ímkézett bejegyzés

Interjú Skaliczki Lászlóval

Nagyüzem van a magyar női kézlabda-csapatok háza táján, hiszen bő egy hét alatt már a harmadik fordulót rendezik a bajnokságban. Csapatunkra is újabb megmérettetés vár, méghozzá vasárnap Budaörsön, ahol már a negyedik bajnoki összecsapását fogják vívni a lila-fehér lányok. A két hétvégi forduló között ezúttal szerdán is rendeztek mérkőzéseket a pontvadászatban,  a csabaiak pedig Dunaújvárosban próbáltak helytállni. Nos, ez hellyel – közzel sikerült is, mert pontokkal ugyan nem gazdagodott a békéscsabai csapat, de a szünetben még két góllal vezető lilák nagyon megnehezítették az EHF Kupa győztes Kohász dolgát. Ami pedig nem sikerült csapatunknak, az összejött hétvégi ellenfelünknek, ugyanis ők pontot tudtak csenni az előző fordulóban épp a lilákat legyőző MTK-tól. A jelenleg tehát még pont nélkül álló csabai hölgyek számára az alsóházi rangadó kiemelt fontossággal bírhat. Ennek megfelelően készül az együttes az összecsapásra, ahogy azt a lilák szakvezetője Skaliczki László is elmondta, aki a vasárnapi összecsapás esélylatolgatása mellett a szerdai mérkőzés részleteit is megosztotta velünk.

– Nem járt messze a bravúrtól a csapat szerdán…

– Egyáltalán nem, bár sajnos a végére elfogytunk és ott már inkább az ellenfelünk akarata érvényesült. Azt gondolom, az első félidő rendben volt, szerevezetten, jól játszottunk, szépen felépített támadásokat vezettünk, és remek, 70 % fölötti lövő teljesítményt produkáltunk. Ami pedig különösen tetszett, hogy az ellenfél minden védekezési variációjával szemben hatékonyan tudtunk játszani. A játékrész közepére a védekezésünk is összeállt, ennek megfelelően a kapusteljesítményünk is feljavult, így meg tudtuk fordítani az eredményt és előnnyel vonulhattunk pihenőre. Ami pedig a csapat igazi erejét mutatta ezen a mérkőzésen, hogy létszámhátrányban sem estünk össze, hanem volt tartása az együttesnek, pedig sajnos már az első játékrészben is sokat játszottunk emberhátrányban.

– Aztán a második a félidő már nem alakult olyan pozitívan…

– Ott már elfogytunk, leginkább fizikálisan. A védekezésünk sem volt már olyan feszes, mint az első játékrészben, és az Újvárosi Micijeviccsel szemben sem találtuk az ellenszert, aki így nagyon megszórt minket. Amúgy is kevesen vagyunk, de nyilván az, ha már az első félidő derekán elveszítjük a kevés belső emberünk közül az egyiket, nem könnyíti meg a dolgunkat, ráadásul később még egy másik átlövőnket is kizárták. Ettől függetlenül azt gondolom helyt álltunk, és emelt fővel jöhettünk le a pályáról. Sajnos jelenleg nagyon kevés variációs lehetőségünk van játékban, de természetesen folyamatosan kipróbálunk és gyakorlunk új dolgokat, amik ezen javíthatnak.

– Talán azt pozitívumként említhetjük, hogy ugyan még pont nélkül álltok, de a mutatott játék, ha lassan is, de meccsről meccsre javul…

– Igen, ahogy mondod, játékban tényleg folyamatosan javulunk és ez jó jel. A játék minőségében, azaz a tudatosabb támadásvezetésben, a keményebb egész testtel való védekezésben, és az ebből elérhető gyors gólok terén még komoly lemaradásink vannak, főleg a tabella első felében elhelyezkedő csapatokkal szemben, és itt nyilván nem elsősorban a Győrre gondolok. Ahhoz, hogy javuljunk és közelebb kerüljünk ezekhez az együttesekhez, egyéni és csapat szinten is, kondíció és mentális erő tekintetében is fejlődnünk kell még.   

– A múlt heti MTK elleni mérkőzés után újra egy fontos alsóházi rangadó vár Rátok a fővárosban…

– Igazából minden találkozó nehéz ebben a bajnokságban, így valószínűleg ez sem lesz könnyű összecsapás. Ellenfelünk nagyon sokat erősödött a tavalyi szezonhoz képest, már ugye rutinosabban és több jó játékossal gazdagodva kezdték meg az idényt. Ráadásul meglehetősen jól, hiszen azt gondolom, az eddigi teljesítményükre büszkék lehetnek. A Ferencvárost megszorítani, és az MTK otthonából pontot lopni megsüvegelendő teljesítmény. Ezzel pedig helyzeti előnybe is kerültek velünk szemben. Nyilván győzni szeretnénk, és pontokkal távozni Budaörsről, de ehhez koncentrált, a Dunaújváros elleni első félidőben produkált játékra lesz szükség, abból kell ezen a mérkőzésen is építkeznünk. Sebességben mindenképpen javulnunk kell, és az egyéni párharcok terén is minél többet meg kell nyernünk, hiszen ha a hét poszt párharcából már legalább négyet megnyerünk, az elég lehet a győzelemhez.

