ímkézett bejegyzés

A EUbility Group-Békéscsabai ENKSE egyéves szerződést írt alá Pásztor Bettinával.

A debreceni nevelésű tehetséges kapus Kisvárdán játszott hosszabb ideig, jelenleg a Praktiker-Vác csapatának tagja, de a következő szezonban Békéscsaba kapuját védi.

Pásztor Bettina: – Motivált vagyok, szeretnék meghatározó tagja lenni a csapatnak, teljesítményemmel segíteni a célok elérésében. Lelkes, szimpatikus együttesnek tartom a Békéscsabát és külön öröm, hogy nem teljesen ismeretlen közegbe megyek, hiszen több játékossal voltunk már csapattársak és jó kapcsolat fűz hozzájuk. Nagyon pozitívan várom a közös munkát!

Interjú Gadányi Majával

Bár csapatunk a Békéscsabai ENKSE tíz ponttal jelenleg a tizenkettedik helyen áll a bajnoki tabellán, mégis elmondhatjuk, hogy van bőven törleszteni valója a mögöttük álló riválisokkal szemben, így a Boglári Akadémiával szemben is, akiknek az otthonában szenvedtek fájó ötgólos vereséget még októberben a lilák. A visszavágás pedig nem is lehetne aktuálisabb a mostani találkozásuknál, lévén ha csapatunknak sikerül szombaton két vállra fektetni a NEKA gárdáját, akkor szinte teljesen le is szakíthatja magáról őket, hiszen kettejük pontkülönbsége így kilenc egységre nőne. Természetesen ellenfelünk szemszögéből nézve is óriási a tét, kimondhatjuk számukra tényleg létkérdés a Viharsarokban begyűjthető kettő pont. Hatalmas csatára van tehát kilátás, amire a lilák igencsak jó előjelekkel készülhetnek, ugyanis a legutóbbi négy összecsapásukból hármat megnyertek lányaink, ráadásul a legutóbbit a hatodik helyezett Fehérvár otthonában. Ennek a találkozónak az egyik hőse volt együttesünk új hálóőre Gadányi Maja is, aki ugyan még csak néhány hete csatlakozott lila-fehér klubunkhoz, de már az első bajnoki mérkőzésén közel negyven százalékos teljesítményével segítette győzelemre csapatát. Vele beszélgettem a hétvégi rangadó felvezetéseként.

– Ha jól tudom Mohácson születtél és ott is kezdted bontogatni kézilabdás szárnyaid?

– Valóban Mohács a szülővárosom és a gyermekkoromat is itt töltöttem, így a kézilabda iránti elköteleződésem is ehhez a városhoz kapcsolódik. Illetve a szüleimhez, hiszen nemcsak sportos családból származom, de édesapám egyenesen kézilabdázó volt, ráadásul szintén kapus, szóval amolyan családi örökséget is tovább viszek azáltal, hogy én magam is ezen a poszton játszom. Így adta magát anno, hogy kipróbáljam ezt a sportágat, amiből végül az lett, hogy végigjártam a mohácsi utánpótlás csapatokat. Azonban 14 éves koromban egy kiválasztón szemet vetett rám a Győr, így négy esztendeig az ETO utánpótlásában játszhattam és persze a középiskolai tanulmányaimat is Győrben végeztem. Mivel pedig az érettségi után Pécsen kezdtem el egyetemi tanulmányaimat ezért erre az időre Kozármislenybe szerződtem.

– Viszont egyszer már az első osztály légkörébe is belekóstolhattál…

– Igen, bár azért csak rövid ideig. Ugyanis 2018-ban elszerződtem Szombathelyre ahol első szezonomban megnyertük az NB1/B küzdelmeit, így a következő évben valóban lehetőségem nyílt a legmagasabb osztályban szerepelni. Valójában viszont csak bő fél idény volt, hiszen akkor szakadt félbe a COVID miatt a bajnokság, és én is mint fiatal kapus nem kaptam igazán markáns lehetőséget. Ellenben rengeteget tanultam, főleg a rutinosabb poszttársaimtól, bár ennek ellenére aztán mégis visszatértem egy évre Kozármislenybe, majd 2021-től mostanáig az Algyő kapuját védtem.      

