ímkézett bejegyzés

Interjú Ivana Mitroviccsal

Korábbi írásunkban már megismerkedhettünk csapatunk új átlövő játékosával Tena Petikával és ezúttal bár maradunk az átlövő posztnál, most egy olyan játékossal beszélgettünk, akinek már nem lesz újdonság lila-fehérben játszani. Természetesen szerb átlövőnkről Ivana Mitrovicról van szó, aki mivel csak a téli szünetben igazolt Békéscsabára eddig mindössze 8 mérkőzésen ölthette magára az Előre mezét, de így is összesen 28 alkalommal zörgette meg csabai játékosként az ellenfelek hálóját. Ivana egyébként Bor városában született és ott is játszott 18 éves koráig, majd hét Kikindán eltöltött esztendőt követően szerződött a ZORK Jagodina csapatához. Az ott eltöltött másfél szezon alatt pedig két bajnoki címet is bezsebelt illetve lehetősége nyílt az EHF kupában is szerepelni. Ezt követően döntött úgy, hogy kipróbálja magát külföldön is és egy rövid Szombathelyi kitérőt követően nálunk az Előrénél kötött ki.

A járvány miatt kialakult helyzet azonban Ivana életét is fenekestől felforgatta, így nem is csoda, ha némi csalódottság volt érezhető a szavaiban, mikor a közelmúlt történéseit elemezte.

– Vegyesen éltem meg az elmúlt időszakot – kezdte mondandóját balátlövőnk. Egyáltalán nem örültem, hogy felfüggesztették a bajnokságot, de nyilván megértettem. Nehéz volt azért leállni egy ilyen, számomra nem túl jól sikerült ősz után, hiszen szerettem volna most minél többet játszani és bizonyítani. Ettől függetlenül most is folyamatosan edzek, a kiadott feladatokat becsülettel elvégzem és már nagyon várom, hogy újra elkezdődjön a bajnokság.

Az előző szezonban idény közben kellett távoznia Szombathelyről, így valahol joggal érzi azt, hogy amikor ténylegesen belelendült volna a játékba akkor fújták le a bajnokságot.

– Az elmúlt szezonról igazán nem tudok sokat mondani, mert elég rövid volt így számomra. Az első felében nagyon sok problémám volt a korábbi klubommal, ami megviselt és ez kihatott a játékomra is. Viszont Békéscsabán új lehetőséget kaptam, illetve rendkívül fontos volt számomra, hogy itt szeretettel fogadtak. Mind a játékosok mind pedig a klub dolgozói nagyon barátságosak, mindenben segítenek és bármikor fordulhatok hozzájuk, ezt ezúton is köszönöm nekik. Ráadásul a szorulók is kedvesek, szemmel láthatóan imádják a csapatukat, ami a hazai mérkőzések hangulatában is meglátszódik – emelte ki a játékos.

Alighanem ennek is betudható, hogy a tavaszi szerződéshosszabbítás során egy percig sem volt kérdéses számára a maradás. Érezhetően már most is lelkesen, ambícióval tele fogalmazta meg elvárásait saját magával és a csapattal szemben.

– Nagyon jól érzem magam Békéscsabán és számomra ez a legfontosabb, hiszen nem csak szakmailag és erőnlétileg, de mentálisan is stabilnak kell lenni ahhoz, hogy jöjjenek az eredmények. Az új szezonban a legfontosabb célkitűzésem továbbra is az lesz, hogy megmutassam mit is tudok igazán. Szeretnék minél jobb lenni a pályán és így stabil tagja lenni a csapatnak.  Komoly átalakuláson megy keresztül a gárdánk, így tisztában vagyunk vele, hogy nem mi leszünk a legerősebb csapat a mezőnyben, de azt gondolom akarattal és kemény munkával el tudjuk érni céljainkat.

Ivanának elmondása szerint is roppant fontos az, hogy megfelelő közegben, számára kedves emberekkel vegye körbe magát és ez nyilvánvalóan nem csak a kézilabdára, de a magánéletre és a szabadidőre is vonatkozik.

– Ha éppen nem a kézilabda-pályán vagyok és nem az élsporttal foglalkozom, akkor a legszívesebben a barátaim körében szeretem eltölteni azt a kis időt, amit a kézilabda engedélyez számomra. Rendszeresen szoktunk kirándulni és biliárdozni is, sőt az igazat megvallva a kézin kívül ezt a sportot űzöm a legszívesebben. De sokat olvasok is, ami megfelelően kikapcsol és feltölt a dolgos hétköznapokban – zárta mondandóját Ivana Mitrovic.

Interjú Bottó Rózsával

Ugyan a kézilabdaélet március közepén teljesen leállt, azért a háttérben mindenhol lázas munka folyik a következő szezonra való felkészülés érdekében. Így van ez csapatunk a Békéscsabai NKSE-nél is, ahol a vezetőség április végén sajtótájékoztató keretein belül mutatta be a játékoskeretet illető változásokat. És volt is mit, hiszen a távozók és az érkezők listája is bővelkedik nevekben, de persze azért vannak az új keretben is olyan játékosok, akik az állandóságot képviselik. Ilyen például együttesünk már-már régi motorosának számító balszélsője Bottó Rózsa is, akit a következő idényben is változatalanul lila-fehérben láthatunk.  Rózsa már 2014 óta tagja az Előre felnőtt keretének és idényről-idényre egyre inkább csapatunk oszlopos tagjává nőtte ki magát védekezésben és támadásban egyaránt. Szükség is lesz azonban a rutinjára, mert dacára annak, hogy mindössze 25 éves, rajta kívül mindössze csak egy játékos lesz idősebb nála a gárdában. Többek között ezeket a témákat is érintve Bottó Rózsával beszélgettem.

– Miként teltek a leállást követően a napjaid?

– A szokásos napi rutinhoz képest jóval unalmasabban. Rettentően furcsa volt, hogy hirtelen elképesztően sok szabadidőm lett, amivel először nem is igazán tudtam mit kezdeni, de később azért már feltaláltam magam és többek között csiszoltam főzőtudományomat is. De azt talán mondanom sem kell, mennyire hiányoztak az edzések és a mérkőzések. Ráadásul a bajnokság pont abban a fázisában szakadt félbe, amikor a csapatok a legjobban felpörögnek, hiszen a szezon ezen fázisában dőlnek el a legfontosabb dolgok. Úgyhogy egy felpörgetett érzelmi állapotból kellett az extra nyugalmi állapotba visszazuhanni. Mindenesetre azt sajnálom, hogy nem a pályán sikerült kiharcolnunk az első osztályú tagságunkat és bizonyítani, méltók vagyunk továbbra is a legmagasabb osztályban szerepelni, de remélem ezt a következő idényben meg tudjuk tenni.

– Méghozzá veled, mert hogy a kényszerszünet alatt hosszabbítottál a klubbal…

– Igen, a csabai folytatás mellett döntöttem és bár voltak megkereséseim más csapatoktól, az igazat megvallva nem szerettem volna eligazolni. Nagyon régóta játszom már az Előrében és valóban a szívemhez nőtt ez a klub, a város és szurkolók is. Itt érzem igazán otthon magam és azt a plusz töltetet, amit ez az egyesület számomra ad, máshol egészen biztosan nem tudom megkapni. Számítanak rám és a játékomra, így ez is nyilván fontos tényező volt a döntésemnél és persze az új tréner Vida Gergő szemlélete is szimpatikus volt.