A két együttes csatái nagy múltra nem tekintenek vissza, hiszen a Budaörs csapata csak 2015. ősze óta tagja a kézilabda elitnek, ennek ellenére az előző szezonban négy összecsapást így is játszott egymással a két együttes. Ezeket a párharcokat hazai dominancia jellemezte, ugyanis minden meccsen a pályaválasztó tartotta otthon a pontokat. Az Előre legutóbbi budaörsi fellépése a tavaszi rájátszás negyedik fordulójában volt, akkor egy góllal 28:27-re múlta felül a lilákat a hazai csapat. Reméljük tehát, a lila-fehérek megtörik a rossz sorozatot, és a fővárosban sikerül begyűjtenünk a nagyon fontos első bajnoki pontokat.

Interjú Zöldi-Tóth Katával

Hétközi fordulóval folytatódnak az első osztályú női kézilabda bajnokságban küzdelmei – csapatunk, az EUbility Group–Békéscsabai Előre NKSE pedig Dunaújvárosban vizitál szerda este. A jelenleg még pont nélkül álló lilák túl vannak egy debreceni vendégjátékon és legutóbb hazai környezetben egy szoros összecsapáson szenvedtek kétgólos vereséget az MTK együttesétől. Péntek este benne volt a hazai csapatban a győzelem lehetősége is, hiszen egy visszafogottabb kezdés után az első félidő hajráját egyértelműen a lila-fehérek nyerték. Bár a második félidőben fordítani tudtak a fővárosiak, ettől függetlenül a végjátékban megvolt az esély a csabai pontszerzésre. Sok idő azonban nincs a sebek nyalogatására, hiszen szerdán újabb mérkőzésen kell pályára lépni – remélve, hogy a szakmai stáb és a csapat kielemezte a hibákat, sikeresebb folytatás következik. Erről beszélt az Előre rutinos beállója Zöldi-Tóth Kata is, aki a pénteki vereség legfőbb okát a szükséges koncentráció hiányában látta.

– „Nagyon fegyelmezetlenül játszottunk” – kezdte a játékos. „Abból, amit a mérkőzés előtt megbeszéltünk nagyon keveset tudtunk megvalósítani, mind védekezésben, mind támadásban hiányzott a megfelelő koncentráció. A helyzeteink pedig megvoltak, de nagyon sok ziccert kihagytunk, ezzel pedig magunknak nehezítettük meg a mérkőzést. A végjátékban még így is megnyerhettük volna az összecsapást, de sajnos sem a kapuban, sem a mezőnyben nem tudtuk azt a pluszt hozni, amivel a magunk javára tudtuk volna fordítani az eredményt”.

Kata még hozzátette, hogy a rövidebb padból eredő fáradtság is valamennyire rányomhatta a bélyegét a végjátékra, de szerinte elsősorban nem ez döntötte el a pontok sorsát. A vereségektől függetlenül azért nincs világvége hangulat a csapat háza táján, de ahogy a válogatott beálló fogalmazott, a fejekben azért benne maradtak a vereségek és a siker, mint a legjobb gyógyír, jót tenne a lányok lelkivilágának. Azonban előre kell nézni, hiszen fontos összecsapások várnak még a lilákra az ősszel, mindjárt hétvégén a Budaörs otthonában, de előtte azért szerdán Dunaújvárosban is szeretne helytállni a csapat.

– „Kielemeztük az első két találkozót és tudjuk, mik voltak azok a hibák, amiket a jövőben mindenképpen ki kell javítanunk. Ettől függetlenül most már el kell felejteni az MTK elleni mérkőzést és csak a soron következő ellenfelekre szabad koncentrálni, elsősorban a Dunaújvárosra. Szerda este nagyon jó ellenféllel kell farkasszemet néznünk és nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei, de mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb küzdelemre késztessük a Kohász együttesét”.

Egy szoros, jó mérkőzés pedig talán a vasárnapi kiemelten fontos budaörsi vendégjáték előtt is jót tenne a lila-fehér hölgykoszorúnak. A recept pedig egyszerűnek tűnik, több figyelemmel és nagyobb fegyelmezettséggel kell játszani.

– „Nem szabad annyi hibát elkövetnünk, mint eddig és sokkal koncentráltabban kell játszanunk. Sokkal inkább csapatként kell együtt dolgoznunk, nem pedig egyénileg megoldani a helyzeteket. A hiányzók pótlását amúgy is csak közösen, együtt tudjuk megoldani, igaz minden játékostól több kell, hogy a rövidebb padot ellensúlyozni tudjuk” – zárta mondandóját Zöldi-Tóth Kata.

Sérülések terén azért annyi pozitívum van az elmúlt héthez képest, hogy Deák Vivien már Skaliczki László vezetőedző rendelkezésére áll, de a két súlyos sérült, Dajka Bettina és Kovács Anett mellett Terenyi Bianka sem léphet pályára a szerda este 18 órakor megrendezésre kerülő összecsapáson.

A csapatok legutóbb Dunaújvárosban tavaly ősszel találkoztak, akkor sima 37:22–es Kohász sikerrel ért véget az összecsapás, míg idén tavasszal Békéscsabán szintén a DKKA diadalmaskodott, akkor a mérkőzés 36:28-as vendégsikert hozott.

