb teljesítmény nyújtani. Most talán az motiválhat minket a legjobban ezeken a találkozókon, hogy a védekezésünketszeretnénk még magasabb szintre emelni, mert azért lássuk be ezen a téren még bőven lehetett hiányérzetünkaz elmúlt időszakban. Jelenleg az egész mezőnyben mi kaptuk a legtöbb gólt, és ugyan elöl a lőtt gólok számával ezt bőven kompenzáltuk, azért szeretnénk, ha végre hátul is meg tudnánk találni a megfelelő felállást.

– Az erőltetett menetet szerdán, Siófokon kezditek, akikkel kapcsolatban adódik a kérdés, vannak egyáltalán igazán gyenge pontjaik?

– Sokat nem tudok mondani, mert egy meglehetősen komplex csapat a Siófok. Sztárokkal teletűzdelt, igazi kétsoros csapat, ahol tényleg minden poszton két ugyanolyan kaliberű kézilabdázó pattogtatja a labdát. Nehéz is lenne bárkit kiemelni közülük, mert a kapustól elkezdve a beállóig igazából végig kiemelkedő játékosok találhatók náluk. Ha mégis meg kellene neveznem egy játékost, akire igazán oda kell figyelnünk szerdán, akkor Estelle Nze Minkót mondanám, aki a Siófok karmestere, tőle indulnak a játékok, és így az ő semlegesítése mindig kulcskérdés védekezésben. Támadásban pedig általában a kapusok jelentik a legnagyobb problémát az ellenfeleknek, az ő eszükön kell nekünk is minél jobban túljárnunk.

– Milyen játék kell akkor, hogy igazán megszorítsátok a hazaiakat?

– Leginkább egy kemény, határozott védekezés, amivel kellően elbizonytalaníthatjuk őket már az elején. Természetesen ilyen minőségi ellenféllel szemben nekünk a maximumot kell kihozni magunkból, főleg idegenben ahhoz, hogy legyen esélyünk ellenük, vagy legalább megfelelően megszorongassuk őket. Időnk most bőven volt rákészülni a magasabb szintű ellenfelekre, így remélem, szerdán is tudjuk produkálni azt a játékot,amivel akár meglepetést is tudunk okozni. A legfontosabb viszont az, hogy tényleg olyan kézilabdát mutassunk be, ami után emelt fővel jöhetünk majd le a pályáról.

Az utóbbi időszakban sok babér nem termett a liláknak a Siófok ellen, amit jól szemlétet, hogy a két csapat legutóbbi öt szezonban lejátszott 12 mérkőzéséből mindössze egyet tudott csak megnyerni az Előre még 2017 tavaszán. Ennek megfelelően a gárdák őszi Békéscsabai randevúján is a Balaton partiak örülhettek a 30-25-ös végeredménnyel zárult találkozót követően. Igaz azon a találkozón egyáltalán nem lehetett panasz a csabai lányok teljesítményére, akik a második félidőben már négy góllal is vezettek, és csak az utolsó tíz percben tudták megfordítani a találkozót a vendégek. Reméljük csapatunk idegenbenis szoros küzdelemre készteti majd a hazai együttest, a szerdán 18 órától a Siófoki Kiss Szilárd Sportcsarnokban megrendezésre kerülő összecsapáson, melyet a lilák irányítója Szögi Tímea térdproblémái miatt egészen biztosan kihagyni kényszerül. A találkozó játékvezetői ezúttal az Őri Erika, Pozdena Erika bírópáros lesz majd.

Dömény Dezső

[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/305102033496268/' width='680']

Interjú Horváth Rolanddal

Kéthetes szünetet követően folytatódnak a K&H Női Kézilabda liga küzdelmei. Csapatunkra pedig egy újabb hazai megmérettetés vár, hiszen a lila-fehérek ezúttal a GVM Europe-Vác együttesét látják vendégül. Könnyű összecsapásra viszont ezúttal sem számíthat a békéscsabai publikum, ugyanis egy remek szezont produkáló Pest megyei gárda lesz az ellenfél, akik több skalpot is begyűjtöttek már a bajnokság során. Leginkább hazai környezetben dominálnak, amit jól mutat, hogy ebben a szezonban, még egy oda látogató csapat sem tudott ponttal távozni a Dunakanyarból. Ezzel szemben idegenben azért már nem ennyire jó a Váciak mérlege, nyolc találkozójukból mindössze kettőt sikerült megnyerniük, az MTK és a Siófok otthonából tudtak győztesen távozni. De a magabiztos hazai szereplésnek köszönhetően, így is 20 megszerzett ponttal az ötödik pozíciót foglalják el a bajnoki tabellán. Ráadásul a jelenlegi formájukról sok mindent elmond az is, hogy az elmúlt két fordulóban a tabella harmadik és negyedik helyezettjét is le tudták győzni hazai pályán, az Érdet 26-24-re, míg a Siófokot 25-24 arányban. Igaz a lila-fehér szurkolók sem panaszkodhatnak kedvenceik formájára, mert bár a legutóbbi fordulóban 30-28-ra kikaptak Walfischék Dunaújvárosban, de előtte sikerült legyőzniük többek között a nagy rivális Debrecen gárdáját is, és csak ebben a naptári évben már 7 pontot kapartak össze a bajnokságban. Ennek megfelelően a Mosonmagyaróvárral holtversenyben 10 ponttal a tízedik helyen tanyázik az együttes, jelentős hét pontos távolságban a kiesőzónától. A küzdelmeknek azonban még koránt sincs vége, így a bajnokság kétharmadánál a lilák vezetőedzőjét Horváth Rolandot kérdeztem az előttük álló feladatokról.

Fotó: Antal János

– A hét pontos előny a kiesőhelytől azért már több mint bíztató, Te is nyugodtabb vagy annál, mint a téli szünetben voltál?

– Mindenképpen, hiszen nyilván így, hogy megszereztük azokat a pontokat, amik kiemelten fontosak voltak a bennmaradás érdekében, sokkal nyugodtabban lehet dolgozni. De mondanom sem kell, azért nem dőlünk hátra, dolgozunk tovább és újabb célokat fogalmazunk meg magunknak. Szeretnénk még további pontokat gyűjteni, és a lehető legjobb helyen végezni a tabellán. Illetve már azért a jövőre is gondolva a fiatalabb játékosokkal egyre szisztematikusabb munkát próbálunk végezni, hogy minél jobban beépítsük őket a csapatba.

– Az év első két hónapja különösen jól sikerült számotokra. Hogy látod, miben tudtatok leginkább előrelépni az őszhöz képest?

– Leginkább szerkezetileg lettünk jobbak, azaz sokkal összecsiszoltabb csapatmunkát tudunk most végezni, és így a játékunk összképe is sokat javult. A csapategységgel már ősszel sem voltak gondjaink, viszont így, hogy most már mindenki megtalálta helyét az együttesben teljesen összeért a gárda. Valamint a téli szünetben elvégzett munka is roppant fontos volt, hiszen mind fizikálisan, mint pedig taktikailag fel tudtuk építeni magunkat erre az időszakra.

