Békéscsaba: Balog Judit (0), Mézes Laura (0), Bottó Rózsa (0), Barján Bianka (4), Dombi Katalin (0), Horvát Dorina Szilvia (0), Kovács Anett (1), Csizmadia Fanni Klára (0), Marincsák Nikolett (6), Kukely Anna (1), Agbaba Jelena (3), Kopecz Barbara (12), Vukajlovic Aleksandra (0). Vezetőedző: Horváth Roland
Dunaújváros: Stojak Zeljana (0), Jovovity Jovana (0), Triscsuk Krisztina (1), Mihály Petra (1), Cavlovic Itana (1), Ferenczy Fruzsina (1), Szalai Babett (6), Csapó Kyra Vivien (0), Grosch Vivien (0), Szekercés Luca (5), Sirián Alexa Szederke (6), Bouti Fruzsina (3), Kazai Anita (5), Molnár Beatrix (0), Braun Laura Csenge (0), Nick Viktória (0). Vezetőedző: György László
Sárga lapok: Agbaba Jelena (1), Horváth Roland (1), Triscsuk Krisztina (1), Cavlovic Itana (1), Ferenczy Fruzsina (1).
Hétméteresek: Marincsák Nikolett (1/2), Kopecz Barbara (5/5), Szekercés Luca (4/4).
A végjátékban jobb volt a Dunaújváros
Az NB I-es női kézilabda-bajnokság idénynyitó mérkőzésén hazai pályán szenvedett kétgólos vereséget a békéscsabai csapat. A kevés cserével rendelkező lila-fehér gárda kezdettől kiválóan küzdött, de ez túl sokat kivett belőle, így a végjátékra nem maradt annyi ereje, hogy ledolgozza az újvárosiak egy-két gólos vezetését.
Villámrajtot vett a lényegesen rövidebb kispaddal rendelkező Békéscsaba, amely Marincsák góljaival öt perc elteltével már 3–0-ra vezetett. Az újvárosiak sokat kapkodtak támadásban, amin azonban pontosítottak és a védekezést pedig szintén komolyabban vették. Nem egészen 10 perc elteltével el is koptatták a csabai előnyt. A vezetést viszont még nem tudták átvenni, a bátran lövő, nagyon harcosan játszó csabaiak ugyanis meg-megtréfálták az újvárosiak kapuvédőjét. A 13. percben időt kért a vendégek edzője, ám Kopecz és Marincsák továbbra is elemében volt (a kapuban Balog is bemutatott néhány bravúrt) és negyedóra elteltével négyre nőtt a különbség a csapatok között. György László, a vendégek trénere négy poszton is változtatott, sikerült is felzárkóznia együttesének. 10–8-nál időt kért Horváth Roland is, miközben a nagyot rohanó tanítványai is szusszanhattak egy kicsit. A korábbi ritmust már nem tudta felvenni az Előre, az Újváros előbb a 27. percben Szekerczés harmadik hetesével egyenlített, majd Kazai góljával átvette a vezetést, így a szünetig nem is változott a különbség.
A második félidőben két szívósan küzdő együttest láttunk, bár a csabaiak továbbra is óriási akarattal küzdöttek, az újvárosiak apránként két-három gólos előnyt hoztak össze. A hangulat egyre forrósodott, a játékvezetők pedig mintha megzavarodtak volna, fordított ítéleteikkel többször is a hazaiakat sújtották. Az 52. percben sikerült egy gólra visszazárkóznia a csabai együttesnek, de az újvárosiaknál hol Sirián, hol a fiatal irányító Bouti talált be. Hol kettővel, hol eggyel vezetett a Dunaújváros, fél perccel a dudaszó előtt időt kértek a vendégek és Kazai pontot is tett a mérkőzés végére.
Horváth Roland: – Nagyon jól küzdött a csapat, talán pontot érdemeltünk volna egy nagyon jó mérkőzésen. Sajnálom, hogy nem volt nagyobb rotációs lehetőségem.
György László: – Örülünk a két pontnak, ami óriási siker. Rosszul kezdtük a mérkőzést, de az első félidő végére sikerült rendet tenni a fejekben. A második félidő teljesen kiegyenlített csatát hozott, nekünk kicsit pontosabb volt a helyzetkihasználásunk.
A hajrához érkezett csapatunk az EUbility Group-Békéscsabai ENKSE nyolc hetes felkészülése, és bizony már csak pár nap és megkezdődik a 2019/20-as bajnoki szezon. Azt bátran kijelenthetjük, hogy a csapat gerince szinte teljesen együtt maradt az előző idényhez képest, de azért érkezett a nyáron több új arc is a lila-fehér gárdához. Az egyik ilyen játékos Kopecz Barbara, aki Mosonmagyaróvárról tette át a székhelyét a Viharsarokba, és bizony immár a válogatottban is bemutatkozott kézilabdázóra, Horváth Roland mester is kiemelten számít az előttünk álló évadban. Az irányítóként és balátlövőként is bevethető játékossal eddigi pályafutásáról és az első pár hét békéscsabai tapasztalatairól beszélgettem.
– Mesélj magadról egy kicsit, ha jól tudom, Dunaújvárosban ismerkedtél meg a sportág alapjaival?
– Igen, 12 évesen Dunaújvárosban kezdtem kézilabdázni, de meglehetősen hamar, két év elteltével már a Vasasban pattogtattam a labdát. Ezt követően az ETO-hoz kerültem, majd egy szekszárdi és egy budapesti időszak következett, ekkor az MTK csapatát erősítettem. 2014-ben szerződtem a Mosonmagyaróvárhoz, ahol pályafutásom eddigi leghosszabb időszakát töltöttem, azaz egy év megszakítással egészen mostanáig 4 szezont húztam le a kék-fehéreknél.
– Miért döntöttél mégis a klubváltás mellett?
– Szerettem Mosonmagyaróváron játszani, de úgy éreztem mindenképpen környezetváltozásra van szükségem, és arra, hogy további új impulzusokat kapjak. Ekkor keresett meg a Békéscsaba és mivel szimpatikus volt számomra a klub koncepciója hamar megegyezésre jutottunk. Nyílván a fiatalos gárda és az edző, Horváth Roland személye is sokat nyomott a latba a döntésemnél.
– A kézilabda mellett mivel szeretsz leginkább a szabadidődben foglakozni?