Golovin Vlagyimir (az MTK-Budapest vezetőedzője): – Tudtuk, hogy hatvan perces nehéz küzdelem vár ránk. A csabaiak vezetésénél sem adtuk föl, és szereztünk fontos két pontot.

Olha Nikolayenko (az MTK-Budapest játékosa): – Véleményem szerint azt döntött a mérkőzésen, hogy a végén jobban akartuk a győzelmet, és koncentráltabbak voltunk. Először furcsa volt ellenfélként pályára lépnem a békéscsabai Sportcsarnokban, de már az MTK az én csapatom és a kék-fehérek sikeréért küzdök.

Skaliczki László (a Békéscsabai Előre NKSE vezetőedzője): – Igazi alsóházi csata volt az első hazai meccsünk. Ugyanazok a hibák ütköztek ki, amelyek a felkészülési mérkőzések során.

Gávai Szonja (a Békéscsabai Előre NKSE játékosa): – Az MTK már az első félidei lerohanásaival gondot okozott nekünk, a mi játékunkból viszont hiányoztak a hasonló könnyű gólok. Több apró hibát vétettünk mind védekezésben, mind támadásban, taktikai fegyelmezetlenségeket követtünk el, amelyeket az ellenfél kihasznált. Sajnálom, hogy nem sikerült nyernünk, mert nagyon készültünk a mérkőzésre, de az adott pillanatban nem tudtuk megvalósítani azt, amit elterveztünk.

[Diavetítés]

Interjú Skaliczki Lászlóval

Az elmúlt héten elrajtolt az első osztályú női kézilabda bajnokság 2016/2017-es szezonja, így csapatunk, az EUbility Group – Békéscsabai Előre NKSE is lejátszotta első mérkőzését, igaz nem sok babér termett lányainknak a debreceni nyitányon. Viszont nem kell sokat várni a javítási lehetőségre, mert pénteken újabb találkozóval, ráadásul az első hazai összecsapással fojtatódnak a bajnoki küzdelmek a lilák számára. Az ellenfél az MTK-Budapest együttese lesz, amely hasonlóan nagy különbséggel, tizenegy góllal kapott ki hazai környezetben a Dunaújváros csapatától. A lila-fehérekhez hasonlóan ellenfelünknél is nagy volt a játékosmozgás a nyáron, ugyanis 12 játékos távozott és 9 új kézilabdázó érkezett a fővárosi kék-fehérekhez, többek között az előző szezonban még Békéscsabán szereplő Olha Nikolayenko. Előreláthatólag nagy csatára számíthat, aki kilátogat péntek este a békéscsabai Városi Sportcsarnokba, hiszen a gyengébb bajnoki kezdés után mindkét együttes győzelemmel szeretné kárpótolni szurkolóit. Az ellenfeleken kívül azonban a sérüléssekkel is meg kell birkóznia Skaliczki László csapatának, ugyanis a héten újabb sportolóval gyarapodott az amúgy sem rövid maródiak listája, miután a jobbszélső Kovács Anett is térdsérülést szenvedett. Igaz, egy fővel gyarapodott is a Békéscsaba kerete, hiszen a klub szerda este szerződtette a Buducnost Podgoricától érkezett átlövőt, Jovana Kovacevicet. Ettől függetlenül nincs könnyű helyzetben a lilák mestere, aki ennek ellenére bizakodva várja első hazai tétmérkőzését az Előre NKSE kispadján. Először azonban még nem a soron következő feladatokról, hanem az első fordulóban elszenvedett vereség okairól faggattam a Mesteredzőt.

- Mi hiányzott ahhoz, hogy egy szorosabb összecsapás kerekedjen a debreceni mérkőzésből?

- Mindenekelőtt a lendület hiányzott nagyon a játékunkból, nem tudtunk lerohanásokat indítani és a visszarendeződést sem oldottuk meg megfelelően, ezért nagyon sok indításgólt kaptunk. Egyértelműen sebességben és egyéni tudásban is fölénk nőt a Debrecen. Gyakorlatilag az első tíz percben tudtuk csak tartani velük a lépést, utána ritmust váltottak, sokkal kombinatívabban játszottak és a félidő végére szinte el is döntötték a találkozót. A második játékrészben sajnos szétesett a játékunk, ellenfelünk viszont jól kézilabdázott, hátul masszívak voltak, jó védekezéssel belekényszerítették a lövéseinket olyan lövő folyosókba, melyeket a remekül védő kapusaik nagy százalékkal hárítottak. A széleket nem használtuk megfelelően, nagyon betömörültünk középre és onnan erőltettük a támadásaink befejezését. Ami engem különösen bánt, hogy nem tudtunk igazán meccset játszani ellenfelünkkel, hiszen mindkét félidőnek pont abban a periódusában kézilabdáztunk a leggyengébben, amelyik a leginkább eldönthet egy összecsapást.