– Az viszont szembetűnő, hogy fizikálisan egész szezonban nagyon jól bírja a csapat, sőt több mérkőzést is a végjátékban tudtatok megfordítani…

– Mivel kevesen vagyunk, arra törekszünk, hogy a játékosok fizikális képessége lehetővé tegye, hogy 60 percen keresztül a pályán tudjanak lenni. Ebben nagyon nagy szerepe van az erőnléti munkának, és Kiss Károlynak, aki a csapat erőnléti edzője. Ezen kívül viszont a napi edzésmunkákat is úgy állítjuk össze, hogy a mérkőzéseken a játékosok terhelhetőségét minél jobban ki tudjuk tolni.   

– A Vác lesz a soron következő ellenfeletek, akikkel szemben azért mostanában nem voltak túl jó élményeitek?

– Igen, bár az őszi mérkőzésen az igazat megvallva mi játszottunk mélyen tudásunk alatt, és elsősorban ennek köszönhettük, hogy ekkora különbség lett a végén. Ettől függetlenül egy nagyon jól összerakott gárdáról beszélhetünk a Vác személyében, ahol egy kiemelkedő képességű kapus, több meghatározó külföldi játékossal nagyon jó alapot képez, amit aztán a fiatal magyar játékosok tesznek teljessé. Lendületes kézilabdát játszanak, nagyszerű szélsőjátékkal. Viszont a legfőbb erősségük a hátsó szekciójukban van, ahogy már említettem egy kiváló kapussal és előtte egy jól működő védekezéssel.

– Mit szeretnél látni a pályán a csapatodtól pénteken?

– Elszánt játékot, azt hogy mindenki az utolsó leheletéig küzdjön, és mindent adjunk ki magunkból. Számomra ez a legfontosabb. Ha ez megvan, az egy jó alapot képez a védekezésre, ami szintén kiemelt fontosságú lesz most is, a jó kapusteljesítménnyel egyetemben. De a legfontosabb, hogy a kellő tűz ott legyen a csapatban, és egységesen játszunk, mert csak ebben az esetben tudunk felülkerekedni ellenfelünkön.

Szilágyi Zoltán a GVM Europe-Vác vezetőedzője a következőképpen látja az esélyek a találkozóval kapcsolatban: – A Békéscsaba ellen mindenképpen nehéz mérkőzésre számítok, mondom ezt akkor is, ha hazai pályán azért egy magabiztos győzelmet arattunk ellenük. Tudni kell, hogy komoly lövőkkel rendelkeznek, elsősorban Walfisch és Vukajlovic személyében, őket kell leginkább semlegesíteni, és így megint nagy hangsúly lesz a védekezésünkön és a kapusteljesítményünkön. Bízunk abban, hogy labdaszerzésekből és védésekből minél több lerohanás gólt tudunk majd lőni, ez mindenképpen egy fontos momentuma lehet a mérkőzésnek. És természetesen szintén lényeges lesz a megfelelő helyzetkihasználásunk is. Szóval azt gondolom, mindennek össze kell állnia ahhoz, hogy el tudjuk hozni a két bajnoki pontot a Viharsarokból. Tudjuk jól, hogy hetek óta jó formában vannak, de én nagyon bízom a csapatban.

Ha a statisztikát böngésszük, akkor megállapíthatjuk, hogy az elmúlt időszakban nem sok babér termett lila-fehér együttesünknek a Vác ellen, sőt kifejezetten nagy pofonokba is beleszaladt csapatunk az utóbbi találkozókon. Így volt ez a tavalyi szezonban is, hiszen Békéscsabán 33-22-re, míg Vácon 48-28 arányban nyertek Szilágyi Zoltán tanítványai. De ősszel sem kímélték hazai pályán a Pest megyeiek az Előrét, amit a 43-21-es végeredmény is jól tükröz. Ha pedig békéscsabai sikert keresünk, akkor vissza kell lapozni a naptárban egészen 2017 januárjáig, ugyanis akkor sikerült legutóbb hazai környezetben, 23-22 arányban két vállra fektetni a váci hölgykoszorút. Csapatunk tehát pénteken megtörheti a két éves sikertelenségi sorozatot, hiszen a felek 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban ismételten egymásnak feszülnek, a találkozó sípmesterei a Felhő Ferenc, Öcsi Tamás bírópáros lesz.

Dömény Dezső

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Interjú Dombi Katalinnal

A hétvégén tovább folytatódik csapatunk számára a K&H Női kézilabda liga küzdelme, méghozzá idegenben, egészen pontosan Dunaújvárosban kell helytállni az Előre NKSE csapatának. Azt pedig nem lehet mondani, hogy ne lennének friss élményeik a liláknak aktuális ellenfelükről, hiszen két héttel ezelőtt a Magyar Kupa küzdelmeiben is összecsaptak a felek. Akkor sima tízgólos Kohász győzelem született, amivel az Újváros bejutott a kupa négyes döntőjébe. Azóta egyébként mind két gárda egy bajnoki mérkőzésen lépett pályára, igaz teljesen más szájízzel hagyhatták el a parkettet az együttesek. Amíg a lila-fehérek egy bravúros találkozón 31-28-ra legyőzték a Debrecent, addig a Dunaújváros egy elég nagy pofonba szaladt bele Siófokon a 31-17-es végeredménnyel zárult találkozón. Igaz előtte ők is elkönyvelhettek egy komoly sikert a Vác legyőzésével, amit hazai pályán a 35-29-es győzelmükkel értek el. Ezen sikerüket megelőzően egyébként csak az MTK-t és a Fehérvár együttesét sikerült hazai közegben két vállra fektetniük, és mivel idegenben is három győzelmet aratott eddig a Kohász, így 12 ponttal a kilencedik pozíciót foglalják el a bajnoki tabellán. Első számú üldözőjük pedig nem más, mint lila-fehér együttesünk, akik mindössze 2 ponttal lemaradva a tízedik pozícióban tanyázva követik az újvárosi egyletet. És ez nyilván nem a véletlen műve, hiszen Horváth Roland együttesét ebben a naptári évben eddig csak a Fehérvár és a Győr gárdája tudta két vállra fektetni a honi pontvadászatban. Az MTK elleni döntetlen kivételével pedig az összes többi ellenfelük kénytelen volt meghajolni a lila-fehérek előtt. És ez azért is nagy szó, mert roppant fiatal csapattal vitézkedik a bajnokságban az Előre, hiszen a 21,5 éves átlagéletkorú együttesben összesen hét, húsz év alatti játékos található.  Közülük is az egyik legifjabb, a mindösszesen 17 éves Dombi Katalin, aki fiatal kora ellenére már az előző szezonban bemutatkozhatott a felnőttek között, ebben az idényben pedig már egyre komolyabb szerepeket kap Horváth mestertől. Vele beszélgettem a Loki elleni siker és a hétvégi bajnoki összecsapás apropóján.

