Archív

Interjú Andróczki Flórával

Javában zajlik a felkészülés lila-fehér csapatunk háza táján, túl is vannak a lányok az alapozás egyharmadán, sőt már az első felkészülési mérkőzésen is. Bár a Debrecen otthonában lejátszott összecsapás eredményét (39-20) talán nem kell igazán mérvadónak tekinteni, hiszen Vida Gergő vezetőedzőnek szinte egy teljesen új csapatot kell építenie a szeptemberi nyitányra. A kezdés előtt azonban még számtalan kemény edzés, és a jövő héten egy tatai edzőtábor is vár a csabai hölgykoszorúra. A számos fiatal játékos által fémjelzett gárdához csatlakozott nyáron Andróczki Flóra is, aki a Győri Audi ETO csapatától érkezett együttesünkhöz, és a tehetségére a jobbszélen számít majd a szakmai vezetés. Flóra hosszú évek óta volt oszlopos tagja az ETO utánpótlás együtteseinek, az előző csonka szezonban is 62 találattal járult hozzá ifjúsági csapata sikereihez. Mai írásunkban vele ismerkedhetünk meg egy kicsit részletesebben.

– Győrből érkeztél hozzánk, de nem ott kezdtél a sportággal foglalkozni…

– Valóban, mert Tompához köthető a kézilabdával való megismerkedésem. Egészen pontosan 11 évesen mentem le először a helyi csapat utánpótlásedzésére, és igazából ott is szerettem meg ennyire ezt a sportágat, amiért a mai napig hálás vagyok az ottani edzőimnek. Érdekes, hogy a posztom már kiskoromban sem volt egy percig sem kérdés, mivel mindig alacsonyabb voltam és balkezes is, tehát egyértelmű volt, hogy jobbszélen játszom.

– Ezt követően jött a győri időszak az életedben…

– Ha azt mondtam, hogy a kézilabda szeretete, és az alapjainak elsajátítása Tompához kötődik, akkor viszont a szakmai kiteljesedésem és a kézilabdázóvá cseperedésem egyértelműen Győrnek köszönhető. Mondhatni ott nőttem fel, és ott tanultam eddig a legtöbbet a kézilabdáról, de mivel a világ legjobb csapatánál volt szerencsém edzeni, ez talán nem is csoda. Ennek megfelelően számos remek szakemberrel dolgozhattam, és mivel mindenki hozzátett valamit a szakmai fejlődésemhez, ezért sem szeretnék senkit sem külön kiemelni. Az edzők mellett azonban a felnőtt játékosoktól is legalább ugyan annyit tanultam, amikor alkalmam nyílt velük edzeni, vagy csak mikor néztem a világ legjobbjait munka közben. Rengeteg motivációt adott számomra.

– Miért esett a választásod Békéscsabára?

– Vida Gergő illetve Fábián Csaba keresett meg azzal, hogy egy tehetséges fiatalokból álló csapat alakul itt Békéscsabán, amiben nekem is szerepet szánnának. Mivel nagyon színpatikus volt számomra az, amit felvázoltak, illetve öt Győrben eltöltött esztendő után már úgy éreztem váltanom kell, így igent mondtam a megkeresésre. Azzal tisztában vagyok, hogy miként nekem úgy a csapatnak is még sokat kell tanulnia, de kitartó és kemény munkával elérhetjük a kitűzött céljainkat.

– Immáron három hete vagy itt, hogy halad a beilleszkedésed?

– Szerencsére egy nagyon jó közösség jött létre szinte azonnal, ez nyilván köszönhető a nem túl nagy korkülönbségeknek is, ami azért megkönnyítette a beilleszkedést. Az látszik, hogy mindenki tele van bizonyítási vággyal, és a hangulat is kiváló a csapaton belül. Már itt az alapozási fázis legelején érzem a társaságon az elhivatottságot, mindenki nagyon keményen edz, és ha ezt a lendületet, ami most jellemez minket tovább visszük az egész szezonra, akkor szerintem még nagy dolgokra is képesek lehetünk.

– Akkor gondolom a céljaidat is már megfogalmaztad a jövővel kapcsolatban?

– Mindenekelőtt a legjobb tudásommal és munkamorálommal szeretném a csapatomat segíteni, ez a legfontosabb célom. A maximumot akarom kihozni magamból, hogy ez által is minél inkább az együttes hasznára tudjak lenni. Tudjuk, hogy kemény év áll előttünk, és ebbe mindenkinek sok munkát kell beletenni, de úgy érzem jó hatással vagyunk egymásra, így megfelelően tudjuk majd húzni és segíteni egymást a nehéz pillanatokban is. Ezen kívül természetesen fontos célom meghatározó NB1-es játékossá válni, hogy a legmagasabb szinten tudjam űzni a kézilabdát, lehetőség szerint minél több ideig, mert jelenleg ez az életem. Egyelőre most még kisebb célokat tűzök ki mindig magam elé, mert szeretek inkább a jelenlegi kihívásokra koncentrálni, viszont azért nagy vágyam majd egyszer magyar címeres mezben is pályára lépni.

– Milyen játékosnak tartod magad?