- Sok szempontból kényszerhelyzetben van a szakmai stáb, gondolok itt a sérültekre, és elsősorban Dajka Betti kiesésére…

- Igen, sajnos ez a sérüléshullám még inkább megnehezíti a dolgunkat, de legfőképpen valóban Dajka Betti kiesése az, ami komoly probléma elé állít minket, hiszen az irányító szerepe kulcsfontosságú egy csapatban. Nyílván azon dolgozunk folyamatosan, hogy ezt a helyzetet megoldjuk, jelenleg viszont csak átszervezéssel tudjuk áthidalni a problémát.

- Az első hazai találkozón az MTK lesz az ellenfél, mely hasonlóan az Előréhez egy meglehetősen fiatal csapattal vág neki a bajnokságnak…

- Részben igen, viszont azért rendelkeznek több rutinos játékossal is, akik már komoly NB I-es tapasztalattal bírnak. Összességében elmondhatjuk, hogy egy meglehetősen masszív kerettel rendelkező csapat az MTK, amelyben a fiatalok és a rutinosabb játékosok jó elegyet alkotnak. A miénknél jelenleg hosszabb paddal is rendelkeznek, és a belső posztokon gyakorlatilag két sort be tud vetni Vlagyimir Golovin mester. Az igaz, hogy sok mindenben párhuzamot vonhatunk a két együttes között, hiszen számszakilag is majdnem olyan arányú verességgel kezdték a bajnokságot, mint mi, ráadásul hazai pályán. Ezért egészen biztosan mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy pontokkal távozzanak Békéscsabáról.

- Miben kell javulnia a Csabának a pénteki összecsapásra?

- Sok munka áll még előttünk, hiszen két hónap alatt egy teljesen újjászervezett csapattól nem lehet csodát várni, de azért szeretném, hogy sokkal jobban és nagyobb önbizalommal kézilabdázunk, mint Debrecenben. Ott egy felfokozott izgalmi állapotban léptünk pályára, mely inkább bénítólag hatott a csapatra, a tévés közvetítés és a csarnok légköre pedig még rátett erre néhány lapáttal. Remélem viszont, hogy a megszokottabb hazai környezetben már a szebbik arcunkat tudjuk majd megmutatni a világnak. Ami mindenképpen az alapelvárásom az együttes felé, hogy hatvan percen keresztül küzdjenek a játékosaim, és valósággal szántsák fel a pályát a mérkőzésen.

- Te személy szerint milyen érzésekkel várod az első hazai tétmérkőzésen való bemutatkozást?

- Nyilván, ahogy a játékosok, úgy én is várom az első hazai találkozót, és egy egészséges izgatottság mellett kíváncsiság is van bennem, hiszen egy olyan összecsapás vár ránk, amelyen sokkal inkább megláthatjuk, hogy is állunk szakmailag valójában. Azt gondolom, nagyon nehéz dolgunk lesz, viszont én mindenképpen győzelmet várok a mérkőzéstől, így ennek szellemiségében készültünk az együttesel egész héten. Azt azonban látni kell, hogy egy folyamat elején járunk, melyen sajnos még egyéb buktatók is nehezítik a dolgunk. Ehhez mindenki részéről türelemre és lojalitásra van szükség. Az a filozófia, ami mentén dolgozom a csapattal, bizonyos játékosok számára könnyebben, mások számára nehezebben sajátítható el, de a legfontosabb, hogy együtt csapatként tudjuk megélni nem csak a sikereket, de a nehezebb helyzeteket is. Ebben szeretném, ha a szurkolók is mellénk állnának, és segítségünkre lennének, akár már a pénteki nagyon fontos mérkőzésen is, hiszen a szurkolók jelenléte és biztatása nagyon fontos pluszokat tud adni a játékosoknak.

Csapatunk MTK elleni összecsapása tehát szeptember 23-án, pénteken 18 órakor kerül megrendezésre a békéscsabai Városi Sportcsarnokban. A találkozón biztosan nem léphet pályára Dajka Bettina, akire a jövő hónapban térdműtét vár, a kéztöréséből lábadozó Deák Vivien, valamint a héten szintén keresztszalag-sérülést szenvedett Kovács Anett. A közelmúltban korrekciós műtéten átesett Terenyi Bianka játéka kérdéses. A montenegrói szövetség csütörtök délután kiadta Jovana Kovacevic játékengedélyét, remélhetőleg a szükséges papírmunkák elvégzését követően az átlövő is tagja lehet a fővárosiak ellen készülő keretnek.

Beharangozó Natallia Vasileuskayaval

Pénteken rajtol a 2016/2017-es első osztályú női kézilabda bajnokság, így most már tényleg csak az utolsó simításokat végzik a csapatok a kezdősípszóig. Mielőtt még elrajtolna a szezon, mikrofonvégre kaptuk csapatunk negyedik új játékosát, Natallia Vasileuskayát. A fehérorosz válogatott játékos jobbátlövő pozícióba érkezett együttesünkhöz, és a hazai rendezésű Global Safe Kupán 21 találatával máris a lila-fehérek legeredményesebb játékosa volt. Natashát kérdzetem tehát eddigi benyomásiról, és természetesen pályafutása korábbi állomáshelyeiről is mesélt.