– Milyennek látod a következő szezonra a csapatot?

– Abszolút bizakodó vagyok a jövővel kapcsolatban. Az tény, hogy roppant fiatal csapatunk lesz, de azért látjuk más együtteseknél is egyre bátrabban nyúlnak a fiatalokhoz és sokan közülük állják is a sarat a legmagasabb osztályban. Mi is erre készülünk és ha csapatként igazán össze tudunk állni, akár még meglepetés eredményekkel is szolgálhatunk. De, persze nem lesz könnyű és szükség lesz minden rutinra azoktól a játékosoktól, akiknek már van NB1-es tapasztalata, többek között tőlem is. A kulcs viszont az lesz mennyire és milyen gyorsan tudunk összerázódni, amire most ebben a rendkívüli helyzetben még több idő is jut majd.

– Most jelenleg, hogy zajlanak a napjaitok?

– Szerencsére immár eseménydúsabban. Néhány hete elkezdtük a csoportos edzéseket, először futással majd napi egy kondicionális tréninggel és ez már a harmadik hetünk, hogy teljes, azaz napi két edzéssel gyakorlunk. A kondi mellett végre labdás edzéseket is vezényel Fábián Csaba edzőnk, hiszen mivel az új játékosok csak az alapozásra kapcsolódnak be a munkába, így most páran a felnőtt csapatból az utánpótlással együtt gyakorlunk. De ezen a héten vége is lesz ennek az átfogó időszaknak és egy hónap pihenőt követően július elején kezdjük meg a kilenc hetes felkészülést.

– De közben azért a magánéletedben is jelentős változás történt…

– Bizony, ugyanis párommal Márkkal hivatalosan is összekötöttük az életünket, úgyhogy most már boldog feleségként tekintek a jövő elé. Igaz a járvány némileg átírta az eredeti forgatókönyvet, mert sajnos most csak a polgári esküvőt tudtuk megtartani és a lagzit egy évvel el kellett csúsztatnunk. De jövőre majd a templomi szertartással egybekötött nagyszabású bulit is megrendezzük.

– Akkor nászút is szerepel a nyári tervekben?

– Idén biztosan nem. De azért egy kis belföldi nyaralást beiktatunk, négy napra elmegyünk Balatonlellére, aztán pedig tartunk egy horgásztúrát. Ugyanis imádok pecázni, egyik kedvenc időtöltésem, szóval az egyhónapos szünetet kihasználva megpróbálok minél több halat fogni, és persze feltöltődni a következő szezonra.

Dömény Dezső

Interjú Borgyos Pannával

Mai írásunkban tovább folytatjuk együttesünk 2020/2021-es keretének bemutatását, most a huszadik szülinapját novemberben betöltő Borgyos Pannával ismerkedhetünk meg. A formálódó, átalakuló Békéscsabában belső posztokon, elsősorban irányítóként számíthat majd rá Vida Gergő vezetőedző. A korosztályos válogatott játékos kérésünkre beszélt egy kicsit magáról, eddigi pályafutása legmeghatározóbb mozzanatairól és persze arról is milyen lesz a következő szezonban már lila-fehérben játszani.

– Mesélj magadról egy kicsit! Ha jól tudom, nagyon fiatalon kerültél kapcsolatba a sportággal?!

– Mátészalkán születtem és itt is kezdtem kézilabdázni. Valójában tejesen véletlenül, hiszen még nyolc évesen egy kedves barátnőm hívott el egy kézilabda táborba, ahol nagyon megtetszett a sportág, a jó hangulat, illetve megszerettem a társaságot is. Így leginkább ezek hatására a későbbiekben is elkezdtem járni edzésekre. Viszont ahogy múltak az évek, egyre szervesebb részét képezte az életemnek a sport és ezáltal egyre komolyabban is kezdtem venni, szóval úgy gondoltam adok egy esélyt a tanulás mellett a kézilabdának is. Ezért a fejlődésem érdekében az általános iskolát követően a középiskolai tanulmányaimat már célirányosan kezdtem meg annak érdekében, hogy még magasabb szinten tudjak a kézilabdával foglalkozni. Végigjártam a korosztályos csapatokat és persze lehetőségem nyílt a felnőtt csapatban is bemutatkozni.

– A teljesítményednek köszönhetően a 2018/2019-es szezonban már egyre több időt tölthettél NB I-es mérkőzésen is a pályán, az idei szezonod viszont nem úgy sikerült, ahogy igazán szeretted volna.

– Igen, sajnos a szezon elején, egy edzőmeccsen megsérültem, eltört a kéz-középcsontom. És bár nagyon bíztam benne, hogy minél hamarabb ismét pályán lehetek, sajnálatos módon hosszabb idő volt a felépülésem, mint amire előzetesen számítottam, így a bajnokság első felét teljesen ki kellett hagynom. És ugye egy sérülésből visszatérő játékosnak ilyenkor még az is időbe telik, hogy felvegye a megfelelő tempót. Szerencsére a bajnokság második felére már vissza tudtam zökkeni a játékba, de akkor meg közbeszólt a koronavírus, ami váratlanul lerövidítette a bajnokságot.

– Mi volt eddigi pályafutásod során a legnagyobb élmény számodra?

– Így hirtelen két esemény jut eszembe, ami eddig a legnagyobb hatással volt rám. Az egyik épp az idei szezonhoz kötődik, amikor lehetőségem nyílt pályára lépni az EHF-Kupában, ami rendkívül különleges érzés volt. Valamint az is hatalmas élmény volt számomra, mikor tavaly a korosztályos csapatunkkal a bajnoki négyes döntőn szerepelhettem és óriási küzdelemmel bronzérmet szereztünk.

– Milyen játékos és milyen személyiség Borgyos Panna? Szabadidődben például mivel foglalkozol szívesen?

– Próbálom mindig a legtöbbet kihozni magamból, amikor a pályára lépek. A gyorsaságomat tartom a fő erényemnek és erre nem csak fizikális értelemben gondolok, hanem úgy is, hogy az egyes játékhelyzetekben képes vagyok hamar reagálni, gyors döntést hozni. Határozott jellem vagyok, aki az elvégzett munkában hisz. Szabadidőm nagyon kevés van, mert a sport és az egyetem kitölti a mindennapjaimat, de igyekszem minél többet a családommal és a barátommal lenni.

– A következő szezonban viszont már kölcsönben a Békéscsabában szerepelsz, miért döntöttél a váltás mellett?

– A továbbfejlődésem mellett, mindenképpen Vida Gergő személye nyomott a legtöbbet a latban döntésemnél. Igazából ő is keresett meg és felvázolta azt a jövőképet, amit Békéscsabán szeretne, amiben nekem is szerepet szánna, én pedig igent mondtam. Annak külön örülök, hogy olyan edző mellett lehetek a következő szezonban is, akivel már több éve ismerjük egymást, hiszen eddigi pályafutásom alatt is rengeteget dolgoztam Gergővel.