Fotó: Antal János

– Ízig-vérig rangadó volt a Debrecen elleni találkozótok, igazán fantasztikus hangulatban. Milyen érzés volt belülről átélni a mérkőzést?

– Természetesen mindig nagy élmény egy ilyen összecsapás, amikor tényleg él a csarnok és jól játszik a csapat is. Különösen fontos volt, hogy már az elején bekezdtünk és olyan előnyre tettünk szert, ami azért megalapozta a sikerünket. Pedig meglehetősen nagy tempót diktált a Loki, főleg az első játékrészben, de felvettük velük a versenyt, sőt még mi jöttünk ki jobban a rohanásból. A védekezésünk azért sokszor hullámzó volt, de a kapusteljesítménnyel kiegészülve mindig a legjobb pillanatokban sikerül hatástalanítanunk egy-egy debreceni támadást. Viszont ha őszinték akarunk lenni azért ez leginkább a szív diadala volt, főleg a második félidőben, amikor már egyre inkább kijött a fáradság a csapaton. Alapból kevesen vagyunk, és még ráadásul néhány kulcsjátékosunk a múlt héten több edzést is kénytelen volt kihagyni, tehát a felkészülés sem volt zökkenőmentes. Ettől függetlenül azért egész végig azt sulykolta belénk Roland, hogy le tudjuk győzni a Debrecent, és végül tényleg sikerült.  

– A csapat kétharmada saját nevelésű, ami azért nagy szó a mostani mezőnyben, és ha jól tudom Te magad is abszolút csabai nevelés vagy…

– Olyannyira, hogy nyolc éves korom óta – amikor is elkezdtem kézilabdázni -, csak az Előrében pattogtatom a labdát. Gyakorlatilag végigjártam az egyesület összes utánpótlás csapatát, és ugye jelenleg is játszom a Zöldi-Tóth Kata által edzett ifi csapatban is. De rajtam kívül a felnőtt keretből még négy játékos is tagja ennek az ifjúsági csapatnak, illetve az NB2-ben szereplő együttesnek, szóval vagyunk egy páran, akik több fronton is képviseljük a klubot.

– Mindössze két hét telt csak el a legutóbbi Dunaújvárosi túrátok óta. Friss élmény lévén mi az, amit tanulságként le lehet szűrni abból az összecsapásból, hogy most segítségetekre legyen egy szorosabb eredmény eléréséhez?

– Nem játszottunk jól azon a találkozón ez egyértelmű, de leginkább a védekezés volt az, amiben nagy sok hiányérzetünk maradhatott. Ezt mindenképpen jobban és nagyobb figyelemmel kell megoldani, mint azt két hete tettük. Illetve sokkal taktikusabban is kell játszanunk, mert nagyon sok buta hibát vétettünk, amit aztán ők gyors gólokkal kíméletlenül kihasználtak. Igazából az Újváros azt játszotta, amit tud, nem hinném, hogy bármivel is megleptek volna minket, egyszerűen csak úgy érzem mi nem tudtunk azon a szinten kézilabdázni, ahogy tudunk.

– Számodra azért elég különleges és pikáns lesz ez a mérkőzés, hiszen ezúttal ellenfélként találkozol nővéreddel, Lucával…

– Igen, és méghozzá első alkalommal, mert ősszel én nem játszottam, a legutóbbi találkozón pedig Luca nem lépett pályára sérülés miatt. Mindenképpen érdekes érzés lesz, főleg ha védekezésben szemtől szembe kerülünk egymással, és nekem kell megfognom őt egy akció során. De ilyenkor 60 percre félre kell tenni a családi kötelékeket és csak a játékra koncentrálni, valamint arra, hogy minél jobban segítsük a csapatunkat. Nyilván nem lesz könnyű, mert amúgy nagyon szoros kapcsolat van köztünk, szinte minden nap beszélünk, és próbáljuk egymást segíteni a kézilabdával kapcsolatos dolgokban is. Meccsek után szintén mindig megbeszéljük egymás játékát, hát legalább ezt most nem telefonon, hanem személyesen tehetjük meg.

– Milyen célkitűzéssel utaztok Dunaújvárosba?

– Mindenképpen szeretnénk a kupameccshez képest jóval szorosabb találkozót játszani, ez a minimum elvárásunk. Viszont ha védekezésben elég feszesek tudunk lenni, és a kapuból is megkapjuk a megfelelő támogatást, illetve sokkal okosabban és higgadtabban tudunk kézilabdázni, mint két hete, akkor bármi megtörténhet. Ezt azt hiszem a Loki ellen is bebizonyítottuk, igaz hazai pályán mindig sokkal jobban is megy a játék, de én bízom abban, hogy Dunaújvárosban is helyt tudunk majd állni.

A helytállásban viszont nehezítheti csapatunk dolgát, hogy Zöldi-Tóth Katalin sérülés miatt biztosan nem léphet pályára a találkozón, míg Szögi Tímea játéka is erősen kérdéses. A felek egyébként már két alkalommal is találkoztak ebben a szezonban, a szeptemberi békéscsabai randevújuk egy bajnoki mérkőzés volt, ahol is 30-23-as vendéggyőzelem született, míg két héttel ezelőtt a Magyar Kupa negyeddöntőjében mérkőzött meg a két gárda, szintén Kohász sikerrel a végén. Az együttesek harmadik összecsapása tehát ez alkalommal is Dunaújvárosban lesz, 18 órától a Városi Sportcsarnokban, a Fekete Tamás, Tóth Dávid bírópáros ténykedése mellett.

