Az utóbbi évek egyik legsikeresebb lila-fehér utánpótláscsapatának voltak meghatározó tagjai a Kukely-testvérek, Anna és Klára. A nevelőegyesületükkel most hosszabbító játékosokkal a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetről és a jövőjükről is beszélgettünk.
– Számunkra is a lehető legrosszabbkor jött a bajnokság felfüggesztése, majd lezárása – kezdett bele Anna. – Természetesen a döntéssel maximálisan egyetértettünk, hiszen az egészségnél nincs fontosabb – ugyanakkor rengeteget dolgoztunk azért, hogy ifjúsági szinten az országos döntőbe jussunk. Erre megvolt minden esélyünk, nagyon jó szellemű társaság jött össze, Fábián Csaba vezetésével komoly sikereket értünk el – tette hozzá Klára.
– És ne feledjük, hogy mindketten bemutatkozhattatok az NB I-ben is!
– Igen, és ezzel nagy álmunk vált valóra! – mondják szinte egyszerre. – Egy sportoló számára talán nincs is nagyobb siker, ha a nevelő egyesületében, a ranglétrát végigjárva juthat el a legmagasabb osztályig. Főleg ha ezt a testvérével együtt éli át. Nekünk ez megadatott és most, amikor Paláncz György elnök úrral leültünk tárgyalni a folytatásról, nem is volt kérdés, hogy maradni szeretnénk. Ugyan voltak ajánlataink, de szimpatikusak voltak számunkra a Békéscsabán felvázolt lehetőségek. Fiatal csapat épül és ennek az építkezésnek szeretnénk részesei lenni.
– Milyen céllal kezdtek majd neki a felkészülésnek és a bajnokságnak?
– Egyértelműen az első osztályban maradásunk a cél, illetve szeretnénk minél több játéklehetőséget kapni és élni is azzal. Meghatározó játékosokká szeretnénk válni itt Békéscsabán – mondta Anna. – Pozitívan tekintünk az új edzőre és az érkező játékosokra. Úgy hiszem mindenki eleget fog tenni annak érdekében, hogy méltóak legyünk a lila-fehér színre – jegyezte meg Klári.
– Sokan féltik is a csapatot, mondván sok rutinos játékos távozott.
– Szerintünk új időszámítás kezdődik a sportban is, most minden bizonytalan. Valószínűleg a női mezőnyben néhány csapat kiemelkedik majd, a többiek között pedig apró különbségek dönthetnek. Természetesen csak a magunk nevében beszélhetünk, hogy szeretnénk élni a lehetőséggel, de ismerve a csapattársainkat és a most érkező, a korosztályos válogatottból személyesen is ismert lányok elhivatottságát, optimistán tekintünk a jövőbe. Fiatal, hajtós, gyors csapatot láthatnak majd a szurkolóink, akikre nagyon számítunk majd a folytatásban is!
Ha közel öt hónappal ezelőtt együttesünk a Békéscsabai ENKSE Szombathely elleni rangadóját, akkor az őszi szezon kulcsmérkőzésének neveztük, akkor most a gárdák békéscsabai találkozóját még inkább az idény legfontosabb összecsapásaként aposztrofálhatjuk. És ez viszont mindkét fél szempontjából igaz, mert ugyan az újonc Szombathelyiek tizenhárom ponttal a tizenegyedik helyen kifejezetten jó pozícióban állnak a tabellán, mégis ha ezt a kiesési rangadót abszolválnák óriási lépést tennének a bennmaradás felé. Mint ahogy az elmúlt hetekben is sokat tettek ezért, hiszen január vége óta hazai pályán a Kisvárdát és a Szent Istvánt, idegenben pedig az Alba Fehérvár csapatát is két vállra tudták fektetni. A legutóbbi fordulóban a Váccal azonban már nem bírtak, és a felek vasárnapi találkozóján a hazai pálya ellenére is kénytelenek voltak vesztesen elhagyni a küzdőteret a 36-30-as végeredményt hozó összecsapást követően. Lila-fehér együttesünknek ellenben nem a bennmaradás bebiztosítása, hanem szinte az életben maradás a tét a szombati derbin. Jelen pillanatban a Fehér gárdája áll a legközelebb a lilákhoz, ugyanis négy pont van a felek között, a 13 pontos Kisvárdának és a Szombathelynek már nyolc, a Mosonmagyaróvárnak viszont már kilenc pontos előnye van az Előrével szemben. Ami pedig még tovább nehezíti csapatunk helyzetét, hogy a koronavírus-veszély miatt elrendelt 100 fő fölötti rendezvénykorlátozás miatt, ismételten zárt kapuk mögött lesznek kénytelenek játszani. Lányaink legalább múlthét közepén túlestek a kötelező győri túrán, így Horváth Roland tanítványainak másfél hét állt rendelkezésére ahhoz, hogy felkészüljenek a roppant fontos alsóházi csatára. Hogy a hirtelen jött helyzethez miként tud alkalmazkodni a lila-fehér hölgykoszorú, és milyen tervekkel készülnek a szombati csatára, azt csapatunk átlövője Aleksandra Vukajlovic árulta el.
– Mikor szembesültettek a hírrel, hogy ismét zárt kapuk mögött kell játszanotok?
– Szerda délután jutott el hozzánk is az információ, bár már korábban is szó volt róla, hogy egy ilyen forgatókönyv is lehetséges a kialakult helyzet miatt.
– A szituáció ugyan az előző hazai mérkőzésről már ismerős lesz nektek, de mégis miként lehet ilyen hirtelen felkészülni erre?
– A Debrecen elleni mérkőzésen megtapasztaltuk mennyire hangulattalan és lehangoló tud lenni egy zárt kapus találkozó, de igazán felkészülni erre nem lehet. Azon az összecsapáson is nagyon hiányoztak a szurkolók, a buzdítás, és szerintem máshogy is alakult volna a mérkőzés normális körülmények között. Viszont most ezt a szituációt kell megoldani, és elsősorban nem a külső körülményekkel kell foglalkoznunk, hanem magunkkal és azzal, hogy ezt a létfontosságú rangadót sikerrel vegyük. Ennek megfelelően gőzerővel készülünk, hiszen a találkozó súlyával is maximálisan tisztában vagyunk.
– Beszéljünk egy kicsit rólad, sérüléssel bajlódtál az elmúlt időszakban, hogy vagy most?
– Igen, sajnos az MTK mérkőzést követően fájdalom jelentkezett a lábszáramban, de mivel nem voltak olyan erős tünetek, így először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Mivel viszont a fájdalom nem csökkent, így kivizsgálásnak vetettem alá magam, ami után fáradásos repedést állapítottak meg. Szerencsére közvetlen fájdalmaim nincsenek, és mivel csak pihentetést írtak elő, így teljes mértékben azért a mozgással sem kellet leállnom. De sajnos még nem tudom pontosan megmondani mikor térhetek vissza, lesznek még orvosi vizsgálatok, azok hivatottak eldönteni ezt, ahogy természetesen azt is, hogy szombaton vállalhatom-e a játékot.
– A szokásosnál most talán picit többet is készülhettetek a szombati derbire, gondolom ez alatt az ellenfél teljes kivesézése is megtörtént?
– Természetesen videóztuk, elemeztük a Szombathelyi gárdát, és próbáltunk most is taktikailag a lehető legjobban felkészülni belőlük. Az látszik, hogy a légiós kontingensük viszi a prímet náluk, különösen Biljana Bandelier, aki egyértelmű motorja a vendégcsapatnak. Ő nem csak a távoli zónákból veszélyes, de remek a játékkapcsolata a beállósokkal is, akik szintén főszerepet játszanak ellenfelünk támadójátékában. Hátul pedig igen magas védőfallal kell majd szembenéznünk, illetve Katarina Tomasevicsel, akit azt gondolom, senkinek nem kell bemutatni, hiszen remek kapus, én magam is nagyon jól ismerem a Szerb válogatottból. De rajtuk kívül is van még több rutinos játékos, akikre különösen oda kell figyelnünk.
– Mire számítasz a rangadón?
– Óriási küzdelemre. Nekünk kulcsfontosságú, hogy itthon tartsuk a két pontot, de egészen biztosan ők is mindent meg fognak tenni a győzelem érdekében. Nehéz helyzetben vagyunk, kár lenne tagadni, de ez most az a mérkőzés lesz, amit valahogyan az összes erőtartalékunkat előszedve meg kell nyerni, és akkor életben tudjuk tartani a bennmaradási esélyeinket. Ősszel pont Szombathelyen játszottunk egy szinte tökéletes mérkőzést, ahol elképesztő elszántsággal vetettük bele magunkat a találkozóba, és ellentmondás nem tűrő védekezéssel és kapusteljesítménnyel arattunk sikert. Ezt kell a szombati találkozóra is átültetni, azaz hatásosan megoldani a középső védekezést, és egy gyors, mozgékony támadójátékkal előrukkolni. A kulcs mindenképpen az elszántság lesz, hogy kellő akarattal és hittel játszunk, és a végsőkig küzdjünk.
A két gárda tétmérkőzésen októberben csapott össze először egymással, akkor 28-24-re a vendég lilák tudtak diadalmaskodni. Valami hasonlóra készülnek lányaink szombaton is, és reméljük, annak ellenére, hogy a Városi Sportcsarnok ezúttal is elcsendesedve fogja fogadni a csapatokat, a végén azért mégiscsak lila-fehér örömünneptől lesz hangos. A labda egyébként 18 órától indul útjára az Andorka Miklós, Hucker Róbert bírópáros sípszavára.