- Meglehetősen fiatalon kezdtél a kézilabdával foglalkozni…
- Igen, mindössze nyolc éves voltam, mikor odahaza Fehéroroszországban megismerkedtem a sportág alapjaival. 15 évesen egy sportiskolába kerültem, ahol célirányosan a tanulás mellett foglalkozhattam a kézilabdával, és tovább csiszolhattam szakmai tudásomat. Közben leigazolt a HC Gorodnichanka csapata, és itt gyakorlatilag végigjártam az együttes utánpótlás korosztályait. 18 éves koromtól játszottam a felnőttek között, és mind a négy idényben, amíg ennek a klubnak a szolgálatában álltam, lehetőségem volt nemzetközi kupában is szerepelni.

- Ezt követően adtad a fejed a légiós életre…
- Szerettem volna más bajnokságban is kipróbálni magam, és Franciaország erre remek lehetőségnek tűnt. Két szezont játszottam a francia ligában, először a Besançon, majd a Chambray együtteseiben. Jól éreztem magam Franciaországban, de Oroszországból kaptam egy remek lehetőséget a Kuban Krasznodar csapatától, amit el is fogadtam. Nagyszerű idényt tudhattunk magunk mögött tavalyi csapatommal, hiszen begyűjtöttünk egy bajnoki hatodik helyet, az Orosz Kupában pedig bronzérmet szereztünk. Ezt követően jött a Békéscsaba ajánlata, amit örömmel fogadtam el, hiszen pályafutásom eddigi legerősebb bajnokságában szerepelhetek az elkövetkező szezonban.

- Ha jól tudom, Te is nagy kutyabarát vagy?
- Igen, nagyon szeretem a házi kedvenceket, és nekem is van egy „Sabaka” névre hallgató Rottweiler kutyám. Ezen kívül szeretem a focit, játszani és nézni is, mellesleg nagy Manchester United drukker vagyok, szabadidőmben pedig még hímzéssel is szívesen foglalkozom.

- A nemzetközi kupában már találkoztál magyar csapattal ellenfélként, de összességében menyire ismered a magyar bajnokságot?
- Valóban, pár éve pályára léptem még a Gorodnichanka színeiben az Érd ellen, velük most is játszottunk a hazai rendezésű tornán, és több ismerős játékos is volt abból a csapatból. Nyilvánvalóan annyira pontosan még nem ismerem a magyar játékosokat, de a bajnokságban játszó csapatokkal tisztában vagyok, és több együttessel azért már a felkészülés alatt is játszottunk.

- Ahogy említetted, lehetőséged nyílt több kézilabda kultúrába is bepillantanod, miben különböznek ezek a magyarországitól?
- Valamilyen szinten minden országnak megvan a maga sajátossága a sportág terén. Az orosz kézilabda jobban alapoz a fizikai képességekre, kemény erőnléti edzések vannak és a játékosok fizikális felépítése ennek megfelelően erős, valamint nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a csapatjátékra. Franciaországban sokkal felszabadultabban játsszák ezt a sportágat, és ez az edzéseken és a mérkőzéseken is jól megfigyelhető. Nem edzenek annyit, és a foglakozások intenzitása is teljesen más, mint mondjuk Oroszországban. A magyar kézilabdáról még nem tudok annyira érdemben nyilatkozni, hiszen egyelőre csak 9 hete tapasztalom testközelből, de azt már elmondhatom, hogy egyénileg jól képzettek itt a játékosok és kreatívabban játsszák ezt a sportágat, mint a legtöbb országban amerre megfordultam.

- Pénteken Számotokra is elkezdődik a bajnokság, hogy látod az esélyeket az új idény tekintetében?
- Én a magam részéről már nagyon várom a kezdést, és ugyan látszik még, hogy van mit csiszolni a játékunkon, azért bizakodó vagyok az idénnyel kapcsolatban. Azt hiszem, a legfontosabb az lesz, hogy a csapat minden mérkőzésen megpróbálja kihozni magából a maximumot, és ez esetben a sikerek is jönni fognak. Ezt kell tenni, már az első mérkőzésen is Debrecenben, és akkor helytállhatunk. A magam részéről arra törekszem, hogy az egész szezonban minél jobb játékkal tudjam segíteni a csapatot a céljaink elérésében, és remélem ezt már az első bajnoki találkozón is megmutathatom.

A Békéscsabai Előre NKSE csapata tehát pénteken, azaz szeptember 16-án játssza első bajnoki találkozóját a 2016/2017-es idényben. Az ellenfél a DVSC-TVP együttese lesz, és az összecsapás Debrecenben a Hódos Imre Rendezvénycsarnokban kerül megrendezésre 18 órai kezdettel, az összecsapást élőben közvetíti az M4 Televízió. A csabaiak nem számíthatnak a sérült Dajka Bettina játékára, akit sajnos még nem tudtak megműteni, mert a térdén lévő, kockázatot rejtő seb nem gyógyult megfelelő ütemben, így az operációra várhatóan csak egy hónap múlva kerülhet sor. Szintén hiányozni fog a csapatból Terenyi Bianka, aki korrekciós térdműtétje után lábadozik. Minden bizonnyal a keret tagja lesz az 5 hónappal ezelőtt vállműtéten átesett Walfisch Mercédesz, azonban kérdéses, hogy milyen szerep jut neki a mérkőzésen.