– Leginkább kitartónak és szorgalmasnak vallom magam, mert hiszek abban, hogy a kemény munka mindig megtérül. Talán még a gyorsaságomat tudnám kiemelni, mint erényt. Viszont még nagyon sok tapasztalatot kell gyűjtenem, hiszen mindössze 18 éves vagyok, úgyhogy mindenben rengeteget kell még fejlődnöm ahhoz, hogy magas szinten is kész játékos legyek.

– Van konkrét példaképed?

– A sportban igazán példaképem nincs, mindig voltak és vannak is olyan játékosok, akikben valami megfog, akár egy lövő mozdulat, vagy éppen egy csel, egy dinamika, védekezés. Ezekből próbálok mindig elcsenni 1-2 elemet és ezáltal is fejleszteni magam. Leginkább a magánéletben vannak példaképeim, itt is elsősorban a családomat emelném ki, azon belül is a bátyámat, sok erőt merítek belőlük és nekik köszönhetek mindent.

– A kézilabdázás mellett tanulsz is, ha jól tudom?

– Igen, tavasszal érettségiztem, de most egy évvel még biztosan elcsúsztatom a továbbtanulásomat. Amúgy a Szegedi Tudományegyetemre szeretnék majd jelentkezni, egészen pontosan dietetikusnak készülök. Viszont most a legfontosabb számomra a jelenlegi célom, mégpedig hogy a legjobb formámat hozzam ki magamból a csapattal együtt itt Békéscsabán!

Dezső Dömény

Interjú Bucsi Lilivel

A Békéscsabai ENKSE 2020/21-es keretébe összesen hat saját nevelésű fiatal játékos került be nyáron a különböző utánpótlás együttesekből. Közülük is a legfiatalabb a mindössze 16 éves Bucsi Lili, aki már egészen kiskorától kezdve elhivatott volt a kézilabda iránt, évről évre lelkesen figyelemmel kísérte a felnőtt csapat eredményeit és játékosait, és arról álmodott egyszer majd ő is lila-fehér mezben játszhat felnőtt első osztályú mérkőzést. Nos, ez a vágya nagyon könnyen megvalósulhat az előttünk álló idényben, hiszen a nyári alapozást már az első csapatnál kezdte meg. De korántsem volt véletlen, hogy a szakvezetés megszavazta neki a bizalmat, ugyanis a korosztályában az elmúlt években is már meghatározó játékos volt, összesen öt alkalommal hívták meg a korosztályos válogatottba és az elmúlt szezonban az Előrének mind az ifjúsági, mind a serdülő, de még az NB2-es csapatában is játszott. Ráadásul roppant gólerősen, így nem véletlen, hogy a serdülő bajnokságban második volt a góllövőlistán, minden sorozatot együttvéve pedig összesen 253 alkalommal talált a kapuba bajnoki mérkőzéseken.

Fotó: Antal János

– Mikor kerültél az Előre-családba?

– 2012-ben nyolcévesen kezdtem kézilabdázni, ekkor kerültem az Előre szivacskézi csapatához. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, mert az első időkben szinte minden évben más volt az edzőm, de Fábián Csaba akivel évek óta együtt dolgozom, most már egy biztos pont a kézilabdás életemben. Amúgy is nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen rengeteget segített abban, hogy erre a szintre eljuthassak.

– Ami ugye például a felnőtt kerettagság. Apropó, mennyire más a felnőttekkel edzeni?

– Teljesen más mint a saját korosztályommal. Sokkal keményebb az edzés, gyorsabb a tempó és nagyobb a fegyelem is. Egyszóval érződik, hogy ez már egy más szint.

– De azért nem teljesen újdonság számodra a nagy csapattal készülni?

– Valóban nem, mert tavaly nyáron az alapozás időszakában, egy edzőmeccset követően Horváth Roland – az első csapat akkori vezetőedzője – odahívott magához és közölte, hogy a következő edzésem már a felnőtt együttessel lesz. Akkor ott nagyon meglepődtem, ugyanis nem számítottam rá ilyen fiatalon, de amint felocsúdtam természetesen már nagyon örültem neki és teljes erőbedobással vetettem bele magam az edzésbe. Élveztem is ezeket a tréningeket és persze rendkívül hasznosak is voltak számomra.

– Akkor gondolom most is nagyon boldog voltál, hogy újra a nagyokkal készülhetsz?

– Egyértelműen büszke vagyok rá és roppantul örülök annak, hogy újra lehetőséget kaphatok a felnőtt keretben és nagyon szeretnék élni is a lehetőséggel. Elszánt vagyok abban, hogy megmutassam mire vagyok képes és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megháláljam a bizalmat. Ráadásul még a karantén időszak miatt is extrán motiváltan kezdtem a felkészülést, hiszen az idejét is alig tudom megmondani, hogy ezelőtt mikor edzettünk így közösen a lányokkal és őszintén szólva a csoportos tréning már nagyon hiányzott.

– Milyen poszton vagy bevethető elsősorban?

– Hivatalosan balátlövő vagyok, de igazából mind a három belső poszton szoktam játszani. Nyilván a fiatal korom miatt is, a felnőtteknél bármilyen feladatot is bíznak rám, örömmel megcsinálom, hiszen most még a folyamatos fejlődés a legfőbb célom. Pontosan azért is, mert még bőven van hiányosság a játékomban, legfőképpen védekezésben és gyorsaságban szeretnék a legtöbbet fejlődni, hogy minél hamarabb elérjem az NB1 szintjét.