– Milyen célokkal érkezel az Előréhez?

– Ambiciózus vagyok, a csapattal együtt akarok fejlődni. Szeretnék minél több időt a pályán tölteni és a legjobb formámat nyújtani. Többször jártam már Békéscsabán és mindig azt tapasztaltam, hogy a lila-fehér szurkolók imádják a csapatukat, a támogatásuk szinte plusz egy embert jelent. Bízom benne, hogy a jövőben is kitartanak mellettünk, a sikerre éhes együttesünknek nagy szüksége lesz a buzdításukra. Azt ígérhetem, hogy sportnyelven szólva nem ismerünk majd elveszett labdát és mindent megteszünk a sikeres szereplés érdekében.

Interjú Tena Petikával

Mint ahogy arról már többször szót ejtettünk csapatunk kerete alaposan kicserélődik a nyáron és ez kiemelten igaz az átlövőkre is. Összesen három új kézilabdázó érkezik erre a posztra, közülük is most a horvát korosztályos válogatott Tena Petikával ismerkedhetünk meg. A hamarosan 20. életévét betöltő 190 centis játékos a Kisvárda csapatától érkezik az Előréhez és elsősorban balátlövő pozícióban bevethető. Tena mesélt egy kicsit magáról, eddigi magyarországi benyomásiról és persze távlati céljairól is.

– Kérlek mesélj magadról, hol születtél, hol kezdtél kézilabdázni, milyen csapatokban játszottál eddig?

– Kaproncán születtem és nyolc éves koromban ott is kezdtem kézilabdázni. Ebben a városban imádják a kézilabdát és nagyon nagy hagyományai is vannak, úgyhogy teljesen természetes dolog, ha egy fiatal lány ezt a sportot választja. Így tettem én is, bár édesanyám, aki szintén űzte ezt a sportágat azért óva intett tőle és jobban örült volna, ha valamelyik másik sportággal kezdek professzionálisan foglalkozni. Viszont makacs voltam és nem hallgattam rá, de azt gondolom az idő engem igazolt. Tizennyolc éves koromig játszottam az RK Podravka csapatában, ezt követően döntöttem úgy, hogy kipróbálom magam külföldön is. Így kerültem Magyarországra és azon belül is Kisvárdára, ahol az elmúlt szezonomat töltöttem.

– Miért döntöttél ilyen fiatalon a légiós élet mellett?

– Horvátországban a Podravka csapata szinte egyeduralkodó, de a bajnokság színvonala messze elmarad a magyarországitól. Ezért amikor úgy döntöttem, hogy profi kézilabdázó szeretnék lenni, az egyik célom az volt, hogy a roppant erős magyar bajnokságban is kipróbálhassam magam. Akkor még magam sem gondoltam, hogy ez ennyire fiatalon 19 évesen valósággá válik. Úgyhogy óriási boldogsággal és ambícióval vágtam neki az előző szezonnak Kisvárdán, ami ugyan nagyon izgalmas volt számomra, de sajnos mégsem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Igazából nem kaptam megfelelő esélyt arra, hogy megmutathassam a valódi tudásomat, viszont azért rengeteget tanultam belőle. Lehetőségem nyílt megismerni több olyan embert is, akik inspiráltak, illetve segítettek akkor is, amikor igazán szükségem volt rá. Azt viszont remélem, hogy az előttünk álló szezonban sokkal inkább megmutathatom majd a valódi arcomat és képességemet.

– Ha éppen nem a kézilabda pályán tevékenykedsz, akkor mivel foglakozol a legszívesebben?  

- Amikor nincs meccs vagy edzés nagyon szeretek kávézni a barátaimmal, imádok olvasni, meg sorozatokat nézni. Voltaképpen nincs különleges hobbim, inkább szeretem hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Amiből mostanában még kevesebb van, hiszen egyetemi tanulmányokat is folytatok, marketing és kommunikáció szakon, ami sok időmet elveszi.

– Mi szólt az Előre mellett?

– Elsősorban azért választottam a Békéscsabát, mert tetszett az az irány, az a jövőkép, melyet a klub felvázolt nekem és hogy ezt fiatal játékosokkal szeretnék megvalósítani. Úgy érzem beleillek ebbe az elképzelésbe és bízom benne, hogy megfelelő esélyt kaphatok itt a bizonyításra és a további fejlődésre, amit szerintem az edző személye is garantál. Már várom a közös munkát és azt hiszem, ha elég keményen és céltudatosan fogunk dolgozni, elérhetjük kitűzött céljainkat.

– És pontosan mik ezek a célok, amiket megfogalmaztál magadnak?

– Alapelvem, hogy mindig száz százalékot akarok nyújtani minden mérkőzésen, sőt még edzésen is és természetesen segíteni akarom a csapatot a lehető legjobb eredmény elérésében, ez a legfőbb célom. Mindenképpen szeretném, ha ez a csapat a fiatalsága ellenére is megmutatná, hogy képes jó eredményt elérni ebben az erős bajnokságban. Azt hiszem - már csak a korunknál fogva is – az elszántsággal nem lesz majd gond és mindenkiben ott lesz a vágy, hogy kihozza magából a legtöbbet. Remélem, hogy a szurkolók is mellettünk lesznek és támogatni fognak minket a jó szezon elérésében.

– Hogy érzed a játék mely elemében vagy a legerősebb és mi az, amiben még fejlődnöd kell?

– Leginkább a távoli zónákból történő átlövések, a gyors lerohanás és a védekezés, ami igazán az erősségemnek számít. De mivel nagyon magas játékos vagyok, ezért fejlesztenem kell még a robbanékonyságomon és szeretném, ha a jövőben tovább szélesedne a lövő-repertoárom is.

Dömény Dezső

Kapcsolódó hivatkozás:

http://www.eurohandball.com/ec/cl/men/2016-17/player/563393/TenaPetika

Kitty 8 éves korában döntött a kézilabdázás mellett. Pályafutását a békéscsabai 2. számú Általános Iskolában kezdte. 2013-ban Veszprémbe került, ahol junior csapattal az NBII-es bajnokságot megnyerték. Mosonmagyaróvár színeiben lépett először az NBI-es bajnokságban pályára. 2017-től Székesfehérváron játszott. Most viszont úgy döntött ismét csabai színekben szerepel és védi a hazai kaput.

Kitty a békéscsabai élményeivel kezdte a beszélgetést.

– Nagyon sok jó élmény és emlék fűz Békéscsabához, hiszen itt nőttem fel és a kézilabda pályafutásom is itt kezdődött. Itt szerettem meg ezt a sportot és az alapokat itt kaptam meg olyan edzőktől, mint Szabó Karcsi bácsi, Petrovszki Gyuri bácsi, Perényi Laci bácsi és nagyon sok jó hasznos tanácsot kaptam Bohus Beától is. Ezúton is köszönöm nekik, hogy segítettek abban, hogy sikereket érhessek el ezen a pályán, hiszen jó alapok nélkül nehéz lett volna idáig eljutni.

