ímkézett bejegyzés

Interjú Dombi Katalinnal

A hétvégén újabb fordulót rendeznek a K&H Női kézilabda ligában, csapatunk a Békéscsabai ENKSE pedig vasárnap délután a Siófok gárdájával méri össze tudását a Balaton partján. Lila-fehér együttesünknek ez már a második találkozója lesz a héten, hiszen szerdán Egerben szerepeltek Magyar-kupa mérkőzésen, ráadásul hiába vezettek négy góllal is öt perccel a találkozó lefújása előtt, mégis sikerült kiharcolniuk a döntetlent a lelkes hazaiaknak. Az osztálykülönbség miatt ez pedig most Egri továbbjutást ért. Így a csabaiak a Szombathely elleni bravúros győzelmet követően Kisvárdán és Egerben is elvéreztek, és bizony várhatóan nehéz dolgok lesz a Siófok otthonában is. Akik bár az első öt mérkőzésükből mindössze kettőt tudtak csak megnyerni – igaz a Győrtől és az Érdtől szenvedtek vereséget és a Ferencvárossal ikszeltek – a legutóbbi négy találkozójukon már roppant magabiztosan játszottak. Ami a számok nyelvén azt jelenti, hogy a Szent István csapatát húsz góllal, a Szombathelyet tízzel, az Alba Fehérvárt huszonöt góllal, és az elmúlt fordulóban a Vácot idegenben négy találattal 31-27-re múlták felül. Ezzel egyébként 13 megszerzett ponttal a két gigász mögött a harmadik helyet foglalják el a tabellán. De talán nem is véletlen az, hogy némi idő kellett mire Tor Odvar Moen együttese bemelegszik a bajnoki küzdelmekbe, ugyanis bőven volt játékos mozgás nyáron a friss EHF kupa győztes alakulatnál. Olyan nevek távoztak a Balaton partjáról, mint Estelle Nze Minko, Denisa Dedu, Mireya Gonzalez, Gabriela Perianu vagy Asma Elghaoui. De azért az érkezők sora is veretes, mert Tomori Zsuzsanna, Nerea Pena, Gnonsiane Niombla vagy Szikora Melinda neve legalább annyira jól cseng kézilabdás berkekben, mint a távozóké. A hét újonnan érkező kézilabdázó névsora pedig három fiatal játékossal, Hársfalvi Júliával, Csapó Kincsővel és a norvég Kjerstin Solassal lett teljes. De azért maradtak az előző szezonból is nagyágyúk a Siófoknál, hiszen Silje Solberg, Andrea Kobetic, Simone Böhme, Katarina Jezic vagy Camille Aoustin szintén a kézilabdázás krémjét jelentik. Újabb sztárcsapattal kell, tehát vasárnap farkasszemet néznie a liláknak, és talán a legnagyobb kérdés az lesz, hogy mennyire tud majd felállni a csabai egylet a hétközi pofonból. Többek között ezt kérdeztem Dombi Katalintól, az Előre fiatal beállósától is, akivel a hétvégi bajnoki összecsapás apropóján beszélgettem.

– Nyilván az első kérdésem nem is lehetne más, minthogy miként éltétek meg ezt a kudarcot, és hogy lehet ebből minél hamarabb felállni?

– Természetesen nagyon csalódottak vagyunk, és főként a találkozó lefújása után volt különösen érezhető a csapaton a letargia, de még most pár nappal később is úgy érzem, bennünk van az a gyomros, amit Egerben kaptunk. De muszáj túltennünk magunkat rajta, mert hétvégén már ismét pályán kell lenünk, és a bajnokságban is fontos mérkőzések várnak még ránk, főként ugye jövő héten a Szent István ellen. Úgyhogy le kell vonni a tanulságokat belőle és tovább kell lépnünk.

– Mik a fő tanulságok?

– Leginkább, hogy egy találkozó hatvan percig tart. Sajnos eddig egy-két kivételtől eltekintve az összes mérkőzésünk azon ment el, hogy a végén nem tudtunk megfelelően koncentrálni. Egerben is felépítettük az összecsapást, és bár voltak azért hibák a játékunkban a biztos vezetés megvolt. Viszont ilyen végjátékot produkálni egyik csapat ellen sem lehet, szóval ezen a jövőre nézve is mindenképpen változtatnunk kell.     

– Ha böngésszük következő ellenfeletek a Siófok keretét, csupa sztárkézilabdázó nevét olvashatjuk, miként lehet egy ilyen csapattal felvenni a versenyt?

– Ez jó kérdés, nyilván nekünk nagyon nehezen, de muszáj lesz. Még ha furán is hangzik, mégis most lényeges lenne ezen a találkozón mentálisan visszahozni magunkat, hiszen ahogy említettem is jövő héten egy kulcsfontosságú összecsapást kell sikerrel vennünk. Persze tudom, Siófok nem az közeg ahol sok babér terem úgy általában az NB1-es gárdáknak, valóban egy sztárcsapatról beszélhetünk, tele robosztus nagy védőkkel és átlövőkkel, gyors szélsőkkel és két remek kapussal. Viszont azt mi már nem engedhetjük meg magunknak, hogy még egy nagy pofonba beleszaladjunk, szóval össze kell szednünk magunkat és javulnunk kell a játék minden elemében.

– Akkor, ahogy mondani szokás, nem feltartott kézzel utaztok a Balaton partjára?

– Semmiképpen sem. Mesterünk azt kérte tőlünk, hogy elsősorban a saját játékunkra koncentráljunk, és mindenki a tudásának legjavát nyújtsa az összecsapáson, és lehetőleg ne görcsösen, hanem minél felszabadultabban kézilabdázzunk. Védekezésben és kapusteljesítményben feltétlenül javulnunk kell, sokkal higgadtabbnak kell lennünk, és inkább lassítanunk kell a játékot. Mivel pedig ellenfelünk rettentően gyors kézilabdát játszik, a megfelelő visszafutások is sarkalatos pontjai lesznek a találkozónak. Én bízom benne, hogy helyt tudunk állni Siófokon, mert azért az sem mindegy milyen lelkiállapotban megyünk majd bele a Szent István elleni csatába.

A helytállásban viszont még inkább nehezítheti csapatunk dolgát, hogy a hétközi kupameccset is már kihagyni kényszerülő két alapemberünk Kopecz Barbara és Bottó Rózsa a vasárnapi összecsapáson sem lehet ott a többiekkel.

Az utóbbi időszakban egyébként sok babér nem termet a liláknak a Siófok ellen, amit jól szemlétet, hogy a két csapat legutóbbi öt szezonban lejátszott 13 mérkőzéséből mindössze egyet tudott csak megnyerni az Előre még 2017 tavaszán. Ennek megfelelően a gárdák tavaly őszi Békéscsabai randevúján is a Balaton partiak örülhettek a 30-25-ös végeredménnyel zárult találkozót követően, míg Siófokon 38-26-ra nyertek a cápalányok. A felek vasárnapi küzdelme 17 órától a Siófoki Kiss Szilárd Sportcsarnokban kerül megrendezésre, melyen az Őri Erika, Pozdena Erika bírópáros tevékenykedik majd.