– Hogy érzed magad a csapatban?

– Nagyszerűen. Az együttes tagjai nagyon nyíltak egymáshoz, jó a hangulat és az első pillanatoktól kezdve nagyon aranyosak és segítőkészek voltak a lányok. Az előző hét még inkább csak egy rávezetés volt, ahol megvolt a kezdeti ismerkedés és az edzések terén is úgymond bemelegítettünk az alapozásra. Ezen a héten viszont már keményen beleálltunk a munkába és futással, kondival, labdás edzésekkel kombinált kemény tréningeket vezényelt Vida Gergő edzőnk.

– Mint ahogy nagyon sok fiatal játékosnak, neked is van példaképed, ráadásul te házon belül választottál…

– Igen, a példaképem Alexandra Vukajlovic, akihez még ráadásul az előző szezonban nagyon közel is kerültem. Mindenben támogatott, bármit kérdeztem tőle segített, ha valamit nem értettem megmutatta. Annak meg külön örültem, hogy a tavalyi idényben többször is együtt edzhettem vele. De rajta kívül is szinte mindenki segített, ugyancsak nagyon sokat tanultam Marincsák Nikitől és Kopecz Barbarától is és biztos vagyok benne, hogy a mostani felnőtt csapattagoktól is rendkívül sokat tudok majd ellesni. Engem elképesztően motiválnak ezek a játékosok a céljaim elérésében is, például, hogy az első osztályban meghatározó játékos tudjak lenni, illetve később eljussak akár a felnőtt válogatottságig is. Ebben a szezonban viszont a közös cél, hogy stabilan bent maradjunk az NBI-ben, ennek érdekében pedig garantáltan mindent meg is fogunk tenni.

Dömény Dezső

Interjú Vida Gergő vezetőedzővel

Július 7-én hivatalosan is megkezdte a felkészülést a 2020/21–es bajnoki szezonra csapatunk a Békéscsabai ENKSE. Az első edzésen a már jól ismert arcok mellett nagyon sok újat is fel lehetett fedezni, ami nem is csoda, hiszen nyártól nyolc új kézilabdázó kezdte meg a munkát a lila-fehéreknél. A horvát balátlövő Tena Petika, az Egerből érkező jobbátlövő Iván Emese, a Lokiból érkező négy fiatal Borgyos Panna, Vámosi Panna, Szabó Dóra és Szabó Panna, az ETO-tól szintén kölcsönben érkező Andróczki Flóra, a csapatunkhoz hosszú évek után visszatérő hálóőr Mistina Kitty, valamint még hozzájuk csatlakozik hat saját nevelésű fiatal tehetség Bakonyi Dóra, Török Fanni, Bucsi Lili, Szabó Kamilla, Gyenes Imola és Bencsik Bojána is, akikre szintén mondhatjuk, hogy az új kerettagok listáját gyarapítják.

Ezzel még korántsem teljes az érkezők névsora, mert a szakmai irányításban is fontos változáson esett át a csabai klub, ugyanis az új szezonban a játékosok már Vida Gergő kezei alatt pallérozódnak tovább. Az együttesünktől nyáron távozó Horváth Rolandot váltó szakember szintén a fiatalabb edzőgenerációhoz tartozik és azt a tapasztalatot, amit az utánpótlásban eltöltött hosszú évek alatt megszerzett, egészen biztosan kamatoztatni tudja majd Békéscsabán is.

Kérésemre Vida mester megosztotta terveit és elképzeléseit a jövővel kapcsolatban, és természetesen beavatott minket eddigi pályafutása fontosabb állomásiba is.

– Először is, hogy érzed magad nálunk, milyenek az első benyomásaid? Ha jól tudom, nem teljesen ismeretlen számodra Békéscsaba és az itteni kézilabdaélet.

– Az első pillanatoktól abszolút pozitívak a benyomásaim az Előrénél, mindenki pontosan tudja, hogy mi a feladata és hogy mit kell tennie azért, hogy sikeres legyen a lila-fehér csapat. Nem ismeretlen számomra a közeg, némi túlzással mondhatjuk, hogy visszatérek, hiszen ifjú koromban játszottam a békési kézilabda klubban, így természetesen többször is megfordultam Békéscsabán. Azt most rövid idő alatt is megállapíthattam, hogy azóta nagyon sokat szépült és fejlődött a város. Ami a családot illeti, feleségem és 5 éves lányom illetve 2,5 éves kisfiam egyelőre még nem tartottak velem, de remélem, hogy hamarosan ők is csatlakozhatnak majd hozzám.

– Akkor kezdjük a legelején. Honnan ered nálad a kézilabda iránti vonzalom?

– A sportág szeretete nálam egyértelműen Nádudvarhoz kötődik, ahol rendkívüli hagyományai vannak a kézilabdának, rengetegen szeretik a sportágat és számtalan remek válogatott játékost is adott már ez a város az országnak. És noha amúgy püspökladányi születésű vagyok, az imént említett békési kitérőmet kivéve itt játszottam végig aktív éveimet. 2012-ben költöztem el, ekkor hagytam fel az aktív játékkal és inkább az edzősködés felé fordultam. Az elmúlt években végigjártam a ranglétrát, a gyermek csapatoktól az ifin keresztül egészen a felnőtt korosztályig jutottam.