Hír még a csapat háza tájáról, hogy a pénteken rajtoló idényben Triffa Ágnes lesz a csapat kapitánya, akit a lányok titkos szavazással választottak meg erre a tisztségre. Ági helyettesei Gávai Szonja és Glusica Leposava lesznek.

Interjú Aleksandra Vukaljoviccsal

Weboldalunk olvasói korábban megismerkedhettek a Békéscsabai Előre NKSE újonnan szerződtettet beállósával, Jovana Dukiccsal, most egy másik légióst, a szintén szerb származású Aleksandra Vukaljovicot mutatjuk be kedves szurkolóinknak. A mindössze tizenkilenc éves kézilabdázó hazája utánpótlás csapataiban már régóta meghatározó szerepet tölt be, és miután elsősorban irányító pozícióba szerződtette klubunk, Dajka Bettina sajnálatos sérülése miatt talán a vártnál is nagyobb teher hárulhat rá az előttünk álló bajnoki szezonban. Ennek megfelelően a fiatal játékos és csapata is lázasan készül a pénteki rajtra, de Aleksandra közben szánt egy kis időt arra is, hogy magáról néhány gondolatot megosszon velünk.

 - Roppant fiatal vagy, ennek ellenére már több klubban is megfordultál…
- Igen, a Békéscsaba a negyedik klub, ahol játszom. 11 évesen kezdtem a kézilabdával foglakozni a Čačak csapatában, melynek színeiben már nagyon hamar bemutatkozhattam a szerb első osztályban. 15 évesen kerültem Kikindára, ahol három szép és nagyon hasznos évet töltöttem, majd 2015-ben leszerződtetett a Zork Jagodina együttese, és itt már komoly feladatokat bíztak rám, sőt még a nemzetközi kupában is kipróbálhattam magam, hiszen a Norvég Glassverket gárdája ellen léptünk pályára a Kupagyőztesek Európa Kupájában.

- Ezt követően vezetett az utad Békéscsabára, miért pont klubunkat választottad?
- Szerettem volna egy a szerb bajnokságnál erősebb pontvadászatban játszani, és a magyar NB I-nél nem nagyon van erősebb Európában. Ráadásul még „relatív” közel is van az otthonomhoz, ami szintén fontos volt a számomra. Ezen belül pedig Békéscsaba földrajzilag még optimálisabb, hiszen nincs messze a szerb határtól. Ami pedig különösen szimpatikus az első pillanatoktól kezdve ebben a klubban, hogy számítanak a fiatal játékosokra, és ráadásul egy olyan szakember kezei alatt pallérozódhatok, akitől nagyon sokat lehet tanulni.

- Amennyiben jól tudom, a sportok közül nem csak a kézilabda áll a szívedhez közel?
- Valóban nem, nagyon szeretek röplabdázni is, leginkább a strandröplabdát kedvelem. Természetesen ezt csak hobbiból űzöm, fő hivatásként megmaradok továbbra is a kézilabdánál. Ezen kívül van egy Beagle kutyám, akivel igyekszem sok időt tölteni, igaz most még nem kísért el Békéscsabára, de remélem, hamarosan ő is követhet ide.

- Külföldi irányítóként nem lehet könnyű beilleszkedni egy új játékrendszerbe…
- Igen, meg kell szokni az új közeget, hiszen más országban, más kézilabda kultúrában kell játszani, de szerencsére nagyon sok segítséget kapok, mind a szakvezetés, mind pedig a csapattársak részéről. Ami nagyon fontos számomra, hogy egy fiatalos csapatba érkeztem, és azért így könnyebben is ment a beilleszkedés. Persze a város is tetszik, bár még folyamatosan szokom az új környezetet.

- Hivatalosan irányító vagy, de gyakorlatilag az összes belső poszton tudsz játszani…
- Az irányító pozíció mellett, ami a fő feladatom lesz itt Békéscsabán, a két átlövő poszton is otthonosan mozgok, sőt, jobbátlövőben kifejezetten szeretek játszani. Természetesen amilyen feladatot rám szab a szakmai vezetés, azt maximálisan próbálom végrehajtani.

- Nehéz szezon előtt álltok, ráadásul menet közben még egy fontos belső ember is kiesett a csapatból…
- Az biztos, hogy roppant erős bajnokságban kell helyt állnunk, és egy-egy sérülés ebben igen csak megnehezítheti majd a dolgunkat. Én azonban bízom a csapatban, úgy érzem, jó munkát végeztünk a nyáron, amely meg kell hozza az eredményét. Amióta itt vagyok, azért dolgozom, hogy a velem szembeni támasztott elvárásoknak megfeleljek, és persze minél sikeresebbek legyünk a klubbal. Ezért is igyekszem majd az idényben minden meccsen a 100%-ot kihozni magamból.

Interjú Jovana Dukiccsal

Több területen is arculatváltáson esett át a nyáron a Békéscsabai Előre NKSE csapata, ez igaz a játékosállomány tekintetében is. Négy új kézilabdázó érkezett a Viharsarokba és közülük három, idegenlégiósként erősíti ebben az idényben csapatunkat. Az egyik ilyen új játékosunk Jovana Dukic, aki szerb bajnokként tette át állomáshelyét a békési megyeszékhelyre. Jovana beálló pozícióban játszik együttesünkben és védekezésben is fontos láncszemként tekint rá a szakmai vezetés.  A fiatal játékos hamar beilleszkedett és szemmel láthatóan jól érzi magát új klubjában. Ezt ő maga is megerősítette, miközben eddigi tapasztalatairól és saját magáról is mesélt honlapunknak.