– Nagyon szeretek kirándulni, új helyeket felfedezni, de emellett kedvelem az otthoni csendesebb tevékenységeket is, mint például sorozatokat nézni vagy olvasni. Illetve szeretem az állatokat is olyannyira, hogy nekem is van egy Amerikai Staffordshire terrierem, akivel ha tehetem,szintén nagyon sok időt töltök. Sajnos még egyelőre nem csatlakozhatott hozzám, de idővel ő is meg fogja ismerni Békéscsabát.
– Hogy tetszik a város, sikerült már valamennyire feltérképezned?
– Kezdem most már belakni mind a várost, mind az új otthonomat, de az alapozás és az edzőmeccsek egyelőre sok időmet és energiámat elveszi, így még nem sikerült annyira felfedezni Csabát. De Mosonmagyaróvárhoz képest – ami meglehetősen kis város -, örömteli számomra, hogy ismételten egy nagyobb városba költözhettem.
– Milyen volt a fogadtatásod a csapattársak részéről és egyáltalán így a felkészülés végén, hogy látod az együttest?
– Teljes mértékben pozitív volt a fogadtatás az első pillanattól kezdve. Nyilván több játékost már előtte is ismertem, Marincsák Nikivel vagy Kovács Annával pedig már dolgoztam is együtt korábban, szóval a beilleszkedéssel egyáltalán nem volt probléma. Természetesen a pályán azért nem mennek csettintésre a dolgok, bőven kell még idő ahhoz, hogy én is, meg a többi frissen érkezett játékos is tökéletes összhangba kerüljünk a régebb óta együtt játszó maggal. Ettől függetlenül szerintem jó úton járunk és azt gondolom ezt a felkészülési mérkőzések is igazolják. Persze azért még nagyon sok munka áll előttünk.
– Te személy szerint milyen célokkal kezded a szezont?
– Természetesen továbbra is szeretnék fejlődni és mivel az elmúlt időszakokban sokszor, hol védekezésben, hol meg támadásban kaptam nagyobb szerepet, így szeretnék Békéscsabán teljesen komplex játékossá válni. Nyilván védekezésben is van hova fejlődnöm, meg átlövés-hatékonyságban, gyorsaságban is, de a legfontosabb azért az, hogy megpróbáljak minél jobban a csapat vezéregyéniségévé válni és segíteni a klubot a lehető legjobb eredmény elérésében.
– Az utóbbi időszakban nem csak az Előre, de Kim Rasmussen szövetségi kapitány is felfigyelt rád és több alkalommal is behívott a válogatott keretbe. Gondolom ez is azért plusz motivációt jelent számodra?
– Mindenképpen. Bár az igazat megvallva nem is számítottam tavasszal arra, hogy engem is számításba vesz a szövetségi kapitány, de nagyon örültem neki és valóban egy hatalmas pluszt jelent ez most az életemben. Persze, továbbra is szeretnék megfelelni a válogatott elvárásainak is, így mindenképpen komoly célom, hogy ott lehessek a decemberi világbajnokságon is a nemzeti csapatban.
– Egy hét van már csak a bajnoki nyitányig, milyen szezonkezdetet álmodtál meg?
– Nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom győztes kezdetet. Egy jó szezonnyitó mindig nagyon fontos egy csapat életében, hiszen pozitív töltettel kezdeni egy bajnokságot megalapozhat akár egy jó őszi szereplést is. Illetve számunkra kiemelten fontos lesz az egész szezon során, hogy a hazai mérkőzéseinket a lehető legnagyobb számban tudjuk hozni, hiszen a jó otthoni szereplés lehet a kulcsa a biztos bennmaradásnak is. Így mindenképpen ki kell használunk minden ilyen lehetőséget, főképp hogy még hazai pályán is kezdhetjük a bajnokságot. Nyilván azért ellenfelünknek is hasonló szándékaik vannak és lebecsülni ezt a Dunaújvárost egyáltalán nem szabad. Roppant összeszokott társaság és Triscsuk Krisztina érkezésével egy komoly rutinnal rendelkező, igazi vezéregyéniséget is a soraikban tudhatnak. De azt gondolom, ha hasonlóan tudunk kézilabdázni, mint a Valcea elleni hazai összecsapásunkon, az ott mutatott jó védekezést és kapusteljesítményt most is tudjuk majd produkálni, valamint a támadásinkban is fegyelmezettek maradunk, akkor itthon tarthatjuk a két bajnoki pontot.
Békéscsaba: Bottó Rózsa (0), Vukajlovic Aleksandra (5), Gidai Eszter (0), Giricz Laura Gerda (5), Dombi Katalin (1), Walfisch Mercédesz (7), Horvát Dorina Szilvia (0), Kovács Anett (2), Csizmadia Fanni Klára (0), Marincsák Nikolett (6), Kukely Anna (0), Agbaba Marija (0). Vezetőedző: Horváth Roland
A mérkőzés előtt a hazai szurkolótábor képviseletében virágcsokorral és ajándékkal búcsúztatták Walfisch Mercédeszt, Gidai Esztert és Zöldi-Tóth Katát.
A 17. percig fej-fej mellett haladtak a csapatok, ekkor a látogatók egy 5–0-s rohamot produkálva megléptek a lila-fehérektől. Hogy ne váljon teljesen reménytelenné a csabaiak helyzete a 2. félidőre, arról Giricz Laura és Walfisch Mercédesz gondoskodott, négy gólra felzárkóztatva csapatát. Az 1. felvonásban meglátszott, hogy egyik csapat számára sincs már tét. Az alacsony színvonal, a rengeteg hiba, eladott labda, pontatlan lövések, és a védekezések is ezt mutatták. A vendégek sem voltak valami acélosak, de szervezettebbnek és gyorsabbnak tűntek.
A 2. félidő elején három perc alatt három gólt lőtt az Előre úgy, hogy csak egyet kapott, két gólra felzárkózva. A 38. percben Rózsás Josephine szándékosan megütötte Walfisch Mercédeszt, azonnal piros lapot kapott és kizárták. A fehérváriak nem tudtak háromnál nagyobb előnyt kiharcolni, sőt, a 42. percben Kovács Anett találatának köszönhetően már csak egy gól volt a két gárda között. A 46. percben kettős hazai emberhátrányban a fehérvári Pelczéder azonnal góllal büntetett. Ebben a játékrészben feljavult a vendégek védekezése, míg a hazaiak továbbra is nagyon pontatlanok voltak a fehérvári kapu előtt, így hiába volt még az 54. percben is kétgólos a különbség, az egyenlítés nem jött, nem jöhetett össze. A véghajrában a fehérváriak rátettek egy lapáttal, magabiztossá téve a győzelmüket.