– Utánpótlás éveimben nagyon jó és eredményes csapataim voltak, diákolimpián is kiemelkedő eredményeket értünk el és több tornagyőzelemmel büszkélkedhettünk. Békéscsabáról kerültem be a korosztályos válogatottba is, ahol aztán serdülő koromtól egészen junior éveim végéig szerepeltem. – folytatta pályafutása ismertetésével a beszélgetést Kitty.

– 2013-ban Veszprémbe igazoltam és a családommal Balatonalmádiba költöztünk és azóta is ott élünk, de gyakran látogatunk vissza, hiszen a barátok, és a rokonok itt élnek. Amikor volt lehetőségem és nem ütközött a saját mérkőzéseimmel, akkor kilátogattam a csabai mérkőzésekre. A csabai szurkolók nagyon lelkesek és biztosan nagyon jó érzés lehet úgy kézilabdázni, hogy a lelátó tele van és folyamatosan lelkesítik a törzsszurkolók a csabai csapatot.

Miért döntöttél a visszatérés mellett?

– Úgy éreztem jót fog tenni a váltás a karrieremben. Több ajánlattal is megkerestek és sokat gondolkoztam, hogy jó döntés szülessen. Fontos szempont volt számomra a fejlődési lehetőség és hogy legyen valamilyen kötödésem a klubhoz. Úgy gondolom Békéscsabán tudok most a legtöbbet fejlődni szakmailag, jó szívvel térek vissza nevelőegyesületemhez. Külön öröm számomra, hogy több játékos is van a csapatban, akikkel már játszottunk együtt korábban.

– A lehető legjobb teljesítményt szeretném nyújtani és bízom benne, hogy ezzel segíteni tudom a csapat előre jutását a tabellán. Célom, hogy a csapattal minél jobb eredményt érjünk el és ezért meg is teszek mindent, hogy ez sikerüljön.

Közös a cél!

Az utóbbi évek egyik legsikeresebb lila-fehér utánpótláscsapatának voltak meghatározó tagjai a Kukely-testvérek, Anna és Klára. A nevelőegyesületükkel most hosszabbító játékosokkal a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetről és a jövőjükről is beszélgettünk.

– Számunkra is a lehető legrosszabbkor jött a bajnokság felfüggesztése, majd lezárása – kezdett bele Anna. – Természetesen a döntéssel maximálisan egyetértettünk, hiszen az egészségnél nincs fontosabb – ugyanakkor rengeteget dolgoztunk azért, hogy ifjúsági szinten az országos döntőbe jussunk. Erre megvolt minden esélyünk, nagyon jó szellemű társaság jött össze, Fábián Csaba  vezetésével komoly sikereket értünk el – tette hozzá Klára.

– És ne feledjük, hogy mindketten bemutatkozhattatok az NB I-ben is!
– Igen, és ezzel nagy álmunk vált valóra! – mondják szinte egyszerre. – Egy sportoló számára talán nincs is nagyobb siker, ha a nevelő egyesületében, a ranglétrát végigjárva juthat el a legmagasabb osztályig. Főleg ha ezt a testvérével együtt éli át. Nekünk ez megadatott és most, amikor Paláncz György elnök úrral leültünk tárgyalni a folytatásról, nem is volt kérdés, hogy maradni szeretnénk. Ugyan voltak ajánlataink, de szimpatikusak voltak számunkra a Békéscsabán felvázolt lehetőségek. Fiatal csapat épül és ennek az építkezésnek szeretnénk részesei lenni.

– Milyen céllal kezdtek majd neki a felkészülésnek és a bajnokságnak?
– Egyértelműen az első osztályban maradásunk a cél, illetve szeretnénk minél több játéklehetőséget kapni és élni is azzal. Meghatározó játékosokká szeretnénk válni itt Békéscsabán – mondta Anna. – Pozitívan tekintünk az új edzőre és az érkező játékosokra. Úgy hiszem mindenki eleget fog tenni annak érdekében, hogy méltóak legyünk a lila-fehér színre – jegyezte meg Klári.

– Sokan féltik is a csapatot, mondván sok rutinos játékos távozott.
– Szerintünk új időszámítás kezdődik a sportban is, most minden bizonytalan. Valószínűleg a női mezőnyben néhány csapat kiemelkedik majd, a többiek között pedig apró különbségek dönthetnek. Természetesen csak a magunk nevében beszélhetünk, hogy szeretnénk élni a lehetőséggel, de ismerve a csapattársainkat és a most érkező, a korosztályos válogatottból személyesen is ismert lányok elhivatottságát, optimistán tekintünk a jövőbe. Fiatal, hajtós, gyors csapatot láthatnak majd a szurkolóink, akikre nagyon számítunk majd a folytatásban is!

Interjú Aleksandra Vukajlovicsal

Ha közel öt hónappal ezelőtt együttesünk a Békéscsabai ENKSE Szombathely elleni rangadóját, akkor az őszi szezon kulcsmérkőzésének neveztük, akkor most a gárdák békéscsabai találkozóját még inkább az idény legfontosabb összecsapásaként aposztrofálhatjuk. És ez viszont mindkét fél szempontjából igaz, mert ugyan az újonc Szombathelyiek tizenhárom ponttal a tizenegyedik helyen kifejezetten jó pozícióban állnak a tabellán, mégis ha ezt a kiesési rangadót abszolválnák óriási lépést tennének a bennmaradás felé. Mint ahogy az elmúlt hetekben is sokat tettek ezért, hiszen január vége óta hazai pályán a Kisvárdát és a Szent Istvánt, idegenben pedig az Alba Fehérvár csapatát is két vállra tudták fektetni. A legutóbbi fordulóban a Váccal azonban már nem bírtak, és a felek vasárnapi találkozóján a hazai pálya ellenére is kénytelenek voltak vesztesen elhagyni a küzdőteret a 36-30-as végeredményt hozó összecsapást követően. Lila-fehér együttesünknek ellenben nem a bennmaradás bebiztosítása, hanem szinte az életben maradás a tét a szombati derbin. Jelen pillanatban a Fehér gárdája áll a legközelebb a lilákhoz, ugyanis négy pont van a felek között, a 13 pontos Kisvárdának és a Szombathelynek már nyolc, a Mosonmagyaróvárnak viszont már kilenc pontos előnye van az Előrével szemben. Ami pedig még tovább nehezíti csapatunk helyzetét, hogy a koronavírus-veszély miatt elrendelt 100 fő fölötti rendezvénykorlátozás miatt, ismételten zárt kapuk mögött lesznek kénytelenek játszani. Lányaink legalább múlthét közepén túlestek a kötelező győri túrán, így Horváth Roland tanítványainak másfél hét állt rendelkezésére ahhoz, hogy felkészüljenek a roppant fontos alsóházi csatára. Hogy a hirtelen jött helyzethez miként tud alkalmazkodni a lila-fehér hölgykoszorú, és milyen tervekkel készülnek a szombati csatára, azt csapatunk átlövője Aleksandra Vukajlovic árulta el.

– Mikor szembesültettek a hírrel, hogy ismét zárt kapuk mögött kell játszanotok?

– Szerda délután jutott el hozzánk is az információ, bár már korábban is szó volt róla, hogy egy ilyen forgatókönyv is lehetséges a kialakult helyzet miatt.