– Gondolom azért valamennyire váratlanul ért amikor megcsörrent a telefon és felvázolták a békéscsabai játéklehetőséget?

– Hirtelen jött az tagadhatatlan, bár azért sokat nem gondolkodtam rajta, mert hétfőn keresett meg a klub, de kedden már csatlakoztam is a csapathoz. Nyilván akkor és most is úgy gondoltam, hogy ez egy kiváló lehetőség arra, hogy megmutassam mit is tudok, és persze megmérettessem magam a legmagasabb osztályban. És amilyen szívélyesen fogadtak a csapatban, ez még inkább megerősíti bennem azt, hogy jó döntést hoztam.      

– Mindenesetre a bemutatkozásod nagyszerűre sikeredett!

– Pedig kivételesen nagyon izgultam előtte, de tulajdonképpen csak addig amíg a pályára nem kerültem, aztán már a koncentráció vette át a szerepet, miután pedig jöttek a védések is, már végképp megnyugodtam. Úgyhogy nagyon boldog vagyok, hogy nyertünk és én is tudtam segíteni ebben a csapatnak. Persze azért azt is hozzá kell tenni, hogy előttem a lányok is rettentően megdolgoztak a sikerért. Az első félidő végétől rendkívül jól összeállt a védekezés, és egy igazán feszes falat húztak a kapum elé, amivel az én dolgomat is megkönnyítették. Ráadásul ebből jöttek a gyors indítások, meg nyilván támadásban is megnyugtatta a lányokat, hogy hátul stabilabbak vagyunk, ezért sokkal nagyobb koncentrációval játszottuk meg a helyzeteinket.   

– Kiemelten fontos találkozó vár rátok a NEKA ellen szombaton, mennyire ismered aktuális ellenfeleteket?

– Meglehetősen jól ismerem őket, ugyanis a keretük az előző szezonhoz képest nem sokat változott. És hát én a győztes receptet is tudom, hiszen a múlt idényben az Algyővel kétszer is megvertük őket! Persze a viccet félretéve azért részletesen kielemezzük az együttest, és még kapus szemmel mi is külön foglalkozunk velük. Leginkább viszont csapatszinten erősek és a gyorsaság az amiben szerintem a legacélosabbak. Nagyon erőteljes futós játékot játszanak, erre fel kell készülnünk, és noha nem kérdés számomra, hogy győzni jönnek hozzánk, azért a felszabadultság ami alapjában véve jellemzi őket, különösen veszélyes ellenféllé teszi ezt a fiatal gárdát.

– Akkor ezek szerint nagy csatára számítasz a pályán?

– Mindenképpen szoros, nehéz mérkőzésre készülünk, hiszen mindkét csapatnak rendkívül fontos a két megszerezhető pont. Éppen ezért kell már az elejétől koncentráltan kézilabdáznunk, tulajdonképpen ott folytatni ahogy Székesfehérváron abbahagytuk. Kemény, tüzes védekezés hátul, és okos játék elől, illetve főleg a helyzetkihasználás és a technikai hibák amikre különösen oda kell figyelni egy ennyire gyors ellenféllel szemben. Na meg persze a tökéletes visszarendeződés ami most tényleg kulcsfontosságú lesz. Az biztos, hogy mi mindent megteszünk a győzelem érdekében, és bízom benne, hogy a szurkolókkal a hátunk mögött sikerrel tudjuk venni ezt az akadályt is. A magam részéről nagyon tetszett az a lelkesedés ahogy még Székesfehérváron is biztattak minket szurkolóink, igazán remek érzés volt így pályán lenni, úgyhogy remélem a saját csarnokunkban is ilyen hangulatban játszhatjuk ezt a valóban fontos mérkőzést.

Dömény Dezső

Az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE a mai napon a bajnokság végéig szóló szerződést kötött Gadányi Majával. A fiatal kapus az idei szezonban a másodosztályú Algyő csapatát erősítette, de korábban megfordult a szintén NBI/B-s Kozármislenyben, valamint a Szombathely színeiben az első osztályban is szerepelt.