Horváth Roland: – Erős ellenfelet kaptunk az évzáróra, ezen a meccsen is a kapusok közötti különbség döntött. Tíz ponttal fejeztük be a bajnokságot, de sikerült bennmaradnunk az NB I.-ben, és most ez a legfontosabb. Nagyon sok fiatal, tizennyolc-tizenkilenc éves kézilabdás játszott nálunk az év folyamán, akik a finisre értelemszerűen elfáradtak, de ízelítőt kaptak abból, milyen kemény világ a sportágunk.
Deli Rita: – Úgy fejeztük be a bajnokságot, ahogy szerettük volna. Nagyon nagy erőbedobásra késztetett bennünket a Békéscsaba. Büszke vagyok a csapat egész éves teljesítményére.
A szezonzáró fordulójához érkezett a K&H női kézilabda liga, így lila-fehér csapatunkat is utoljára látathatják ebben az idényben a hazai szimpatizánsok. Szerencsére azonban izgalmakat a bennmaradás szempontjából már nem tartogat az összecsapás, hiszen hiába hajrázott óriásit a Csabát üldöző Budaörs, miután az előző fordulóban,nagy csatában ugyan, de hazai pályán 30-29-re alulmaradtak a Vác együttesével szemben, már matematikai esélyük sem maradt az élvonalbeli tagságuk megtartására. Így aztán a lilák már a biztos bennmaradástudatában léphettek pályára Mosonmagyaróváron is. Sajnos viszont a két csapat formája közötti különbség bőven kijött a péntek esti találkozón, sőt mondhatjuk még annál is jóval több a hazaiak javára, mert a vége egy kiütéses 37-24 arányú óvári diadal lett. Mérleget vonva tehát elmondhatjuk, hogy a Budaörs csapatát kivéve nem sikerült közvetlen riválist két vállra fektetnie Horváth Roland tanítványainak a tavasz folyamán, és arra is most már csak egy összecsapása maradt a lila-fehéreknek, hogy újabb egységet begyűjtve tíz pontnál többel zárják a szezont. Viszont egyáltalán nem vár rájuk könnyebb csata az idényzárón sem, sőt az Alba Fehérvár személyében egy erős középcsapattal kell farkasszemet nézniük. Ez még akkor is igaz, ha a legutolsó két fordulóban beleszaladtak egy-egy nagy pofonban a Székesfehérváriak is, ugyanis a Vác ellen 33-23-ra, a Siófok ellen pedig 30-20 arányban maradtak alul. Így pedig számukra sincs már helyezés tekintetében tétje a szombati találkozónak, és már biztos, hogy hetedikként zárják az idei évadot. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy melyik csapat tudja majd igazán jó szájízzel befejezni a bajnoki küzdelmeket, és látván a lila-fehér lányok tavaszi teljesítményét, mindenképpen fontos lenne pláne hazai pályán bezsebelni a győzelemért járó két pontot. Valamint az sem mellékes, hogy így ebben az összeállításban utoljára lépnek pályára a csapatok, ahogyan a békéscsabai gárda is, hiszen többen is távoznak az egyesülettől a nyáron. Távozik Zöldi-Tóth Kata, aki összesen 12 szezont húzott le az Előrében, és most nyáron végleg befejezi élvonalbeli pályafutását, valamint együttesünk csapatkapitánya Walfisch Mercédesz. Merci is hét felnőtt csapatban eltöltött szezon után teszi át székhelyét a Viharsarokból Székesfehérvárra. Amolyan búcsúzásképpen beszélgettem vele, közben pedig visszautaztunk egy picit az időben is, és felelevenítettük az elmúlt szezonok emlékezetes pillanatait.
Fotó: Antal János
– Hét szezont játszottál az Előrében, a mai sportban ez pedig már nagyon ritka, de gondolom nem csak a véletlen műve volt, hogy ennyi ideig szolgáltad az egyesületet?
– Az igazat megvallva nagyon szerettem itt játszani, és mindig is úgy éreztem, hogy akár az egész pályafutásomat itt Békéscsabán tölthetem. Nyilván az, hogy ebben a városban születtem és ennél a klubnál kezdtem el kézilabdázni minden évben maradásra ösztönzött, ahogy persze a megfelelő játéklehetőség is, ami szintén fontos szempont volt a számomra. De természetesen az egész csabai közeg az életem részévé vált, így mindig otthon éreztem magam az egyesületnél.
– Emlékszel még az első felnőtt meccsedre?
– Sajnos konkrét emlékem nem igazán van az élvonalbeli bemutatkozásomról, csak annyira emlékszem, hogy 2012 tavaszán a rájátszásban kaptam egy kevés lehetőséget Kovács Pétertől a felnőtt csapat akkori edzőjétől, és még abban az évadban meg is lőttem első NB1-es gólomat. Amire viszont már jobban emlékszem az a következő szezon, amely igazából az első felnőtt idényemnek is nevezhető, hiszen ettől kezdve kaptam egyre komolyabb szerepet a csapatban.
– Több edzővel, más – más csapatszerkezetben is dolgozhattál az elmúlt évek alatt itt a Viharsarokban, hogy érzed ki volt az, aki a legtöbbet tudta kihozni belőled?
– Sok jó szakember fordult meg ezen időszak alatt a klubnál, és igazából úgy foglalhatnám ezt össze, hogy minden edzőmtől más-más dolgot tanultam, és szakmailag mindenkitől kaptam valami pluszt ahhoz, hogy jobb játékos legyek. Természetesen fiatalabb korban ennek a tanulási folyamatnak még nagyobb szerepe van, így a legnagyobb hatást azok az edzők gyakorolták rám, akikkel akkor dolgoztam, amikor még inkább csak a szárnyaimat bontogattam az első osztályban.
– Gondolom, azért emlékezetes pillanatok vannak bőven, de mégis mire emlékszel a legszívesebben a Csabai évekből?