Egészen biztosan kijelenthetjük, hogy a hosszú évtizedek óta tartó Csaba-Loki párharcok egyik, ha nem legfurcsább fejezete következik szombaton. Ugyanis a szurkolók által is rendre nagyon várt, és ennek megfelelően fergeteges hangulatot hozó derbinek ezúttal nyoma sem lesz, hanem jóval csendesebb és szolidabb körülmények között lesz kénytelen lejátszani a két gárda a soron követkőző összecsapásukat. Lévén a találkozót üres lelátók előtt rendezik meg a Békéscsabai Városi Sportcsarnok felújítása miatt. Ettől függetlenül a presztízs most is óriási, ahogyan a tét is lila-fehér együttesünknek. Legfőképpen annak tudatában, hogy a bravúros MTK elleni hazai sikert követően, az elmúlt fordulóban már nem sikerült megnyerni a Mosonmagyaróvár elleni roppant fontos alsóházi rangadót. Igaz nagyon közel állt ehhez csapatunk, hiszen az utolsó percben a győzelemért is támadhattak, azonban elég volt egy hiba, és a hazaiak kiénekelték a sajtot a lilák szájából. Így ezzel ismét hat pontra duzzadt csapatunk hátránya a Móvárral szemben, és mivel a Szombathely is legyőzte a Szent István gárdáját, így ők is visszaállították a hat pontos fórjukat. Viszont azzal, hogy a Kisvárda és a Fehérvár egyaránt vereséget szenvedett az előző fordulóban és maradtak kilenc pontosak, a velük szembeni négy pontos hátrány legalább nem nőtt tovább. A Debrecennek természetesen kiesési problémái nincsenek, ők inkább a nemzetközi kupaszereplés okán számolgatnak. Igaz ebből a szempontból is jól áll Köstner Vilmos együttese, mert ugyan a három éllovas egyre távolabb kerül a Lokitól, viszont a negyedik helyért folytatott csatában jelenleg lépéselőnyben vannak a Váccal és az Érddel szemben. Eddig 21 pontot lapátoltak össze, többek között olyan bravúrok által, mint a népligeti pontszerzés, vagy az Érden elért négygólos siker. Mindössze négy alkalommal kapituláltak eddig, az MTK és a Győr otthonában valamint hazai pályán a Siófok és a Vác ellenében. Utóbbi kisiklás viszont éppen az előző fordulóban eset meg a Debreceniekkel, 30-29 lett egyébként annak a találkozónak a végeredménye. És ha a lelátón nem is, de a küzdőtéren az előzmények szombatra mindenképpen egy rendkívül izgalmas és parázs összecsapásra engednek következtetni, amit lila-fehér együttesünk csapatkapitánya Balog Judit is megerősített mikor a derbi kapcsán a felkészülésről és magáról az összecsapásról kérdeztem.
– Igencsak kevésen múlt nem csak a pontszerzés, de akár a győzelem is Mosonmagyaróváron…
– Igen, nagyon közel álltunk ahhoz, hogy győzelemmel térjünk haza. Kiemelten fontos volt számunkra ez a mérkőzés, és bár nem játszottunk igazán jól, mégis nagyon fájó, hogy így a végjátékban csúsztak ki a kezünkből a pontok.
– Felettébb hektikus is volt maga a találkozó, ahol többször is sikerült visszakapaszkodnotok, de a végén mégis egy gól döntött…
– Sajnos nem tudtuk azt a játékot átültetni erre a mérkőzésre, amit az MTK ellen produkáltunk, ott igazából minden bejött nekünk, itt meg az volt az érzésem, hogy semmi. Az első játékrészben a védekezésünk nem működött úgy, ahogy szerettük volna, ekkor nagyon sok gólt is kaptunk. A második félidőben már jobban összeálltunk és stabilabbak voltunk hátul, ennek köszönhetően is jöttünk vissza a meccsbe, de ekkor meg támadásban hibáztunk sokat, és ráadásul fontos szituációkban nem tudtunk igazán higgadtak maradni. Ezt történ a végjátékban is. Persze ki-kimérkőzésen sokszor egy labda dönt, ez benne van a kézilabdában, de ebben a helyzetben, amiben mi most vagyunk, sajnos már nem nagyon férnek bele az ilyen találkozók.
– Ezek után gondolom nem könnyű feldolgozni ezt a meccset?
– Egyáltalán nem. Már a hazaunton elkezdtük elemezni a történteket és az óta is vagy ezerszer átbeszéltük miben hibáztunk. Vissza is néztük a találkozót, és kielemeztük annak minden történését. De most már muszáj lezárnunk a múltat, új fejezetett kell nyitni, és csak a jövővel és a közelgő Loki elleni összecsapással szabad foglalkoznunk. Nagyon nehéz idényünk van ez tagadhatatlan, számos nehézséggel is meg kell küzdenünk, de továbbra is előre kell néznünk és hinnünk kell magunkban. Bármennyire is nehéz, de még most is a pozitívumokat kell előtérbe helyezni, akár még a pénteki mérkőzéssel kapcsolatban is, mert szerintem csak ez a szemlélet segíthet át minket ezen az időszakon.
– Szombaton tehát érkezik a Debrecen, mit szűrtetek le eddig aktuális ellenfeletekről?
– Erős gárda ez nem vitás, nem véletlen vannak ennyire előkelő helyen, a tabellán. Hiába számítanak Ők is összességében viszonylag fiatal csapatnak, azért a rutinos játékosaik révén felettébb stabil játékot képesek produkálni. Hátul egyértelműen Triffa Ági adja meg a fő stabilitást, az Ő teljesítménye a védelemmel összhangban jócskán megnehezíti az ellenfelek dolgát. Elől pedig több kivalló játékossal is rendelkeznek, de a fő motorja az együttesnek mindenképpen Jelena Despotovic, akire rendre komoly szerep hárul a támadások befejezésénél.
– Mire számítasz szombaton, főleg így üres lelátók előtt?
– Ez egy izgalmas kérdés, mert nem egy szokványos esetről beszélhetünk a zárt kapus mérkőzés kapcsán, így előre megmondani, hogy kire miként fog ez hatni, nagyon nehéz. Nyilván nekünk iszonyatosan fognak hiányozni a szurkolók, akik mindig plusz energiákat képesek adni meccs közben, de biztos vagyok benne, hogy ellenfelünknek sem lesz komfortos érzés csendes csarnokban játszani, hiszen szurkolóik által Ők is a hangos buzdításhoz vannak hozzászokva. Ez egy új szituáció, erre is külön fejben fel kell készülni és meg kell oldani. Nekünk most már nem is igazán van más választásunk, minthogy a végsőkig küzdjünk, és egyértelműen a győzelem szellemében fussunk ki a pályára. Nehéz találkozóra számítok, hiszen kivalló ellenféllel kell farkasszemnet néznünk, de ha fejben végig ott tudunk lenni, és hatvan percen keresztül koncentrált játékot tudunk nyújtani, megszerezhetjük a hőn áhított két pontot.
A két gárda első osztályú összecsapásai nagy múltra tekintenek vissza, számtalan emlékezetes találkozóval. Az elmúlt tíz szezonban is összesen 14 alkalommal vendégeskedtek a Debreceniek a Viharsarokban, és ebből a Hajdúságiak mindössze csak négy mérkőzésen tudtak diadalmaskodni, két alkalommal döntetlent játszottak a felek és nyolcszor a csabaiak örülhettek. Ahogyan legutóbb is, hiszen a tavaly februári békéscsabai összecsapás is egy roppant emlékezetes rangadót hozott, amin kiváló játékkal szinte végig vezetve gyűjtötte be a két bajnoki pontot csapatunk a 31-28-as végeredménnyel zárult találkozón. A felek legutolsó mérkőzése azonban Debrecenben volt, és noha azon a szeptemberi találkozón is nagyon sokáig jól tartották magukat a lilák, a végére azért kijött a két csapat közötti különbség és a Loki két góllal 32-30-ra megnyerte azt az összecsapást. A visszavágásra tehát szombaton 18 órától lesz lehetősége lila-fehér együttesünknek, és bár a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő találkozó zárt kapus lesz, a mérkőzésről így sem maradnak le a szurkolók, hiszen a 7. Tv illetve a behir.hu élőben közvetíti a Kelet-magyarországi derbit.Az összecsapás két játékvezetője egyébként Paska Dániel és Vastag Sámuellesz.
Szombaton végre megtört a jég csapatunk számára, hiszen közel négy hónap után ismételten győzelmet ünnepelhettek a Békéscsabai kézilabdás lányok. És nem is akármilyen győzelmet, mert szombat este az MTK elleni valóságos fiestát varázsoltak a Városi Sportcsarnokba Horváth Roland tanítványai. Pedig a találkozónak óriási tétje volt a lila-fehérek számára, mert szinte az életben maradás múlott ezen a két ponton. A tét viszont láthatóan inkább elszántabbá tette a lilákat, mintsem megbénította volna, és gyakorlatilag az első perctől kezdve végig dominálták az összecsapást. Nem is nagyon hittek a szemüknek a hazai szimpatizánsok, mikor már a 26. percben tízet számolt a publikum az MTK-ra, ezt pedig még eggyel meg is fejelve 11 gólos lila-fehér előnnyel vonultak pihenőre az együttesek. A második játékrész meg már örömjátékot hozott hazai részről, amit a csabai lányok mosolygós tekintette, és a lefújás utáni örömtáncuk tett még emlékezetesebbé. De a bajnokság robog tovább, és noha nagyon fontos lépést tett célja elérése felé az Előre, ez még akkor is csak az első lépés volt a bennmaradás felé vezető úton. A következő lépcsőfokot viszont már pénteken megugorhatják a lányok, ugyanis egy közvetlen rivális, a Mosonmagyaróvár otthonában kell bizonyítani. A Kisalföldiek tagjai annak a kilenc pontos kvartettnek, amely csapatunk előtt áll a bajnoki tabellán, tehát ezen a mérkőzésen szerezhető pontok még inkább felértékelődnek. A jó forma pedig ezúttal is kelleni fog a lilák részéről, hiszen a hazaiak a legutolsó három otthoni mérkőzésükön nem találtak legyőzőre. Az előző év utolsó fordulójában a Kisvárdával játszottak 24-24-es döntetlent, majd a Szent Istvánt verték 40-23-ra, végül az Alba gárdáját fektették két vállra 30-25 arányban. Egyébként is egy kivételével az összes győzelmüket hazai közegben szerezték, azt az egy idegenbeli sikert viszont pont a békéscsabai találkozójuk alkalmával aratták. A pénteki találkozóra viszont vereséggel hangoltak, hiszen a Vác otthonában kaptak ki 30-25 arányban. Nagy csatára lehet tehát számítani pénteken, mert mindkét együttesnek égető szüksége van a két pontra. Ennek szellemében készülnek a lila-fehérek is, tudtuk meg Barján Biankától az együttes irányító-átlövőjétől, akit természetesen a szombati győzelemről is kérdeztem.