Dömény Dezső

Interjú Horváth Rolanddal

A hétvégén végre megtört a jég NB1-es női kézilabdacsapunk számára, hiszen a nagy rivális Szombathely otthonában sikerült győznie a csabai hölgykoszorúnak, amivel megszerezték a szezon első pontjait. Megállás azonban nincs, mert pénteken már újabb feladat vár a Lilákra, méghozzá ismételten egy idegenbeli túra következik, ezúttal Kisvárdára. Aktuális ellenfelünk a bajnoki tabella nyolcadik helyén áll jelen pillanatban, az eddig lejátszott hat találkozója alatt összegyűjtött öt pontjának köszönhetően, ráadásul ebből mindet hazai pályán szerezték. Ez is jól mutatja, hogy a Szabolcs megyeiek idegenben eddig nem túl veretesek, otthon viszont nehéz térdre kényszeríteni – az egykor Békéscsabán is megfordult tréner – Bakó Botond együttesét. Igaz az első két hazai összecsapásukon a bajnoki újoncokkal kellett farkasszemet nézniük, akik azért így is okoztak nehéz pillanatokat a hazaiaknak, ugyanis a Szombathely csapatát mindössze két góllal, a Szent Istvánt pedig három találattal sikerült csak legyőzniük. A Kisvárda egyébként meglehetősen nagy vérfrissítésen ment keresztül a nyáron, mert több mint félcsapatnyi játékos, összesen 11 kézilabdázó távozott a klubtól, illetve a szakmai vezetés is átalakult – így Bakó Botond kezébe került a karmesteri pálca. Ezzel együtt pedig tagadhatatlanul magyarosodott is az egyesület, amit az is mutat, hogy a távozók listáján egytől egyig légiósok szerepelnek, míg az érkezők oldalán csak két átlövő Tena Petika és Veronika Habankova az, aki nem magyar kézilabdázóként szerepel az újoncok között. De rajtuk kívül még hat játékos, a korábban Csabán is szereplő Dombi Luca és Dajka Bettina, az MTK-ból érkező kapus Lajtos Nóra, a balátlövő Siska Pálma és Bárány Krisztina, valamint a jobbszélső Udvardi Laura kezdte meg nyáron a munkát Kisvárdán. A legutóbbi hazai összecsapásukon egyébként 24-24-es döntetlent játszottak a Vác gárdájával, míg az előző fordulóban Székesfehérvárott szenvedtek 32-25-ös vereséget. Ezzel szemben, ahogy már utaltunk is rá lila-fehér csapatunk egy roppant fontos idegenbeli sikerrel hangolt a pénteki találkozóra, amely a második összecsapása lesz egy négymérkőzéses idegenbeli szériának, ami nyilván nem könnyíti meg Horváth Roland dolgát sem. Ettől függetlenül azért érthető módon a korábbiakhoz képest már lényegesen jobb szájízzel nyilatkozott honlapunknak a tréner.

– Megvan az első győzelmetek, de talán azt még Te sem gondoltad, hogy ennyire magabiztos sikert arattok?

–  Az igazat megvallva nagyon sokat készültünk erre az összecsapásra, hiszen a rutinos játékosokkal teletűzdelt ellenfelünk azért mindenképpen jó erőt képvisel, ilyen szempontból én magam is szorosabb összecsapásra számítottam. De az első pillanatoktól kezdve nagyon keményen beleálltunk a mérkőzésbe, a lányok teljes mértékben átérezték a találkozó súlyát és ennek megfelelően is játszottak. Végig a mi akaratunk érvényesült és szinte holtpont nélkül hoztuk a győzelmet. Sőt az összecsapás utolsó szakaszában még néhány fiatal játékosnak is lehetőséget tudtam biztosítani. Természetesen nekünk mentálisan rendkívül sokat jelent ez a siker, mert a játékosok is végre látják annak a kemény munkának az eredményét, amelyet nyár óta elvégeztünk.

– A szezon első négy mérkőzéséhez képest mi volt az a plusz, ami most megvolt a játékotokban?

– Egyértelműen a védekezés és a kapusteljesítmény. A támadásainkkal és a góljaink számával eddig sem volt különösebb probléma, de hátul főleg hatvan percen keresztül nem tudtunk igazán stabilak lenni. A Szombathely ellen viszont végig megvolt az a hatékony védekezés és kapusteljesítmény, ami ezen a szinten elengedhetetlen a győzelemhez.

– Nehéz időszakban vagytok most, hiszen négy találkozót is idegenben kell zsinórban megvívnotok, igaz az első akadályt már ugye szombaton sikerrel vettétek…

– Igen, és talán mondhatom, hogy ez volt azért a legfontosabb összecsapásunk, de nyilván minden mérkőzésen nyerni szeretnénk. Szóval nem könnyű így zsinórban ennyi alkalommal idegemben helytállni, főleg úgy, hogy ráadásul még a hétközi válogatott összetartás sem könnyíti meg a dolgom, ugyanis Kopecz Barbi és Kovács Anett is meghívót kapott a szövetségi kapitánytól. Persze egyfelől örülök annak, hogy két játékosom is a legjobbak között szerepelhet, másfelől viszont így mindössze csak két napot tudunk teljes létszámban együtt készülni, és ugye alapból is elég kevesen vagyunk.

– Mit érdemes tudni következő ellenfeletekről?

– A Kisvárda egy kifejezetten jól védekező együttes, akik egy nagyon stabil hátsó szekcióval rendelkeznek, mögöttük pedig remek kapusokkal. Mondhatjuk, hogy szinte két hasonló soruk van, így a mai kézilabdában meglehetősen fontos rotációt is könnyebben meg tudják oldani. Ráadásul hazai környezetben eddig igen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, szóval könnyű találkozóra nem számítok.

– De akkor ezúttal is a két bajnoki pontért utaztok el?

– Ahogy korábban is mondtam mindig csak a győzelemben gondolkodunk, másban nem is lehet. Ettől függetlenül nyilván nem mi leszünk a találkozó esélyesei, de azért mindent meg fogunk tenni azért, hogy helytálljunk és lehetőség szerint ne üres kézzel térjünk haza. Azt hiszem, a szombati mérkőzés azért már jó kiinduló alap lehet. Ha úgy is játszunk, mint azon találkozón és főleg a védekezésünk, valamint a kapusteljesítményünk is hasonló minőségű lesz, akkor ez a cél nem is annyira elérhetetlen.

Amióta a Kisvárda 2016-ban felkerült a legmagasabb osztályba, azóta hat mérkőzést játszottak egymással a felek és eddig ebből a lilák egy alkalommal sem tudtak diadalmaskodni: két döntetlen mellett négy vereség a mérleg. Ráadásul a legutolsó négy összecsapásukat is zsinórban a Kisvárda nyerte. Az előző szezon őszi békéscsabai találkozója az utolsó másodpercekben lőtt Guialo góllal dőlt el, míg Kisvárdán már sokkal simább 32-22 arányú győzelmet arattak a szabolcsiak. A nem túl impozáns mérlegen tehát pénteken javíthatnak a Lilák, a találkozó 18:00 órától kezdődik a kisvárdai Városi Sportcsarnokban, a két játékvezető Hargitai Gábor és Markó Gábor lesz.