Gadányi Maja: – Nagyon örültem, hogy megkeresett a Békéscsaba. Ez egy új kihívás számomra, nagyon motivált vagyok. Célom, hogy segítsek hozzájárulni a csapatnak a sikeres szerepléshez. Bízom benne, hogy sikerül bizonyítanom magamnak és az egyesületnek is, hogy ez az együttműködés hosszú távú legyen.

Maja az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE - Praktiker-Vác Magyar Kupa mérkőzésen lép először pályára békéscsabai színekben.

Szurkoljunk együtt a csabai lányoknak és találkozzunk február 22-én (szerdán) 18:00 órakor a Városi Sportcsarnokban!

Sok sikert kívánunk!

A 27 éves rutinos balszélső hét bajnoki idényt töltött Mosonmagyaróváron, ahol tagja volt a bronzérmet szerzett csapatnak, most a váltás mellett döntött.

Korábban a Dunaújváros együtesében is játszott, akikkel szintén harmadik helyezést ért el az első osztályban, valamint EHF-Kupa győzelmet is szerzett.

Hajtai Vanessza: – A klub megkeresése nagyon csábító volt számomra, hiszen nagyon fiatal lelkes csapat a Békéscsaba. A célok pedig önmagukért beszélnek: a bennmaradás, ami egyáltalán nem lehetetlen! Célom, hogy segíteni tudjak a csapatnak a legjobb tudásom szerint és szeretnék minél előbb beilleszkedni.

Vanessza a szezon végéig szóló szerződést írt alá egyesületünkkel.

Interjú Horváth Grétával

Folyatjuk sorozatunkat, melyben csapatunk új nyári szerzeményeit mutatjuk be. Ezúttal a jobbszélre tekintünk, hiszen Horváth Grétával együttesünk balkezes szélsőjátékosával ismerkedünk meg részletesebben. Grétát 8 éves korában varázsolta el a sportág világa, ekkor kezdett Tamásiban kézilabdázni. NB I-es pályafutása 2011-ben kezdődött, amikor a Veszprém csapatába igazolt, ahonnan még a korosztályos válogatottba is beválogatták. 2014-ben került Kozármislenybe, de három szezont követően a fővárosba költözött és szintén három éven keresztül a Szent István SE mezét viselte. Az első osztályba 2019-ben tért vissza, igaz 2020-tól már dunaújvárosi kézilabdázóként pattogtatta a labdát az elit ligában. Tavasszal viszont a váltás mellett döntött és igent mondott lila-fehér együttesünk hívó szavára.

– Két újvárosi szezont követően döntöttél a váltás mellett, miért épp Békéscsaba?

– Viszonylag nehezebb idény van mögöttem, hiszen az előző szezonbeli sérülésem miatt nagyon sokat kellett kihagynom, és csak tavasszal tudtam visszatérni a pályára. Ezért is örültem különösen a Békéscsaba megkeresésének, mert akkor úgy gondoltam, hogy itt újra fel tudom magam építeni, formába tudok lendülni és azt hiszem a további fejlődésem szempontjából is remek helyen leszek. És persze sok jót hallottam magáról a klubról is, meg a közösségről, de már korábban játékosként is tapasztaltam mennyire hangulatos közegben játssza mérkőzéseit az együttes, ami szintén befolyásolta a döntésemet.

– Milyen célokkal veselkedsz neki a hamarosan kezdődő idénynek?

– Természetesen az elsődleges és legfontosabb célom, hogy kiharcoljuk a bennmaradást. Ehhez pedig én is nagyon szeretnék stabil, jó teljesítménnyel hozzájárulni, és így maximálisan segíteni a csapatot. Ugyanakkor mindenképpen fejlődni is akarok a posztomon, és a szezon egészében a lehető legjobb állapotban és formában kézilabdázni. Valamint hosszú távú céljaim közé tartozik, hogy még több rutint szerezzek, és amit csak lehet kihozzak magamból szeretett sportágamban.