– Nagyszerű mérkőzést játszottatok szombaton, ahol már az első pillanatoktól uraltátok a játékot…
– Nagyon készültünk erre az összecsapásra, hiszen tisztában voltunk a találkozó súlyával. Próbáltunk mind szakmai mind mentális oldalról valami újat belevinni a felkészülésbe, és azt gondolom ez maximálisan sikerült. Nagyon fontos volt, hogy egy mentális tréningen is részt vett a csapat, ahol őszintén megbeszéltük a problémákat, az elmúlt találkozókon elkövetett hibákat, és ami a legfontosabb volt, hogy közösen próbáltuk megkeresni ezekre a megoldásokat. Én vallom, hogy a csapatsportágakban ez egy roppant fontos szegmens, és csak egy jól működő közösség tudja kihozni magából a maximumot, illetve ilyen nehéz helyzetből felállni, mint amiben jelenleg mi is vagyunk.
– Védekezésben pedig mintha kicserélték volna a csapatot…
– Igen, azt gondolom, hogy most tényleg megvolt az az elszántság, ami kell egy ilyen szintű védekezéshez, és persze bejött az öt-egyes védekezésünk is, amivel sikerült meglepni ellenfelünket. Nyilván így sokkal jobban tudtuk segíteni a kapusunkat is, de mivel ő is extrát nyújtott így valóban már az elején teljesen elbizonytalanítottuk az MTK játékosait.
– Miként lehet ezt a formát és ezt az extázis átvinni a többi találkozókra is?
– Ami a szombati siker kulcsa volt, hogy fejben mindenki rendbe tudta tenni magát, ugyan úgy kelleni fog a Mosonmagyaróvár majd a Debrecen ellen is. Ezt persze segíti, hogy most kaptunk egy nagyadag pozitív löketet, és végre tényleg érezhetjük az értelmét, annak a rengeteg befektetet munkának, amit edzéseken elvégzünk. Szóval ennek a sikernek erőt kell adnia a folytatásra, hiszen a java még csak most következik. Én bízom benne, hogy önbizalom terén is sokat segített a csapatnak ez a győzelem, és tovább tudjuk ültetni ezt a mentalitást a későbbiekre is.
– Annál is inkább, mert Mosonmagyaróváron hasonlóan fontos pontokért kell versenybe szállnotok…
– Minden szempontból fontos, ugyanis győzelem esetén közel kerülnénk ellenfelünkhöz, viszont ellenkező estben tovább nőne a két csapat közötti különbség. Arról nem is beszélve, hogy szeptemberben Békéscsabán már egy szinte megnyert mérkőzésen csenték el tőlünk a végjátékban a bajnoki pontokat. Szóval van miért visszavágnunk, és egyértelműen a két pont megszerzését tűztük ki a célul a pénteki összecsapásra.
– Milyen találkozóra számítasz?
– Mindenképpen más mérkőzésre, mint az MTK ellen. A két csapat abban hasonlít egymásra, hogy egy viszonylag rutinos első sorból és egy fiatalabb másodikból áll, viszont a stílusuk teljesen különböző. A Mosonmagyaróvár egy szikla kemény védekezésű, már-már szinte verekedős gárda, akik egyértelműen erre a nagyon masszív hátsó alakzatukra építenek. Ezt kell nekünk okos, koncentrált játékkal feltörnünk, és ahogy az MTK ellen is tettük, a taktikai utasítások maximális betartásával játszanunk. Hátul pedig a szombati meccshez hasonlóan, végig keményen és fegyelmezetten védekeznünk, és csapatként is egységesen muzsikálnunk. Már egy nappal hamarabb csütörtökön elutazunk, hogy megfelelően ráhangolódjunk a találkozóra, és ne a mérkőzés napján keljen utaznunk. Úgy gondolom ez is nagyon sokat számít, főleg ha egy szoros, kiélezett összecsapást vívunk egymással.
A két gárda egymás elleni találkozóira egyértelműen a hazai dominancia a jellemző, amit jól mutat, hogy a csabai egylet még sosem ünnepelhetett győzelmet a Kisalföldiek otthonában, csak pontszerzésig jutott eddig. Ahogyan az Óvárnak sem jutott sok dicsőség a Viharsarokban, ami jutott az viszont éppen szeptemberben a felek őszi mérkőzésén, hiszen akkor 27-25-re a vendégek diadalmaskodtak. Van tehát miért visszavágnia a csabai hölgykoszorúnak, nem beszélve az itt megszerezhető pontok súlyáról. Az alsóházi rangadó pénteken 18:30-kor veszi kezdetét a Mosonmagyaróvári UFM arénában, a találkozó két játékvezetője Bócz László és Wiedemann Viktor lesz.
A bajnokság tavaszi etapjának első hazai megmérettetésre készül együttesünk a Békéscsabai NKSE, az ellenfél pedig a szezon talán legnagyobb meglepetéscsapata az MTK lesz. Arról pedig, hogy a csabai hölgykoszorú számára mekkora jelentőséggel is bír ez a találkozó, a bajnoki tabella a legbeszédesebb, hiszen az eddig 3 pontot zsákmányolt együttesünk előtt négy darab kilenc pontos gárda áll. Tehát a Fehérvár, Kisvárda, Mosonmagyaróvár, Szombathely kvartettel szemben a liláknak hatpontos hátrányt kell ledolgoznia a tavaszi szezon folyamán, hogy jövőre is a legmagasabb osztályban szerepelhessenek. A feladat tehát adott, bár már az első állomás a hétvégi MTK elleni hazai ütközet sem ígérkezik egy könnyed hétvégi pikniknek, ugyanis a vendégek tiszteletreméltó eredménysorral büszkélkedhetnek az elmúlt időszakból. A számok nyelvén ez annyit jelent, hogy a legutóbbi kilenc összecsapásukból mindösszesen csak háromszor kapituláltak, a Győr, a Siófok, és a legutóbbi hazai találkozójukon a Vác ellen, egyébként azon a mérkőzésen 32-23 arányú vereséget szenvedtek. Egy kivételével tehát a többi mérkőzésüket megnyerték, az a kivétel pedig a Ferencváros elleni 36-36-os végeredménnyel zárult hazai találkozójuk volt, viszont az ott megszerzett bajnoki pont számít a Golovin csapat legnagyobb bravúrjának. Idegenben azért már nem annyira acélos a fővárosi egylet, de Kisvárdáról és januárban a Szent István otthonából azért így is győzelemmel tudtak távozni, ez pedig így összesen 14 pontot hozott a konyhára, amivel jelenleg a nyolcadik pozíciót foglalják el a tabellán. Együttesünk ezzel szemben sajnos az októberi Szombathelyi győzelem óta nem ízlelhette meg a siker ízét, tehát ebben a naptári évben a Ferencváros, az Érd és a legutóbbi fordulóban a Kohász ellen sem sikerült megtörni ezt a rossz sorozatot. És bár Dunaújvárosban is szinte végig ott volt ellenfele nyakán a csabai egylet, de a 32-27-es végeredménnyel zárult összecsapást követően azért mégiscsak a hazai Újvárosiak ünnepelhettek. Ami pedig még tovább tetőzi a lilák mesterének Horváth Rolandnak a gondjait, hogy azon a találkozón nem csak a mérkőzést, de a csapat egyik vezérét is elvesztették a lila-fehérek, hiszen a házi góllövőlista vezetője Kopecz Barbara elülső keresztszalag szakadást szenvedett. Barbi egyébként az óta már sikeres műtéten is átesett, de sajnos ebben a szezonban már nem segítheti csapatát a bennmaradást folytatott küzdelemben. Így nyilván nagyobb teher hárul majd az együttes többi játékosára, egyebek mellett a lilák irányítójára Marincsák Nikolettre is, akivel az előttük álló feladatokról, és természetesen a hétvégi derbiről is beszélgettem.
– A bennmaradás szempontjából nem vagytok túl könnyű helyzetben, milyen most a hangulat a csapaton belül?
– Annak ellenére, hogy valóban nem állunk úgy a bajnokságban, ahogy szeretnénk, inkább maximális motiváltságot és elszántságot érzek a csapaton, mintsem kétségbeesést. Nyilván egyre nagyobb rajtunk a nyomás, és tisztában vagyunk azzal, hogy mi forog kockán. Ettől függetlenül görcsössé sem szabad válnunk, de mivel most már eredménykényszerben vagyunk, így nincs mese, el kell kezdenünk a pontok gyűjtögetését. Úgy érzem jól jött számunkra ez a két hét szünet is, mert lehetőséget biztosított, hogy egy kicsit rendezzük a sorokat mind fizikálisan mind fejben, valamint megfelelő időnk is volt felkészülni az elkövetkező időszakra és persze az MTK elleni ütközetre.
