Interjú Szabó Dórával
Rendkívül fontos csatát nyert meg múlt szombaton Érden lila-fehér együttesünk, amivel továbbra is lépéselőnyben maradt üldözőjével a NEKA gárdájával szemben. Ráadásul a találkozó az utolsó negyedórára már szinte kiütéssé fajult, amiben több játékossal egyetemben, elévülhetetlen érdemei voltak kapusunknak, Szabó Dórcinak is, aki beállása után valósággal lehúzta a rolót és 53%-os teljesítményével az őrületbe kergette az érdi támadókat. Az Ő esete pedig még azért is különleges, mert egy sérülés miatt szinte a fél szezont ki kellett hagynia, de a visszatérése így is pazarra sikerült. Fiatal hálóőrünkkel elevenítettük fel az érdi diadalt, illetve már előre tekintettünk a Loki elleni derbire is.
– Abban egészen biztos vagyok, hogy rengeteg Előre szurkoló hiányolt téged a kapuból az elmúlt hónapokban, de azzal szerintem nem mindenki van tisztában mi is volt valójában a problémád?
– A hivatalos diagnózis szerint csigolya elcsúszás. Az igazat megvallva meglehetősen régóta küszködtem kisebb-nagyobb fájdalmakkal járó gerincbántalommal, de januárban, éppen a Debrecen elleni találkozó bemelegítése közben, egy reccsenő érzés kíséretében teljesen bedurrant a derekam. De annyira, hogy akkor úgy éreztem nem tudok még fel sem egyenesedni. Természetesen ezt követően jöttek a vizsgálatok, több orvos kezei között, számtalan intézményben megfordultam, mire kikötöttem a Budapesti Gerincklinikán, ahol többek között azt a szteroidos injekció kúrát is megkaptam ami aztán elindított a javulás útján. Meg persze a speciális gyógytorna, amit azóta is rendszeresen végzek.
– És akkor mostanra már teljesen tünetmentes vagy?
– Tulajdonképpen igen, de azért egy enyhe fájdalom megmaradt, bár ez sajnos korábban is megvolt. Viszont azt elmondhatom, hogy jól érzem magam és lassan már egy hónapja teljes értékű munkát tudok végezni.
– Mindenesetre a pályán mutatott játékodból arra következtethettünk, hogy már teljesen rendben vagy, mert Érden valóban remek teljesítménnyel alapoztad meg a végül magabiztos sikert. Gondolom így azért különleges pillanat volt ez a számodra?
– Elhiheted mennyire. Rendkívüli érzés volt ismét kapuban lenni, érezni, hogy megy a játék és segítségére tudok lenni a csapatnak. Persze ahogy az edzésmunkába való visszaállás, úgy a meccsterhelés is viszonylag folyamatosan történt, hiszen már az előző két találkozón is beálltam egy rövid időre, de most kaptam először markánsabb lehetőséget a visszatérésem óta. Úgyhogy az elmúlt hónapok tükrében is nagyon örülök, hogy így ment a játék, mert azt hiszem azt nem kell külön ecsetelni mennyire nehéz időszakon vagyok túl. Ilyenkor nemcsak a fizikai fájdalmak viselik meg az embert, hanem mentálisan is rendkívül kimerítő megküzdeni egy ilyen sérüléssel. Szóval sokat jelentett nekem ez a találkozó, főleg, hogy egy kiemelten fontos összecsapást nyertünk meg.
– Mi volt ennek a fontos győzelemnek a titka?
– Talán az, hogy nagyon készültünk rá és mindenki sokkal koncentráltabb volt mint az azt megelőző mérkőzésen. Tényleg rendkívül alaposan kielemeztük az Érdet és sikerült egy olyan védekezést produkálnunk, amivel hatásosan tudtuk semlegesíteni a kulcsjátékosaikat. Nyilván támadásban is javulnunk kellett, mert a Kisvárda elleni egyénieskedő játék itt sem hozott volna sikert. Csakhogy ezúttal sokkal egységesebben, csapatként sikerült megoldanunk elöl is a feladatainkat, ráadásul a könnyű gólok is segítettek minket ebben. Azért nem tagadom, volt némi izgalom a csapaton belül, ez azért a találkozó elején is érzékelhető volt, valószínűleg ennek is tudható be a gyengébb kezdés. De volt tartásunk, nem estünk kétségbe még az érdi vezetéskor sem, és amikor megfordítottuk az eredményt, láthatóan megnyugodott a társaság és onnan már végig a mi akaratunk érvényesült.
– Különleges találkozó előtt álltok, mert a Debrecen elleni csata mindig extra motivációt jelent a szurkolóknak és a csapatoknak is. Ugyanakkor neked talán még különlegesebb, hiszen azért bőven van kötődésed a várossal és az ellenfeletekkel kapcsolatban is…
– Igen, bár immáron három esztendeje játszom lilában, így ennyi idő alatt némileg átrendeződnek a dolog. De tagadhatatlan, hogy amellett, hogy egy komoly múltra visszatekintő derbiről van szó, számomra még ezen felül is plusz motivációt jelent, hogy egykori csapatom ellen léphetek pályára. Sőt, valójában ez lesz az első igazi ilyen összecsapásom itt Békéscsabán, ugyanis eddig csak zárt kapus mérkőzésen, szurkolók nélküli derbin vettem részt.
– Azzal azért tisztában vagyunk, hogy rendkívül erős ellenfél a Debrecen, de mégis mivel lehet a Loki méregfogát kihúzni?
– Valóban nagyon komplex csapat, akik támadásban és védekezésben is egyaránt magas szinten űzik a kézilabdát. Ennek ellenére azért nekik is vannak gyenge pontjaik, erre próbáltunk fókuszálni a héten és a találkozón is erre igyekszünk építeni. Az egyik kulcspont azonban az lesz, hogy megakadályozzuk azt, hogy átrohanjanak rajtunk, ehhez pedig okos, koncentrált támadójátékra lesz szükség. Külön figyelnünk kell kapus kollégámra, Catherine Gabrielre, a Loki portására, aki az utóbbi időben többször is megcsillantotta klasszisát. De úgy egészében nem lesz könnyű feladat átjátszani az igen masszív védelmüket. Úgyhogy természetesen azért mi is reálisan látjuk ellenfelünk erejét, ettől függetlenül nem fogjuk előre feladni a mérkőzést, célunk, hogy a lehető legjobban megszorongassuk őket, jó meccset játszunk velük, amiből aztán bármi kisülhet. Azt hiszem a mögöttünk hagyott Érd meccs is adhat egy jó lökést erre a találkozóra, meg persze szurkolóink is, és akkor valóban egy fergeteges hangulatú derbit játszhatunk szombaton.
Sárga lap: Gyimesi Kitti (1), Mayer Szabina (1).
Kiállítások: Bordás Réka (2. perc), Hajtai Vanessza (2. perc), Gyimesi Kitti (4. perc), Termány Rita (2. perc).
Hétméteresek: Töpfner Alexandra (0/1), Kácsor Gréta (1/1), Laninstanin Marija (3/3).