– Valóban sok szép időszak volt ebben a hét esztendőben, számtalan emlékezetes találkozóval. De ha még is ki kell emelnem ezek közül egyet is, akkor a 2013/14-es szezont és az akkori csapatot emelném ki. Bakó Botond kezei alatt egy roppant jó és összetartó társaság jött össze, és nem mellékesen eredményes is, hiszen viharsarki pályafutásom legjobb helyezését értük el abban az évben a hatodik hellyel. Személy szerint nagyon szerettem abban a csapatban játszani, és úgy érzem ebben az időszakban is ment a legjobban a játék. Viszont ha egy konkrét mérkőzésre kell visszaemlékeznem, akkor így hirtelen egy Győr elleni hazai összecsapás ugrik be még 2016-ból, amikor 12 góllal terheltem meg az ETO kapuját, és még a győri edző Ambros Martin is odajött gratulálni a találkozót követően. Ez akkor nagyon jól esett, és örök emlék maradt.
– Azt, hogy merre visz az utad, már tudjuk, viszont a döntésed okait még nem…
– Az igazat megvallva már elég régóta foglalkoztatott a váltás gondolata, de ebben az évben éreztem úgy, hogy eljött a pillanat és most már megértem a továbblépésre. Illetve egy picit bele is fáradtam az itteni szerepkörömbe, hogy egyedül vagyok a posztomon és így óriási teher és nyomás van rajtam minden mérkőzésen. Úgy érzem sok esetben pont emiatt, nem tudtam azt a játékot nyújtani, amit magam felé is elvárásként támasztottam. És természetesen szeretnék ismételten nemzetközi kupában is játszani, mert erre sajnos az utóbbi időben Csabán nem volt lehetőségem, viszont leendő csapatomnál egyértelmű célkitűzésként fogalmazták meg az EHF kupában való indulás elérését a következő évadban. Valamint a válogatottba is szeretnék megint bekerülni, és azt hiszem ehhez is megújulásra van szükségem.
– Szombatra milyen záró találkozót álmodtál meg?
– Nyilván egy győztes összecsapást, ahol én is jó játékkal tudok hozzájárulni a sikerhez. De poklian nehéz lesz, mert egy meglehetősen komplex együttest kell legyűrnünk, ehhez pedig már az utolsó erőtartalékainkat kell mozgósítanunk. Viszont hazai pályán fogunk játszani, és ez azért mindig ad egy plusz erőt nekünk. Igazából itt már szakmázni nagyon nem lehet, az eszünknek, de leginkább a szívünknek kell a helyén lennie szombaton, hogy győztesen búcsúztassuk a szezont. Természetesen azért hátul nagymértékben javulnunk kell az elmúlt mérkőzésekhez képest, és védekezésben illetve kapusteljesítményben is szükség lesz az extrákra, ha sikert akarunk elérni.
– Könnyes lesz a búcsú?
– Egészen biztosan, hiszen furcsa érzés lesz utoljára lila-fehérben játszani. A találkozó végén elképzelhető, hogy az érzelmek előtörnek majd, de remélem, ezek nem csak a szomorúság könnyei lesznek, hanem az öröm könnyei is, mert ezt azt jelenti, hogy méltóképpen sikerül lezárnom életem eme szakaszát. De egyelőre próbálok nem foglalkozni ezzel, és csak a mérkőzésre és a játékomra koncentrálni, úgyhogy az összecsapás alatt is azon leszek, hogy félre tudjam tenni az érzelmeket. Mindenesetre köszönöm a klubnak és a szurkolóknak is az elmúlt hét szezont, és bízom benne tudtam annyit tenni az egyesületért, hogy azért szívesen emlékeznek majd rám.
A felek szezonbeli első összecsapása sima Fehérvársikert hozott, ugyanis az Alba hazai pályán 34-26 arányban múlta felül lila-fehér együttesünket. Igaz a két gárda találkozóira meglehetősen jellemző, hogy a csapatok hazai pályán nagyon ritkán engedik ki a kezükből a pontokat, ahogyan így volt ez a legutóbbi békéscsabai randevújuk során is, amikor a Viharsarokban 28-22-es győzelmet ünnepelhetett a csabai publikum. Az Előre szezonzáró találkozója tehát szombaton 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a két játékvezető pedig a Bócz László, Wiedemann Viktor bírópáros lesz.
Mosonmagyaróvár: Vukcevic Sara (0), Hajtai Vanessza (4), Farkas Veronika (1), Kopecz Barbara (7), Tilinger Tamara (5), Horváth Bernadett (5), Domokos Dalma (1), Kovacsicz Mónika (2), Szarková Simona (3), Bízik Boglárka (0), Bardi Fruzsina (2), Hudák Anette Emma (0), Dányi Bernadett (0), Bízik Réka (3), Katona Flóra (4), Herczeg Lili Mónika (0). Vezetőedző: Bognár Róbert
Békéscsaba: Bottó Rózsa (3), Vukajlovic Aleksandra (10), Gidai Eszter (0), Giricz Laura Gerda (2), Dombi Katalin (2), Walfisch Mercédesz (3), Horvát Dorina Szilvia (0), Ekker Gitta (0), Kovács Anett (1), Török Csenge (0), Csizmadia Fanni Klára (0), Marincsák Nikolett (3), Kukely Anna (0), Agbaba Marija (0). Vezetőedző: Horváth Roland
Sárga lapok: Horváth Bernadett (1), Walfisch Mercédesz (1), Kovács Anett (1), Marincsák Nikolett (1).
Kiállítások: Hajtai Vanessza (2. perc), Kopecz Barbara (2. perc), Horváth Bernadett (2. perc), Domokos Dalma (2. perc), Kovacsicz Mónika (2. perc), Hudák Anette Emma (2. perc), Bízik Réka (2. perc), Bottó Rózsa (4. perc), Vukajlovic Aleksandra (2. perc), Dombi Katalin (4. perc), Walfisch Mercédesz (2. perc), Kovács Anett (2. perc).
Hétméteresek: Farkas Veronika (0/1), Tilinger Tamara (2/3), Bízik Réka (0/1), Katona Flóra (2/2), Vukajlovic Aleksandra (0/1), Walfisch Mercédesz (2/3).
Az NB I-es női kézilabda-bajnokság 25. fordulója péntek esti záró mérkőzésén nagy verést kapott a Mosonmagyaróváron az Eubility Group-Békéscsabai Előre NKSE együttese. Amolyan védekezés nélküli meccset produkáltak a viharsarkiak, amit a pontvadászat tavaszi részére sokat javuló határvárosiak 37 góllal büntettek.