– Annál is inkább fontos ez, mert ennek az időszaknak, vagyis az elkövetkező három mérkőzésnek plusz a márciusi Szombathely elleni rangadónak nagyon nagy jelentősége lehet a végelszámolásnál…
– Igen ezzel mi is tisztában vagyunk, bár most csak és kizárólag az MTK elleni mérkőzéssel foglakozunk, messzebbre jelenleg még nem tekintünk. De az biztos, hogy most már főként hazai pályán nem férnek bele a botlások, sőt bravúrok is kellenek a céljaink eléréséhez. Többek között ezért is lenne nagy jelentősége a szombati győzelemnek, mert úgy érzem ez kellő erőt, és önbizalmat is adna mentálisan a csapatnak a sikeresebb folytatáshoz.
– Változott a keretetek is, merthogy egy játékos kiesett viszont egy másik érkezett hozzátok…
– Kopecz Barbi sérülése nagyon sajnálatos, hiszen egy sérülés sosem jön jókor, de mivel az ő személyében egy roppant fontos láncszem esett ki a gárdából, így a játéka nagyon fog hiányozni az elkövetkező találkozókon. Viszont ahogy mondod egy kapussal meg bővült a keretünk, ugyanis Romániából érkezett hozzánk egy rutinos hálóőr. Dragica Tatalovic amúgy szerb nemzetiségű és reméljük már a szombati mérkőzésen bemutatkozhat szurkolóinknak.
– Elsőként azzal az MTK-val csaptok össze, akik roppant jó formát mutattak az elmúlt időszakban…
– Valóban nagyon jó formában lévő együttes, akik kifejezetten sokat változtak azóta, hogy szeptemberben találkoztunk velük. Tagadhatatlan, hogy ebben nagy szerepet játszott Szöllősi-Zácsik Szandra személye is, hiszen vele olyan komplex játékossal bővült az MTK ami rendkívül sokat javított a játékuk minden elemében. De azért rajta kívül többen is vannak még olyan rutinos játékosok, akik képesek a nehéz helyzetekben is vállukra venni a csapatot. Talán most leginkább ebben különböznek tőlünk, hiszen nálunk sok esetben ez a rutin hiányzott egy-egy kiélezett szituációban. Viszont ellenfelünknél a fiatal és rutinos játékosok összetétele is optimális, alighanem ez lehet sikerük legfőbb kulcsa. Játékban elsősorban középen dominálnak nagyon jó átlövő és beálló kapcsolattal, és egy szintén remek formában kézilabdázó Tóth Eszterrel, aki irányítóként kivallóan fogja össze a gárdát.
– Mi lehet akkor a győztes recept szombaton?
– Mindenekelőtt hátul kell hoznunk egy olyan stabilitást, amivel ellenfelünket kellően elbizonytalaníthatjuk. Nyilván mi is kielemeztük az MTK játékát, és meg is vannak azok a figurák, amikkel támadásban eredményesek tudunk lenni, de a győzelem kulcsa mindenképpen az lesz, hogy azt a harcos, kemény védekezést, amit edzőnk is elvár tőlünk mennyire tudjuk megvalósítani. Ha ez sikerül, egy jó kapusteljesítménnyel és ebből fakadóan gyors gólokkal megtörhetjük ellenfelünket.
Az MTK – az első évében még BSE néven – összesen kilenc alkalommal vendégeskedett eddig a Viharsarokban, ebből öt alkalommal csabai, három esetben vendég siker született, egy találkozó pedig pontosztozkodással ért véget. Az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy az elmúlt négy szezonban viszont csak egyszer sikerült otthon tartania a liláknak a fővárosiakkal szemben a két bajnoki pontot, tehát ez jól mutatja, mekkora küzdelem is jellemzi a gárdák egymás elleni összecsapásait. Így volt ez májusban a felek legutóbbi csabai mérkőzésén is, amikor 34-30-ra az MTK nyert, akárcsak a szeptemberi fővárosi találkozón, amikor is 29-27-re tudtak a kék-fehérek diadalmaskodni.A csapatunk számára rendkívül fontos visszavágóra tehát szombaton 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban kerül sor, a Horváth Péter, Marton Balázs sípmesterek ténykedése mellett.
Az elmúlt héten lezárult a bajnokság őszi idénye a K&H Női kézilabda ligában, így hiába még csak januárt írunk, ezen a héten már a tavasz első fordulóját rendezik meg a honi pontvadászban. Együttesünk a Békéscsabai ENKSE pedig péntek délután Dunaújvárosban kezdi meg a bajnokság második etapját. Azt hiszem elég csak rápillantani a tabellára ahhoz, hogy megállapítsuk a bennmaradásért folytatott harcban nem vár könnyű menet a csabai lányokra az elkövetkező négy hónapban, hiszen az idény felénél mindössze egy győzelmet és egy döntetlent tudnak csak felmutatni a lilák, míg a két legnagyobb riválisunk a Szombathely és a Mosonmagyaróvár gárdája már egyaránt hét pontnál jár. Ráadásul a Móváriak szeptemberben nyerni is tudtak Békéscsabán, így mindenképpen kiemelt fontossággal bír majd a két gárda februári mosonmagyaróvári összecsapása. De előtte még a bajnokság meglepetéscsapata az MTK is tiszteletét teszi a Viharsarokban, ami látva a kék-fehérek formáját nem ígérkezik könnyű találkozónak, mégis a lilák számára szinte létkérdés lenne a két bajnoki pont begyűjtése. De talán még ezeknél a mérkőzéseknél is sorsdöntőbb csata vár majd a lila-fehérekre hazai pályán a Szombathely ellen, illetve áprilisban a Szent István otthonában. Izgalomban tehát garantáltan nem lesz hiány az elkövetkező hetekben, mint ahogy reméljük pénteken a Kohász otthonában sem, mert az azt jelentené, hogy Horváth Roland tanítványai végig harcban tudnak maradni a bajnoki pontokért. A legutóbbi négy összecsapásuk alkalmával ez azonban nem sikerült, és bár még novemberben, a Fehérvár otthonában és év végén a Vác ellen közel állt a gárda a pontszerzéshez, a januári két mérkőzésükön a Ferencváros és az Érd ellen azért ezt már nem mondhattuk el. A Fradi 39-24-re az Érd pedig 36-29-re győzte le a csabai lányokat. Ezzel szemben ellenfelünk egyáltalán nem kezdte rosszul a téli szünetet követő időszakot, hiszen az esztendő utolsó bajnoki mérkőzésén 11 gólos sikerrel két vállra fektették a Szent István együttesét, majd egy 11 gólos vereséggel végződő győri kiruccanást követően egy góllal 23-22-re nyerni tudtak az Alba otthonában is. Az előző fordulóban pedig mindössze csak egy góllal maradtak alul a Vác ellen a 35-36-os végeredménnyel zárult összecsapáson. A lila-fehér hölgykoszorú tehát lázasan készül a tavaszi menetelésre, és persze a pénteki találkozóra is, melynek esélyeit az Előre fiatal beállósával, Dombi Katával próbáltuk latolgatni.
– Két nagyon erős ellenféllel játszottatok az elmúlt mérkőzéseken, ezekből azért tudtattok valamit profitálni, voltak biztató jelek?
– Profitálni mindenképpen tudtunk, hiszen minden találkozó, minden tétmeccs nagyon jó tanulási lehetőség fiatal csapatunknak, pláne ilyen szintű ellenfelekkel szemben. És bár kikaptunk ezeken a találkozókon, szerintem azért voltak olyan momentumok, amikre kétségkívül építkezhetünk a jövőben. Gondolok itt például az első félidőkre, ami mind a két összecsapáson kifejezetten jól sikerült, sőt Érden védekezés és kapusteljesítmény terén is fel tudtuk venni a versenyt a hazaiakkal, amit az első játékrész szoros eredménye is mutat. Nyilván azon kell dolgoznunk, hogy ilyen szintű játékot és védekezést ne csak egy félidőn keresztül tudjuk játszani, hanem az egész találkozó során.
– Említetted a védekezést, a legtöbb szakembernek ez a vesszőparipája, viszont nálatok valahogy ebben a szezonban nem akar összeállni…
– Nem véletlenül emeli ki mindenki a kézilabdának ezt a szegmensét, hiszen a legfontosabb eleme lett a modern kézinek a kapusteljesítmény és előtte a védőfal munkája. És bár sokkal több kreativitás kell a támadójátékhoz, szemmel láthatóan nekünk azzal kevésbé van problémánk, ezzel szemben viszont hátul nem vagyunk kellően hatékonyak. Sokkal több agresszivitást és keménységet kellene belevinni a védekezésünkbe, valamint a kapusokkal való összhangban is javulnunk kell. Illetve az utóbbi időben a második játékrészben rendre alábbhagyott a koncentrációnk is, ami olyan hibákhoz vezetett, amik aztán végzetesek voltak számunkra.
– Következő ellenfeletek a Dunaújváros mennyit változott a szeptemberi találkozótok óta?
– Függetlenül attól, hogy akkor elvitték tőlünk a két pontot, szerintem nem játszottak igazán jól azon a mérkőzésen. Azóta mindenképpen kiforrottabb lett a játékuk, ennek köszönhetően néhány komolyabb skalpot is sikerült már a bajnokságban begyűjteniük, sőt az utóbbi időszakban kifejezetten jó formában vannak. Amúgy rendkívül gyors játékot játszanak, főként a szélsőik állnak mindig lesben egy-egy gyors indításra várva, de igazán a belső posztokon nagyon veszélyesek. Irányító és átlövő poszton egyaránt gyorslábú, jól cselező kézilabdázóik vannak, akik az egy-egy elleni játékban roppantul eredményesek. Úgyhogy rájuk mindenképpen nagyon kell figyelni és persze arra, hogy támadásban ne szórjuk el a labdákat, mert azt kíméletlenül megbüntetik.