– Korábbi állomáshelyeden voltál másodedző, sőt beugróként vezetőedző is…

– Az utóbbi három szezonban dolgoztam a felnőtt csapatnál, és igen ebből fél évet vezetőedzőként Tone Tiselj távozását követően. A legutóbbi két idényben pedig másodedzőként tevékenykedtem. Nyilván roppant hasznosak voltak ezek évek, hiszen rengeteget tanultam. Abban a fél évben pedig amikor önállóan irányíthattam egy NB1-es csapatot, különösen fontos tapasztalatokat gyűjtöttem.

– Most érezted úgy, hogy eljött a váltás ideje?

– Azt hiszem, hogy tudni kell időben váltani és ha új kihívások érik az embert, akkor azok elől nem szabad kitérni. Amikor megkerestek a békéscsabai vezetők, rögtön éreztem, hogy ez egy nagyon jó lehetőség, egy komoly feladat, úgyhogy sokat nem is gondolkoztam rajta, egyből igent mondtam. Kétségkívül nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen a koronavírus-járvány miatt racionalizálni kellett a klub működését. De ahogy mondani szokták, minden rosszban van valami jó, a fiatal tehetségeink lehetőséget kaphatnak a bizonyításra és azt gondolom, hogy a lila-fehér szurkolók támogatását magunk mögött tudva, kellemes meglepetést tudunk majd okozni!

– Mennyire más utánpótlás után felnőtt csapatot irányítani?

– Az edzői munka egyik szépsége, hogy minden korosztálynál más és más feladatok adódnak. A fiataloknál sokkal inkább a pedagógia dominál, ugyanis nevelni, fejleszteni kell őket. A felnőtteknél viszont már jobban érvényesülnek a taktikai elemek és szakmailag is nagyobb a mozgástér. Az átalakuló Békéscsabánál most mindegyik terület előtérbe kerül, a rutinos és kevésbé rutinos játékosok edzésmunkáját úgy kell összhangba hozni, hogy egyénileg és csapat szinten is fejlődni tudjunk és már rövid távon is eredményesek legyünk. Az edzői stábot is ennek szellemében állítottuk össze, Fábián Csaba kollégám remekül ismeri az utánpótlásból érkezőket, akikkel komoly sikereket ért el az elmúlt időszakban.

– Milyen stílust, milyen játékot várhatunk az Előrétől, egyszóval mi jellemzi Vida Gergő csapatait?

– Igazából szerintem egy edzőnek elsősorban arra kell törekednie, hogy a játékosok egyéni képességeinek megfelelő játékstílust valósítsa meg és ne csak a saját arculatát erőltesse rá mindenáron az együttesre. Ahhoz viszont, hogy most pontosan megmondjam milyen stílust fog játszani ez a csapat, jobban meg kell ismernem a játékosokat. A cél az, hogy egy jó közösség alakuljon ki, akik igazi csapatként tudnak együtt dolgozni. Mint említettem, a koronavírus-járványnak is köszönhetően új alapokra került a békéscsabai női kézilabda, belefogtunk egy fokozatos építkezésbe.  A hangsúly a fokozatosságon van, hogy folyamatosan fejlődjünk és lépésről lépésre érjük el a kitűzött céljainkat.

– A múlt héten kezdtétek a közös edzéseket, így egy hét távlatából hogy látod a csapatot?

– Nagyon az elején járunk még a közös munkának, most még igazából ismerkedünk egymással, hiszen idő kell ahhoz, hogy én is a játékosokkal, illetve ők is egymással megfelelően összecsiszolódjanak. Ami azonban már az első edzésen szembetűnő volt, hogy nagyon sok csillogó szemet és elszánt arcot láttam. Nagyon örülök annak, hogy ennyire ambiciózus játékosok alkotják a keretet. Nyilván több játékosnak is ez most egy nagy lehetőség, főleg azoknak, akik az előző állomáshelyükön nem játszottak annyit, amennyit szerettek volna és most bizonyítani szeretnének.

– Mi lesz az alapozás menetrendje?

– Most három hétig itthon készülünk, aztán július 24-én lejátsszuk első felkészülési mérkőzésünket Debrecenben és ezt követően megyünk egy hétre Tatára edzőtáborba. Ott egyébként megmérkőzünk a Mosonmagyaróvárral és a Vasassal is. Augusztusban pedig a tervek szerint újabb hat edzőmérkőzéssel készülünk már a szeptemberi rajtra.

– Ahol az első fordulóban egyből egy rangadóval kezdtek!

– Igen, az első mérkőzésünk nyomban egy roppant fontos összecsapás lesz a Szent István otthonában. De az őszi sorsolásunk amúgy sem túl könnyű, mert a hozzánk hasonló csapatokkal mind idegenben játszunk, sőt a csarnok felújítása miatt az első két hazai bajnoki mérkőzésen is felcseréltük a pályaválasztói jogot, úgyhogy csak októberben léphetünk parkettra először hazai környezetben. Ez azért mindenféleképpen hátrány, de remélem semmi más külső tényező nem fogja meggátolni azt, hogy utána a felújított csarnokban nézők előtt játszhassuk a mérkőzéseinket, hiszen a lelkes csabai drukkerek hosszú évek óta a nyolcadik emberei a csapatnak és a szurkolásuk egyértelműen előnyt jelent a hazai összecsapásokon.