Az év utolsó idegenbeli fellépése jól indult a csabai lányok számára, de aztán egy sor hiba is becsúszott a játékukba és bár az óváriak sem működtek olajozottan, Dányi kapus védései felhozták őket. Alekszandra Vukajlovics a 10. percben még 4-3-ra alakította az eredményt, a folytatásban viszont Kopecz Barbara vezérletével ötös gólszériát produkáltak a hazaiak, amit még Horváth Roland időkérése sem tudott meggátolni. Gödörbe kerültek a vendégek, úgy tűnt Vukajlovics és Dombi Kata gyors duplája kilendítheti őket, de azután ismét előjöttek a technikai hibák. Mindkét oldalon sok volt a kiállítás és a hétméteres, az utolsó 10 percben azonban a helyi együttes minden csabai találatot kettővel torolt meg, így a szünetig gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés sorsa.
A térfélcserét követően pár percig ismét élvonalbeli játékot produkáltak a vendégek (39. p.: 22–15), de azután jött a menetrendszerű visszaesés, amire az időkérés sem jelentett gyógyírt. A kapuban Dányi Bernadett lehúzta a rolót, Horváth Bernadett pedig az első számú gólfelelőssé lépett át hazai oldalon és vezérletével hamarjában 10 gól fölé nőtt a két csapat közötti különbség (43. p.: 26–15). Magabiztos vezetésük birtokában az óváriak is „kötetlenebb” játékra álltak rá, aminek észveszejtő száguldás lett a vége az utolsó negyedórában. A következő évtől Békéscsabán játszó Kopecz Barbi ízelítőt adott új társainak a góllövés tudományából, a vendégeknél pedig Vukajlovics igyekezett javítani a statisztikáját, ezzel együtt a mérsékelt teljesítményt nyújtó csapatát sehogyan sem tudta közelebb hozni az ellenfélhez.
Az Előre nem tudott kilábalni az utóbbi hetek hullámvölgyéből, ennek méretes zakó lett az eredménye. A komoly átalakulás előtt álló csapatra május 18-án vár még egy Fehérvár elleni hazai fellépés, remélhetőleg ennél jobban odateszik majd magukat a lányok, ami nem lesz nehéz!
Bognár Róbert: – Büszke vagyok a csapatra! Győzelemmel búcsúztunk a közönségünktől és külön öröm, hogy ezen a találkozón is nagyon magas szinten kézilabdáztunk. Öröm ezekkel a lányokkal együtt dolgozni.
Horváth Roland: – Ezt a csapatot szét kell szedni, és úgy kell újra összerakni, hogy megszabadulunk azoktól a játékosokból, akik ezt nem akarjak szívvel lélekkel csinálni. Gratulálok az óváriaknak, nagyon jól játszottak.
Lila-fehér együttesünk utoljára indul idegenbeli túrára ebben a szezonban, mert a héten már az utolsó előtti fordulót rendezik meg a K&H női kézilabda ligában. A pénteki találkozó vendéglátója pedig a Eu-Fire Mosonmagyaróvár gárdája lesz. A hazai Kisalföldiek egyébként elképesztő formajavuláson mentek keresztül a tavasz folyamán, hiszen amíg a bajnokság felénél mindösszesen csak négy ponttal rendelkeztek, addig most már 16 pontjukkal mondhatni vezetik az alsóházat. Ráadásul hazai pályán még magabiztosabbak, amit a tavaszi ötven százalékos mérlegük is jól mutat, ugyanis többek között a Fehérvár, a Kisvárda, a Dunaújváros és az Eger is kénytelen volt üres kézzel távozni Mosonmagyaróvárról. Igaz a legutolsó két hazai összecsapásukon már nem sikerült ponttal gazdagodniuk, mert először a Vác tudott nyerni 24-21-re, majd ezt tette a Siófok is, akik nagy csatában 28-27-es sikerükkel tudták két vállra fektetni vendéglátójukat. Sajnos csapatunk ennél jóval nagyobb hullámvölgyben van jelenleg, hiszen nyolcmérkőzéses nyeretlenségi szériában vannak Horváth Roland tanítványai, és utoljára február közepén a Debrecen elleni győzelem alkalmával érezhette csak a siker ízét a csabai hölgykoszorú. Szemmel láthatóan elfogyott a bajnokság végére a sérülésektől is tizedelt, amúgy is meglehetősen szűk keretű csapat. Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy együttesünk balszélsője Bottó Rózsa is a fáradságot jelölte meg elsőszámú indokként, amikor a hétvégi MTK elleni 34-31 arányú vereség mikéntjéről értékelt.
Fotó: Antal János
– Leginkább mentálisan fogyott el a csapat – kezdte a balszélső. Fizikálisan nincsenek gondjaink, de úgy érzem, mostanában fejben nem tudunk maximálisan koncentrálni. A szombati találkozón is, amikor már végre visszakapaszkodtunk két gólra, és a minimális különbségért támadhattunk akkor hibáztunk bele, tehát megint a kulcspillanatokban hoztunk rossz döntéseseket. Persze hátul sem voltunk a helyzet magaslatán, mert 34 gólt kapni nem lehet egy ilyen találkozón.
Ezért is a védekezés és a kapusteljesítmény feljavulásában látja a pénteki találkozó kulcsát a csabai játékos, meg persze a hatékonyabb helyzetkihasználásban.
– Sokkal kevesebb hibával kell kézilabdáznunk, ha azt akarjuk, hogy tényleg legyen esélyünk a győzelemre. Rengeteg ziccert puskáztunk el az MTK ellen is, ha csak ezeket belőjük valószínűleg más eredmény születik. Viszont a Mosonmagyaróvár ellen még ennél is nehezebb dolgunk lesz, tehát egyértelműen koncentráltabban és okosabban kell játszanunk az összecsapáson.
Aktuális ellenfelünk bizonyos értelemben más utat jár be, mint lila-fehér csapatunk, hiszen a szintén számos fiatalt foglalkoztató együttesük magját azért inkább a rutinosabb játékosok alkotják. Ilyen például Kovacsicz Mónika, Farkas Veronika, Horváth Bernadett vagy az idei gólzsákjuk, a 120 találatával az egész NB1 tizenegyedik legjobb góllövője Tilinger Tamara. Ráadásul hátul is meglehetősen stabilak, amit jól mutat, hogy az ötödik legkevesebb gólt kapták ebben a bajnokságban, sőt tavasszal hét találkozón is sikerült 24 gólon vagy az alatt tartani ellenfelüket. Ezért is a Móvár védelmének feltörése ígérkezik az egyik legnehezebb feladatnak a lilák számára.