– Bár még korántsem vagy egy matuzsálem, azért egészen biztosan voltak eddigi pályafutásod során olyan pillanatok amikre különösen szívesen emlékszel vissza…

– Valóban számtalan emlékezetes momentum fűz a kézilabdához, rengeteg szoros, küzdelmes mérkőzés ivódott belém az évek alatt, és persze sok jó embert is lehetőségem volt megismerni általa. Ha viszont ezek közül valóban a legemlékezetesebbet kellene kiemelnem, akkor az idei szereplésemet mondanám a Magyar Kupa négyes döntőjében, illetve amikor szintén a Kohásszal veretlenül nyertük meg a Ligakupát, ezek valóban felejthetetlen pillanatok voltak.

– Térjünk vissza akkor a jelenbe, lassan végéhez közeledik a felkészülés, hogy érzed, mennyire sikerült a beilleszkedés a csapatba?

– Lehet elsőre túlzónak tűnik amit mondok, de eddig még nem sok helyen tapasztaltam ennyire befogadó közeget. Így tényleg roppant zökkenőmentes volt a beilleszkedés, bár nyilván segített az is, hogy nem teljesen ismeretlen miliőbe érkeztem, hiszen a lányok között volt olyan akivel már régóta ismertük egymást. Nyilván a szakmai integrálódás az mindig egy másik történet, az általában egy hosszabb folyamat, de azért ebben is szemmel látható ahogy hétről hétre fejlődik a csapat, és úgy érzem folyamatosan tudunk előre lépni. A hazai torna is ezt igazolta vissza, főként hátul voltunk kifejezetten stabilak, viszont támadójátékban van még mit csiszolnunk a játékon, sokkal egységesebben, higgadtabban és tudatosabban kell kézilabdáznunk.

– Annál is inkább, mert hamarosan bajnoki nyitány, ami számodra egy kifejezetten pikáns összecsapás lesz, hiszen pont volt klubod otthonában kezditek a szezont…

– Azért a pályafutásom során sokszor átéltem hasonlót, bár azt, hogy egyből az első bemutatkozó mérkőzésemen ellenfélként lépjek pályára abban a csarnokban ahol az elmúlt két szezonban játszottam, ilyen még valóban nem volt. Szóval biztos furcsa lesz, de a tapasztalatom az, hogy ez inkább plusz motivációt jelent ilyenkor. Ettől függetlenül azon leszek, hogy minél jobban játsszak és szeretném ha a csapat is sikerrel indítaná a bajnokságot. Ugyanakkor nagyon nehéz mérkőzésre számítok, mert Dunaújvárosban a Kohász sohasem adja könnyen a pontokat, és noha történt jó néhány változás a nyáron a keretükben, azért a belső pozíciókban megmaradt egy rutinosabb mag, akikre támaszkodhat az alapjában véve fiatalokra épülő együttes. Nyilván az kulcskérdés lesz náluk, hogy a visszavonuló Bulath Anitát miként tudják pótolni, mert Ő valóban az egyik motorja volt a csapatnak.

– Végezetül, van valami hobbid amivel a szabadidődben szeretsz tevékenykedni?

– Úgy konkrét hobbim nem igazán van, de nagyon szeretek főzni, ha van időm olvasni, meg igyekszem tudatosan élni és ezáltal a személyes fejlődésemre is koncentrálni. A kézilabdán kívüli időm egy részét a tanulásnak szentelem, a fennmaradó szabadidőmet pedig általában a kiskutyámmal, a családommal és a barátaimmal szoktam eltölteni, ez az ami leginkább feltölt a dolgos hétköznapokra.

Dömény Dezső

Interjú Termány Ritával

A hajrájához érkezett békéscsabai női kézilabda csaptunk felkészülése, hiszen már csak pár nap van hátra a Kohász elleni szeptember 3-i rajtig. A kezdésnél természetesen ott lesz klubunk négy új szerzeménye, köztük az átlövő Termány Rita is, aki reményeink szerint csapatunk egyik gólfelelőse lesz az előttünk álló idényben. Rita 2005-ben tízévesen kezdett kézilabdázni a XVI. kerületi KMSE csapatában. Tehetsége már fiatalon az első osztály felé sodorta, és így már tizenhét évesen a Siófok színeiben bemutatkozhatott a legmagasabb osztályban. Ezt követően több NB1-es klubot is megjárt, többek között Dunaújvárosban, Érden és az MTK gárdájában is megfordult. Utóbbi csapatban négy idényt töltött, és tagadhatatlanul a legnagyobb sikereit itt érte el, hiszen nemcsak együttese egyik legeredményesebb gólvágója volt, de még a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. Az elmúlt két szezonban a Kisvárdát erősítette, innen vezetett az útja Békéscsabára.