Dömény Dezső

[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/404401187154643/' width='680']

Interjú Balog Judittal

Fotó: Antal János

Talán nem túlzok, ha azt mondom az őszi szezon legfontosabb összecsapása előtt áll együttesünk a Békéscsabai ENKSE, ugyanis szombaton az újonc Szombathely otthonában vizitálnak a Lilák. Az már a bajnokság kezdete előtt is várható volt, hogy ez a párharc rendkívül nagy jelentőséggel bír majd mindkét fél számára, viszont azzal, hogy a lila-fehérek némiképp bennragadtak a bajnoki rajtnál, a vendégek számára a rangadó súlya még nagyobb lett. És bár szoros mérkőzéseket játszott csapatunk az első öt fordulóban, hiszen a címvédő ETO ellen elszenvedett 11 gólos vereség kivételével minden estben csak két találattal maradtak alul lányaink, a tabella jelenleg nem fest túlságosan jól csabai szemszögből. Úgy is fogalmazhatunk, hogy most már tényleg el kell kezdeni pontokat gyűjteni és noha még nagyon hosszú a bajnokság, a szezon előtt egyik fő riválisnak kikiáltott Szombathellyel szemben, egyáltalán nem mindegy milyen összevetésben lesznek majd a lilák a végelszámolásnál. Nyilván ebből a szemszögből ellenfelünknek sem mindegy mi történik majd szombaton, így egész biztosan óriási küzdelem várható a pontokért. Ráadásul bajnoki újonc létére kifejezetten megerősödve vágott neki az első osztályú kalandnak az NB1/B nyugati bajnoka. Összesen hét friss szerzemény vette fel a munkát nyáron a szombathelyi egyletnél és bizony esetükben szinte egytől egyik rutinos válogatott kézilabdázókról beszélhetünk. Sőt találunk köztük olyan játékost is, akinek a neve számunkra is jól cseng, mert gondolom, még sokan emlékeznek Sipeki Flórára, aki 2011 és 2015 között négy szezont töltött lila-fehér csapatunkban. De rajta kívül még új igazolásnak számít a szintén hálóőr Katarina Tomasevic, a jobbszélső Dijana Jovetic, az irányító Ivana Mitrovic, illetve a korábban már több magyar csapatban is megfordult beállós Liliia Gorilska is. De székesfehérvári múltja miatt ismerős lehet a korábbi világbajnoki ezüstérmes átlövő Biljana Bandelier és persze Mayer Szabina is az SZKKA keretében. Ennek tudatában már nem is annyira meglepő, hogy kifejezetten jól kezdték a pontvadászatot, amit a megszerzett három pontjuk is bizonyít. Az eddigi egyetlen győzelmüket a Szent István otthonában aratták a 28-24-es végeredménnyel zárult találkozón, viszont ezt még egy értékes ponttal megfejelték, miután hazai pályán 29-29-es döntetlen értek el az Alba Fehérvár ellen. De Kisvárdán és Vácott is helytálltak, hiszen előbbi összecsapáson három, utóbbin pedig kettő góllal maradtak csak alul ellenfelükkel szemben. Nagyobb zakót csak a Siófoktól kaptak, idegenben 19, otthon meg 10 góllal volt jobb a két gárda tavaszi mérkőzésének előrehozatalát is kezdeményező Balaton-parti egylet. Az előzmények tehát szombatra egy rendkívül izgalmas és parázs összecsapásra engednek következtetni, amit az Előre csapatkapitánya Balog Judit is megerősített, mikor a rangadó kapcsán a felkészülésről és magáról a találkozóról kérdeztem.

– Jelenleg még pont nélkül álltok a bajnokságban, ez mennyire befolyásolja a hangulatot a csapaton belül?

– Igazából jó légkörben elszántan készülünk az előttünk álló komoly feladatra, pánik hangulat semmiképpen sincs, de azért tény, hogy a bajnoki rajt egy picit rányomta bélyegét a társaság lelkiállapotára. Azt érzem a csapaton, hogy mindenkit bosszantanak az elmúlt találkozók, hiszen nüansznyi dolgokon múlott az, hogy mondjuk most nem hat ponttal állunk a pontvadászatban. Szóval van bennünk hiányérzet, viszont talán ez még nagyobb elszántságra sarkall minket így a fontos rangadó előtt.

– Te ugye hátul játszol főszerepet a csapatban, hogy látod a védekezéseteket, mert azért elég sok gólt kaptatok az első öt találkozón?

– Igen, sajnos nem állt még össze igazán a védekezésünk, inkább csak periódusokban tudjuk megvalósítani azt a védekezést, amilyet szeretnénk. Nagyon sokszor nem figyelünk a kipattanókra, pedig így egy már kivédekezett szituációból kapunk ziccer gólt. Illetve sokszor kapunk passzív jelzést követően is találatot, ami szintén azt jelzi, hogy nem vagyunk elég türelmesek és nem koncentráljuk végig az ellenfél támadásait. De gyakorlatilag ezek a hibák elöl is ugyanúgy előfordulnak, szóval be kell lőni a ziccereket és csökkenteni kell a technikai hibákat, főként a meccsek legfontosabb pillanataiban, azaz a végjátékban. És nyilván magamtól is többet várok, ugyanis többször előfordult, hogy egy jó kezdést követően a találkozó második felére az én teljesítményem is leült a csapatéval együtt, pedig a védelemmel kölcsönösen nagy szükségünk van egymásra ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Nyilván mi nem vagyunk sztárcsapat, szóval ebben az erős mezőnyben mindenkitől a legjobb forma kell a győzelemhez, bárkivel is játszunk.

– Ahogy már Te is említetted rendkívül fontos összecsapás vár rátok szombaton. Ez a gyakorlatban mit jelent, mennyivel másabb ilyenkor a felkészülés?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen ugyan úgy készülünk, mint máskor, hiszen ez szinte „élet-halál” mérkőzés lesz a számunkra. Voltaképpen már több hete ott van mindenkinek a fejében ez a találkozó, de csak az utóbbi napokban kezdtünk igazán gőzerővel készülni ellenfelünkre és a videózásokkal szinte teljesen ki is veséztük őket. Ráadásul egy nappal hamarabb el is utazunk Szombathelyre, ezzel is kiküszöbölve a hosszú utazás fáradalmait. Egy szó mint száz, nekünk ez a mérkőzés főként azok után, hogy az első fordulókban fontos pontokat hagytunk kicsúszni a kezeink közül, rendkívüli nagy jelentőséggel bír, így abszolút a győzelem szellemében készültünk egész héten.

– Összegségében mit szűrtetek le aktuális ellenfeletekről?