– Milyen összecsapásra számítasz pénteken?
– Mindenképpen szeretnénk a lehető legszorosabb találkozót játszani, ez a minimum elvárásunk. De mivel nekünk most már minden pontra iszonyúan szükségünk van, ezért akkor lennénk igazán elégedettek, ha nem üres kézzel kellene távoznunk Dunaújvárosból. Jó csapat ellenfelünk, főként hazai pályán esélyesebbek is, de ha hátul, mind kapusteljesítményben mind pedig előtte a védőmunkában tudunk extrát hozni, akkor egyáltalán nem reménytelen akár még a pontszerzés sem.
Ha a két csapat múltját böngésszük, akkor meglehetősen messzire kell visszautaznunk az időben ahhoz, hogy a Dunaújváros otthonában békéscsabai sikert találjunk. Egészen pontosan 2012 szeptemberéig, amikor is a lilák egy hét góllal megnyert első félidőt követően a végén két góllal 32-30-ra legyőzték vendéglátóikat. Azóta viszont sajnos csak hazai győzelmek születtek, szám szerint hét. Ebből kettőt az előző szezonban jegyzett a két gárda, hiszen a 30-28-as Kohász sikerrel véget ért bajnoki mellett a Magyar Kupa ötödik fordulójában is összecsaptak a felek, igaz az a találkozó már jóval simább 35-25-ös hazai győzelemmel ért véget. Mint ahogy sajnos az idei szezon első találkozója is, a 29-27-es végeredménnyel zárult találkozót ellenben már Békéscsabán rendezték. És ahogy mondani szokták minden rossz sorozat megszakad egyszer, ha pedig ez most történne, az a lilák számára egy nagyon nagy lökést jelentene a bennmaradásért folytatott harcban. Az összecsapás tehát pénteken 18 órától a Dunaújvárosi Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a két sípmester Felhő Ferenc és Öcsi Tamás lesz.
Mozgalmas időszakkal kezdődik az esztendő női kézilabda csapatunknak, hiszen szombaton még a Ferencváros vendégeskedett a Viharsarokban, szerdán pedig már egy újabb megmérettetés vár az együttesre, ugyanis Érden lesz jelenésük a bajnokság őszi idényének záró fordulójában. És noha a lilák a hétvégi zöld-fehérek elleni összecsapásra is előzetesen egy szoros eredmény elérését tűzték ki célul, a vendégek már az első játékrészben jelezték ezúttal nem szándékoznak pontokat ajándékozni a csabai egyletnek. A találkozó elején ugyan még együtt haladtak a felek, sőt a lilák még vezettek is 5-4-re, ekkor azonban nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltak a zöld-fehérek, aminek köszönhetően hétgólos előnnyel vonulhattak pihenőre. A második játékrészben is javarészt a Ferencváros akarata érvényesült így 11 gólnál közelebb nem is engedték a hazaiakat, sőt a végére alakult ki a két csapat közötti legnagyobb különbség, ami szám szerint 39-24 arányú fővárosi győzelem jelentett. Ha pedig előzetesen is a „nehéz” jelzőt használtuk a zöld-fehérek békéscsabai vizitálására, akkor bizony a szerdai összecsapást is nyugodt szívvel illethetjük eme kifejezéssel. Ugyanis az ellenfél az az érdi gárda lesz, akik három egységgel a Fradi, egy ponttal pedig a Siófok gárdája mögött a negyedik pozíciót foglalják el a tabellán. Így nyilvánvaló, hogy menyire fontos lehet a Pest megyeieknek ez a két pont az érmekért folyó csatában. Egyébként összesen már három alkalommal is kapitulált ebben a szezonban Szabó Edina együttese, és érdekes módon ebből kétszer is hazai környezetben. Még az első fordulóban a Ferencváros tudott nyerni az Érd Arénában 31-28 arányban, illetve nem kis meglepetésre a Debrecennek is sikerült ez a bravúr, ők októberben 33-29-re diadalmaskodtak itt. Ezen kívül viszont csak a Győr tudta hazai pályán két vállra fektetni a piros-feketéket, a többi összecsapáson az Érdiek örülhettek. Mint ahogy az előző fordulóban is, hiszen egy roppant fontos találkozón sikerült Vácról elhozniuk a két bajnoki pontot, köszönhetően annak, hogy szinte végig magabiztosan kézben tartva az összecsapást, az első játékrészben megszerzett háromgólos előnyüket megőrizve 34-31-re diadalmaskodni tudtak. A hétvégén amúgy EHF-kupa mérkőzésen Romániában lépett pályára az Érd, és játszott 25-25-ös döntetlent a Gloria Bistrita együttesével. Szerdán tehát ismét egy élcsapat otthonában kell helytállnia a csabai lányoknak, és hasonlóan a szombati Ferencváros elleni ütközethez, itt is a tisztes helytállás, és persze a kieséséi rangadókra való felkészülés lehet a fő cél. Ilyen tekintettben viszont kifejezetten hasznosak lehetnek ezek a mérkőzések csapatunk új szerzeményének Ivana Mitrovicnak is, aki mivel csak a téli szünetben csatlakozott együttesünkhöz, így eddig mindössze csak két alkalommal ölthette magára a lila-fehér mezt. Őt kérdeztem az eddigi benyomásiról.
– Mesélj magadról egy picit, miként ismerkedtél meg a sportággal?
– Nyolcévesen a szerbiai Bor városának utánpótlás csapatában kezdtem kézilabdázni, és bizony tíz éven keresztül ebben az együttesben is pallérozódtam. Gyakorlatilag a klub összes utánpótlás csapatában játszottam, mielőtt 15 évesen a felnőtt gárdában is bemutatkozhattam. 18 esztendős voltam, amikor elkerültem Kikindára, ahol szintén nagyon sokat tanultam a sportágról, és persze sok barátot is gyűjtettem, akik közül érdekes módon kettővel itt Békéscsabán ismét összehozott a sors, természetesen Aleksandra Vukajlovicsról és Jelena Agbabáról van szó. Hét Kikindán töltött esztendő után a ZORK Jagodina csapatához szerződtem, ahol is az ott töltött másfél szezon alatt két bajnoki címet is ünnepelhettünk illetve lehetőségem nyílt az EHF kupában is szerepelni. Ezt követően döntöttem úgy, hogy kipróbálom magam külföldön is, ekkor érkezett a Szombathely ajánlata, amit rövid gondolkodást követően el is fogadtam. Sajnos azonban nem úgy sikerült ez az elmúlt fél év a szombathelyi klubnál, ahogy arra előzetesen számítottam, ezért novemberben elváltak útjaink, és ekkor kezdődött pályafutásom békéscsabai szakasza.
– Sok időd viszont nem volt a beilleszkedésre…
– Valóban nagyon rövid ideje vagyok még csak a csapat része, de úgy érzem azért egyre jobban sikerül a beilleszkedés mind a játékrendszerbe mind pedig a békéscsabai életbe. Természetesen roppant sokat segítenek a lányok mindenben, és persze edzőnktől-Rolandtól is minden lehetséges segítséget megkapok annak érdekében, hogy minél gyorsabb legyen ez a folyamat.
– Gondolom az, hogy szinte három hónapig nem játszottál mérkőzést nem könnyíti meg a dolgod?
– Nyilván ilyen hosszú kihagyást nem könnyű pótolni, bár leginkább mentálisan tett próbára az elmúlt időszak. A bizonytalanság, hogy mi lesz velem és mikor léphetek ismételten pályára nagyon megviselt. De szerencsére most már úgy érzem minden szempontból megfelelő helyen vagyok, és elszántan dolgozom azon, hogy megháláljam a belém fektetett bizalmat. Illetve a többiekkel együtt én is azon vagyok, hogy bebizonyítsam, valójában sokkal több van ebben a csapatban, mint amit eddig mutatott, és amit pontszámban begyűjtött.
– Ha éppen nem a kézlabda pályán tevékenykedsz, akkor mivel foglakozol leginkább?
– Legszívesebben a barátaim körében szeretem eltölteni azt a kis időt, amit a kézilabda mellett eltölthetek. Rendszeresen szoktunk kirándulni és billiárdozni is, őszintén szólva a kézin kívül ezt a sport űzöm a legszívesebben. De sokat olvasok is, ami megfelelően kikapcsol a dolgos hétköznapokban.
– Ha előre tekintünk a következő ellenfeletekre, abban azért megegyezhetünk, hogy ők sem lesznek könnyű falat…
– Nem bizony, egy újabb élcsapat, akikhez ráadásul még idegenbe is megyünk. A játékuk egyébként sokban hasonlít a Ferencvároséhoz, szóval mindenképpen tanulnunk kell az ott elkövetett hibáinkból, illetve erőt merítenünk az első negyedórából, amikor kifejezetten jól kézilabdáztunk. Viszont szerintem az Érd védekezése talán még masszívabb és keményebb is, mint szombati ellenfelünké volt. Ami nem is csoda annak tudatában, hogy középen rendkívül magas és erős védőkkel rendelkeznek és Janurik Kinga személyében pedig egy remek kapussal. Plusz még ehhez nagyon gyorsan is kézilabdáznak, és főként egy-egy jó védekezés vagy kapusbravúr után villámgyors lerohanással fejezik be a támadásaikat.
– Milyen célokkal készültök akkor az Érd ellen?