Dömény Dezső

Interjú Walfisch Mercédesszel

Újabb hazai fellépésre készül együttesünk a Békéscsabai ENKSE, méghozzá a szurkolók által nagyon várt Debrecen elleni rangadó következik szombaton. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az a mérkőzés, amikor a két csapat tabellán elfoglalt helyétől függetlenül minden estben derbiről beszélhetünk, hiszen a két gárda és a két egyesület szurkolói évtizedek óta tartó rivalizálása minden találkozójuk során kézzel fogható. Így alighanem most is a hagyományokhoz híven parázs csata várható majd a pályán. A Loki egyébként 14 fordulót követően 15 megszerzett pontjával a hatodik pozíciót foglalja el a bajnoki tabellán, és ádáz küzdelmet vív a Vác, Fehérvár, Kisvárda trióval a nemzetközi kupaindulást érő helyért. És amíg otthoni mérlege tekintélyt parancsoló, hiszen eddig egyedül csak a Siófok tudta két vállra fektetni a Hajdúságiakat – igaz éppen az előző fordulóban a 31-25-ös végeredményt hozó összecsapáson -, addig idegenben már nem annyira acélosak, amit jól mutat, hogy az eddigi hét vendégeskedésük alkalmával, csak kétszer, az MTK és a Dunaújváros otthonából sikerült pontokkal távozniuk. Alighanem ez is közrejátszhatott abban, hogy a téli szünetben megköszönték az addigi vezetőedző Pal Oldrup Jensen munkáját, és a csapat szakmai irányítását pályafutása során harmadszorra a Debreceni kézilabdázás egyik legendája Köstner Vilmos vette át. És nem is tétlenkedett, ugyanis szemmel láthatóan ráncba szedte a piros-fehéreket, akik a rutinos tréner vezetésével öt mérkőzésből hármat meg is tudtak nyerni. Nem panaszkodhatnak azonban a lila-fehérek háza táján sem az évkezdésre, hiszen az MTK elleni pontszerzés és a Mosonmagyaróvár valamint a Budaörs felett aratott győzelmeknek hála, ebben a naptári évben ötven százalékos mérleggel áll Horváth Roland együttese. Ráadásul szintén a sikereknek köszönhetően, jelenleg öt pontos előny birtokában van csapatunk a 13. pozícióban tanyázó Budaörssel szemben. Az előző hét azonban nem a bajnokságról szólt a csabai hölgykoszorú számára, hiszen Magyar Kupa találkozón Dunaújvárosban szerepelt együttesünk, és szenvedett 10 gólos vereséget. Emiatt nem is csoda, hogy a lilák csapatkapitánya Walfisch Mercédesz csalódottan értékelte a gárda múltpénteki produkcióját.

Fotó: Antal János

– A 35-25-ös végeredmény is azt mutatja, hogy nem sikerült igazából megszorongatnotok az Újvárost…

– Valójában sajnos már az első félidőt követően eldőlt a találkozó. Az elmúlt mérkőzéssekkel ellentétben most nagyon nem működött a védekezésünk, már az első percektől gondban voltunk hátul, és ha őszinte akarok lenni, nem is sikerült az egész találkozón úgy igazából összeállnunk. Aztán ahogy lenni szokott, a védekezésbeli bizonytalanságunk kihatott a támadójátékra is, így később már az is szétesett. Nagyon szerettünk volna továbbjutni, küzdöttünk is végig az összecsapáson, de ez most ennyire volt elég. Nyilván az is nehezítette a dolgunkat, hogy nagyon kevesen voltunk, hiszen több kulcsjátékosunk is kénytelen volt kihagyni a mérkőzést, ennek ellenére azért szerettünk volna legalább szorosabb találkozót játszani.

– A bajnokságban viszont megnyugtató előnyt szereztettek az elmúlt mérkőzések során, gondolom így már azért nyugodtabban lehet készülni az előttetek álló feladatokra is…

– Igen, már január elején tudtuk, hogy nagyon sokat jelenthet a három közvetlen riválisunk elleni mérkőzés, ezért ennek szellemében is készültünk ezekre a találkozókra. És igazából most, hogy ennyi nehézséggel küzdünk, és ilyen sok sérültünk van folyamatosan, még inkább felértékelődnek ezek a sikerek, és az hogy 5 pontos előnyt tudtunk szerezni üldözőinkkel szemben. Így valóban egy kicsit nyugodtabban készülhetünk, de természetesen azért várnak ránk még bőven nehéz feladatok ebben a szezonban.  

– Elsőnek egyből a Loki, akik azért meglehetősen komplex csapatnak számítanak a mezőnyben…

– Olyannyira, hogy gyakorlatilag minden poszton van legalább egy kiemelkedő képességű válogatott játékosuk. És még közülük is kiemelkedik Lotte Grigel, aki a kulcsa a debreceni támadójátéknak, remekül mozgatja a csapatot, és még gólerősen is játszik. Ehhez jön még, hogy nagyon komoly tűzerővel rendelkezik szombati ellenfelünk, így a lövőik semlegesítése is kiemelten fontos lesz a találkozón. Valamint ott van Triffa Ági is, akit mi is nagyon jól ismerünk, és szintén az egyik fő motorja a csapatnak, ráadásul mostanában ihletett formában is véd. Szóval összességében egy erős csapattal kell szembenéznünk, és bár ebben a bajnokságban többször is meglehetősen hullámzó volt a Debrecen játéka, azért Köstner Vilmos érkezése mindenképpen jó hatással volt az együttesre.

– Azért ez az összecsapás minden évben egy nagy presztízsrangadó, mennyire érzed a csapaton belül, főleg a fiatal játékosokon ezt?

– Összességében minden mérkőzésre hasonlóan készülünk, de nyilván vannak találkozók, amiket kiemeltebben kezelünk, és többet is foglalkozunk velük. A Loki elleni is ilyen, hiszen velük játszani mindig más, általában a szezon legjobb hangulatú mérkőzése szokott lenni, nagyobb várakozás is előzi meg, és azért ez számunkra is ad egy plusz adrenalin löketet. Azt gondolom ezt azok a játékosok is érzik, akik még nem játszottak ilyen rangadót.

– Miben kell javulnotok a múlt heti kupameccshez képest, hogy a pályán is igazi rangadó legyen?

– Igazából mindenben, de főként védekezésben. Nekünk ez az a pont a játék elemében, ami ha sikerül és jól meg tudjuk oldani, akkor győztesen jöhetünk le a pályáról, viszont ha nem állunk össze megfelelően, akkor szenvedős lesz a játékunk. A Budaörs ellen nagyon jól működött a középső védekezésünk, amivel sikerült megtördelni ellenfelünk támadójátékát, és még gyors gólokat is szereztünk. Azt hiszem ezt kell továbbvinnünk a Loki ellen is, egy masszív védekezést amiből lendületesen és nagy önbizalommal tudjuk vezetni a támadásainkat is. Sajnos kevesen vagyunk, több játékosunk is bajlódott kisebb-nagyobb sérülésekkel az elmúlt időszakban, de akik pályán leszünk azért fogunk harcolni, hogy le tudjuk gyűrni ellenfelünket. Az előző összecsapáshoz képest azért mindenkitől több kell, így természetesen tőlem is, mert sajnos az utóbbi időben nem mindig tudtam annyira segíteni a csapatot, ahogy szerettem volna. De folyamatosan dolgozom azon, hogy megfelelően összerakjam magam, és remélem ezen a mérkőzésen velem együtt a csapat is a győztes arcát fogja megmutatni.