– A szituáció ugyan az előző hazai mérkőzésről már ismerős lesz nektek, de mégis miként lehet ilyen hirtelen felkészülni erre?

– A Debrecen elleni mérkőzésen megtapasztaltuk mennyire hangulattalan és lehangoló tud lenni egy zárt kapus találkozó, de igazán felkészülni erre nem lehet. Azon az összecsapáson is nagyon hiányoztak a szurkolók, a buzdítás, és szerintem máshogy is alakult volna a mérkőzés normális körülmények között. Viszont most ezt a szituációt kell megoldani, és elsősorban nem a külső körülményekkel kell foglalkoznunk, hanem magunkkal és azzal, hogy ezt a létfontosságú rangadót sikerrel vegyük. Ennek megfelelően gőzerővel készülünk, hiszen a találkozó súlyával is maximálisan tisztában vagyunk.

– Beszéljünk egy kicsit rólad, sérüléssel bajlódtál az elmúlt időszakban, hogy vagy most?

– Igen, sajnos az MTK mérkőzést követően fájdalom jelentkezett a lábszáramban, de mivel nem voltak olyan erős tünetek, így először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Mivel viszont a fájdalom nem csökkent, így kivizsgálásnak vetettem alá magam, ami után fáradásos repedést állapítottak meg. Szerencsére közvetlen fájdalmaim nincsenek, és mivel csak pihentetést írtak elő, így teljes mértékben azért a mozgással sem kellet leállnom. De sajnos még nem tudom pontosan megmondani mikor térhetek vissza, lesznek még orvosi vizsgálatok, azok hivatottak eldönteni ezt, ahogy természetesen azt is, hogy szombaton vállalhatom-e a játékot.

– A szokásosnál most talán picit többet is készülhettetek a szombati derbire, gondolom ez alatt az ellenfél teljes kivesézése is megtörtént?

– Természetesen videóztuk, elemeztük a Szombathelyi gárdát, és próbáltunk most is taktikailag a lehető legjobban felkészülni belőlük. Az látszik, hogy a légiós kontingensük viszi a prímet náluk, különösen Biljana Bandelier, aki egyértelmű motorja a vendégcsapatnak. Ő nem csak a távoli zónákból veszélyes, de remek a játékkapcsolata a beállósokkal is, akik szintén főszerepet játszanak ellenfelünk támadójátékában. Hátul pedig igen magas védőfallal kell majd szembenéznünk, illetve Katarina Tomasevicsel, akit azt gondolom, senkinek nem kell bemutatni, hiszen remek kapus, én magam is nagyon jól ismerem a Szerb válogatottból. De rajtuk kívül is van még több rutinos játékos, akikre különösen oda kell figyelnünk.

– Mire számítasz a rangadón?

– Óriási küzdelemre. Nekünk kulcsfontosságú, hogy itthon tartsuk a két pontot, de egészen biztosan ők is mindent meg fognak tenni a győzelem érdekében. Nehéz helyzetben vagyunk, kár lenne tagadni, de ez most az a mérkőzés lesz, amit valahogyan az összes erőtartalékunkat előszedve meg kell nyerni, és akkor életben tudjuk tartani a bennmaradási esélyeinket. Ősszel pont Szombathelyen játszottunk egy szinte tökéletes mérkőzést, ahol elképesztő elszántsággal vetettük bele magunkat a találkozóba, és ellentmondás nem tűrő védekezéssel és kapusteljesítménnyel arattunk sikert. Ezt kell a szombati találkozóra is átültetni, azaz hatásosan megoldani a középső védekezést, és egy gyors, mozgékony támadójátékkal előrukkolni. A kulcs mindenképpen az elszántság lesz, hogy kellő akarattal és hittel játszunk, és a végsőkig küzdjünk.

A két gárda tétmérkőzésen októberben csapott össze először egymással, akkor 28-24-re a vendég lilák tudtak diadalmaskodni. Valami hasonlóra készülnek lányaink szombaton is, és reméljük, annak ellenére, hogy a Városi Sportcsarnok ezúttal is elcsendesedve fogja fogadni a csapatokat, a végén azért mégiscsak lila-fehér örömünneptől lesz hangos. A labda egyébként 18 órától indul útjára az Andorka Miklós, Hucker Róbert bírópáros sípszavára.

Dömény Dezső

Interjú Balog Judittal

Egészen biztosan kijelenthetjük, hogy a hosszú évtizedek óta tartó Csaba-Loki párharcok egyik, ha nem legfurcsább fejezete következik szombaton. Ugyanis a szurkolók által is rendre nagyon várt, és ennek megfelelően fergeteges hangulatot hozó derbinek ezúttal nyoma sem lesz, hanem jóval csendesebb és szolidabb körülmények között lesz kénytelen lejátszani a két gárda a soron követkőző összecsapásukat. Lévén a találkozót üres lelátók előtt rendezik meg a Békéscsabai Városi Sportcsarnok felújítása miatt. Ettől függetlenül a presztízs most is óriási, ahogyan a tét is lila-fehér együttesünknek. Legfőképpen annak tudatában, hogy a bravúros MTK elleni hazai sikert követően, az elmúlt fordulóban már nem sikerült megnyerni a Mosonmagyaróvár elleni roppant fontos alsóházi rangadót. Igaz nagyon közel állt ehhez csapatunk, hiszen az utolsó percben a győzelemért is támadhattak, azonban elég volt egy hiba, és a hazaiak kiénekelték a sajtot a lilák szájából. Így ezzel ismét hat pontra duzzadt csapatunk hátránya a Móvárral szemben, és mivel a Szombathely is legyőzte a Szent István gárdáját, így ők is visszaállították a hat pontos fórjukat. Viszont azzal, hogy a Kisvárda és a Fehérvár egyaránt vereséget szenvedett az előző fordulóban és maradtak kilenc pontosak, a velük szembeni négy pontos hátrány legalább nem nőtt tovább. A Debrecennek természetesen kiesési problémái nincsenek, ők inkább a nemzetközi kupaszereplés okán számolgatnak. Igaz ebből a szempontból is jól áll Köstner Vilmos együttese, mert ugyan a három éllovas egyre távolabb kerül a Lokitól, viszont a negyedik helyért folytatott csatában jelenleg lépéselőnyben vannak a Váccal és az Érddel szemben. Eddig 21 pontot lapátoltak össze, többek között olyan bravúrok által, mint a népligeti pontszerzés, vagy az Érden elért négygólos siker. Mindössze négy alkalommal kapituláltak eddig, az MTK és a Győr otthonában valamint hazai pályán a Siófok és a Vác ellenében. Utóbbi kisiklás viszont éppen az előző fordulóban eset meg a Debreceniekkel, 30-29 lett egyébként annak a találkozónak a végeredménye.  És ha a lelátón nem is, de a küzdőtéren az előzmények szombatra mindenképpen egy rendkívül izgalmas és parázs összecsapásra engednek következtetni, amit lila-fehér együttesünk csapatkapitánya Balog Judit is megerősített mikor a derbi kapcsán a felkészülésről és magáról az összecsapásról kérdeztem.