– Mindenképpen szeretnénk helytállni és a lehető legszorosabb mérkőzést játszani. Fontos lenne, hogy a szombati találkozót követően a játék minden elemében, de legfőképpen védekezésben tovább tudjunk javulni. Mivel ellenfelünk rendkívül erős középső sorral rendelkezik, így a robosztus beállósaikkal egészen biztosan nagy csatát kell majd vívnunk, szóval várhatóan fizikálisan is megterhelő összecsapás lesz. De megpróbáljuk a legjobb játékunkat nyújtani, és harcolni hatvan percig, aztán meglátjuk a végén ez mire lesz elég. Személy szerint nekem is, és azt gondolom a csapatnak is az ilyen találkozókon a legfontosabb, hogy folyamatosan tanuljunk, fejlődjünk, és ez által még hatékonyabban felkészüljünk azokra az összecsapásokra, amiket a bennmaradás érdekében majd győztesen kell megvívnunk.
A két csapat mérkőzéseire jellemző, hogy a szorosabb csatákat mindig Békéscsabán játsszák egymással, ennek ékes bizonyítéka a felek előző szezonbeli 30-30-as Viharsarki találkozója. Érden azért általában simább hazai győzelmek születtek az elmúlt időszakban, ahogy tavaly márciusban is, amikor is a vendéglátók 45-30-as sikernek örülhettek. A gárdák tehát szerdán 18 órától az Érd Arénában csapnak össze, a találkozó két játékvezetője Sándor László és Szikszay Csaba lesz.
Igazi kézilabda csemegével kezdődik az esztendő a csabai sport szerelmeseinek, ugyanis szombaton lila-fehér együttesünk az év első bajnoki mérkőzésén a Ferencváros gárdáját látja vendégül. Azokat a zöld-fehéreket, akik óriási meglepetésre a hét közben elhullajtottak egy pontot az MTK otthonában, miután 36-36-os döntetlent játszott egymással a két fővárosi egylet. És bizony már nem új keletű, hogy botlik a tavalyi ezüstérmes, hiszen a Siófok mellett a Debrecen is elcsent már egy-egy pontot ebben a bajnokságban a zöld-fehérektől, sőt a nagy rivális Győrt sem sikerült két vállra fektetniük, bár mindössze egy góllal volt csak jobb az ETO a két gárda népligeti találkozóján. Azért ebben a naptári évben már győzelmet is ünnepelhetett a Fradi a Fehérvár ellen aratott 25-17-es sikerének köszönhetően, de az szinte biztos, hogy az ezüstéremért zajló versenyfutás közepette több váratlan pontvesztés már aligha fér bele Elek Gábor csapatának. Annál is inkább, mivel a 19 pontos Fradi sarkában mindössze két ponttal lemaradva ott lohol a tabellán jelenleg harmadik helyen álló Siófok, akiknek eltökélt szándékuk letaszítani a fővárosiakat a Bajnokok ligája indulást erő helyről. Nem lesz tehát egyszerű dolga lila-fehér egyletünknek szombaton, pláne ha azt nézzük, hogy ebben az idényben még nyeretlen hazai környezetben a csabai gárda. Igaz többször is nagyon közel álltak lányaink a győzelemhez, mint ahogy 2019 utolsó bajnoki összecsapásán a Vác ellen is, de ahogy már oly sokszor az ősz folyamán ezen a találkozón is csak megközelíteni tudták ellenfelüket a lilák, legyőzni nem. Nyilván aligha a Ferencváros ellen lehet a legtöbb esélye megtörni ezt a rossz sorozatot együttesünknek, viszont félvállról azért ezt a találkozót sem szabad venni, hiszen építkezni mindenképpen lehet egy ilyen mérkőzésből is. Ezt pedig már az Előre Szerb beállósa Jelena Agbaba mondta, aki lévén, hogy csak nyáron érkezett csapatunkhoz, az esélylatolgatás mellett magáról is mesélt egy picit.
– Nyáron érkeztél Békéscsabára, így a szurkolók kevésbé ismerhetnek, ezért elöljáróban kérlek, mondj pár szót magadról és az eddig pályafutásodról…
– Mivel sportos családból származom, hiszen szüleim is sportoltak, ezért már nagyon fiatalon 7 éves koromban kapcsolatba kerültem a kézilabdával. Az első csapatom ahol az alapokat elsajátítottam a kikindai Általános Iskolám egyesülete volt. Egyébként testvéremmel, Marijával – akik ugye az előző szezonban szintén Békéscsabán játszott – Kikindán végigjártuk az összes korosztályt, sőt az első felnőtt mérkőzésemet is a város első osztályú csapatában játszottam. Ezt követően 19 évesen légióskodásra adtam a fejem, így 2016-ban Siófokra költöztem ahol egy szezont töltöttem el. Majd ezután a Fehérorosz Gomel csapatát erősítettem, az előző szezonban pedig a Lengyel Pogon Szczecin gárdájában pattogtattam a labdát. Szerencsére válogatott szinten is megadatott az, hogy megmérettessem magam, és miután itt is végigjártam a korosztályos válogatottakat, az elmúlt időszakban már a Szerb felnőtt csapatban is lehetőségem volt bemutatkozni.
– Milyen benyomásokat szereztél eddig a nálunk töltött idő alatt?
– Kifejezetten jók a benyomásaim az elmúlt fél évről. Jól érzem magam, tetszik a város is, az meg különösen, hogy itt nagyon kedvelik és szívükön viselik a kézilabda sorsát az emberek. A beilleszkedés is könnyen és gyorsan megtörtént, ami annak is köszönhető, hogy egy nagyszerű légkörű csapatba érkeztem és a vezetőedző elképzelései sem voltak ismeretlenek számomra, lévén Siófokon már dolgoztunk együtt. Sőt, Horváth Roland személye kifejezetten sokat nyomott a latba, amikor a Békéscsaba ajánlatán gondolkoztam. Amellett, hogy a lányok is nagyon kedvesen fogadtak, könnyebbség volt számomra az is, hogy Aleksandra, aki már hosszú évek óta itt játszik rengeteget segített nekem, ezzel is megkönnyítve a beilleszkedésemet.
– Lassan a feléhez érkezik a szezon és sajnos pontok tekintetében bőven lehetnek hiányérzeteink. Hogy látod, miben kell leginkább fejlődnötök ahhoz, hogy meglegyen a hőn áhított bennmaradás?
– Mi belülről egyáltalán nem érezzük azt, hogy valami nagyon komoly baj lenne azzal a játékkal, amit edzésen is gyakorolunk. De sajnos, ha rápillantunk a tabellára, és megnézzük azt a sok kétgólos vereséget, amit elszenvedtünk már máshogy néz ki a helyzetünk. Nyilván bőven vannak hibák a játékunkban, amiken javítani kell, gondolok itt leginkább a védekezésünkre, de én azt hiszem, elsősorban azokra a nüánsznyi dolgokra kell koncentrálnunk, ami miatt több végjátékot is elbuktunk. Ezen pedig csak együtt csapatként tudunk változtatni, hogy egymást segítve a nehéz szituációkat is pozitívan tudjuk megélni, és győztesen jöjjünk ki belőlük.
– Szombaton a Ferencvárossal kell szembenéznetek, mennyire nehéz felkészülni egy ilyen szintű ellenfélből?
– Nyilván nem könnyű, hiszen a Fradi személyében egy roppant erős gárdáról beszélhetünk, akiknek szinte minden poszton két válogatott játékosuk van. De természetesen, ahogy minden ellenfelünket őket is kielemeztük, és próbáljuk azért megtalálni a gyenge pontjaikat. Valamint ugyan úgy fokszálunk az erősségeikre is, gondolok itt elsősorban a szélsőjátékukra, amit a villámgyors szélsőikkel nagyon magas szinten játszanak. Talán ez a legfőbb erőssége a mostani Ferencvárosnak, de azért a középső posztokon is igen veszélyesek tudnak lenni. És ugye Bíró Blankának köszönhetően ismét egy klasszis kapussal kell szembenéznünk, ezt a helyzetet pedig mindenképpen jobban kell majd megoldanunk, mint azt a legutóbbi találkozónkon tettük.
– Miben kell akkor még javulnotok a Vác mérkőzéshez képest a szorosabb eredmény reményében?
– Sokkal jobban kell koncentrálnunk már a találkozó elejétől, és védekezésben is összeszedettebben és agresszívabban kell kézilabdáznunk. Ellenfelünk messze nem a legjobb arcát mutatta hét közben, így biztos, hogy mindent meg fognak tenni a győzelem érdekében. Ugyanakkor mi sem szándékozunk könnyen megadni magunkat, küzdeni, harcolni fogunk, és a lehető legtöbbet kiadni magunkból. Valamint javulnunk kell a ziccerek értékesítésében is, mert ez sajnos visszatérő hiba a játékunkban. Mégis ami nekünk most a legfontosabb, hogy mindenki próbálja meg a legjobbját nyújtani, és akkor viszont egész biztosan helyt tudunk majd állni szombaton.
Az előző szezonban a liláknak finoman fogalmazva sem sikerült megállítani a zöld-fehéreket, hiszen a csapatok mindkét találkozóján kiütéses Fradi siker született. A Népligetben 36-21-re még Békéscsabán 41-21-re diadalmaskodtak a fővárosiak. Bízzunk benne, hogy ezúttal sokkal nagyobb küzdelemre készteti nívós ellenfelét együttesünk.
