Interjú Hajtai Vanesszával
A NEKA elleni győztes hazai összecsapást követően szombaton már az MTK otthonában vizitál békéscsabai kézilabda együttesünk. A felkészülés közepette csapatunk egyik kiválóságával Hajtai Vanesszával elemeztük a hétvégi sikert és latolgattuk az előttünk álló találkozó esélyeit. Balszélsőnk egyébként szezon közben, éppen az őszi MTK mérkőzés előtt érkezett csapatunkhoz, amelybe a gyorsaságán illetve a rutinján kívül egy nagy adag jókedvet és talán még egy picit más mentalitást is hozott.
– Nagyszerű sorozatban vagytok, zsinórban nyeritek a találkozókat. Minek köszönhető, hogy ilyen szinten tudtatok javulni őszhöz képest?
– Először is mentálisan változott sokat az együttes, mivel a kezdeti kudarcok egy olyan spirálba lökték a csapatot ami szinte gátat szabott a sikernek. Már amikor idejöttem azt éreztem, hogy elég csak egy győzelem ahhoz, hogy ebből az állapotból kirángassa a lányokat, és tényleg ahogy ez megtörtént elindultunk fölfelé. Persze fel is kellett nőni a feladathoz, mert azért a másodosztály és az első osztály között rendkívül nagy különbség van. Meg hát a hit, amit a győzelmek is hoznak magukkal, az egyik legfontosabb tényező a sikerhez vezető úton, ami még a csapaton belüli kohéziót is erősíti. Ez pedig nekünk mostanra az egyik fő fegyverünk lett, hiszen rendkívül jól együtt van az egész csapat. Én már pár helyen megfordultam pályafutásom során, de pályán belül és kívül is egyaránt ennyire összetartó közösséget keveset láttam.
– És szemmel láthatóan Te is hamar beilleszkedtél a gárdába, na meg jól is megy a játék…
– Igen, és ez ennek a kiváló közösségnek is köszönhető. Az első pillanattól kezdve nagyon nyitottan fogadtak, és bár pont azon az ominózus MTK elleni találkozón mutatkoztam be, ahol sajnos nem a legjobb játékomat tudtam nyújtani, de már akkor is bátorítottak, és segítették azt, hogy minél hamarabb beilleszkedjem. Viszont utána ahogy a csapat is megtalálta a sikeres utat, úgy én is megtaláltam az együttesben a helyem, szerencsére megy is a játék, és valóban most jól érzem magam ebben a közegben. Próbálom a tapasztalatomat kamatoztatni, és a személyiségemből fakadó pozitív hozzáállást minél jobban átültetni csapatszinten is, és persze némi jókedvet is csepegtetni a szürke hétköznapokba.
– Azt hiszem egyre jobban látszik a szurkolók szeretete is felétek, és hogy hisznek bennetek. Legutóbb Bálint is kiemelte milyen hangulatot varázsoltak a csarnokba a drukkerek.
– Én a magam részéről imádom ha van hangulat a csarnokban, egészen magával tudja ragadni az embert. Ha meg neked is szurkolnak, akkor még inkább felemelő érzés úgy játszani. Nem beszélve arról, hogy ez közben presszionálja is az ellenfelet, miközben nekünk plusz erőt ad. Amúgy is különös hangulata van ennek a békéscsabai csarnoknak, megmondom őszintén ellenfélként nem is szerettem igazán itt játszani, a megszokotthoz képest itt hatalmas a tér, és még ha ehhez szurkolás is párosul…, de lila-fehérben most nagyon élvezem. Sőt az, hogy még idegenben is elkísérnek bennünket, és hisznek a csapatban, nagyon sokat jelent nekünk. Legutóbb Székesfehérváron is fantasztikus érzés volt így kézilabdázni.
– A nagyszerű hangulat mellett egészen kemény csata zajlott szombaton a NEKA ellen, Te hogy láttad belülről a meccset?
– Hasonlóan, mert tényleg rendkívül kemény, nehéz ütközet zajlott a pályán, ahol hatvan percen keresztül kellett koncentrálnunk, mivel szó szerint a legvégéig küzdöttek a bogláriak. Viszont végig hittünk magunkban és ez fontos volt. 3-0-nál mikor felnéztem az eredményjelzőre, egyáltalán nem estem pánikba, hanem nyugodt voltam, mert tudtam, hogy összefog állni a játékunk és megfordítjuk a találkozót. De ezt éreztem az egész csapaton, és ahogy felkeményedett a védekezés, megjött a kapusteljesítmény, és valóban betartottuk Bálint utasításait, egyből meg is változott a játék képe. Egyértelműen a győzelem szellemében készültünk egész héten, és örülök, hogy ezt meg is tudtuk valósítani, és sikerült visszavágnunk az őszi vereségért is.
– Szombaton már újabb nehéz találkozó vár rátok, ezúttal idegenben az MTK otthonában…
– Leginkább azért ígérkezik nehéznek, mert ellenfelünk roppant erős hazai környezetben, ráadásul Vágó Attila rendkívül jól összeszedte a gárdát, főként a védekezésüket, de támadásban is szemmel láthatóan megtalálta a húzóembereiknek is a megfelelő helyét. A gyors, cselezős, amolyan „dúródós” játékosaikkal szemben nem könnyű védekezni, és akkor még nem beszéltünk a robosztus beállósaikról. Pont ezért is lepett meg, hogy legutóbb kikaptak Székesfehérváron, és biztos vagyok benne, hogy emiatt még nagyobb elszántsággal fognak ellenünk játszani.
– Milyen célokkal indultok neki a budapesti túrának?
– Nyilván szeretnénk folytatni a jó sorozatunkat, de ahogy már mondtam azért erős csapat otthonában kell helytállnunk. A korábbi bravúrjainkból mindenképpen meríthetünk, úgyhogy én azt mondom, ezúttal is mutassuk meg mit tudunk, játsszunk egy jó meccset velük, és akkor abból bármi megtörténhet. Ami biztos, hogy hátul most is kelleni fog a stabilitás, támadásban pedig a pontos befejezések, hogy ne adjunk esélyt nekik a gyors indításokra. Fontos, hogy csapatszinten megint extrát hozzunk, és bárhogy is alakul az eredmény ne adjuk fel, hanem maradjunk higgadtak. És persze élvezzük a játékot, és a saját kézilabdánkat próbáljuk a pályára vinni.
Dömény Dezső
Sárga lapok: Mayer Szabina (1), Koronczai Petra (1), Mazák-Németh Csilla (1).
Kiállítások: Kukely Klára (2. perc), Termány Rita (2. perc), Sallai Nikolett (4. perc), Pelczéder Orsolya (2. perc), Pál Tamara (2. perc), Koronczai Petra (4. perc), Román Dorina (2. perc).
Hétméteresek: Laninstanin Marija (6/6), Pál Tamara (3/3).