A két gárda első osztályú összecsapásai nagy múltra tekintenek vissza, számtalan emlékezetes találkozóval. Az elmúlt tíz idényben összesen 15 alkalommal vendégeskedtek a Debreceniek a Viharsarokban, és ebből a hazaiak 7 mérkőzésen tudtak diadalmaskodni, két alkalommal döntetlent játszottak a felek és hatszor a Hajdúságiak örülhettek. Ahogyan legutóbb is, hiszen a tavaly áprilisi békéscsabai összecsapást 29-23 arányban a vendég piros-fehérek nyerték. A felek legutolsó mérkőzése azonban Debrecenben volt, igaz a szeptemberi találkozó is 37-25-ös Loki sikerrel zárult. A visszavágásra tehát szombaton 18 órától lesz lehetősége lila-fehér együttesünknek, a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő találkozó két játékvezetője pedig B.Pech Katalin és Vágvölgyi Mária lesznek.

Dömény Dezső

Interjú Kovács Anettel

Az ötödik fordulót rendezik a Női kézilabda Magyar kupában, ahol már a legjobb négy közé jutásért küzdenek a csapatok. Így együttesünk is, aki még novemberben, a Kecskemét otthonában egy 31-27-es győzelemmel harcolta ki a negyeddöntős részvételt. Ebben a fordulóban viszont már egy élvonalbeli ellenfél a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia vár a lilákra, és ráadásul még a továbbjutást is idegenben kell kiharcolniuk Walfischéknak. Igaz, ehhez most elég lehet egy döntetlen is, hiszen az egy mérkőzéses párharcok különlegessége, hogy a döntetlen végeredmény az idegenben szereplő csapatnak kedvez. Ha visszamegyünk egy kicsit az időben, és fellapozzuk a békéscsabai női kézilabda történelemkönyvét, azt láthatjuk, hogy együttesünk eddig hat alkalommal tudott a legjobb négy közé kerülni a Magyar Kupában. 1982-ben, illetve 1983 és 88-ban negyedik, 1989-ben és 2010-ben harmadik, és 2012-ben második helyezést értek el a lila-fehérek. Legutoljára ez tehát hét éve a Kovács Péter vezette gárdának sikerült, akik az Előre eddig egyetlen döntőjét vívták ebben a sorozatban. Abból a csapatból egyébként mára már csak Zöldi-Tóth Katalin és Szögi Tímea maradt meg hírmondónak. Mostani ellenfelünk azért nagyobb dicsőségtáblával rendelkezik ebben a sorozatban, de ez egy ötszörös Magyar Kupa győztestől nem is csoda. És ugyan utoljára a 2003/04-es kiírást tudták csak megnyerni, viszont azóta is többször – legutóbb például két éve is – ott tudtak lenni a négyes döntőben. Az idei sorozatba egyébként csak az előző fordulóban kapcsolódott be a Kohász, de egyből egy komoly bravúrt hajtottak végre azzal, hogy a Siófok csapatát búcsúztatták a negyedik forduló rangadóján, méghozzá viszonylag simán 27-22 arányban. Érdekesség, hogy azon a találkozón hét góljával a mezőny legeredményesebb játékosa az a Klujber Katrin volt, aki szezon közben a Dunaújvárosból a Ferencváros csapatába tette át székhelyét. A bajnokságban egyébként 12 megszerezett ponttal a kilencedik pozíciót foglalja el a Kohász, akik a Debrecen, a Mosonmagyaróvár és az Érd elleni vereségeket követően tudtak ismételten nyerni a hétvégén, méghozzá hazai pályán 35-29-re a Vác ellen. Viszont a csabai hölgykoszorú is győzelemmel abszolválta az előző bajnoki fordulót, méghozzá nagyon magabiztosan egy tízgólos sikerrel a Budaörs otthonában. A mérkőzés egyik hőse, és nem mellesleg kilenc góljával a mezőny legeredményesebb játékosa Kovács Anett volt, akivel röviden elemeztük a 35-25-ös sikert hozó összecsapást.

Fotó: Antal János

– Meglehetősen rég fordult elő, hogy ennyire magabiztosan nyerjetek meg egy találkozót, ráadásul idegenben…

– Valóban, de azt hiszem most már kijárt nekünk egy ilyen győzelem a sok egygólos mérkőzés után. Azért természetesen nagyon sokat is készültünk rá, többször videóztunk, és szinte egész héten a taktikát finomítottuk. Az látszott, hogy mindenki átérezi a találkozó súlyát, hogy az itt elért eredmény milyen jelentős hatással lehet a bennmaradásra. Ennek megfelelően is kezdtünk az összecsapást, és igazából végig a mi akaratunk érvényesült. Már az elejétől jól működött a védekezésünk, volt kapusteljesítmény, és ezekből gyors gólokat tudtunk szerezni, amivel sikerült fokozatosan ellépnünk ellenfelüktől. Az első játékrészben azért még többször vissza tudtak jönni szorosabb eredményre, de a második félidő első felében végleg eldöntöttük a két pont sorsát. Kellően türelmesen játszottuk, és abszolút csapatként funkcionáltunk a pályán. Ami pedig még kulcsfontosságú volt a győzelemben, hogy a nyitott védekezésüket is teljes mértékben sikerült átjátszani. Nagyon jó érzés volt pályán lenni szombaton, és amikor a második félidő derekán felnéztem az eredményjelzőre és láttam, hogy tíz góllal vezetünk, az egy különleges pillanat volt. A hajrában még a fiatalok is lehetőséget kaptak, szóval mindenki hozzá tudott tenni a sikerhez.

– Kilenc góloddal azért Te is bőven kivetted a részed, ráadásul most már meccsek óta fantasztikus formában kézilabdázol…

– Igen, szerencsére most jól megy a játék, és mivel egyedül vagyok a posztomon sokat is játszom. De talán pont ennek is köszönhetem, hogy formában vagyok, hiszen az elmúlt időszakban lehetőségem nyílt jobban felépíteni magam. Emellett a csapattársak részéről is maximálisan érzem a bizalmat, ami szintén plusz erőt ad, hogy jobban felvállaljak bizonyos szituációkat. Illetve azért Roland érkezése óta is sokat változott és javult a csapat szélsőjátéka, ezáltal több labdát kapunk mi szélsők is.

– Viszont pénteken a Magyar Kupában kell vitézkednetek, ez a sorozat mekkora jelentőségű számotokra a bajnokság mellett?

– Természetesen az elsődleges célunk a bennmaradás kiharcolása, most ez a legfontosabb. Ettől függetlenül minden meccs számít, és én magam is az összes találkozóra úgy készülök – még akár a Győr ellen is -, hogy bele kell állni, és hátha nyerünk. Ehhez képest most azért sokkal komolyabb a tét, hiszen itt már az elődöntős helyekért megy a harc. És azért ne felejtsük el, hogy egy négyes döntőről van szó, ahova eljutni egy igen jelentős eredmény lenne számunkra. Ráadásul a legtöbb játékos a csapatból, még nem játszott Magyar Kupa final fourt, ahogy én sem, így megmondom őszintén személy szerint nekem is nagyon nagy motivációt jelent, hogy eljussak oda. Tavaly csak egy gólon múlt a Siófok ellen, szóval idén jó lenne, ha ezt a lépcsőfokot is sikerülne megugrani.