És végül egy kis történelem. A két csapat az elmúlt években többször is játszott igen emlékezetes összecsapásokat januárban, ezek közé tartozik a 2011-es Csaba-Fradi is. Azon az ominózus mérkőzésen remekül kezdett a Fradi, olyannyira hogy a második játékrész elején már nyolcgólos előnye is volt, a lilák azonban mégis vissza tudtak kapaszkodni, és a végén egy pontot otthon tartottak a 25-25-ös döntetlennek köszönhetően. Viszont egy évvel később még nagyobb sikert ért el a csabai hölgykoszorú a két gárda szintén januári találkozóján, hiszen akkor 1 góllal 29-28 arányban már győzni is tudtak a lila-fehérek a 2012. január 8-án megrendezett összecsapáson. A pontszerzés és a győzelem értékét pedig még tovább növelte akkor, hogy míg együttesünk a közép és az alsóházban vitézkedett, a zöld-fehérek abban a két szezonban nyerték meg egymás után a Kupagyőztesek Európa Kupáját. Azóta azért mindkét csapat jócskán kicserélődött, és az elmúlt években meg is fiatalodott annyira, hogy együttesünkből már senki sem maradt hírmondónak abból a gárdából, míg a zöldeknél is csak Szucsánszki Zita és Lukács Viktória azok, akik most is ott lehetnek a parketten. A mérkőzés tehát szombaton 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a találkozó két játékvezetője pedig Paska Dániel és Vastag Sámuel lesz.
A decemberi Női Kézilabda Világbajnokság miatt egy hosszabb – egészen pontosan hathetes – szünet után folytatódnak a küzdelmek a Női kézilabda, hazai pontvadászatában. Csapatunk a Békéscsabai ENKSE pedig vasárnap este a Városi Sportcsarnokban a Vác együttese ellen kezdi meg a hosszú téli menetelését, és egyben zárja az idei naptári évet. Az ősz folyamán a szebb és a kevésbé szebb arcukat is megmutatták a lila-fehér lányok, hiszen akár egy mérkőzésen belül is sokszor nagyon komoly hullámhegyeket és hullámvölgyeket is megéltek Horváth Roland tanítványai. Erre volt példa az Előre legutóbbi hazai bajnoki mérkőzése is, ahol a sereghajtó Szent István gárdája ellen hiába vezettek a második félidő derekán már öt góllal is lilák, a vendégek mégis kiénekelték a sajtot a szájukból, és ponttal térhettek haza. De a Fehérvár ellenni utolsó találkozójukon is végig szoros küzdelemre késztette a csabai egylet a vendéglátó Alba együttesét, akik végül csak kiélezett végjátékban 28-25-ös győzelemmel zsebelték be a bajnoki pontokat. Viszont azért akadt egy olyan találkozó is, amely nem a lilák elpuskázott végjátékáról szólt, hanem egy roppant fontos, magabiztos sikerről, méghozzá az újonc Szombathely ellen, amelynek köszönhetően három pontot azért összelapátoltak a lila-fehérek. Így csapatunk a tabella tizenharmadik helyén telelt, egy pont előnnyel a sereghajtó Szent István előtt, és egy pont hátránnyal a Mosonmagyaróvár mögött. Vasárnapi ellenfelünknek is voltak ugyan kisiklásai az ősz folyamán, hiszen például a Szent István együttesével ők sem bírtak, és egy pontot elhullajtottak a sereghajtó otthonában, de azért így is vezetik a középmezőnyt, ugyanis a megszerzett tíz pontjukkal a hatodik helyen tanyáznak a tabellán. Igaz, idegenben még nyeretlenek ebben a szezonban, mert Mosonmagyaróvárról és Győrből üres kézzel, Kisvárdáról és az imént említett találkozón a Szent István otthonából pedig csak egy ponttal sikerült távozniuk. A bajnokság őszi etapjának utolsó mérkőzésen pedig a Ferencvárossal csaptak össze Vácon, és szenvedtek háromgólos vereséget. Azt tehát nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy mind két gárdának van min javítania, egyik oldalon ugye a hazai, míg másik oldalon, az idegenbeli mérlegén. És persze egyáltalán nem mindegy az sem, hogy együttesünk milyen eredménnyel rajtol a pontvadászat második felében. Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a karácsonyi ünnepek is már félig-meddig a találkozó jegyében teltek, ugyanis karácsony másnapján már edzést vezényelt lányainak az Előre mestere. Az évzáró összecsapás apropóján csapatunk jobbszélsőjével, Kovács Anettel beszélgettem, aki a téli szünetet követően adott helyzetjelentést a csapatnál történtekről.
– Hosszú heteket követően léptek pályára ismét bajnoki mérkőzésen, mivel telt az elmúlt időszak?
– Leginkább munkával, de azért a szünet első felében kaptunk egy kis pihenőt is, ami mindenképpen jól jött a csapatnak. Sikerült feltöltődnünk majd belevágtunk egy második alapozásba, hiszen ekkor a fizikális felkészülésre helyeztük a hangsúlyt, végül pedig a technikai dolgok csiszolásával foglakoztunk. Közben felkészülési mérkőzéseket is játszottunk, és noha ezekből messze menő következtetéseket nem szabad levonni, de azért mind a Debrecen mind pedig a Fehérvár ellen sikerült a jobbik énünket megvillantani, ami úgy gondolom bizakodásra adhat okot. Összességében leginkább a fizikai állapotunkat igyekeztünk arra az optimális szintre fokozni, ami az elkövetkező hosszú és nehéz időszakra megfelelő állóképességet biztosít.
– Jutott azért egy kis idő, karácsonyozásra is?
– Igen kaptunk pár nap pihenőt így az ünnepek körül, így mindenki hazautazhatott és a családja körében tölthette a karácsonyt. Jól is esett ez a kis feltöltődés, de azért karácsony másnapján már ismét vissza kellett rázódni a dolgos hétköznapokba.
– Nagyon hullámzó volt ősszel a játékotok, még egy adott találkozón belül is. Gondolom ennek a stabilizálása is az egyik feladatotok volt a szünetben?
– Természetesen folyamatosan próbáljuk javítani és stabilizálni a játékunkat, és elérni azt, hogy a végjátékok is jobban sikerüljenek. Ha megnézzük, az őszi eredményeinket látjuk, hogy a vereségeink nagy része is szoros 2-3 gólos különbség, ahol a legtöbb esetben a hajrában buktuk el a pontokat. Ebben kell elsősorban előrelépnünk, és feloldanunk azt a görcsösséget, ami oly sokszor jellemzett minket ilyen szituációkban. Nyilván nem könnyű ezt gyakorlatban is megvalósítani, de amellett, hogy mindig csapatszinten kell a megfelelő kohéziót elérnünk, azért kellenek a húzóemberek jó teljesítményei is ahhoz, hogy igazán eredményesek legyünk. Szerencsére Ivana Mitrovic érkezésével többen lettünk a szünetben, és így a taktikai repertoárunk bővítésében valamint a fizikai erő beosztásának optimalizálásában is előreléphettünk egyet.
– A játék egyik legfontosabb elemében a védekezésben sem találtátok igazán magatokat, hogy érzed ebben sikerült valamelyest előrelépni?
– Ahogy mondtad az eredményes játékunk igazi kulcsa a védekezés lehet, és ebben is valóban van hova fejlődnünk. Sokat dolgoztunk rajta az elmúlt időszakban, és úgy érzem a felkészülési mérkőzéseken ebben is voltak kifejezetten jó periódusaink. Amiben azonban őszhöz képest mindenképpen javulnunk kell az a kapus és a védelem közötti összhang, ezt próbáljuk csiszolni.
– A Vác egyik fiatal tehetsége Kácsor Gréta vezeti jelenleg az NB1 góllövőlistáját, de gondolom rajta kívül is bőven vannak erősségei aktuális ellenfeleteknek?
– Vannak, hiszen a Vác ugyan fiatal, de jó játékosokból álló, stílusos csapat, akik az elmúlt hetekben még erősödtek is, mert Mészáros Rea révén egy tapasztalt, válogatott beállós érkezett hozzájuk. De ettől függetlenül is azért nálunk bővebb játékos repertoárból gazdálkodhat ellenfelünk. Főként belső posztokon kell nagyon figyelni rájuk, ugyanis a roppant gólerős Kácsor Gréta mellett, lövőben és irányítóban is vannak veszélyes kézilabdázóik. Ezen kívül villámléptű szélsőik vannak, akiket előszeretettel játszanak meg, és persze a legfőbb erősségük Barbara Arenhart, aki ha jó napot fog ki, nagyon nehéz bevenni a kapuját.
– Milyen találkozóra számítasz vasárnap, mivel lehet kihúzni a Vác méregfogát?
– Az igazat megvallva az egész téli szünet alatt már fókuszban volt ez találkozó, hiszen számunkra főként hazai pályán már nem nagyon férnek bele a botlások. El kell kezdenünk a pontok gyűjtögetését, így nagyon szeretnénk, ha a bajnokság második felét egy hazai győzelemmel kezdhetnénk, és ezzel megadnánk a kellő lökést a folytatásra is. Nyilván nem lesz sétagalopp, ezt tudjuk, de bízom a csapatban és abban a pluszban, amit a hazai közeg jelent számunkra. A legfontosabb, hogy bárhogy is alakul a találkozó, nyugodtan kell kézilabdáznunk, nem szabad kapkodnunk. A helyzeteinket ki kell használnunk, annál sokkal jobb százalékban, mint ahogy ezt eddig tettük, és védekezésben is magasabb hőfokra kell kapcsolnunk. Kellően feszesnek, keménynek kell lennünk, és ebből lerohanásokkal kell minél több könnyű gólt szereznünk. Ha ezeket sikerül megvalósítanunk és a felkészülési találkozókon nyújtott teljesítményünket is át tudjuk menteni erre az összecsapásra, akkor győztesen hagyhatjuk el majd a küzdőteret.