– Üdvözlünk az Előrében, hogy érzed magad Békéscsabán?

– Köszönöm, nagyon jól érzem magam, rövid időn belül sikerült beilleszkednem az új közegbe, úgyhogy most már mind a csapatban, mind pedig a városban is egészen otthon érzem magam. A szakmai munkát is rendkívül élvezem, hiszen változatosak az edzések,  és nagy örömmel tölt el, hogy újra a pályán lehetek. Az első pillanatoktól egy kiváló lehetőségnek fogom fel, hogy itt lehetek, pláne a számomra nem túl jól sikerült elmúlt időszakot követően, ezért is örültem már anno is a Békéscsaba megkeresésének. Természetesen ellenfélként ismertem a klubot, és mindig is tetszett az a légkör, az a hangulat és az a mentalitás amit az egyesületnél tapasztaltam. És meg kell mondjam most, hogy belecsöppentem ebbe a közegbe, egyáltalán nem csalódtam benne, úgyhogy izgatottan várom a tétmeccseket és a bajnokság kezdetét.

– Ahogy Te is céloztál rá, egy sérüléstől tarkított, nehéz időszakon vagy túl…

– Igen, sajnos az elmúlt néhány évem nem úgy sikerült ahogy azt igazán szerettem volna, ráadásul tavaly a felkészülés hajrájában egy súlyos sérülést is elszenvedtem, ami komoly kihagyást eredményezett. Szóval a legfontosabb most a számomra, hogy újra önmagam legyek a pályán, és ismét élvezzem a kézilabdát. Ezzel együtt mindenképpen szeretnék húzó tagja lenni az együttesnek, hozni azt a teljesítményt amit az egyesület és a szurkolók elvárnak tőlem, és értelemszerűen igyekszem a magam elé állított elvárásoknak is megfelelni. Szóval a legfőbb célom, hogy jól mutatkozzam be a bajnokságban, visszatérjek a sikeres önmagamhoz, és persze a csapattal is eredményes és jó kézilabdát játszva minél előrébb végezzünk a tabellán.

– És most már tényleg csak napok vannak hátra a bajnoki rajtig, hogy látod a csapatot, miben kell még csiszolódnotok?

– Én úgy érzem, hogy jól haladunk azon az úton amit kijelöltünk magunknak, főleg az elmúlt pár hétben látom azt, hogy nagyon sokat léptünk előre. Nyilván az edzőmérkőzések is sokat segítettek ezen a téren, hiszen élesben lehet a legjobban gyakorolni és tanulni. Amit igazán pozitívnak érzek, hogy a védekezésünk egyre jobban kezd összeállni, ami amúgy is mindig egy sarkalatos pont, de a mi gyors lerohanásokra épülő játékunk esetében ez még inkább kulcsfontosságú. Szerencsére én is egyre jobban érzem a társakat és sikerül felvennem a ritmust, úgyhogy bízom benne, hogy minél előbb maximális formában teljesíthetek a pályán. És ahogy említetted, tényleg csak rendkívül rövid idő van hátra a kezdésig, szóval immár kellő izgalommal és lelkesedéssel készülünk a Dunaújváros elleni nyitányra. Bár hétvégén azért szusszanunk még egy picit, ami nagyon rá is fér a csapatra, de utána próbáljuk az utolsó finomhangolásokat megtenni a nyitótalálkozó előtt.

– Viszont ha jól tudom nem csak a kézilabda mezt viseled rendszeresen hanem a kötényt is, ugyanis a szabadidődben szívesen serénykedsz a konyhában?

– Azért annyit nem viselem mint a mezt, de valóban ha van időm szívesen tevékenykedem a konyhában, amolyan hobbim is a főzés, sőt még sütni is szeretek. Mivel pedig a szabadidőm nagy részét a párommal, és a családommal töltöm, így nekik szoktam kedveskedni valami finomsággal.