– Rendkívül agresszívan és keményen védekeznek – folytatta a játékos. Így lényeges lesz, hogy már az elejétől kellőképpen meg tudjuk bontani a védőfalukat. Gyakorlatilag ők két hasonló sorral is rendelkeznek, tehát erőben mindenképpen előnyben lesznek hozzánk képest, de ha a megfelelő akarással játszunk és szinte "meghalunk" a pályán akkor ezt kompenzálni tudjuk. Úgy érzem amellett, hogy sajnos rengeteget hibáztunk az elmúlt mérkőzéseken, a szerencse sem állt mellettünk, így őszintén remélem, pénteken megfordulnak a dolgok és végre sikerül ismét azt az arcunkat mutatni, ami korábban a sikereinket hozta.
Mosonmagyaróváron egyébként nagyon készülnek a sikeres hazai szezonzárásra, így nem titkoltan a hazaiak mestere Bognár Róbert is a két bajnoki pont reményében vezényli ki péntek este csapatát a parkettra.
– Rengeteg okunk van arra, hogy megnyerjük a péntek esti találkozót. Először is szeretnénk győzelemmel búcsúzni hazai pályán a szurkolóinktól, illetve természetesen vissza akarunk vágni a Békéscsabán elszenvedett vereségért is. Valamint ahhoz, hogy biztosan megőrizzük a jelenlegi tízedik helyezésünket mindenképpen szükségünk van erre a két bajnoki pontra. Látom a lányokon, hogy roppant elszántak, s megfelelő önbizalommal készülnek a mérkőzésre. A Békéscsaba ugyan megtorpant egy kicsit az elmúlt hetekben, de nekünk nem szabad ebből kiindulnunk, és ugyanolyan fegyelmezett és szervezett játékot kell nyújtanunk, mint amivel sikerült nyernünk a Dunaújváros, a Kisvárda és az Alba ellen – zárta mondandóját a tréner.
A két gárda egymás elleni mérlegét nézve, meglehetősen kiegyenlített képet kapunk, hiszen a két csapat 9 első osztályban lejátszott mérkőzésén, négyszer lila-fehér, négyszer pedig móvári győzelem született, egy alkalommal meg pontosztozkodással zárult az összecsapás. Az együttesek legutóbbi januári találkozójára azonban a lilák emlékezhetnek szívesebben, hiszen Walfisch Mercédesz utolsó másodpercben szerzett találatával diadalmaskodtak 30-29-re. Az Előre utolsó idegenbeli fellépése ebben a szezonban tehát pénteken 18:30-tól a Mosonmagyaróvári UFM Arénában lesz, a sípot pedig a Hargitai Gábor, Markó Gábor István bírópáros fújja majd.
Békéscsaba: Bottó Rózsa (3), Vukajlovic Aleksandra (3), Gidai Eszter (0), Giricz Laura Gerda (3), Dombi Katalin (0), Walfisch Mercédesz (8), Horvát Dorina Szilvia (0), Ekker Gitta (0), Kovács Anett (5), Török Csenge (0), Csizmadia Fanni Klára (0), Marincsák Nikolett (7), Kukely Anna (1), Agbaba Marija (0). Vezetőedző: Horváth Roland
MTK: Tóth Eszter (5), Karnik Szabina (7), Nonn Orsolya (0), Fekete Bozsana (3), Slakta Petra (2), Mihálffy Adrienn (6), Stranigg Zsófia (2), Kovács Gréta Imola (1), Bánfai Kíra (3), Dakos Noémi (3), Termány Rita (0), Győri Barbara Viktória (0), Lajtos Nóra (0), Zsiborás Luca (2). Vezetőedző: Golovin Vlagyimir
Sárga lapok: Gidai Eszter (1), Kovács Anett (1), Karnik Szabina (1), Slakta Petra (1).
A Békéscsabáról két éve elkerült Mihálffy Adrienn góljaival kezdődött az összecsapás. A fővárosiak több alkalommal is könnyedén átjátszották a meglehetősen szellős csabai védelmet. Az MTK kétgólos előnye hamar elolvadt, mert a lilák egy 3-0-ás rohammal átvették a vezetést. Rengeteg volt a technikai hiba, eladott labda, elszórt lövés mindkét oldalon. Ha Horvát Dorina nem véd egymás után kétszer is, akkor az MTK már az elején komoly előnyre tesz szert. Horváth Roland már a mérkőzés elején három poszton változtatott, de továbbra is a határozottan, keményen védekező és gyors támadásokat vezető, két hetest is értékesítő MTK Budapest tartotta kézben a mérkőzést. A 15. percben a csabaiak trénere 7-9-nél időt kért, próbálva felrázni együttesét. A 18. percben Giricz befordulásból, Marincsák egyéni akcióból lőtt góljával hat perc után ismét egyenlő lett az állás. A 21. percben az MTK edzője kért időt. Két játékvezetői ítélet borzolta a kedélyeket ezután, majd a vendégek egymás után lőtt gólokkal a 22. percben először vezettek három góllal. Próbált visszajönni az Előre (Marincsák igyekezete dicsérhető volt), ám a látogatók rendre pontosan céloztak.
A második félidő egy Kukely Anna-góllal kezdődött, ám gyorsan érkezett a válasz. Állandósult az MTK négygólos vezetése, sőt a frissen beállt Zsiborás Luca eggyel még meg is toldotta csapata előnyét. A 35. percben 18-23-nál időt kért Horváth Roland. Az MTK továbbra is remekül védekezett, a ziccereket belőtte és ez elég is volt ahhoz, hogy biztosan vezessen, s ne kelljen idegeskedniük. A hazaiaknál hiányzott a jó átlövőteljesítmény, és a 2. félidőben sokáig az irányító Marincsák sem tudott betalálni. A Csaba többször is felzárkózott négy gólra (22-26-nál Golovin Vlagyimir időt is kért), de az nem volt benne, hogy a Csaba újítani tud. Sokan már a játékrész korai szakaszában beletorődtek a vereségbe, a hazai csapat azonban nem és az erőre kapó Walfisch Mercédesz vezérletével kézzel fogható közelségbe került az egyenlítés. A túlzott akarat azonban hibákat szült, egymás után öt csabai ziccer is kimaradt, ez pedig nem maradt büntetlenül. A 17 éves Csizmadia Fanni három lövést is hatástalanított, de a különbség így is csak nőtt és nőtt. Walfisch egy hatperces hazai gólcsendet tört meg, majd a társak is betaláltak, de háromnál közelebb nem tudott jönni ellenfeléhez az Előre.