– Igencsak kevésen múlt nem csak a pontszerzés, de akár a győzelem is Mosonmagyaróváron…

– Igen, nagyon közel álltunk ahhoz, hogy győzelemmel térjünk haza. Kiemelten fontos volt számunkra ez a mérkőzés, és bár nem játszottunk igazán jól, mégis nagyon fájó, hogy így a végjátékban csúsztak ki a kezünkből a pontok.

– Felettébb hektikus is volt maga a találkozó, ahol többször is sikerült visszakapaszkodnotok, de a végén mégis egy gól döntött…

– Sajnos nem tudtuk azt a játékot átültetni erre a mérkőzésre, amit az MTK ellen produkáltunk, ott igazából minden bejött nekünk, itt meg az volt az érzésem, hogy semmi. Az első játékrészben a védekezésünk nem működött úgy, ahogy szerettük volna, ekkor nagyon sok gólt is kaptunk. A második félidőben már jobban összeálltunk és stabilabbak voltunk hátul, ennek köszönhetően is jöttünk vissza a meccsbe, de ekkor meg támadásban hibáztunk sokat, és ráadásul fontos szituációkban nem tudtunk igazán higgadtak maradni. Ezt történ a végjátékban is. Persze ki-kimérkőzésen sokszor egy labda dönt, ez benne van a kézilabdában, de ebben a helyzetben, amiben mi most vagyunk, sajnos már nem nagyon férnek bele az ilyen találkozók.

– Ezek után gondolom nem könnyű feldolgozni ezt a meccset?

– Egyáltalán nem. Már a hazaunton elkezdtük elemezni a történteket és az óta is vagy ezerszer átbeszéltük miben hibáztunk. Vissza is néztük a találkozót, és kielemeztük annak minden történését.  De most már muszáj lezárnunk a múltat, új fejezetett kell nyitni, és csak a jövővel és a közelgő Loki elleni összecsapással szabad foglalkoznunk. Nagyon nehéz idényünk van ez tagadhatatlan, számos nehézséggel is meg kell küzdenünk, de továbbra is előre kell néznünk és hinnünk kell magunkban. Bármennyire is nehéz, de még most is a pozitívumokat kell előtérbe helyezni, akár még a pénteki mérkőzéssel kapcsolatban is, mert szerintem csak ez a szemlélet segíthet át minket ezen az időszakon.

– Szombaton tehát érkezik a Debrecen, mit szűrtetek le eddig aktuális ellenfeletekről?

– Erős gárda ez nem vitás, nem véletlen vannak ennyire előkelő helyen, a tabellán. Hiába számítanak Ők is összességében viszonylag fiatal csapatnak, azért a rutinos játékosaik révén felettébb stabil játékot képesek produkálni. Hátul egyértelműen Triffa Ági adja meg a fő stabilitást, az Ő teljesítménye a védelemmel összhangban jócskán megnehezíti az ellenfelek dolgát. Elől pedig több kivalló játékossal is rendelkeznek, de a fő motorja az együttesnek mindenképpen Jelena Despotovic, akire rendre komoly szerep hárul a támadások befejezésénél.

– Mire számítasz szombaton, főleg így üres lelátók előtt?

– Ez egy izgalmas kérdés, mert nem egy szokványos esetről beszélhetünk a zárt kapus mérkőzés kapcsán, így előre megmondani, hogy kire miként fog ez hatni, nagyon nehéz. Nyilván nekünk iszonyatosan fognak hiányozni a szurkolók, akik mindig plusz energiákat képesek adni meccs közben, de biztos vagyok benne, hogy ellenfelünknek sem lesz komfortos érzés csendes csarnokban játszani, hiszen szurkolóik által Ők is a hangos buzdításhoz vannak hozzászokva. Ez egy új szituáció, erre is külön fejben fel kell készülni és meg kell oldani. Nekünk most már nem is igazán van más választásunk, minthogy a végsőkig küzdjünk, és egyértelműen a győzelem szellemében fussunk ki a pályára. Nehéz találkozóra számítok, hiszen kivalló ellenféllel kell farkasszemnet néznünk, de ha fejben végig ott tudunk lenni, és hatvan percen keresztül koncentrált játékot tudunk nyújtani, megszerezhetjük a hőn áhított két pontot.    

A két gárda első osztályú összecsapásai nagy múltra tekintenek vissza, számtalan emlékezetes találkozóval. Az elmúlt tíz szezonban is összesen 14 alkalommal vendégeskedtek a Debreceniek a Viharsarokban, és ebből a Hajdúságiak mindössze csak négy mérkőzésen tudtak diadalmaskodni, két alkalommal döntetlent játszottak a felek és nyolcszor a csabaiak örülhettek. Ahogyan legutóbb is, hiszen a tavaly februári békéscsabai összecsapás is egy roppant emlékezetes rangadót hozott, amin kiváló játékkal szinte végig vezetve gyűjtötte be a két bajnoki pontot csapatunk a 31-28-as végeredménnyel zárult találkozón. A felek legutolsó mérkőzése azonban Debrecenben volt, és noha azon a szeptemberi találkozón is nagyon sokáig jól tartották magukat a lilák, a végére azért kijött a két csapat közötti különbség és a Loki két góllal 32-30-ra megnyerte azt az összecsapást. A visszavágásra tehát szombaton 18 órától lesz lehetősége lila-fehér együttesünknek, és bár a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő találkozó zárt kapus lesz, a mérkőzésről így sem maradnak le a szurkolók, hiszen a 7. Tv illetve a behir.hu élőben közvetíti a Kelet-magyarországi derbit. Az összecsapás két játékvezetője egyébként Paska Dániel és Vastag Sámuel lesz.

Dömény Dezső

Interjú Barján Biankával

Szombaton végre megtört a jég csapatunk számára, hiszen közel négy hónap után ismételten győzelmet ünnepelhettek a Békéscsabai kézilabdás lányok. És nem is akármilyen győzelmet, mert szombat este az MTK elleni valóságos fiestát varázsoltak a Városi Sportcsarnokba Horváth Roland tanítványai. Pedig a találkozónak óriási tétje volt a lila-fehérek számára, mert szinte az életben maradás múlott ezen a két ponton. A tét viszont láthatóan inkább elszántabbá tette a lilákat, mintsem megbénította volna, és gyakorlatilag az első perctől kezdve végig dominálták az összecsapást. Nem is nagyon hittek a szemüknek a hazai szimpatizánsok, mikor már a 26. percben tízet számolt a publikum az MTK-ra, ezt pedig még eggyel meg is fejelve 11 gólos lila-fehér előnnyel vonultak pihenőre az együttesek. A második játékrész meg már örömjátékot hozott hazai részről, amit a csabai lányok mosolygós tekintette, és a lefújás utáni örömtáncuk tett még emlékezetesebbé. De a bajnokság robog tovább, és noha nagyon fontos lépést tett célja elérése felé az Előre, ez még akkor is csak az első lépés volt a bennmaradás felé vezető úton. A következő lépcsőfokot viszont már pénteken megugorhatják a lányok, ugyanis egy közvetlen rivális, a Mosonmagyaróvár otthonában kell bizonyítani. A Kisalföldiek tagjai annak a kilenc pontos kvartettnek, amely csapatunk előtt áll a bajnoki tabellán, tehát ezen a mérkőzésen szerezhető pontok még inkább felértékelődnek. A jó forma pedig ezúttal is kelleni fog a lilák részéről, hiszen a hazaiak a legutolsó három otthoni mérkőzésükön nem találtak legyőzőre. Az előző év utolsó fordulójában a Kisvárdával játszottak 24-24-es döntetlent, majd a Szent Istvánt verték 40-23-ra, végül az Alba gárdáját fektették két vállra 30-25 arányban. Egyébként is egy kivételével az összes győzelmüket hazai közegben szerezték, azt az egy idegenbeli sikert viszont pont a békéscsabai találkozójuk alkalmával aratták. A pénteki találkozóra viszont vereséggel hangoltak, hiszen a Vác otthonában kaptak ki 30-25 arányban. Nagy csatára lehet tehát számítani pénteken, mert mindkét együttesnek égető szüksége van a két pontra. Ennek szellemében készülnek a lila-fehérek is, tudtuk meg Barján Biankától az együttes irányító-átlövőjétől, akit természetesen a szombati győzelemről is kérdeztem.