Dömény Dezső

Interjú Szabó Pannával

Sorozatunk, melyben bemutatjuk a 2020/21-es bajnoki idényben szereplő keretünket, tovább folytatódik. Mai írásunkban ismét egy fiatal tehetséggel ismerkedhetünk meg, aki negyedmagával együtt kölcsönbe érkezik a szomszédvárból és egy idényen keresztül egészen biztosan lila-fehérben láthatjuk. Ő nem más, mint Szabó Panna, aki 22 éves kora ellenére is már több mint tíz éve koptatja a kézilabda-parkettet. A fiatal balszélső mesélt egy kicsit a múltjáról, céljairól és persze arról is milyen szezont álmodott meg az előttünk álló idényre.

– Hol ismerkedtél meg szeretett sportágaddal? 

– A kézilabda alapjait még Balmazújvárosban sajátítottam el. Oda jártam általános iskolába és a suliban ismerkedtem meg a sportággal, ami az első pillanatoktól kezdve megfogott. Az első edzőm, akitől a kézlabda legfontosabb alapjait megtanultam Melkó Karcsi bácsi volt, akinek a mai napig nagyon sokat köszönhetek. Ezt követően 2012-ben költöztem a cívisvárosba, ahol első évemet még a DSC-SI csapatában töltöttem, de 2013 nyarán lehetőségem nyílt átigazolni a volt klubomhoz, így a legutóbbi hét szezonomat ott töltöttem. Természetesen végigjártam a korosztályos ranglétrát, míg a 2016-17-es szezonban már a felnőtt első osztályban is bemutatkozhattam.

– Finoman fogalmazva sem szokványos módon zárult az előző idény, ettől függetlenül milyen szájízzel gondolsz vissza erre a szezonra? 

– Valóban nem így terveztem én sem az elmúlt időszakot és jócskán van bennem azért hiányérzet, mert úgy érzem nagyon sok pozitívumot tartogatott volna számunkra még az idény, ha végigmegy. De abba bele kellett törődni, hogy március közepétől egy mindenki számára idegen helyzet következett, és nem volt mese alkalmazkodni kellett hozzá. Noha nekem is rendesen felborította az addigi ritmusomat és a közös edzések, valamint a meccsek is nagyon hiányoztak, azért volt jó oldala is ennek az időszaknak. Az mindenképpen pozitívum volt számomra, hogy sokkal több időt tölthettem a családommal és a barátaimmal és talán a korábbinál jobban meg is becsültem ezeket a pillanatokat. Ráadásul azért is volt különösen fontos ez most nekem, mert tudtam, hogy nyártól már Békéscsabára költöznöm és így jóval kevesebb időt tölthetek majd a szeretteimmel.

– Miként tekintesz az elkövetkező békéscsabai évedre?

– Mindenképpen egy kiváló lehetőségként tekintek rá, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ez egy hatalmas esély számomra, hiszen még ilyen fiatal korban sok munkára, fejlődésre és nem utolsósorban megfelelő mennyiségű játékpercre van szükségem. Ezért is örültem nagyon a lila-fehér klub megkeresésének, mert úgy gondolom itt minden körülmény és háttér adott, hogy én és a hozzám hasonló többi fiatal kézilabdázó fejlődni tudjunk és bizonyítsuk, hogy lehet ránk számítani. Engem maximálisan motivál ez az új feladat és nagyon szeretném a lehető legjobb teljesítményemet nyújtani csabai színekben.

–Volt játékostársaid kivételével mennyire ismered leendő csapattársaidat?

–A meccsekről nagyjából ismerek mindenkit, pláne hogy fiatal csapat révén hasonló korosztályba tartozunk, így ellenfélként is rendre találkoztunk az elmúlt években. Úgyhogy egyáltalán nem félek a beilleszkedéstől, nem hiszem, hogy bármi probléma lesz ezzel. Nyilván egy plusz segítség Vida Gergő személye, akit szintén nagyon régóta ismerek, hiszen több éves munkakapcsolat van köztünk.

–Milyen célokkal vágsz neki a nyári alapozásnak?

– Mindenképpen a csapat segítségére szeretnék lenni, számomra ez a legfontosabb, így ennek érdekében mindent meg fogok tenni. A másik nagyon fontos dolog, hogy a kitűzött célokat el tudjuk érni, ami nem lesz sétagalopp, de hogy minden edzésen és meccsen keményen fogunk dolgozni a siker érdekében, ezt már így előre bátran ki merem jelenteni a többiek nevében is.

Dömény Dezső

Csapatunk 2020. július 07-én, kedden kezdte meg a felkészülést a 2020/2021-es NB I-es bajnoki szezonra. A közös edzések indulása előtt, figyelembe véve az Országos Sportegészségügyi Intézet állásfoglalását, illetve minden további, a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos előírást, elvégeztük a megfelelő vizsgálatokat, a munka csak ezután kezdődhetett meg.