– Ha röviden össze akarnám foglalni, azt mondanám, hogy a rutinos, sokat tapasztalt játékosok és a fiatalság remek egyvelege a Szombathely kerete. Távolról is veszélyes nagy lövőkkel rendelkeznek és rendkívül magas középső védőfallal, amit nem könnyű átjátszani. Ilyen szempontból is hasznos volt szerintem a múlt heti ETO elleni összecsapás, hiszen ott egy hasonlóan magas gárda ellen – akik nyilván még eggyel magasabb szintű kézilabdát is játszanak – kvázi gyakorolhattuk az ilyen típusú együttes elleni játékot.

– Akkor ezek szerint a nagy harc garantált lesz a bajnoki pontokért?

– Biztos vagyok benne, hogy egy végletekig kiélezett szoros csatát hoz majd a találkozó, ahol szerintem döntő lesz, ki bírja jobban a végjátékot és remélem, ezúttal mi fogjuk. Fejben kell nagyon erősnek lennünk és bárhogy is alakul az összecsapás, végig higgadtnak kell maradnunk. Nyilván a megbeszélt taktikai elemek és egy hatékony védekezés is elengedhetetlen lesz szombaton, de a legfontosabb, hogy higgyünk magunkban és a győzelemben. Azt gondolom, most már nagyon megérdemelnék, hogy végre győztesen fejezzünk be egy mérkőzést és szerintem egy siker át is törné bennünk a gátat, ami után megindulhatnánk felfelé.

A két gárda még sohasem találkozott egymással tétmérkőzésen, lévén ellenfelünk a Haladás egyesületéből kiválva csak 2015-ben alakult meg. Miután pedig első évükben megnyerték a harmadosztály küzdelmeit, három NB1/B-ben eltöltött esztendőt követően immáron az első osztályban vitézkedhetnek. Mérkőzéseiket egyelőre a Szombathelytől negyven kilométerre fekvő Répcelakon játsszák, így a felek szombati összecsapása is a Répcelaki Sportcsarnokban kerül megrendezésre. A labda 18:00 órától indul útjára, a Bacs József – Bóna Szabolcs bírópáros sípszavára.

Dömény Dezső

Interjú Kukely Annával

Háromhetes szünetet követően folytatódik, immáron az ötödik fordulóval a K&H női kézilabda liga, így csapatunk a Békéscsabai ENKSE is pályára lép szerdán, méghozzá újra hazai közönség előtt. A soron következő vendég csapat pedig nem más lesz, mint az ötszörös Bajnokok Ligája győztes és Magyar bajnoki címvédő Győri Audi ETO KC. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egy-egy ilyen látogatás valóságos kézilabda ünnepnek számít városunkban, ami megyeszerte idevonzza a kézilabda barátokat. És bizony egyáltalán nem véletlen az, hogy számos, a sportágat szerető szurkoló kíváncsi az ETO csapatára, hiszen ahogy az elmúlt szezonoknak, úgy ennek is egy sztárokkal teletűzdelt világválogatottal vág neki Danyi Gábor együttese. Persze azért náluk is volt játékosmozgás a nyáron, ugyanis a kölcsönadott fiatalokkal együtt összesen 13 játékos távozott a klubtól, köztük olyan nevek, mint Nycke Groot, Nora Mörk, Tomori Zsuzsanna vagy Crina Pintea. De természetesen a minőségi pótlásukról most is gondoskodott a BL-győztes menedzsmentje, így nyártól már zöld-fehérben pattogtatja a labdát a norvég jobbátlövő Amanda Kurtovic, a francia beállós Beatrice Edwige, a Siófokról érkező szintén francia Estelle Nze Minko, az előző szezonban még a Ferencvárosban játszó jobbszélső Faluvégi Dorottya, és a csapathoz öt év után visszatérő montenegrói átlövő Katarina Bulatovic is. Az előző szezont veretlenül befejező ETO nem meglepő módon hat győzelemmel kezdte az új idényt is, bár az első fordulóban a Siófok gárdája azért jócskán megnehezítette a címvédő dolgát, de végül 27-24 arányban azért a Győr mégiscsak diadalmaskodni tudott. Mint ahogy az ezt követő négy bajnoki mérkőzésük alkalmával is, a Szent István, az Alba Fehérvár, a Vác és az MTK ellenében. Sőt a hétvégén megkezdték szereplésüket a Bajnokok Ligájában is, ahol hazai pályán a svéd Savehof gárdáját múlták felül magabiztosan 35–23 arányban. Ezzel szemben lila-fehér csapatunknak már nem sikerült ennyire jól a bajnoki rajt, hiszen eddig mind a négy találkozójukat elveszítették Horváth Roland tanítványai, igaz kivétel nélkül szoros kiélezett csatákban úgy, hogy mindössze két góllal maradtak alul mind a négymérkőzésen. És bár aligha valószínű, hogy a mostani ETO elleni összecsapás alkalmával fog megtörni ez a rossz sorozata a liláknak, azért ennek a roppant fiatal átlagéletkorú gárdának mindenképpen sokat jelente, ha jó játékkal tudnának előrukkolni egy ilyen sztárcsapattal szemben. Arról nem is beszélve, hogy az Előre jövő heti szombathelyi vendégjátéka előtt - ami az ősz talán legfontosabb találkozója lesz - kvázi főpróbának is nevezhetjük a szerdai ütközetet. És ha már a lilák átlagéletkoráról tettem említést, a Győr elleni találkozó előtt épp a csapat legfiatalabb tagjával a mindössze 16 éves Kukely Annával beszélgettem, aki fiatal kora ellenére már az előző szezonban bemutatkozhatott az NB1-ben, sőt nyáron tagja volt az U17-es Európa bajnokságot nyert nemzeti csapatnak is.

Fotó: Antal János

– Nagyon mozgalmas nyáron vagy túl, melyen azért egy U17-es Európa bajnoki címet is begyűjtöttél. A győzelem jelentette eufóriából mennyit sikerült átültetned a mindennapi klub-munkádba és a bajnokságba?

– Nagyon sokat, hiszen óriási lökést adott nekem ez a siker és természetesen az is, hogy a hazámat képviselhettem egy ilyen tornán. Egyértelműen úgy érzem, hogy azok a pozitív impulzusok, amiket a nyáron megtapasztalhattam a hétköznapokon is plusz erőt és motivációt adnak.

– Viszont ha jól tudom nyár elején még úgy volt, hogy a Celjei EB-re nem is utazol…

– Igen, mert gyakorlatilag két részre lett osztva az U17-es korosztály, az egyik fele az európai ifjúsági olimpiai fesztiválra készült a másik pedig az Európa bajnokságra. Én a bakui Eyof-on induló csapatban kaptam helyet, így július közepén részt is vettem ezen a tornán, ahonnan amúgy bronzéremmel térhettünk haza. És miután a bakui játékommal sikerült felkeltenem a szövetségi edző Ifjabb Kiss Szilárd figyelmét, így az Európa bajnoki keretbe is meghívtak, ezzel pedig a végső győzelmet elérő gárdának is tagja lehettem.