– Nagyszerű mérkőzést játszottatok szombaton, ahol már az első pillanatoktól uraltátok a játékot…

– Nagyon készültünk erre az összecsapásra, hiszen tisztában voltunk a találkozó súlyával. Próbáltunk mind szakmai mind mentális oldalról valami újat belevinni a felkészülésbe, és azt gondolom ez maximálisan sikerült. Nagyon fontos volt, hogy egy mentális tréningen is részt vett a csapat, ahol őszintén megbeszéltük a problémákat, az elmúlt találkozókon elkövetett hibákat, és ami a legfontosabb volt, hogy közösen próbáltuk megkeresni ezekre a megoldásokat. Én vallom, hogy a csapatsportágakban ez egy roppant fontos szegmens, és csak egy jól működő közösség tudja kihozni magából a maximumot, illetve ilyen nehéz helyzetből felállni, mint amiben jelenleg mi is vagyunk.

– Védekezésben pedig mintha kicserélték volna a csapatot…

– Igen, azt gondolom, hogy most tényleg megvolt az az elszántság, ami kell egy ilyen szintű védekezéshez, és persze bejött az öt-egyes védekezésünk is, amivel sikerült meglepni ellenfelünket. Nyilván így sokkal jobban tudtuk segíteni a kapusunkat is, de mivel ő is extrát nyújtott így valóban már az elején teljesen elbizonytalanítottuk az MTK játékosait.

– Miként lehet ezt a formát és ezt az extázis átvinni a többi találkozókra is?

– Ami a szombati siker kulcsa volt, hogy fejben mindenki rendbe tudta tenni magát, ugyan úgy kelleni fog a Mosonmagyaróvár majd a Debrecen ellen is. Ezt persze segíti, hogy most kaptunk egy nagyadag pozitív löketet, és végre tényleg érezhetjük az értelmét, annak a rengeteg befektetet munkának, amit edzéseken elvégzünk. Szóval ennek a sikernek erőt kell adnia a folytatásra, hiszen a java még csak most következik. Én bízom benne, hogy önbizalom terén is sokat segített a csapatnak ez a győzelem, és tovább tudjuk ültetni ezt a mentalitást a későbbiekre is.

– Annál is inkább, mert Mosonmagyaróváron hasonlóan fontos pontokért kell versenybe szállnotok…

– Minden szempontból fontos, ugyanis győzelem esetén közel kerülnénk ellenfelünkhöz, viszont ellenkező estben tovább nőne a két csapat közötti különbség. Arról nem is beszélve, hogy szeptemberben Békéscsabán már egy szinte megnyert mérkőzésen csenték el tőlünk a végjátékban a bajnoki pontokat. Szóval van miért visszavágnunk, és egyértelműen a két pont megszerzését tűztük ki a célul a pénteki összecsapásra.

– Milyen találkozóra számítasz?

– Mindenképpen más mérkőzésre, mint az MTK ellen. A két csapat abban hasonlít egymásra, hogy egy viszonylag rutinos első sorból és egy fiatalabb másodikból áll, viszont a stílusuk teljesen különböző. A Mosonmagyaróvár egy szikla kemény védekezésű, már-már szinte verekedős gárda, akik egyértelműen erre a nagyon masszív hátsó alakzatukra építenek. Ezt kell nekünk okos, koncentrált játékkal feltörnünk, és ahogy az MTK ellen is tettük, a taktikai utasítások maximális betartásával játszanunk. Hátul pedig a szombati meccshez hasonlóan, végig keményen és fegyelmezetten védekeznünk, és csapatként is egységesen muzsikálnunk. Már egy nappal hamarabb csütörtökön elutazunk, hogy megfelelően ráhangolódjunk a találkozóra, és ne a mérkőzés napján keljen utaznunk. Úgy gondolom ez is nagyon sokat számít, főleg ha egy szoros, kiélezett összecsapást vívunk egymással.

A két gárda egymás elleni találkozóira egyértelműen a hazai dominancia a jellemző, amit jól mutat, hogy a csabai egylet még sosem ünnepelhetett győzelmet a Kisalföldiek otthonában, csak pontszerzésig jutott eddig. Ahogyan az Óvárnak sem jutott sok dicsőség a Viharsarokban, ami jutott az viszont éppen szeptemberben a felek őszi mérkőzésén, hiszen akkor 27-25-re a vendégek diadalmaskodtak. Van tehát miért visszavágnia a csabai hölgykoszorúnak, nem beszélve az itt megszerezhető pontok súlyáról. Az alsóházi rangadó pénteken 18:30-kor veszi kezdetét a Mosonmagyaróvári UFM arénában, a találkozó két játékvezetője Bócz László és Wiedemann Viktor lesz.