Egyesületünk vezetése elővigyázatosságból úgy döntött, hogy a Magyarországra visszatérő idegenlégiósokat, illetőleg a külföldön járt játékosokat, rögtön a megérkezésük után, a csapathoz való csatlakozásuk előtt, PCR tesztelésre is elküldi.

Még mielőtt az érintett játékosok bármelyikén jelentkezett volna COVID-19 tünet, értesítést kaptunk a teszteket elvégző szegedi laboratóriumból, hogy egyikük tesztje pozitív lett!

Ezt követően haladéktalanul értesítettük a területileg illetékes Békés Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Hatóságát, illetve felvettük a kapcsolatot a Békés Megyei Központi Kórház Pándy Kálmán Tagkórház Infektológiai osztályával.

Az érintett játékos kéthetes járványügyi zárlat alá került, lakhelyét nem hagyhatja el. A pozitív tesztet produkáló játékos jól érzi magát, átmenetileg az íz- és szagérzékelését veszítette el. A játékosokat fogadó és velük érintkező munkatársaink, valamint a családtagjaik hétfőn és szerdán elvégzett PCR tesztje is negatív lett, az eredményig azonban ők is önkéntes karanténba vonultak.

Az egyesület gyorsan és felelősen cselekedett, 24 órán belül minden kapcsolat feltárásra és jelentésre került, minden érintett karanténba vonult a tesztek eredményének közléséig, így a fertőzés nem terjedt tovább.

Klubunk a járványügyi szabályokat eddig, és a jövőben is a legszigorúbban betartja, és ezt várja el minden munkavállalójától, hiszen az egészség a legfontosabb!

Interjú Iván Emesével

Mai írásunkban egy újabb kézilabdázóval ismerkedhetünk meg együttesünk, a Békéscsabai NKSE 2020/2021-es keretéből. Ráadásul ezúttal egy olyan játékos mutatkozik be, aki ősszel először fogja majd magára ölteni lila-fehér mezünket. Ő nem más, mint Iván Emese, akit szurkolóink leginkább a tavalyi esztendő Eger-Csaba összecsapásairól ismerhetnek. Ugyanis a két gárda tavaszi bajnoki mérkőzésén hét találattal nem csak csapata, de a mezőny legeredményesebb játékosa is volt, sőt még a felek őszi magyar kupa találkozóján is négy gólt hintett a Lilák kapujába. De az egész elmúlt szezonban roppant eredményes volt, összesen hetvenszer rezgette meg ellenfelei hálóját. A fiatal, 22 éves jobbátlövő amellett, hogy mesélt eddigi pályafutása legfontosabb pillanatairól, azt is elmesélte miért döntött lila-fehér együttesünk mellett és hogy mit vár leendő csapatától a következő idényben.

– Érdekes módon Érden laksz, mégsem játszottál még egy percet sem a helyi csapatban…

– Valójában Budapesten születtem, de jó néhány éve már Érdre költöztünk a szüleimmel, viszont igen, a kézilabda mindig más városhoz kötött eddig. A sportággal Szigetszentmiklóson ismerkedtem meg, ott a helyi NB2-es csapatban kezdtem fiatalon játszani. Ezt követően kerültem Dunaújvárosba, ahol a középiskolai tanulmányaimat végeztem és persze közben a Kohász Kézilabda Akadémiánál kézilabdáztam. Az érettségi után pedig elsősorban a felsőoktatási tanulmányaimat szem ellőt tartva igazoltam az akkor másodosztályban szereplő Eger együtteséhez, ahol két részletben összesen két és fél évet töltöttem.   

– És ez alatt egyszer már az NB1-ben is megmutattad magad…

– Az első Egri időszakom egy év volt, akkor megnyertük a másodosztály keleti csoportját, de idény végén igen mondtam a Vác megkeresésére, úgyhogy a 2018/2019-es szezonban már az új csapatommal mutatkozhattam be az első osztályban. De sajnos csak fél évig tartott ez a váci időszak, mert nem igazán sikerült úgy az az ősz ahogyan szerettem volna és így utólag be is kell látnom, hogy ott abban a gárdában még túl nagy kihívás volt nekem az NB1.    

– De azért azt követően Egerben végigjátszottál még egy fél első osztályú szezont, nem is rosszul…

– Igen, a téli szünetben visszatértem korábbi csapatomhoz, és mivel akkor ők is a legmagasabb osztályban játszottak, így gyakorlatilag maradtam azon a szinten, mint előtte, de persze azért más volt a két csapattal szembeni elvárás is. Viszont valóban jól ment a játék és ami még nagyon fontos, kiváló tapasztalatokat gyűjtöttem ezalatt, amiket most, hogy ismét visszatérek az NB1-be remélem hasznosítani tudok majd.

– Az elmúlt szezont újfent az NB1/B-ben töltötted, de ez sem sikerült rosszul…

– Pontosan úgy fogalmaznék, hogy a csapatnak kiválóan, hiszen végig vezettük a bajnokságot és ha nem fújják le a küzdelmeket idő előtt akkor valószínűleg aranyéremmel zártunk volna. Nekem viszont nem ez volt életem legjobb éve, elég sok hullámvölggyel tarkított szezonon vagyok túl. Ezért is voltam igazán boldog, amikor megkeresett a Békéscsaba, mert amellett, hogy ismét a legmagasabb osztályban játszhatok, még remek lehetőségnek is tartom, hogy megmérettessem magam hol is tartok valójában. Természetesen tisztában vagyok azzal, mekkora szakadék van a két osztály között, de bízom benne, hogy sikeresen megbirkózom majd ezzel a feladattal is és a másodosztályhoz hasonlóan itt is kulcsszereplője tudok majd lenni az együttesemnek.