A két együttes előző szezonbeli mindkét találkozóját a Váciak nyerték, hazai pályán 43-21-re, míg Békéscsabán 31-28 arányban. Ha békéscsabai sikert keresünk, akkor viszont egészen 2017 januárjáig kell visszalapoznunk a naptárban, mert ekkor sikerült a Viharsarokban két vállra fektetnie a liláknak a váci lányokat, egy végletekig kiélezett összecsapáson, melyen 23-22 arányú csabai győzelem született. Reméljük az esztendő utolsó bajnoki találkozója is lila-fehér sikerrel ér majd véget. A labda mindenesetre vasárnap 18 órától útjára indul a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban, az Andorka Miklós, Hucker Róbert sípmesterek dirigálása mellett.
A héten rendezik a K&H Női kézilabdaliga 10. fordulóját, amely egyben a bajnokság első felének záró fordulója is lesz, ugyanis a csapatok a november 30-án kezdődő világbajnokság miatt téli szünetre vonulnak. De előtte még számos derbit rendeznek a honi pontvadászatban, így természetesen csapatunk a Békéscsabai NKSE is pályára lép, ezúttal péntek este Székesfehérváron. Azt pedig nyugodtan leszögezhetjük, hogy ez az a találkozó, ahol mind két csapatnak létfontosságú lenne egy siker annak érdekében, hogy jobb szájízzel tudjanak szünetre vonulni. Mert ugyan az Alba Fehérvár nyolc mérkőzés alatt hét pontot már összekapart a bajnokságban, de a tabellán jelenleg elfoglalt kilencedik pozíciójuk, valamint néhány nem túl veretes eredményük nem feltétlenül ad örömre okot a koronázó városban. Leginkább talán a Szombathely ellen elhullajtott pontjuk miatt bosszankodhatnak, de a Siófok elleni 40-15-ös vereségről sem fognak dicshimnuszokat zengeni. Sőt a Szent István gárdájával nekik is meggyűlt a bajuk a legutóbbi hazai mérkőzésükön, de végül három góllal 29-26 arányban ők térdre kényszerítették a fővárosiakat. Az előző fordulóban pedig Vácon szerepeltek Deli Rita lányai, és szenvedtek 29-22-es vereséget. A hullámzó eredmények nyilván betudhatók annak is, hogy a lilákkal egyetemben Fehérváron is egy roppant fiatal csapat épül, és ez a nyári átigazolásiakban is meglátszódik. A három rutinos távozó Alessandro do Nascimento, Olga Gorsenyina és Jana Zsilinszkaitye helyett a francia kapus Armelle Attingre kivételével inkább fiatalabb játékosok érkeztek a klubhoz, mint a szintén francia jobbszélső Sabrine Zazai, a Győrből érkező átlövő Gerháth Kincső vagy a jobbszélső Töpfner Alexandra. És persze ne feledkezünk meg az előző szezonban még lila-fehérben játszó Walfisch Mercédeszről sem, aki az 54 gólos Claudine Mendy mögött második helyen áll a házi góllövő listán. Egyébként rajta kívül találunk még olyan játékosokat, akik korábban már viselték az Előre címert, ilyen Györkös Rebeka vagy éppen Szarka Adrienn. De sajnos nem csak az Alba gárdáját érték fájó pofonok az elmúlt időszakban, hiszen a lila-fehérek háza táján sem lehetnek maradéktalanul elégedettek az utóbbi találkozók eredményeivel. A múltszombati Szent István elleni hazai bajnoki mérkőzésesen is nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy maga mögött hagyta a csapat az Eger elleni kupakiesés okozta sokkot, és megszerzi első hazai győzelmét Horváth Roland együttese. De hiába vezettek már öt góllal is bő negyed órával a vége előtt a lilák, a hajrá – mint oly sokszor már ebben az idényben – megint az ellenfélé volt. És bár az újonc egyszer sem vezetett a találkozó folyamán, mégis ponttal távozhatott a Viharsarokból. Ámbár az esélyek nem feltétlenül a lilák mellett szolnak, akár már pénteken ki is lehet javítani a Szent István elleni otthoni fiaskót. Ennek szellemében készül a találkozóra csapatunk, és ezt már Mézes Laura, a gárda balszélsője árulta el, mikor az összecsapás apropóján kérdeztem.
– Mondhatom, hogy egy már megnyert mérkőzésen énekelték ki a sajtot a szátokból?
– Sajnos igen, egyértelműen magunknak köszönhetjük az újabb pofont. Amit szépen felépítettünk ötven perc alatt, azt a végjátékban leromboltuk, és egy nagyon fontos pontot vesztettünk.
– A védekezésen múlott?
– Részben igen. 34 gólt kapni nem lehet egyetlen ellenféltől sem, nemhogy hazai pályán egy közvetlen riválistól. Az igazat megvallva szenvedtünk hátul egész mérkőzésen, hiányzott a kellő agresszivitás és nem volt megfelelő összhang köztünk, sem a falban sem a kapusokkal. És bár a támadójátékunk gördülékenyen működött, a végén a fontos szituációkba megint belehibáztunk. Nyilván az, hogy hátul nem tudtuk megállítani ellenfelünket még nagyobb nyomást helyezett ránk támadásban, és ez sajnos a végjátékban elbizonytalanodást szült.
– Mentálisan miként lehet ezeket a kudarcokat feldolgozni, már csak azért is, mert ugye pénteken ismét pályán kell lennetek?
– Ami biztos, hogy csak együtt csapatként tudunk megbirkózni ezzel. Az Eger elleni fiaskó óta közös beszélgetésekkel próbálunk mentálisan erősödni, és segíteni egymást abban, hogy a nehéz szituációkat megfelelően tudjuk kezelni, és önbizalom terén is javuljunk. Nyilván ha tisztában lennénk a pontos okokkal, amik miatt nem tudjuk a szombatihoz hasonló találkozókat lezárni, okosabbak lennénk. Viszont folyamatosan azon dolgozunk, hogy kihúzzuk magunkat ebből a mentális gödörből.
– A pénteki székesfehérvári összecsapás ebből a szempontból akár még jól is jöhet?
– Szerintem igen. Jó csapat a Fehérvár, de azért az utóbbi időben hozzánk hasonlóan nekik is megvoltak a maguk problémái. Sérüléshullám is hátráltatta az együttest, és noha a bizonyítási vágy valószínűleg fűteni fogja őket, azért mi sem mondunk le arról, hogy egy esetleges jó teljesítménnyel meglepetést okozzunk. A középmezőny, amiben ők is tanyáznak nagyon sűrű, éppen ezért egy-egy találkozón bármi megtörténhet.
– Mire vagy kire kell leginkább figyelnetek aktuális ellenfeleteknél?
– A kulcsfigura náluk, főleg támadásban Claudine Mendy. Az ő játéka nagymértékben befolyásolja a Fehérvár eredményességét, tehát nekünk is rá kell a leginkább figyelnünk. De azért ne feledkezzünk meg Walfisch Merciről sem, aki pedig nyilván nagyon jól ismer minket, és távolról is roppant veszélyes játékos. Illetve a francia kapusuk Armelle Attingre is remek formában véd mostanában, ezáltal komoly tartást adva csapatának.
– Nektek miben kell elsősorban javulnotok szombathoz képest?
– Egyértelműen a védekezésben. Összeszedettebben és agresszívabban kell hátul dolgoznunk, és jobban segítenünk a kapusokat, mert olyan védekezéssel, mint amit legutóbb mutattunk nem lehet nyerni Fehérváron. Azt hiszem ez lesz a legfontosabb a mérkőzésen, mert ha hátul drasztikusan tudunk javulni, akkor a gyorslábú játékosainkkal elöl meg fogjuk tudni oldani a góllövést. És ugye mentálisan is erősebnek kell lennünk, bár most azért a nagyobb teher az ellenfél vállát nyomja majd.
Deli Rita az Alba Fehérvár KC vezetőedzője a következőket nyilatkozta a találkozó előtt:
– Nagyon szeretnénk jó, és élvezetes csapatjátékot mutatni pénteken a Békéscsaba ellen. Sajnos ez már az utolsó bajnoki mérkőzés a téli szünet előtt, eléggé rendszertelenül követték egymást a fordulók. Sokat gyakoroltunk, erősítettünk az elmúlt időszakban. Nem számítok egyszerű mérkőzésre, ahogy a bajnokságban egyik meccs sem az. Harcos ellenfelet várunk, már csak azért is, mert a Békéscsaba a legutóbbi fordulóban a SZISE ellen a két pont megszerzésének céljával lépett pályára, de végül egy pontot elvesztettek. A Békéscsabára amúgy is mindig jellemző volt a küzdeni tudás, sosem fogják feladni, és igazából teher nélkül jönnek hozzánk, nincs veszíteni valójuk. Végig koncentráltan kell játszanunk ellenük.
Ha a két gárda egymás elleni összecsapásait böngésszük szembetűnő, hogy a felek hazai pályán dominálnak elsősorban, tehát idegenbeli sikert elvétve tud egyik vagy másik együttes aratni. Erre némiképp rácáfol az előző szezon, hiszen akkor a Fehérvár mindkét találkozón diadalmaskodni tudott, hazai pályán 34-26-ra, míg Békéscsabán 31-26 arányban. A hathetes szünetet megelőzően a csapatoknak tehát az utolsó esély kínálkozik a meglévő pontjaik számának növelésére, valamint arra is, hogy a lila-fehérek az Alba hazai dominanciáját megtörjék. A találkozó egyébként a szokásos időponttól eltérően fél órával később kezdődik, azaz 18:30-kor indul útjára a labda a Székesfehérvári Kőfém Sportcsarnokban. A mérkőzés két játékvezetője Felhő Ferenc és Öcsi Tamás lesz.