Horváth Roland: – Volt a mérkőzésnek olyan szakasza, amikor nyerhettünk volna. Ám hiányoztak az egyéni jó teljesítmények, ráadásul nagyon sok ziccert hagytunk ki. Valami mostanában hiányzik a csapatból, ami miatt nem fut a szekér. Ma jobb volt az MTK, erősebb és akaratosabb.
Golovin Vlagyimir: – Háromesélyes volt a mérkőzés. Mindkét csapat óriásit küzdött, azzal nyertünk, hogy mi kevesebbet hibáztunk, és jó volt a kapusteljesítményünk. Egyébként apróbb dolgokon múlott, hogy melyik csapat jön ki jobban a mérkőzésből.
A Békéscsaba nem adta fel, de az MTK tartotta magát és megérdemelten nyerte meg az alsóházi rangadót.
A szezon utolsó előtti hazai bajnoki összecsapására készül csapatunk a Békéscsabai ENKSE, az ellenfél pedig egy közvetlen rivális az MTK együttese lesz. És bizony a vendégek személyében a szó legszorosabb értelmében is egy riválist köszönthetünk, hiszen a fővárosiak a bajnoki tabellán 13 megszerzett pontjukkal a tizenegyedik pozíciót foglalják el, amivel éppen megelőzik a 10 pontjával tizenkettedik helyen tanyázó lila-fehéreket. És mivel ezen a találkozón kívül az MTK-nak már csak egy Kisvárdai mérkőzése lesz ebben a kiírásban, akár a 11. hely megszerzéséért is dönthet a szombat esti csata. Könnyűnek azonban nem ígérkezik az összecsapás, ugyanis a kék-fehéreket idegenben sem lehet lebecsülni, amit jól mutat, hogy ebben a bajnokságban több pontot szereztek a Fővároson kívül, mint hazai közegben. Amíg otthon kétszer tudtak diadalmaskodni és két alkalommal remiztek, addig idegenben szintén két győzelem mellett három döntetlent is be tudtak gyűjteni. Egészen pontosan Egerből és Mosonmagyaróvárról távoztak két ponttal, míg a Budaörstől és nem kis meglepetésre a Siófoktól illetve a Váctól is elcsentek egy pontot. Ráadásul az utóbbi döntetlenjüket két fordulóval ezelőtt a legutóbbi idegenbeli kiruccanásuk alkalmával érték el. Az előző fordulóban azonban hazai pályán már nem sikerült meglepetést okozniuk a Siófokkal szemben, akik magabiztosan 26-18 arányban legyőzték kék-fehér vendéglátóikat. Sajnos ennél azonban sokkal arcpirítóbb vereséget szenvedett lila-fehér együttesünk, akik azok után, hogy novemberben nem kis meglepetésre kikaptak hazai környezetben a sereghajtó Eszterházy SC-től, most szombaton Egerben is kapitulálni kényszerültek ellenük. Az Előre hiába vezetett még a szünetben két találattal, a második játékrészben a lelkes hazaiak megfordították, és a végén két góllal 28-26-ra meg is nyerték az alsó házi rangadót. Így pedig talán még jobban felértékelődik az MTK elleni hazai ütközet lila-fehér lányaink számára, hiszen már nem csak az esetleges előrelépést illetően, hanem az Eszterházy elleni fiaskó kijavítása miatt is fontos lenne a két pont begyűjtése. Természetesen a nem túl kellemes Eger elleni zakóról is beszélt csapatunk irányítója Marincsák Nikolett, akit egyrészt a szombati meccsel kapcsolatban, másrészt pedig a közelmúlt szerződéshosszabbításának apropóján szólaltattam meg.
Fotó: Antal János
– Féléves kölcsönszerződésed lejárta után, nyártól immár teljes mértékben Előre játékosként pattogtathatod a labdát Békéscsabán. Ezek szerint jól érzed itt magad?
– Igen, megszerettem a csabai közeget és valóban nagyszerűen sikerült a beilleszkedés is a csapatba. Érzem a bizalmat is a vezetőség részéről, és ez is sokat nyomott a latban, főleg a számomra nem túl jól sikerült kisvárdai időszak után. Valamint Horváth Roland személye is maradásra ösztönzött, mert úgy gondolom, ahogy az elmúlt fél évben, úgy a következő szezonban is sokat fejlődhetek majd a kezei alatt. Az igazat megvallva amúgy sem vagyok egy vándormadár típus, úgyhogy ha valahol jól érzem magam, és szakmailag is biztosítva látom a jövőmet, akkor kitartok annál a csapatnál.
– Szombaton egy elég váratlan pofonba sikerült beleszaladnotok, szerinted mi okozhatta a vereséget?
– Sajnos úgy érzem eljött a csapat életében egy mentális és fizikális mélypont, ami talán ezen az összecsapáson csúcsosodott ki. Nem magyarázkodni szeretnék, de az elmúlt időszak sok sérülése, és ezzel összefüggésben az, hogy jóval kevesebb pihenési lehetőségünk volt, talán elfogyasztotta egy kicsit a gárdát. Azért is különösen fájó ez a vereség, mert egy olyan ellenféltől kaptunk ki, akik szintén hasonló problémákkal küzdenek, tehát ők sem egy bő kerettel rendelkező közép vagy élcsapat. Ráadásul pontosan azt játszották, amit meccs előtt átbeszéltünk és levideóztunk, mégsem tudtunk rá érdemben reagálni. Ahelyett, hogy mi diktáltuk volna a tempót, felvettük ellenfelünk ritmusát, és egyáltalán nem csapatként kézilabdáztunk, hanem inkább egyénileg próbáltuk megnyerni a találkozót. Mindemellett védekezésben és támadásban is csődöt mondtunk, és rendre a legfontosabb pillanatokban hibáztunk.
– Viszont az élet megy tovább, és már hétvégén újabb javítási lehetőséget kaptok!
– Pontosan, mi is így gondoljuk. Nyilván átbeszéltük a tanulságokat, legfőképpen azt, hogy ebben a bajnokságban senki ellen sem lehet félgőzzel kézilabdázni, és sokkal inkább ott kell lennünk fejben a hátralévő összecsapásokon. Viszont sokáig nem rágódhatunk a verségen, le kell zárnunk a múltat és csak a jövővel szabad foglalkoznunk. Jelenleg pedig a legfontosabb, hogy szombaton sikerrel vegyük a következő akadályt.