– Viszont nem lesz könnyű, főleg hogy megint idegenben kell helytállnotok…

– Én sem számítok arra, hogy ellenfelünk könnyen fogja adni a továbbjutást. A Kohász, még ha hozzánk hasonlóan nagyon meg is fiatalodott erre az idényre, azért egy erős csapat. Több válogatott kézilabdázó is található a keretükben, főként jól cselező játékosok, akiket egy-egyben nehéz megállítani. És nyilván a hazai pálya is előnyt jelent nekik, de azért az utóbbi idegenbeli mérkőzéseken már mi is megvillantottuk oroszlánkörmeinket. Mindenesetre erre az összecsapásra is teljes gőzzel készülünk, videózzuk, elemezzük ellenfelünket, és ha sikerül a hétvégi játékunkat, és azt a masszív védekezést továbbvinni akár meglepetést is okozhatunk. Most is fontos lesz, hogy türelmesen kézilabdázzunk, és ne akarjunk minden támadást egyből befejezni. Azt gondolom semmi veszíteni valónk nincs, úgyhogy nyugodtan készülhetünk, de azért mindenképpen a továbbjutásért utazunk Dunaújvárosba.

A két gárda már összecsapott egyszer ebben a szezonban, és a szeptemberi bajnoki mérkőzést követően a Kohász örülhetett, hiszen a 30-21-es győzelmével elvitte mindkét bajnoki pontot a Viharsarokból. A csabai lányok viszont inkább a két csapat tavaly januári összecsapására emlékezhetnek szívesebben, amit szintén a Magyar kupa keretein belül játszottak egymással a felek, és a lilák hazai pályán harcolták ki a továbbjutást a 31-28-as sikerükkel. Az idei kiírásban viszont még három találkozót rendeznek együttesünk mérkőzésén kívül is, így szombaton az Érd a Kisvárdát fogadja, míg február 13.-án a címvédő Győr hazai pályán a Mosonmagyaróvár ellen, a Ferencváros pedig Vácon harcolhatja ki a final fourba kerülést. A lila-fehérek Kohász elleni negyeddöntője pedig pénteken 18 órától a Dunaújvárosi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a találkozót a B. Pech Katalin, Vágvölgyi Mária bírópáros vezeti majd.

Dömény Dezső

Interjú Marincsák Nikolettel

A 14. forduló küzdelmeit rendezik hétvégén a K&H Női kézilabda ligában, azaz kezdetét veszi a bajnokság második etapja. Csapatunk a Békéscsabai NKSE pedig rögvest egy kiemelt fontossággal bíró találkozóval kezdi meg a tavaszi küzdelmeket, hiszen a Budaörs otthonába látogatnak Horváth Roland tanítványai. Alsóházi rangadó ez a javából, amit a két csapat tabellán elfoglalt helye is megerősít, ugyanis a lilák hat megszerzett pontjukkal a 12. helyen állnak, míg a vendéglátók három pontjukkal a 13. pozíciót foglalják el. Egyértelműen óriási a tét mind két fél számára, hiszen ha a vendégek győzelemmel abszolválnák a találkozót, akkor a lila-fehérek 5 pontos előnybe kerülnének üldözőjükkel szemben, amivel nagy lépést tehetnének a bennmaradásért folytatott küzdelemben, egy hazai siker viszont mindössze egy pontra olvasztaná a Budaörs hátrányát az Előrével és a Mosonmagyaróvárral szemben. A tabellát nézve azért elsősorban a fővárosiak számára lesz amolyan „élet-halál” mérkőzés a két gárda ütközete, akik azért az előző szezon remek szereplését követően (a 10. helyen végeztek a bajnokság végén), ősszel már nem igazán tudták megismételni a tavalyihoz hasonló sikereket. Az első és ez idáig egyetlen győzelmüket az ötödik fordulóban aratták, amikor is Egerben sikerült 33-31-re diadalmaskodniuk. Ezen kívül még hazai pályán játszottak egy 30-30-as döntetlent az MTK gárdájával. Ezek után nem meglepő módon a téli szünetben több változást is foganatosítottak a klubnál, a legjelentősebb kétség kívül, hogy a vezetőedzői poszton Mihály Attilát, Neukum Tamás váltotta, de Soós Viktória reaktiválása is azt jelezte komolyan veszi az alsóházi harcot a budaörsi csapat. Eddig még ugyan pontokban ez nem látszódott meg, igaz az elmúlt négy fordulóban kizárólag közép- és felsőházi együttesekkel mérte össze tudását a fővárosi egylet. Legutóbb pedig az EHF kupában is menetelő Siófok ellen, akiktől hazai pályán szenvedtek 31-23-as vereséget. A lila-fehérek ezzel szemben már sokkal jobb mérleget tudnak felmutatni az elmúlt négy találkozójukon, hiszen az MTK elleni döntetlen és a Móvár elleni győzelem mellet csak a Győr és a Fehérvár tudta két vállra fektetni a csabai hölgykoszorút. Utóbbi gárda éppen szombaton, a 34-26-os végeredménnyel zárult találkozón. Ezt az összecsapást értékelte együttesünk irányítója Marincsák Nikolett, aki mivel még csak január óta játszik lila-fehérben, arra kértem, hogy magáról is meséljen egy kicsit az esélylatolgatás mellett.

Fotó: Antal János

– A zsenge átlagéletkorú Békéscsabában szinte már rutinosnak számítasz, de azért az NB1-es mezőny tekintetében még mindig fiatal kézilabdázó vagy, ehhez képest meglehetősen kalandos volt eddigi pályafutásod…

– Valóban, több helyen is megfordultam az évek során, de abban, hogy ez így alakult szakmai és kényszerű indokok egyaránt közrejátszottak. A legtöbbet nevelőegyesületnél a Debrecennél játszottam, méghozzá két részletben is. Először 2013-ig szerepeltem a Hajdúságiaknál, onnan igazoltam Veszprémbe, a Győr akkori fiókcsapatához. Ott másfél évig kézilabdáztam, igaz a második évben már a Mosonmagyaróvár színeiben szerepeltünk a bajnokságban. Viszont az őszi szezont követően úgy éreztem, hogy váltásra van szükségem, és mivel lehetőségem nyílt év közben visszaigazolni nevelőcsapatomhoz, így 2015 tavaszán már ismételten a Loki mezét ölthettem magamra. Összesen 2,5 évet töltöttem Debrecenben, amikor is 2017 nyarán a szakmai előrelépés reményében elfogadtam a Kisvárda ajánlatát és 1+1 évre a szabolcsiakhoz szerződtem. De sajnos ez a másfél év nem tartogatott túl sok jót a számomra. Első szezonom legelején megsérültem és ez igazából rá is nyomta a bélyegét az egész idényemre. Nyilván időbe tellett mire felépültem és formába lendültem, ráadásul visszatérésem után nem sokkal edzőváltás is történt a klubnál, ami egy sérülésből visszatérő játékosnak még nehezebbé teszi a csapatba kerülést. Mivel a keretben összesen négyen voltunk irányító pozícióban, így sajnos ősszel sem javult a helyzetem, sőt még kevesebb játékidővel kellett beérnem, ezért végül a váltás mellett döntöttem.