– Ha jól tudom a sport mellet még aktív tanulmányokat is folytatsz…

– Ahogy említettem is, annak idején Egerbe szerződésem hátterében is már a tanulás állt, úgyhogy ott az egyetemen elkezdtem a kézilabda edzői szakot, melyet jelenleg is folytatok. Ennek megfelelően szabadidőm nagy részét tanulással töltöm, a maradék időben pedig otthon, családi körben szeretek kikapcsolódni. Egyébként két húgom is van, akik közül az egyik szintén ezt a sportágat űzi, úgyhogy őt is próbálom mentorálni.

– Mellesleg mennyire ismered Békéscsabát?

– Őszintén szólva minimálisan. Eddigi tapasztalataim mindösszesen a Sportcsarnokra koncentrálódtak, hiszen csak mérkőzések kapcsán jártam a békési megyeszékhelyen. Szóval új lesz szinte minden számomra, van is bennem némi izgalom, de ettől függetlenül szerintem nem lesznek problémáim a beilleszkedéssel. Fiatalos közegbe érkezem és noha a leendő csapattársaimat közvetlenül nem ismerem, de a pályán már szinte mindenkivel találkoztam. Vida Gergő vezetőedzőnkkel is egyeztettem már és biztos vagyok benne, hogy vele és a játékosokkal is gördülékenyen tudunk majd együtt dolgozni és meg tudjuk majd állni a helyünket ebben az erős bajnokságban. Azt gondolom, ha igazán jó és erős közösséggé sikerül majd összekovácsolódnunk akkor a legfőbb célunkat a biztos bennmaradást képesek leszünk teljesíteni.

– Viszont a munkakezdésig van még egy rövid idő, miként telik számodra a szünet?

– Igazából semmi extrát nem terveztem erre a nyárra, ahogy az elmúlt hetekben, úgy a hátralévő időben is otthon, családi környezetben próbálok minél jobban feltöltődni és ráhangolódni a következő szezonra. Úgyhogy már ennek fényében végzem lelkiismeretesen a vezetőedzőnk által összeállított otthoni edzéstervet is és persze nagyon várom már a kezdést, hogy végre találkozhassak új csapattársaimmal és a szurkolókkal is, akikről egyébként már nagyon sok jót hallottam.

Dömény Dezső

Interjú Giricz Laurával

Komoly változáson esik át idén nyáron együttesünk a Békéscsabai NKSE kerete. Mint arról már korábban beszámoltunk összesen kilenc játékos hagyja el a klubot, így nyolc kézilabdázó marad az előző szezon keretéből. Köztük van az a Giricz Laura is, aki 19 évesen 2018 januárjában csatlakozott az Előréhez, akkor még fél évre kölcsönben a Mosonmagyaróvártól, de a következő szezont már hivatalosan is lila-fehér játékosként kezdte meg a fiatal kézilabdázó. Bár az az idény remekül sikerül a számára, sajnos a szezon végén már elkezdődött hosszú kálváriája, melyben két térdműtét és egy nagyon hosszú rehabilitációs időszak is szerepelt. Ennek megfelelően az előző szezont teljes egészében ki kellett hagynia, viszont most már egészségesen, tele ambícióval alig várja, hogy ismét pályára léphessen csabai együttesünkben.

– Ha jól tudom Szegedről származol, de a kézilabda csínját-bínját nem ott sajátítottad el…

– Részben így van, hiszen nagyon korán már 14 évesen elkerültem a Nemzeti Kézilabda Akadémiához, de azért a sportágat Szegeden kezdtem és így az alapokat is ott sajátítottam el. Az persze igaz, hogy a négy Balatonbogláron eltöltött év nagyon fontos szerepet játszott a pályafutásomban. Ezen időszak alatt rengeteget fejlődtem és tanultam, ami nem is csoda mert kiváló szakember-gárda dolgozott velünk, amelynek köszönhetően serdülőtől egészen junior korom végéig folyamatosan válogatott kerettag lehettem. A junior-válogatottsághoz amúgy is életem eddigi legnagyobb élménye fűződik, hiszen 2018 nyarán hazai környezetben sikerült világbajnoki címet szereznünk.

– Ezt követően viszont ismét visszatértél az alföldre…

– Igen, csak előtte még 2017 őszén egy rövid ideig Mosonmagyaróváron is megfordultam, sőt első profi szerződésemet is ennél a klubnál kaptam. Viszont mivel januárban elváltak útjaink az akkor másodosztályban szereplő egyesülettel, így az első osztályú debütálásom a Békéscsabához kötődik. Egyébként úgy érzem az a félévem nagyon jól sikerült itt, gyorsan beilleszkedtem a csapatba és örömmel töltött el, hogy a kölcsönidőszak után 2018 nyarán kétéves szerződést kínált számomra a csabai klub.