– Az hagyján, hogy az U17-es válogatottnál is a fiatalabbak közé tartozol, de a klub-csapatod keretének teljesen a legifjabb játékosa vagy, ehhez képest szinte meccsről-meccsre egyre komolyabb feladatot szán neked Horváth Roland vezetőedző.

- Valóban, bár az igazat megvallva mindössze két perccel vagyok a legfiatalabb játékosa a keretnek, mert ikertestvérem Klára, aki szintén már a felnőtt csapattal edz, pont ennyivel idősebb nálam. De a viccet félretéve, valóban nem könnyű főként irányítóként, viszont nincs mese, fel kell nőni a feladathoz és úgy érzem, jó úton járok ebben a tekintetben. Pont egy éve a Siófok elleni hazai mérkőzésen mutatkozhattam be az NB1-ben és bár nyilván nagyon izgultam az alatt a pár perc alatt, amíg pályán lehettem, de már ahhoz képest is érzem magamon, hogy rengeteget tudtam fejlődni. Ez pedig azért ez elmúlt időszakban kapott élvonalbeli játéklehetőségeknek is köszönhető.

– A szakemberek azért mindig elmondják, hogy az NB1 és az utánpótlás bajnokság nagyon más kávéház…

– És ez így is van. Hiszen egy fiatal játékos ilyenkor egy teljesen más közegbe csöppen bele, gondolok itt a játékostársakra vagy a szurkolókra, ráadásul egy olyan gyors és kemény kézilabdában kell helytállnia, amit utánpótlás szinten eddig még nem tapasztalt. Magamon is érzem, hogy sokkal nagyobb koncentrációt követel meg egy élvonalbeli mérkőzés. Viszont fejlődni ezeken az összecsapásokon lehet a leginkább, így én is próbálok előrelépni a játék szinte minden elemében. Ez az én esetemben elsősorban a védekezést jelenti, ahol jelenleg a legnagyobb lemaradásban vagyok.

– Négy vereséggel kezdtétek a szezont. A szünetben mennyire sikerült kielemeznetek a kétgólos botlások okait?

– Sokat beszéltünk ezekről a találkozókról és próbáltuk boncolgatni az okokat, miért nem sikerült még pontokat gyűjtenünk. Nyilván elég frusztráló az, hogy ennyire apróságokon múlott szinte minden mérkőzésünkön a pontszerzés és jelenleg akár már 6-8 egységgel is gazdagabbak lehetnénk. A legfőbb konzekvencia amit levontunk, hogy nagyobb rotáció segítségével meg kell próbálnunk minél frissebben belemenni a végjátékokba, ami nyilván nálunk nem egy könnyű feladat. Igaz a Debrecen ellen már mesterünk tudatosan a találkozó elejétől próbálta forgatni a csapatot, ezzel is több pihenőt biztosítva kulcsjátékosainknak. Valamint az egész csapattól sokkal nagyobb koncentráció szükséges a jövőben, főként az összecsapások hajrájában. 

– Szerdán a Győr személyében a bajnokság legnehezebb ellenfele teszi tiszteletét a Viharsarokban, milyennek látod az idei ETO-t?

– Meglehetősen sokat változtak ők is az előző szezonhoz képest, hiszen több új játékos is érkezett hozzájuk a nyáron. Így nyilván nekik is idő kell, amíg tökéletesen összekovácsolódnak, de az egyértelműen látszik, hogy minden mérkőzésen egyre jobban és jobban játszanak. Igazán gyenge pontot nem is nagyon lehet találni rajtuk, ami nem is csoda, lévén két ugyan olyan erősségű sorral rendelkeznek. 

– Gondolom a célkitűzéseitek megvannak már a szerdai találkozóra?

– Mindenképpen. Leginkább a védekezésünkre akarunk fókuszálni, azt szeretnénk minél jobban megoldani és így a lehető legtovább szoros eredményen tartani ellenfelünket. Most elsősorban periódusokban gondolkodunk, tehát arra törekszünk, hogy a találkozó mindkét félidejéből a legtöbbet ki tudjuk hozni. Ugyanakkor nem titkoljuk, hogy számunkra a jövő heti szombathelyi mérkőzés lesz az igazán fontos, de annak az összecsapásnak a tükrében sem mindegy, hogy milyen játékot tudunk produkálni szerdán.

Az előző szezonban majdnem napra pontosan ugyanekkor csapott össze a két gárda a bajnokságban, igaz akkor Győr volt a találkozó színhelye. Azt az októberi mérkőzést 47-23-ra az ETO nyerte, mint ahogy a felek békéscsabai randevúján is győri győzelem született, a 47-22-es végeredménnyel zárult találkozót követően.

Az ETO idei viharsarki vizitálása tehát szerdán 18:00 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban veszi kezdetét, a Rontó Ádám, Szanyi Péter Gábor bírópáros ténykedése mellett.

Dömény Dezső

Interjú Bottó Rózsával

Még csak pár nap telt el lila-fehér együttesünk Mosonmagyaróvár elleni találkozója óta, mégis már az újabb megmérettetésre készülnek Horváth Roland tanítványai. És nem is akármilyen megmérettetésre, hiszen a Békéscsaba és a Debrecen közötti rivalizálás következő fejezete íródik majd szerdán a Főnixben.  A Loki elleni csatákat azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, akár melyik együttes is a pályaválasztó, a lelátón a pokoli hangulat garantált. Ráadásul piros-fehér ellenfelünk lendületből érkezik erre az összecsapásra, ugyanis hétvégén Vácról sikerült elhozniuk a bajnoki pontokat a 30-26 arányú sikerüknek köszönhetően, míg előtte nem kis bravúrt végrehajtva, pontot szereztek a tavalyi ezüstérmes Ferencváros otthonában is, amire az utóbbi kilenc évben a Győrön és a Siófokon kívül senki nem volt képes. Így pedig négy forduló után veretlenül nyolc ponttal a bajnoki tabella második helyét foglalja el a Debrecen, köszönhetően annak, hogy az első két fordulót is győzelemmel abszolválták, a Szent István ellen egy 33-24-es, az Alba Fehérvár ellen pedig egy 30-22-es sikerrel. A Loki játékos politikáját egyébként mostanság nyugodtan illethetjük az állandóság jelzővel, miután nyáron is mindössze három játékos Lotte Grigel, Madalina Zamfirescu és Anna Punyko távozott a hajdúsági megyeszékhelyről. Pótlásukra pedig Karnik Szabina, Elke Karsten és Vámos Petra érkezett. És nagyon úgy néz ki, hogy ez a keret a rutinos tréner Köstner Vilmos kezei alatt egy fölöttébb ütőképes gárdává kovácsolódik össze, legalább is az első négy forduló mindenképpen ezt mutatja. Lila-fehér együttesünk ezzel szemben nem kezdte igazán jól a bajnoki küzdelmeket, ugyanis a szombati Mosonmagyaróvár elleni hazai zakóval már három vereségnél jár a csabai hölgykoszorú. Pedig az első két összecsapásukhoz hasonlóan, most sem kezdtek rosszul a lilák, sőt a második játékrészben még háromgólos előnyt is kiharcoltak. A végjátékban azonban megint kicsúsztak a pontok a kezükből, és így a lefújás pillanatában a vendég Móváriak örülhettek a 27-25-ös végeredménynek. A gárda debreceni túrája előtt csapatunk balszélsőjével, Bottó Rózsával beszélgettem a hétvégi találkozóról és a Loki elleni ütközetről.