Dömény Dezső

Interjú Marina Razummal

Mai írásunkban egy újabb kézilabdázóval ismerkedhetünk meg Békéscsabai női kézilabda együttesünk 2022/23-es keretéből. Ráadásul ismét egy olyan játékos mutatkozik be, aki ősszel először fogja majd magára ölteni lila-fehér mezünket. Ő nem más, mint a horvát hálóőr Marina Razum. A 181 cm-es portás hosszú éveken keresztül szülővárosának csapatait erősítette, de mellette azért Lengyelországban is pallérozódott, sőt többször meghívást kapott már hazája nemzeti együttesébe is.

– Ha jól tudom kifejezetten korán kezdődött a kézilabda iránti szerelmed?

– Valóban, roppant fiatalon, 8,5 éves koromban ismerkedtem meg közelebbről a sportággal, ekkor kezdtem kézilabdázni az RK Sesvete Agroproteinka nevű klubban, mely szülővárosomban, Zágrábban található. És bár az alapokat ebben az egyesületben sajátítottam el, az igazi áttörés számomra akkor következett be, mikor a szintén fővárosi Lokomotiva Zagreb csapatába igazolhattam, aminek csúcsa kétségtelenül a 2016/17-es szezon volt, ebben az idényben ugyanis már nemzetközi szinten is sikerült letennünk a névjegyünket, és elhódítanunk az EHF Challenge-kupát. Az elmúlt két esztendőben viszont elsodort az élet Horvátországból, és így a légióséletet is kipróbálhattam, méghozzá Lengyelországban, ahol a MKS Lublin kapuját őriztem.

– Ahonnan egész Békéscsabáig vezetett az utad…

– Igen, és nem is véletlenül, hiszen régóta nyomon követem a magyar kézilabdát, így tudtam a békéscsabai kézilabdaklubról is, ráadásul nagyon sok jót hallottam erről a nagy múltú  egyesületről, az itt tevékenykedő emberekről, és persze a lelkes szurkolókról. Úgyhogy különösen nagy öröm és plusz motiváció is a számomra, hogy megkerestek, és így lehetőségem nyílik Európa egyik legjobb bajnokságában játszani békéscsabai színekben, pláne így, hogy a klub ismét visszaverekedte magát a legmagasabb szintre.

– Hogy érzed magad eddig nálunk?

– Kifejezetten jól, abszolút pozitívak a benyomásaim a csapaton belül és kívül is egyaránt. Eddigi tapasztalataim alapján Békéscsaba egy rendkívül nyugodt város, ahol roppant kedvesek és segítőkészek az emberek, de ugyanezt mondhatom el a lányokról is, akik szintén mindenben segítik a beilleszkedésem. Nem tagadom, nehéz időszakon vagyok túl, így most apróbb lépésekben tervezem a jövőt, és csak az adott szezonra tűzöm ki a céljaimat. Úgyhogy a kisebb sérülésemet követően, most minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy ismét 100%-os állapotba kerüljek, és így a bajnokságban a lehető legjobb formámban tudjak az egész szezonban küzdeni a csapatért.

– Eddigi pályafutásodból mit emelnél ki a legszívesebben, ami igazán emlékezetes pillanat volt?

– Az igazat megvallva minden szezonban volt egy-egy emlékezetesebb pillanat, még ha az éppen negatív is volt. Persze a negatív élmények is sokszor nagyon hasznosak, hiszen mindig tanul belőlük valamit az ember, amit továbbvisz és ezáltal tapasztaltabb lesz. De ha belegondolok összeségében szinte minden csapatomban élmény volt játszani, akár szerényebb célokért küzdöttünk, akár a csúcsot jelentő Bajnokok Ligájában mérettük meg magunkat. Viszont tagadhatatlanul a legkülönlegesebb érzés az volt, amikor 2017-ben a magasba emelhettem az EHF Challenge-kupát, egy nagyszerű idényt követően. Mindennap hálás is vagyok azért, hogy részese lehettem ennek a csodálatos élménynek.

– Ha nem kézilabda, akkor a szabadidődben mivel szeretsz foglalkozni?