– Ami azért így kétéves távlatból elég felemásra sikerült…

– Sajnos igen. Az első évem abszolút rendben volt, egyre inkább kezdtem alapemberré válni - főleg védekezésben - és szinte minden mérkőzésen pályán lehettem. Viszont a szezon végén már egyre komolyabb problémákat kezdett okozni számomra egy régi sérülésem szövődménye. Egészen pontosan elkopott a jobb térdemben a porc, így mozaik plasztikára volt szükség, melyet 2019. szeptember 11-én Székesfehérvárott végeztek el. A műtétet követően csak hat héttel később állhattam lábra és bár amint lehetett elkezdtem a gyógytornát és a rehabilitációt - sajnos a felépülésem így is fél évet vett igénybe. A klub egészségügyi stábja viszont rengeteget segített az erősítésben és a különböző kezelésekben, amit ezúton is nagyon köszönök Jacsek-Makra Viktóriának, Knyihár Jánosnak és Tóth Kristófnak egyaránt.

– Akkor számodra is rosszkor jött a bajnokság felfüggesztése?

– Talán mondhatom, hogy a legrosszabbkor. Mivel a közös munkának köszönhetően egyre jobban haladt felépülésem, így márciusban már teljes értékű munkát tudtam a csapattal végezni és 2020. március 14-én a Szombathely elleni bajnoki mérkőzésen léptem volna ismét pályára. Viszont a járványhelyzet közbeszólt, ezért sajnos játék nélkül voltam kénytelen lezárni ezt az idényt. Bár ez a szezon messze nem úgy alakult számomra, ahogyan terveztem, most már csak a jövőre és az előttünk álló idényre koncentrálok. Szeretnék bizonyítani a pályán és ismét stabil tagja lenni a csapatnak és persze a lányokkal együtt elérni a kitűzött célunkat. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt időszakban, de ezek az események csak még inkább megerősítették bennem azt, hogy az életem a kézilabda és ameddig csak lehetőségem van rá szeretném továbbra is a pályán élvezni ezt a csodálatos játékot.

– Reméljük erre itt Békéscsabán még nagyon sok lehetőséged lesz, hiszen hosszabbítottál a klubbal…

– Igazából evidens volt számomra, hogyha a klubnak is szüksége van rám akkor maradok. Az elmúlt két és fél év során nagyon megkedveltem a várost, szeretek itt élni, teljesen otthonomnak tekintem. Emellett azért az együttes is a szívemhez nőt. Nekem jó érzés ebben a csarnokban játszani és külön tetszik, hogy a szurkolóink nagyon szeretik a kézilabdát meg a csapatot és remek hangulatot képesek varázsolni a találkozókon.

– Jelenleg te is a nyári szünetedet töltöd, mivel telnek a vakáció napjai?

– Most a szabadidőm legnagyobb részét a családommal és a barátaimmal töltöm, megpróbálok minél jobban feltöltődni, kikapcsolódni. A hátralévő rövid időszakban még szeretnék egy kicsit túrázni is, mert azért inkább aktívabban igyekszem eltölteni a pihenőidőmet. Viszont mivel hamarosan kezdődik már a felkészülés is, ezért teljesen az edzésekről sem feledkezem meg és folyamatosan erősítek és készülök, hogy minél jobb formában kezdjem július 6-án az alapozást. Már nagyon várom, hogy együtt dolgozzunk a csapattal, és persze, hogy ismét találkozzunk a pályán.

A Magyar Kézilabda Szövetségben elkészítették a K&H Női Kézilabda Liga 2020/2021-es idényének programját. A bajnokságok 1. fordulójának versenynapja 2020. szeptember 6-a, az alapszakasz utolsó fordulójának versenynapja 2021. május 30. Az NB I-es fordulók programja letölthető a mellékelt dokumentumokból.

Letöltés (PDF, 183KB)

A Magyar Kézilabda Szövetség Szakmai- és Versenybizottsága elfogadta a 2020-2021. évi NB I/B; NB II; MK; ifjúsági és serdülő; U16 versenykiírását és mellékleteit.

Letöltés (PDF, 845KB)

Több mint 30 éve adták át a sportcsarnokot, mely kezdetektől fogva szolgál a békéscsabai kézilabdázás otthonaként. Az elmúlt időszakban az energetikai korszerűsítés során már megújult az épület külseje, a benti részek felújítása pedig az idei év elején kezdődött meg.

A beruházás során egyebek mellett teljesen felújítják a küzdőteret, új világítási rendszert, hangosítást, székeket és eredményjelzőt telepítenek. Megújulnak a vizesblokkok, kiszolgálóhelységek, öltözők. Az eddig földszinten működő konditerem az első emeletre költözik, ahol jóval több hely áll majd rendelkezésre. A régi első emeleti büfé helyére multifunkciós terem és videó-, illetőleg sajtószoba kerül. A szállodai rész pedig 20 teljesen felújított, minden igényt kielégítő szálláshellyel várja majd vendégeit. A kivitelezést végző cég képviselőjének tájékoztatása szerint a munka jó ütemben halad, bízunk abban, hogy a békéscsabai sportszervezetek és sportbarátok mielőbb birtokba vehetik a felújított komplexumot. A bontási munkák végeztével már az új helyiségek kialakításának fázisa zajlik, egyre több látható a megújuló sportcsarnokból, melyet az alábbi összeállításban mutatunk be.