Fotó: Antal János

– Összességében miként értékeltétek a szombati összecsapást?

– Kudarcként, hiszen ez mindenképpen egy nyerhető mérkőzés lett volna a számunkra, és egyértelműen mi tehettünk arról, hogy a Mosonmagyaróvár elvitte előlünk a két pontot. Hiába vezettünk több góllal is nem tudtunk megnyugodni, kapkodtunk a támadásinknál és nagyon bután kézilabdáztunk. Nyilván levontuk a szükséges konzekvenciákat, és próbáljuk kijavítani azokat a hibákat, amik most már rendszeresen előjönnek a találkozóinkon.

– Szerdán viszont már ismét pályán kell lennetek, méghozzá a Loki otthonában, ami sosem könnyű feladat…

– Nehéz egy ilyen mérkőzés után ennyire rövid időn belül újra játszani, ráadásul Debrecenben, bár engem személy szerint inkább feldob az olyan közeg ahol erőteljes szurkolás van, még akkor is, ha nem elsősorban minket biztatnak a szurkolók. Viszont ellenfelünk egyértelműen nagyon jó formában van, elég csak végignézni az idei eredménysorukon. Mostanra tökéletesen összeértek, és amiben szerintem a legfőbb erejük rejlik, hogy csapatként roppant erősek. Szóval semmilyen szempontból sem lesz könnyű dolgunk, de persze előre azért nem adjuk fel a találkozót, most is küzdeni fogunk, és szeretnénk a lehető legjobban helytállni.

– Akkor milyen eredménnyel lennétek elégedettek a találkozót követően?

– Ahogy mondtam azért nem adjuk fel előre, szóval most is azért lépünk pályára, hogy ha tudunk, ponttal távozzunk. Viszont most nekünk az is nagyon fontos lenne, hogy minél jobban játszunk, és amit előre eltervezünk azt meg is tudjuk valósítani. Az biztos, hogy nem szabad rohannunk, nyugodtan és hosszasan kell játszanunk. A szombati mérkőzéshez képest mindenképpen javulnunk kell koncentrációban, és bizony a ziccerek értékesítését is hatékonyabban kell megoldanunk. Természetesen hátul is stabilnak kell lennünk, de azt gondolom a legfontosabb, hogy bármi is az eredmény, ne kapkodjunk. Én bízom benne, hogy sikerül helytállnunk, és egy szoros, jó meccset tudunk játszani Debrecenben is.

A két együttes tavaly őszi mérkőzésén, a hazai pályán játszó Debrecen tudott 37-25-re diadalmaskodni, viszont a februári visszavágót követően már üres kézzel voltak kénytelenek elhagyni Békéscsabát a vendég piros-fehérek, miután a lilák 31-28-as győzelmet arattak. Az idei szezon első Kelet-magyarországi derbije tehát szerdán 18 órától a Debreceni Főnix Csarnokban kerül megrendezésre. Az összecsapáson a Horváth Péter, Marton Balázs bírópáros tevékenykedik majd.

Dömény Dezső

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Interjú Kopecz Barbarával

A hajrához érkezett csapatunk az EUbility Group-Békéscsabai ENKSE nyolc hetes felkészülése, és bizony már csak pár nap és megkezdődik a 2019/20-as bajnoki szezon. Azt bátran kijelenthetjük, hogy a csapat gerince szinte teljesen együtt maradt az előző idényhez képest, de azért érkezett a nyáron több új arc is a lila-fehér gárdához. Az egyik ilyen játékos Kopecz Barbara, aki Mosonmagyaróvárról tette át a székhelyét a Viharsarokba, és bizony immár a válogatottban is bemutatkozott kézilabdázóra, Horváth Roland mester is kiemelten számít az előttünk álló évadban. Az irányítóként és balátlövőként is bevethető játékossal eddigi pályafutásáról és az első pár hét békéscsabai tapasztalatairól beszélgettem.

– Mesélj magadról egy kicsit, ha jól tudom, Dunaújvárosban ismerkedtél meg a sportág alapjaival?

– Igen, 12 évesen Dunaújvárosban kezdtem kézilabdázni, de meglehetősen hamar, két év elteltével már a Vasasban pattogtattam a labdát. Ezt követően az ETO-hoz kerültem, majd egy szekszárdi és egy budapesti időszak következett, ekkor az MTK csapatát erősítettem. 2014-ben szerződtem a Mosonmagyaróvárhoz, ahol pályafutásom eddigi leghosszabb időszakát töltöttem, azaz egy év megszakítással egészen mostanáig 4 szezont húztam le a kék-fehéreknél.

– Miért döntöttél mégis a klubváltás mellett?

– Szerettem Mosonmagyaróváron játszani, de úgy éreztem mindenképpen környezetváltozásra van szükségem, és arra, hogy további új impulzusokat kapjak. Ekkor keresett meg a Békéscsaba és mivel szimpatikus volt számomra a klub koncepciója hamar megegyezésre jutottunk. Nyílván a fiatalos gárda és az edző, Horváth Roland személye is sokat nyomott a latba a döntésemnél.

– A kézilabda mellett mivel szeretsz leginkább a szabadidődben foglakozni?

– Nagyon szeretek kirándulni, új helyeket felfedezni, de emellett kedvelem az otthoni csendesebb tevékenységeket is, mint például sorozatokat nézni vagy olvasni. Illetve szeretem az állatokat is olyannyira, hogy nekem is van egy Amerikai Staffordshire terrierem, akivel ha tehetem,szintén nagyon sok időt töltök. Sajnos még egyelőre nem csatlakozhatott hozzám, de idővel ő is meg fogja ismerni Békéscsabát.  

– Hogy tetszik a város, sikerült már valamennyire feltérképezned?

– Kezdem most már belakni mind a várost, mind az új otthonomat, de az alapozás és az edzőmeccsek egyelőre sok időmet és energiámat elveszi, így még nem sikerült annyira felfedezni Csabát. De Mosonmagyaróvárhoz képest – ami meglehetősen kis város -, örömteli számomra, hogy ismételten egy nagyobb városba költözhettem.

– Milyen volt a fogadtatásod a csapattársak részéről és egyáltalán így a felkészülés végén, hogy látod az együttest?

– Teljes mértékben pozitív volt a fogadtatás az első pillanattól kezdve. Nyilván több játékost már előtte is ismertem, Marincsák Nikivel vagy Kovács Annával pedig már dolgoztam is együtt korábban, szóval a beilleszkedéssel egyáltalán nem volt probléma. Természetesen a pályán azért nem mennek csettintésre a dolgok, bőven kell még idő ahhoz, hogy én is, meg a többi frissen érkezett játékos is tökéletes összhangba kerüljünk a régebb óta együtt játszó maggal. Ettől függetlenül szerintem jó úton járunk és azt gondolom ezt a felkészülési mérkőzések is igazolják. Persze azért még nagyon sok munka áll előttünk.