-    Mondj pár szót magadról, mely csapatokban játszottál eddigi pályafutásod során?
-    12 évesen kezdtem kézilabdázni a Szerb Zernum együttesében, és ott is sajátítottam el a sportág alapjait. Ezt követően 17 évesen kerültem a Hova Pazova–Max Sport gárdájához, ahol már a felnőtt csapat színeiben a szerb első ligában is bemutatkozhattam. Három esztendőt töltöttem ennél a klubnál, mellyel a Challenge kupában is megmérettük magunkat. Itt figyelt fel rám a Radnicki Kragujevac csapata, melyben 2014-töl pályafutásom legutóbbi két évét töltöttem. Szerencsére itt a sikerek sem kerültek el, hiszen bajnoki címet és kupagyőzelmet is ünnepeltem ezen időszak alatt.

-    Tudom, hogy időd nagy részét a kézilabda köti le, de mégis mivel szeretsz foglalkozni az edzéseken és a mérkőzéseken kívül?
-    Szabadidőmben szívesen foglalkozom kézimunkákkal, dekorációk készítésével, de nagyon szeretek sütni is és új recepteket kipróbálni.

-    Mi vonzott leginkább a magyar bajnokságban?
-    Mindenképpen a tanulás és a továbbfejlődés lehetősége. Fontos, hogy egy erős bajnokságban próbálhatom ki magam és ez mindenképpen előrelépés számomra. Örülök annak, hogy itt lehetek és szeretném minél jobban megragadni ezt a lehetőséget. Az előttem álló időszakot arra is szeretném használni, hogy még komplexebb játékossá váljak.

-    Hogy tetszik a város, sikerült már megszoknod az új közeget?
-    Hangulatos, családias hely Békéscsaba és nagyon tetszik, hogy kerékpárral könnyen be lehet járni az egész várost. Kedvesek az emberek, ahogy a csapattársaim is. Már az első pillanatoktól kezdve segítettek, nem csak az edzéseken, de azon túl is mindenben, ami számomra nehézséget okozott. Természetesen nagy segítség az is, hogy nem én vagyok az egyetlen szerb játékos az együttesben és a velem együtt szintén újonnan érkezett Aleksandrával (Vukaljovic) kisegítjük egymást sok mindenben. Persze Lepa (Glusica) segít nekünk a legtöbbet, hiszen neki szinte már a második otthona Békéscsaba.

-    Nagyon közel van a szezonkezdet, van valami személyes célkitűzésed az előttünk álló idényre?
-    Ahogy már korábban is említettem, szeretnék tovább fejlődni szakmailag, de ami ennél is fontosabb számomra, hogy a tudásom legjavát nyújtva tudjam segíteni a klubot a minél jobb szereplésben. Nyilvánvaló, kemény munka áll még előttünk ahhoz, hogy mi új játékosok is tökéletesen összecsiszolódjunk a társakkal a pályán. Azt hiszem, jó úton járunk és én magam is mindent megteszek annak érdekében, hogy az együttesbe való beilleszkedésem minél tökéletesebben és gyorsabban megvalósuljon.

Interjú Triffa Ágnessel

Javában zajlik a felkészülés a női kézilabda NB I csapatainál, és így van ez a Békéscsabai Előre NKSE háza táján is. A csapat elmúlt egy hónapja meglehetősen mozgalmasan telt, hiszen három kupán is szerepelt az együttes, és még egy edzőtábort is végigdolgoztak a lányok. Természetesen nincs megállás, hiszen már csak három hét van a bajnoki rajtig. Az eddigi tapasztalok összegzésére kértem a klubhoz hosszú évek után visszatérő kapust, Triffa Ágnest, aki egy kis esélylatolgatás mellett magáról is megosztott néhány gondolatot.

- Azt gondolom, sokan tudják Rólad, hogy megyei kötődésű vagy, de ha jól tudom, a sportággal is az Előrénél kezdtél foglalkozni?
- Gyakorlatilag igen, bár hivatalosan Sarkadon – ahol gyermekkoromat is töltöttem – kezdtem kézilabdázni, de már nagyon rövid idő után elkerültem a megyeszékhelyre, és a 2-es Iskola, a Rózsa Ferenc Gimnázium valamint a Közgé csapataiban sajátítottam el a sportág alapjait. Ezt követően nagyon fiatalon, 15 évesen már az Előre felnőtt csapatában szerepelhettem, ahonnan két év elteltével a Vasashoz kerültem. A fővárosban három évig kézilabdáztam, majd következett pályafutásom debreceni szakasza, melyet egy év idegenlégióskodás szakított meg, amikor is a Krim Ljubljana együttesében védtem. Nagyon tartalmas és maradandó volt számomra ez az egy év, hiszen amellett, hogy remek játékosokkal dolgozhattam együtt, az egész pályafutásomat meghatározó impulzusok is értek, melyekből a mai napig is nagyon sokat profitálok.