– Ha most őszinte akarok lenni, akkor egy szabadnap számomra elsődlegesen mindig egy hosszabb alvást jelent, ahol kipihenhetem az addigi fáradalmakat. De természetesen aktívabb hobbiknak is szeretek hódolni, így kedvelem a sétákat, szeretek étterembe, kávézóba járni, vagy csak otthon zenét hallgatni, filmeket nézni. Ha pedig több szabadidőm van, azt viszont már igyekszem a családommal és a barátaimmal tölteni, és hazalátogatni a szülővárosomba.

Dömény Dezső

Akik böngészték már az Előre NKSE új igazolásainak névsorát azok örömmel konstatálhatták, hogy az Agbaba név által, egy a csabai kézilabdás életben igazán ismerős nevet is felfedezhetnek, hiszen 2018 és 2021 között mind a két Agbaba testvér megfordult csapatunkban.

Fotó: Antal János

A beállós Jelena két szezonban erősítette a lilákat, míg az átlövő Marija egy idényt követően 2019-ben döntött a távozás mellett. Viszont három esztendővel később egy év jagodinai, egy szombathelyi és a legutóbbi szezonban a Vasasnál tett kitérőt követően, ismét az Előrében köszönthetjük. A kikindai származású jobbátlövő szülővárosában kezdett kézilabdázni, Magyarországra pedig 2016-ban érkezett, amikor a Siófok játékosa lett. Ezt követően egy Fehérorosz idény után tette át először székhelyét Békéscsabára.

– Üdvözlünk Békéscsabán! Mennyire köszönhető a múltadnak, hogy ismét lila-fehér csapatunkat választottad?

– Nem tagadom, hogy az is nagyon sokat nyomott a latban amikor a visszatérés mellett döntöttem, hogy korábban már játszottam Békéscsabán. Egyértelmű könnyebbség, hogy nem az ismeretlenbe érkeztem, ugyanis szinte mindenkit ismerek a klubnál, és így biztos voltam abban, hogy roppant gyorsan be fogok illeszkedni a csapatba. De ezenkívül a szakmai háttér is fontos volt számomra, hiszen azzal is tisztában voltam, hogy már az előző idényben is magas szintű, kemény munka folyt az együttesnél. Éppen ezért is bizakodó vagyok, hogy egy egységes csapattal kellően eredményesek tudunk majd lenni a bajnokságban.

– Milyen célokkal érkeztél egyesületünkhöz?

– Az elsődleges cél természetesen a bennmaradás kiharcolása, de én bízom benne, hogy ezenfelül is tudunk meglepetést okozni és még ennél is jobb eredménnyel előrukkolni. Ami engem illet, szeretnék hosszú távon a lehető legjobban játszani, és azon leszek, hogy a maximumot hozzam ki magamból a csapatnál, ami nyilván a válogatott szereplésemre is pozitívan hatna, ugyanis ott is szeretnék helytállni. Amúgy kifejezetten jó érzés volt ismét visszatérni Békéscsabára, már most remekül érzem magam itt, minden lány nagyon kedvesen fogadott, szóval abszolút pozitív töltöttséggel nézek a jövő felé.

– Említetted a válogatottat, gondolom kiemelten fontos szerepe van az életedben a nemzeti együttesnek?

– Igen, ez valóban így van. Nagyon fontos nekem a nemzeti csapat is, és már most rengeteg emlékezetes pillanatom van, amit a válogatottnál megéltem. Ilyen volt a legutóbbi spanyolországi világbajnokság is, ahol fantasztikus volt érezni, ahogy szinte egész Szerbia mellettünk állt, sőt büszke volt ránk, hiszen egy rendkívül fiatal csapattal sikerült egy kiugró eredményt elérnünk. Ez tényleg örök emlék marad számomra, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy a hazám válogatottjában játszhatok.

– Végezetül mi az, amivel a leginkább szereted eltölteni a kézilabdázáson kívüli idődet?

– Ha van némi szabadidőm, azt általában a családom körében igyekszem eltölteni, de ezenkívül még szeretek filmeket és sorozatokat is nézni. Ami pedig igazán kikapcsol, az, ha lehetőségem van elmenni a barátaimmal kávézni, hiszen köztudott, hogy a balkáni emberek imádják a kávét, és ez alól én sem vagyok kivétel.

Dömény Dezső