– Ez pedig az MTK gárdája lesz, akikkel úgy is fogalmazhatunk, hogy megvívtok a 11. pozícióért.
– Természetesen az előbbieken túl még ez is ad plusz motivációt az összecsapáshoz, hiszen szeretnénk a végelszámolásnál megelőzni a Fővárosiakat. Viszont nagy titkot nem árulok el azzal, hogy nekik is ez a cél lebeg a szemük előtt, és így egy roppant nehéz ki-ki meccsre számítok szombaton. Az ő igazi erényük, hogy rendkívül összeszokottak, hiszen a csapat magja már nagyon régóta együtt játszik, és van egy kifejezetten erős soruk, ami azt is jelenti, hogy minden posztra van legalább egy rutinos, megbízható játékosuk.
– Mi lehet a győztes recept?
– Mindenekelőtt nagymértékben javulnunk kell a múlt heti produkciónkhoz képest, voltaképpen mindenben. Sokkal összeszedettebb kézilabdát kell játszanunk, és összerakni végre a védekezésünket egy megfelelő szintre. Mivel ellenfelünk átlövő játékban, valamint ebből fakadóan beálló pozícióban dominál leginkább, ezért az összehangolt csapatjáték, és így a lövőik, beállósaik semlegesítése kulcsfontosságú lesz. De támadásban is sokkal okosabban kell játszanunk, a magas robosztus védőfalukkal szemben ki kell használnunk a mozgékonyságunkat és cselező képességünket. És persze azt a rengeteg technikai hibát, amit az elmúlt mérkőzéseken elkövettünk, a lehető legkevesebbre kell minimalizálnunk. Nem kérdés, hogy most már az utolsó tartalékainkat kell mozgósítani, de szeretnénk ezt az idényt méltóképpen, a lehetőségeinkhez képest legjobban lezárni.
A két gárda kiegyenlített erejét mutatja, hogy a felek a legutóbbi két találkozójuk alkalmával is döntetlent játszottak egymással, ráadásul mindkétszer a Fővárosban. Szinte napra pontosan egy éve 30-30-at, míg januárban 26-26-os döntetlen mutatott az Elektromos csarnok kijelzője a lefújás pillanatában. De a csapatok legutolsó Viharsarki összecsapásának alkalmával is a lila-fehérek örülhettek jobban, ugyanis a tavaly januári mérkőzésen elért 29-26 arányú siker, a csabaiak hosszú nyeretlenségi sorozatát törte meg akkor. Reméljük a szombati összecsapás is megtöri a lilák jelenlegi rossz sorozatát, és a 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő alsóházi derbit követően ismételten csabai örömtáncot láthat majd a publikum. A két sípmester egyébként a Bíró Ádám, Kiss Olivér bírópáros lesz.
Békéscsaba: Bottó Rózsa (2), Vukajlovic Aleksandra (4), Gidai Eszter (0), Giricz Laura Gerda (0), Dombi Katalin (1), Walfisch Mercédesz (7), Horvát Dorina Szilvia (0), Ekker Gitta (0), Kovács Anett (3), Török Csenge (0), Csizmadia Fanni Klára (0), Marincsák Nikolett (5), Kukely Anna (1), Agbaba Marija (3). Vezetőedző: Horváth Roland
Sárga lapok: Bocsi Szonja (1), Pados Mónika (1), Hanczvikkel Zsanett (1), Giricz Laura Gerda (1), Dombi Katalin (1).
Hétméteresek: Sári Barbara (1/1), Walfisch Mercédesz (1/1), Marincsák Nikolett (1/1).
Az őszi hazai találkozóhoz hasonlóan, ezúttal Egerben szenvedett kellemetlen vereséget az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE élvonalbeli női kézilabda csapata. A sereghajtó házigazdák tartalékosan is rendkívül lelkesen küzdöttek, így ünnepelhették első hazai sikerüket.
A szombat esti találkozó elején felváltva estek a gólok. A 12. percben egygólos egri vezetésnél időt kért Horváth Roland, hogy rendezze a sorokat. A folytatásban fej-fej mellett haladt a két csapat, egyik sem tudott jelentősebb előnyt szerezni. Idegesen játszottak a lila-fehérek, amit kihasznált a sereghajtó és a 20. percben két góllal vezetett. A félidő hajrájában a hazaiak irányították a játékot, de a lefújás előtt a vendégek fordítani tudtak. Az utolsó percben Debre Viktor időt kért, ám ez sem segített, így a szünetre kétgólos csabai előnnyel mehettek a csapatok.
Fordulás után a lila-fehérek kezdtek jobban és háromgólos vezetésre tettek szert. Ezután viszont érthetetlen hibákat követtek el a vendégek, így az Eger egy gólra feljött. A 40. percben egyenlítettek a hazaiak, Horváth Roland ismét időt kért. Horvát kapus többször jól védett, a csabaiak támadásban pedig rendre betaláltak, így a 45.percben ismét két góllal vezettek. A lelkes hazaiak nem adták fel és az 50. percben egyenlíteni tudtak, sőt átvették a vezetést. Az 54. percben Horváth Roland ismét időt kért, mindez azonban már nem használt.
Debre Viktor: – Váratlanul ért az első hazai győzelmünk, amit egy jó csapat ellen sikerült elérnünk. Rengeteg sérültünk van, de a szívünk vitt bennünket előre és akadt két egészen jó egyéni teljesítmény, ez volt a sikerünk titka.
Horváth Roland: – A hazaiak jobban akarták a sikert. Szégyellem magam, szívem szerint szétzavarnám az egész csapatot és hoznék olyan játékosokat, akik úgy akarják csinálni, ahogyan azt kérem. Sajnos vannak olyan játékosaink, akik elégedettek a pillanatnyi sorsukkal…
Sárga lapok: Agbaba Jelena (1), Horváth Roland (1), Triscsuk Krisztina (1), Cavlovic Itana (1), Ferenczy Fruzsina (1).
Kiállítások: Agbaba Jelena (2. perc), Cavlovic Itana (2. perc), Szekercés Luca (2. perc), Sirián Alexa Szederke (2. perc), Nick Viktória (2. perc).
Hétméteresek: Marincsák Nikolett (1/2), Kopecz Barbara (5/5), Szekercés Luca (4/4).
Kizárva: Rózsás Josephine.