– Te személy szerint milyen célokkal kezded a szezont?

– Természetesen továbbra is szeretnék fejlődni és mivel az elmúlt időszakokban sokszor, hol védekezésben, hol meg támadásban kaptam nagyobb szerepet, így szeretnék Békéscsabán teljesen komplex játékossá válni. Nyilván védekezésben is van hova fejlődnöm, meg átlövés-hatékonyságban, gyorsaságban is, de a legfontosabb azért az, hogy megpróbáljak minél jobban a csapat vezéregyéniségévé válni és segíteni a klubot a lehető legjobb eredmény elérésében.

– Az utóbbi időszakban nem csak az Előre, de Kim Rasmussen szövetségi kapitány is felfigyelt rád és több alkalommal is behívott a válogatott keretbe. Gondolom ez is azért plusz motivációt jelent számodra? 

– Mindenképpen. Bár az igazat megvallva nem is számítottam tavasszal arra, hogy engem is számításba vesz a szövetségi kapitány, de nagyon örültem neki és valóban egy hatalmas pluszt jelent ez most az életemben. Persze, továbbra is szeretnék megfelelni a válogatott elvárásainak is, így mindenképpen komoly célom, hogy ott lehessek a decemberi világbajnokságon is a nemzeti csapatban.

– Egy hét van már csak a bajnoki nyitányig, milyen szezonkezdetet álmodtál meg?

– Nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom győztes kezdetet. Egy jó szezonnyitó mindig nagyon fontos egy csapat életében, hiszen pozitív töltettel kezdeni egy bajnokságot megalapozhat akár egy jó őszi szereplést is. Illetve számunkra kiemelten fontos lesz az egész szezon során, hogy a hazai mérkőzéseinket a lehető legnagyobb számban tudjuk hozni, hiszen a jó otthoni szereplés lehet a kulcsa a biztos bennmaradásnak is. Így mindenképpen ki kell használunk minden ilyen lehetőséget, főképp hogy még hazai pályán is kezdhetjük a bajnokságot. Nyilván azért ellenfelünknek is hasonló szándékaik vannak és lebecsülni ezt a Dunaújvárost egyáltalán nem szabad. Roppant összeszokott társaság és Triscsuk Krisztina érkezésével egy komoly rutinnal rendelkező, igazi vezéregyéniséget is a soraikban tudhatnak. De azt gondolom, ha hasonlóan tudunk kézilabdázni, mint a Valcea elleni hazai összecsapásunkon, az ott mutatott jó védekezést és kapusteljesítményt most is tudjuk majd produkálni, valamint a támadásinkban is fegyelmezettek maradunk, akkor itthon tarthatjuk a két bajnoki pontot.

Dömény Dezső

[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/333028084276551/' width='680']

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Időpont: 2019. június 17-21. (hétfő-péntek)

Helyszín: Békéscsaba, Mester Klub

Cím: 5600 Békéscsaba, Mester u. 12.

Legyen egy igazán jó nyarad a Békéscsabai Előre Női Kézilabda Sportegyesület által szervezett kézilabdás táborban! Ha szeretnél a szünidőből egy hetet hasznosan, tartalmasan, sportos környezetben eltölteni, akkor itt a helyed!

Naponta két, változatos edzés az Előre NKSE edzőinek szakszerű irányításával. A tréningeken kívül szervezett, szabadidős programokra lesz lehetőség (asztalitenisz, fallabda, csocsó, konditerem, strandolás). A tábort meglátogatják a klub NB I-es játékosai, akik beszámolnak az egyesületben folyó munkáról, a sportág kulisszatitkairól. Az sem probléma, ha kezdő vagy és most szeretnél megismerkedni a kézilabdával. Szakembereink játékos formában tudnak bevezetni a világ és Magyarország egyik legnépszerűbb sportágának alapjaival és szépségeivel.

A díj tartalmazza: a tízórait, ebédet, uzsonnát, terembérletet, sportszerhasználatot, strandbelépőt és a 07:30-16:30 óra közötti felügyeletet.

Jelentkezés, további információ:
Szabó Károly, utánpótlás szakágvezetőnél.
E-mail: szabo@elorenkse.hu. Mobil: +36 30 219 9701.

Megjegyzés: a turnus csak megfelelő létszámú jelentkezés esetén indul.

Interjú Walfisch Mercédesszel

A szezonzáró fordulójához érkezett a K&H női kézilabda liga, így lila-fehér csapatunkat is utoljára látathatják ebben az idényben a hazai szimpatizánsok. Szerencsére azonban izgalmakat a bennmaradás szempontjából már nem tartogat az összecsapás, hiszen hiába hajrázott óriásit a Csabát üldöző Budaörs, miután az előző fordulóban,nagy csatában ugyan, de hazai pályán 30-29-re alulmaradtak a Vác együttesével szemben, már matematikai esélyük sem maradt az élvonalbeli tagságuk megtartására. Így aztán a lilák már a biztos bennmaradástudatában léphettek pályára Mosonmagyaróváron is. Sajnos viszont a két csapat formája közötti különbség bőven kijött a péntek esti találkozón, sőt mondhatjuk még annál is jóval több a hazaiak javára, mert a vége egy kiütéses 37-24 arányú óvári diadal lett. Mérleget vonva tehát elmondhatjuk, hogy a Budaörs csapatát kivéve nem sikerült közvetlen riválist két vállra fektetnie Horváth Roland tanítványainak a tavasz folyamán, és arra is most már csak egy összecsapása maradt a lila-fehéreknek, hogy újabb egységet begyűjtve tíz pontnál többel zárják a szezont. Viszont egyáltalán nem vár rájuk könnyebb csata az idényzárón sem, sőt az Alba Fehérvár személyében egy erős középcsapattal kell farkasszemet nézniük.  Ez még akkor is igaz, ha a legutolsó két fordulóban beleszaladtak egy-egy nagy pofonban a Székesfehérváriak is, ugyanis a Vác ellen 33-23-ra, a Siófok ellen pedig 30-20 arányban maradtak alul. Így pedig számukra sincs már helyezés tekintetében tétje a szombati találkozónak, és már biztos, hogy hetedikként zárják az idei évadot. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy melyik csapat tudja majd igazán jó szájízzel befejezni a bajnoki küzdelmeket, és látván a lila-fehér lányok tavaszi teljesítményét, mindenképpen fontos lenne pláne hazai pályán bezsebelni a győzelemért járó két pontot. Valamint az sem mellékes, hogy így ebben az összeállításban utoljára lépnek pályára a csapatok, ahogyan a békéscsabai gárda is, hiszen többen is távoznak az egyesülettől a nyáron. Távozik Zöldi-Tóth Kata, aki összesen 12 szezont húzott le az Előrében, és most nyáron végleg befejezi élvonalbeli pályafutását, valamint együttesünk csapatkapitánya Walfisch Mercédesz. Merci is hét felnőtt csapatban eltöltött szezon után teszi át székhelyét a Viharsarokból Székesfehérvárra. Amolyan búcsúzásképpen beszélgettem vele, közben pedig visszautaztunk egy picit az időben is, és felelevenítettük az elmúlt szezonok emlékezetes pillanatait.