- Szlovénia után pedig visszatértél a Lokihoz…
- Igen, és itt szintén egy nagyon sikeres időszaknak lehettem részese, bajnoki döntőkkel, és Bajnokok Ligája szerepléssel. Viszont az ismert események miatt távoznom kellett, és ekkor merült fel megint a légióskodás gondolata. Végül úgy döntöttem, továbbra is Magyarországon folytatom a pályafutásom, és ezt az elhatározásomat még most is tartom. Debrecenből egy rövid időre Szekszárdra kerültem, onnan pedig Vácra, ahol két esztendőt játszottam, ahogy legutóbbi állomáshelyem Dunaújvárosban is.

- Mi késztetett arra, hogy visszatérj Békéscsabára?
- Úgy éreztem, hogy váltanom kell, és ahogy korábban is, most is a külföld – Magyarország dilemma vetődött fel. Viszont mivel itthon akartam maradni, úgy döntöttem, megpróbálom a Békéscsabát, és visszatérek a gyökereimhez. Nyilván segített a döntésben az is, hogy egy nagyon jó szakemberrel dolgozhatom együtt, valamint a klub által felvázolt jövőkép is beleillik az elképzeléseimbe. Nem utolsó sorban pedig a családi kötelékek, a szüleim és a párom közelsége is segítette a döntésemet. Mindenképpen kihívásnak tekintem az Előrét, és remélem, ebben a közegben, ebben a csapatban is ki tudom hozni magamból azt, amit korábban klubjaimban is sikerült.

- Milyen érzés újra lila-fehérben játszani?
- Természetesen jó érzés újra itthon kézilabdázni, és nem csak ellenfélként visszatérni a csabai csarnokba. Viszont pályafutásom során bármely klub színeiben is szerepeltem, mindenhol próbáltam megfelelni és a legjobb teljesítményemet nyújtani. Ez most is így lesz, ezt megígérhetem.

- Mit gondolsz, mire lehettek képesek az előttünk álló szezonban?
- Nekem személy szerint mindig határozott elképzeléseim vannak az adott idény szereplésével kapcsolatban, bármely csapatban is játszom, nincs ez másképp most sem. A felkészülés kezdetekor az ötödik hetedik hely közötti szereplést tűztem ki célul. Ez mindenképpen egy komoly elvárás magunkkal szemben, de én világéletemben szerettem, ha az a bizonyos léc magasan van. Most így pár héttel a bajnokság kezdete előtt azért azt mondom, nem lehetetlen, hogy ezt a célkitűzést elérjük, de még nagyon sok munka áll előttünk. Rengeteget kell elsősorban mentálisan erősödnünk ahhoz, hogy igazán sikeresek legyünk.

- Túl vagytok egy edzőtáboron, és elkezdtétek a felkészülési mérkőzések sorát. Milyen következtetések lehet levonni az eddigi összecsapásokból?
- Azt mindenképpen, hogy rendkívül hullámzó még a teljesítményünk, akár egy mérkőzésen belül is. Nagyon sok technikai hiba – elsősorban kikényszerítetlen hiba – jellemzi a játékunkat. Azt gondolom, hogy fizikálisan rendben vagyunk, viszont fejben érzem még gyengébbnek magunkat. Az együttes szakmai szempontból jó kezekben van, de még idő kell ahhoz, hogy megfelelő szintre gyúródjon össze a csapat.

- Viszont már csak 3 hét van a bajnokság kezdetéig, miben kell a leginkább javulnotok a nyitányig?
- Ahogy említettem, mentálisan kell még sokat fejlődnünk, hogy kevesebb hibával játszunk. Emellett fontosnak tartom, hogy a jó értelemben vett csibészség, vagányság is megjelenjen a játékunkban, és tudjuk élvezni a kézilabdát. A védekezésünk már kezd összeállni, de azért még egy kis agresszivitás szükséges hozzá. Viszont a támadójátékunkon van mit csiszolni, a lerohanásokban, a szélességi játékban egyaránt javulnunk kell.

- Ha már a bajnokságot ejtettük szóba, egy igazi rangadóval kezdtek Debrecenben, de a folytatás sem ígérkezik könnyűnek…
- Én szívem szerint örülök annak, hogy a Debrecennel kezdjük a bajnokságot. Ez valóban egy ízig-vérig rangadó, és számomra is pikáns összecsapás, engem pedig mindig feldob, ha ilyen hangulatú mérkőzéseken játszhatok. Ami a sorsolást illeti, nem érzem, hogy annyira nehéz lenne az őszi szezonunk. Nyilván az, hogy többször játszunk idegenben, nem könnyíti meg a dolgunkat, de ha sikeresek akarunk lenni, a Csaba táblán túl is jól kell játszanunk.

A felkészülés tehát a hajrájába érkezett, de mielőtt elrajtolna a bajnokság, még láthatjuk csapatunkat a szokásos hazai rendezésű Global Safe kupán, mely a megszokotthoz képest később, szeptember 2-án és 3-án kerül megrendezésre a Városi Sportcsarnokban. A hazai együttesen kívül az Érd, a Mosonmagyaróvár és a Zilah csapatai vesznek részt a két napos békéscsabai tornán.