Dömény Dezső

Interjú Marincsák Nikolettel

A bajnokság tavaszi etapjának első hazai megmérettetésre készül együttesünk a Békéscsabai NKSE, az ellenfél pedig a szezon talán legnagyobb meglepetéscsapata az MTK lesz. Arról pedig, hogy a csabai hölgykoszorú számára mekkora jelentőséggel is bír ez a találkozó, a bajnoki tabella a legbeszédesebb, hiszen az eddig 3 pontot zsákmányolt együttesünk előtt négy darab kilenc pontos gárda áll. Tehát a Fehérvár, Kisvárda, Mosonmagyaróvár, Szombathely kvartettel szemben a liláknak hatpontos hátrányt kell ledolgoznia a tavaszi szezon folyamán, hogy jövőre is a legmagasabb osztályban szerepelhessenek. A feladat tehát adott, bár már az első állomás a hétvégi MTK elleni hazai ütközet sem ígérkezik egy könnyed hétvégi pikniknek, ugyanis a vendégek tiszteletreméltó eredménysorral büszkélkedhetnek az elmúlt időszakból. A számok nyelvén ez annyit jelent, hogy a legutóbbi kilenc összecsapásukból mindösszesen csak háromszor kapituláltak, a Győr, a Siófok, és a legutóbbi hazai találkozójukon a Vác ellen, egyébként azon a mérkőzésen 32-23 arányú vereséget szenvedtek. Egy kivételével tehát a többi mérkőzésüket megnyerték, az a kivétel pedig a Ferencváros elleni 36-36-os végeredménnyel zárult hazai találkozójuk volt, viszont az ott megszerzett bajnoki pont számít a Golovin csapat legnagyobb bravúrjának. Idegenben azért már nem annyira acélos a fővárosi egylet, de Kisvárdáról és januárban a Szent István otthonából azért így is győzelemmel tudtak távozni, ez pedig így összesen 14 pontot hozott a konyhára, amivel jelenleg a nyolcadik pozíciót foglalják el a tabellán. Együttesünk ezzel szemben sajnos az októberi Szombathelyi győzelem óta nem ízlelhette meg a siker ízét, tehát ebben a naptári évben a Ferencváros, az Érd és a legutóbbi fordulóban a Kohász ellen sem sikerült megtörni ezt a rossz sorozatot. És bár Dunaújvárosban is szinte végig ott volt ellenfele nyakán a csabai egylet, de a 32-27-es végeredménnyel zárult összecsapást követően azért mégiscsak a hazai Újvárosiak ünnepelhettek. Ami pedig még tovább tetőzi a lilák mesterének Horváth Rolandnak a gondjait, hogy azon a találkozón nem csak a mérkőzést, de a csapat egyik vezérét is elvesztették a lila-fehérek, hiszen a házi góllövőlista vezetője Kopecz Barbara elülső keresztszalag szakadást szenvedett. Barbi egyébként az óta már sikeres műtéten is átesett, de sajnos ebben a szezonban már nem segítheti csapatát a bennmaradást folytatott küzdelemben. Így nyilván nagyobb teher hárul majd az együttes többi játékosára, egyebek mellett a lilák irányítójára Marincsák Nikolettre is, akivel az előttük álló feladatokról, és természetesen a hétvégi derbiről is beszélgettem.

– A bennmaradás szempontjából nem vagytok túl könnyű helyzetben, milyen most a hangulat a csapaton belül?

– Annak ellenére, hogy valóban nem állunk úgy a bajnokságban, ahogy szeretnénk, inkább maximális motiváltságot és elszántságot érzek a csapaton, mintsem kétségbeesést. Nyilván egyre nagyobb rajtunk a nyomás, és tisztában vagyunk azzal, hogy mi forog kockán. Ettől függetlenül görcsössé sem szabad válnunk, de mivel most már eredménykényszerben vagyunk, így nincs mese, el kell kezdenünk a pontok gyűjtögetését. Úgy érzem jól jött számunkra ez a két hét szünet is, mert lehetőséget biztosított, hogy egy kicsit rendezzük a sorokat mind fizikálisan mind fejben, valamint megfelelő időnk is volt felkészülni az elkövetkező időszakra és persze az MTK elleni ütközetre.

– Annál is inkább fontos ez, mert ennek az időszaknak, vagyis az elkövetkező három mérkőzésnek plusz a márciusi Szombathely elleni rangadónak nagyon nagy jelentősége lehet a végelszámolásnál…

– Igen ezzel mi is tisztában vagyunk, bár most csak és kizárólag az MTK elleni mérkőzéssel foglakozunk, messzebbre jelenleg még nem tekintünk. De az biztos, hogy most már főként hazai pályán nem férnek bele a botlások, sőt bravúrok is kellenek a céljaink eléréséhez. Többek között ezért is lenne nagy jelentősége a szombati győzelemnek, mert úgy érzem ez kellő erőt, és önbizalmat is adna mentálisan a csapatnak a sikeresebb folytatáshoz.

– Változott a keretetek is, merthogy egy játékos kiesett viszont egy másik érkezett hozzátok…

– Kopecz Barbi sérülése nagyon sajnálatos, hiszen egy sérülés sosem jön jókor, de mivel az ő személyében egy roppant fontos láncszem esett ki a gárdából, így a játéka nagyon fog hiányozni az elkövetkező találkozókon. Viszont ahogy mondod egy kapussal meg bővült a keretünk, ugyanis Romániából érkezett hozzánk egy rutinos hálóőr. Dragica Tatalovic amúgy szerb nemzetiségű és reméljük már a szombati mérkőzésen bemutatkozhat szurkolóinknak.   

– Elsőként azzal az MTK-val csaptok össze, akik roppant jó formát mutattak az elmúlt időszakban…

– Valóban nagyon jó formában lévő együttes, akik kifejezetten sokat változtak azóta, hogy szeptemberben találkoztunk velük. Tagadhatatlan, hogy ebben nagy szerepet játszott Szöllősi-Zácsik Szandra személye is, hiszen vele olyan komplex játékossal bővült az MTK ami rendkívül sokat javított a játékuk minden elemében. De azért rajta kívül többen is vannak még olyan rutinos játékosok, akik képesek a nehéz helyzetekben is vállukra venni a csapatot. Talán most leginkább ebben különböznek tőlünk, hiszen nálunk sok esetben ez a rutin hiányzott egy-egy kiélezett szituációban. Viszont ellenfelünknél a fiatal és rutinos játékosok összetétele is optimális, alighanem ez lehet sikerük legfőbb kulcsa. Játékban elsősorban középen dominálnak nagyon jó átlövő és beálló kapcsolattal, és egy szintén remek formában kézilabdázó Tóth Eszterrel, aki irányítóként kivallóan fogja össze a gárdát.

– Mi lehet akkor a győztes recept szombaton?

– Mindenekelőtt hátul kell hoznunk egy olyan stabilitást, amivel ellenfelünket kellően elbizonytalaníthatjuk. Nyilván mi is kielemeztük az MTK játékát, és meg is vannak azok a figurák, amikkel támadásban eredményesek tudunk lenni, de a győzelem kulcsa mindenképpen az lesz, hogy azt a harcos, kemény védekezést, amit edzőnk is elvár tőlünk mennyire tudjuk megvalósítani. Ha ez sikerül, egy jó kapusteljesítménnyel és ebből fakadóan gyors gólokkal megtörhetjük ellenfelünket.

Az MTK – az első évében még BSE néven – összesen kilenc alkalommal vendégeskedett eddig a Viharsarokban, ebből öt alkalommal csabai, három esetben vendég siker született, egy találkozó pedig pontosztozkodással ért véget. Az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy az elmúlt négy szezonban viszont csak egyszer sikerült otthon tartania a liláknak a fővárosiakkal szemben a két bajnoki pontot, tehát ez jól mutatja, mekkora küzdelem is jellemzi a gárdák egymás elleni összecsapásait. Így volt ez májusban a felek legutóbbi csabai mérkőzésén is, amikor 34-30-ra az MTK nyert, akárcsak a szeptemberi fővárosi találkozón, amikor is 29-27-re tudtak a kék-fehérek diadalmaskodni.A csapatunk számára rendkívül fontos visszavágóra tehát szombaton 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban kerül sor, a Horváth Péter, Marton Balázs sípmesterek ténykedése mellett.

Dömény Dezső