– Ekkor került a képbe a Békéscsaba…

– Igen, amikor eldöntöttem, hogy új klub után nézek szerencsére több jelentkező is akadt, de nekem az összes közül is Horváth Roland megkeresése volt a legszimpatikusabb. Őszintén felvázolta a jelenlegi helyzetet, illetve hogy milyen szerepet szánna nekem az együttesben. És mivel most számomra tényleg az a legfontosabb, hogy minél több időt tölthessek a pályán, egy percig nem volt kérdéses az, hogy elfogadjam az Előre ajánlatát. Nyilván itt teljesen más a helyzet, mint Kisvárdán, hiszen ott nagyon bő kerettel dolgoznak és több kézilabdázó is van ugyanarra a posztra, míg Békéscsabán kifejezetten szűk a keret, így minden játékosra szükség van.

– Viszont az elmúlt időszak kevesebb játékideje nem látszódott meg rajtad az első mérkőzéseiden és remekül mutatkoztál be új klubodban. Illetve lehet, hogy az új hetes specialistáját is megtalálta Horváth Roland?

– Az első pillanattól kezdve igyekszem a legjobbamat nyújtani és amit kér tőlem a szakvezetés azt végrehajtani. Ha ez a hetesek értékesítése, akkor azt. Egyébként azért nem idegen tőlem ez a műfaj, hiszen korábban is lőttem már büntetőket. Szerencsére a beilleszkedéssel sem volt igazán problémám, nagyon segítőkészek voltak a lányok és mivel legtöbbjüket már korábbról ismertem, ha más nem ellenfélként, tényleg hamar fel tudtam venni a csapat ritmusát. Nyilván irányítóként jobban össze kell csiszolódni a többi játékossal és a taktikai variációkat is el kell sajátítani, de most jelenleg úgy érzem, inkább erőnlétben vannak még hiányosságaim, de azon dolgozom, hogy ezen a téren is százszázalékos legyek.

– A hétvégén Székesfehérváron próbáltatok helytállni, de igazán csak a játékrészek elején sikerült lépés tartanotok a hazaiakkal…

– Az igazat megvallva kettős érzés van bennem a szombati találkozóval kapcsolatban, mert még most is úgy érzem, hogy többet lehetett volna kihozni abból a mérkőzésből. Persze egy olyan ellenfél otthonában szerepeltünk, akik erős kerettel rendelkeznek és láthatólag nagy önbizalommal játszottak ellenünk. Ettől függetlenül mi egyáltalán nem kézilabdáztunk jól és csak részben tudtuk megnehezíteni a dolgukat. A védekezésünk már az elejétől nem úgy működött, ahogyan szerettük volna és később sajnos már támadásban sem sikerültek a dolgok. Hiányoztak a jó egyéni teljesítmények is, így pedig nehéz ilyen minőségű ellenfelet kétvállra fektetni.

– Most szombaton azonban Budaörsre utaztok, akik azért már hozzátok jóval hasonlóbb erősségű kerettel rendelkeznek…

– Igen, ez egy mindkét fél számára kifejezetten fontos derbi lesz. Én a magam részéről egy igazi csatát várok a pályán, sok ütközéssel, ahol elsősorban a küzdelem fog dominálni. Szerintem ellenfelünk jóval jobb csapat annál, amit a tabellán elfoglalt helyezése mutat, hiszen a rutinos sokat tapasztalt játékosok és a fiatal tehetségek remek egyvelege ez a gárda. Ezért biztos vagyok benne, hogy nagyon meg kell majd küzdenünk a két bajnoki pontért, de nem kérdés, hogy győzni megyünk Budaörsre. Viszont a Fehérváron mutatott játékunknál többet kell nyújtanunk ennek érdekében és sokkal koncentráltabban is kell kézilabdáznunk, támadásban és védekezésben egyaránt. Ellenfelünk nagyon gyors játékot játszik és a beállókat valamint a szélsőket is jól használják, ezekre különösképpen oda kell majd figyelnünk. De a legfontosabb ezúttal is a védekezés lesz, amit ha jól meg tudunk oldani, az egy még jobb kapusteljesítményt és akár gyors gólokat is generál. Azt gondolom ezen a mérkőzésen döntő lesz az is, hogy mennyire tudjuk a harcos oldalunkat megmutatni, amit mondjuk az MTK vagy a Mosonmagyaróvár elleni végjátékban mutattunk. Ezekből a sikerekből kell erőt merítenünk és akkor biztos vagyok benne, hogy nem üres kézzel térünk majd haza.

A felek tehát már összecsaptak egyszer ebben az idényben és az első forduló rangadóját a Békéscsaba nyerte hazai pályán 31-29-re. De szép emlékeket őrizhetnek lányaink a legutóbbi Budaörsi túrájukról is, ugyanis a tavaly áprilisi összecsapáson 26-25-ös győzelemmel sikerült begyűjteniük a két bajnoki pontot. A tavaszi szezon nyitótalálkozója tehát a Budaörsi Városi Sportcsarnokban 17:00 órától kerül megrendezésre, az Andorka Miklós-Hucker Róbert bírópáros ténykedése mellett.

Dömény Dezső

[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/415192952551448/' width='640']

Kapcsolódó hivatkozás:

https://www.facebook.com/budaorshandball/videos/2035561443408786/

Interjú Bottó Rózsával

Kéthetes szünetet követően lép ismételten parkettra csapatunk a Békéscsabai ENKSE, méghozzá Székesfehérváron az „őszi szezon” záró találkozóján. A vendéglátók az elmúlt évekhez hasonlóan erős középcsapatként szerepelnek az idei szezonban, amit jól mutat a tabellán elfoglalt helyezésük is, hiszen 13 megszerzett ponttal a hetedik helyen állnak a pontvadászatban. Azt pedig, hogy hazai pályán mennyire nehéz feladat térdre kényszeríteni az Alba együttesét tökéletesen szemlélteti, hogy az eddig begyűjtött pontmennyiségükből 11-et otthoni környezetben szereztek. Egyedül csak a Kisvárda tudott egy, a Ferencváros pedig két ponttal távozni a koronázó városból. Az utóbbi találkozó pedig egyben ellenfelünk legutolsó, szombaton lejátszott mérkőzése is volt, és bizony alaposan megizzadtak a pontokért a fővárosi zöld-fehérek, akik azért végül 33-30-ra megnyerték azt az összecsapást. Nagy mozgás egyébként nem volt a szezon előtt a Fehérvári egyletnél, a négy távozó helyére három új játékos érkezett, ráadásul ebből kettő éppen Békéscsabáról, Györkös Rebeka és Szarka Adrienn személyében. Egyedül talán Jelena Lavko Érdre távozása lehetett náluk némi érvágás, amúgy ugyan azok a játékosok a fazonszabászok ebben az idényben is, mint tavaly, azaz a Gorshenina, Mendy, Nascimento tengely. Ráadásul utóbbi játékos 94 góljával nem csak saját csapata, de az egész bajnoki mezőny legeredményesebb játékosa is egyben. Ami lila-fehér együttesünket illeti, a 2019-es szereplésre eddig nem lehet panasz, hiszen egyedül a Győr tudta csak legyőzni Horváth Roland tanítványait, az MTK otthonából egy pontot, a Mosonmagyaróvár elleni hazai derbin pedig mind a két pontot bezsebelték a csabai lányok. Ráadásul az utolsó másodpercekben Walfisch Mercédesz lövésével 30-29-re megnyert összecsapás alighanem sokáig emlékezetes élmény marad az Előre szurkolók számára. Most viszont egy hármas idegenbeli sorozattal kell megküzdenie a liláknak, ugyanis a szombati Fehérvár elleni találkozót követően Budaörsön majd Dunaújvárosban kell vizitálnia a csabai hölgykoszorúnak. Egyelőre azonban csak az Alba elleni mérkőzés van fókuszban az együttesnél, a felkészülés közben pedig csapatunk balszélsőjét Bottó Rózsát kértem egy kis esélylatolgatásra.

Fotó: Antal János

– Rád jár a rúd ebben a szezonban, hiszen ősszel az ujjad, most pedig a bokád sérült meg. Ehhez képest a Mosonmagyaróvár ellen már nem csak pályán voltál, de nagyon fontos gólokkal is hozzájárultál a sikerhez…

– Valóban mostanság sajnos kijutott a sérülésekből, de szerencsére azért egyik sem volt annyira komoly, hogy hosszú heteket vagy akár hónapokat kelljen miatta kihagyni. Bár a január első napjaiban kifordult bokámat elvileg még csak most kezdhetném rendesen terhelni. Viszont nagyon magas a fájdalomküszöböm, így nem is volt egy percig sem kétséges számomra, hogy ott leszek a Móvár ellen a pályán. A meccs előtt pár nappal megfelelő rögzítőkötéssel megpróbáltam miként reagál a bokám a terhelésre, és mivel nem éreztem elviselhetetlen fájdalmat, így játszottam. Igaz a találkozó alatt egy rossz érkezésnél megint megbicsaklott egy kicsit, meg is ijedtem egy pillanatra, de nem lett komoly probléma, és folyatni tudtam a játékot. Viszont azért ez a két hét mérkőzésmentes időszak jól jött, hiszen így azért jobban tudtam pihentetni.

– Akkor ezek szerint jutott némi lazításra is idő az elmúlt két hét során?

– Azért az túlzás, de nyilván úgy, hogy az elmúlt héten nem kellett mérkőzést játszanunk, így a frissítés és a regenerálódás is könnyebb volt, főleg úgy, hogy még szabad hétvégét is kaptunk, ami alatt mindenki kipihenhette az év első heteinek fáradalmait. 

– Egy nehéz idegenbeli menetelés előtt álltok, aminek első állomása Székesfehérvár. A Mosonmagyaróvár elleni mérkőzés katartikus végjátékából mennyire lehet mentálisan táplálkozni az elkövetkező találkozókra?

– Én azt gondolom, sokat lehet. Akkor és ott az a szituáció olyan adrenalin löketett jelentett az egész csapat számára, hogy még most is beleborzongok, ha a lefújás pillanatára gondolok. Szóval mentálisan kétségkívül erősített minket, és én hiszem, hogy ebből tudunk építkezni már a Fehérvár ellen is, de a Budaörs elleni kulcsmeccsen mindenképpen. Az vitathatatlan, hogy a Móvár ellen az első 45 percben szenvedtünk és nagyon sok hibát elkövettünk, de a végjátékban mutatott játékra már lehet alapozni. És ott van még az MTK otthonában szerzett pont is, ami szintén megmutatta, hogy idegenben is képesek lehetünk jól és eredményesen kézilabdázni

– Viszont a Fehérvár nem lesz könnyű falat…

– Egyáltalán nem. Fizikálisan roppant erős játékosok alkotják az együttesüket, egy masszív védelemmel és egy nagyon jó kapussal, Györkös Rebekával, aki ráadásul alaposan ismer is minket. Igaz ez oda-vissza működik, tehát ugyanúgy a mi előnyünkre is válhat ez. Meglehetősen tekintélyes lövő erővel rendelkeznek, így nem is véletlen, hogy ez a játékuk fő eleme, a francia Mendyvel az élen. Szóval több válogatott kézilabdázóval és egy nálunk erősebb paddal rendelkeznek, és ugye még a hazai pálya is mellettük szól, ennek ellenére semmiképpen sem adjuk fel előre a találkozót, végig szeretnénk harcban lenni akár a pontokért is.

– Ebben az idényben már megmutattátok a szebbik és a kevésbé szebb arcotokat is, egy ilyen ellenféllel szemben akkor mindenképpen a szebbikkel kell előállni…

– Pontosan. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a legutóbbi találkozó hajrájában produkált védekezés az, ami kell egy ilyen vetélytárssal szemben. És ahogy lenni szokott, ha jól megoldjuk a védekezést és hátul feszesek vagyunk, akkor támadásban is nyugodtabban, kevesebb hibával tudunk kézilabdázni. Valamint elengedhetetlen lesz azért a jó kapusteljesítmény is, mert csak velük összhangban vagyunk képesek igazán eredményesen dolgozni.

A két gárda összecsapásai komoly múltra tekintenek vissza, ami nem is csoda, hiszen két régi motorosról beszélhetünk, ha NB1-es történetüket böngésszük. Az viszont szembetűnő, hogy a felek hazai pályán dominálnak elsősorban, tehát idegenbeli sikert elvétve tud egyik vagy másik együttes aratni. Így volt ez az előző szezonban is, akkor Fehérváron 33-23-as hazai győzelem született, míg Békéscsabán 28-22-es lila-fehér sikernek örülhettek az Előre szimpatizánsok. Hogy ez a tendencia tovább folytatódik, vagy a csabai lányoknak sikerül egy idegenbeli bravúrral előrukkolni, szombaton 17 órától kiderül. A Kőfém csarnokban megrendezésre kerülő összecsapást az Őri Erika, Pozdena Erika bírópáros vezeti majd.

Dömény Dezső