Fotó: Antal János

– Hét szezont játszottál az Előrében, a mai sportban ez pedig már nagyon ritka, de gondolom nem csak a véletlen műve volt, hogy ennyi ideig szolgáltad az egyesületet?

– Az igazat megvallva nagyon szerettem itt játszani, és mindig is úgy éreztem, hogy akár az egész pályafutásomat itt Békéscsabán tölthetem. Nyilván az, hogy ebben a városban születtem és ennél a klubnál kezdtem el kézilabdázni minden évben maradásra ösztönzött, ahogy persze a megfelelő játéklehetőség is, ami szintén fontos szempont volt a számomra. De természetesen az egész csabai közeg az életem részévé vált, így mindig otthon éreztem magam az egyesületnél.

– Emlékszel még az első felnőtt meccsedre?

– Sajnos konkrét emlékem nem igazán van az élvonalbeli bemutatkozásomról, csak annyira emlékszem, hogy 2012 tavaszán a rájátszásban kaptam egy kevés lehetőséget Kovács Pétertől a felnőtt csapat akkori edzőjétől, és még abban az évadban meg is lőttem első NB1-es gólomat. Amire viszont már jobban emlékszem az a következő szezon, amely igazából az első felnőtt idényemnek is nevezhető, hiszen ettől kezdve kaptam egyre komolyabb szerepet a csapatban.    

– Több edzővel, más – más csapatszerkezetben is dolgozhattál az elmúlt évek alatt itt a Viharsarokban, hogy érzed ki volt az, aki a legtöbbet tudta kihozni belőled?

– Sok jó szakember fordult meg ezen időszak alatt a klubnál, és igazából úgy foglalhatnám ezt össze, hogy minden edzőmtől más-más dolgot tanultam, és szakmailag mindenkitől kaptam valami pluszt ahhoz, hogy jobb játékos legyek. Természetesen fiatalabb korban ennek a tanulási folyamatnak még nagyobb szerepe van, így a legnagyobb hatást azok az edzők gyakorolták rám, akikkel akkor dolgoztam, amikor még inkább csak a szárnyaimat bontogattam az első osztályban.

– Gondolom, azért emlékezetes pillanatok vannak bőven, de mégis mire emlékszel a legszívesebben a Csabai évekből?

– Valóban sok szép időszak volt ebben a hét esztendőben, számtalan emlékezetes találkozóval. De ha még is ki kell emelnem ezek közül egyet is, akkor a 2013/14-es szezont és az akkori csapatot emelném ki. Bakó Botond kezei alatt egy roppant jó és összetartó társaság jött össze, és nem mellékesen eredményes is, hiszen viharsarki pályafutásom legjobb helyezését értük el abban az évben a hatodik hellyel. Személy szerint nagyon szerettem abban a csapatban játszani, és úgy érzem ebben az időszakban is ment a legjobban a játék. Viszont ha egy konkrét mérkőzésre kell visszaemlékeznem, akkor így hirtelen egy Győr elleni hazai összecsapás ugrik be még 2016-ból, amikor 12 góllal terheltem meg az ETO kapuját, és még a győri edző Ambros Martin is odajött gratulálni a találkozót követően. Ez akkor nagyon jól esett, és örök emlék maradt.

– Azt, hogy merre visz az utad, már tudjuk, viszont a döntésed okait még nem…

– Az igazat megvallva már elég régóta foglalkoztatott a váltás gondolata, de ebben az évben éreztem úgy, hogy eljött a pillanat és most már megértem a továbblépésre. Illetve egy picit bele is fáradtam az itteni szerepkörömbe, hogy egyedül vagyok a posztomon és így óriási teher és nyomás van rajtam minden mérkőzésen. Úgy érzem sok esetben pont emiatt, nem tudtam azt a játékot nyújtani, amit magam felé is elvárásként támasztottam.  És természetesen szeretnék ismételten nemzetközi kupában is játszani, mert erre sajnos az utóbbi időben Csabán nem volt lehetőségem, viszont leendő csapatomnál egyértelmű célkitűzésként fogalmazták meg az EHF kupában való indulás elérését a következő évadban. Valamint a válogatottba is szeretnék megint bekerülni, és azt hiszem ehhez is megújulásra van szükségem.

– Szombatra milyen záró találkozót álmodtál meg?

– Nyilván egy győztes összecsapást, ahol én is jó játékkal tudok hozzájárulni a sikerhez. De poklian nehéz lesz, mert egy meglehetősen komplex együttest kell legyűrnünk, ehhez pedig már az utolsó erőtartalékainkat kell mozgósítanunk. Viszont hazai pályán fogunk játszani, és ez azért mindig ad egy plusz erőt nekünk. Igazából itt már szakmázni nagyon nem lehet, az eszünknek, de leginkább a szívünknek kell a helyén lennie szombaton, hogy győztesen búcsúztassuk a szezont. Természetesen azért hátul nagymértékben javulnunk kell az elmúlt mérkőzésekhez képest, és védekezésben illetve kapusteljesítményben is szükség lesz az extrákra, ha sikert akarunk elérni.

– Könnyes lesz a búcsú?

– Egészen biztosan, hiszen furcsa érzés lesz utoljára lila-fehérben játszani. A találkozó végén elképzelhető, hogy az érzelmek előtörnek majd, de remélem, ezek nem csak a szomorúság könnyei lesznek, hanem az öröm könnyei is, mert ezt azt jelenti, hogy méltóképpen sikerül lezárnom életem eme szakaszát. De egyelőre próbálok nem foglalkozni ezzel, és csak a mérkőzésre és a játékomra koncentrálni, úgyhogy az összecsapás alatt is azon leszek, hogy félre tudjam tenni az érzelmeket. Mindenesetre köszönöm a klubnak és a szurkolóknak is az elmúlt hét szezont, és bízom benne tudtam annyit tenni az egyesületért, hogy azért szívesen emlékeznek majd rám. 

A felek szezonbeli első összecsapása sima Fehérvársikert hozott, ugyanis az Alba hazai pályán 34-26 arányban múlta felül lila-fehér együttesünket. Igaz a két gárda találkozóira meglehetősen jellemző, hogy a csapatok hazai pályán nagyon ritkán engedik ki a kezükből a pontokat, ahogyan így volt ez a legutóbbi békéscsabai randevújuk során is, amikor a Viharsarokban 28-22-es győzelmet ünnepelhetett a csabai publikum. Az Előre szezonzáró találkozója tehát szombaton 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a két játékvezető pedig a Bócz László, Wiedemann Viktor bírópáros lesz.

Dömény Dezső